Délmagyarország, 1979. január (69. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-05 / 3. szám

4 Péntek, 1979. ianuSr 5. postaláda társszerzőnk az olvasó Postaláda rovatunk üj évi első összeállításában szere­tettel köszöntjük olvasóinkat. A múlt esztendőben közzé­tett panaszok közül — szeretnénk remélni — sok orvoslásra talált, de bizonyára akadnak olyan gondok is, amelyek idén sem vesztették aktualitásukat. Legalább is erre utalnak a napokban szerkesztőségünkbe érkezett levelek, amelyekből megtudhatjuk: a bútorvásárlás még mindig nem zavartalan „mulatság", az utazás még gyakran tartogat bosszúságokat, az üzletekből még mindig hiányzik néhány fontos árucikk,., és még mindig van Javítanivaló a szemléletünkön. Többször eladott jegyek Józsa Dánlel olvasónk le­velét — mivel az. abban le­írtak bizonyára több embert érintenek — teljes terjedel­mében közöljük. Remél |Ult, hogy a Volán illetékesei nem hagyják válasz nélkül az alábbi sorokat: „Egy megle­hetősen furcsa utazásról sze­retnék beszámolni. Tavaly, december 21-én családommal Szabadkára akartunk utazni. Jegyünket már egy héttel hamarabb elővételben akar­tuk biztosítani a reggel 6 órai járatra. El is mentem a Bajcsy-Zsilinszky utcai Vo­lán-irodába. Ott azt a tájé­koztatást kaptam, hogy me­netjegyet elővételben csak kis határátlépő vei rendelkező utasoknak, és csak korláto­zott számban adhatnak kl. Közölték, hogy kontingensük már december 15-én elfo­gyott. azt tanácsolták, hogy próbálkozzam az IBUSZ Klauzál téri irodájában. Az IBUSZ-nál közölték. hogy csak a délután 3 órai járat­ra van helyjegyük, próbáljak meg a Marx téri autóbusz­állomáson jegyet váltani. Harmadik sorban állásom végül meghozta a sikert. Jegyváltáskor a pénztárosnő elővett egy lapot az autó­busz alaprajzával, és az álta­lam vásárolt három jegy alapján ceruzavonallal áthú­zott három helyet: jelezve, hogy a hely biztosított De­cember 21-én így az utazás biztos tudatában várakoztunk a pályaudvaron. legnagyobb meglepeté­sünkre nagy tömeg várta a 6 órakor induló jugoszláv autóbuszt. A kocsi meg is ér­kezett, s mivel sem a kalauz, sem a vezető nem tudott magyarul — útlevél vagy (egyre való tekintet nélkül — nagy tolakodás kezdődött, megtelt a busz utasokkal. Jó néhány jegybirtokos tár­sunkkal lemaradtunk a já­ratról Szerencsére a zental járatra még felkapaszkodhat­tunk, az előre váltott jegyek­kel az országhatárig mellet­tünk. Ott közölték velünk, nogy szálljunk át az egyik jugoszláv helyi járatra. Mon­danom sem kell, arra az elő­re váltott jegy nem volt ér­vényes: h menetjegyet így dinárban kellett megváltani. Eddig a történetem, és sza­bad legyen ezzel kapcsolat­ban néhány gondolatot még elmondanom: a magyar—Ju­goszláv autóbuszforgalomban jó lenne a kulturált utazást megvalósítani. Mert mi ér­telme van annak, hogy hosz­szas sorban álláasal, elővétel­ben váltzuk meg a jegyet, ha azok az adott járatra nem érvényesek. Tisztességtelen haszonnak tartom az elővé­telben eladott Jegyek Ismé­telt és dinárért való értéke­sítését. (Talán megfelelő tol­mács segítségével ezt a gon­dot is orvosolni lehetne ) Tu­domásom szerint a magyar— jugoszláv aotóbuszfo-galom­ban ezt az általam is Igény­be vett utazási formát a kis­határátlépővel, kevés valutá­val rendelkező utasok részé­re kívánták biztosítani. Ké­rőn, gondolják ffieg Üiet tékesek, vajon elérték ezt a célt? Annyit mondhatok, hogy december 21-én, velem együtt nyolc magyar állam­polgár bosszankodott, s vál­tott kevéske valutájából a buszon menetjegyet." Sertéstartók gondja A sajtó, a rádió és a tele­vízió gyakran közöl kisállat­tartókat serkentő hirdetése­ket. Az állam különböző mó­don Igyekszik segíteni a ser­téstartókat is. A hizlalók mégsem nevelhetik gondok nélkül a jószágukat, amint arról Nagy Mihály baktói ol­vasónk levele alapján érte­sülhettünk. „Már több Ízben szerettem volna vásárolni a sertéstartáshoz nélkülözhetet­len Futor csonterősítő szert A mezőgazdasági szakboltok­ban mindannyiszor arra hi­vatkoznak, hogy megrendelik ugyan, de nem szállítják ré­szükre. Az érvelés mindig azonos, ahogyan mindeneset­ben elhangzik a Javaslat is: a Futor helyett vásároljak 16-18 forintért ásvány! pre­mixet, ezt lehet kapni. Tu­dom, ez is megfelel a cél­nak, de mivel a Jószágtartás­hoz még nagyon sokféle ta­karmány szükséges, nem mindegy — s minden bi­zonnyal más állattartóknak sem mindegy —, hogy egy, vagy tizennyolc forintért vá­sárolunk csonterősítőt Sze­retném tudni, hogy melyik bolt az, amelyik rendszere­sen árusítja a i Futor csont­erősítőt" Vakok és világtalanok Karácsony, a szeretet ünne­' pének hetében, havas, hét­fői reggelen, a Csongrádi sugárút és a körút keresz­teződésében áll két ember. Erőteljes, magas férfi, fe­hér bottal, karöltve társá­val, egy hajlott hátú anyó­kával, aki bizonytalanul tapogat a járda szélén, szin­tén fehér bottal. Tétován állnak, a dübör­gésre figyelnek, hiszen csak abból érzékelhetik, hogy mikor indulhatnak. Ma­gam autóban ülök, lámpám pirosat jelez, távol vagyok, nem segíthetek. Hirtelen csönd lesz. A két kisöreg bizonytalanul, botjára tá­maszkodva elindul. Két hajlott hátú ember az élet alkonyán. A pillanatnyi csönd megzavarta őket, nem látják, nem tudhatják, hogy a bekanyarod ás előtti szín­váltás okozta a csendet. Sietősen nekiindulnak. Az áradat azonban megindult — messze vagyok, nem ki­álthatok —, a dübörgés foko­zódik, a lámpa zöld. A két fehér bot nem akadály Szerencsére a reflexek még működnek, a két kisöreg Is­mét a járdán 611, botjára támaszkodik. Nekünk, látóknak Is baj van a szemünkkel? Kát fe­hér bot, s két idős ember semmit sem jelent? A lám­pa zöld: rohanni kell. A lá­tással tehát semmi baj. És mégis... _ yalami meghibá­sodott a nagy rohanástan. Észre se vesszük, amire pe­dig figyelnünk kellene, s érzéketlenül rohanunk to­vább. Kovács Béláné Csongrádi sgt. 2/A Másfél évszázados biztosítási rendszer állnak érte. Én ls megpró­báltam az érveimet felsora­koztatni, többek között arra szerettem volna választ kap­ni, hogyan lehet egy darabot kétszer eladni. Mivel kielé­gítő választ nem kaptam, ar­ra kell gondolnom, hogy aki bútort vesz, jól teszi, ha a számla kiegyenlítése után öles betűkkel bevési zsírkré­tával nevét a kiválasztott bútorba. Így talán remény­kedhet abban, hogy a meg­vásárolt, kifizetett bútort fogják hazaszállítani." Olva­sónk még megkérdezi, vajon mások mit tennének az ő he­lyében? Véleményünk szerint legtöbben ugyanazt, amit le­vélírónk, a vállalat igazgató­jánál reklamálnának, illetve megkeresnék levélben Posta­láda rovatunkat. Reméljük, hogy már az elóbbl megol­dás is sikerrel jár. Sorokban „Örüiön, hogy kapott..." Közhelyszámba megy, több­ször leírtuk már: a kereske­delem van a vevőért, és nem fordítva. S hogy ezt nem le­het eleget hangsúlyozni, azt igazolja Gazdag Donaventu­ráné balástyai olvasónk ész­revétele is. „Levelem mottója ez ls le­hetne: karácsonyi öröm he­lyett üröm. December 19-én, Szegeden, a Kálvin téri bú­torüzletben gyermekheverőt vettem kislányomnak. Annak rendje-módja szerint kifizet­tem a heverő árát, az 1280 forintot Régóta Jártam már a bútorüzleteket, hiába. He­verő nem volt, kislányom lá­ba pedig egyre inkább ki­kandikált a rácsos gyermek­ágyból. Elképzelhető, hogy milyen nagy volt az örömöm, amikor sikerült a heverőre rátalálnom és megvásárol­nom, éppen karácsony előtt. Örömöm csak december 20-ig tartott A heverőt ugyanis elekor szállíttattam haza. Ott­hon a meglepetéstől szóho2 se tudtam jutni. Az általam kiválasztott és kifizetett vi­lágosbarna heverő helyett egy szépnek egyáltalán nem mondható, zöld színűt adtak kl az üzletben Rögtön fel­hívtam telefonon az Üzlet ve­zetőjét. ö arról próbált meg­győzni, hogy a szín semmit nem számít, örüljek, hogy egyáltalán kaptam, más örül­ne ennek Is, hiszen ritkán lehef kapni, naponta sorban Szűcs István szegedi olva­sónk arról értesít bennünket, hogy mindig nagy figyelem­mel olvassa lapunk. Az új híd krónikája című sorozatát. Mint írja. úgy tudta, hogy az új közúti híd átadását ez év november hónapra tervezik. Értesülése helyes, az átadás határidejét nem módosítot­ták. A munkálatok megfele­lő, jó ütemben folynak, az év végén megindulhat a hí­don a forgalom. Ha levél­írónk valamelyik híradásban más idópontról olvasott — az átadás idejét Illetően —, az csak sajnálatot elírás le­hetett. Az építkezés meneté­ről egyébként a jövőben ls folyamatosan tájékoztatjuk olvasóinkat Török Vidor Csaba utcai olvasónk Szeged egyik kis­vendéglőjében szórakozott de­cemberben, amikor a ven­dégek közül néhányan össze­szólalkoztak. A vita vereke­déssé fajult s egy férfi vé­resre verve maradt a „küz­dőtéren". Olvasónk felhábo­rodottan írja, hogy többen kérték az üzletvezetőt nívjon mentőt és értesítse a rend­őrséget. Az Intézkedés, mint levélírónk közli, elmaradt Egy utcai telefonfülkéből kel­lett segítséget hívni. Levélírónk méltatlankodá­sát megértjük, s annak, hogy az üzletvezető nem telefonált mentőért, rendőrségért min­den bizonnyal csak egy oka lehetett: rossz volt a telefon­ja. Mert nem tudjuk elkép­zelni, hogy az olvasónk áltál említett esetben bárki közö­nyösen és tétlenül nézné a történteket. Legutóbbi összeállításunk­hoz hasonlóan mai Postalá­dánkban is kénytelenek va­gyunk szólni a temetők rendjéről. Egyik olvasónk ar­ról értesít bennünket, hogy a kiskundorozsmai temetőben szabadon garázdálkodnak a sertések, feltúrják a sírokat A temető gondnoksága re-. mélhetőleg rövid időn belül intézkedik a tarthatatlan helyzet megszüntetése érde­kében. Válaszol az illetékes Múlt év december 15-t Postaláda rovatunkban köz­zé tettük Kovács Mihály Da­los utcai olvasónk levelét. Levélírónk szóvá tette, hogy a 4-es vonalon gyakran kés­nek a villamosok. Az észre­vétellel kapcsolatban az SZKV igazgatója és főmér­nöke küldött válaszlevelet szerkesztőségünkbe: „A 4-es villamosvonalon — az egyik végállomástól a másikig — a menetidő 30 percben van meghatározva. Ezt dolgo­zóink be is tartják. Mivel a levélíró sajnos konkrét ada­tokat nem közölt, csak álta­lánosságban foglalkozhatunk ,a kérdéssel. Azt, hogy a vil­lamos olykor egy óra alatt teszi meg ezt az utat, egy­általán nem jellemző, s ezt a menetkiesési nyilvántartá­sunkkal bizonyítani tudjuk. Ilyen késés csak a kocsik meghibásodása, vagy baleset esetén fordulhat elő. Kérjük az olvasókat, hogy panaszuk megemlíté­sekor máskor pontos adato­kát közöljenek, a gondokat így részletesebben is meg­vizsgálhatjuk." A Szegedi Postaigazgatóság Igazgatóhelyettesének levele alapján közölhetjük Süli De­zső, Szeged, Semmelweis ut­ca 3. szám alatt lakó olva­sónkkal, hogy az URH rá­dióadással kapcsolatos beje­lentését továbbftották az il­letékes Posta Rádió és Tele­vízió-műszaki Igazgatóságá­hoz. December 22-! Postaláda rovatunk Válogatós antenna című írásával kapcsolatosan dr. Strohner Ferenc szerviz­vezető küldött szerkesztősé­günkbe levelet: „A cikk megjelenésének napján a déli órákban ' megvizsgáltuk az Olajos utca 8 számú épü­let C lépcsőházában a köz­ponti tévéantenna működé­sét, a panaszos lakásán kí­vül még öt lakásban. Vala­mennyi lakásban kifogásta­lan volt a vétel, még a ma­gyar tévé második műsorá­nak kép- és hangminősége is megfelelő volt. Pedig köz­tudott, hogy Szegeden a 2-es műsort a pécsi adóállomás­ról vesszük, s így a vétel a nagy távolság miatt az időjárástól függően változó. A panaszos készülékén va­lóban gyenge volt a magyar tévé második programjának hangja, de ezt a hibát a szer­viz elhárította." A szervizveze'.ő válaszleve­léhez csak annyit tennénk hozzá; levélíróink minden bizonnyal nem a déli órák­ban tapasztalták, hogy rossz a vétel, talán jobb lett vol­na a vizsgálatot a főműsor idejére időzíteni. összeállította: Ladányi Zsuzsa Több mint 150 évvel ez­előtt, 1827 őszén érkezett Bécsből Prágába az udvari kancelláriának az a határo­zata, amely meghatározza a császári- és királyi előjogok­kal bíró cseh biztosítótársa­ság kártérítési alapszabályait tűzkárok esetére. Már egy esz­tendőre rá megkezdte mun­káját az Első Cseh Kölcsönös Biztosítóintézet, 24 alkalma­zottal. Ez tulajdonképpen háztulajdonosok szövetsége volt, akik kölcsönösen bizto­sították egymás kártérítéseit. Fennállásának harmadik évé­ben a Kölcsönös Biztosítóin­tézet már 102 ezer bebizto­sított épületről gondoskodott A múlt század hatvanas éveitől Csehországban több más biztosítóintézet létesült, új biztosítási ágazatokkal, be­leértve a életbiztosítást Is. A kapitalizmus és a burzsoázia gyors fejlődése a biztosítási rendszert láthatatlan áruval kereskedő üzletté változtatta. 1948 után, amikor Csehszlo­vákia megindult a szocializ­mus útján, az egész ország­ban szocialista jellegű bizto­sítási rendszert építettek ki, amely visszatért az eredeti embert szolidaritás elveihez. Ma Csehszlovákiában két biztosítótársaság működik, a Cseh Állami Biztosítóintézet és a Szlovák Állami Biztosí­tóintézet. Mindkettő működé­sét az állampolgárok és a szervezetek biztosítási védel­mének következetes érvénye­sítése jellemzi. 1953-ban a Cseh Állami Biztosítóintézet Cseh- és Morvaországban három és fél millió biztosítási szerződést tartott nyilván, s 313 ezer biztosítási ügyet intézett el. 1970-ban már v millió volta biztosítási szerződések, és 1,6 millió az elintézett ügyek száma. A kártérítésként ki­fizetett ősszeg 3,6 milliárd koronát, a gépkocsik kötele­ző biztosításából eredő kár­térítés pedig több mint 800 millió koronát tett ki. Csehszlovákiában az épüle» teknek majdnem száz száza­léka, a háztartások hatvan, a hétvégi házak hetvenöt szá­zaléka és a Személygépko­csiknak több mint fele biz­tosítva van. A Cseh Szocia­lista Köztársaságban élő la­kosság felének van életbizto­sítása, nyugdíj- vagy bal­esetbiztosítása, a keresőkor­ban lévő állampolgárok fele kőt kombinált biztosítást (élet- és balesetbiztosítást együtt). A Cseh Állami Biz­tosítóintézet közlekedési gyer­mekjátszóterek, közlekedési Jelzések, autószervizek építé­sére, valamint kutatói és nép­művelési tevékenvségre öt­venmillió koronát fordít évente. (BUDAPRESS — ORBIS) Ökológia a szovjet tudományos-fantasztikus irodalomban Manapság az „ökológia" kifejezés, amely sokáig csu­pán a szakemberek szűk cso­portját érdekelte, milliók számára ismeretes. Az Ökoló­giai problémának napjaink­ban csapásra utaló felhang­jai vannak. Harmóniazava­rok ké'4tke2tek a természet­ben, amelyet évmilliókon ke­resztül teremtett meg a „dol­gos" evolúció. A bennünket körülvevő légkör szennye­zett; eltűnnek a föld színéről egyes növény- és állatfajok; a városokban az egyre nö­vekvő zaj tömegméretű neu­raszténiához vezet; a vegyi hulladékanyagok ugyancsak veszélyeztetik az ember és a bioszféra egészségét. Szerencsére az emberiség feje fölé tornyosuló veszélyt Idejében észrevették. A het­venes évek elején tucat számra hoztak nemzeti tör­vényeket, határozatokat, nemzetközi megállapodások születtek a környezet védel­méről. Természetes, hogy az ;dők fuval tataira oly érzé­keny irodalmi műfaj, mini a tudományos fantasztlka, amely nemegyszer töltötte be a „veszélyjelző" szerené . fog­lalkozni kezdett ökológiai té­mákkal. A szovjet és a nyugati fantaszták különbözőképpen közeledtek ehhez a témához. A nyugati világban ez a té­ma üzlet tárgya lett Napvi­lágot látott az ökológiai ka­tasztrófákon csámcsogó „rémregények" sorozata. A gigantikus gyilkos méhek­röl, a városi civilizáció mé­hében fogant öldöklő „élet­ről", a szemételep-vámsok­ról és az eltűnt állatok he­lyébe lépett kibernetikus ál­latokról szóló betse'lerelc elá­rasztották a könyvpiacot. Az ökológiai válságon nyíltan nyerészkedni ke'd'ek ... Ter­méizetcsen Itt is vo'tak ki­véíe'ek a szabály alól. Ko­moly könyvek ls megje'en­tek. ame'yekből <"«zlnte ag­godalom és józan figyelmez­tetés csendült ki. A szovjet tudományos fan­tasztáknak más feladatuk van: fe'h'vni a ftgvelmet erre az igen komoly probc lémára. hozzájárulni ahhoz, hogy Idejében intézkedése­ket tegyenek. Az optimizmus azonban nem jelent gondatlanságot Éppen ezért a szovjet írók minduntalan figyelmeztetnek az esetleges veszélyre. Vajon derűs az a perspektíva, amelyben ritkaságszámba megy a veréb (Dmltríj Dile­kln „Utazás a természetvé­delmi területre")? Vagy.hogy a Bajkál-tó vize csempészek üzérkedésének tárgyává vá­lik és becsesebb lesz az aranynál (Igor Rozohovatsz­kij „Vámellenőrzés")? A szovjet fantaszták hisz­nek az emberben, értelmé­ben, a jövö Iránti felelősség­érzetében. Sokan közülük ezt a jövőt az ember és a ter­mészet szimbiózusában lát­ják. SzergeJ Drugal fiatal szi­bériai fantaszta elbeszélés­ciklusában megrajzol egy emberhez méltó, Jó és bölcs jövőt, amelvben nemcsak hogy megóvják a természe­tet, hanem még restaurál­ják is. Az embernek a kozmoszba való kijutásával lényegesen megnövekedőt1 az „ökológiai" problémák száma. Eléggé is­mert Arthur Clark kanadai író „Az édenkertig" című elbeszélése: az elsó Jövevé­nyek bűnös fel'iletesséze kö­vetkeztében elpusztult az élet a Vénuszon. Ezzel az elbeszéléssel belsőleg polemi­zál Szever Ganszovszkij szov­jet író: a földlakók nemcsak hogy nem pusztítják el az ide­gen életet, hanem segítenek ls neki, ha szükség van rá. (A „meg kell menteni de­cembert!" című elbeszélés.) Szerintem „az ember és a környezet" téma le-érdeké­sebb megoldása azokban a müvekben ta'álhntó, ahol a? ember nem a tsrm iszetet. hansm önmagát Igyekszik megváltoztatni. A szovje ("antasztákat áthatotta Fran­cis Bacon böl'sessége: a ter­mészetet csak akkor lehet, meghódítani, ha engedelmes­kedünk neki. Vlagyimir Glakov (APN—KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom