Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-08 / 289. szám

Péntek, 1978. december 8. — — — Közlemény az MSZMP Központi Bizottságának üléséről (Folytatás az 1. oldalról.) álláspontok alaposabb meg­(ZAPU) elnökét, a Hazafias Ismeréséhez, kétoldalú kap­Front társelnökét. csolataink fejlesztéséhez, va­A látogatások, a megbe- lamint kölcsönös szolidari­•zélések hozzájárultak az- tásunk -megerősítéséhez. II. A Központi Bizottság át­tekintette az ország gazda­sági helyzetét, megtárgyalta az Idei népgazdásági torv végrehajtásának eddigi ta­pasztalatalt, s Jóváhagyta az 1979. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irány­elveit | A Központi Bizottság *• megállapította: az ipar, az építőipar és a me­zőgazdaság termelése, a munka termelékenysége — várhatóan — a népgazdasá­gi terv előirányzata szerint, a nemzeti jövedelem a ter­vezettet megközelítően nő. Gyarapodtak és korszerű­södtek a népgazdaság ter­melő alapjai. Olyan jelentős beruházások fejeződtek be. mint a Szegedi Kőolaj- és Földgázipari Létesítmények, az ózdi Kohászati Művek acélgyártó üzeme, a Duna­újvárosi Hullámpaoírgyár, a Zalaegerszegi Hűtőház. Meg­kezdte termelését a Borsodi Vegyi Kombinát új pvc-gyára, a Tiszai Vegyi Kombinát po­lipropilén üzeme és a Gyu­lai Húskombinát. Az életszínvonal emelke­dése némileg meghaladja a tervezettet, a lakosság élet­körülményei javulnak. Ugyanakkor az intenzív gazdasági fejlődés minőségi és hatékonysági követelmé­nyei még nem érvényesül­nek megfelelően, a termelés szerkezete, a gazdálkodás színvonala még nem alkal­mazkodik kellően a megvál­tozott és magasabb követel­ményekhez, a népgazdaság egyensúlyi helyzete az elő­irányzottnál kedvezőtleneb­bül alakul. Az 1978. évi népgazdasági terv teljesítéséről, a gazda­sági fejlődés fő vonásairól az eddigi adatok alapján megállapítható: a) A nemzeti jövedelem az előirányzott 5 százalékkal szemben 4—4,5 százalékkal nő. A belföldi felhasználás viszont a tervezett 2 száza­lékkal szemben 6—7 száza­lékkal haladja meg a múlt évit. A felhalmozás — a be­ruházások és a készletek — növekedése lényegesen na­gyobb a tervezettnél. A la* kossági fogyasztás az elő­irányzathoz közelálló. — Az ipari termelés elő­reláthatóan az előirányzott 5,5—6 százalékkal bővül. Az ipari ágazatok — az élel­miszeripar és a kohászat kivételével — a számított­nak megfelelően, vagy azt meghaladóan növelik terme­lésüket. A mennyiségi fej­lődés azonban több terüle­ten nincs összhangban a gazdálkodás minőségi köve­telménveivel. Lassú az elő­rehaladás a termelés szer­kezetének, szervezettségének javításában, a munkaerő, az anyagok és az energ'a taka­rékosabb felhasználásában. Az anvagi ráfordítások a termelésnél nagyobb ütem­ben nőttek. — Az építőipar termelé­se várhatóan a tervezett mértékben, 4,5—5 százalék­kal nő. A nagyberuházáso­kat és a lakásokat kivitele­ző vállalatok teljesítménye az átlagosnál gyorsabban emelkedik, de több fontos létesítmény és a fővárosi la­kások építésében elmaradás van. — A mezőgazdaság a tervnek megfelelően, csak­nem 3 százalékkal termel többet, mint tavaly. A nö­vénytermesztés megközelíti a számítottat, az állatte­nyésztés annál valamelyest gyorsabban fejlődik. Az elő­irányzottnál több kenyérga­bona termett, búzából hek­táronként országos átlagban 42.8 mázsát, kukoricából 51 mázsát takarítottak be. Ku­koricából az össztermés — bár a hozamok nagyobbak a számítottnál — a kisebb ve­tésterület miatt kevesebb a tervezettnél. Burgonyából és cukorrépából az előirány­zottnál valamelyest több, gyümölcsből és zöldségből kevesebb a termés. Az ál­latállomány növekedett. Je­lentősen emelkedett a hús, a tej, valamint az egyéb ál­lati termékek termelése és felvásárlása. A takarmány­gazdálkodás és -felhasználás színvonala még nem kielé­gítő, a termelési költségek az indokoltnál nagyobbak. — A közlekedési vállala­tok — kisebb fennakadá­sokkal — kielégítették az áruszállítási Igényeket. A személyszállítás a tervezett­nek megfelelően fejlődik. b) A beruházások volu­mene a tervezett csökkenés­sel szemben mintegy 4 szá­zalékkal emelkedik. A túl­teljesítés az idén is a válla­lati, szövetkezeti beruházá­soknál következik be. A nagyberuházások megvaló­sítása nem éri el a tervezet­tet. A munka szervezettsége nem Javul a kívánt mérték­ben, sok esetben indokolat­lanul túllépik a költség-elő­irányzatokat, a kivitelezés ideje gyakran elhúzódik. ej A foglalkoztatottak szá­ma a nem termelő ágaza­tokban, a kereskedelemben és a közlekedésben nő. az iparban és az építőiparban lényegében változatlan, a mezőgazdaságban csökken. d) A lakosság reálbére és reáljövedelme a tervezettnél valamelyest nagyobb mér­tékben emelkedik. Az egy lakosra jutó nominál jöve­delem országos átlagban a tervezett 7—7,4 százalékkal szemben várhatóan 8—8,5 százalékkal, az egy keresőre jutó nominál kereset a tervezett 7 százalékkal szemben a munkásoknál és alkalmazottaknál 8—8,5 szá­zalékkal, a tsz-dolgozóknál 8,5—9 százalékkal nő. A fo­gyasztói árszínvonal az elő­irányzott 4 százalék helyett mintegy 4.8 százalékkal emelkedik. Az egy főre jutó reáljövedelem várhatóan 3,2—3,5 százalékkal nő. A munkásság és a parasztság reálkeresete a terv céljai­nak megfelelően, csaknem azonos ütemben, több mint 3 százalékkal emelkedik. A reálbérek növekedésében szerepük van a központi bérpolitikai intézkedéseknek. Jelentősen fokozódik a la­kosság pénzmegtakarítása. A lakosság egv főre jutó fogyasztása 3—3,5 százalék­kal, a tervezett mértékben növekszik. Az áruellátás szín­vonala megfelelő. Az életkörülményeket ja­vítja, hogy a tervezettnél 3 ezerrel több, mintegy 93 ezer lakás épül fel: 1240 kórházi ágy, 19 ezer óvodai, 4 ezer bölcsődei hely, több mint 900 általános iskolai osztályterem létesül. Javul a lakosság kul­turális, egészségügyi és szo­ciális ellátása. e) Hazánk nemzetközt gaz­dasági kapcsolatai tovább bő­vülnek. Erősödik együttmű­ködésünk a KGST-tagorszá­gokkal, elsősorban a Szov­jetunióval, fejlődnek terme­lési kap"solafaink, szélesedik a szakosítás. Rubele'számoK­sú külkereskedelmi forval­muok lányetéNen a terve­zettnek megfelelően alakul. A kedvezőtlen tőkés piaci feltételek, a diszkriminációs és protekcionista intézkedé­sek közrejátszanak abban, hogy a nem rubelelszámolá­sú kivitel a tervezettnél ki­sebb mértékben emelkedik, miközben a behozatal gyor­sabban növekszik. 1) A pénzügyi intézkedések eredményeként növekedett a társadalmi tisztajövedelem­nek az állami költségvetésbe központosított hányada; en­nek ellenére a vállalatok ré­szesedése meghaladja az V. ötéves tervben számítottat. A közgazdasági szabályozók 1078-ban sem segítették elég­gé a népgazdasági tervben meghatározott több kiemel­kedő fontosságú feladat meg­valósítását, az egyensúly ja­vítását, a gazdasági fejlődés minősági tényezőinek előtér­be állítását, a felhalmozási folyamatok tervszerű alaku­lását. A szabályozók egyik gyengesége, hogy a nem ki­elégítően gazdálkodó szerve­zetek az Indokoltnál nagyobb központi támogatást kapnak; ezáltal a jól és a kevésbé jól dolgozó vállalatok Jövedel­met túlzottan kiegyenlítőd­nek. A Központi Bizottság meg­állapította: a termelés meny­nyiséái feladatainak az éves tervekhez közelálló teljesíté­se nem járt együtt a gazda­sági egyensúly javulásával, a hatékonyság gyors emelkedé­sével, a termelési szerkezet szükséges változásával. A fej­lődést befolvásoló külső gaz­dasági körülmények kedve­zőtlenebbek az V. ötéves terv­ben feltételezettnél: a kül­kereskedelmi cserearányok rosszabbak lettek, a tőkés piacokon az értékesítés ne­hezebbé vált. Még erős a mennyiségi szemlélet, a gaz­daságosság szempontjai nem­egyszer háttérbe szorulnak. Gazdaságpolitikai és gazda­ságirányítási gyakorlatunk lassan igazodik a változó helyzet követelményeihez. • O A XI. kongresszuson ím jóváhagyott, az V. öt­éves tervben megfogalmazott és a Központi Bizottság ez évi áprilisi határozatában megerősített gazdaságpoliti­kai fő irányvonal következe­tes végrehajtása most meg­követeli, hogy az irányítás­ban és a mindennapi gya­korlati munkában elsőbbséget adjunk a gazdasági egyen­súly kérdéseinek. A Központi Bizottság hang­súlyozta: a további munka kulcskérdése, hogy a minő­ségi és hatékonysági ténye­zők fokozottabb előtérbe ál­lításával biztosítsuk a nép­gazdaság egyensúlyi helyze­tének javítását. Ennek kell alárendelni a gazdasági nö­vekedés ütemét és a belföl­di felhasználást. Ez az útja annak, hogy az anyagi ter­melésben és a népünk élet­körülményeinek alakulásá­ban, életszínvonalának eme­lésében elért eddigi vívmá­nyainkat mcszPárdítsuk és a jövőbeni fejlődés feltéte­leit megalapozzuk. A Központi Bizottság ez­zel összhangban határozta meg a termeléssel, az értéke­sítéssel, a termelőalapok fej­lesztésével, az életszínvonal­politikával kapcsolatos célo­kat. és az 1979. évi népgaz­dasági terv és állami költség­vetés fő előirányzatait az alábbiak szerint fogadta el: A TERVEZETT NttVEKEDÉS 1979. ÉVI ELŐIRÁNYZATAI Nemzeti jövedelem Ipari termelés Országos építési-szerelési teljesítmény fí> -­Mezőgazdasági termékek " termelése A szocialista szektor beruházásai összesen 204­Egy lakosra jutó átlagos nomináljövedelem Egy ikeresőre jutó nominál­bér országos átlagban Fogyasztói árszínvonal Egy lakosra jutó reáljövedelem Egy munkás és alkalmazott keresőre jutó reálbér Egy termelőszövetkezeti dolgozóra jutó reálkereset A lakosság fogyasztása Az összes lakásépítés ebből állami lakás Az állami költségvetés bevétele legalább kiadása legfeljebb 3—4 százalék " 4 százalék" 1 százalék ­3:—3,5 százalék -206 milliárd forint 7 százalék 6 százalék 4,7—4,9 százalék 2 százalék 1 százalék 1,0—1,5 százalék 2,5—3,0 százalék 90 ezer 31 ezer 8,4 százalék 6,1 százalék A nemzeti Jövedelem nö­velése a termelési és ex­portszerkezet átalakításának meggyorsításával, a gazda­ságos termelés fokozásával valósítható meg. a) A termelés ott növe­kedjék gyorsabban, ahol egyértelműen az egyensúly javítását eredményezi, más­hol mérséklődjék. A köve­telményeknek eleget tevő vállalatok és szövetkezetek termelése továbbra is dina­mikusan növekedjék. — Az ipari termelés nö­velését erőteljes szelekció mellett kell biztosítani. Az iparvállalatok és szövetke­zetek a keresletnek megfe­lelően növeljék a belföldi értékesítést, tervszerűen fo­kozzák a szocialista kivitelt, és bővítsék a nem rubelel­számolású gazdaságos ex­portot. Ezért gyorsítsák meg a műszaki fejlesztést. a technológia és a gyártmá­nyok korszerűsítését, javít­sák a termékek minőségét. A gazdaságtalan cikkek termelésének megszüntetésé­vel felszabaduló kapacitáso­kon — ahol ez lehetséges — szervezzék meg a gazdasá­gosan előállítható, főleg im­portot helyettesítő termékek, alkatrészek, részegységek gyártását; más esetekben csoportosítsák át a munka­erőt a hatékony tevékeny­ségekre. — Az építőipari vállalatok kapacitásaikat döntően arra használják fel, hogy gyor­suljon a folyamatban levő beruházások megvalósítása. Ütemesebb legyen a lakás­építés, a -felújítás és -kar­bantartás, különösen Buda­pesten. A munkaszervezés javításával, a munkafegye­lem erősítésével tartsák a termelékenység növekedésé­nek eddigi ütemét. — A mezőgazdasági üze­mek a népgazdasági célok­kal összhangban fellesszék mind a növénytermesztést, mind az állattenyésztést. A gabonatermelést úgy kell fejleszteni, hogy a belföldi szükségletek kielégítésén túl mód nyíljék az 1978. évi­nél több kivitelre. Növelni kell a kukorica vetésterüle­tét az erre alkalmas földe­ken. Emelni kell az állatte­nyésztés színvonalát, javíta­ni a minőséget, s növelni a hozamot. A mezőgazdasági üzemek a munkaerő, az anyagi esz­közök — épületek, gépek, műtrágya, növényvédő sze­rek, takarmányok — éssze­rűbb és takarékosabb fel­használásával érjék el. hogv a termelés a ráfordításoknál gyorsabban nSjjön. A termékek felvásárlásá­nak körültekintőbb meg­szervezésével, a tároló- és feldolgozó kapacitások bőví­tésével is segíteni, ösztönöz­ni kell a nagyüzemeket, a háztáji és kisegítő gazdasá­gokat termelésük fokozásá­ra. A mezőgazdasági és élelmiszeripari kivitelben javítani szükséges az érté­kesebb, a gazdaságosan fel­dolgozott termékek arányát. — A vasúti és a közúti közlekedésben jobb szerve­zéssel, a szállítók és a szál­líttatok szorosabb együttmű­ködésével javítani kell a gazdaságosságot, a kapacitá­sok ésszerű kihasználását. b) A lakosság életszínvo­nala csak gazdasági lehető­ségeinkkel és eredménye­inkkel összhangban emel­kedhet. Országos átlagban az egy főre Jutó reáljövede­lem 2 százalékkal, a mun­kások és alkalmazottak egy főre jutó reálbére 1 száza­lékkal, a termelőszövetkezeti dolgozók reálkeresete 1—1,5 százalékkal, a lakosság fo­gyasztása 2,5—3 százalékkal lehet több az Ideinél. Az egy lakosra 1utó nominál jövedelem 7 százalékkal, a munkás-alkalmazotti átlag­keresetek 6 százalékkal nö­vekedhetnek. A keresetek jobban kapcsolódjanak a teljesítményekhez, és azok fokozására ösztönözzenek. 1979. január 1-től a rend­szeres évi nyugdíjkiegészíté­sen túl fel kell emelni az 1971. előtti alacsony nyugdí­jakat. és az 1971. után meg­állapított minimális nyugdí­jakat. járadékokat. Ez 1 millió 300 ezer embert érint. Emelni kell a szociális segé­lyek összegét ís. A vállalati jóléti és kulturális alap biztosított összegét keresőn­ként 050 forintról 900 fo­rintra kell növelni. A terv alapozza meg a lakosság fogyasztásának nö­vekedését, a vásárlóerő és az árualap összhangját, a kiegyensúlyozott áruellátást, a szolgáltatásoknak a lehe­tőség szerinti javítását. En­nek érdekében a kormány­zati szervek, a termelő- és a kereskedelmi vállalatok tegyenek megfelelő intézke­déseket. A terv 4,7—4,9 százalékos fogyasztói árszínvonal-emel­kedést irányozhat elő. Az Illetékes hatóságok az árak alakulását szigorúan ellen­őrizzék. A lakosság életkörülmé­nyeit a jövő évben 90 ezer lakás, ezen belül 31 ezer ál­lami lakás felépítésével to­vább kell lavítani. A kórhá­zi ágyak száma 1400-zal, a bölcsődei helyeké 4200-zal. az óvodai helyeké 10—19 ezerrel bővüljön. Az általá­nos Iskolai tantermek szá­mát 900-zal szükséges nö­velni. ej A beruházások volume­ne az ideihez képest 1—2 százalékkal emelkedhet. Be­ruházásokra 204—206 mil­liárd forint fordítható; Üj állami nagyberuházás nem kezdhető meg. a rendelke­zésre álló erőforrásokat a megkezdett beruházások tervszerű megvalós'tásá-a kell összpontosítani. A cél­csoportos és e.tvéb állami beruházási előirányzatokat mérsékelni szükséges az V. ötéves tervben 1979-re szá­mítotthoz kénest. A vállala­ti beruházások állami támo­gatásának összege nem emelkedhet. A vállalatok és a szövetkezetek eszközeiket és erőfeszítéseiket elsősor­ban a folyamatban levő be­ruházások befejezésére kon­centrálják. A hitelezés szigorításával, a készletgazdálkodás ésszerű­sítésével, a szükségletekhez jobban igazodó termeléssel lényegesen la-sítani kell a készletek növekedését. d) Nemzetközi gazdasági kapcsolataink fejlesztését a Szovjetunióval, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak szervezetébe tartozó töb­bi tagállammal folytatott tervszerű gazdasági együtt­működésre, a vállalt kötele. zettségek kölcsönös teljesíté­sére, az áruforgalom bővíté­sére alapozzuk. Továbbra is törekszünk a szocialista gaz­dasági integráció elmélyítésé­re, a termelés szakosítására, a kooperáció gyorsabb ki­bontakoztatására. A fejlődő országokkal k'alakult gazda­sági együttműködésünket a jövőben is gyors ütemben szélesítjük. A gazdaságilag fejlett tőkés országokkal a kölcsönös előnyök alapján to­vább bővftjüjc külkereskedel­mi forgalmunkat és fejleszt­jük gazdasági kapcsolatain­kat A külkereskedelmi tevé­kenj-uágben nagyobb figyel­met kell fordítani a kivitel összetételének, jövedelmező­ségének javítására, a piaci feltételekhez való rugalmes alkalmazkodásra, a beszerzés és az értékesítés jó üteme­zésére, a termelő- és a kül­kereskedelmi vállalatok együttműködésének erősíté­sére. e) A gazdasági szabályozó­kat úgy kell módosítani, hogy azok fokozottabban késztessenek a gazdasági és pénzügyi egyensúly javításá­ra, a hatékonyság gyorsabb növelésére, a takarékosságra, a tartalékok feltárására és hasznosítására, segítsék elő a felhalmozási folyamatok terv ­szerű alakulását. A vállalati jövedelmek a gazdasági eredményekkel, a keresetek a teljesítményekkel kerülje­nek jobban összhangba. 9 Az 1979. évi népgazda­sági terv eredményes megvalósítása nagy követel­ményeket támaszt az irányí­tás és a végrehajtás minden szintjén. — A központi állami szer­vek a népgazdasági terv vég­rehajtásához szükséges gaz­daságirányítási, szervezni, szabályozási és egyéb Intéz­kedéseket idejében és folya­matosan tegyék meg. Felada­taikat a népgazdasági célok­kal összhangban határozzák meg, és ennek megfelelően segítsék a gyakorlati mun­kát. A termelési szerkezet gyorsabb korszerűsítésével, nagyobb szervezettséggel, ja­vuló költség- ós pénzgazdál­kodással, a munkaerő, az anyagólt és az energia éssze­rűen takarékos felhasználá­sával biztosítsák gazdaság­politikai céljaink elérését. A nagyobb követélményéből ki­indulva támogassák az új Iránt fogékony, a feladatok megoldására felelősséggel vállalkozó vezetőket. Legye­nek kezdeményezőt a maga­sabb teljesítményekre, a mi­nőségi munkára ösztönző ke­resetdifferenciálásnak. — A vállalatok, a szövet­kezetek és a tanácsok a nép­gazdasági tervhez igazodva a magasabb követelmények alapján készítsék el tervei­ket; rugalmasan alkalmaz­kodjanak a gazdálkodás vál­tozó feltételeihez, az értéke­sítési lehetőségekhez. Az egyéni és a csoportérdeket a népgazdasági érdekkel össz­hangban képviseljék. A tervek ütemes végrehaj­tása megköveteli a vállala­tok közti Jobb együttműkö­dést, a kooperációs és szer­ződéses kötelezettségek pon­tos és megfelelő minőségű teljesítését. , — A központi és a terü­leti pártszervek, a pártszer­vezetek gazdaságszervező, ellenőrző és felvilágosító te­vékenységükben abból in­duljanak ki, hogy most a leg'ontösabb a gazdasági Irányítás, a végrehajtás, a gyakorlati munka javítása. Az ország érdeke megköve­teli, hogy minden termelő­egységben gazdaságos mun­ka folyjék. Segítsék elő, hogy azok a gazdálkodó i

Next

/
Oldalképek
Tartalom