Délmagyarország, 1978. november (68. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-28 / 280. szám

Kedd, 1978. november 28. 5 Újabb milliók a közművelődés fejlesztésére Anyagilag is ösztönzi a közművelődés korszerű formainak alkalmazását az Országos Közművelődési Tanács elnöksége: e célra legutóbb a közművelődési alapból több mint 5 millió forint kiutalását engedélyezte. Támogatta a „nyitott ház" vagy más néven „előtérkisérleteket", amelyek célja: a művelődési házak előterében rendezett kiállításokkal, programokkal, felkelteni az érdeklődést a házbeli művelődési lehetőségek iránt, minél több látogatót vonzani. Csepelen, a Rideg Sándor Művelődési Házban eredményes volt ez a kezdeményezés. A zalaszentgróti, a salgótarjáni, a magyarnándori, a kazincbarcikai. a jászberényi, a jászszentlászlói, a hajósi művelődési házban hasonló módszerek alkalmazását tervezik. Az új gyakorlat kialakításához több mint 2 millió forintot kapnak. Az OKT elnöksége engedélyezte azt ls, hogy több mint 1 millió forintot juttassanak a zalaegerszegi művelődési központnak, az újpesti DerkoviU Művelődési Háznak, a IV. kerületi Pince Színháznak, a józsefvárosi Gyermekjátékszínnek az amatőr színjátszó mozgalom megújításához. A TIT 170 városi és járási szervezetében audio-vizuális eszközökkel szeretnék szemléltetni a természettudományos ismeretterjesztést: tervek megvalósításához félmilliós támogatással járult hozzá az elnökség. Más. hasonló kérések is teljesülnek: a közművelődési alapból kisebb-nagyobb őszszeggel egészítik ki a helyi befektetéseket. A nyíregyházi városi művelődési központ számára például lehetővé teszik, hogy vándorkiállításokat rendezzenek az üzemekben, intézményekben, s az öntevékeny művészeti együttesek körműsorát előadhassák a munkásszállásokon, a város külső negyedeiben. (MTI) Megint a talpalatnyi földről í. Csökken a parlag Fejér Csaba sikere a hatvani galériában A hatvani galériában vasárnap délelőtt nyitották meg a Magyar tájak című harmadik országos tájfestészeti biennálét, amelyen a Képzőművészek Országos Szövetsége Dél-magyarországi Területi Szövetségének számos tagja, közöttük Németh József, Zombori László, Fodor József, Koszta Rozália, Kurucz D. István, Erdős Péter, Fejér Csaba, Fülöp Erzsébet, C3lkós András szerepel alkotásaival. A kiállítás két fődíját Bernáth Aurél festőművész és Somogyi Győző grafikusművész kapták, de kijutott a sikerből a délalföldi művészeknek is. A tárlátogatók szavazatai és a zsűri döntése alapján Immár másodszor részesült kitüntető diplomában és munkajutalomban Fejér Csaba festőművész, aki ezúttal ls a vásárhelyi határt idéző alkotásával szerepel az országos biennálén. A hatvani kiállítás anyagát Januárban bemutatja a Magyar Nemzeti Galéria. Dokunnenhjmok A tegnapról is, a máról is szóltak a hét dokumentumműsorai. A kifejezéssel ezúttal nem műfajt szeretnék jelölni; a szó eredeti értelmében: bizonyítékokról van szó. Képpel, szóval. Kezdjük A zárka című tévéfilmmel, amely bizonyító erővel beszélt arról, hogy a haladó, forradalmas mozgalmaknak szélesre szétterülő, mélyre érő gyökerei voltak ebben az országban. A filmben a kommunista mozgalom egyik hősies korszakáról van szó, nyilvánvalóan a pártalapítás évfordulójára adták műsorba. Hollós Ervin dokumentumregényéból Rényi Tamás rendezte, Bajtor István, Koncz Gábor, Bencze Ferenc, Kovács János (a szegedi színház tagja), Kránilz Lajos és Gáti Oszkár egy-egy plasztikus figurát elevenített meg benne. Ugyanehhez az évfordulóhoz kapcsolódott a másik film, műfaját tekintve is dokumentum, a Mérföldkövek. Az l!112-es „vérvörös csütörtöktől" napjainkig terjedő történelmi korszakról rengeteg archív filmanyag, híradórészlet segitségevel alakították ki az áttekintő képet. A roppant munkához megkapták a tévések a MAF1LM, a Párttörténeti Intézet, a Munkásmozgalmi Intézet, a Magyar Filmarchívum munkatársainak szakértő segítségét. A végeredmény, a Mérföldkövek: hallatlanul érdekes dokumentumfilm. Nemcsak azért, mert hatásos képszerüséggel szól az általában szavakkal, tanulmányok nehéz szövegeivel leírt történelmi korszakokról, emberekről és eseményekről; hanem mert viszonylag hosszú időszakot tekint át, folyamatokat segít láttatni, összefüggéseket tár feL Kinek emiékeket idéz, kinek történelmitársadalmi ismereteket „szállít". Mindenképpen az önismeret igényét éleszti. Lestár János rendezte, Kardos István szerkesztette, Székely Ferenc volt a dramaturg. Egy utazás dokumentumai kötődtek csokorba a Barálságvonat indul... című műsorban. A szegedi stúdió új produkciója az innen Odeszszába induló különvonat utasainak élményeiből adott közre olyanokat, amelyek erre érdemesek (persze a válogatásnál a rövid műsoridő is számithatott). Az október közepi odesszai vendégeskedés 300 résztvevőjén kívül a tévénézők is, nyilván számosan, a film révén érzékelhették a kikötőváros sajátságos hangulatait, a tengerparti, piaci, kikötői, utcai életképekbői az odesszai emberekkel is ismerkedhettek. A fő arányérzékkel válogatott riportok a baráti kapcsolatok jellegéről, a szfvélyesség és tartalmasság lényeiről is hatásos-érzékletes, egyszersmind mértéktartóan tárgyilagos beszámolót adtak (a szerkesztő-riporter Király Zoltán, az operatőr-rendező Rozsnyai Aladár volt). S.E. Tudományos íilés A Szegedi Akadémiai Bizottság és a SZOTE tudományos ülést rendez ma, november 28-án délután 4 órakor a SZAB Somogyi Béla utca 7. szám alatti üléstermében dr. Csernay László egyetemi tanár elnökletével. Az ülésen három előadás hangzik el a lézerek és az orvostudomány témaköréből. Kozma László (JATE Kísérleti Fizikai Intézet): Lézerfény különleges tulajdonságai — lézerfejlesztés helyzete Magyarországon; Tisza Sándor (MEDICOR) • Lézerek felhasználása laboratóriumi diagnosztikai méréseknél; Mester Endre professzor (Orvostovábbképző Intézet lézerkutató csoport): A lézerek klinikai alkalmazása címmel tart előadást Folytatása következik Az idei tanévben Üllésen is érettségiznek már a dolgozók gimnáziuma levelező tagozatának hallgatói. Előreláthatóan azosztálylétszámnak megfelelően 34 dolgozó jut él az érettségi vizsgáig. A dolgozók gimnáziuma Üllésen, mint a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium kihelyezett levelező tagozata működik. Mivel a középfokú iskolai tanulás után Üllésen és környékén továbbra is nagy az érdeklődés, az iskola vezetősége a jövőben is biztosítani kivánja a tanulás lehetőségét, ezért az 1979/80. tanévben ls nyit levelező gimnáziumi első osztályt Tekintettel arra, hogy az iskola a továbbtanulni szándékozok számára ingyenes előkészítő tanfolyamot is kíván szervezni, mindazok, akik továbbtanulni szándékoznak, december hó 15-ig jelentkezhetnek személyesen vagy levélben az Üllési Altalános Iskola Igazgatóságánál, ahol egyben a továbbtanulással kapcsolatos kérdéseikre is felvilágosítást kapnak. Sok évvel ezelőtt így kezdődött egy-egy új gyárról a tudósítás: ahol azelőtt kukorica termett, ott most... Büszkeségünk egyik sarkalatos pontja volt, hogy kukorica helyett a vas, az alumínium vagy a műanyag jön, és ahol azelőtt csak néhány embernek adott kenyeret a föld. most akár több ezernek is ad a gyár. Iparunk fejlődésére természetesen ezután is szeretnénk büszkék lenni, sőt az eddiginél jobban is, de a kukoricát vagy bármelyik hasznos növényt szeretnénk kihagyni a számításból. Kereken kimondjuk, a jó föld csak teremjen búzát, kukoricát, szőlőt vagy almát, gyárak pedig ott termeljenek lehetőleg, ahol más nem nagyon terem. A megyei földhivatal vezetője. dr. Gál Gyula mondja, hogy 1952 óta a mi megyénkben 25 ezer hektárral csökkent a termőterület, öt közepesnek számító téesz területe úszott el valahová. Gyönge számítással — csupán harmincöt mázsás átlaggal számolva — majdnem kilencezer vagon búzát termett volna ez á terület évenként. Pékek és molnárok kellenének ide, hogy megmondják, mennyi kenyér sülne meg belőle. Mivel az ország más területén is épültek gyárak, házak, és sok minden más kérte a helyet magának, tör1 vény született termőföldjeink védelmére. Sajnos, más tendencia ls erősödött a nagyüzemi gazdálkodás térhódításával. Ahol valamiből kevés termett ott egyszerűbb volt semmit se termelni. A nagyüzemi gépesítés újabb szempontokat is hozott: ahol nehezen forog a hatalmas gép, oda nem érdemes bemennie. Két évvel ezelőtt a tavaszi határszemléken még azt találták a földhivatal emberei, hogy 14 ezer 300 hektáron nem vetettek, és 3 ezer 320 hektár parlagon maradt, Idén sokat javultak a körülmények, tavasszal „csak" 9 ezer 478 hektár maradt vetetlen, és 1465 hektár volt parlag. Akár akarjuk, akár nem mentenünk kell a gazdaságokat, mert a belvíz nagy úr a mi területünkön. Vegyük inkább azt az adatot, hogy ősszel 900 hektár vetetlen területet találtak csupán, és fölróható okból parlagonhagyott földünk nincsen. A kilencszáz hektár is sok, de itt még mindig a víz a ludas. Bár régen elfelejtettük már. mikor esett utoljára az eső, a szegvári és a tápéi termelőszövetkezet 300—300 hektárt még mindig nem tud művelni. örülhetnénk a változásoknak. sőt örülnünk is kell, de ne csukjuk be örömünkben a szemünket. Számos területet valóban nehéz gazdaságosan művelni, viszont súlyos bírságokat helyeztek "kilátásba, ha nem művelik, jött tehát a tessék-lássék munka: megszántjuk, hogy ne büntessenek, de nem vetünk bele semmit. Nem ez az általános, de ilyen is van. Ha hozzágondoljuk, hogy a termelés nélküli talajművelés semmi hasznot nem hoz, csak kiadást visz. akár bumerángról is beszélhetünk. Miért erőltetik mégis? Olyan föld talán nincsen ami valamire nem használható. Ha nagyüzemileg nem. akkor máshogyan igen. Az úgynevezett „beszorult" teriiletet a legtöbb termelőszövetkezet kiadja részesművelésre. Ügyis segítenie kell a kisgazdaságok állattartását takarmánnyal. termelnek ezen takarmányt, vagy bármi mást. Kiadhatnák a földei ket tartós használatra, kerti művelésre, ötven évre. Városaink környékén most próbálkoznak vele, falvai nkban ritkán. Arra pedig még kevesebb a példa, hogy saját tagjainak adná az ilyen földet a termelőszövetkezet. Ne köntörfalazzunk, lehet ebben bárgyú számítás is: ha oda jön a ml határunkba kertészkedni. pihengetni egy megyei vagy járási vezető, abból (lehet valami hasznunk — gondolják —, de hogy a saját tagjaik kapjanak, arra nincsen semmi szükség. Ne kerülgessük a témát, tudom, hogy legtöbb téeszeinök most mást mond. Leginkább azt, hogy nem veszszük figyelembe az élet realitásait. Nem kapadcrznak most már földért az emberek, inkább szabadulnának tőle! Ismerős a tendencia, mégis azt, mondjuk, ne menjenek a szomszédba addig, amíg tagjaik között szét nem néztek. Ha százból kilencven szabadulna is a földtől, és csak tíz nyúlna a kertnek valóért, annak a tíznek akkor is érdemes adni. A tendencia önmagában ne adjon fölmentést, figyeljünk a kivételekre is. Nem egy új „találmány" mindenáron való érvényesítéséről van szó, mert természetesen sokkal jobb, ha a szétszórtan elmaradó területeket közös táblákba vonják, és művelik. Sőt semmiképpen nem lehet ajánlani az elaprózást. ahol éppen a közös táblák kialakítását nehezítenénk vele most vagy később. Gá! Gyula adata szerint csupán földrendezési eljárással két év alatt háromezer hektárt tudtak bekapcsolni a nagyüzemi művelésbe, és nem merítettek ki még minden lehetőséget. Furcsa példaként említi azt a görcsös ragaszkodást, ami a nagyüzemek közötti határok kiigazítását nehezíti. Sok példa van arra, hogy egy-egy szövetkeA

Ut magában. Ahogy a költő mondaná: akár az árva gólya a telek lábjában. Nézegette homályos ablakszemeivel a járókelőket. akik ott mentek el előtte. Bizonyára búslakodott. Talán félt is, ahogy a magukramaradottak, szoktak. Ha kicsit jobbra nézett, a bátyját láthatta, s tapasztalhatta, hogy az idősebb testvér rohamosan öregszik; festékbőre hámlik, egyik oszlopa kicsit meg is roggyant. Gondoljunk picit belé egy ifjú bódé lelkivilágába! Mit érezhetett, mire gondolhatott; télre tavasz jött, tavaszra nyár, nyárra ősz; 6 meg csak ott áll üresen... Néha el is keseredett: minek is születtem! S ezen még az sem enyhített sokat, amikor a nyár derekán rövid időre feladatot kapott. Néhány koszorú búslakodott benne. Igaz, babérkoszorúk voltak, de a bódénak ez nem termett babért, A bódé szomorúsága végül is ő nem raktárnak készült, s a raktárakat egy kicsit le is nézte. Sokat sétáltam előtte magam is, töprengve a bódé rejtélyén; mígnem — ez nemrégiben volt — észrevettem, hogy a bódé kivirult; ablakszemei fényleni kezdtek, alumínium falai ragyogni. Gazdára talált, s nem is akármilyenre. A bódé könyvesbolttá lépett elő. Ami az 6 helyén Toppant fontos dolog, mert Torjánvárosban ő az egyetlen könyvárusításra szolgáló, hogy úgy mondjam létesítmény. Monopolhelyzetben van, ez látható is, délutánonként sokan állnak meg előtte nézgelődni; a legkisebbek Mosó Masa mosodájára áhítoznak, az idősebbek meg a felnőtt irodalom alkotásaira. Minden rendben volna. De mégsincs minden rendben, mert november vége lévén korán sötétedik, $ a bódéban nincsen lámpa. A fiatalember, aki a könyveket árulja, kitart azért hősiesen. Nyakára sálat teker — majd elfelejtettem mondani, a bódéban kályha sincsen —, s árulja a könyveket gyufalángnál, zseblámpafénybert. A fiatalember szemlátomást nem szomorú azért. Gondolom, nagyon szeretheti a könyveket. De a bódé vigasztalhatatlan; új még és tetszetős is, szeretné és jól szeretné szolgálni a kultúra ügyét, s nem teheti. Talán lehetne segíteni rajta, talán fel lehetne oldani szomorúságát. Aki tud. segítsen rajta! A elme: Tarjánváros, Víztorony tér. Petri Ferenc zetnek 30—40 kilométerre! arrébb is űan földje. Az üzem érdeke lenne, hogy megszabaduljon tőle. a másik üzemé pedig, hogy hozzá hasonlóan távol eső földdel kicserélje, mert maga a szállítás elviszi a hasznot, mégsem hajlandók földet cserélni a szövetkezetek. Pedig meg kell oldani ezt a gondot, mert súlyos következményei vannak. A belterjes gazdálkodást a távolságok nehezítik, nem terem tehát annyit a föld, mint amennyit jó kezekben teremhetne. A szegedi Üj Élet Termelőszövetkezetnek van például a Sándorfalvára vivő út mellett is földje, át kell vánszorognia tehát minden gépnek a városon. A Móra Tsz-nek ott van a földje az Űj Élet birtokába beékelve is. Ide is vánszorognak a gépek. Szinte áttekinthetetlen szövevénnyé változott a helyzet, fölsőbb indításra idén kétszer ültek „diplomáciai tárgyalóasztalhoz" a szegedi szövetkezetek vezetői, de békét kötni nem tudtak egymással. Ha szép szóval nem megy, számíthatnak rá. hogy hatósúg kötelezi őket az értelmetlen állapotok megszüntetésére. Tudván tudjuk, a határozott föllépésnek köszönhető, hogy hirtelen fogvnak a meg nem művelt területek, megkérdeztük tehát, mennyi n büntetés. Az egyik szövetkezetre négy és fél hektáirért 163 ezer forint bírságot róttak ki, és ezt föllebbezés utón is meghagyták. Természetesen nem az ijesztgetés, nem a bírság fogja végérvényesen megoldani minden talpalatnyi földünk termelésbe fogását, hanem a józan belátás. A talpalatnyit egyre többször emlegetik hivatalos helyeken. és ennek több oka van. Szegényparasztságunk álmaiban született meg ez a kifejezés, a nagyüzem nem herdálhatja el azt, amiért jó három évtizeddel ezelőtt még harcolt a parasztság. Azért is emlegetik, mert valóban szükségünk van minden darab termőföld hasznára. És ha mégsem megy? Ha másképpen nem, akkor erdőt ültetünk. Változásra kell számitanunk itt is. Bár vallják az erdészek, a szép erdő is jó földben terem, mégsem engednek ezután erdőt tele. píteni oda, ahol más is meg,, terem. Nagy erőfeszítéseket tesznek a belvizes területek csökkentéséért, de addig ia azt ajánlják, állattartásra fogják be. Újdonság és a termőföldhöz való ragaszkodás föltétlen jele. hogy január 1. után fizetni kell a földért, akar gyárat, akár futballpályát te. lepítenek rá. Nagy summáról van szó, a megváltási áron fölül például az ötödik osz. tályú földért az aranykorona, érték négyszeresét számítják, és ha egy osztállyal jobb. akkor ezerszeresével ugrik a tarifa. Azt akarják elérni vele, hógy mindenki csak annyi földet foglaljon el, amekkorára szüksége vaíi. Ismerős új gyáraink telepítési elképzelése: most építünk egy csarnokot, vagy kettőt, később aztán megcsináljuk ugyanennek a tükör, képét. Nem tudjuk, mikor lesz rá pénzünk, de biztos, ami biztos, már most körülkerítjük az egészet. Nem búzát, nem kukorica* terem addig, hanem gazt. Akik a fizetéses lépést kitalálták, abban bíznak: a felelőtlen földpocsékolásnak sikerül vele útját állni. Horváth Dezső