Délmagyarország, 1979. január (69. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-09 / 6. szám

Fedd, 1979. január 9. i. 5 Finis a répaszállításban A MÁV Szegedi Igazgatóságának dél-alföldi munkaterületén a mínusz 10 Celslus-fok körüli hidegben gépekkel ls nagy feladatot jelentett vasárnap a 330 vagon cukorrépa rakodása és szállítása. Igaz ezzel finiséhez érkezett a mezőgazdasággal összefüggő legnagyobb idénymunka. Vasárnapig 800 000 tonna répát küldtek a feldolgozó üzemekbe. annyit, mint tavaly az egész szezonban. Vasárnao Jelentős feladat volt a területre érkezett nagy mennyiségű építőanyag műtrágya. a fűtőolaj fogadása, rakodása. Végső bűcsű Honthy Hannától Művészetére emlékező tiszteletlel, mély részvéttel búcsúztak Honthy Hannától, Kossuth-díjas kiváló művésztől, a magyar színészet halhatatlan egyéniségétől a kulturális és művészeti élet képviselői, pályatársak, ba-átok, színházlátogatók hétfőn a Farkasréti temetőben. A sok ezer ember — aki évtizedekig a színházban ünnepelte — kegyelettel adózott virágkoszorúkkal övezett ravatalánál. A Kulturális Minisztérium, a Fővárosi ^Tanács, a Színházművészeti Szövetség nevében Malonyai Dezső, a Fővárosi Operettszínház igazgatója méltatta a két évszázados állandó magyar színjátszás egyik nagyaszszonyának művészetét. A Fővárosi Operettszínház társulata, a pályatársak nevében Németh Sándor színművész búcsúzott a művésznőtől, akit mesterkértt tiszteltek neszek. Honthy Hannát a gyászolók sokasága kísérte utolsó útjára, te díszsírhelyen helyezték végső nyugalomra. Történelmi lecke fiafaloknak képernyő Sorsok, arcokra írva A napokban ünnepeltük a magyar kommunista ifjúsági mozgalom születésének Hatvanadik évfordulóját. Nemzedéki találkozók, ünnepségek, megemlékezések követték egymást . országszerte. Nevezetes dátumokra, történelmi személyekre emlékeztünk. Régi ifjúmunkások, ifjúkommunisták idézték föl a múltat, az átélt valóságot, amely a történelemkönyvek lapjaira csak tényként, szá1 raz adatokként került. Mód a fiatal szí- Aladár mondta: „Az élet, a természet törvénye, hogy az ifjúság, az új nemzedék a jelenből indul ki. s a jövőbe tekint. A múlt abból a szemponttól érdekes és válik izgalmassá, igazán élővé számára, hogy mire tanít a jelenben, mennyiben ad hitet a jelen harcaihoz." Mihail Roscsin emberi sorsokba sűrítette háborús élményeit — Szász Péter rendező emberi arcokra fogalmazta át e sorsokat. S mivel Roscsin kiváló író. Szász Péter nagyszerű rendező. s a szereplő színészek — főképp színésznők — kivételesen sikeres alakításokat nyújtanak — a Szerelvény a hátországba című tévéjáték ritka művészi élményt jelentett. A háborúról szólni — több mint három évtizeddel az események után — egyre nehezebb, egyre mélyebb ismeretek utáni bánvászást, egyre nagyobb írói feladatokat jelent. Mert igaz ugyan, hogy a háborúról sok mindent elmondtak már. de az is igaz — éppen ez a tévéjáték bizonyítja! —, hogy a háború ürügyén elmondható művészi üzenet kifogyhatatlan. A történet 1942-ben, a második világháború legtragikusabb napjaiban, egy hátországba Induló evakuációs szerelvény vagonjában játszódik. A kényszerűségből összezárt emberek — gyerekek, asszonyok. Idős nők s néhány férfi — egyéni sorsából, tragédiáikból, apró örömeikből, konfliktusaikból, humort sem nélkülöző reménykedéseikből, hisztériáikból, gyöngédségükből, elhivatottságukból alakul kl az összkép a negyedszázados esettségeí. meg tudták mutatni a legnag- ooli szenvedések közört is a humánum fényeit, a g.t ensédség színeit. a női nem Ki nem hunvó melegét. Valóság és emlékezés, múlt es leien, fölsejlő jövő. szublektív érzés nehéz napjairól, hétköznapi hőseiről. Szász Péter Igazi, öntörvényű televíziós játékot teremtett Roscsin irodalmi nyersanyagából. Nem színházat és nem filmet csinált, hanem sajátosan eredeti televíziós játékot — nem titkolta a műteremhatárokat, a mesterséges fényforrásokat, a díszletelemeket. s ami ennél is lényegesebb, arcokra, interieur-ökre irta át a történetet. Monológok és sóhajokba sűrített szenvedések, jajkiáltások és egvmásnak feszülő replikák, észérvek és ösztönigazságok, nagy nekigvűrkőzések. keserű önigazolások dialektikájából épült ez az alkotás. Külön szólni kell a színészekről. akik nemcsak azonosultak szerepeikkel. de vállalták a csúnyaságot, az Szovjetunió és közös feladatvállalás köbelevésődtek emlékezetembe azok az idők. Belaő indulattal voltunk telítve, s talán akkor nem is sejtettük, hogy milyen nagy Jelentősége van annak, amit teszünk. Később döbbentem rá erre, amikor a Szociáldemokrata Párt megbízólevelével 1938-ban az Országos Ifjúsági Bizottság kongresszusára, Budapestre utazhattam, küldöttként. A maiakkal összehasonlítva, furcsa kongresszus volt az. A mi csoportunk egy erdőben találkozott Ságvóri Endrével, aki tájékoztatott bennünket a politikai helyzetről, a németek törekvéseiről, a nyilaskeresztes párt uralmának veszélyéről, amely az ország fasizálódásához vezet. Ságvári Endre a munkás- és Dr. Dáni Mihály, a MÁV- parasztfiatalok mozgalomba igazgatóság jogi osztályának vezetője a harmincas években kapcsolódott az ifjúsági mozgalomba. így vall azokról az időkről: — Szüleim a tízes évektől kezdve vettek részt a munkásmozgalomban. Élesapám, !d. Dáni János. 1929 és 1930 között több mint egy évig munkanélküli volt; sztrájk- , .. _ , „ ,, .. . szervezés miatt nem kapott korét- műveltseget, elosegitetállást Aztán a kendergyár- te tisztánlátásukat, eligazodávaló beszervezésére szólított fel, arra, hogy nyerjük meg őket, minél többen kerüljenek közénk. Erre leginkább a kulturális és táncrendezvények során nyílt alkalom. Ezért tartom fontosnak a színjátszókört, mert fejlesztette a munkásemberek látótödik-kaocsolódik egymásba szemléletes képet raizolva nemcsak a háború hátországbeli pusztításairól, de az emberség nagyságáról, a hétköznapi helytállásról Mindez adalék nemcsak a háborúról meglevő kénünkhöz, de önismeretünkhöz ls Mihail Roscsin édesanvja emlékének ajánlotta mű vét. Szász Péter értő reodezbése, a színtezek — elsősorban Szakács Fszter. Mesziéri Judit, Molnár Piroska, Pogány Judit. Pávai Erzsi, Olsavtzkv Éva. Csomós Mari. Tarján Györgyi. Tsrressy Hédi . vagonkö'tesége" — Példamutatóan tiszta pillanatokkal aiándékozott meg bennünket, emléket állítva minden emberi szenvedésnek. T. L. és nagyhalak Ha két fegyenc ma Magyarországon megszökik a rabgazdaságból, az már önmagában véve szenzáció. Miként kinti kalandjaik és elfogatásuk is. A két szökevény egyike — a határig ő a vezér — állandóan fegyelmezné fecsegő, ábrándozófüllentő társát: „Ha nem fogod be a szád, lecsaplak, mint egy gyalogbékát." Nem tudom, gyalogbékákat (fecsegőket vagy szótlanokat) hogyan szokás lecsapni, az viszont tény, végső soron két gyalogbéka csetlését-botlását hallhattuk a múlt héten csütörtökön a Kossuth rádió Délutáni Rádiószínházának bemutatóján. S különös, izgalmas alakulását egy szökésnek, igen komoly társadalmi tanulságokkal. Mocsár Gábor tavaly megjelent, Kék barlang című kötetének címadó kisregényéből írta a múlt héten hallott, Riasztólövés című hangjátékot, amit Marton Frigyes rendezett (Bárdos Pál volt a dramaturg). Az írásművei azonos értékű, kitűnő, mozgalmas, igazi rádiószlnházat, hallhattunk. Olyan kiváló színészekkel. mint Szabó Gyula, Mádi Szabó Gábor, Kállai Ilona. Sót — régi lehet a felvétel — Laiinovits Zoltán. (!) A két ..gyalogbéka" betévedése egy téesz pincéjébe nemcsak a szökevényeket kergeti csiklandós helyzetbe, hanem az utólag, hölgytársaságban betérő két téeszkorifeust is. Előbb hasonszőrű „nagyhalaknak", később b£emeseknek nézik a két jómadárt, akik közül a locsifecsibb él is a szituáció adta előnyökkel, és erőteljesen sarokba szorítja néhány fölöttébb tipikusnak mondható, mezőgazdasági jellegű visszaélés szuggesztív fölvázolásával „az elvtársakat". Amikor aztán Mísu bácsinak, az öreg csősznek riasztólövése rendőröket hoz a szökevények nyakára, a megérdemelt lebukás igazságszolgáltatása föloldaná a derűs, olykor burleszkszerű kon'l'ktust — robban a bomba. Elemi erővel. „Ha már itt vannak a rendőr elvtársak, nem vinnék el egy fáradsággal a másik kettőt is?", kérdi ártatlanul Misu bácsi. ..Milyen másik kettőt?" Hát akiknek kulcsuk van a mi pincénkhez. Akik itt dáridóznak. nőznek..." ... és akik ijesztő számban vannak jelen társadalmunkban, folytathatnánk Misu bácsi monológiát. Sokszor az egyszerű csibészek, a pitiáner vagányok, a gyalogbékák sokkal szimoatikusabbak lehetnek, mint a büntetlenül maradó nagyhalak. A „kéz ke-*et mos" alapon milliós értékeket herdáló ügyeskedők, a dzsentri allűröket átvett „vezetők" akiknek a téliszalámitól az oldalasig, minden előre elkészített a hacacárékhoz a pince „bárjában". A pincében, amiért mintha nem is ők dolgoznának meg leginkább. „Arra nincs parancs", így válaszol a rendőr Mi3U bácsinak. „Nincs parancs. Hát miért nincs parancs? Hát akkor kell parancs. Kár, hogy nincs. Pedig ideje lenne. Nagyon ideje." Misu bácsi Igazságában Mocsár Gábor olyan társadalmi mondandót fogalmazott meg amiről újabban mintha még kevesebbet beszélnénk. (Ezzel nem azt akarom mondani, mintha korábban elegei beszéltünk volna ilyesmikről.) Pedig — idézve a jó öreget — ideje lenne. Domonkos László ba került, de onnan Is elbocsátották, arra gyanakodva, hogy az ott kirobbant sztrájkban is az ő keze van. Ez idő tájt abból éltünk, amit a Hétvezér utcai munkásotthonból kaptunk. Négyen voltunk testvérek. Amikor tényleg nem tudtunk mit enni, édesanyám énekelt. Vacsora helyett, hogy elaludjunk. Ilyen körülmények között nem volt nehéz belátni, hogy változtatni kell a saját helyzetünkön és a hozzánk hasonlók helyzetén. Persze gyerekfejjel nem tudatos tevékenység volt az. amit csináltunk, de a bőrünkön éreztük, tapasztaltuk nyomorúságos sorsunkat. Nem hőstetteket hajtottunk végre csak hatott ránk szüleink nevelése, a környezet, a család politikai arculata. Még ma is őrzöm azt az ellenőrző könyvemet, amelyben felszólították édesanyámat, igazolja, hogy a fia miért nem ment iskolába május elsején (akkor kötelező tanítási nap volt), vagy miért nem jelent meg az országzászlónál megtartott ünnepségen. Ilyenkor az volt a válasz: „A fiam köhög és rossz a cipője." — Tizenöt éves koromban — 1936-ban — fejeztem be a polgárit. Ekkor kapcsolódtam be aktivan a Waltner Mihály vezetté munkás színjátszókörbe. Főleg olyan darabokat játszottunk, amelyek a munkásosztály tragédiáját domborították ki, amelyek formálták a közönséget és a izereplőket egyaránt. Állandóan rendőri zaklatásnak voltunk kitéve, nemegyszer a rendőrtiszt szakította félbe az előadást. Szinte ott éltem a munkásotthonban, mélyen sukat a politikában. beszélgetek velük, gyakorta közbevetik, szinte irigykedve, mennyivel romantikusabb volt a mi ifjúságunk; kalandok, izgalmak közepette hajthattunk végre nagy tetteket. Valóban romantikusabb volt az akkori mozgalmi élet a mostaninál, de mennyivel veszélyesebb is. Ennek ellenére váltig azt hajtogatom: nem nagy hősei voltak annak a korszaknak, mert nem tettünk mást, csak egy adott történelmi helyzetben megoldottuk a ránk váró feladatokat. Egyáltalán nem éreztük, hogy hóstett az, amit csinálunk. Ezt kell megérteniük a mai fiataloknak, hogy sok apró, hasznos cselekedetből is lehet nagy tett, s ami most rájuk hárul, talán nagyobb, mint a miénk volt Hiszen egy fejlődő, átmeneti korszak nehézségein kell úrrá lenniük, hogy továbblépjenek a társadalomnak egy még magasabb fokára. S ehhez sok tanulásra, politikai és szakmai ismeretek szüntelen gyarapítására van szükség. Természetesen nem árt meríteniük a múlt tapasztalataiból, a bevált módszerekből. Merjenek bátran kiállni a nagy nyilvánosság előtt — Valahogy nem érzem az amellett amit igaznak érezidő múlását, mindig boldogan nek. megyek a fiatalok közé. Ha R.L janunr Holnap temetik MiskoSeiy Dezső akadémikust Miskolczy Dezső akadémikust, a 84 éves korában nemrégiben elhunyt idegés elmegyógyászt holnap, január 10-én délután 2 órakor helyezik örök nyugalomra Budapesten, a Farasréti temetőben. Miskolczy Dezső 1394-ben zületet Baján. 1929-től 140-ig a szegedi ideg- és úmegyó gyászai klinika gazgatója volt. 1940-től 64g Kolozsvárott és Marosvásárhelyt volt egyetemi tanár, majd 1964-től Budaoesten, az Orvostovábbképző Intézet ideggyógyász tanáraként folytatta munkáját. Eveken át az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak, valamint a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társaságának volt az elnöke. Széles körű tudományos munkásságot fejtett ki, jelentős eredményeket ért el az icleg endszer örökletes és .ertőzéses bánialmainak megisme-ésében. a kisagy az ext aoyrami 'alis ideg rendszer vizsgHatóban. az öregkori ideg elmebetegségek kutatásában. Tudományos munkásságát többek között Állami-díjjal, a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével, valamint több magas román kitüntetéssel is jutalmazták. A fiatal költőnemzedék legújabb műveiből ad válogatást a Tisza táj januári száma. Serfőző Simon, Rózsa Endre, Vári Attila. Nagy Gáspár, Szöllősi Zoltán, Osztojkán Béla, Keszthelyi Rezső és Zalán Tibor verseit ismerheti meg az olvasó. A nemrég elhunyt kiváló kolozsvári filozófus és esszéíró, Bretter György írása (Apátzai-film) most jelenik meg nyomtatásban először. ..A kultúra egészét nyelvünkön kell ismernünk, hogy megértsük a mindennapi életet. [... ] A kultúrateremtésben az első lépés iskolák megteremtése. és mindenképpen az anvanvelvű felsőoktatás megteremtése. mert csak az iskola képes a tudomány nyelvét elte"jeszteni.'- Amit Bretter György ír, abban a XVI1. századi és a mai Erdély gondjainak summája van. Miként a szöveget közlő Tamás Gáspár Miklós írja: ..Az utolsó ironikus-patetikus tanács azoknak, akik tanácsát (ti. a Bretterét) kérték." Szilágvi Domokos Tengerparti lakodalom című posztumusz kötetének megíelenése alkalmából közli a lap Tömöm Péter ítósát. A ianuá-i T'szatá4bán- úiabb "ésclet olvasgató Esterházy Péter Tc-^niési"egénv című regénvéből. E. Fehér Pál Arról, ami irigylésre méltó (Levél Méliusz Józsefnek, Bukarestbe) című cikkében a hetvenéves írót, a Korunk egykori munkatársát, a Város a ködben, a Sors és jelkép. Az illúziók kávéháza szerzőjét köszönti. Méliusz ..céljai realista módon álmodozók, s nem opportunista módon megvalósíthatók. mert a szocialista eszmeiség általános óhaiait érzem bennük megfogalmazva. Termés-etesen szükséges helyi kiegészítésekkel" — írja E. Fehér. Húsz évvel ezelőtt. 1959 'anué-iában közel száz évig tó-tó függetlenségi ba-c berejezéseként gvőzött a kubai forradalom. A Tiszatáj ianuári száma Kuba történelmét, társadalmát művészetét, irodalmát — természetesen nem a teljesség igényével — ismerteti meg. ..Azt. hogy Szegeden, a Tiszatájban kubai összeállítás jelenjen meg. a forradalom évfordulójának köszöntése mellett még más is indokolja. Országunk egyeteme) közül elsőként a József Attila Tudományegyetemen indult meg Latin-Amerika történetének Intézményesített kutatása, itt szerveződött először ilyen tanszék 1968-ban, s maradt is meg mindmáig egyedülinek." Az összeállításban található Interjú Kuba Kommunista Pártja egyik alapító tagjával (készítette: Anderle Ádám), tanulmány a forradalmi Kuba kultúrájáról és a nálunk ls 'ól ismert világhírű kubai író. Alejo Carpen'ier munkássá gá-ól (Roberto Fer-ández Retamar, illetve Salvador Bueno tollából). Tóth Éva fordításai a mai kubai költészetbe engednek bepillantást. Az Örökség rovatban Mérei Gyula a KMP megalakulásának 60. évfordulójára emlékezik, a polgári demokratikus forradalom győzelmének napjától a Tanácsköztársaság kikiáltásáig eltelt időszakot vizsgálja. „1919. március 21-e 1918. október 31-ének a tagadása \ j.t ugvan, de 1919 má-ciusa győzelmének a feltétele 1919 októberének a tó'e-ése volt. A KMP lé're'öttévei és tevékenységével a magvar nép és annak részeként a magyar mun'- ís-uözgalom történetében úi fe'ezet kezdődött és fol"'a'ódík napjainkban is" — állapítja meg Mérei Gyula. A 20-as, 30-as évek irodalmi életének jobb megismerését segíti elő a Tiszatáj januári számában megjelent két tanulmány. Csűrös Miklós Kodolányi János publicisztikáját. Af. Szebeni Géza Déry Tibor és a Korunk kapcsolatát elemzi. — A Kritika rovatban Al'öldy Jenő Rónay G"örgv posztumusz könvvéről ÍRa'assttól Adyig). Tóth Gyula redig Veress Dániel Kemé"v Zs'g-rond-monog lf>tóő-61 fr. Bodri Ferenc az Advcentenárium néhány kiadványát isme-teti. A Tiszatáj Műterem-látogatás sorozatában most Annus József írása jelent meg Dér István festőművészről. A folyóirat új számát Dér István munkái illusztrálják. (