Délmagyarország, 1978. november (68. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-12 / 267. szám
75 Vasárnap, 1978. november 12. A balkezes ember I Tegyei utazások Katonai fegyelem és rengeteg pénz? JÓ tizenöt éve történt A hetedikeseknek rajzóra következett Felvonultak az osztályból a második emeletre — már ez is micsoda alkalom a balhéra —. és a szokatlanul nagy, világos, elmozditható-tologatható-táblás rajzteremben lovaglóülésben a fura padokra telepedtek. A rajzszöggel dobálni és szurkálni lehetett a szaktanterem változatossága mindenkit „feldobott". A tanárnő — utólag visszapillantva — cseppet sem lehetett irigylésre méltó helyzetben. Egyszer egy középiskola vezetője a szaktantervi oktatással kapcsolatban úgy nyilatkozott hogy ahhoz csupán két dolog kell: katonai fegyelem és rengeteg pénz. Tapasztalatai szerint a vándorlás egvtk teremből a másikba komoly, a rajztantermi emlékhez hasonló .arénákat" állandósít és különben ls: hol. melyik iskolának van pénze ma Magvarországon szaktantermek felszerelésére? • A Széchenyi úti iskola Csongrádon nem öreg épület, 1960ban készült eL Tulajdonképpen két dologról híres: nyolc szaktanterméről és lskolamúzeumáróL Kezdjük az utóbbival. Annál is inkább, mert bizonyos szempontból kulcsa az előbbinek. Ami viszont a már idézett középiskolai vezető megállapításához jelent renlikát Kossuth sajátkezű levele 1836ből. Nemesi levél, „kutyabőr" 1415-bőL Országgyűlési jegyzőkönyv. 1847. Múlt századi szövőgép. fokos, kulacs. Világháborús csésze. Ferenc József és Vilmos császár kénével. A oinee, ahol mindez található: akár egy hangulatos borozó. Faburkolat a falakon régi csongrádi címerek. A labirintus minden útabb zuga úl meglepetést kfnál. Mint az elvarázsolt kastélyban, sohasem tudni, milyen meglepetésben lesz része a belénőnek a következő helyiségben. 1974-ben készült el a múzeum, minden darabját a tanulók gvűitötték. természetesen ingyen. Értéke — ha felbecsülhető — milliós tétellel kifejezhető. A helyi hagyományvilág, a csongrádi kubikosok felszerelésétől a helyi lapok és régi tankönyvek darabjaiig szervesen épül az általános történelmi gyűjteménybe. Egyik „teremben" tábla: „Ne sírással, ne jajgatással. hanem tettekkel óvjuk a természetet" (Hermán Ottó). Madár- és állatgyűjtemény. Itt is, mint mindenütt, minden darabról rövid leírás. Készítették: tanárok és gyerekek. A pince nemcsak meglepetésszerűen szép és hangulatos — elgondolkodtató is. Anyagi összefüggésben leginkább. • A szaktantermi oktatás nem új dolog. Magyarországon már a harmincas években történtek bizonyos kezdeményezések, de ezek elvetéli kísérletek voltak. Csongrádon 1972-ben kezdték. — A legelső feltételt nem pénzben, hanem a nevelőtestület szellemében látom — mondja Mészáros Pál igazgató. — Bizonyos mértékig megváltozott szemléletű pedagógusokra van szükség, akik nem elégednek meg a hagyományos rutinmunkával. Lelkes gárdát sikerült létrehoznunk. Amit a maguk elgondolása alapján, maguk készítenek, mást, többet jelent nekik. — Mi vitte rá az iskolát a szaktantermi profilra? — A kényszer. A tanulók több mint nyolcvan százaléka fizikai dolgozók gyermeke. A nagy részben házilag készített felszerelések bensőségesebb. meghittebb légkört is biztosítanak. Gyakori, hogy gyerekek keresik meg ötleteikkel a tanárokat. — Rendkívüli koherenciát kell feltételeznem a tantestületben. Hát az utánpótlás? — Nehéz kérdést tett fel... egyetlen dolgot tehetünk: igyekszünk maximálisan szelektálni a fiatalok között Már hagyományaink vannak, tehát valami kötelez A lelkes, odaadó és főleg találékony, ötletes új kollégákat meg kell találnunk. Eddig sikerült... • Folyosó. Itt is tábla, ott is tábla. Gyakori a kapesolókkal-gombokkal díszített. Egy-két mozdulat, kigyulladnak a lámpák, akár Magyarország szénlelőhelyeit, akár Európa magas hegységeit keressük. A fizikai—kémiai teremben a kísérletekhez szükséges felszerelés a padokba beépítve. A földrajz—élővilág „kabinetben" sínen csúszó térképek, tévé, világító atlaszok, diák. Magyar-történelem: Petőfi életútját világító nyilak követik. Vascsövekre szerelt forgatható-cserélhető táblák. írásvetítők. Minden teremben szabadpolcos könyvtár. — Ebben a nyolc tanteremben minden órát el tudtunk osztanL Minden szaktanteremnek van „osztálygazdája"... — Az órákon rendet, fegyelmet tapasztalni. S a vándorlás? — Minden szünetet tizenöt percben állapítottunk meg, hogy a gyerekek idejéből ne vegyünk el a vándorlásokkal. Ha a fegyelemre gondol, ne felejtse el. hogy a legtöbb tanterem berendezésében, felszerelésében komoly részük van a tanulóknak, szakkörökön készítették ... Egymást vonnák felelősségre, ha valami komoly baj történne... Ötletesség, eredetiség. praktikus elgondolások sora folyosókon, tantermekben. — A TANÉRT-tól nem voltak még itt? — A szegedi főiskola 18 nevelője járt itt, tavalv tapasztalatcserén a szegedi általános iskolák igazgatói is... A TANÉRT nem. Rengeteg újítást küldtünk már el, de... elment tőle a kedvünk. * • — Több kívülálló nevelő felvetette már. vajon a tanár feladata-e, hogv állványt hegeszezen, vagv villanyszerelő munkát végezzen? Hogy szemléltetőeszközök sorát készítse a gyerekekkel? De az a taoasztalat. hogy ezeknek a nevelőknek a tanítási órákon mutatott munkája is Jobb. és a tanulókkal is többet foglalkoznak. Természetesen nem cél. hogy a tanár fúrjon-faragjon. de amíg önként teszi és nemhogy munkája rovására nem megy. de azt még Javítja is... miért ne? Búcsúzáskor újra annak a bizonyos középiskolai vezetőnek a megállapítása jár az eszemben. A katonai fegyelemről és a rengeteg pénzről, a szaktantermekkel kapcsolatban. És még valami: 1975-ben a csongrádi Széchenyi úti iskola kollektívája miniszteri dicséretben részesült DOMONKOS LÁSZLÓ Ideges a ml korosztályunk. Pillanatok alatt a plafonon van, és egészen kicsi apróságért anynyira lelombozódik, hogy alá kellene dúcolni valakivel vagy valamivel. Kimarad egy busz. azonnal megugrik a sarki patikában a forgalom ldegcslllapítók ügyében. Itt van viszont Brdődi Lajos, a maga nyolcvanöt évével. Amitől más a fejét veri a falba, azon 6 csak mosolyog. Messzire kellett mennünk, mire rátaláltunk. Kissoron sütkérezik reggeltől estig, ha süt a nap. A szép csöndes tanyai világ valóságos orvosság az Idegekre. Ott nem történik semmi, csak születnek, élnek és meghalnak az emberek, és mindegyikre azt mondják, nem tehetnek róla. Mielőtt elöntene bennünket az őszi ökörnválas tanyai gyönyörűség, meg kell mondanunk, Lajos bácsival azért történt már valami. Megjárta a frontot, elejétől végig az első háborúban. Csak próbálgatta még az ellenség a célzást. mindjárt eltalálta a jobb lábát. Áldott jó lövés volt, ha belegondolunk, egv évig beteg lehetett utána. Hánv ember ment ennyi idő alatt két lábbal a föld alá, nem tudni, de ő megmenekült, és a lába ls megmaradt. Ment vissza a harctérre, elővette valami belső nyavalva, megint hazaküldték, ne rontsa ott savanyú ábrázattal a tábori városkéoet. Meggyógyították. Jól tartották, hadd lerren megint erős katonája a háborúnak. Sokáig tartott a nagv pusztulás, éppen visszaért megint, mire a jobb kezét akarta célbavenni valaki. Jött a karácsony, nem lőtt senki egyik oartról se, ellenben ihatott annvit, amennyit akart. Csak azt gondolta a katona, legjobb lenne, ha mindig karácsonyt tartanánk, még az első sorakozónál se gondnttak arra, how megint baj le*et. Jól leszorította a nadrőervareá^hoz a kezét, mégis eltalálta valaki Átkozott rossz dum-dum golvót eresztett a karjába. az Pedig úgv tesz a szegény emberrel, ha marad belőle valami, csak a bőr tartja össze Orvos csínte le rőta a maro/Hkot, begyógyították, és hazaküldték. — Sajnálta, ugye? — Azt is megszokja az ember. Rettenetes nagy szerencsém volt. a Jobb karomat vették el. én meg balkezes vagyok. Mindent dolgoztam én, csak aratni nem tudtam. Még a téeszvilágban is úgv hánytam a kévét a kocsira, jobban, mint akinek két keze van. Rámnézett a téesz, meglátta a balomat, és azt mondta, legyek akkor kocsis. Jó dolgom volt nekem ott ls. igaz. hogv pénzt semmit nem kaptunk csak egv kis terményt év végén, de ha bata nincs az embernek, mi baja lehetne? — Hazajött a háborúból, & megnősült. — Az első bál után mindiárt. — Kj volt nézve az asszonynak való? — Dehogy volt. Nem úgv volt akkor, mint most, hogy együtt lámák, meg kipróbálták egymást Hazajöttem a bálból, mondom, hogy nősülök. — Fél kézzel... — Elfogyott a férfi, a félkarú ls kapós volt Egyszer se tett nekem szemrehányást a feleségem, miért nem hoztam haza a máslkat ls, ellenben szült egymás után szépen, ahogy a sora jött, kilenc gyereket Meg is maradt belőle hat — És a lába? — Azt meg a tehén „lőtte el" a lánccal. Nekivágódott a lánc, aztán mondtam bent az orvosoknak. Ilyen öreg embernek kár elvenni a lábát. Várjanak egy kicsit. nem sokáig húzom már. addig csak kitart a rossz is valahogy. de nem sokat hallgattak rám. Este beadták az adagot, mire reggel észhöz tértem, egy lábbal kevesebb volt Azt vitte el a lánc, amelyiket tizennégyben hiába lőttek meg. —: Elszakadt, és oda vágódott! — Fenét. Kicsit meghorzsolódott. Semmiséggel nem fut mindjárt orvoshoz az ember, maid begyógyul. Nem gyógyult. Irt rá valamit az orvos később, sok jó nem lett belőle. Először ő is azt mondta, nyolcvan után úgyis meg kell halni egyszer, majd lesz valami. Másik orvoshoz vitt el a lányom, az meg azt mondta, gyerünk a kórházba, ahogy csak tudunk, ö vette észre, hogy cukros vagyok. Bent aztán nekemestek, hogy lehet ennyire e1 hanyagolni, miért nem jöttem mindjárt. Ki gondolta volna, hogy a tehén lánca erősebb békében. mint a puskagolyó háborúban? Rátettek erre a három kerekű kocsira, pinélhatok rarta reggeltől estig. Idetolnak a fészer eleiébe, ha jó az Idő, Itt aztán eltelik az idő. — Rádió? — Az én fülembe ne karatytyoljon. Nem kell a rádió. — Ojság? Könyv? — Jobb szem köllene már oda. — Csak ül. csak ül... — Űri módom van, ha elunom az ülést, lefekszem. — Hova? Hogyan? — Lecsúszok a gumikerekűröl, odamászok a szalmára. Szent Heverdel napja van, amikor csak akarom. — Fél kézzel, fél lábbal lehet mászni? — Ha csak ennyi van, érje be az ember vele. Kértem, adianak olyan kocsit, aminek tekeróje is van, hogy mozdulhassak valamerre. de azt mondták, nem adnak. Nehogv engem küldözzenek a boltba sóért-paprikáért. — Küldenék? — Fenét. Vénember vagyok én már a boltbajáráshoz. — Akkor minek a kerék? — Elmennék ide. a sömlyéklg, meg vissza. Láthatnék valamit a világból. Most csak azt tudom, amit elmondanak. Milyen a kukorica? Majd ha behordják, meglátom. Várjak rá tavasztól őszig, ha látni akarom. Mondták, adnak műkezet-műlábat, de mit kezdjek vele? El találok esni, ott pusztulok. — Kívánsága? — A keréken kívül semmi. Hun rágyújtok, hun elhempergök. nincs bajom semmi. Azt a2ért mondja meg a mai fiataloknak. mert úgy látom én. gyorsan ugrálnak mostanában, hogy aki az első feleséggel nem tud megélni, ne is próbálkozzon. Jobbat úgyse talál. Harminc éve meghalt az én feleségem, annál jobb azóta se volt senki. Búsulni meg ne búsuljon, aki megöregszik, hanem viselje el. Hallom az öregasszonyokat, szipog mind. Mi a bajotok? Hogy a menye nem jól főz. Hát te avval mit törődsz? Nem ér az már egv faha'ost se. ha tlvesmf miatt búsul az ember. Örüljön, hogy süt rá a nap. — Egészség? — Nincs az egészségemmel semmi bajom. Csak a mentővel hoznak-visznek. ha a cukromat vizsgálják. BOBVATH DEZSŐ Andróssy Laios Hol a boldogság? kopogtattam és halkan és szelíden zörgettem is egykor a szárnyas ajtót döngettem ér. a láncolt kapukat könyörgő szóra nem nyílott a szám hát elbástvázták tőlem magukat — s a boldogság már itt van kinn velem. Buda Ferenc Kőből rakott mese Köország Vénséges kővilág kő-juhász kő-fákon kő-nyájra kő az ág ő vigyáz kő ágon kő-réten kőmadár kő-juhok kő-tolla fű is csak hulldogál kő jutott Kővirég Kő-égen kő-felhő kő a nap — kővölgyben kisboltár kőpatak bújj elő kőhegyen ostorod kőerdő kaod elő kő-vízben s kő kövön kő-halak nem m&rac 1