Délmagyarország, 1979. január (69. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-28 / 23. szám

Szabó G. László* Az Espersit-ház a táj első irodalmi emlékhelye K

ulturális életünkben mindig jelentős eseménynek számít egy új művelődési intézmény megnyitása. Egy város életében pedig különösen kiemelkedőek azok az alkalmak, amikor múltja legértékesebb kulturális emlékhelyeinek egyikét feltámasztva — új létesítményt adhat át a művelődő lakosság, s az Idelátogatók számára. Pártunk, kormányunk kultúrpolitikája nagy figyelmet fordít a haladó szellemi örökség megbecsülésére. „Az elmúlt negyedszázad során — az MSZMP KB 1974-es közművelődési határozatát idézem — történelmi eredményeket értünk el c lenini kulturális forradalom megvalósításában. Közelebb jutottunk ahhoz a célhoz, hogy milliók sajátítsák el mindazt, ami az emberi gondolkodás és kultúra több mint kétezer éves fejlődésében értékes volt." Minden olyan Intézmény, amely falai közt fel tudja tárni a múlt legnemesebb értékeit — újabb és újabb tömegeket hódít meg a művelődés számára. Nemzeti történelmünk szellemi örökségében sok nagyszerű érték van, ám az örökséget összegyűjtő és bemutató „tárházak" tekintetében még sok a pótolni valónk. A felszabadulás előtt létesített kulturális intézmények nem anynyira tömegigényt óhajtottak kielégíteni. inkább egy elit kultúra létesítményei voltak. A felszabadulást követően a kultúra közkinccsé válásával eevre szűkebbnek bizonyultak örökölt Intézményeink. Szocialista államunk kultúrpolitikája újabb és újabb erőfeszíié-eket tesz azért, hogv a művelődési igénveket korszerű színvonalon kielégítse * Makő városának külső képe, lakóinak élete nagymértékben megváltozott az utóbbi két évtizedben. Utcányi apró házsorok tűntek el — helyet adva a modern lakónegyedeknek, korszerű üzleteknek. A „hagyma városa" nemcsak a hagymatermesztés országos központja lett, hanem néhájiy, fejlődő, izmosodó iparágat is "meghonosított. Az élet- és munkakörülmények megváltozása maga után vonja az életforma, a gondolkodásmód átalakulását. Megnövekedtek az igények nemcsak az anyagi, hanem a szeneml javak iránt is. Makő párt- és állami vezetése — tiszteletreméltó elődök nyomdokain haladva — tervszerűen, következetesen magas színvonalú szellemi kultúra megteremtésén fáradozik. Évről évre szépülnek és megújulnak a meglevő oktatási és közművelődési Intézmények. Emellett a tudomány és a kultúra kisebb-nagyobb „palotái" emelkedtek az elmúlt évtizedben: 1967-ben nyitotta meg kapuit a Juhász Gyula Egészségügyi és Kertészeti Szakközéniskola épülete; 1969-ben adták át az újvárosi tömegszervezeti és művelődési székházat; 1971-ben Rákoson épült új művelődési ház: 1971-ben készült el — megvénk ma is legmodernebb — városi, járási könyvtára; és 1977-ben kaptak új. korszerű otthonukat az Erdei Ferenc nevét viselő kollégium diákjai. Van a város•H b-ata" elhangzott tttt. január JS-á-x Makó", a Kirt—zy tv --. " alatti Fsnersit Irodalmi emlékház átadási ünnepségén. nak kiállítóterme, ahol az országos, megyei és helyi képzőművészek alkotásait, az amatőr díszítőművészeti szakkörök munkáit mutatják be; s minden évben izgalmas grafikai gyűjteménnyel vonul fel a mindinkább országos rangra emelkedő Maros menti Művésztelep fiatal alkotó gárdája. A kiállítóterem mellett az Espersit irodalmi emlékház megnyitása az első lépés ahhoz, hogy a közművelődési intézmények sorából oly nagyon hiányzó makói múzeumi hálózat is kialakuljon. A múzeumoknak igen fontos szerepük van abban, hogy a történeti, kulturális és művészeti értékeket minél szélesebb rétegek közkincsévé tegyék, és így jelentős mértékben hozzájáruljanak a tudományos megalapozottságú marxista világnézet, történelemszemlélet kialakításához. Csongrád megye múzeumi hálózatában gazdag régészeti, néprajzi, természettudományi. történeti, munkásmozgalmi és képzőművészeti értékek vannak felhalmozva. Az ezekből készített 15 állandó, 53 időszaki és 57 vándorkiállítást az elmúlt évben több mint 270 ezer látogató tekintette meg. Az állandó kiállításokra alkalmas épületek sorából azonban hiányoznak a megye gazdag, irodalmi és képzőművészeti örökséget bemutató létesítmények. Az Espersit-ház megnyitása ezen adósságunk törlesztésének első megnyilvánulása, s ezt rövidesen követni fogia Szegeden a Móra Ferenc-, Hódmezővásárhelyen a Németh László-emlékszoba kialakítása. Örömmel mondhatom el. hogy közelebb jutottunk Hódmezővásárhelyen az Alföldi Galéria létrehozásához ls. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy megyénkben elsőként Makó városának összefogása, akarata, szellemi kincseink ápolásában és megőrzésében tanúsított dicséretes buzgalma hívta életre ezt az irodalmi emlékmúzeumot. Mindenekelőtt kell megemlítenem a város valamennyi lakójában — fiatalban és idősben egyaránt — élő tiszteletet a múlt hagyományai és haladó törekvései iránt. E tisztelet ébren tartásában, erősítésében a katalizátor szerepét játszotta a tíz éve működő makói Múzeumbarátok Köre. A város párt- és állami vezetése pedig azonosulva a lakosság és a kör lelkes törekvéseivel, mindent megtett e kezdeményezés valóra váltásáért A Csongrád megyei tanács látva a város vezetésének, lakóinak lelkes hozzáállását, jelentűs anyagi eszközökkel támogatta az emlékház felújítási munkálatait. * Vidéki városaink szellemi légkörét a századforduló táián jórészt a helybeli értelmiség kiváló képviselői teremtették meg. Irodalmunk, tudományos életünk legnagyobbjai túlnyomó többségükben vidéken kezdték meg pályájukat, s útnak indulásuk, szellemi fejlődésük első motívumait sokan egy-egy vidéki város jellegzetes légköréből nyerték. A magyar vidéki városok múzeumai úgyszólván kivétel nélkül a vidéki értelmiség legműveltebb, leghaladóbb képviselőinek kezdeményezéséből. törekvéseiből születtek, a hivatalos kultúrpolitika teljes közömbössége mellett, sőt sok esetben akadályozása, gáncsoskodása ellenére. Makó haladó gondolkodású polgári értelmisége egy kuruc, rebellis szellemi légkörben nőtt fel. A dualizmus idején Justh Gyula függetlenségi mozgalmában kereste a cselekvés lehetőségeit, századunk első évtizedeiben pedig rendíthetetlen harcosa lett a köztársasági eszmének. E radikális polgári csoportok 48-as pűebejusi szemléletük ellenére sem jutottak el a proletárforradalom igenléséig. Pedig Makón aktív és erős vlt a munkásmozgalom is. A múlt század RO-as éveitől kezdve rendszeressé váltak a munkásmozgalmi gyűlések. Május elsején minden évben az elégedetlenkedők sokasága vonult fel politikai jogait követelve. A Tanácsköztársaság Idején tömegek sorakoztak fel a munkásmozgalom mellett, és 60kan az ellenforradalom idején sem békéltek meg. A 20-as évek kommunista pöreiben nagyon sok makói harcos járta meg a szegedi Csillag-börtönt, és a kommunisták mindvégig mozgató erőt képviseltek a Szociáldemokrata Pártban és a szakszervezetben, sőt a szélesebb népfrontban is. A város sajátos politikai tradíciói embert formáló kohóként alakították az itt élőket és az ide sodródó idegeneket is. A város szülöttei közül VlósszVágyi Sámuel, Kiss Károly és Bittó Gyula nevét említem. Az ide települők közül Könyves Kolonics Józsefet, Kesztner Zoltánt és Fríed Ármint. Az utóbbiak sorából kiemelkedik egy különös egyéniség alakja. Espersit Jánosé, aki a század első évtizedeiben nemcsak a város haladó polgári mozgalmainak járt élén, de művészettörténetünk, irodalomtörténetünk is a mecénásnak egy kései típusát örökítheti meg alakiában. Politikai törekvéseit talán a legjobban kifejezi az 1913. április 14-1 esemény, amikor házában — a debreceni trónfosztás évfordulóin — az országos köztársasági párt közgyűlésének adott helyet, amelvet az épületbe behatoló rendőrség oszlatott fel. Irodalomtörténeti szerepe többrétű: kavocs volt az ellenforradalom elől magányába húzódó nagv költő. Juhász Gmila és a vályáián akkor induló fiatal diák. József Attila között. Espersit Jánosé a kétségtelen érdem, hogy József Attila — kona egyik legnagyobb költőjének — Juhász Gyulának baráti támogatásával, biztatásával indulhatott el költői útján. Megfordult itt gyakran Móra Ferenc is, akinek ugyancsak ebben az évben ünnepeljük 100 éves születési évfordulóját. Háza nyitva állt minden tehetség előtt, s azok sohasem üres tarisznyával mentek tovább, hanem szellemiekben gyarapodva és gazdagodva. Az ellenforradalom terrorja idején pedig valóságos oázis lett ez az épület: meghitt barlang az alkotóknak, menedékhely az üldözötteknek. Juhász Gyula vall a legmelegebb hangon e házról és gazdájáról: „Ez a nagyon kedves, minden gondolatomat kitaláló és minden szeszélyemet honoráló mecénás nem volt se gróf, se báró, még csak bankár sem volt, sőt ellenkezőleg. Költő volt az én pártfogom, aki szép versek irása helyett szép dolgokat müveit egész életében; az igazságot kereste és védte, a szabadságot imádta és akarta...'' Ugyanilyen meleg otthonra, baráti. sőt családi légkörre lelt a 16 esztendős József Attila, akinek éppen erre a melegségre és családiasságra volt leginkább szüksége. József Jolán ez idő tájt meglátogatta Attilát Espersitnél, s érdekesen írja le ezt a különös mecénást és sajátos környezetét: „A derék és páratlan ember valóban megható szeretettel vette körül Attilát. Nem tudom, mi fogta meg először a szivét, a fiú vonzó lénye, ami mindenkire hatással volt, vagy a korához képest csodálatra méltó okossága, sugárzó intelligenciája, vagy csak a ,költő'. Mert még nem találkoztam emberrel, aki anynyira szerette volna a verseket, mint ez a szorgalmas, szürke makói ügyvéd. Am Espersit doktor csak kívül volt szürke." József Attila az Espersit-házban nemcsak szeretetet és megértést kapott, hanem szellemi Indíttatást is. Nem véletlen, hogy az ifjú poéta „Marosmenti KonstantinápoIj/"-nak nevezte Makót. Itt tisztult szemlélete, mélyült költői mondanivalója, csiszolódott stílusa. Kedvére vitatkozhatott ve-sről, regényről, drámáról. A gimnáziumban szerzett tudása, ebben a másik iskolában, „a jó öreg komák" társaságában mélvült el. Itt ismerkedett meg Juhász Gyulával. s e ház baráti társasága segítette első verseskötete, „A szépség koldusa" kiadásában. Amikor 18 éves korában elhagyja a kisvárost. így búcsúzik Makótól: „... én már meg sem kérdem, / hogy többet ér-e a rideo öröklét/az egész világ — kicsi városomnál." < Espersit János nemcsak mlnt az írók pártfogója, költők istápolója, de mint művészetrajongó ls különös és kiemelkedő egyéniség volt Mindenekelőtt jellemző rá, hogy irodalomban és festészetben egyaránt voltak önálló próbálkozásai: maga is verselt és festegetett. „A művészet a kultúra virága; a művészet életünk megkoronázója es beteljesülése" — írta egyik kéziratos tanulmányában, s ez a rajongás a művészetért és irodalomért adta meg élete értelmét Makó nem köszönheti képzővészeti kultúráját, ö rendezte a város első képzőművészeti kiállításait vásárhelyi művészbarátainak műveiből, akikhez — még vásárhelyi tartózkodása idejéből származó — meleg barátság fűzte. Rudnay Gyula, Tornyai János, Endre Béla. Pásztor János, Károlyi Lajos személyes jó barátja volt, őket ls gyakran vendégül látta. Írók és festők adták egymásnak a kilincset, nem is érezte jól magát, ha legalább egy író, költő vagy festő vendége nem volt E ház gazdája nevéhez fűződik az a kezdeményezés is, amely három éven át nyaranta a makói művl ztelep működésében és őszi tárlataiban valósult meg, elhozva e vidéki városkába a nemzeti festészet akkor legegészségesebb iskolájának, Rudnay tanítványainak művészetét. Az 1925-ös újévi cikkében írta, hogy Rudnay Gyula szívesen jönne Makóra tanítványaival, ha a város közönsége támogatná munkájukat Fölhívása nem maradt meddő: a város értelmiségi rétege — a háború utáni nyomorúság ellenére — otthont adott a fővárosi művésznyomorból és a vidék vendégszeretetében munkalehetőséget ia találó . festőnövendékeknek. Espersit János házában muzeális értékű festmények voltak. Ezt a gyűjteményt nem tekintette kizárólagos tulajdonának. Sokszor és szívesen vállalkozott arra, hogy egy-egy kultúresten előadást tartson a modern festőiránvokról, s egyúttal gyűttemegyéből képeket ls bemutasson. • A munkából kivették részüket az állami, szakmai és társadalmi szervek egyaránt Őszinte tisztelet jár mindazoknak, akik segítséget bátorítást és példamutató. gondos munkát ajánlottak e ház létrehozásához. A felújítási munkálatokban részt vevő Makói Építőipari Szövetkezet dolgozóit, szocialista brigádjait, a József Attila Mezőgazdasági Termelőszövetkezet tagjait illeti köszönet elsősorban, akik aktív támogatást nyújtottak a múzeum létrejöttéhez. Köszönet jár a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, mely rendkívüli Igényességgel, országos példát teremtve készített® el a berendezést, s kiemelkedő a Kulturális Minisztérium és a Központi Múzeumok Igazgatóságának anyagi támogatása, mely nagyban hozzájárult az trodalml emlékhely megvalósulásához. • Az Espersit-ház mintegy két évtizeden át a Dél-Alföld egyik legfontosabb kulturális közvontja volt. Szocializmust építő társadalmunk, megbecsülve a múlt értékeit, haladó hagyományait, Espersit János születésének 100. évfordulóján méltó emléket állított azzal, hogy létrehozta e tájegység első Irodalmi emlékházát Dolgozószobáját engedte át nekem, és ebi ; a meghitt kultúrbarlangban írtam meg legtöbb dolgomat..." (Juhász Gyula) A József Attila-vers Ihletője, Espersit lánya, Caca a régi fényképpel és a kézirattal Aci B. Sándor felvételei Az alsó épület szobája — itt szállt meg annak idején József Attila, Juhász Gyula, Barcsay Jenő, Iatokovics Kálmán Vasárnap, 1979. január 28,