Délmagyarország, 1978. november (68. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-26 / 279. szám

2 Csütörtök, 1978. november 8. Pátkal Tivadar Szerelem országa téged kerestelek már a játszóterek libikókái között is matrózblúzos bálok teleizzadt tenyerű táncocskáiba vittelek jósoltalak magamnak álmoskönyvek lapjaiból fűtetlen mozik nyikorgó ülésein gubbasztottam veled hányszor teveled a lépcsőházak fordulóiban suta katona levelek gyöngy betűivel frtalak tele és jaj! jártam én a várótermek álmosai olcsó szerelmek árusai között leszólítottalak gyárkapukon kiröppenő fecske-lányok seregéből érted ácsorogtam villámok idején is érted az ereszek Ijedt fészkei alatt téged kerestelek csak tégedet a cipó arcú falvak esti harangszavával melyet messzire visz a szél elvisz oly messzire nem várlak máihold - ha 11 ga tással szomorú esőkkel sem zengő havazással madaraimat a mezőkre mind elküldtem hogy dalolják NEM VOLT HIÁBA NEM az órák mutatóinak ollózása hogy egyetlen térképem lettél amelyen eltalálok a legutolsó állomásra Asszony verve nem jó Több évtizedes — egyesek szerint évszázados — harcban győztek az amerikai nők: június végének egyik szép napján a New York-i rendőrség főnöke kimondta, hogy a jövőben le fogják tartóztatni azokat a férjeket, akik verik a feleségüket. Laurle Woods asszony. Ismert ügyvédnő ezt a határozatot kommentálva kijelentette: „Kétszáz évig a rendőrség csak nézett és visszautasította. hogy segítségére siessen azoknak az asszonyoknak, akiket a férjük brutálisan bántalmazott. A rendőrség passzivitása felbátorította a verést és ezek a férjek mind brutálisabbak és brutálisabbak lettek." „A New York-I rendőrség mostani döntése szakítást jelent azzal a gyakorlattal, amely visszautasította az erőszakos férjek letartóztatását. csupán azért, mert házasságot kötöttek áldozatukkal" — nyilatkozta a Megvert Nők Perbeli Képviselete nevű szervezet. A mostani döntés nem könnyen született meg: voltaképpen annak a pörnek a lezárása, amelyet 1971-ben Indított 71 New York-í asszony a rendőrség ellen, sőt a városi tanács illetékes osztálya ellen Is, amely visszautasította, hogy „beavatkozzon" hasonló ügyekbe. A New York-i döntés jelentősége főleg az, hogy az egyesült állomokbeli jogi szemléletben nagy szerepe van egy-egy hatóság döntésének, mint precedensnek, ezért erre hivatkozva most már másutt is várható az áttörés a nők védelmének e fontos frontján. A

Koronatanács ülésén minden érdekelt jelen volt. Először is a király, aztán valamennyi tanácsosa és minisztere. A legfőbb napirendi pont előadója, a Népi Ügyek Minisztere izgatottan forgatta a nyakát. Azonkívül titkolni igyekezett, hogy izzad a tenyere. Aztán megszólalt a gong, és kezdetét vette a tanácskozás. — Uram királyom — állt fel az előadó —, életem, halálom kezedbe ajánlom, de az ügy, amiről beszámolni bátorkodom, égetően fontos. Illetve, vagyis néhány fát kellene elégetni. No, nem nekem, azaz nekem kötelességem szólni. Mert, ugye, bátorkodom felhívni tiszteletreméltó figyelmedet, hogy tekints az ablakra, vagyis nem is az ablakra, hanem túl azon. Ugyanis, ha jobban megnézzük a dolgot. odakünn dühöng a jeges téli szél. Bár idebenn meleg van, de ha valaki az ablakon túlra megy, akkor fázik, mert mint mondottam, odakünn dühöng a jeges téli szél. — De mit is akartam ezzel mondani? Nem, szóval, nem mi fázunk, mert itt lobog a kandalló, de aki kimegy az ablakon, izé... aki kint jár ugye, mindnyájan tudjuk, hogy az egyszerű nép a künnjáró, az aki kint van. s mint mondottam: fázik. Tehát azért, mert tulajdonképpen ő sem kint fázik, mert kint mi is fáznánk, hanem odabenn az ő házában, mert nem ég a fa. A nép dolgos, tehát begyújtana, de az a lényeg, hogy nincs fája. Ezért javas'om, hogy adjunk neki fát, amivel melegedhetne. Javaslom, engedjük meg, hogy a királyi rengetegből kivágjanak néhány fát. hogy a szegény nép begyújthasson. Azzal az előadó boldog sóhajjal leült, örült, hogy vége a dolognak. A tanácstagok töprengtek, s a király tekintetéből próbálták kiolvasni a megoldást. A király felvonta szemöldökét, egyébként kifejezéstelen maradt az ábrázata. Az Elsőminiszter nagy bajban volt, mert neki illett elsőként hozzászólni. Mély lélegzetet vett, majd így szólt: — Hát csak tessék, urak, hozzászólni. Fel van adva a lecke — majd jelentőségteljes pillantását körbe hordozva ismét helyet foglalt. Kínosra nyúlt a csend. Verítékcseppek gyöngyöztek. Végül a Második Miniszter kényszerült megtörni a hallgatást. — Csat'akozom az előttem szólóhoz — kezdte —, az ügy égetően fontos. De mint minden fontos kérdés, egyúttal rendkívül bonyolult. Mert ha megszavazzuk a segélyt, ismétlem, ha megszavazzuk, akkor ls egy sereg kérdés marad megválaszolatlanul. Hogy mindjárt a közepébe vágjak: a rengeteg mely részét áldozzuk fel? A rengeteg Tanácsülés ugyanis így egységes egész. Ezért javaslom, hogy kérdezzük meg a Faügyi Miniszter véleményét. A Faügyi Miniszter kelletlenül állt fel, de nem volt kibúvó. Itt valóban fáról volt szól. — Hát, ha megszavaznánk, akkor bizony nagyon nehéz lenne meghatározni, hogy melyik részt áldozzuk fel. Mert ha csak úgy nekimegyünk, az beláthatatlan következményekkel járna. Mindjárt itt van az Égigérő Fa. Ez egyik legfontosabb idegenforgalmi látványosságunk. Nyilvánvaló, hogy nem vághatjuk ki. — Már régesrégen bebizonyosodott — pattant fel magából kikelve a Tudományügyi Miniszter —, hogy az Égigérő Fa nem ér az égig, tehát teljesen tudománytalan égigérőnek nevezni. Ha égig érne. hogyan tudnának átrepülni rajta a griff madarak? Márpedig a griffmadarak át tudnak rajta repülni. Ezt már ezerszer elmondtam. Tartózkodjunk a pontatlan kifejezésektől. Az említett objektum neve tudományos megfogalmazásban: Csak Griffmadár Által Átrepülhető Fa. — Nono — vágott közbe a Sárkányügyi Miniszter — tisztelt kollégám túlságosan is griffmadár-centrikus lett az utóbbi időben. Az Aranyszőrű Bárányok Juhásza ugyanis eskü alatt vallotta, hogy látta, amint a Hétfejű Sárkány átrepült felette. — Ugyan, hogy láthatta? — replikázott az előbbi —, hiszen mi is csak statisztikai adatokkal számítottuk ki. Talán csak nem rendelkezik statisztikusi képzettséggel az a koszos juhász? — Mindenki tudja, hogy az Aranyszőrű Bárányok Juhászának csillagszeme van. Márpedig azzal mindent lát. És még sosem hazudott. — Még hogy nem hazudik? — ordította a Főkolomposügyi Miniszter —, mint tudjuk, az aranyszőrű bárányok száma az utóbbi időben vészesen megcsappant. És amikor a Csillagszeműt felelősségre vontam, azt válaszolta, hogy a Hétfejű Sárkány tizedeli a nyájat. Márpedig még az a kelekótya Sulbavaló János is tudja, hogy a Hétfejű Sárkány kizárólag szűzlányokkal táplálkozik. — És a sárkány mit mond? — kottyantott közbe valaki. Ekkor a Sárkányügyi Miniszter hangos zokogásban tört ki: — Engem nem szeret senki, nekem mindenki ellenségem. Én lemondok. Ügyis tudom, arra vár mindenki. Hát tehetek én arról Uram királyom, hogy az a gazember Erős János megölte a Hétfejűt? Pedig a sárkány volt a legfőbb valutaforrásunk. De csak azért sem mondok le. Méltóságteljesen viselem hivatásom keresztjét. Pusztán azért, mert biztos vagyok bene, hogy a Hétfejű rakott tojásokat. Lesz még nekünk tizenkét fejű sárkányunk is, annyit mondhatok — azzal duzzogva leült. — Apropó, tojások! — 6zólt közbe a Kincstárnok, mint aki most ébred legszebb álmából — mi van az Aranytojást Tojó Tyúkkal?, Már vagy egy esztendeje nem láttam. — Megettük! — mondta letargikusan a főszakács — az egyik kukta összetévesztette a többivel. De csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. A Koronatanács helyeslően bólogatott. de a gyomorbajos Királyi Fődoktor felfortyant. — Mindig tudtam, hogy bajok vannak a konyhában, már rég ellenőriznem kellett volna, mi történik ott. Jó. hogy a sót nem tévesztik össze a ciánkálival. — Még ő beszél! — méltatlankodott a Főszakács. — Vagy talán nem a tiszteletre méltó Főfődoktor keverte össze az életvizét a halálvizével? Ezért nem tudjuk felébreszteni 6zegény Csipkerózsikát. Pedig milyen jó házasság lenne, ha nyélbe lehetne ütni. Szegény legkisebb királyfi a végén még belehal bánatába. — Már tisztesség ne essék, Uram királyom — állt fel ekkor a Királylányügyi Miniszter —. de ez nem igaz. Nem akarok árulkodni, főleg Ilyen magas rangú fiatalúrról nem, de egyáltalán nem úgy fest, mint aki meghal bánatában. Sőt! Hírlik, mindenféle gyanús alakkal öszszeáll, és reggeltől napestig korhelykedik. — Kikérem magamnak! — harsogta a Királyfiügyi Miniszter. — Jobban tenné az úr, ha saját portája előtt söpörne, hisz még a verebek is azt csiripelik, hogy az Aranyhajú Királylány valami békába habarodott bele. Már bocsánat, hogy kimondom, de ez közbotrány. Szodomia. Nem igaz, Főkovácsmester úr? — A Főkovácsmester csak hallgasson! — kiáltotta valaki — az egész páncélos sereg berozsdásodott. Ezért ki felel? ... és ez így ment három álló hétig. Csak lakomaidőben csitult némileg a vihar. Pusztán a történelmi hűség kedvéért jegyzem meg, hogy akkortájt valóban kissé keményre sikerült a tél. Igazán nem nagy ügy. de néhány millióan megfagytak. SZABÓ ILLÉS Új könyvek Kiadványok az 1918—/9-es magyarországi forradalmak évfordulójára Az 1918. október 17-i országgyűlésen Tisza István kijelentése bombaként robbant: „Én elismerem azt, amit gróf Károlyi Mihály t. képviselő úr tegnap mondott, hogy ezt a háborút elvesztettük." Az első világháború ötödik évében, 1918-ban az Osztrák—Magyar Monarchia elindult szétbomlásának feltartóztathatatlan útján. A fronton levő katonák — már az életben maradtak — ezt már sokkal korábban látták, s tudták azok is, akik nem egy reakciós, önös érdekű politika szellemében cselekedtek és gondolkodtak. hanem az ország és a nép dolgában. Az első programot, az első kiáltványt „Magyarország dolgozó népéhez" az oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt magyar csoportja bocsátotta ki 1918. október 24-én. Moszkvában. Ezen a dokumentumon szerepelt először a Kommunisták Magyarországi Szövetsége elnevezés. Itthon gyorsan peregnek az események: október 25-i tüntetés a béke mellett, október 27-én derül ki, hogy a határozatlan IV. Károly ígéretei ellenére sem nevezte ki új miniszterelnökké Károlyi Mihályt, aztán 1918. október ?9—31-én i forradalmi tömeg átveszi sorsának irányítását, Károlyi miniszterelnök lesz. „... A nép maga csinálta meg a forradalmat, a nép maga vette kezébe a hatalmat és adta át a Nemzeti Tanácsnak" — írja visszaemlékezéseiben Káro1>1 Mihály. 1918 őszén kezdődik országunk történetében az a páratlanul gyors átalakulási, majd forradalmi folyamat, mely végül 1919 márciusában, a Tanácsköztársaság kikiáltásában éri el csúcsát. Ez évben ünnepeltük az őszirózsás forradalom, és ünnepeljük 1979 márciusában a kommunisták vezette Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulóját. Könyvkiadóink felkészültek erre az évfordulóra, s jó néhány nívós kiadványt tesznek le az olvasók asztalára. Két Károlyi-életrajz is napvilágot látott — a nagysikerű Károlyi-napló mellett —, az egyik még tavaly (Jemnitz János—Litván György: Szerette az igazságot), míg Hajdú Tibor Károlyibiográfiája pár hónappal ezelőtt. A Kossuth Kiadó és a Magyar Helikon közös gondozásban egy kivitelre is nagyon szép kötetet jelentetett meg. Siklós András a • magyarországi polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság dokumentumait gyűjtötte egybe. Magyarország 1918— 1919 című kötet korabeli fényképek, dokumentumok, képzőművészeti alkotások, térképek, könyvtári és levéltári adatok segítségével idézi fel a forradalmi korszakot. Események, képek, dokumentumok — a kötet a'.címe —. ez is kifejezi, hogy a történések marxista értékelését rendkívül gazdag illusztrációs anyag teszi még szemléletesebbé,, szinte izgalmassá. Az ízléses kiállítású kötet újdonságot jelent még azok számára is, akik akár történeti, irodalmi vagy képzőművészeti, sőt városképi szempontból hivatásszerűen foglalkoznak e korszakkal, hiszen az értékelés új szempontjai mellett olyan dokumentumokkal is megismerkedhetnek, melyek jó része könyvalakban most lát először napvilágot. A Kossuth Kiadó másik újdonsága egy jól ismert sorozatban keb&l a közönség elé. A „Mit kell tudni az 1918—1919-cs magyarországi forradalmakról?" — a Mit kell tudni... sorozat legújabb kötete. A jól szerkesztett történelmi kalauz végigkíséri az olvasót az első, 1918. őszi tüntetésektől a Tanácsköztársaság bukásáig. E kötetre nem a„ esemén.történet a jellemző, sokkal inkább a történések rugóinak társadalmi, politikai, gazdasági hátterének megvilágítása. Mioen rejlett a Károlyi-kormány külpolitikai illúziója? Miért és milyen céüal tért vissza IV. Károly? Melyek voltak a szociáldemokrata pártvezetés belső ellentéteinek okai? Mind olyan kérdések, melyek ismert'e nélkül nem láthatók világosan a történelmi események. Sokszor hallunk, moniunk — ma már fogalommá vált — kifejezéseket, mint Vyx-jegyzék, Magyar Nemzeti Tanács, északi hadjárat. Közoktatásügyi Népbiztosság. Ezek pontos politikai, történelmi helyét és szerepét fogalmazza meg Botos János, a kötet szerzője. E kiadvány valóban tartalmazza mindazt, amit ma 1918—1919-ről tudni kell. Felsorolja a Magyar Tanácsköztársaság vezetőit, intézményeit, elemzi azok legfontosabb gazdasági, agrár-, szociál- és művelődéspolitikai intézkedéseit. A két forradalom ' vezetőiről rövid életrajzokat ad a kötet végén, ezt egy eseménynaptár követi. A Móra Kiadó népszerű Képes történelem sorozatának legújabb kötetét a Kossuth Kiadóval közösen jelentette meg. Míg meg valósul gyönyörű képességünk, a rend a magyar munkásmozgalom történetét dolgozza fel 1918-tól napjainkig. E kiadvány elsősorban az általános iskolák felsőtagozatos diákjainak szól — történelmi. politikai ismereteiket bővítendő. ajánlható azonban azoknak is, akik ug; an kinőttél már az iskolapadot, de történelmi ismereteiket bővíteni kívánják. A kénanyag gaz tagságát külön is ki kell emelni: a társadalmi, politikai, kulturális élet szinte minden területét bemutatja. Z.F.