Délmagyarország, 1979. január (69. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-07 / 5. szám

Barangolás a Mátrában R

agyogó napsütésben gondolatokba merülve járom a Mátrát ott, ahol a Tetvesrétről kiinduló szekérút Mátraházára vezet. Önfeledten szemlélem a színesedő, szálló fál^veleket és csodálom a diszharmóniában is harmonikus, gazdag színrendszereket Nincsen tervező, analizáló és kombináló emberi elme, nincsen ecsáthofdo8ó és Irányító kéz, melv vissza tudná adni ezeket a színeket, de ha volna Ilyen, akkor nem akadna ember, aki elhinné, hogy valóban ilyenek voltak. • Ahogy nézem a leépülésben Is hatalmas életerőt mutogató százados tölgyeket, a szürkén, simán é?re törő bükkfa óriásokat, a fehéren feketélő nvireket és a Mátra kőtengerére idegenből te'epített jesenyefenvóket. eltűnődöm az Idők rohanásén, a léten, az elmúláson és a megújuláson. Idestova ötven esztendeje annak. hot»v elöszer Jöttem a Mátrába, Hátamon hátizsákkal « gyöngyösi vasútállomásról gyalogosan érkeztem Mátraházárs. Mivel későre Járt az idő. az útkaparó s-arnáriatéllótánek a padlásán aludtam a szénában, Idegenek között, akik hasonló szándékkal kerestek fel a Mátrát, est a szépségekben és kincsekben vagy ahogyan ma szoktuk : mondani nyersanyagokban gazdag tündérkertet. A helynek, ahol az éjszakát töltöttem. Remetedemb a neve. Azért bfvtek Remetedombnak, mert valamikor, réges-régen ezen a heréén volt a Mátra e*vetlen háza. a kis remetn'ak. Eiőtte állott e«y öre« tötevfa. a remete fála. A* elbeszélés szerint a házban lakó rem«te ágy élt hogy minden reggel klrttóaz,totta a tarisznyáját a tölgyfa esvik á&ára. e-te levette és klszp^eaette belőle az adományokat amelyeket az arra' tárók helyeztek bele. Frekből élt Reggel kltápés'kódtem a széniből. s az Istálló falához támasztott létrán leereszkedtem. Xftrüiiártam a szamárlstállőt, megnéztem az eevlk köze't tölgyfához hosszú Knecal odakötött szamarat, az átkanaró házát és azt a ráhány primitív szegényes szállást, amelvekben azok laktak, akik az utakon és az erdőben foglalatoskodtak, bár akadt közöttük néhány alkotmány amelv módosabb embereknek nvábott a kényelemre ás a Pihenésre lehetőséget. A rövidre szabott gzemleután nekivágtam a Kékesnek, amelyet a szó i»azi értelmében Őserdő boritott. ázinte e*vroást érték a s-ézedo* tölzvek és hatalma* bükkfák koronái. Az óriás tórreek között é«v*tt«n fiatal fát sem lehetett látni. Az 4srt törő csemeték elszáradtak, mert az öreg fák kömnél el= vették tőlflk a nenot. Az, ót keskeny Vanvar«ös bPivervént meés eondo-stlan volt. Tele tmit vfamoMsokkai A* hetvenként Pt értre esiszoiédntt kerekded jtöveoskékkel Ml«d«»ek danára gvors léntevbel ég élvezettel rét«am a h#m»o1d«1t e»é«zeri pd. d»- a p-t- » tető kö-atébun a» *U jobb óidul** etv f**rf*r6 latfj-»w'rv-e* szeréből ez an. ró k*v°kkel lri-akctt á-xí'bgfl nsoHogált lefelé a kriste'vtlzzta víz,. A kUtensün köriil k*dv«* k's tizztá* tee-'Mt el. melynek *®sién hstai-n?,* főigyei- és bükkfák tekintgettek fel a magassájo^ c-'rg, A forrás mellett elfnavssztótt után. rnc'v ebédrak ls számított, mlndulrt tnv-'bh tem és all* egv ne-vedőr* múlva fenn voltam a Vákpstatőn. ez — o inT-er-c-abb he^vreúesén. Fajsézp* csend fo»»dott. A tpfőn lárt ember. T'«rts. 7 ebo-V rronda.-í «-nk»4V vlőa4—banan-l tebrtatl W$z ég mS*'®'** é—'"et nem Völt. AZ 9 ma-®* létrarendszar volt. amelyre bár natvor öre-n-k é* rozo-ánsk tetszett fel labatatt menul é< el lehetett gyönyörködni a tájban; amelvnél. szebbet elra-tadóbbat és gondolatkeltőbbet el sem lehetett képzelni, amely bőségesen fizetett mindenért, amit érte tettem. Abban az időben, amikor én először jártam a Kékesen ez emberek gyönyörködtek a természetben, intéseit ellesték, parancsait megfogadták, az ember és az élővilág egymásra való utaltságát tisztelettel tudomásul vették, a megismerésére és nem a meghóditására törekedtek. Tudták és érezték, hogy az efféle vállalkozások előbb vagy utóbb csődhöz fognák vezetni. Az erdők letarolása a növényég ez állatvilág kipusztítása a föld belsejének a kibeiezése és az élet mechanl»álódása világszerte olyan helyzetet teremtett, amelynek megsaüntetése nagyobb feladatot ró az embert agyra, mint a mostani heivzet kialakítása, amely a biológiai egyensúly megbomlása miatt, pusztulással fenyegeti az állatvilágot és ha észre nem tér, magát az embert. Azóta ls sokszor megmásztam a Kékest, legtöbbször gyalogosan. Többször végigmentem a gerincen, egészen a FaskŐlg. Nagyon meredek volt. de mertettem az utat. a Pisgtrángostótói a tetőig, Innen Métrafüreflig, sőt volt rá eset, hogy Gyöngyösig. Mindegyik utómra szívesen gondolok vissza, mindegyik után többnek éreztem magam, mert nehezek voltak a feladatok és nagyok a teljesítmények. Erőmérések és számadások voltak ezek az utak. amelyeknek mind testi, mind lelki vonatkozásban sokat köszönhettem. De nemcsak a Kéke* és a Remetedomb volt az a helv. ahová szívesen mentem, ahol nyugtot leltem és szárnyat kaptak a gondolatok, hanem maga az egész Mátra, csúcsaival, völgyeivel, mondogató forrásaival súgó patakjaival, hallgatag tisztásaival és ezerszínben égő VIrágszőnyegeivel. Fásztoról elindulva gyalog mentem Agasvérra és innen Galyatetőre. Ide vezetett az utam Nagybátonyból és k TetVSaféten keresztül Mátraházáról. Amikor először láttam meg a Gályát, egyetlen ház volt rajta, a primitív de turistáknak egészen megfelelő menedékház. A táj gyönyörű volt és én élveztem, pedig kereken egy hétig reggeltől estig ütött az eső. Mint természeti Szépség CSódálatOS Völt a nagyforrás, amely a ma azinte városszerű településnek a vizet szolgáltatja. Szépék voltak a szálerdővel övezett tisztások, szép volt a vlrágszőnyeg a júniusi napsütésben és elragadó a kilátás az éles hegygerincről. Többször megfordultam Mátraszentimrén, MátráUéfltiáeaúón, és Mát részen ti stvanon. Rokszor tártam a sas-tónál, a Szent László-forrásnál, a Gyökeres-forrásnál, a Rákóczi-forrásnál és a Farkaskútnál. Ahol jártam-keltem, mindig mindenütt t* mindent megfigyeltem, Latiam, ee me 11 látom a cserét, a haladást a fejlődést és a harcot, amely félreállította az útból az emlékeztető és a jelent kitermelő múltat. Ma az egész Mátrában gyönyörűen megépített és gondosan rendben tartott utakon rohannak a kocsik, naponta százszámra. de egy forró nyári vasárnap főleg, tia ez szabad szombattól párosul, akár ezret la meg lehetne számolni. Rohannak és osztogatják a gázt, amely heves harcot vív az oxigéndús, tiszta levegővel és a gázcserét végző tüdőszövetekkel. Veszedelmesebb a helyzet azokon az utakon, amelyeken óriási, építőanyagokkal megrakott teherkocsik szaladgálnak, valóságos füst fel hőt hajyvs maguk után, főleg azért, mert igen nagy terheket cipelnek fel akár a legmagasabb hegycsúcsokra. Az utak mentén egymásba érnek a tágas, kényelmes autóspihenők, amelyek mindenképpen alkalmasak arra, hogy a csendet, nyugtot és a Jó levegőt kereső városi embernek szép környezetet és kényelmet bizton sít sa nak. De hogy ézek egyetlen vasáriig pl használat után milyenek, arról Jobb nem beszélni. A szörnyűséges rendetlenség és a sok szemét láttán az emberben önként vetődik fel a kérdés, érdemes volt-e ezért annyi szép és ép tölgyfát kivágni és ezekből asztalokat, padokat és más kéttvelmi eszközöket készíteni. Mikor jön el az Idő, amikor megérti az ember, hogy mit sd neki a természet, és cserébe mit vár érte. A Remete-dombról még a remete öreg fáját Is elsodorta az idő. A ri?i épületeket mind lerombolták és az etesz területre kiterjedőiéi épülnek a Népstadion edzőtábora számira a hatalmas termek és csarnokok, Szaporodnak a betonoszlopok é» sorakoznak o fcetofilanok. Az útra néző oldalon ls fogynak a tölgyek és ha így megy tovább, eltűnnek, mint a remete fája, amelynek hatalmas lombozata alatt elvan Jó volt megpihenni, a végtelen csendben elgondolkozni azon. ami volt, ami Van és amit méhében rejteget az Idő. A Kékesre induló autóút mellett felfelé menet a bal oldalon épült fel a Népstadion hatalmas edzőtábora. Mellette rohannak felfelé a rüstfelhőt okádó nagy teherautók. A Kékestetőről eltűnt a régi kép, Gyűlnek az építőanyagok, emelkednek a tornyok, a házak és a paloták. Amikor egy napsugaras szeles októbert délelőtt megjelentem a tetőn, az az érzésem támadt, hogy valahol egy készülő lakótelepen járok, poros, apró kődarabokkal megszórt, széttaposott utakon. A síelésre, az építkezésre óriási területeken irtották ki az erdőt, de ű3y, hegy még a makkfákat ts kipusztították. Üres, kopár, jellegtelen. unalmas és hangtalanul ásít az egész tájék, A kopasz tér közepén két hatalmas torenv tekint az ég felé. A tornyok körü'zérására, hatalmas épülettömb emelkedik ki a földből. Eltűntek a messze múlt hírnökei a százados tölgyek és a hatalmas bükkfák. Nincsen zöldell bokor és nincsenek sárguló falevelek. Nincsen, ami üdítőiéi hatna az emberre, ami megmozgatná a gondolatién falatokat, nyugtot és harmóniát lopna bele a kínzó kérdjek tömkelegével harcoló emberi lélekbe. Sok minden van a ma! Mátrában, ami szép, praktikus és hásznős, de a sok között nagyon sok az olyan, ami arról beszél, hogy a kincs, amit kezünkbe adott a nagy természet, ha ma nem. akkor holnap, olyan sorsra fog jutni, mint másik nagy nemzeti kincsünk, a Balaton. Tudomásomra Jutott, hogy a Remete-dombon. az edz'tábor közelében llbegöt szándéké/nak építeni. olyat, emiiven Budán a Jáiiöshegyfe szállítja a látogatókat, Az ts benne van a tervben. hogy ott. ahonnan a libegő kl fog indulni, két nagy széliódát fognak építeni, hogy ezzel ts fokozzák a Kékesre irányuló forgalmat, Ezzel kapcsolatosan olyan rendelkezés is születőben van, amely leállítja a Mátraházáról Kékestetáre irányuló éutó'ortólmat, Mindezek a tervek a/épek, szolgálták a kényelmet és növelik a forgalmát, de azt is jelentik, hogy ki k*ll vágni etv nagy darab erdőt, a Remre dombból kt'ndülóteg fel, egészen a tetőig. Am lepvén. Az élet fflegv a ma?a útján, viszi a gondolkodó emberi elme és a cselekvő akarat, Egyet azonban tudomásul kellene venni mindenkinek, akinek része van a Mátra ruhájának az alakításában és ez az. hogy ma és nálunk a legnagyobb kincs az erdő. Ezzel Mátra a Mátra. Enélkül egy porladozó kőtenger, amely valamikor Izzó láva formájában tört fel a föld mélyéből, amelyet Igen vékonv termőrétes határol a külvilág felé. Csináljunk mindent, de ne bántsuk az erdőt, mert ha" tovább is úgy Iri'uk. mint ahogy tettük ezt eddls. akkor eljön a* idő, amikor a Mátrában nem lesz erdő. nem lesz madárdal és nem lesz virágillat, amikor majd máshová kell mennt csendért, nyugalomért és tiszta levegőért, ha ugyan lesz hová. DR. ÁBRAHÁM AMBRUS A munkásmozgalmat kutatja... A

z élet akkor ls szép és értelmes — kell. hogy az legyen —, ha az alko.ó, a dolgos esáisnJők vúgjre pontot téve a nyugdíjas évek következnek, Van, aki haraggal, megsértődve veszi tudomásul, hogy át kell adni a helyét egy nála fiatalabbnak. A harap, a sértődöttség azért Vet lobot, meri abba kell hagyni azt, amit addig nagy akarattal, odaadással vé,géziünk, s nem akarjuk elhinni, hogy Ott van már az idő, elérkezett a megérdemelt pihenés. Jő, ha érre élőre gondolunk és eltervezzük, hogy mit fogunk akkor Csinálni, ámi hasznossá teszi létünket a társadalomban és bearanyozza őszünkét. Példa erre Pusztai (Pipicz) József, aki nyugdíjas esztendeit mindvég'g a szegedi munkásmozgalom írott és íratlan dokumentumainak kutatására szentélte és meg-okköflt egészséggel ma ls folytatta, Annak idéjén. 1019 márciusában diákszervező a polgári iskolában, amiért később kicsapták. Ez a helyzete vitte, sodorta a munkások közé tímárlnasnak, a munkásotthonban pedig a szocialista ifjúmunkások csoportjába, 1920-tól kötődik a munkásmozgalomhoz, s párttagságának kelte: 1925. A felszabadulás előtt völt tímársegéd. napszámos, évekig munkanélküli, letartóztatott. és elítélt politikai ténvkedés miatt. A felszabadulás után első ign'ga'ója volt az Orion Bőrgyárnak és később ts vezető posztokat töltött be Miskolcon, Buda"cs»en, majd ismét Szegeden. Volt nénbírő és faluta-ó, Párttitkár Felsővároson és a Bőrinari Dolgozók Szakszervezetének elnöke. A személvi kultusz ével sebekel ütöttek ratte. amelvek begyógyultak már. Nem vált sértődötté. inkább elszánttá olvan odaadással a munkásmozgalom becses emlékanyagának összegyűl télére, amely szinte oélda nélküli egy nem hivatásos kutató ésetébéh. Nem egv féltve őrzött kincsét küldte meg a Magyar Munkásmozgalmi Intézetnek. Foíókat, írásos anyagokat. A szegedi munkásmozgalom dokumentumainak gyűjtésiben, kutatásában, ismeretében a nagyon jártasaknak is sok újat mondhat Pusztai (piplez) József munkája, különösen n bő mari és a cipész munkások politika! tevékenységét bemutató rész. Napokig lehet a gaz lag dokumentumokban lapozni, fényképekről olvasni, visszanézni a rígl időkig, például a ..Hűtlenség! por" (1371—72) anyagára, s onnantól szinte nap'ainklp. a személyes élmények leírásáig. A gyűjtésből csak címeket kiragadva sorakoznak elénk írások, fényképek, például az alföldi szocialista munkásmozgalom Úttörőiről, az 193C-OS első nagy szegedi cipész-sztrájk résztvevőiről. a szegedi munkásotthonokról 1910—1944 között, munkásmozgalmi emlékhelyekről 19io. és 1925-ből stb. Pusztai (Piplez) József gyü|tőszenvedélye saját emlékiratában, feljegyzéseiben bontakozik kl igazán, amikor azokról ír és emlékezik. akikkel együtt dolgozott a munkásmozgalomban. Hozzáértő kutatók nagy hasznát veszik maid értékes munkásságának, Jellemző kitartó tevékenységére, hogv egv-egv l-ásos artvagnak. fénykénnek a lelőhelyét évekig kutatta, míg rátalált, Időt és nénzt sem sataálva. Amikor felkerestük és beszélgettünk vele lakásán, elénk tárva munkássá»4nak megannyi értékes daraMát. »»e"énvsn tegvezte meg: „Tíz évi munkám fekszik e avűité«ben. Az vezére't. hogv a mólt ha*calM1 mméi többet tá*tek fel a: ittó>or számá-a egv leendő ("Nnng-ád meg«el muokásmozgalml múzeum részé-e egv szakma vn-etég belül. Nem vott köonvű a fate-tet, de m««srte fenM-ni 6 mun'/ó*. mozgalmi elődök tevé'rem-s'Wt, a munká="ioiga1ml p-r,iAkhtavékat a, 1-ántuk érdeklődést tanúsítóknak." L. r. Caroi Gábor Ahtamar Megyünk a Szeván partián egyre följebb Mér hűvösödni kezd a levegő És egvre sfi'étebNm kék a tó Fölötte az ég is furcsán' sötétkék Felhő-foszlányok egy-egv fekete foltot Vetnek a vízre És persze a rirálvek Ott cikáznak az éean és körülöttünk Azt mondják egyre aggodalmasabbak Ki tudja miért Talán bajt neszelnek £* N. hadarva történeteket mond A tóról egy másik tó lut az eszébe Az most a határon túl van Akár az Ararát Ügv hlviák Ahtamar Legendáját több ezer éve megírták (A* egész btaonv Héró és Leandrosz Ere'ére emlékeztet de nagyon Már-már a másolásig Vánőormatfvümról lehet szó De azt hogv honnan vénderott hová Tatán senki se tudja mi semmtesetre sem) Iga» ebben az örmény históriában A fiúnak neve sincs Hiszen nésztor ét szegény az Istenadta Fgyszerűen fiú 6s átúszik Tamarához De persze nem a Helleszpontoszon Csak a tavon át minden éjszakán A túlparton az úri-lány-szobában Overtya világít az ablakban lángol Ügy igazodik el szegénv legény A sötét tavon a tömör éjszakában De egv napon a lény szütei mindent Megtudnók vagv megsejtenek az ts elég Bejártak Tamarát és a gyertya kialszik A fiú eltéved a vad vfzen Nem lát semerre partot belefullad Azóta hívják így íey Ahtomarnak A tavat annak emlékezetére Hogy a fiú utolsó szava az volt Mielőtt kilehelte lelkét de a végső Hangzó nyilván a torkán akadt már: Ah Tamara! Szeván tó — Budapest, 1978.