Délmagyarország, 1979. január (69. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-25 / 20. szám

Oü'Srtok, 1979. január 25. Építő egyetemisták Á Szovjetunió egyetemi még a legtávolabbi vidéke*s főiskolai hallgatói közül 760 ezer fiatal utazott 1978ban az építkezésekre. A nyári, úgynevezett munkaszemeszter eredményeiről nyiken is dolgoztak egyetemi munkacsapatok. Akárcsak korábban, tavaly is arra törekedtünk, hogy a latkozott az APN ' tudósító- ^ un ka szemeszter szerves réjának Viktor Lijaszkin, a Komszomol Központi Bizottságának tagja, az össz-szövetségi egyetemi építőtábosze legyen a tanításnak. Ezért dolgozott 150 ezer fiatal a szakosított hírközlési, energetikai és útépítő rok munkájának irányító- SSSS^SÍ Ujjg9* A nagyszerű ifjúsági moz- A munkacsapatok közül galom két évtizedes múltra a2 egyiknek kissé szokatlan tekint vissza 1959. májú- neve volt: „Húsz év vetesában az észak-kazahsztáni ránjai". Ebben a gárdában terület „Zsdanovszkij" ne- azok 32 egykori fizikusjelölvű szovhozába indult először tek dolgoztak, akik az első egyetemi építőcsapat. Ez a csapattal Észak-Kazahsztángárda a Moszkvai Állami Egyetem 339 fizikaszakos hallgatójából állt. Azon a nyáron 16 házat építettek a szovhoz dolgozóinak. 1960-ban a Moszkvai Állami Egyetemről több mint 500 jövendő fizikus, vegyész, biológus, újságíró és filozófus érkezett a szűzföldre. Munkájuk eredménye: 23létesítmény, köztük lakóházak és állattenyésztő telepek. ba utaztak. A ma már elismert tudósak és mérnökök szabadságot vettek ki, magukra öltötték az egyetemi építőcsapat egyenruháját. és mint két évtizeddel ezelőtt, a kazah sztyeppére, a „Zsdanovszkij" szovhozba utaztak. Üjabb tíz húzat emeltek abban az utcában. amelynek építését húsz évvel ezelőtt ők kezdték el. Létrehoztak egy magtárt is. Gyönyörű gyerAzt az utcát, amelyet a szü- , . lető szűzföldi városkában a mekvárofit építettek ésajanhallgatók önállóan építet- dékoztak a szovhoztagok tek, tiszteletükre „Egyetemi gyermekeinek. Az elmúlt munkaszemeszteren a szovjet diákokon kívül több mint 120 hallgatói te csat- orgzág 12 ezer fiatalja vett a kezdeményezés- , vx ...... , részt. Kózuluk sokan a bő- Szovjetunió felsőoktatási Intézményeiben tanulnak, a többlek pedig szünidejükben jöttek ide. útnak" nevezték el. A csapatnak 1961-ben már 1500 tagja volt, öt moszkvai és leningrádi felsőoktatási intézmény lakoztak hez. Újabb két év elteltével külföldi diákokkal vült az építők tábora. Az eltelt évek során a mozgalom kiszélesedett. Legutóbb több mint 30 ezer létesítmény építésében vettek részt az egyetemisták. 1978-ban összesen 1,5 milliárd rubel értéket termeltek. Legtöbben az Oroszországi Föderáció nem íeketeföldű övezetében dolgoztak. Sokan működtek közre „ a BAM. a KAMAZ, az osakoli fémkohászati kombinát, a volgadoni „Atommas" gyár építésén. Nyugat-Szibéria olaj- és gázklncsének és a kurszki mágneses anomália egyedülálló lelőhelyének kiaknázásában te részt vettek az egyetemisták. Ott voltak Moszkvában az olimpiai létesítmények építkezésein. Gyakorlatilag a Szovjetunió valamennyi köztársaságában, Halászok egykor és ma Nem csupán a képzelet szülötte a Kubát annyira kedvelő író óriás, Hemingway „öreg halásza". Nem is olyan régen, húszegynéhány évvel ezelőtt a javarészt írástudatlan, tanulatlan kubai halászok kicsiny bárkáikon még olyan egyszerű eszközökkel halászgattak. mint a vesszövarsa, a kötél, a horog. Hajócskáik közül a nagyobbak is mindössze 9—12 méter hosszúak voltak. Háromezer ilyen vagy ennél kisebb halászbárkán 12—13 ezer halász nehéz munkával kereste kenyerét. Ma a halászat komoly ipari jelleget öltött. A flottába tömörült halászhajók manapság hűtőberendezéssel ellátott, korszerű vízi járművek. Számuk megközelíti a százat. Az ebben a tervidőszakban (1976—1980) tovább bővülő kubai halászflottában újabb négy — egyenként hattonnás —korszert! technológiával felszerelt hajó állt munkába. A francia és spanyol gyártmányú halászhajók mellett a hazai készítésűek száma te növekszik a flottában. Amíg 1958-ban a halászat négy és fél millió dollár jövedelmet jelentett KubáHajnali tejszáilítók Pálinkás jó reggelt! — Nem összevissza, hanem tapasztalat, hogy műanyag kívánja a népieskedő köszö- módszeresen. A plató elejére zacskók még azelőtt tönkre nés, amelyet sokan szó sze- a ládákat, hátulra a kan- mennek, mielőtt a boltokba rint értenek. Pedig a „ki- nákat. kerülne a tej. lencórás" rendelet három- _ |gy kevesebb vesződ- * négy órányi előnyt biztosít séggel jár a lepakolás — . , . ... a tejnek az egész napos közii Börcsök András, a — Társadalmi munkában „versenyhez". Hiszen a te- sofőr. Cserfalvi János ko- ellenőriztük, elég tartós-e jesautók jóval a nyitás előtt, csikísérő is beül a fülkébe, a tej és a tejtermékek hajnalban sorra járják az amjnt végez a munkával. A csomagolása. Megállapitotélelmiszerboltokat, a tej- gépkocsi elindul a porta irá- hüc, hogy a ivókat. "*•—1 Éjjel fél kettőkor kanyarodik a Bérkert utcai csomóponthoz a szegedi tejüzem mikrobusza. Munkába zacskóknak és nyába, azután pedig a Bel- a poharaknak csak elenyévárosba tart szo hanyada szakad lu — közli Börcsök Antal éjszakás kezelőtiszt a tejüzemben. A Kossuth Lajos sugárúton maximálisan kihasznál- • Bevásárlás közben is viszi a tejszállító autók so- Jfa ^zacskót Nem lehetne válfőreit és a kocsikísérőket dett sebességet- Seho1 egy toztatni? Vezető ie GéreLnbereer Já- jármű' ilyenkor ke" sietn!'" - Mióta nagyobb műnos mondia A Marx téri csarnok mögött anyagládákat használunk a rsrts p^s^j^q sr-sokat javult a Űjszentivánt, Deszket" és' ESS-? S UKTH£ TnHán^i SvL JTf^l^' hamtempóban lerakják a Hajnali négy óra. A márifl.^ a»f£íf: ládákat, felülre teszik a sodik fordulóhoz rakják az "telepre megyek. Minden számlát Máris megyünk to- autókat Most kevesebb a dolgozónak a lakása előtt vább ^ AttUa utcábói ne. kannás főleg zacskós meg- héz betolatni az egyik bolt tejet és tejterméket visznek Sebesen gurulunk a ki- raktárához. Börcsök András az élelmiszerüzleteknek. Az halt utcákon. Az egyik ság- birkózik a volánnal, pedig utcákon kezdődő reggeli forváritelepi ház előtt felber- nem először hajt be a szűk galom. Lassabban haladunk, reg a motor. Ez a jel. Meg- átjáróba Lepakolás közben Bőven van idő. Kávézunk, fordulunk a keresztútnál. küötyög a tej. Némelyik lá- reggelizünk és beszélgetünk Visszafelé ketten beszállnak dában öt-hat tasak is kisza- az ismerős eladókkal. Az a mikrobuszba Utána irány kadt. Mikor? üzletvezetők visszaszámláza tejüzem. . , zák a göngyöleget és a tegliót! Üdülők, szanatóriumok világtalanoknak > léTTO-FlŐtó ' A Német Demokratikus bell Wernigerode ezanatóKöztársaságban 171 gyógy- riuma követésre méltó •üdülő működik. Közülük 82- gyógymódot talált. Torna, ben gyermekeket üdültet- ~ úszás, tekézés mellett gyanek. 1971 óta több mint két- logtúrákon edzik a beutalmillióan pihentek néhány takat. Az intézmény terühetet a szanatóriumokban létén különféle fajtájú sészakorvosok, ápolónővérek tautakat alakítottak ki. Kegondos felügyelete mellett, zelőorvosuk fokozatosan A 23 800 hellyel rendelke- szoktatja hozzá a gyenge láző szanatóriumi hálózat ,túsú, vagy vak páciensefenntartásához a társada- ket az út, a séta nehézsélombiztosító évente 220 mii- geihez. A különleges terálió márkával járul hozzá, pia igen népszerű Werniöt gyógyüdülő a vakok gerodeban, ahol a gondos fogadósára készült fel. ahol ápolást, jó pihenést külaz elmúlt négy évben ti- földiek, a kísérőikkel érzenhatezren fordultuk meg. kező magyarok, lengyelek, Számukra a Harz-hegység- bolgárok te élvezhetik. A Irrvcein Wzfnean nem zaK 3 göngyöleget és a A Tejipari Szállító Vál- * napról megmaradt, összesen lalat gépkocsijai sorakoznak ™kndásk„r 200 Iiter tejet Cserfalvi Jáa hűtőcsarnok előtt. A te- A tetfötös tóahurtoR no- nos a ódákból kannákba raszon magasra tornyozott áC- «« . ládák, literes, félliteres zacs- „„^„n Tfíőhe kprül maid tartalmát, nehogy a szállí kós tejjel, poharas kakaóval, ÍL 1 V™,?® tás közben kilötyögjön. A kefirrel, joghurttal, vaníliás ££ígü£ ab^átlaknS§ J ^gsavanyodott tejjel te el nak, 1977-ben már 84 mii- 1 ®s mazsolás krémtúróval kell számolni, mert feldolmeg ki tudja hányféle tej- Negyedórával később a gozzák az üzemben. Csupán termékkel tele. SZOTE Hugonnai Vilma ez az egy gépkocsi 2 ezer — Körülbelül húszfajta kollégiumának portájára . . ^ .. ... árut tárolunk -— tájékoztat csönget be Cserfalvi Jáno8. ségű tej érmékét Szombathelyi Mihály, arak- . , ... kl a hajnali őrá.. tár vezetője. Háromszor el- Tobb tucat lejeskannat visz- ^ a munkát. lenőrizzük a rakományt, nek a klinikák kozponti mielőtt kocsira kerülne — konyhájára. Visszafelé még folytatja Szombathelyi Mi- útba ejuk a somogyi és a hály. — A kocsikisero is „ , , . .. , .... mé*sz.ámolja az árut és Széchényi teri tejivot, az aláírja a papírt. Utána mór Oskola és a Kígyó utca sar- .. . ebben ő felel, ha valamit nem Kan a vendéglátó vállalat J, , , !_ kapnak iheg áböltök: fagylaltüzemét, valamint a "" " ~ — Mennyi tejet szállíta-" éelvárosban a többi élelminak naponta Szegedre? .... „,..,, . , szerboltot. Tobb helyen az a — Hétköznap 60 ezer litert Ünnep előtt 100 ezret. Vasárnap te visznek kétszáz darab 25 literes kannával a kollégiumoknak és 6 ezer literes zacskót a vendéglőknek. — És tejterméket? — A rendeléstől függően, de abból te elég sokat Az egyik autó a teraszhoz tolat Kezdenek . rakodni. liter tejet és nagy mennyiszállított . kí a hajnali órákban. DélIs folytE Börcsök András számolja a napokat. „Csak vasárnapig bírjam kl", mondja. December közepe óta hajnalok iébi semmi rendkívüli sincs a tejszállítóknál. Jámbor Ernő Magnetofonok Sorozatban készülnek a legfiatalabb, legkorszerűbb moszkvai olimpiára rendelt üzemének, hisz az idei ezerstúdiómagnetofonok a Hech- hétszáz darabos össztermelabor pécsi gyárában. A lésből csaknem nyolcszázat megbízatás kiemelt felada- az olimpia majdani sajtóta a mecsekaljai város egyik központjában szerelnek fet SZ. SIMON ISTVÁN: Nagy vizek krónikája „Mint Nápolyhoz a Vezúv..." Szeged életében van egy nagy dátum: 1879. március 12. Különös és sajátos népi időszámítás tengelye ez. Korszakválasztó, históriai jelentőségű, öregeink még érezték ennek az ízét és hangulatát, mert eleje, vége vagy kiindulópontja volt mindennek ez a Gergely-nap. Ekkor tört be a víz, s ez a fekete nap kitörölhetetlen volt az átélők emlékezetéből, de a maradékok és a származékok lelkéből is, hiszen azon a szürke, ólmos hajnalon minden elmúlt és minden elölről kezdődött. Szegeden soha többé nem lehetett a számításból kihagyni, kifelejteni. Ez volt a „nagyviz", így egybeírva és egybegonüoiva! Mindén évben meghúzzák azóta e napon az emlékezés harangját, hogy megidézzék az egykori bánatot, veszteséget, » hoey hirdesse az érc a táj népénele roppant, az elemeknél is nagyobb és erősebb fani akarását. Hiszen ahol akkor a víz s/éles és szennyes temetője állt, újra város termett, s ez a város — bór azóta többszőr te megvívta a ,maga vízhuboníjat — soha nem látott fiatalságával ragyog. Azóta nagyobb vtvekei is látott, de nagyobbakat is rugaszkodott, s az új, nagy erőpróbában már az egész országgal kézenfogva védte meg magát. A történelmi fekete nap, az a rettenetes szerda mégis generálók számára fontos azóta is, különösen, hogy átélte es végnez vitte Szegett az 1970. évi heroikus küzdelmet szeretett folyújával. i már erről a folytonos küzdelemről regényeket, elIKSZ.Ú eket, verseket, szakmai munkákból meg éppenséggel könyvtárat lehetne összehordani — a szegedi nagy víz centenárium* alkalmából most'mégis dokumentális, ismeretterjes tó munka kerül az olvasó kezébe, hogy összefoglalóan felmutassa Szegednek a vízzel való barátságát és - /ielm.it, megidézzen és „megszólaltasson" e témában iaigy el- - löket es szemtanúkat, vízimérnököket és politíku; sokat, a védekezések csillagos és sarzsi nélküli katonáit £> végül: hogy biztonságunk mai állapotára vessen néhány pillantást A mottót Juhász Gyulától kölcsönözzük: „Megállok felhős tavaszég alatt / S míg megy a víz és- az idő szalad / Érzem, hogy az öreg Tisza felett / Az örök élet csillaga remeg" (Szeged). Megsarcolhatta, meglophatta, kiönthette ágyából a Tisza Szeged polgárait — sosem múlt el az a szerelem, amely hozzáfűzte őket. Bálint Sándortól olvashatjuk ennek a különleges viszonynak a leírását: „Nem is tudjuk, hányszor árasztotta el a Tisza a Várost, mégis mindig ugyanazon a helyen született újjá: szebbé, virágzóbbá. Szeged népének nagy emberi harmóniájához, egyensúlyához, szinte derűjéhez a Tiszától való szorongás éppen úgy hozzátartozik, mint Nápolyhoz a Vezúv: egyiküknek sem jut eszébe, hogy azért hagyja el a szülővárosát, mert a pusztulás bármely pillanatában rátörhet. A Tisza nagy, évszázados ajándékai megérik a kockázatot is. Ez a gazdag érzés sarjasztotta ki és ihlette a szegedi népdalnak azt a hangját is, amely annyiszor fordul kép, hasonlat, szemléltetés, érzelmi telítés kedvéért a Tiszához, amelyet Mikszáth Kálmán »szent« jellege miatt magyar Nílus néven emleget." Sokat idézzük e gondolathoz Tömörkény Istvánt is, aki mindig áhítattal és félő-szorongó, de nagy szeretettel ír a Tiszáról, úgy, ahogyan népétől hallotta. Megbecézgeti, megsimogatja, kedveskedik neki: „...a vizecske! Mennyi bajt, romlást, pusztulást és halálveszedelmet hozott már ez a víz, mégis szeretik. A neve mégis becéző, kedves és simogató. Mint mikor egjfenemzet imádata vesz körül valamely zsarnokot" S a nép valóban ciodájára jár, lest minden simítását és haragja valamennyi rezdülését, nézi elbűvölten és óvatosan — egyik szórakozása, hogy messzi lakásából is eljön hozzá. „Gyerünk, no — mondják ünnepnapokon a külvárpsok és a várpsszéliek kis házaiban —, gyerünk befelé, arrá be. Régebben C3ak az ünnepek délutánján jártak befelé. Régente a Város hosszan terjedt a Tisza partján, szinte oda volt nőve a vízhez. De azután terjedni kezdett befelé, új városrészek keletkeztek: ezeknek a lakói mér csak ritkán látják a Tiszát. Márpedig abba bele van szerelmesedve. A vizecskébe. Azt meg kell látogatni, meg kell nézni, hogy mint van a vizecske? Apad-e, á-aá-e? Miiyen hajók járnak most rajta?... Ezt mind megtudni polgári kötelesség... mert egy ember, aki hónapszámra nem látta a Tiszát: miféle ember lehetne az" — így meséli el az író öregeink szokását, s vajon nem így vagyunk ezzel mostanság is? Sem az emberek, sem az irodalom soha másként nem gondolkoztak. A mai író is megleste nemegyszer, de szinte mindennap meglátogatta mikor nagy fölindulásban volt a vizecske: „Sétálótereit és hatalmát jócskán megkurtította az ember, ... kövekkel bélelt partok közé parancsolódik az útja. Ezen kicsit megszomorodott a Tisza. Elvesztvén ívóhelyes nagy kanyarulatait, meg te tagadta a halaratást. De amit így elvesztettünk, megnyertük a tőle elvett jó termőföldeken. Amikre azért, ha nagyon rááhít, mint most, hát összefog esővel, széllel, vízgyűjtő családjába tartozó ija-fijával, Túrral, Bodroggal, Szamossal, Marossal, s ellátogat azokra a térekre, amik valaha az övéi voltak, okozva ezzel a gyöngéd rokoni vonzalommal a ma élőknek töménytelen anyagi kárt és szenvedést Népmesei nyelven szólva ilyenkor eljön az adóért A bérleti díjért" (Tóth Béla). A vizecskéről lesz tehát szó ebben a munkában, s mindjárt az elején szeretném megmondani: nem ígérek róla semmi újat. Mikor ezt a sorozatot pár évvel ezelőtt gyűjtögetni kezdtem kis céduláimon, semmiféle privát kutatást nem szándékoltam. Az ismert szegedi árvízi irodalom könyvhegyeiből, annak jeleseiből keresgettem össze minden kapaszkodót, a mai ember képzelt gusztusa és érdeklődése szerint. Főleg szemelvényeket eregetek majd az összekötő szöveg töltései között, két szálra fűzve. Az egyik a kronológia, a másik a logika. Gyakran az idézeteket sem az eredeti, s ma már alig hozzáférhető forrásokból pécéztem, hanem feldolgozásokból. Néhányat tiszteletből is megemlítek. Ilyen volt dr. Szabó László munkája, a Szeged halála és föltámadása, Kulinyi Zsigmond várostörténeti műve, a Szeged új kora, Bálint Sándor két szép könyve: Szeged Városa é3 A szöged! nemzet, a Vízügyi Történeti Füzetek (1969—), továbbá az 1970-es újabb nagyvíz után megjelent szakmai és ismeretterjesztő munkák, Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz, meg Az alsó-tiszavidéki nagy árvízvédekezés. S ehhez jött az Alsóliszavidéki Vízügyi Igazgatóság szakembereinek sok-sok segítsége és tanácsa is. Amit e témáról elődök és kortársak szívvel, szeretettel, szakértelemmel, ragyogó stílusban vagy pontos tárgyszerűséggel meg,fogalmaztak, igyekszem érintés nélkül beépíteni. Szeob így és sokkal eredetibb, mintha valaki orozva eldadogná. Az eredmény természetesen nem lehet teljes, s különösen vízügyi szakemberek és kutatók elégedettségére nem pályázhatok, örülnék viszont, ha e helytörténeti dokumentumgyűjteménnyel hozzásegíthetnék a városszerctet gyarapodásához, és mai árvízvédelmünk megnyugtató biztonságának érzékeltetéséhez. Ezzel az elöljáró beszéddel ajánlom az olvasó jóindulatába az árvízi centenárium alkalmából, a Nagy vizek krónikájá-t (Folytatjuk^