Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-15 / 295. szám

2 Péntek, 1978. december 8. # Országgyűlési bizottságok ülése £ Budapest (MTI) Január 1-től lehetővé vá­lik az egészségügyi intézmé­nyekben foglalkoztatott fizi­kai dolgozók műszakpótlék­jának bevezetése — Jelentet­te be Juszt Lajos egészség­ügyi miniszterhelyettes csü­törtökön, az országgyűlés szo­ciális és egészségügyi bizott­ságának ülésén. * Ma már nem elég, ha min­denki egy kicsit jobban dol­gozik — hangsúlyozta Mada­rast Attila pénzügyminiszté­riumi államtitkár az ország­gyűlés ipari bizottságának csütörtöki ülésén. A Jövő évi költségvetés tervezetéről szó­ló tájékoztató kapcsan hang­súlyozta: abban van a tarta­lék, hogy ott dolgozzanak job­ban, ahol gazdaságos termék­kel rukkolhatnak ki a piac­ra. Ahol pedig ráfizetéses a vállalati munka, ott minden­képpen mondjanak nemet a termelés növekedésére. Közlemény a magyar-osztrák vízumkényszer megszüntetéséről # Budapest (MTI) A Magyar Népköztársaság kormánya és az Osztrák Szövetse.-U Kormány 1978. július 5-én egyezményt kö­tött a vízumkényszer meg­szüntetéséről. Az egyez­mény 1979. január 1-én lép hatályba. Ettől az időponttól kezdődően mindkét ország érvényes útlevéllel ren­delkező állampolgárai vi­zűm (előzetesen kiadott be­utazási engedély) nélkül utazhatnak egymás orszá­gaiba, ahol harminc napig külön engedély nélkül tar­tózkodhatnak. A diplomata­és szolgálati útlevéllel ren­delkezők tartózkodási idejét az egyezmény ettől elté­rően állapítja meg. A vízummentesség a két országnak azokra az állam­polgáraira is vonatkozik, akik nem hazájukban, ha­nem más ország területén élnek. létén és ott az osztrák ha­tóságok külön engedélye nél­kül legfeljebb három napig tartózkodhat. Az egyezmény hatálya nem terjed ki azokra a magyar. Illetve osztrák ál­lampolgárokra. akik állan­dó tartózkodás (letelepedés) vagy munkavállalás céljá­ból kívánnak a másik or­szágba utazni. Részükre ví­zumot a külképviseletek ad­hatnak. Az általános nemzetközi gyakorlatnak megfelelően mindkét ország fenntartot­ta azt a jogát, hogy az ál­tala nemkívánatosnak tekin­tett személyek beutazását megtagadja, illetve tartóz­kodási engedélyét megvon­ja. Ennek alapján Magyar­országra vízummentesen nem utazhatnak be azok az osztrák útlevéllel rendel­kező magyar állampolgá­rok, akik 1963. március 22­A hazatérési Igazolvány- ét követően hagyták el a nyal rendelkező magyar ál- Magyar Népköztársaságot, 6 lampolgár vízum nélkül az illetékes magyar ható­utazhat át Ausztria terű- ságok engedélye. nélkül tar­Hatvanéves a lenivel kommunisták pártja Hatvan évvel ezelőtt Len- gyei nép számára a felszaba- zetésével nagy sikereket ér­gyelországban a munkismoz- dúlás egyetlen helyes útját, a tek el a politikai, gazdasági galom fejlődésének is új Szovjetunióval vállvetve vi- életben, gyökeresen átalakí­nányt és lendületet adott a vott fegyveres harcot. tották a társadalmat. A Nagy Októberi Szocialista a Szovjetuniónak a hitleri LEMP VI. és VII. kongresz­Forradalom világfordító ese- fasizmus fölött aratott gyó- szusán nagyszabású fejleszté­ménye. Százhúsz éves harc zc.me a nemzeti felszabadu- programot dolgoztak ki, után a lengyel nép vissza- ^ mellett a társadalmi sza- hogy a kedvezőtlenebb nem­nyerte függetlenségét, amely- badságot is megi.ozta a sokat zetközi gazdasági feltételek ben döntő szerepet játszott a szenvedett lengyel népnek. A közepette ls biztosíthassák a szovjet rendszer lenini nem- barátsági, az együttműködési kiegyensúlyozott fejlődést, zetiségi politikája, amely sza- kölcsönös segítségnyújtási A kett<5s évfordulón kö­nf™eti szerződés 1945-ben történt szöntve a lengyel kommunls­seget biztosított a cári rend- aláírása gyökeres fordulatot tákat, szóljunk méltatóan a szer által elnyomott népek- hcxzott a két ország kapcsola- LEMP következetesen inter­nek. Varsóban 1918. decem- tainak, amelyek a népek ér- nacionalista politikájáról, F ínlf" |"t'«tartotUJJ « dekközösségén. a békére és amely a testvérpártokhoz, a egyesülési kongresszust: a a haladásra való törekvésén haladó erőkhöz fűződő visao­lengyel és a litván szociálde- alapultak. nyának alapja. 1918-ra és mokratakböl, valamint a m8 decembeiében egyesült 1948-ra emlékezve sok sikert, Lengyel Szocialista Part bal- a Lengyel Munkáspárt ós a kiemelkedő eredményeket kí­ff^r^ létrejött a Len- Lengyel Szocialista Párt. vánunk a lengyel nép élcsa­gytí Kommunista Párt. Ez a MegaI.ikuIt a Lengyel Egye- patának, a LEMP-nek a tar­tózkodnak külföldön. E ma­gyar állampolgárokat a kül­képviseletek a jelenlegi gya­korlatnak megfelelően lát­juk el beutazási engedé­lyekkel. Az egyezmény értelmében az Osztrák Köztérsaságban, illetve a Magyar Népköz­társaságban tartózkodó ma­gyar és osztrák állampol­gároknak be kell tartaniuk az érvényben levő törvé­nyeket és élőírásokat. Az a magánútlevéllel ren­delkező osztrák állampol­gár. aki 30 napnál hosszabb ideig kíván Magyarorszá­gon tartózkodni, legkésőbb a 28. napon kérje a tartóz­kodási engedély meghosz­szabbítását. A tartózkodási engedély meghosszabbítását a bejelentett magyarorszá­gi lakhely szerint illetékes városi, járási rendőrkapi­tányságokon, a megyei rendőr-főkapitányságokon, Budapesten a kerületi rend­őrkapitányságokon, illetőleg a Budapesti Rendőr-főkapi­tányság igazgatásrendészeti osztályán (Budapest VI., Népköztársaság útja 12.) le­I het kérni. Ha az osztrák állampol­gár személyi okmányát (út­levél, tartózkodási enge­dély, „adatlap ki" példánya) elveszíti, vagy az megsem­misül, ezt a legközelebbi rendőri szervnél be kell je­lentenie. párt volt az első. amely az önálló államiság keretei kö­zött kezdhette meg működé­séi Tóth Béla Móra Ferenc betuósvényein 6ült Munkáspárt, amelynek sadalmi haladásért, a békés vezetésével megindult az or- egymás mellett élésért, aszo­szágbcn a társadalom- és gaz- cialista országok kapcsolatai­daságfejlesztő munka. Len- nak elmélyítéséért vívott- kö­Noha a lengyel tanácsköz- gyei barátaink a LEMP ve- vetkezetes harcához. D. P. társaság fegyveres kivívását a reakciós erők meghiúsítot- ~ ták, a Lengyel Kommunista Párt nem adta fel a küzdel­met, s a két világháború kö­zött az országban a társadal­mi mozgalmak vezetőjévé, hajtómotorjává vált. A Len­gyel Kommunista Párt szívós küzdelemre mozgósította az ország népét, a józanul gon­dolkodó politikai erőket. A húszas, harmincas években Varsóban, Lódzban, a szilé­ziai iparvidéken százezrek tették le a munkát a párt felhívására, hogy Ily módon tiltakozzanak a burzsoázia népelnyomó politikája ellen. Sajnálatos, s a mozgalom szá­mára tragikus, hogy rágal­mak alapján 1938-ban, a hit­lerista agresszió küszöbén fel­oszlatták a Lengyel Kommu­nista Pártot. A lengyel kom­munisták. noha meg voltak fosztva pártjuktól, hősies har­col vívtak a hitlerizmus el­len. A harc élvonalában vol­tak, amely óriási véráldoza­tot. hatmillió ember életét követelte. Mint Wladyslaw Bronlewski, a nagy forradal­mi költő írta, a kommunis­ták „nem hányták sérelmei­ket a polgári társadalom sze­mére. ellenben áldozatra ké­szen harcottak a hitlerista tá­madók ellen". A Lengve! Kommunista Párt egykori aktivistái három évvel a oárt feloszlatása után. mevalaoí­tották a Lengyel Munkáspár­tot, amely folytatja előd ie ne­mes hagyományait, az üj tör­ténelmi helyzetnek megfele­lően alkotóan továbbiéi lesz­tette ideológiáját A Lengyel Munkáspórt mutatta a len­Magyar­jugoszláv megbeszélések fi Budapest (MTI) A Jugoszláv Szövetségi Egy­házügyi Bizottság delegációja dr. Alexander Fi rá nak, a szö­vetségi kormány tagjának, a szövetségi egyházügyi bizott­ság elnökének vezetésével de­cember 11. és 14. között ha­zánkban tartózkodott A de­legáció megbeszélést folyta­tott Miklós Imre államtitkár­ral, az Állami Egyházügyi Hi­vatal elnökével. A találkozó során tájékoztatták egymást a közös érdeklődésre számot­tartó egyházpolitikai kérdé­sekről. A fejlődés arányai (Folytatás az 1. oldalról.) tesen mentőállomás épült, éa a makói kórház n konstruk­orvosi rendelőt létesítettek. „ Szegeden és Szentesen pedig crójának első üteme varha­körzeti orvosi rendelőt, Szen- tóan hamarosan befejeződik. Költségvetés, és fejlesztések 1979-ben A megyei tanács jóváhagy­ta a jövő évi költségvetési és íejleszW.si alap előirányzott összegét A költségvetés és a fejlesztés összege 1979-ben 4 milliárd 550 millió forint, s ez 6,9 százalékkal meghalad­ja az idei előirányzatot A középtávú tervben az 1979­re eredetileg előirányzott ösz­szeghez képest 109 millió fo­rintos csökkenés mutatkozik, 47 millió forint a költségve­tést, 62 millió forint pedig a fejlesztési alapot érinti. A népgazdaság fejlődésé­ben érvényesülő tényezők a tanácsi gazdálkodást is érin­tik, melynek hatására a fej­lesztés lassúbb ütemű. Ennek ellenére továbbra is kiemelt feladat a lakás és a gyer­mekintézmények építése, a meglevő beruházások ütemes folytatása, a lakáshoz kap­csolódó létesítmények terv­szerű átadása. Jövőre a cél­csoportos lakásépítésre 1,3 milliárd forintot fordítanak, s mintegy 2200 célcsoportos lakás átadásával számolnak. Ez megfelel a középtávú terv eredeti éves ütemének. Vélemények, javaslatok A fontos napirend vitájá­ban felszólalt dr. Szűcsön Sándor (Szentes járás) és hangsúlyozta, hogy a társa­dalmi munkának milyen nagy szerepe van a terv tel­jesítésében, illetve a terven kívüli létesítmények megva­lósításában. Foglalkozott az építőipar helyzetével. Molnár József (Csongrád) a vízellá­tás gondjait, lehetőségeit ele­mezte, Miklós Sándor (szege­di járás) felszólalásában ki­tért arra, bár a gazdálkodás körülményei nehezebbekké váltak, de az előrelépés így is biztosított Dr. Ördögh Pi­ötödik ötéves terv megvalósí­tásának szegedi tapasztalatait ismertette, hangsúlyozta, hogy ez a terv lakáscentri­kus, a városfejlesztés legfon­tosabb feladata a lakásépítés. Szólt a tanács erőfeszítései­ről, amelyek megmutatkoz­nak az új városrészek alap­ellátásának biztosításában. Dr. Vigh Jánosné (szegedi járás) elmondta, hogy a ta­nyai iskolák megszüntetése miatt némely községben zsú­foltak a tantermek, és eze­ken a helyeken az iskolabő­vítést szorgalmazni kelL Morschhauser József né (sze­roska (Szeged) többek között gedi járás) felvetette, hogy felvetette, hogy meddig hú­zódik a tévé kettes program sugárzását biztosító adó épí­tése. Papp Gyula (Szeged) az Domaszéken miképp lehetne óvodát építeni. Az észrevéte­lekre, javaslatokra dr. Petriíe István válaszolt Változások A megyei tanács Ullés köz­séget 1979. január l-l ha­tállyal nagyközséggé, taná­csát nagyközségi közös ta­náccsá nyilvánítja. A testü­let ezt alapító oklevélben rögzíti és felhatalmazta a megyei tanács elnökét, hogy az oklevelet a nagyközségi tanács alakuló ülésén adja át. A testület döntése után felszólalt Dudás Kálmán (sze­gedi járás), aki a Forráskút és Üllés eddigi fejlődését is­mertette, és a fejlesztési le­hetőségeket elemezte. A megyei tanács elnöké­nek előterjesztése alapján személyi kérdésekben döntött a testület A megyei tanács vb gazdasági hivatalának ve­zetőjévé nevezte ki Balogh Imrét, 1978. december 15-tőL A hivatal új vezetője eddig a megyei tanács vb építési osztályának főelőadója volt A megyei tanács a pénzügyi osztály vezetőjévé nevezte ki 1979. január l-ével Katona Istvánt, akit 1978. december 8-i ülésén mentett fel pénz­ügyi osztályvezetői tisztsége alól a szegedi testület. A Ha­zafias Népfront megyei bi­zottsága elnöksége javaslata alapján a lemondás miatt megüresedett megyei ipari és szolgáltatási bizottság elnöki tisztségébe iktatta Gyimesi József megyei tanácstagot. 33. Szeretve és érte reszketve lestük, vajon ábrán­dította-e kifelé a háborús elképzeléseiből a há­romhetes zárka, a hadizajok félelmes zörömbölé­se. Vakon maradt-e a másik szeme, vagy kinyílt a nem látó is. Eleinte úgy tartottuk, előnyére vált az áris­tomnak is beillő kaszárnyaélet. Augusztus 27-e táján a Püspökatyámhoz írott levelét adja le köziéire: — Olvastam pásztorlevelét, 6 de szép volt, is­tenkém! Szent Ambrósius vagy Krizosztomus János mondhattak ilyen borzasztó gyönyörűeket a vízigótusoknak meg a kappadóciaiaknak ezek­nek előtte 1500 esztendőkkel. Azok nagyon megindulhattak az ilyesmitől és hallották maguk fölött suhanni a szent lelket, amikor kétfelé hasították az ördögfejű szarmatá­kat, meg a bőrnadrágos alánokat. Bocsásson meg, püspöfc atyám, a maga pásztor­levele, a jézuíka tudja hányadik mai tanában, engem nem tudott megfogni, mert nem az anyám imakönyvéből való, nem a háború idején való imádságot juttatta eszembe. Amikor Móra téves elképzeléseit, a háború­ba vetett reményeit álmodozó mivoltával magya­rázom, mentem mentalitását, ő meg ilyeneket ír: — Végső célját a háborúnak a mi részünkről mindnyájan ismerjük! A nemzet jóléte az, semmi más. A mi fiaink drága vére azért hull, hogy ebben az igazán most megszeretett hazában majd jóllakott emberek építhessék a második évezred fundamentumát. A háború törvénye ez: add oda nyugalmadat, tested gyönyörű szépségét, lelked színes álmait, véred vágyakozásait, alku nélkül add oda, egész magad, hogy majd a milliók jó­léthez jussanak!... Vajon ő maga is elhiszi ezt? Félelmében leír­hat ilyeneket? Mit félt? Az egzisztenciáját? — Lehet, hogy belerokkanok, harmincöt éves vagyok, nézz rám, a magam bátyjának látszom! Szeretem ezt a lapot, nem sajnálom töle az éle­temet. Vigyázok minden szavára, s tudom, hogy le kell nyelni mostanában a kritikát, a nemzetet érintő vereséget, szomorúságot takargatni. Na­gyobb lelkiismeretességgel tán már nem is lehet lapot csinálni, mint ahogy én a Naplót csinálom. Ne vedd dicsekvésnek, majd beleszakadok. Ét, mégis szeretem. Ha ráérnék vele foglalkozni, olyan beteg len­nék, hogy bele is halnék. Minden tüdőhólyagom muzsikál, a láz diderget, de nem olyan világot élünk, hogy ezzel a csekélységgel bíbelődjön a kiskun ember gyereke. Keveset alszom, de gyakran álmodom. Mindig a békével foglalkozom. S mindig örömöm telik benne. Amikor fölébredek, komor szomorúság. A tudósítások rengeteg halottról jelentenek. Per­sze, mi nem közöljük, nem is győznénk közölni a névsorokat. Régóta hírleljük, hogy szegény Szőri Jóska festő barátunk is halottaink között van. Ha csak páholytestvéremet, szívemhez közellevő képalkotó művészünket ismertem volna benne, tán könnyebb lenne elvesztését tudomásul ven­nem. De hát mindennapos kebelbe1 lm volt, akár­csak ti. Hetek óta hírleljük a halálát, de a sors ekkora bruta'itását nem akartam elhinni senkinek. Még a páholyban is tiltakoztam elparentálása ellen. S mi történt? Egy hónapja hazaküldték az óráját, tárcáját, asszonykája arcképét, aki akkor min­dennapos várandós volt. Én megarattam bevonulása éjszakáján. Augusz­tus 22-e volt, éjfél után kimentem a ház elé ki­csit szellőztetni a fejem, épp akkor vonult a vas­úthoz egy tartalékos zaszlóalj. Elfordultam tőlük, mert nem tudok nézni semmit, aminek köze van a háborúhoz. — És mégis elhitetted, még velem is, hogy lel­kesedsz érte? — Megmondtam miért. — Semmiért sem szabad. Semmi kincsért, ne haragudj! — Szóval, szellőztetem a fejem, s a bakancsuk csattogásával szomorúan menetelő zászlóaljtól elfordultam, de valaki kilépett a sorok közül, odajött hozzám, megölelt, s éreztem, hogy csupa könny az arca, csak a hangjáról ismertem meg először Szőrit, de már ment is tovább a csapata után, pár lépésről kiáltotta még felém: — A kultúrától búcsúztam benned! Lásd, szegény Szőri meghalt, a kisfia megszü­letett, talán azon a napon, amikor ő elbúcsúzott az árnyékvilágtól. A jövő héten kereszteli a kis­fiát a szabadkőműves páholy. Hát itt tartunk. A páholybeliekkel gyakran összebújunk, meleg­szünk egymás reménysugaraiban. Nem a régi ez sem. Különben Szőrit a páholy haza akarja ho­zatni, hogy hazai földben nyugodjon. De csak Ungvárig jár a vasút, Uzsok járhatatlan. Több szabadkőműves testvérünket azonban az utóbbi időben élve hozott haza a reuma és a ma­gyar kolera. Déry, Szamek, Hoffer és még továb­bi három ember hazajött közülük, csak éppen Engel Vilmos nem tud szabadulni, ö meg a vég­rendeletét küldte el a napokban, amit a lezajszki csata előestéjén irt meg. Hazaszökött testvéreink tiszteletére a páholy vakolást rendezett, s azon nekem kellett volna köszönteném őket amit nagy örömmel tettem volna, ha megmondhat­tam volna nyíltan: derék, okos, józan emberek vagytok, hogy hazaloptátok az életeteket, mert mi közötök nektek a Hohenzollern és Romanov urak összeveszéséhez? De nem volt bennem any­nyi cinizmus, hogy hősként ünnepeljem őket, ezért nyíltan nem vettem részt az agapén. így vagyunk, atyám fia! Láthatod, milyen be­szédes vagyok. Tán mint a rossz gyerek, akinek bűne van, az átkozott ooportunizmus, s amikor számon kérik, mindenről szívesen beszél, hogy elterelje a figvelmet. De hát mondom, nekem nincs olyan lelki emberek itten, akivel beszél­hetnék, mióta elköltöztetek. Ilonámmal életve­szélyes dolog az én életvitelemről beszélni. (Folytatjuk.) \ *

Next

/
Oldalképek
Tartalom