Délmagyarország, 1978. november (68. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-29 / 281. szám

» Kedd, 1978. november 28. 89 , Izgat a színház' Mocsár Gáborral a Bécsi körúton Egy ideje megint gyakran* látni Szegeden. Minthogy egy ideig ritkán lehetett látni, szociográfiát irt a Magyarország fölfedezése sorozatnak Debrecenről. Az Egy város regénye azóta úton van a publikációs nyilvánosságra, a szerző Mocsár Gábor pedig kevesebbet utazik. Minden érdekli, és mindennek szeret utána járni, nem csoda, ha Bécsi körúti lakásán, most, hogy sűrűbben szegedi megint, egymásnak adják a kilincset írók, barátok, ismerősök. Kutyája, Pajti, a maga féllábszárnyi tekintélyével valamikor dühösen megugatott, a gazdi szerint jó szimattal messziről megérzi a kritikust, hanem ezúttal csendesebb londínernek mutatkozott, a gazdi szerint baj van a fogaival. Mocsár Gábor tehát visjszatért Szegedre, nemcsak fizikai, de szellemi valóságában. S az örvendetes hír ürügyén arról beszélgethetünk, milyennek látta a legendás cívisvárost annak az írónak szemével, akinek külön kis legendáriumát őrzi Debrecen az ötvenes-hatvanas évekből. — Bekukkantottam, mini Bolond Istók, bár a kapcsolatom Debrecennel sokkal napibb, élőbb a néhai szerkesztői-irodalmi emlékeknél. Édesanyámat nemrég temettük, de a fiam ott él, s akad még nekem írnivaló a Hortobágyról, szülőföldemről, sőt a szociográfiához ls készül még egy fejezet. Pótvizsga címmel Hanem a már kész anyagból kiderül, találkozásunk megrendítő volt számomra. Korábban is eljárogattam, most viszont, hogy újra fel kellett fedeznem, döbbenetes dolgokat tapasztaltam. A hagyományőrző város konok szívóssággal irtja hagyományait, képtelen megőrizni belsejét. Lebontották Ady. Csokonai, Vörösmarty lakóházát, s ez a sors vár Petőfi Zoltán szülőházára is, ahol többször megfordult Arany János. Itt van például a Darabos utcai eset. A házat trancsírozá építőmunkások bejelentették, a kapu belsején festményt találtak Csokonairól, jöjjenek ki. nézzék meg, becsüljék föl, vigyék a múzeumba. Nem jött ki senki, egyszerre aztán eltűnt a kapu, mint később kiderült, egy civilként műgyűjtő kiskatona vitte el a hátán. Fényképet mutat, stílusosat: buldózer a nagytemplom fölött. Persze alulnézetben elkat1.int.va a masinát, nem trükkfelvétel. Szóba hozom aztán, seregnyi írását, regényét, novel. Iáját szippantotta föl a film, szinte mindahányszor tévére, egy ízben, nem is oly régen, mozifilmre, szegedi olajmunkásokról szólt. Az Ég alatt, föld felettből Dübörgő csend lett — a fogadtatására nézvést is. — Sánta Ferenc mondogatta, ne érjem be annyival, ha megveszik a feldolgozás jogát, legyek ott, amikor készül a film. de kinek van erre ideje. Az adaptációkról meglehetősen vegyes véleményem alakult ki. Igazában csak az első és a pillanatnyilag legutóbbi tetszett, a Pirostövű nádé és az Illetleneké, a többinél olyan önkényes beavatkozásokat éreztem, amelyeket egy írott és nyomtatásban már megjelent művel szemben nem szabadna elkövetni. Vagy ha elkövetik, nyújtsanak mást, az írás mélységével egyenértékű minőséget. Említsem a Gyémántpert? Fordulatos, ügyes történelmi játék kerekedett ki belőle, több nívódíjat is kapott, csak hát a filmes befejezése egyszerűen hamisítás. elhűlten hallottam, három változatban is tervezték, s így fogadták el. Dramaturgok, rendezők jó szfmmel pécézték ki írásaiból a színszerü megjeleni; tés lehetőségeit. S ha már itt tartunk. Mocsár Gábor, hiába tagadta csökönyösen, régóta kacérkodik . a színpaddal. Ment is caratiía Szegeden, a Mindenki városa, 1970 áprilisában mutatták be, a fölszabadulás negyedszázados évfordulójára. — Azóta sem szóltak hozzám a színházból, én meg nem szeretek kopogtatni. Pedig lenne mivel. A Ki vágta fejbe Hudák elvtársat? című szatírámból például könnyen tudnék komédiát írni, sőt a debreceni színház kért is tőlem, csakhogy a két színház, a szegedi meg .a debreceni, nagyon hasonlít egymáshoz', mindkettő halódik. Annak idején Lendvay Ferenc és a dramaturg Karinthy Cini valósággal kitaposták belőlem a Mindenki városát. És most is motoszkál a fejemben egy Szegednek való színmű. Arról szóina, hogy egy elképzelt árvízi helyzetben szomszédok érkeznek hozzánk, kisebb fájta Közép-Európa fut itt össze, de ennél többet nem árulok el, magam sem tudom, mire jutok vele. Egyszóval dolgozom tehát. 1964-ben, hogy Szegedre költöztem, megfogadtam, minden évben írok egy könyvet. A fogadásomat túl is teljesítettem. Szeged befogadott, és csak hálás lehetek a városnak, mást ne mondjak, itt találkoztam az olajbányászattal, az olaj munkásokkal. A debreceni szociográfia óta három elbeszélésem készült el, egyet a Tiszatájnak, egyet az Alföldnek szántam, egyet pedig Győrnek, a szigetközi árvízről. És bevallom férfiasan, izgaí a színház, nagy kedvem szottyant darabot írni. csak hát kinek, hová... Ha a szegedi színházból valakit esetleg érdekel, a mai magyar irodalom egyik legjelentékenyebb - írója megtalálható a lakásán, Bécsi körút 6. Telefonja is van. Nikolényl István Megint a talpalatnyi földről 2. Romos tanyák Szerelik a színpadot a Fővárosi Lpáietgépcszeti szövetkezet dolgozói Szakszínpad a munkában már a szegedi színház szakemberei is közreműködnek. A tervező, a beruházó és a kivitelező vállalatok vezetői kéthetenként megbeszélik a teendőket; ezeken a tanácskozásokon a városi pártbizottság és a városi tanács képviselői is részt vesznek. Az átalakítás után a Szabadság mozi épületében hetenként két nap a mozié, öl. napon át pedig -a színház várja a közönséget. Aki a Szabadság filmszín- heti szabályozni a házat az utcáról veszi szem- világítását. Ebben ügyre, aligha gondolná, hogy az épületben a tágas nézőtér fölött bőven jut hely az öltözőknek és a többi, színház számára nélkülözhetetlen helyiségnek. Pedig a létesítmény kiválóan alkalmas arra, hogy otthont adjon a szegedi színtársulatnak a zenéz darabok, operák eljátszásához. De előbb át kell alakítani a mozit, valamint ki kell cserélni az elektromos Vezetékek hálózatát. A Szegedi Építőipari Szövetkezet és a fővárosi szerelőipari vállalat ez év augusztusában látott munkához a Szabadság filmszínházban. Az átalakításnak körülbelül 70 százalékát elvégezték az eltelt néhány ho.iap alatt. Ha továbbra is ilyen jó ütemben haladnak, decemberben a munka befejező szakaszához érkeznek. Elkészült az egyik Deák Ferenc utca felőli lépcsőház. Az előcsarnokban már csalt az asztalosoknak akad munkájuk. Lerakták a parkettát a második emeleten és a harmadikon működnek az öltözőkhöz tartozó helyiségek. Egyelőre ideiglenesen elhelyezett villanykörték világítják meg a folyosókat és. a termeket, de az elektromos vezetékek zömét már beépítették a falakba. Hamarosan helyére kerül a színpad fényszabályozó bea Fővárosi Épületgépészeti Szakszövetkezet nagyrészt már végzett a színpad szerelésével és a díszletmozgató felállításával. A munkások kora hajnaltól éjfélig dolgoztak, ennek köszönhető, hogy egy másik budapesti vállalat, a Kon.verta, napokon belül elkezdMéretlenül is azt mondhatjuk, nagy darab földeket szánthatnánk föl é3 vethetnénk be, ha elkezdenénk szépen figyelembe venni mindent. Megszűnt téglagyárak helye — kezdi sorolni Gál Gyula —-, ésszerű szervezéssel a hatalmasra terebélyesedő szövetkezeti majorok egyegy darabja, szérűk-kazlak megint csak fölöslegesen nagyra nyúlt területe mindenképpen ide számítódik, mint ahogy figyelembe kell vennünk az utak és árkok mellékét — több méteres sáv marad el mindenütt —, vagy például a hajdani madzagvasút helyét. Fölszedték a használható síneket és a betonból készült „talpfákat" — ha másra nem, áthidalónak jó lesz az új házhoz, mondták —, de hogy a föld is használható, arra kevésen gondoltak. Ellenvetés lehetne, hogy azért a pór méteres kis csíkért miért kezdünk el nyavalyogni, de ha végiggondoljuk az utat Szegedtől Pusztamérgesig, vagy Kunhalomtól Ásotthalomig, és egybe vesszük, sok őszibarackot, sok almát, sok szőlőt vagy paprikát oszthatunkszorozhatunk belőle. Megint szóbajött az ésszerű gazdálkodás ürügyén az olajipar és a termelőszövetkezetek társbérleti viszonya. Gyakran 'tapasztalható, hogy nem nézi az Jpar, mit tapos le, ha rövidíteni akarja az új kúthoz menő utat. Abban igaza van, ha sikerül a fúrás, nagyobb értéket ad, mint amit elvesz, de meggyőződésünk, olcsóbban is hozzájuthatnánk ugyanahhoz az értékhez. Kötelezettségként említi a földhivatal vezetője, hogy a fúrás helyét — miután a gépek elvonultak — az olajIparnak .kellene — kell! — visszaállítania termőképes állapotba. Egyre többet kell beszélnünk, és természetesen egyre többet kell tennünk — a megszűnő tanyák helyével. Mostani évtizedünkben 6580 olyan tanya szűnt meg, amelynek egy hold körüli területe — összesen körülbelül háromezer hektár — már terem. Huszonháromezer-kilenszázhuszonhárom tanyáról tud a legújabb nyilvántartás, ebből 1590 elhagyott, lakatlan rom. Mióta mezőgazdasági nagyüzem van, visszatérő refrén, hogy a tanyák akadályozzák az új termelési módszerek és a nagy táblák kialakítását. A sok panaszból arra következtethetnénk, két kézzel kapnak szövetkezeteink az üres, elbontott tanyák után. Sajnos, nem nagyon nyújtják ki értük kezüket. Akkora téma ez, jól körül kell járnunk. Mindenképpen a megoldás, és nem a belenyugvás vezethet bennünket, mert jövőre, meg azután Meghalt dr. Nóvák István Tegnap, kedden elhunyt ben bekövetkezett nyugdijaSzegeden dr. Nóvák István zásáig. 1953-tól 1956-ig a ny. egyetemi tanár, a Szegedi SZOTE dékánhelyettese, Orvostudományi Egyetem 1960—61. tanévben rektorGyógyszerésztudományi Kara helyettes, 1961-től 1967-ig a Gyógynövény- és Drogisme- Gyógyszerésztudományl Kar reti Intézetének nyugalma- dékánja. 1966-ban és 1977zott tanszékvezető professzo- ben a Munka Érdemrend ra. Személyében az egyetem arany fokozatával, 1982-ben és volt intézete példás hiva- pedig Kiváló gyógyszerész tástudattől áthatott, fáradha- címmel tüntették ki. A matatlan oktatóját, tanártársai- gyar—szovjet technikai-műnak igaz barátját gyászolja, szaki együttműködés fejDr. Nóvák István 1906. lesztéséért és az elért eredszeptember 25-én Nagyenye- menyekért 1974-ben a vezeden született, egyetemi tanul- tése alatt álló intézetet díszmányait a Szegedi Tudo- oklevéllel és emlékéremmel mányegyetemen végezte, ahol tüntették ki. 1928-ban gyógyszerészi okle- Számos hazai és külföldi velet nyert. 1937-től 1953-ig tudományos testületnek volt a SZOTE Gyógyszertárának tagja. Mint szaktárgyának fővegyésze volt. 1949-től művelője, biztos kézzel szer1953-ig a SZOTE Gyógynö- vezte a farmakognózia oktavény- és Drogismereti Inté- tását. 146 megjelent kövezetének mb vezetője, majd ménye, 8 egyetemi jegyzete, annak tanszékvezető pro- egy tankönyve útjelzők ebfesszoraként működött 1977; ben a vonatkozásban, föltehetően még több lesz belőlük. Igaz, az építési engedélyek kiadásakor kikötik, hogy a kinti tanyát le kell bontani. Ki is szedik belőle a használható anyagot, de mit kezdjenek a vályoggal például? Kivágják az eperfákat az udvaron, de ott marad a tuskó. Szigorítani kellene a dolgo't? Az öregek akkor sem tudják kiszedni a tuskót, akkor sem hordják el a vályogot, ha zsandár áll u sarkukban. Segítsen a szövetkezet, neki van gépe. A szövetkezet azt mondja, nem mindig van éppen olyan masinája, ami tanyabontásnál, vályoghordásnál és a föld első megmunkálásánál használható, másrészt a munka pénzbe kerül. Érzésünk szerint túlzott, mások véleménye szerint elfogadható számítás szerint egy-egy tanyaterület termelésbe való viszszaállítása 30-35 ezer forintba kerül. Akár kerül ennyibe, akár nem, vegyük most számítási alapnak ezt az összeget. A csengelei téesz nyakán 106 romos tanya van. Ha a kisebb számot figyeljük, akkor is meghaladja a hárommilliót az eltakarítás költsége. Csakhogy gyenge a szövetkezet, ennyi pénze másra sincsen. Várjunk, amíg összegyűlik rá a forint? De sok magyarázkodó jelentést kellene addig megírni, haszon nélküli Nem szeretnénk, ha a csengelei példa mindenkit fölmentene, aki ebben az ügyben léphet előre. Való igaz, ott sem takarítják el a romokat, ahol csak négy vagy öt van, és erős a szövetkezet. Inkább szól a nóta tovább, hogy akadályozzák a nagyüzemi termelést, hogy fertőző gócok a nagy táblák közepén, és tenni kellene valamit. Mind igaz, de az utolsót húzzuk alá: tenni kellene valamit. A földhivatal azt mondja, szeretnék pénzzel is segíteni az elhagyott tanyák földjének termőv^ tételét Előző cikkünkben említettük, hogy januártól minden más célra igénybe vett föld után nagy pénzeket kell fizetni. Most folyamodnak a Pénzügyminisztériumhoz, fordíthassák a kieső termőföldek pénzét a termőföldek gyarapítására. Ha hozzájárulást kapnak, remélhetően meggyorsul a folyamat Következő kérdésünkre igen egyszerű feleletet kaptunk. Hírét vettük, hogy más megyékben egyszerűbben intézik, és hatásosabban segítik a tanyáról beköltözők ügyét. Átad a szövetkezet egy darab földet a községi tanácsnak, hiszen az új házakhoz porták kellenek. Fölosztják a földet, és eladják. Ahol józan ésszel végiggondolnak mindent, azt mondják, a szövetkezet tagjainak, ha tanyáról költöznek be, tessék ingyen adni. Pénzről mond le ugyan a téesz, mégis sokat nyer vele. Akkor kapja meg valaki ingyen a portát, ha a tanya , földje bontás után a szövetkezeté lesz. Semmi másról nincs szó, mint igen egyszerű földcseréről. Kérdésünk: talán akadályozza valami, ezért nem követik ezt a példát a mi megyénkben? A válasz: nincs, és nem is lehet akadálya. Kicsit időznünk kell ennél a gondolatnál. Minden szempontot ugyan nem vehetünk figyelembe, - de a nagyját igen. A tanya zavarja a nagyüzemet, ha csak ezt nézzük, jó lenne megszabadulni tőle. Régóta szótárunkban van a tanyák megszüntetése — még a „leradírozás* is belekerült egyszer-egyszer —, de soha ennyien nem akartak beköltözni, mint most. Kétágúra fonja mondanivalóját minden józan határozat, amely tanyaügyben születik. Segítenünk kell, aki marad, hiszen emberhez méltó életre neki is jussa van, nekünk peúlg nélkülözhetetlenül kell, amit megtermel. Szabad elhatározás kérdése, hogy marad valaki, vagy költözik, de ha menni akar, ezt is segítenünk kell. Ki segítsen? Mindkét oldalt segíti az állam iskolával, orvossal, patikával, bolttal és közlekedéssel, segíteni akar a tanyák eltakarításában ls, az előbb említett módon, de előttünk a legtermészetesebb, hogy segítsen az Js, akinek termelési érdeke fűződik hozzá. Főleg akkor segítsen, ha neki ez semmibe nem kerül. Ha jól meggondoljuk, nyerhet vele területet is, hiszen a benti porta legföljebb négyszáz négyszögöl, a kinti meg ezerhatszáz körül van. Egyik falunkban a tanácselnökkel beszéltünk erről nemrég, természetesen helyeselte ő ls, sőt példát is említett rá. Hat vagy hét olyan, esetről tud, hogy tanyát cserélnek benti telekért Semmi más kiadás nincs rajta — mondta —, csak az OTP költségei. Megkérdeztük a földhivatalban, miért kell ilyen cseréhez az OTP bábáskodása? Nem kell. Fölösleges — ezt a feleletet kaptuk. Minden olyan közbeékelődés, amire valójában nincsen szükség, fölöslegesen viszi a pénzt. Egymás markába csap a szövetkezet elnöke és a tag, szerződést írnak, hogy azt a földet elcserélik erre, és kész az üzlet Innen nézve egyszerű az egész. Tartok tőle, mégsem enynyire egyszerű. Nehezen mond le a szövetkezet a megváltási árról, mert éppen pénzre van szüksége. Nehezen mond le a községi tanács a maga járandóságáról, hiszen amíg a földből házhely lesz, ára változik. Bennünk lakik az ördög, attól tartok, ki tudnánk találni más nehezítő körűimén;-? is. Azt például, hogy te úgyis ingyen kapod, te ne válogass. Legyen a tied a leggyöngébb hely, azért úgyse kapnánk sokat. Ajándék lónak nem nézik a fogút — még a közmondás is előjöhet, noha nincs szó ajándékról és ingyentelekről. Földcseréről van szó. A talpalatnyi földek — kiderül minden okos számításból — összefűzve nagy területet adnak, belefűzve a közösbe vagy átadva annak, 'aki megműveli, tetemes hasznot hozhatnak. Élelemről van szó, így pedig a haszon nem csupán ide vagy oda szorozható gazdasági számítás. Azt se mondhatjuk, aludjunk rá még egyet, azt pedig semmiképpen ne mondjuk, hogy majd elfelejtik ezt is egyszer, nem érdemes elsietni. Bízunk benne, hogy nem felejtik el. Abban is bízunk, hogy kényszerítő lépésekre sehol nem lesz szükség., A termőföld értékét annak kell leginkább látnia, aki közvetlenül belőle él. Ha valamelyik szövetkezet vezetősége ezt nem látná be, a közgyíi- . lés biztosan segít neki. Horváth Dezső KlOSZ-közgyülés A megye kisiparosainak küldöttel tegnap, kedden közgyűlést tartottak Szegeden, a Tisza-szálló koncerttermében. Fábián Kálmán, a megyei adóközösség vezetőségének elnöke nyitotta meg a tanácskozást. Megemlékezett arról, hogy három évtizeddel ezelőtt alakult meg a Kisiparosok Országos Szövetsége, Az adóközösség kétéves munkájáról és a társádalmi adóztatás időszerű feladatairól Hatala Györgvné megbízott titkár számolt be. A beszámolót követően vitára került sor. A küldöttek javaslatot tettek határozat megszövegezésére és az adóközösségi munka további Javítására,