Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-24 / 303. szám

t Vasárnap, 1978. december 24. Tanácskozás Geníben A hadászati támadó fegy­verrendszerek korlátozására vonatkozó szovjet—amerikai szerződésről tárgyal Andrej Gromiko szovjet és Cvrus Vance amerikai külügymi­niszter szombat délelőtt Genfben megtartotta tár­gyalásainak ötödik forduló­Ját A szombat délelőtti üléssel nem értek véget Andrej Gromiko szovjet és Cyrus Vance amerikai külügymi­niszter genfi • megbeszélései, hanem délután folytatódtak. Vance szerint a délelőtti ülésen „keves haladást" ér­tek el, ezért volt szükség a délutáni tanácskozásra. Gro­miko kijelentette: a késede­lem a rendkívül fontos tár­gyalások jellegéből adódik. Sokszor nehéz elkezdeni egy magas szintű tanácskozást, sokszor pedig nehéz befejezni azokat — mondotta a szov­jet külügyminiszter. Lapzártakor a két külügy­miniszter délután kezdődött újabb tanácskozása még tart. A 33. ENSZ-közgynlés C Budapest (MTI) Az ENSZ-közgyűlés 33. ülésszaka csütörtökön New Yorkban befejezte Idei te­vékenységét A szeptember 19-e óta ülésező közgyűlés plenáris tanácskozásain, va­lamint hét főbizottságában megvitatta az előkészítő bi­zottság által összeállított 129 napirendi pont telentős résaét s 201 határozatot ho­zott A fennmaradt témákat az ülésszak januárban kez­dődő második szakaszában tárgyalják meg. A világszervezet három­hónapos munkája során ko­runk legégetőbb nemzetközi kérdéseivel foglalkozott A leszereléssel kapcsolat­ban hozott határozatok be­bizonyították, hogy az ENSZ Immár IBI tagálla­mának többsége arra törek­szik. történjenek döntő lé­pések a fegyverkezési haj­sza megfékezése, az enyhü­lés elmélyítése, és úi térsé­gekre való kiterjesztése, va­lamint a nemzetközi bizton­ság megszilárdítása érdeké­ben."; >*>..< A Szovjetunió egész prog­ramot dolgozott ki á fegy­verkezési versenv csökken­tésére, s az erre Irányuló Ja­vaslatok a tagállamok több­ségének támogatására talál­tak. Ilyen javaslat, volt az az. Indítvány, hogy az atom­fegyverrel nem rendelkező államokban ezután se he­lyezzenek el ilyen tömeg­pusztító eszközöket — to­vábbá a nukleáris fegyver­rel nem rendelkező orszá­gok biztonságának szerző­désben szavatolt védelmére, az erőszak alkalmazásáról való lemondás szerződéses rögzít iiére, üj tömegpusz­tító fegyverfajták gyártásá­nak betiltására, valamint le­szerelési világkonferencia összehívására tett javasla­tok. A világbéke megszilárdí­tásának ügyét szolgálja a vegyi fegyverek kiküszöbö­lésére és a népeknek a bé­ke szellemében való nevelé­sére Irányuló lengyel indít­vány is. Hasonló célkitűzés jegyében tárgyalta meg a különleges politikai bizott­ság az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülés­szakának eredményeit. A közel-keleti kérdés kapcsán a közgyűlés számos résztvevője bírálta a Camp Davld-i arabellenes össze­esküvést, TT több naoos „pa­lesztinai vitán taglalták a .mielőbbi rendezés lehetősé­geit. Az ezt kővetőérT"~Ko­J&ott. határozat sík i-h iái Itt a minden érdekelt fél bevoná­sával megrendezendő genfi konferencia keretében tör-' ténő közel-keleti rendezé­sért Leszerelésdosszlé —- 78 Értékes hónapok Közeledési kísérlet A Közel-Kelet problémái­ról Is eszmét cserélt Genfben Gromiko és Vance. Ezt köve­tően utazott Brüssaelbe az amerikai külügjininisi.or, hogy ott újabb alkudozásra szólítsa fel az odarendelt Musztafa Khalil egyiptomi miniszterelnököt és Mose Da­jan izraeli külügyminisztert. Látható az az amerikai szándék, hogy a Carter-kor­mányzat külpolitikai, diplo­máciai sikersorozatának lát­szatát akarják kelteni:*kará­csonyra még a Közel -Keleten ls' közeledést szeretnének ki­mutatni Kairó és Tel Aviv között, ha már a december 17-1 első határidőre ezt nem tudták elérni. A megállapodást megnehe­zíti, hogy Izrael a maga ke­mény magatartásának bizo­nyításéra újabb és újabb fegyveres támadásokat inté­zett dél-libanoni települések ellen azon a címen, hogy on­nan palesztinok rakétákkal lőttek egy határ menti Izraeli falut. A jelentések szerint számos polgárt személy éle­tét vesztette. Az izraeli támadást Kurt Waldhelm ENSZ-főtitkár éppúgy sajnálatosnak mon­dotta, mint ahogyan washing­toni hivatalos körökben is nyugtalanságuknak adtak ki­fejezést a véres események­nek a tárgyalásokra való ha­tása miatt A Közel- és a Közép-Ke­let problémáinak összefüggé­se — mondjuk épp az olaj­ellátás, az olaj áru stb. miatt — nyilvánvaló. így ftgye­lemre méltó, hogy amerikai sugalmazásra Teheránban a sah és egy ellenzéki szemé­lyiség között tárgyalások in­dultak meg egy új kormány megalakításáról. A 73 éves Szadi ghl kísérletét azonban mind a silta vezetők, mind az ellenzéki nemzeti front poli­tikusai kudarcra akarják kár­hoztatni K orunk paradoxonja: so­ha ennyi tárgyalást nem folytattak még a leszerelésről, a hadseregek és fegyverzetek csökkentéséről, mint most: soha ennyi pénzt nem fordítottak háborús ké­szülődésre, és soha nem állt az emberiség rendelkezésére ilyen, önmaga ' megsemmisí­tését lehetővé tevő erő. A paradoxon azonban önmaga ellentmondásában oldódik fel, hiszen nem kétséges: a je­lenlegi helyzet közel van a tűréshatárhoz, s a valódi le­szerelési Intézkedések meg­kezdése már nem várathat sokáig. 400 milliárd A leszereléssel kapcsolatos problémák kutatásának vi­lágszerte elismert, tekinté­lyes központja a Stockholmi Nemzetközi Békekutató In­tézet (angol rövidítése: SIPRI) kiadványaiban nyo­mon követi a világ katonai kiadásainak növekedését A SIPRI Igazgatója, az angol Frank Barnaby professzor sajtóértekezletén megjegyez­te: „Jelenleg a világ évente 400 milliárd dollárt költ ha­dikiadásokra. Amennyiben a növekedési ráta megmarad a mostani szinten, a századfor­duló tájékán a világ már ezermilliárd dollárt fordít évente katonai célokra." A SIPRI számításai szerint a Jelenleg katonai célokra for­dított összeg duplája egész, Afrika egy év alatt előállí­tott nemzeti összteimékének. A stockholmi kutatók egy táblázata az államok katonai kiadásait és az egy főre jutó nemzett A terméket állítja elénk. Egyetlen adat: égy USA-polgárra 420 dollár, ka­tonai kiadás jut, míg India „átlaglakosára" évente össze­sen 154 dollár Jut De a sort lehetne folytat­ni. Szemléletes adatok be­szélnek arról, mi mindent le­hetne felépíteni a hadsere­gekre költött milliárdokból. Hiszen aligha kétséges: ez az emberiségnek az az# erőfor­rása, amelyet minden továb­bi nélkül a fejlődő országok javára lehetne fordítani. Je­lenleg azonban a fejlett or­szágok katonai kiadásaiknak csupán egyhuszadát juttat­ják a „harmadik világnak" fejlesztési segély formájában. Moszkvai program A Varsói Szerződés orszá­gainak novemberi nyilatkoza­ta érthetően fogalmazta meg: „Nem lehet szilárd a béke, amikor az államok fegyver­tárában erőteljesen növek­szenek a pusztítás eszközei, amelyek máris elegendőek ahhoz, hogy — bevetésük ese­tén — megkérdőjelezzék az emberi létet a földön." A VSZ Politikai Tanácskozó Testülete nyilatkozatban for­dult földrészünk és a világ va'amennyi államához és né­péhez, amelyben jól megha­tározott programját adta a leszerelésre, s mindenekelőtt a nukleáris leszerelésre te­endő intézkedéseknek, a fegyverkezési verseny meg­fékezésének. A szocialista országok te­vékenyen, számos javaslattal vettek részt az ENSZ köz­gyűlésének tavaszi rendkívüli leszerelési ülésszakán. Ez a fórum megtárgyalta korunk e legégetőbb problémájának számos aspektusát, tényleges határozatok meghozatalára azonban nem volt hivatott. Ilyen szerepet az a leszere­lési világértekezlet tölthet be, amelynek összehívását a szo­cialista közösség és az el nem kötelezettek csoportjának na­gyobbik része támogat. Ezt azonban a nyugati hatalmak és Kína megakadályozták. Jól jellemzi az Atlant-tagorszá­goknak a leszereléssel kap­csolatos álláspontját, hogy a tavaszi ENSZ-tanácskozással egy időben a világszervezet székhelyének közvetlen, köze­lében tartott washingtoni csúcsértekezletükön. - hosszú távji fegyverkezési programot fogadtak el, s a katonai ki­adások fokozására hoztak döntést Aligha kétséges, hogy mind ez ideig, a tőkés nagyhatalmak akadályozták meg, hogy valódi, sikert ér­Jenek el a két- és többoldalú leszerelési tárgyalásokon. A SALI-helyzet Immár négy éve vár alá­írásra a hadászati támadó fegyverzetek korlátozásáról kötendő újabb szovjet—ame­rikai megállapodás. A doku­mer'um nagyrészt készen van, hatvan oldalának öt százaléka „zárójeles". A zá­rójelek feloldásáról szakértői tárgyalások folynak Genfben, és a két ország külügymi­niszterei is többször asztal­hoz ültek már SALT-ügyben az idén. A megállapodás aláírását — szögezik le a Szovjetunió­ban — az akadályozza, hogy az Egyesült Államok olyan szovjet fegyverrendszereket akar bevonni a SALT-cso­magba, amelyek nem oda tartoznak, illetve, hogy új atomhordozó robotrepülőgé­pét, a „szárnyasrakétát" vo­nakodnak korlátozás alá ven­ni. A bonyolult biztonsági kérdések megvitatását külön nehezítette, hogy egyes nyu­gati körök szeretnék a ha­dászati fegyverzetcsökkentési tárgyalásokat felhasználni ar­ra, hogy beavatkozzanak a Szovjetunió belső ügyeibe, il­letve más államokkal való kapcsolataiba. Bécsi tárgyalások A közép-európai hadsere­gek és fegyverzetek csökken­téséről folytatott bécsi meg­beszéléseken az idén június­ban a Szovjetunió és három másik érdekelt szocialista or­szág kompromisszumos ja­vaslatot terjesztett be. Ez az indítvány — elfogadva a NATO-tagállamok korábbi tervelnek elemelt — 700—700 ezer főben szabta meg a két fél szárazföldi erőinek lét­Számát, s hozzájárult ahhoz, hogy a csökkentést a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok kezdje — nem azonos típusú csapatokkal. Moszkva hajlandó kivonni az NDK területéről három harckocsi-hadosztályét, cseré­be az USA 29 ezer katonájá­ért és ezer harcászát! atom­fegyveréért. A szocialista.-.in­dítványra azönban egy félév alatt sém érkezett hasonló készségről tanúskodó nyugati válaua ban frontáttörést elérni a ve­gyi fegyverek kérdésében, pedig erről a bizottságon kí­vül a Szovjetunió és az USA képviselői külön is tárgyal­nak Genfben. Ugyancsak Itt folynak háromoldalú megbe­szélések az USA, Nagy-Bri­tannia és a Szovjetunió kö­zött a nukleáris robbantások teljes tilalmáról. Az eredmé­nyek elérését gátolja, hogy két atomhatalom — Francia­ország és Kína — nem csat­lakozott sem az atomcsend-, sem az atomsorompó-szerző­déshez. A genfi bizottság tár­gyal egyes új. még csak ter­vezőasztalon létező fegyverek betiltásáról. (Hazánk képvi­selője például indítványozta az infrahang katonai alkal­mazásának betiltását.) A genfi bizottság A svájci városban tanács­kozik az ENSZ leszerelési bi­zottsága, amelyet a világszer­vezet rendkívüli ülésszakán kibővítettek. Itt az elmúlt években már voltak bizonyos eredmények: konvenció szü­letett a környezetet befo­lyásoló hadviselés tilalmáról, és a biológiai (bakteriológiai) fegyverek és toxinok betil­tásáról. Nem sikerült azon­Vadászműholdak A Szovjetunió és az Egye­sült Államok képviselői ezen­kívül még más leszerelési kérdésekről is tárgyalnak. Szakértől megbeszélések foly­nak az űrhadvlselésről, az ún. „vadászműholdak" betiltásá­ról. Több fordulója volt már a fegyverkereskedelem kor­látozását célzó megbeszélé­seknek és az Indiai-óceán térségének biztonsági kérdé­seiről folytatott tárgyalások­nak. A fegyverkereskedelem kor­látozása rendkívül fontos kérdés, hiszen mind veszé­lyesebb a fejlődő országok közötti fegyverkezési verseny jelensége. Külön probléma, hogy számos, lényegében még fejlődő ország szűkös gazda­sági lehetőségeit a fegyver­kezésre és a hadiipar fejlesz­tésére fordítja, sőt maga is fegyverexportőr lett. Igen ve­szélyes a harmadik világ egyes körzeteiben felhalmo­zódott óriási mennyiségű kor­szerű fegyverzet: elegendő csupán arra a több tucat milliárd dollár értékű pusz­títóeszközre utalni, amelyét az Egyesült Államok .szállí­tott az utóbbi, években a Közel-Keletre és a Perzsa-, öböl 'menti oiajorszigokbi A fegyverkezés és a, lesze­relés kérdései létfontossá-, gúak, ezt hangsúlyozzák a novemberi moszkvai csúcsta­nácskozás résztvevői ls. Nyi­latkozatukban ez áll: „Az Idő sürget. A fegyverkezési haj­sza megszüntetésére ma már nem szánhatunk éveket, még kevésbé évtizedeket; Ez a tárgyalásokon részt vevő ál­lamoktól olyan bátor • lépé seket követel; amelyek biz­tosítják a sikert. Ez a siker elérhető, ha minden kor­mány politikájában megfele­lően tükröződik a népek aka-' ráta." MIKLÓS GÁBOR Tóth Béla Móra Ferenc betuösvényein 39. — Uruiik-MrAlyunk, aki a földi pompa teljességéből körülfogva tartod esküdet a hatalommal, e halálosan szép és titok­zatos hozományú menyasszonnyal, halld meg azt a szerény és alázatos hódolatot, amely az orszá­god minden részéből, mint szürke kenderikék halk raja suhog feléd a decemberi ködben. A királyi hejehuja Idején, mivel tán ez is a koronázás pompájához tartozik, ismét megszólal­nak a béketrombiták. Csak hát az antant nem ad biztos választ rájuk. Talán mert még nem elég jók a hadipozícióik. Romániában Brajla körül állnak a frontok, a monarchia Moldvát akarja kézbekaparlntóni, hogy ott blz'os h díőt alakítson ki a beszarábiai óro*z front ellen. Ezzel magyarázzák'ottani csatá­rozásainkat a lapok A központi hatalmak odázgat.iák a béketárgya­lásokat, hanem a monarchia újra é> újra jegy­zékeket meneszt, olykor a semleges államokhoz, s ezekben kiesi pannszkodások kucorodn-.k: „A szövetséges hatalmak nem találják őszin­tének békeajánlatainkat." A hónapok óta tartó békevlolenclával Wilson neve oly mindennapivá lesz a sajtóban, mint akármelyik városi főtisatviselőé, vagy Tisza Ist­ván miniszterelnöké. Annak a neve ls minden­nap megfordul a lapok hasábjain Most 17 feb­ruárjában, nagybetűkkel a Napló címoldalán, mi­vel egy huszár rálőtt a Parlamentben. Móra keze, szelleme csak annyiban érintette az egymás sarkát taposó tényekét, amennyiben be­leszerkesztette lapjába. Egy szónyi magyarázat­ra nincs ideje, hite, kedve. Hanem amikor Miklós cár lemond, fölvillanyo­zódig Magától nem keresi a történések előzményeit következményeit. Annyit jósolgatott már. hogy maga ls kiábrándult jövőbe látásának hitéből. Éj március végéig is eljár vele az idők hajója, nem hisz a béke lehetőségeiben, nem hisz a for­radalmakban, csak a kételyek ágaskodnak benne. Az újságírók közül mégis az elsők között kapja föl feiét március 29-én, az ofosz forradalom hí­rere. Állandóan várja, hogy történjen valami fon­tos, de mintha félne is a közelgő orosz forrada­lomtól. Talán mert nem onnan képzelte el an­nak kezdetét? Mégis örömmel üdvözli a meg­mozdulásokat. Nagyon szapora mozgású korszakát éli Tömör­kény ís ebben az időben. Mint jó termő, öreg gyümölcsfa, amely maga sem tudja, hogy utol­jára hozza aranyat érő terméseit, a megszakadá­sig produkál. Az orosz eseményekre, ahogy szo­kott, aktuális írással szolgál, A ribillióról című kedves írásában. Halála előtt 16 nappal, április 8-án irta ezt Tö­mörkény, és ez egyben utolsó előtti tárcája. Aztán már csak Móra fekete nosztóval beborí­tott arany trombitájának tompán szMó, messzi hangzó szava zengett róla 1917. április 25-én. — A gyásznak stációit íá*-iuk. A fájdalmak zu­hogva szakadnak ránk, min'ha valami nokoli öt­let csupa gyásszal golyószórót töltött volna meg, s most azzal sebezné szeretetre és örömre szom­jas szívünket... Nem tépett köntös, sebszaggatta homlok méltó bánatunkhoz, csak csöndös elmélázás, meghajtott t fő, s szívből íölszívárgó könny. Gyászolóinak menete végeláthatatlan. Halbőr Förgetek János, Luklábú Csülkös Monorj Kb István, öreg Szőke Hadadi Sándor, Etel, aki a dobba esett, és Valér, aki a földbe ment, s ki tudja fölsorolni az emlékezet színpadán egymást kergető alakjait, akiknek nem csupán teremtőjük, volt, de társuk, ök most mind kikísérik Tömör­kényt a temetőbe... A magyar paraszt irodalmi reprezentánsát vesztette el benne. Hiába van a népies irodalom­nak múltja, a magyar parasztot Tömörkény vit­te az Irodalomba ... Ő nem a meglevő formákat fejlesztett^ tovább, s nem a meglevő magvakat terebélyesítette, lu, hanem a parasztból csinált Irodalmát... Nem a konstrukció erejében volt nagy, nála az anyag szépsége, az anyag nemessége az érték. Szeme biztosabb volt, mint a keze. Ha füsttől nehéz levegőjű söntés ben vagy tarka vasári for­gatag zűrzavarában szeme fölismert egy ember­vonást, amelyikben kiütközött a keresett fajta, kezét csak arra használta, hogy kiemelje, s eli­bénk hozza Az irodalom halottja, a ml halottunk. S amikor ez a vérző ország egy nagy halottja előtt félár­bocra vonja be lobogóját, mi a lelkünk terítjük a lába elé, hogy első lépései, amiket az elizeumi mezők felé tesz, legyenek tiszták, derűsek, mint amilyen volt élete és munkája. IV. TÖMÖRKÉNY ÖRÖKÉBEN Dehogy akarok én, Duka Marci létemre Tö­mörkény meg Móra közé akármi jj szándékkal is fcgadatlan prókátornak fölcsanni, de hát mi­vel faggatnak, én nekiálltam böcsülettel az őszin­te vallomásnak. Ezért magomat, mint az emlé­kek közvetítőjét sem hagyhatom ki a beszédem­bői. Ott jártam, botladoztam a lábuk alatt, s a bá­tyámul fogadott Móra révén figyelhettem kettő­jüket, kettőjük kapcsolatát (Folytatjuk.) I \

Next

/
Oldalképek
Tartalom