Délmagyarország, 1979. január (69. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-11 / 8. szám

Csüt8rf3fc, 1979. január 11. 5 Készül a gyermekév megyei programja Tanácskozott a megyei pártbizottság ifjúsági bizottsága Az MSZhtP Csongrád me­gyei Bizottságának ifjúsági bizottsága ülést tartott teg­nap, szerdán délután Szege­den, a József Attila Tudo­mányegyetem pártbizottságá­nak tanácskozótermében. Dr. Ágoston József, az if­júsági bizottság elnöke kö­szöntötte a bizottság tagjait, maid elsőként megtárgyalták Bódi György, a KISZ megyei bizottsága e'6ő titkárának be­számolóját az Egyetemisták és főiskolások a szakmunkás­képzésért akció megyei ta­pasztalatairól. Ezt követően Oláh Miklós, az ifjúsági bizottság titkára egészítette ki a korábban írásban közreadott javaslato­kat a nemzetközi gyermekév programjáról. Kapcsolódva a nemzetközi gyermekév köz­ponti rendezvényeihez, ha­marosan elkészül a megyei rendezvényterv. amelynek ki­dolgozója és fő irányítója a megyei' tanács Ifjúsági bi­zottsága. A gyermekév kiemelt ren­dezvényei a szegedi ifjúsági ház avatása, az országos út­töró-olimpia Szegeden, a gyermeknap megyei rendez­vényei, n nyári táborok, • szegedi ifjúsági napok ren­dezvénysorozata. és ősszel a szentesi ifjúsági ház avatása. A továbbiakban a'z ülés résztvevői az ifjúsági parla­mentek tapasztalatairól szá­moltak be. Ülésezett a KISZ városi bizottsága Tegnap, szerdán délután a Tisza-parti új ifjúsági ház­ban ülést tartott a KISZ Sze­ged városi bizottsága Nóvák­né Halqsz Anna titkár elnök­letével. Az ülésen részt vett Rigó Szilveszter, a városi pártbizottság osztályvezetője. A régen várt új ifjúsági házat Goldschmiedt József igazgató mutatta be a bizott­ság tagjainak. A tervek sze­rint a szegedi ifjúsági házat ez év márciusában, a forra­dalmi Ifjúsági napok idején adják át rendeltetésének. A KISZ Szeged városi bi­zottsága tegnapi ülésén elfo­gadta az 1979. évi tavaszi taggyűlések és küldöttgyűlé­sek előkészítéséhez és lebo­nyolításához készített felké­szülési tervet. ü meBBeBces Rendeletből kell indul­nunk, hogy a rendhez ér­jünk. Évekkel ezelőtt jog­szabály állta útját a gazda­ságok kiegészítő pénzkerese­tének, a melléküzemágak el­burjánzásának. Voltak tée­szek, ahol megerősödtek a vadhajtások — a rosszul választott melléküzemek —, és elvitték a közösségek ösz­szekuporeatott pénzét. Vol­tak olyanok is. ahol nye­részkedésből akarták pótolni a gazdálkodást, a minden­nanos munkát. E közösségek majdnemhogy a nullára mentek. Oda jutottak évek alatt, ahonnan elindultak. Ezért jött Időben — a ker­tész szavával élve a metsző­olló — a rendelet. Újrafor­málta. szigorúbb feltételek­hez kötötte a téeszek, szak­szövetkezetek melléktevé-" kenységét. Maink jóakarói — Besegítünk a község áruellátásába — mondja Bozsó István, a zákánvszéki Egyetértés Szakszövetkezet elnöke a közösség mellékte­vékenységére. — Két bol­tunk van. az egyikben telet, a másikban italt árulunk. A kettő évi forgalma kiteszi a kétmilbó forintot. — Mit hoz ez a közös­nek? — Az egészhez mérten szinte jelentéktelen össze­get. Nem ls a haszon a cé­lunk. Amióta eev szakszö­vetkezet van a faluban, az­óta jobban szem előtt tart­juk az emberek gondját. — Ráfizetnek? — A két bolt együttesen nyereséges, csak a termény­árusításon van vesztesé­günk. — Ml az oka? , — Szárad a gabona, amit kapunk, más lesz a víztar­talma. de nem csökkenthet­jük a súlyt, mert akkor ma­gunka4 csannánk be. Ugyan­is a község maidnem min­den la^óta a szak"övetke­7e'hez tartozik. Inkább vál­laltak a vereséget. már csak a háztáfi miatt Is. Zákányszéken segíti a szakszövetkezet a falut, vagvis maga magának a jóakarója. Haritót az egészítek Szőregen, a Tisza—Maros­szög Termelőszövetkezetben a szó szoros értelmében rnást csinál a téesztag, mint amit kellene. Éppen azért teszi, mert ez a jó. Sarnyaí István föágazat­vezetö a melléküzemről mondja: — Az Idén elkövettünk mindent annak érdekében hogv a pluszt, amit vállal­tunk hozni tudjuk. Évkez rietkor négv .igaza nak — a lakatos-, a hús-, a gumi­üzem és a szállítás — 45 millió forintos árbevételt kalkuláltunk. Később a rossz te-més miatt módosí­tottuk 52 millió forintra az összeget. Az emberek — több mint kétszázan — jól helytálltak. — Maguk mentették meg a téeszt? — Azt nem mondhatnám, rossz év volt, az biztos. Ábrahám János lakatos­üzemegység-vezető veszi át a szót: — Javarészt élelmiszer­ipari munkákat csinálunk, ami érdeke a téesznek és a feldolgozóiparnak ls. Komp­lett brigádjaink vannak, akik a MEZÖGÉP-nek. a pincegazdaságnak vagv ép­pen a húsiparnak dolgoz­nak. — A téesznek mit segíte­nek? — Mindent, ami előfordul. Állandó ügyelet van. ha el­romlik valami, megjavítjuk. — Rendelnek üzemek is? — Igen. Alig győzzük. A lakatosok munkájára szükség van, hiszen ha a hajrában elnus/tul a kom­bájn. vagy leáll a szárító, nincs Idő kivárni, amíg a kereskedelem e'őteremtl az alkatrészt. Minden nerc drága, és még ha ráfize'éses is. a szükség törvényt bont. A szükségnél maradva kérdem: — Mondjuk egy fogaske­reket mennyiért állítanak elő? — Drágán. Például a kombátahoz négyszeres bol­ti árért. — Mi határozza meg a munkáiukat? — A piac, meg a jogsza­bály. Amint a beszélgetéskor kiderült, sok megrendelésük volna csak a rendelet gát­iát állla a bevétel növeke­désének. Az egésznek a har­madát adhatja a mellék­üzemág. Igaz Is. mert a ter­melőszövetkezetnek elsősor­ban a fö'dből kell megélnie. Magukéból maguknak és mindnyájuknak gazdálkod­nak. mm Aki a téesz műhelyében keresi a kenye-ét. munkás és mégsem az. Vassal do'go­zik, a .földből él. A levesbe­valót kiadja a kert. a hízó meghízik a háztáiibóL Leg­többjük saját erőből épít. s otthon még becsülettel megtoldja a napi nyolc órát. Üjszentlvánon a műhely udvarán hegesztőpisztoly szórja a szikrát. A prés nyikorgása, a vasállványok esörömpölése messzire hal­lik. Mínusz tíz fokot mutat a hőmérő, a hideg ajtónyl­tásnyira van a munkana­doktól. Bent az épületben ponyvával rekesztett ..ketre­cekben" dolgoznak. Kálvha önti a meleget. A satupadok végénél Kovács András mű­szaki vezető Informál. — Összlétszámunk 77. eb­ből 57-en fizikai, vagyis ter­melőmunkások. Három la­katos-,- egy forgácsoló- és egy szerszámlakatos brigád van. Most Itt éppen a pony­vatartók készülnek. örhegyi János és Körösi Péter Szőregről jár át Üj­szentivánra. Lakatosok mindketten, órabérből és teljesítményből áll össze a fizetésük. Az egvlkük nyolc a másikuk egy éve dolgozik a téeszben. Azelőtt ls vas­sal bántak. — Más ez a munka, mint a gyárban volt? — Változatosabb — mondja örhegyi János, ami­kor az asztalra teszi a vas­pántot. — Van itt a finom munkától a nagykalapácso­lásig minden. — Minek mondja magét' — Iparosnak. — Ha háztáji van, akkor téesztag? — De én lobbára vasa* vaevok. azelőtt is üzemben dolgoztam. — Nem szereti a földet' — Elvégzem benne amit kell. a háztájimat megkapá­lom. a kukoricát le+öröm Otthon hizlalunk, kell a nénz. három gyerek van a hámál. Rájuk is gondoltak, ami­kor megi-abták a havonta te'iesPhető munkaórák szá­mát. Még most sem barát­koriak meg vele isten-'iazá­hól. de nemcsak munkábó' áll az emberek élete. És ez már nem meUókes' Majoros Tibor A legszebb nyelv Cukorrépa-termelés A cukoriparban mozgalmas évnek Ígérkezik az idei. Az előirányzat szerint a nagy­üzemek a tavalvinál kisebb területen, körülbelül 110 ezer hektáron termeszlenek ré­pát, ugyanakkor a jobb anyagi műszaki adottságok eredményeként hektáronkén' 370 mázsás terméssel számol­hatnak Ez a hozam — a ter­vezett kubai cukorimporttal együtt — elegendő a hazai igények fedezésére. Idén országszerte beveze­tik a minőség szerinti átvé­telt. Vagyis részben a répa cukortartalma határozza meg ez alapanyagért klfezetett összeget. Leányok szépségversenyé­hez hasonlóan a nyelvek ve­télkedőjét még nem rendez­ték meg, bár egy nyelv szépsége nem hull a por­ba. mint az emberé, és ter­mészetesen a legszebb lá­nyé is. Nem tudnánk elő­vezetni úgy, mint a centivel mérhető mellbőságet vagy egy-egy csípő ringó kerü­letét? Költők és írók tucat­számra szállítanák minden országból, minden nép aj­káról a legszebbet, de zsű­rit nem találna rá az em­beriség. Még a szenvtelen­ségükről, befolyásolhatatlan­ságukról híres, generáto­rok áramával táplálkozó hi­deg lektronikus agyak „szu­perintellizenclája" is cső­döt mondana, ha azt kelle­ne eldöntenie, melyik nyelv a legszebb a világon. En­nélfogva föltehetjük a kér­dést akárkinek, a felelet megfellebbezhetetlen. Ame­lyiket legjobban értjük? A nyelvzseninek majdnem olyan, mint zongoristának a billentyű: könnyen átvált­hat egyikről a másikra, mert mindet érti. Amelrik azonban görcsbe rá nd itta minden Izmunkat, mielőtt megértenénk minden sza­vát. amelyik mennyei evö­nvörrel tud elöntení ben­nünket. amelviknek muzsi­kája gyorsítani is. lassítani 's tudja szívverésünket, ta­tán az a legszebb. Az anya­nyelvünk. Molim pola kilo paradajsz i— az én családom csak eny­nylt tud szerbül, bár való­színű, hogy ezt is gyöke­res magyar dialektusban mondtuk a dubrovniki zöld­ségesnek, elfogultsággal te­hát senki nem vádolhat, ha most leírom, miről beszél­gettem a deszki Iskolában Brczán Szpomenkával és Rádln Ruzsicával. Inkább szégyenlem egy kicsit, hogy bár Itt élnek a közelünk­ben. eddig nem tudtam, hogy ilyen név egyáltalán létezik. A Szpcmenka Ne­felejcs lenne, ha magyarra erőltetnénk, a Ruzsica pe­dig Rózsácska vagv Inkább Nyíló Rózsa. Rózsabimhó. ha a hangulatát ls keresnénk a fordításban. • Külön-külön mondják, de véleményük egy és merin­gathatatlan: az ő nyelvük a legszebb. Szép a magyar is, toldják, és nyilván nem az én vigasztalásemra. Szpo­menkával kezdjük a pár­beszédet. mert első perc­ben érdekes dolog derül ki róla: anyanyelve a szerb, anvja viszont magyar. Any­nvira magyar, hogy csak férihezmenetele után ta­nulta meg férje nvelvét. Mondanám, hogy ebből ter­mészetesen következik, ki­csi korától kezdve beszél ma.avarul ls. ha nem mon­daná Ruzsica ls teljes meg­győződéssel. hogy kétéves kora óta (!) érti és zengi ő is a magyart pedig ő nem ..vegyes házasság" gyü­mölcse. Mindegyiket megkérdez­tem, melyik a legszebb me­se a világon. A Márkó krá­levity, de két változatban Ö az az erős. okos és szép királyfi, akiért érdemes me­sé hallgatni. Az egyik mese szerint elment a Márkó ha­lászni, de elfogta a török, és elvitte. Útközben egy kocs­mában Időzött, a kocsmá­rosnak volt annyi esze. hogy altatót tett a borába. levették a Márkó bilincsét, rátette* a toro*re es bele­dobta* a tooa. Ut a vege, luss el véle — illetve: Kraj konac upo mis u lanác. Ru­zsica meséje szerint a to­ro* elrendelte, csa* az a ház maradnat meg, ame­lyi*ne* a gazdája 30 ara­nyat fizet. Ugy fölháboro­dott ezen a Márkó, kapta magát, elment a törökhöz, megölte és az aranyakat szétosztotta. A Bábika me­sélte. még akkor, amikor ők kicsik voltak, de olyan szé­pen, mint ahogy nekünk mondták az Erős Jánost, a Hollófernyigest vagy a Vi­rág Pétert. Ez is, az is azt mondja, ha neki gyere­ke lesz egyszer, mikor a szót megérti, Márkót már elmeséli neki. És magya­rul is megtanítja mindjárt. Biztosra veszem, ezt se az én engesztelésemre mond­ják. Kedve szerint rajztanár akar lenni az egyik, és szí­nésznő a másik. Színésznő? Milyen nyelven? Paradicso­mi állapot: azon még nem gondolkodott, sőt meg sem igen fordult a fejében. Se­gítettem a forgatásban, és nagy dolgot tudtam meg. Olyan természetesnek veszi, hogy 6 elmehet Pestre is színeszséget tanulni, meg Belgrádba ls, mintha csak azt mondaná, hogy holnap süt a Nap. Ez a generáció ípár nem tud róla. vagy ha mondják neki. súlyát nem érzi — hállstennek —. hogy valamikor ez nem volt eny­nylre természetes. A hatodikos kislány most tanulja Toldit. Nagyszerű ember volt — gondolom, most veti talán össze a me­sebeli Márkóval —, érde­kesen is írta le Arany Já­nos. ámbár ő a verset nem szereti. Mondhatnám. ret­tenetes megrökönyödésemet, azt. hogy nekünk szinte imádságunk volt Miklós verses históriája, de rájö­vök. hogy a nyolcadikos már nemcsak érti. de érzi is. I«az. a ..kopár szik sar­ja" értelme se magyarul, se szerbül nem került elő, csak segítséggel, de akármelvik városi iskolában olvassák, külön kell magyarázni, mint a nádorispánt. Iskolai dolgokról érde­mesebb átugrani a hétköz­napok példáira. Ruzsica azt mondja, voltak magyar paj­tásai, azért tanult meg ma­gyarul, még amikor egé­szen kicsi (kétéves!) volt. Azt is hozzáteszi, hogy sze­rette volna viszonzásképpen megtanítani őket a maga nyelvére, de ez az igyeke­zete nem járt sikerrel. A hivatalosan szerb-horvát tannyelvűnek nevezett alsó tagozatos deszki Iskola ti­zenegy diákjából viszont ket­tő magyar és családi kap­csolatok ehhez a nyelvhez egyiket se kötik, ök a paj­tások nyelvét tanulják. A szülők gondolata lehetett. ha már egy faluban élünk, nem árt érteni a másikat, vagy egyszerűen az, hogy még egy nyelv a gyermek­kor óriási ajándéka lesz egyszer. Játszani magyarul is, anyanyelven is tud mind­egyik, és látom rajtuk, nem értik, miért érdemes meg­kérdezni, énekelni melyiken jobb? Mindegyiken jó. És álmodni? Ha magyarul ját­szik álmában, akkor ma­gyarul beszél hozzá. Olyan ez, mint a televízió. Ha magyarra kapcsolnak, ter­mészetes, hogy magyarul be­szél, ha Belgrádra válta­nak. akkor szerbül vagy horvátul. Mondanám, hogy irigylem őket. ha szokásom lenne irigykedni. Inkább sajná­lom, hogy nem járhatok ki­be legalább két nyelv leg­belsőbb rejtelmeiben, mint ők. Annak viszont kimond­hatatlanul örülök, hogy ami nekem föltenni való kér­dés, az nekik már nem az. Hogy őrzik a nyelvüket, és szeretettel tanulják. Hogy ez nem jelent sem hősiességet, sem szemben állást, ha­nem a világ legtermészete­sebb dolga lett. Hogy a Zdrávo vagy a Szia nekik ls mindegy, meg annak is, aki hallja. Hogy a külön Is­kolájukban olyan nagyszerű pedagógus tanít, és a fel­ső tagozatba nehézség nél­kül lépnek át valamennyi­en. És természetesen annak, hogy iskolán kívül, az Isko­lát elhagvva is összetarta­nak, anélkül, hogy külön állnának. Ime a blronyság: aki a legszebb szállal, az anyanvelvvel tud kötődni e'v közösséghez. barátja, társa lehet másnak, és tagja egy másik közösségnek is. Gyukin György tanár űr mondja minden rávezetés nélkül, hitem szerint teljes meggyőződéssel és csorbu­latlan őszinteséggel, hogy nagyot léptünk előre: Ma­gyarországon könnyű nem­zetiséginek lenni. Szinte asztalra tálalják a lehető­séget: tanuld nvelvedet. ét élj hagyományaid 6zerint. Amikor még történelem­könyveket forgattam az Is­kolában, a nemzetiségi tü­relemről olvastam bennük, mint a fölvilágosult elmék nagy gondolatáról. Ügy tű­nik. jóval tovább jutot­tunk. A türelem kevés len­ne. a segités többre visz. Nagyszerű lehet, ha valaki­nek a Tatám és a Mamám éppen olyan szép mesét tud mondani, mint a Bábika vagy a Dedá Lázo. És ha itthon érzi magát az is, akinek anyanyelve nem ma­gyar. Kiderül, hogy a* anyanyelvek valóban nem tudnak vetekedni, legföl­jebb megérteni tudják egy­mást: az ls lehet tisztelni —. becsülni —. szeretni va­ló ember, aki a máslkat be­széli. Horváth Dezső Kutatás és alkalmazás Építésügyi kutatásokról és a tudományos eredmények gyors gyakorlati alkalmazá­sáról írtak alá ötéves együtt­működési szerződést szerdán a Budapesti Műszaki Egye­tem és a Győr megyei Ál­lami Építőipari Vállalat ve­zetői. A aláíráson jelen volt dr. Szabó János épí­tésügyi és városfejlesztési minisztériumi államtitkár is. (MTI) A vasutas szakszervezet jubileumi megemlékezése Hatvan esztendeje, 1919 ja. nuárjában Budapesten, a Tre­fort utcai egyetem „gólyavá­rában" tartotta kétnapos kongresszusát a mai szak­szervezet elődje, a Magyar­országi Vasutasok Szövetsé­ge, amely először egyesítette a vasutasság helyzetének ja­.ví'ásáért harcoló különféle rétegszervezeteket, egységbe tömörítve a munkást és mér­nököt. a pályaőrt és a fel­ügyelőt. Az évforduló alkal. mából szerdán ünnepi ülést tartott a vasutasok szakszer­vezetének elnöksége. Ünnepi beszédében Gyócsi Jenő, a szakszervezet elnöke megemlékezett a vasutas [szervezkedés múltjáról, hang­isúlyozva, hogy a kongresz­szussal lezárult a vasutak valamennyi dolgozóját egy­ségbe tömörítő önálló szak­szervezetért folytatott több mint két évtizedes küzdelem. Az ünnepi ülésen tisztelet­tel köszöntötték a betegsége miatt távol levő Váradi Je­nőt. a 60 évvel ezelőtti kong­resszuson megvá4 osztott 95 rendes, tltetve póttagból álló központi vezetőság egyetlen élő tagját. A jubileum alkn'mából a szakszervezet főtitkára. Ko­szorús Ferenc, és két titkára megkoszorúzták a szakszer­vezet székházának falán a munkásmozgalom névtelen vasutasmártfrjainak emlék­tábláját (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom