Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-24 / 303. szám
6 Csütörtök, 1978. december 24. A partfal egy szakasza. (Elkészült 1978. júniust mm BMfiJMMET . §mmm:||P| M Belgyógyászati klinikák intenzív osztálya. (Átadták 1070. december) Aa épülő nagyáruház betontartói. (Az alapkövct 1077. júniusban tették le) Határozat és A szegedi dj postapalota (1977. márciusában adták át) S okan hadakozunk Szegedért. Közös érdekünk, hogy holnap még csinosabb és gazdagabb legyen, mint ma. Ezért lepett meg. amikor egy, a várospolitikával elégedetlen vegyes társaságban valaki váratlanul kijelentette: „Az ls baj, hogy a kommunisták többet csókolóznak. mint vitatkoznak" Mintha sokkolni akart volna. Meg ls kérdeztem rogton, honnan szedte ezt a sületlen szöveget, miért keveri össze a névnapi köszöntöket a dolgos köznapokkal, mire ö fölényesen megvonta a vállát: „A másik öreg hiba pedig, hogy azt képzelitek, mindent hibátlanul csináltok." Emlékeztettem rá, milyen csendben gunnyasztó, elhanyagolt fészek volt húsz évvel ezelőtt ez a város, ma pedig nemcsak a szerszámok csattogásától hangos, hanem attól ls, hogy boldog, boldogtalan tele szájjal mondhatja és mondja is a magáét S melyik látószemű ember tagadja, hogy a kommunisták és a pártonkívüliek tíz- és százezer féle Indítványát elképzelését elsősorban a pártszervek szedegetik össze, azok szelektálják és használják föl a város ésszerű fejlesztése, csinosítása érdekében? Csak a lakosság nemes törekvéseit szemmel tartó és értő kommunista testületek tudják igazán, mily rengeteg Időt emészt mennyi fáradozásba kerül, míg „a szerte-népet" egy irányba lehet Indítani, s mekkora türelmet igényel, amíg az úttalanságból sejtés, a sejtésből tudás, a tudásból pedig cselekvő akarat válik. Az alapkérdésekben tényleg nincs vita. A munkáshatalom erősítésében mér a pártonkívüliek zöme is őszintén egyetért velünk. Ellenben az érdekek különbözősége, gazdálkodásunk gyengéi, a beruházások sorrendje, az ügyIntézés Jelenlegi formája a kommunistákat is gyakran éles vitára késztett A megyei és a városi pártértekezlet — 1975 első hónapjaiban — határozott arról Is a többi között, hogy mit, milyen határidőre kell fölépíteni Szegeden, s ezt a küldöttek készséggel hagyták jóvá. Azért szavazták meg a határozati Javaslatot, mert nem volt kétségük afelől, hogy a pártbizottságok az anyagi eszközök figyelembevételével, gondosan sorolták föl, jelölték meg a tennivalókat. Az azonban már szinte természetes, hogy amikor a részletek egyeztetésére, a végrehajtás mikéntjére kerül sor, a „minél előbb — minél Jobban" körül elkezdődött a szakadatlan eszmecsere a városi tanácsban, a szakszervezetekben, a népfrontgyűléseken stb. Bizony, mi az utóbbi három-négy esztendőben sem igen értünk rá egymás keblére borulni. Mire döntés született például abban, mekkora összegbe kerülhet, illetve milyen formájú legyen az új Tisza-hld, irgalmatlan sok adat összegyűjtésére. Jól átgondolt javaslatra és érvelésre, elemzésre és summázatra. megbízatásra és ellenőrzésre, rendelkezéskiadásra és -módosításra, pénzügyi manőverezésre volt szükség. S mi tagadás, egyszerkétszer az asztalra ls oda kellett dörrenteni, mert a lesipuskás, „nekém mindegy, majd csak lesz valahogy" fajta kényelem, vagy a kishitűség nem reagált a szalonképes biztatásra. Néhány éve, tőlünk független okok miatt — kl ne emlékezne rál — valamennyi baj egyszerre szakadt a nyakunkba. Sokáig akkora volt Itt a széjjelség. hogy nemcsak a külföldi turisták, hanem a magyar sofőrök Is Irányt tévesztettek. Egy kamionos zsákutcába hajtván, mérgében azzal gázolt bele lokálpatrióta önérzetembe, hogy kinyitotta a vezetőfülke ajtaját: „Mondja, hogyan lehet ebből a tetű városból kijutni?" Hol vagyunk már ettől! A bejáró főutakat elegánsan rendbe hoztuk. A partfal építáae befejezés előtt áll. Szeged szemlátomást magasodik, nemcsak az új városrészek nyúlánk házal miatt, hanem mert a körutakon belüli épületek jelentős részét ls megfejeltük, fölújltottuk. Megkapóbbá formáltuk környezetünket. Nem úgy, hogy rsókolóztunk. hanem állandó, oda-vissza beszélő tanácskozások, kemény szellemi és fizikai munka révén. Persze, azért ma sincs kevesebb gondunk. Ha Igaz az, hogy a cél kitűzése és a küzdő versengés élteti a társadalmat és benne bz egyént, akkor a halál a mi házunk táját egyelőre nagy ívben elkerüli. Mi tudjuk, hová igyekszünk. ml tisztában vagyunk saját felelősségünkkel. Kikászálódtunk a szegénységből. Jóllakhat, melegedhet, ruházkodhat kevés kivétellel va. A szeged-északi közúti híd. (Atadésl határidd 1979. vége) Aa ájszegedi versenyuszoda medencéje. (Átadáel határaié 1979. tavasza) A Kisszinház nézőtere. (Átadták IB77. február) I f