Délmagyarország, 1979. január (69. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-21 / 17. szám

21 Vasárnap, 1979. január 21; Dr. Varga János Nálunk a fegyelmezetlenség életveszély , — Gáz van! — Az a jó. Azért vagyunk, hogy legyen. Ezért a Dél-Alfóldi Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat. — Gázgyártó? Hol csinálják a gázt? — Szegeden sehol, Baján van még egy kis üzemünk, amelyik városi gázt állít elő. Ma már földgázt használunk. — A városi gázt miből készítik? — Baján benzinből és propánbután gázból. Korábban, a múlt században, amikor kezdődött a gázgyártás. Szegeden egyébként 115 éve, akkor még szénből állították elő. — De végül is mi a különbség a városi gáz és a földgáz között? — Más az összetétele és kisebb a fűtőértéke a városi gáznak. Szegeden 1974-ben szűnt meg a gázgyártás és azóta csak vezetékes földgázzal látjuk el a lakosságot és a közületi fogyasztókat. — Tehát eladják a gázt — Nem kereskedelmi cég vagyunk, szolgáltató vállalat. Szolgáltatunk, azaz biztosítjuk a folyamatos gázellátást és az ellátórendszer működését. Tavaly egyébként félmilliárd köbméter gazt fogyasztottak el. — Jó. nem kereskedelmi cég, de mégis az növeli a nyereségét, ha több gáz fogy. Hogyan egyeztethető ez össze az energiatakarékossággal? — Az igaz, hogy a vállalat hasznát növeli a több eladott gáz, viszont ez nem jelentheti a pazarlás intézményesítését. Világos, érdekünk, hogy egy gázfogyasztó berendezést maximálisan használjanak ki, erre biztatjuk is a fogyasztókat, de ugyanakkor a szakembereink közreműködnek abban: a vállalatok hogyan használják fel legjobban, leggazdaságosabban a szolgáltatott gázt. Szerződésünk van az évente szolgáltatott mennyiségre, és bírságolunk, ha ezt túllépik 3 vállalatok. Mi őrködünk a gázenergia-takarékosság felett. — Őrködés, őrség. A nyáron egy villogó kék fényes autót láttam, rendőrségre gondoltam és kiderült, a DÉGÁZ kocsija volt. — Nálunk is van riadó. Ez pedig például akkor is történt, . amikor a Gambrinusz sörözőben egy részeg letépte a gázórát, és elképzelhetetlen veszélyt okozhatott volna a hirtelen jött gázömlés. A riadónak köszönhető, hogy nem lett belőle katasztrófa. — Hanem mi lett? — Ha a következményeire kíváncsi, tudtommal semmi. Ismeretlen tettes ellen adtunk feljelentést, rendőrségi ügy azonban nem lett belőle. — Ez veszélyeztetés. — Az a javából. — Egyáltalán, hogyan látja a gázhasználat megsértőinek felelősségre vonását? — Pesszimistán. Jelenleg ugyanis a jogszabály nem teszi lehetővé csak a szabálysértési eljárás megindítását, s nem minősíthető az ilyen eset bűntettnek. Nemrégiben Békéscsabán az egyik lakásban looták a gázt — Azt hogy kell? — Nem tippet akarok adni, de elmondom,A gázórát megkerülve egv gumicsövet iktatott közbe a fogyasztó, ami persze gázszivárgással is járt. Ezért a felelősségre vonás csak hivatalos ejnye-ejnye volt, azaz szabálysértés, holott szigorúbban kellett volna megbüntetni. — Két éve Szolnokon nem sokkal a nagy gázrobbanás után történt hasonló eset. A vétkes három évi börtönt kapott. — Erre csak azt tudom mondani, hogy nem egységes a jogszabály értelmezésünk és az elbírálási rendszerünk. Ezt már jeleztük az illetékeseknek. — Ennyit a vétkes magánfogyasztódról. de maradjunk még a másik Tisza-parti városnál. Szolnokon felrobbant egy ház, mert egy munkagép megsértette a vezetéket. Mi a biztosíték rá, hogy Szegeden nem történik hasonló? — Minden tervezés és építés előtt közműbejárást tartanak, amelyen a DÉGAZ szakemberei is részt vesznek. Ekkor felhívjuk a figyelmet a fold alatt húzódó gázvezetékekre... — Tehát még soha nem tértettek meg gázvezetéket? — Azt nem mondtam. Nem az a baj. hogy a vezetéket megsértik, nem mintha ennek örülnénk, de ha már megtörtént, jelentsék. Ilyenkor jön a riadó, a helyszínen elhárítjuk a hibát — a költségeket viszont számlázzuk a vétkes vállalatnak. — A gázvezeték nyomvonalát ezek szerint mindenki ismeri, ön szerint nem lenne szükség például egy városi közműtérképre? — Könnyű lenne azt mondani, hogy igen, de tudom, hogy ez rengetegbe kerül. És annak is örülnék, ha minden közműves vállalatnak megbízható áttekintő rajzai lennének, legalább a saját vezetékeiről, s nem akkor bukkanánk rá például egy csatornára, amikor már átvágta a markoló. Tehát, ha gázvezeték sérült meg, az nem dokumentáció hiánya, hanem az építők hanyagsága miatt van. A riadót az ö számlájukra kell írni. — Még egyszer a riadóról. Katonai kifejezés. Ügy is mondhatom, a vállalat egy kicsit katonai szervezet is. Próbariadót is szoktunk végrehajtani. Felhívjuk egy üzemből az ügyeletet, hogy itt és itt gázömlés van. Aztán benyomjuk a stoppert és ellenőrizzük, menynyi idő alatt és hogyan hajtották végre a feladatot. A kötelességüket — Nem szívességből jön ki a szerelő? — Nem. s ez arra is érvényes, ha magánál elromlik a vízmelegítő vagy eldugul a konvektor. Csak épp az utóbbira napi ütemezésben. munkalappal megy ki a szerelőnk. — Akinek a fogyasztó hálás... — Én még egyszer mondom, kötelességbői mennek ki. azt viszont nem tudom megtiltani, hogy elfogadják a „hálapénzt". Ezt azért magunk sem helyeseljük, és beszélünk is róla a közösség előtt. Azt biztosra állítom, hogy a „hálát" kierőltető, ráutaló magatartást nem tanúsítanak. — Ezt miből gondolja? — Nem érkezett bejelentés ... Azaz tavaly volt egy, amikor is a szerelő beállított egy kazánt és a vízbekötésért különdíjat számolt fel. Miután ehhez nem volt joga, azonnal intézkedtem, felelősségre vontuk és a pénzt, amelyet jogtalanul vett fel, visszafizettettük vele. — És ha mégis lenne bejelentés? S nem pluszmunkáért, hanem kipréselt borravalóért emelnének panaszt? — Azt sem hagyjuk annyiban. Emellett, hadd mondjam el, hogy a nagyon is felelős munkát végző dolgozóinkat iól megfizetjük. Egy jó szerelő nálunk négyezer forint fölött is keres. Ehhez azért még hozzájön a tisztességes házi „premizálás", ha jól megjavítja azt a készüléket — Gázkészülék! Többször voltak gondjaink a gázkészülék-ellátással. — Én nem annyira a választékot, hanem az akadozó alkatrészutánpótlást tartom nagy hibának. Sokszor kényszerülnek arra a szerelőink, hogy egy cserére érett alkatrészt lényegesen több munkával megjavítsanak. A gondokon még azzal is próbálunk enyhíteni, hogy egyes alkatrészeket magunk gyártunk. Csakhogy ez nem gazdaságos. Kényszerhelyzet. — Másik régi panasz, sok ezer Konzerv a betonban igénylő vár évek óta reménytelenül gázpalackra. — Pótpalackra! Ez viszont országos gond, s egyaránt sújtja a fogyasztót és a vállalatot. Egyszerűen l«/és volt eddig a gázpalack. A DÉGÁZ területén 330 ezer fogyasztónak van gázpalackja, a folyamatos cserét biztosító pótpalackja azonban alig 45 ezernek. Tavaly az egész tröszt kétszázezret igényelt és csupán 130 ezret kapott. Az országban pedig a miénkhez hasonló öt gázszolgáltató vállalat működik. Nem nehéz kitalálni, hogy ez a mennyiség csak az új fogyasztók palachoz juttatására és a cserék biztosítására elegendő. — Ez sajnos egyértelmű. Palack helyett magyarázatot kap a fogyasztó. És a turisták? — A DÉGÁZ területén, ahol gázszolgáltatás van, minden városban beállítottunk turistapalack töltőt, és ezeken a külföldi palackokat is meg tudják tölteni. Tehát* nem volt és nem is lesz probléma. — Azt mondják, túl szigorú vezető. — Igen, mondják. Akár vállalom is. Ez veszélyes üzem, nagy a • felelősség. Nemrég fegyelmivel bocsátottam el egy mérnököt, aki rosszul szervezte meg a munkáját és ráadásul kivonta magát az ellenőrzés alól. Különkulcsot csináltatott, s azzal járt ki-be a hátsó ajtón. Senkit nem gvanú«ítok. de egy biztos, sok érték tűnt el a telepről az utóbbi időben. Ilyesmi pedig nem engedhető meg. — ön milyen szakember? — Kilenc éve a közigazgatásból kerültem ide, s az akkori miniszterhelyettes aggódva kérdezte: hogy meri elvállalni, mikor nem gázipari szakember?... Két évvel később találkoztunk egv tudományos tanácskozáson. Akkor azt mondta, jól választottak. Most elismernek a szakmában. f értékelnek, mint a DÉGÁZ igazgatóját. — Nincs ebben túlzás? — Nem szeretném. Nemrég jött meg a minősítésem, abban is ez áll... IGRICZI ZSIGMOND Az idősebb Tupoljevről, a híres TU jelzésű gépsk szerkesztőjéről maradt fenn az a hír, hogy megszállotja volt a rendnek és a tisztaságnak. Gyárában árgus szemekkel figyelte és üldözte a rendetlenséget, s egyetlen eldobott papírfecni vagy cigarettavég képes volt kihozni a sodrából. És nem azért, mert lett volna ideje kicsinyes dolgokkal foglalkozhi, hanem azért, mert az ő szemében a pontos és igényes munka csak pontos és igényes környezetben volt elképzelhető. „Azok, akik rendetlen környezetben dolgoznak, rendetlen munkát is végeznek, — s az a repülőgépgyártásban megengedhetetlen." — mondotta. Az ellomposodás ma sajnos olyan tünet, amely nemcsak régi, nehezen rendben tartható üzemeinkben tapasztalható, hanem gyakran az újakban is terjed, mint a penészfolt a nedves falon. Nemrégen új lakáshoz jutott ismerőseimet látogattam meg. A házigazda az erkélyre is kihívott: „Hadd mutassak valamit, amit még aligha látott" A valami, egy jókora konzervdoboz volt — betonba ágyazva. A házgyárban, ahol az elemek készültek, valaki egv könnyed mozdulattal a már sablonba öntött betonba dobta az üres konzervdobozt. Amikor a „mű" elkészült, átvették, kocsira rakták, kiszállították, anélkül, hogy bárkinek is eszébe jutott volna félretenni az elcsúfított darabot. A szerelők beszerelték, a műszaki átvevők átvették. A lakás gazdája örült, hogy akár egy konzervdobozzal ékesített erkélyű lakáshoz is —, de hozzájutott. Ezek után már nem is békétlenkedik, hogy a bútorok lába egy kicsit sántít, hogv az ablaktok és a fal között félújjnyi hézag van, s hogy a liftek már a harmadik héten felmondták a szolgálatot. Nem békétlenkedik, mert változtatni a dolgokon nem tud és elfogadja normál körülményeknek, hogy a szemetszúró lomposság, a nemtörődömség mindenütt otthagyja a nyomait környezetében. Nem békétlenkedik a szomszédja sem, aki hasonló hanyagságoktól szenved, nem békétlenkedik a Közértes sem, mert a szállítók földre hullajtják a kenyeret, nem békétlenkedik a vevő sem, hogy félig töltött gyufásdobozt kap, vagy olyan szénsavpatronos dobozi, amiből patronok hiányoznak. Ahogyan az óramuZelk Zo'tán Este és éjszaka között Este és éjszaka között, mikor a másodperc tört része, s már mélyebb sötétség lesz a mély sötétség. De ezt csak a madarak tudják a platánok vendégei, csak ők érzik a szinte nincs is moccanást, amikor hirtelen kiszíneződnek álmaik! S hogy mi e-het meg velünk, emberekkel, este és éjszaka között? egy idegen tenyér vállunkra nehezül, s amikor hátra fordulunk: hol fut már az az árnyék — csak talpa csattogását hallani! S mi még, mi még, mi még este és éjszaka között? Elmondom azt, ami velem nem is tudom,- hány éve már, csak azt tudom, hogy így esett, csak azt tudom, hogy így igaz: „Uram, vezessen át az út túlsó felére!" S ujjaival úgv szorongatta a fehér botot mintha készülne vállához emelni, mintha mellemet célozni akarná — Megvártam, míg egy üres villamos bambán a remizbe dülöngél, aztán mintha fövényben iírnánk, úgy gázoltunk az utca túlfelére. És akkor ő: „Uram. forduljon vissza, mert ez a járdarész a miénk, csak a miénk, vakoké este és éjszaka között." tató körbejár, úgy ér el mindenkit a rendetlenség, igénytelenség és hanyagság következménye. Azaz, hogy minden munkaés tisztaságszerető ember töpreng rajta: hol és hogyan lehetne megszakítani ezt a körforgást? Hol és hogyan lehetne elindítani egy ellenkező hullámot; az igényes, rendes, pontos munka ellenhullámait. Mert idáig ugyan éreztük a rendetlenségek és hanyagságok következményeit, de most eljött az idő, hogy létfontosságú megszabadulni -tőlük. Emelni exportunk arányát? Külkereskedők a megmondhatói, hogy a lehetőségeink még a jelenlegi világgazdasági helyzetben is számottevők Ha emeljük áruink minőségi színvonalát is! Ez igen sok esetben valóban a termékek korszerűsítését, új termékek kibocsátását követeli. Tehát erők és eszközök átcsoportosítását, fejlesztő és szervező munkát, esetleg költséges fejlesztést és beruházást. De nagyon sokszor ezt sem feltétlenül. Csak jó, megbízható, pontos munkát! Azt azonban senki nem gondolhatja komolyan, hogy ilyen megbízható, pontos munka lehetséges az exportra termelő üzemrészekben, ha nem ugyanilyen igényes a munka mindenütt Mostanában — nagyon helyesen — mind több licencet és gyártási eljárást veszünk meg, ne kelljen mindent magunknak feltalálni, hanem amit már mások tudnak, azt szerezzük meg mi is. Ügyes gépeket, felszereléseket — még mindig nem eleget — veszünk meg, hogy tökéletesítsük a gyártási technológiákat. És a várt eredmény olykor nemcsak azért marad el, mert még kevés a gyakorlat, hanem azért is, mert a legújabb technika és technológia még nagyobb fegyelmet, pontosságot követel —•, amit viszont nem lehet a gépekkel és műszerekkel együtt importálni. Óriási értékű gépesített sertéstelepeket, baromfi gyárakat, üvegházakat építenek nálunk, amelyek ortják az árut mint az iparüzemek. De egyetlen gondatlanság a tápanyag összeállításában, egyetlen hanyagságból bekövetkezett fertőzés, egy légkondicionáló rendszer meghibásodása akár milliós károkat okozhat. Egy acélolvasztó kemence beszabályozásában elkövetett hiba. egy művelet elmulasztása az üveggyártásban, egy rossz adagolás a cementgyártásban, egy nem kellő hőfokú hengerlés az alumfniumioarban horribilis értékeket tehet tönkre. S nem azért, mert a technika volt tökéletlen. hanem esetleg azért, mert a kezelője volt igénytelen. Mert éppen ahhoz szokott, hogy tökmaggal teleszemetelt autóbuszon jár be, mert gyanús külsejű tányérokban teszik eléje az ételt az üzemi étkezdében, stb, stb. Az egyik középiskolában mostanában rengeteg gyerek bukásra állt matematikából. Hozzáláttak, hogy megvizsgálják az okokat és kiderült, hogy a gyerekek, akiknek felsőfokú egyenleteket kellett megoldaniuk, annak idején nem tanulták meg az olyan alapvető ismereteket sem, mint a tizedestörtek, vegyes törtek osztása, szorzása, a százalékszámítás, az aránypárok felállítása stb. Vagyis magas fokú matematikára kellett áttérniük anélkül, hogy az általános iskolában az alapokat megtanulták volna. Vajon nem derülne-e ki valami hasonló, amikor azt vizsgáljuk, hogy miért sok a kárba veszett munka, az elrontott anyag, a silány termék? Vajon nem kell-e jobban megtanulnunk olyan alapvető dolgot, mint a rend? Amikor a konzervdoboz a hulladékvödörbe és nem az erkélybetonba kerül? RÓZSA LÁSZLÓ