Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-17 / 297. szám

99 Vasárnap, T978. december 17. LV.H i^v&íf.': MAGAZIN A maffia új „üzletága" Kábítószer, csempészet, zsarolás 1— ezek voltak az olasz maffia hagyományos jövedelmi forrásai. Ma már a kalábriai gengszterfőnök, Don Mommo vezetése alatt kifejlődött egy egészen új üzletág: az emberrablás. Don Mommót tartják ma a legbefolyásosabb gengszterfőnöknek Kalábriában. A rendőrségi akták szerint kapcsolatban volt ifjú Paul Getty elrablásával. Persze, Don Mommo csak álnév. A rendőri iratokban Girolamo Piromalli a neve, születési éve 1918. születési helye Kalábria, az olasz csizma sarkában. A maffia itt ugyanolyan intézmény, mint a FIAT Torinóban. A bűnszövetkezet széltében ismert, köztudott és hagyományos üzletágai e tájon is szerteágazóak: a kis kalábriai vendéglők tulajdonosai „adót" adnak le a maffiának szigorú rendszerességgel, s a maffia egész iparágakat, üzlethálózatokat ellenőriz Olaszország déli részén, szervezi a csempészés kábítóezerüzleteket Viszonylag új „üzletág" az emberrablás. viszont a zsarolás céljából történő emberrablás éppen ez utóbbi években olyan arányokat öltött Olaszországban, hogy már nem csak a szupergazdagok, hanem a jómódú polgárok — orvosok, ügyvédek — is kezdenek távozni az országból, vagy legalább gyermekeiket küldik külföldre. A rendőrség eddig még nem tudta Don Mommóra rábizonyítani az emberrablásban való bűnrészességet ennek ellenére mindenki tudja, hogy ezen „üzletég" legnagyobbjai közé tartozik. Don Mommo némi szerencsével földmunkásból építési vállalkozóvá küzdötte fel magát A kalábriai mafflabosst, Don Mommót 1956-ban gyilkosságért 13 évre ítélték. 10 évet letöltött a fegyházban. Kettőt egy amnesztia eorán elengedett az olasz államelnök. Ezen idő óta Girolamo Piromalli kizárólag a tiszta üzleteknek szenteli magát... A rosariói Ibolya-parton 100 kilométer az ő tulajdona, Rosario te Reggio di Calabria kőzött a Tyrréni-tengeren. olíva- te mandulaültetvényei vannak. Ezenkívül, de ezt már egy rendőrtiszt mondja el. Don Mommo Jól bevált mafflaszokás szerint az Ibolya-parton fekvő minden ház-, telek- és üzlettulajdonostól „magánadót" szed be — ez a manzette (védelmi adó —, a hagyományos maffiazsarolás. Amikor a 70-es évek elején az olasz kormány elhatározta, hogy az ötödik acélművet Gioia Tauróban építi fék Don Mommo a 17 ezer lakosú kis fészekben lakott. Megalapította a MAPIR nevű mélyépítési és szállítmányozási vállalatot kihasználta Rómában levő jó politikai kapcsolatait, és minden építési üzletet meg tudott szerezni. Amikor konkurrens vállalatok olcsóbb árakkal léptek tel, bombarobbanások vették el kedvüket a további versenytől A rendőrség érdeklődése ugrásszerűen emelkedett Don Mommo Iránt amikor villájának módszeres átkutatása során egy alkalommal egy olyan százezer lirást találtak, amely az 1973-ban elrabolt Paul Gettyért fizetett váltbágdijból származott A római bűnügyi rendőrség maffiológusai szerint más jelek is utalnak arra, hogy Don Mommo részt vett ebben az emberrablásban, sőt annak fő szervezője volt. Ismeretes az is, hogy 1975 decemberében a maffia 398 tagia közgyűlésre gyűlt össze Don Mommo vezetése alatt Aspromonte hegyei között s hogy ezen dolgoztak ki részletesen a Gettyik elrablásának stratégiálát. A maffiafőnökök az első emberrablások meglepő eredményeinek hatása alatt elhatároztak, hogy ezt az „üzletágat" Kalabriótól egészen Észak-Olaszországig terjesztik ki. hiszen ott laknak a lecfizetőképesebb olasz iparmágnások, a Mttánó—Genova—Tcrinó háromszögben. A kalábrtaiak megegyeztek a szicíliai „comparik"-kal (vértestvérekkel), hogy a „Tiszteletbeli Társaság"-nak nevezett bűnszövetkezetben együttműködnek. Rövid időn belül már rutinmunka lett az emberrablás. Kalábriában orvosok, ügyvédek, parasztok, kereskedők tűntek el, Rómában és Milánóban gazdag nagyiparosok, sikeres kereskedők, gazdag családból való nők és gyerekek. Az új üzletág felvirágzásával együtt nőttek a váltságdíjak, de a Paul Gettyért kapott nyolcmillió líra e területen is új értékarányokat teremtett Reggióban minden üzlet-, kocsma- és vendéglötulajdonos fizet a maffiának. Nagyon drágán megfizet az. aki nem hajlandó „adózni". Ügy járhat, mint a Café Mauro tulajdonosa. Mivel többszöri felszólítás után sem volt hajlandó fizetni, a levegőbe röpítették az egész házat „Maga mennyit fizet" — kérdezte a Stern magazin riportere Tito Alberonót, egy vendéglő tulajdonosát „Én nem fizetek — mondja, s halkan hozzáteszi: — Don Mommo családjának tagja vagyok." Maga Reggio városa három tucat övezetre van osztva, mindegyiknek van egy vezetője, öt előzetesen értesíteni kell minden rajtaütésről, betörésről emberrablásról. A zsákmány egyharmadát pontosan le kell adni neki. Aki némi pénzt vág zsebre, vagy saját szakállára akar egy vállalkozást végrehajtani, hamarosan kést kap a hátéba. A „fiókvezetők" — a caoi bastonik — a maffiahierarchia fontos láncszemei, akik semmiféle egyéni üzletet nem tűrnek. Mert a „Tiszteletreméltó Társaság" közös kasszájának stimellnle kell A kiszáradt folyóágyak a 60as években nagy szerepet játszottak a maffia csempészüzleteiben. Mivel a rendőrség a szicíliai „testvérek" számára már nagyon nehézzé tette az üzletet és az életet a kalábriai menedékhelyen keresztül próbálták kitérő utakon szállítani a csempészárut A széles kavicságyak, amelyek az év kilenc hónapjában szárazak, Kalábriát kiválóan alkalmassá tették a csempészett cigaretta szállítására és szétosztására. A teherautók egészen közel mehettek a tengerparthoz, ahol a csempészhajók horgonyoztak. Ezért a szolgáltatásért a szicíliai „testvérek" kikötői díjakat fizettek a kalábrialaknak. De rövidesen a kalábrtaiak saját kezükbe vették az üzletet Maga Gioiosa Ionica Is éveken keresztül fontos át rakodóhelyként funkcionált a csempészek számára. Aztán gyökeresen megváltozott a helyzet: a magasan az Aspromonte-hegyekben fekvőhelyek közigazgatását is átvette kommunista-szocialista koalíció, s ez hadat üzent a maffia erőinek. Maga a községi tanácsos vádolta be azt a hét banditát, akik 1976 novemberében a kis falu piacterén élesre töltött pisztollyal jelentek meg, mert a parasztok nem voltak hajlandók meggyászolni a helyi maffia főnököt Rocco Gatto molnár, akit az egész falu bátor maffia elleni harcosnak tartott, ezúttal ls a törvény rendelkezésére állt, mint koronatanú, s azonosította a het maffiatagot. Négy hónappal később a molnárt a rendőrség holtan találta: meggyilkolták. Amikor az év végén végül mégis a bíróság elé került a hét bandita, a községi tanácsos és egy polgárokból álló csoport bevonult a tárgyalóterembe, és tüntetett a maffiaterror ellen. Mintegy jelképéül annak, hogy országos síkon is más idők Járnak már a maffiára, másnap reggel a rendőrség rárakta a bilincset a legbefolyásosabb 34 kalábriai maffiatagra is. Egy minden apró részletben kidolgozott terv alapján a rendőrség egyazon reggel hatkor emelte ki ágyaiból a hatalmas főnököket Rómában, Sienában te Reggio di Calabriában. Don Mommot Messinában fogták el. ahol betegen feküdt, s a városi börtönbe szállították. Azzal vádolják, hogy meggyilkoltatott egy 17 éves alkalmi tolvajt A gyilkosság vádja miatt a „keresztapa" fel van háborodva: „Az eljárás teljes tévedés a bíróság részéről" — nyilatkozta ügyvédje útján. Nagyon remélhető azonban, hogy ő téved. S. B. Botár Attila Utószüret, seregélyekkel Egy biling sincsen. Hosszú ősz jön. Valamit mondanak a seregélyek, mit lépkedő madárijesztő hallok, hallok, de föl nem érek. Törik a fény. Csitul a murci — szelídülne az ádáz kölyök a fülelő, szíjas, nyers apához. Valamit mondanak a seregélvek. , Csak hallgatózom, akár a rögök. A tenyeremből árva fürtöt, kínálok áldozatot én. A tágas ég sötét membránján szitál a hang: szegény, ki küldött? Kórászok a szőlőhegyen: bushadó tőke, gerinc-szakadt venyigék, sorvadt levelek. Magasságos seregély-lárma forgódik s bandákban követ Valamit mondanak a seregélyek. (Nincsen biling? Vagv hosszú ősz Jön?) Csitul a murci, a kölyök apjában játszik — és már én is nehéz apákban préselődöm. PetrSczi Éva Decemberi dúdoló Narancs világít, hull a hó. Nakonxipánban volna jó, se Mikulás, se Télapó nem jön hozzám, mert messze vagy, az istengyermek sírva rúgkapál áldásra tárult rózsás tenyerét ökölbezárta már a fagy. Az irgalom tünékeny, csöpp búzakenyér, foszló karéja egyre vékonyabb. Négyszáztíz acéllemezből A fénykép a szobrászművészt, Segesdi Györgyöt még alkotásának makettjével, a szegedi árvizi emlékmű pályadíjnyertes alkotásával örökíti meg. Két esztendeje, bogy ennek a készülő szobornak bűvkörében él. Amikor elküldte tervét a pályázatra, talán nem ls gondolt arra, micsoda hatalmas ás hosszú munka vár rá, ha ő nyeri a megbízatást. Majd egy esztendeje már, hogy naponta birkózik a hatalmas méretekkel a kemény fémmel, a szellem és az anyag műben sűrűsödő ötvözetével Óbudán, a régi felvonógyár megüresedett munkacsarnokaiban hónapok óta formálódnak az árvizi emlékmű elemei, s minden remény megvan arra, hogy 1979. március 12-én, a „nagy víz" centenáriumán felavathassák a hatalmas szoborjelet a szegedi Tisza-parton. * Budapesten, a Máglya köz földszinti műterme sajátos ötvözete a műteremnek, a műhelynek és a tervezőirodának. Satupad és tervezőasztal, villanymotor és rajztábla, grafikai terv és ócskavasnak tűnő vaselemek költői rendeltségében plexiplasztikák, majdani szobrok tervei és szerszámok arzenálja: kalapácsok — a nagy méretű fakalapácstól a fémmegmunkáláshoz szükséges cizellálókalapácsig —, fogók és gyaluk, ráspolyok és reszelők, mint az orgonasípok, sikkattyúk, pillanatszorítók, kézi fűrészek és lombfűrészek, üvegvágók, fúrók, vésők, villás- és csillagkulcsok, dornik, kombinált fogók, vinklik, vonalzók, csiszolópapírok, korongok, elektromos fémmegmunkáló masinák, szögek és ragasztók — fölsorolni is lehetetlen. A művészi alkotószellem, a precíz mérnöki tervezőmunka és a mesterember elképzelést realitássá teremtő akarata találkozik ebben a műteremben immár húsz esztendeje. Ez a műhely is példa arra, hogy Segesdi árvizi emlékműve nem egy ötlet, nem egyszeri kísérlet vagy kirándulás, sem az újszerű anyag, sem a jelképi fogalmazásmód, sem a térformáló plasztika világában. Nagyon is következetes, pontos és egy irányú út kiteljesedésének tűnik a készülő szegedi mű. A lehető legletisztultabb elemekebői, az anyag szépségét kihasználó térformálásból. o • • > szinte mérnöki pontosságú szerkezetből építi munkáit * A köztéri szobrok gipszterveiből vagy a kőfaragó vállalat szakemberei, vagy a bronzöntő munkásai alakítják kl a nyers formákat De mit tegyen a művész, ha tervei kivitelezésére rtince kivitelező, nincs vállalkozó. Egyet tehet, ha azt akarja, hogy műve eredeti méretben álljon a kiszemelt ponton: maga vállalkozik az eredeti méretű megvalósításra. De vajon fölmérheti-e ma az alkotó, milyen váratlan buktatókkal, nehézségekkel találja magát szemben, ha egy tizenkét méter magas, több mint negyven tonna súlyú acélemlékmű megvalósítására adja a fejét7! Segesdi Györgyöt kemény fából faragták — vállalta a birkózást a kemény anyaggal. A szegedi árvízi emlékmű 410, kétszer egyméteres, 3 milliméter vastagságú, rozsdamentes acéllemezből készül — a húsz elemet vasbordázatra szerelik föl A szobrásznak néhány hegesztő és haiókovács a segítőtársa. Szinte félelmetes egy gépeitől és munkásaitól megfosztott, kibelezett gyár. Az üzemcsarnok üressége minden apró hangot fölerősít. A régi mozgalmasságból csak a loboncos szőrű, korcs puli maradt meg hírmondónak. Az egyik csarnokban már egymás mellett állnak az elkészült, tizenkét méter hosszú, két méter széles, bordára fölszerelt acéllemezek, nem messze, egy fészer szélárnyékában az iveit alkotórészeket alakítják. Segesdi György szinte mindennap kézbe veszi ezeket a szerszámokat, 8 maga is ott dolgozik társaival a Lajos utcában. Nem panaszként említi, csupán érzékelteti az ilyen egyedi vállalkozások nehézségét akkor, amikor a patthelyzeteket sorolja: bogy egyszerűen képtelenség hozzájutni finom szemcsés csiszolókorongokhoz, bogy nem férnek el a hatalmas elemekkel a szűk udvarban, hol lesz mód az ívelt formák precíz meghajlításáhez; hogyan lehet ezeket a solc tonnás részeket Szegedre szállítani bol kapunk majd olyan darui mely a tizenkét méter magas főelemet képes megtartani te beemelni?!... Azóta — úgy tudom — a nehézségek jó része megoldódott Az elképzelések szerint az árvízi emlékmű három részletben kerül majd Szegedre, a Jövő év februárjában- A három nagy elemet itt szerelik majd össze, a helyszínen, a gyermekklinika előtti Tisza-parton. * A Segesdi Györgyé kétszeresen is különös vállalkozás. A száz évvel ezelőtti árvíz szörnyű pusztítása már az akkori idők művészeit sem hagyta nyugodni. Jó néhány ábrázolás született valamennyi epikus, ábrázoló jellegű munka, melyek az árviz valóságos képét, a vízbe borított városnegyedeket a íölbolydult embert sokaságot mutatják be. Ezzel szemben Segesdi műve összefoglaló Jelkép, mely nem ábrázol hanem kristálytiszta szerkezetben, egyértelműen, világosan és félreérthetetlenül plasztikai nyelven summáza szinte jelvénnyé, amit a víz és ember küzdelméről évszázadok alatt tapasztalhattunk. Különös vállalkozás a szobrászé abból a szempontból is, hogy saját maga vállalkozott ennek az óriási emlékműnek kivitelezésére. Ilyenfajta hatalmas munkára aligha volt példa még hazánkban. Már viccelődünk is azon, hogy ha készen lesz az árvizi emlékmű, a sok-sok szerszám és még több tapasztalat, rutin birtokában Segesdi akár meg is alapíthatná a „Fém-térplasztika Kivitelező Rt"-t. E vicc mögött azonban kétéves folyamatos és kemény munka húzódik meg, teli előre föl nem mérhető nehézségekkel váratlan buktatókkal patthelyzetekkel Egy dolog mar most bizonyos: Segesdi krómacél emlékműve nemcsak a víz és az ember évezredes küzdelmének lesz művészi jelképe, de az alkotói akaratnak, szobrász! szándéknak te a kétkezi munkának is. TANDI LAJOS