Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-24 / 303. szám
Vas^rnan. df-pmhfT 24 A Szegedmonográfia közügy Beszélgetés dr. Kristó Gyula sorozatszerkesztővel A helytörténetírás, a monogrófiameg jelen tetés reneszánszát éljük. Talán soha ennyi helytörténettel foglalkozó kötet fölött nem bábáskodtak városi, községi testületek, soha ennyi tudományos kutató nem fordult a lokális búvárkodás felé, soha ennyi lelkes amatőr nem gyűjtötte a régmúlt tárgyait, gyártva köréjük teóriákat-legendákat. Vajon, mi ennek a társadalmi méretű mozgalommá szélesedett monográf'adivatna'% helytörténeti kutatóláznak a mozgatórugója — kérdeztem dr. Kristó Gyula egyetemi tanártól, a történettudományok doktorától, a készülő Szeged története cfmű monográfia sorozatszerkesztőjétől — Ez a roppant érdeklődés a történelem, a történeti munkák iránt bizonyos mértékig sajátosan magyar jelenségnek tűnik. Történészkedő nép vagyunk, az úttörőmozgalom Ismerd meg hazádat! akciói és a Hazafias Népifront honismereti mozgalma fogja vitorláiba ezt a Jó szelet. De gyökerei társadalmunkba, a szocialista Magyarországba is kapaszkodnak. a film. az irodalom és más művészeti ágak mellett ez is segíti a teljesebb nemzeti önismeret kialakítását. Több, mint hobbi, felnőttes érdeklődés a szűkebb pátria, a bennünket körülölelő földrajzi terület, nép, hagyományok — az ország iránt Nagyban különbözik a mllleneum földuzzadt helytörténetírásától, amikor a nagy, reprezentatív megyei monográfiák az „ezeréves Magyarországot" ünnepelték regionális szinten a polgári nacionalizmus, az úri osztályok múltjának bizonygatása és a kultúrfölény jegyében. S bár a mai kutatás és helytörténetírás más ideológiai tőről sarjad, ez 3em csupa jó és dicséretes munkákat produkál. Kissé divattá vált Néha. bizony egy-egy kötet politikai váltópénz, melyet a „föntről" érkező vendégek kézbe nyomnak: íme, Ilyen gazdag és szép a múltunk, érdemesek vagyunk a jelenben is a támogatásra! Ilyen eltorzult jó szándékból tették meg a 60 as évek elején például Isaszeget az ország központjává. — Hogyan áll be ebbe a sorba Szeged? Mi a készülő történeti munka célja, feladata? — A Szeged története című monográfia nem a magamutogatás jegyében készül. Felmutatjuk a város múltját, de nem akarjuk Szegedből kifaragni az ország közepiét. A párt- és tanácsi szervek velünk, történészekkel együtt érezték e munka megvalósulásának szükségességét. Az egészséges lokálpatriotizmus éppúgy mozgatója, lendítője volt egy korszerű, modern monográfia megszületésének, mint az oktató-neve'ő munka, a szocialista gondolkodás követelménye. Munkánk nem leíró, descrip'ív anyag lesz, hanem ötkötetes elemző történeti munka. mely a kezdeti emlékektől szinte a megjelenés pillanatáig kíséri a város históriáját. A kötetek szerkesztésénél szerencsésen találkozott a tudományos kutatás lehetősége és az a természetes emberi igény, miszerint figyelmünk érdeklődőbben pásztázza a közelmúlt eseményeit Ennek alapján a város története fordított piramishoz hasonlítható. a régmúltba kevesebb forrásanyag vezet, a közelmúlt vizsgálatánál a források özöne áraszt el bennünket. Ebből következik, hogy két kötet tárgyaljé az 1849 előtti korszakot és három az 1849 utánit Az első kötet a kezde'éktől 1686-lg, a török kivonulásáig kíróri a város történetét; a második kötet a szabadságharc bukásával ér véget; a harmadik kötetben 1849 augusztusától 1919 nyaráig kísérhetjük nyomon az eseményeket; a negyedik kötetben az ellenforradalmi korszak negvedraázada kapott helyet; míg nz ótMIk kötet 1M4. október 11ével Indít, s 1980-ban fejezi be Szeged történetének föltérképezését Szerencsés periodizációnak érzem, mert a kötetek fontos fordulópontokat ragadnak meg így a történelmi események fejlődésükben kísérhetők nyomon, egy-egy kötet egy-egy korszak egészét ragadja meg. — Mikor vehetjük kézbe a köteteket? — Elképzeléseink szerint 1983. és 86. között három-négy év alatt szeretnénk az öt kötetet viszonylag gyors egymásutánban megjelentetni, ezzel is jelezve összetartozásukat a sorozatjelleget. Elképzelésünk, hogy mire az olvasó végigrágta magát egy köteten, már kopogtassunk a másikkal. — Milyen szellemi bázisra épül ez a hatalmas kutatómunkát, rendszerezést és feldolgozást igénylő vállalkozás? — A párt- és tanácsi szervek részéről mutatkozó igény a monográfia megírására élt a szegedi kutatókban ls, s e kettő találkozott és összefonódott. A szegedi egyetemek, főiskolák és más helyi intézmények kutatói már részt vettek különböző helytörténeti munkákban itt is, de szerepet vállaltak más megyékben készülő monográfiákban. Eddig hiányzott a határozott közeledés. mely egy szekérbe fogta a város érdekeit és a kutatók szellemi energiáit. Amikor a hetvenes évek közepén konkrétan megfogalmazódott a Szeged története című monográfia elkészítése, nyilvánvaló volt, hogy haszonnal járt mindenki számára a sok vendégszereplés előtanulmány, tapasztalatszerzés. Hiszen Szeged történetének megírása óriási föladat — egész története során e tájegység központja volt, kisugárzott a környező vidékekre. Történeti monográfiánk minden egves kötetének külön szerkesztője van aki kötetééri teljes poli'ikai és szakmai felelősséggel tartozik. Mindenki maga dönti el, kikkel dolgozik együtt. Elsősorban természetesen szegedi, illetve megyei szakemberek munkáiára számítunk, de nem száműztük a fővárosi kutatókat sem. A mi monográfiánk már ezzel te orszáfs üggyé vált, felkeltette az MTA, az ELTE, az Országos Levéltár és egyéb tudományos műhelyek — az egész történészközvélemény figyelmét. A szerzők, előtanulmány-írók, bedolgozók száma megközelíti a százat A szerkesztők feladata, hogy a különböző kutatói habitusokat, megnyilatkozásokat, stílusokat egy cél érdekében, nagyon odafigyelve, segítséget adva, egységes egésszé ötvözzék. A kérdés önként adódik: miért ilyen sokan készítik ezt a munkát? A válasz summásan: igyekszünk maximális szakszerűségre törekedni, tudományos szinten szeretnénk kielégíteni a széles igényeket: 1255 nyomdai íven tudományos, szakszerű történeti munkát igyekszünk asztalra tenni. — Tematikájában mit képes átfogni ez a terjedelmében, időben hatalmas munka? — Igyekszünk a korszakokat a maguk megfognató teljességében földolgozni. A múlt életjelenségeit vizsgáljuk a régészeti, néprajzi emlékek, írott történeti források alapján. A komplexitásra törekszünk, minden kötet a vizsgált korról teljes kultúrtörténeti képet kíván nyújtani Földolgozzuk az irodalomtörténet, a népművészet, a színház-, a zene- és művészettörténet, az iskolaügy, a közoktatás, a sajtó stb. adalékait — mindent, ami föllelhető a múlt élettevékenységeiből. — A kutatók kezeügyében vane minden forrás, vannak-e fehér foltok a rendelkezésre álló, feldolgozandó anyagot ismerve? — Sem az öt kötetszerkesztő, sem a többi szerző önmagában nem képes minden forrásanyagot felkutatni. Sok tárgyi emlék, dokumentum magánkézben van, az élő emberi emlékezet egész századunkat átfogó szellemi tartalékairól és hátországáról nem is beszélve. Ezekre a kincsekre szükségünk van, meg kell találnunk a módját, hogy ez a nagyszabású munka a városnak és vidékének közügye legyen. Számítunk az úttörőszövetség, a KISZ, a HNF és más társadalmi szervezetek és intézmények segítségére, anyagfeltáró munkájára. Különösen érdekelnek bennünket a két háború közötti illegális munkásmozgalom dokumentumai. az olyan nagy emlékezetű emberek, akik aktív részesei voltak ennek a harcnak. valamint Szeged felszabadulás utáni történetének részesei. formálni Hiszen csak ígv lehet. a Szeged története című monográfia az egész lakosság közügye. TANDI LAJOS Andrássy Laios Naplementék 0 Szép volt az őszi naplemente: csóvát dobott a fellegekre s mint tábortüzek égtek — végig a füzesektől le a rétig robogva mint tüze? 'adak! S képzeletükben h .y alak röppent az égre szazi-pőrén csókunkkal alma-ízű bőrén gyújtva fönn sok-sok csillagot míg lenn vágyunkban hallgatott a cinkos éj — s csónakot oldott a Hold velünk is... Hej! be rég volt! Ki gondolt még az elmúlással! E Vérbe bukik a Nap, Ha este belebámulsz a fellegekbe csak: Fellegek (:vöröshasúak: — „Vihar lesz!"...:) Míg a holdra csúsznak nyoma sincs játékos manóknak: holt-cimborákkal vágtató vak s őrült paripák! — Ezt a ménest még élni-vad horodhoz képest: korán megláttad kicsi pajtás! Csupasz fák alján már hideg van s harmat-pikkelyes kábulatban reszket a tűlevelű hajtás... Még se gondolj az elmúlással! Takács Imre Betlehemet faragó ember Gondolatomhoz kell a jó kés. Még előbb a fűrész, a balta, a szekerce. Gondolatomhoz odaférnék ezekkel, de nézem csak hosszan, elmerengve a fatömböt, mint egy világot — hol üssek rést benne a gyermek bölcsőjének? Jelenetet hogyan csinálok, míg hangzik a mennybe viharzó örömének...? Hol adjak helyet Máriának, ha szoptatni kicsike fiát majd leölne,.í És a pásztorok hova állnak? Az angyalok hol röppennek be hegedülve? & Józseffel mit műveltessek? — se közel, se távol ne legyen, de ott legyen! A királyok kívül rekednek, csak szegények férnek egymáshoz a kis helyen. K ifagytak az ekék a földekről, csendes már a határ. — Papp István messze lakik? — kérdezem az úton ácsorgó, fázósan összehúzódó biciklistől. — Túl a falun ... Térváron... Ráakad a házára könnyen. Kukoricaszárkúp van a kert végében, kívül a kerítésen. Csodálkozom a is jegyzem: — A kövesút felől van a ház vége? Magyarázatot csak Papp Istvántól egykori téeszelnöktól kapok. — A lankás oldalra kerültek a porták, mert áradáskor a Tisza Dohánykertészek unokái kertész volt. A fiatalok inkább Tiszaszigeten építenek, kényelmesebb ott az élet. Közben kint szállingózni kezd a hó. — Takaró kéne a gabonára — jegyzi meg Papp István. * A tiszaszigeti tanácsházán doválaszon, meg okiratok szerint a 321 hold föld könnyítsenek a paraszti munkán kumentumokat nézegetek. A falu és 62 hold állami tartalékföld — teszi hozzá az asszony. ' történetéről, az első téeszről, zárvolt a közös „birtoka'. Hatvan — Most négy község határá- számadásokról, az átszervezésekcsalád fogott össze. Kis közösség ban egy téesz, a Tisza—Maros ről tagsági belépési nyila tkozavoltunk, de nagyon összetartot- szög Termelőszövetkezet gazdái- tokról regél a sok irat Tiszaszitunk. kodik. Akkora gépek dolgoznak get, Üjszentiván és Térvár fiatal — Mit termeltek, hogyan gaz- néha a határban, akár a házam tanácselnöke. Talpai János, készdálkodtak? A felszabadulás után néhány év- ségesen búvárkodik velem a meg— Nagyon jó feketeföld az it- re alakult első téesz elnöke ép- sárgult papírok között Néhányegészen eddig kijött. Innen folyt tenl Búza, árpa, cukorrépa, nap- pen a szomszédom, vele sokat be- ból idézni is érdemes. Az egyiktovább a víz Panesováig. A házak raforgó, kukorica, paprika, mind szélgetünk az akkori idókrőL bői olvasom: „Térvár valamikor ezért a tetőre épültek. Nyáron a szépen termett Dolgoztak a csa- — Átmehetnénk hozzá? önálló falu volt, a mint Ilyet, lapályon kövér fű termett, épp a ládtagok is. Volt 8-10 fogatosunk, Felcihelődünk. A fókapun lé- 1450-ben említik a dokumentulegjobb a jószágnak. azok szántottak, vetettek, fúva- pünk kt Keskeny, akácos gyalog- mok. Akkor több kisbirtokos lak— Furcsa, hogy a kertek alól, roztak. Mindig tudtak fizetni. A út fut közvetlenül a házak tövé- ta. 1557—58. évi török adóösszea jószágudvaron át lehet csak a környéken nálunk volt a legma- ben. írás adatai szerint 21 ház után gasabb az osztalék. Kopogtatunk a szomszéd ajta- fizettek adót..." A másikban ez — Később, 1964-ben egyesültek ján. áll: „1777-ben Mária Tetézi.- 14 házba bejutni. — Itt már így szokás. A vaskályhában ropog a tűz. A a tiszaszigetiekkeL meleg szobában üldögél Papp István és felesége. — Laknak-e még sokan a réglek közül Térváron? — Elfogynak az emberek. Sokan beköltöztek Szigetbe. Talán — A földosztás után alig pár magyar ajkú dohánykertészt tele— Kis csoport voltunk, fejlesz- esztendőre már tagba vetettük az pített ide. Ezek voltak a mai Térteni nem tudtunk. ígértek ugyan árpát, búzát — fogad Vecsernyés vár első lakosai..." kölcsönt, de egy fillért se mer- Antal. Nagyot változott a világ. Faltünk felvenni. Akkoriban nagyon -— Tagba? vak születtek Térvár körül. Egyféltünk az adósságtól, esetleg nem — Illetve, hát, táblába. Egyes re többen telepedtek meg halátudjuk visszafizetni, s aztán oda típusú téeszt alakítottunk akko- szok. földművesek e vidéken. Bol13 házban laknak még Itt, jórészt a biztosnak látszó jövedelmünk, riban. Mindenki a maga földjét dogulásuk érdekében elhódították öregek. Persze az is baj volt. hogy közű- művelhette, de a szövetkezet ve- a víztől a földet. Az itteniek — Idézzük fel a múltat — ja- lünk alig értett valaki a gépek- zetősége táblákat alakított ki, s szo-gal mának bizonyítéka: ma vaslom hez. így csak egy traktort vet- esztendőnként elhatározta, hol már országos hírű termelőszövet— 1959 tavaszán kezdődött a tünk. legyen a búza a kukorica, vagy kezet gazdálkodik Tiszaszige*. téeszszervezés. s ősszel már meg — Istállót csak egy szerfásat a cukorrépa. Közösen szántót- Térvár. Szőreg. Üjszentiván s is alakult az Üitérvári Termelő- építettek a régi téeszben, pedig tunk-vetettünk. A zsíros fekete- Kübekháza habárában Hogy m'ndszövetkezet. Azért vá'asztották jószág volt elég. Az egyesülés föld biztosította a megélhetést ez így alakult, az a dohánykerezt a nevet, mert korábban is után szarvasmarhatelep, sertés- Nem csoda, ha nagyaDáink szíve- tészek unokáinak és ükunokáivolt már Itt téesz — emlékezik kombinát, s üvegház is készült sen ütöttek itt tanyát. Még em- nak is érdeme Papp Pista bácsi. — Az alapító Sok-sok gépet vásároltak, hogy lékszem az öregre, aki dohány- RADICS FERENC i 1