Délmagyarország, 1978. október (68. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-14 / 243. szám

4 Szombat. 197*. Alr*Al>er 14. fiatalokról ^fiataloknak A III. ifjúsági parlament előtt Ifjúságpolitikánkat párt- és kormányhatározatok szabályozzák, és felügyelik végrehajtását Így az ifjúságról szólni mindig aktuális, hiszen csak velük együtt képzeljük el szocia'ista társadalmunk jelenét és Jövőjét Ma már mindenki egyetért azzal, hogy a fiatalok munkalendülete, forrongó tettvágya, helytállása társadalmunkban állandóan jelen van. Az 1071-ben megalkotott ifjúsági törvény folytán szinte minden munkahely készül az idei. III. ifjúsági parlament megtartására. Ilyenkor a munkahelyek vezetői ünnepélyes keretek között, számok tükrében szólnak; mit tettek az Ifjúságért, mennyire számítanak rájuk, és a jövőben milyen kedvezményekben részesülnek Mindez helyes, de a mai alkotó, termelést mozgató ifjúság — a formai külsőség és a folyamatos segítségnyújtás mellett — joggal igényli a fokozott tartalmi kapcsolatot a felnőtt generációval. A kü'önböző munkahelyeken párt- és szakmai funkcióim teljesítése közben, a 20 év körüliekkel elbeszélgetve, ez gyakran visszatérő téma. A fiatalok csak úgy tudnak felnézni a ma még őket Irányító felnőttekre, ha komolyan veszik munkájukat és cselekedeteik mögött a jövő emberét látják. Ehhez feltétlenül jó pedagógiai érzék szükséges. Megítélésüknél ne a külsőségek, a kiforratlan viselkedés legyen a mérvadó, hanem az, hogy a kollektívának, illetve a társadalomnak mennyire hasznos tagjai. A kisebb hibákat ne a lekicsinylő megjegyzesek — „bezzeg, a mi időnkben..." — köves-ék. Ilyen és hasonló kifejezésekkel akaratunk ellenére eltaszítjuk a flata'okat. Legyünk türelmesek. Ügy neveljünk, hogv mutassuk meg, hogyan kell megoldani szakszerűen a feladatokat Mit kell tennünk? Először szemléletünkön kell változtatni, aminek ára van. El kell ismerni, hogy az elmúlt 30 év alatt tehetséges fiatal nemzedék nőtt fel. amely politikailag, szakmailag képes a tudomány, a technika mai követelményeinek megfelelni. Gondoljunk a „Ki mit tud?"-okra, a sikeres KISZ-rendezvényekre, az „Alkotó ifjúság" pályázatokra, a „Szakma Ifjú me3tere"-ire stb. Az ifjúság törekvéseit ne féltékenyen nézzük, hanem segítőkészen támogassuk. A fejlődés jelenlegi üteme sokoldalú és bonyolult feladat-végrehajtást igényel. Ezt csak az ifjúság lendületével és az Idősebb generáció tapasztalatával lehet megoldani. Az Ifjúságot csak úgy állithatjuk magunk mellé, ha rugalmasabban gondolkodunk, értsük meg a fiatalok forradalmiságát Lehet, hogy a KISZ-egységszervező tevékenysége — újítómozgalom, építőtáborokban való helytállás — nem olyan látványos, mint annak idején a földosztásban való részvétel, de akarat- és jellemíormáló a szerepe. Mindezek alapján ügy látszik, hogv generációs probléma van? Erről szó sincs, mert általában helyesen ítélik meg az ifjúság szerepét, tevékenységét A kapcsolat baráti, elvtársi, bátran állítják őket vezető posztra, támogatják továbbtanulásukat Felvetődhet miért ez az aggodalom? Azért, mert a III. ifjúsági parlament megrendezésekor új politikai célkitűzéseknek megfelelően, szorosabb, tartalmasabb és eredményesebb kapcsolatot kell kiépíteni. Arra kell törekedni, hogy az ifjúságban cselekvő harcostársat találjunk a közös céljaink megvalósításához. Erre minden alapunk megvan, mert az élet minden területén politikai és szakmai tevékenységükkel erre rászolgálnak. Olyan elvtársi kapcsolatot alakítsunk ki, amely kölcsönös igényű. Ekkor mondhatjuk el, hogy az adott munkahely képes az V. ötéves tervben előirt fokozott követelmények teljesítésére. Fiatal társaimmal együtt mindezt azért merem állítani, mert salát munkahelyemen — a Gabonatermesztési Kutatóintézetben — eddig soha nem ismertem fiatal és idős generációt, kizárólag az alkotó embert. Dr. Faragó László tudományos osztályvezető Úttörőkből KISZ-esek Eredményes-e a KISZéletre való felkészítés az úttörőmozgalomban? Mit tudnak a nyolcadik osztályt befejezett fiatalok a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetségről? Az úttörőkórból kinőtt tovább tanuld, vagy munkába álló tizennégy évesek írták papírra az alábbiakat egy felmérés során. Néhány határozatlan vélemény: „Keveset hallottam a KISZ-ről. Azt tudtam, hogy kpmolyabb az úttörőmozgalomnál. Ügy hittem, ott mosolyogni sem szabad." „Ügy tudom, hogy a KISZben önkéntes a munka, a vezetők vélünk együtt dolgoznak, nem úgy, mint az úttörőcsapatban." „En r Marvar Ifjúságban olvastam a KlSZ-életrŐl, abból tanultam a legtöbbet" Szélsőségek: „Nekem azt mondták, vagy belépek a KISZ-be, vagy vasat gyűjtök." „Nem akarok KISZ-tag lenni, hiába agitálnak. Vajon mit csinálnak velem?" „Nálunk három úttörő hulladékot gyűjtött a felvétele érdekében, néhányan könyvet kaptak áttanulmányozásra." Horváth Zsuzsanna, a kiskundorozsmai 2. számú általános Iskolából került a Vedres István Építőipari Szakközépiskola első bé osztályába. KISZ-tag-jelölt. Kétszer kapott Kiváló Üttörőjelvényt, nyolcadikban csa pattitkárnak választották. Szeptember óta Ifjú Gárdista. — Igazán jó úttörőcsapat veit a miénk — mondja. — Gyakran találkoztunk KISZesekkel. Patronált bennünket a tejipari vállalat, a gumigyár és a Somogyi-könyvtár alapszervezete, mi pedig ellenszolgáltatásként műsorokat adtunk. Hogy mit jelent KISZ-tagnak lenni, milyen a KISZ-élet, arról nem emlékszem, hogy beszélgettünk volna. Itt az Iskolában a felsősöktől hallottuk, hogy a továbbtanulásnál számít a KISZ-tagság. De a tanárunk art mondta, aki Jelentkezik, ne ezt tekintse döntő szempontnak, mertekkor semmit sem ér az egész. Zsuzsa, mivel Kiváló Úttörő volt. Kilián-köri tagság nélkül is kérhette volna felvételét a KISZ-be. — Engem érdekel az ifjúsági mozgalom története — folvtatja —, érdekel Kilián György élete, a KI^Z szervezeti szabályzata, ezért önként vállaltam, hogy előkészítőre járok. Mit várok a KISZ-től? Pontosan nem tudom megfogalmazni. Szeretem a közösséget, á társaságot, ahol nem érzi magát egyedül az ember. Rossz érzés lenne, ha tudnám, hogy a többiek összejöttek valahol, én pedig nem lehetnék közöttük. Vörös Róbert — Zsuzsa osztálytársa — Felsőszentívánon Járt általános Iskolába Jó munkájáért — őrsvezető volt — szintén Kiváló Úttörő jelvényt kapott. — Nekünk is segítettek a KISZ-esek — mondja —, apróbb-nagyobb javításokat végeztek az iskolánkban, meghívtak egy-két rendezvényükre. Láttuk, hogy mit csinálnak, de azt nem is sejtettük, milyen lesz, ha egyszer közéjük kerülünk. Róbert „gyakorló" KISZtag. A „Magyarország" alapszervezet munkájában vesz részt: — Az első taggyűlésen tisztáztuk a céljainkat. Sok közöttünk a vidéki, meg ekarjuk ismerni Szegedet és az egész országot. Tisztán még nem látom, mit jelent KISZ-tagnak lenni. Véleményem hasonló a Zsuzsáéhoz: a KISZ-en keresztül bekapcsolódhatunk a közösségi életbe, és ott fogunk megismerkedni a marxizmus—leninizmus alapjaival." Részlet a KISZ IX. kongresszusának határozatából: „Az ifjúsági szövetség pártmegbízatása, hogy az úttörőszövetséget irányítsa. Törekednünk kell arra, hogy a két szövetség munkájának tartalmi egysége erősödjék, politikai akcióink összehangoltak legyenek. Adjunk elvi, politikai irányítást, vegyünk részt az úttörőmunka feltételeinek javításában. Fejlesszük a KISZ- és úttörőközösségek testvérkapcsolatát. A KISZszervezetek segítségével az úttörőközösségek nagyobb gonddal készítsék fel a 7—8. osztályos úttörőket a KISZéletre." R. L Az ifikkel összhangban Panaszkodnak a gyerekek, hogy Kati nénivel vagy Jóska bácsival, a rajvezetővel mindent meg lehet beszélni. ők elmondják a terveket, véleményüket, javaslataikat kérik. Beleszólásuk van a raj tagjainak az akadályverseny helyszínének kiválasztásába, de a jutalmazásba, büntetésbe is. Viszont az ifik csak parancsolgatnak, ők nem veszik figyelembe a véleményüket, az van mindig, amit ők akarnak. Év elején is, az első rajösszejövetelen. Kati néni azt mondta, hogy egy őrsbe kerülhetnek a jóbarátok, meg a közös érdeklődésűek. De megbetegedett a tanárnéni, és Tamás vezette le a rajösszejövetelt. A vitát hamar megunta, s a végefelé egyszerűen beírta, kl hová kerül. Kati néni meg nem akarta az egészet felborítani, csak egykét cserét engedélyezett később. Vagy megkérték az őrsöket, hogy mindenki javasoljon valamit a csapatprogramba, Éva nem továbbította a Mókus őrsötletét, mert neki nem tetszett, és éretlen dolognak tartotta. Igaz, végül is belekerült. mert a másik rajból is javasolták ugyanezt. A jutalmazásnál sem kérdezték meg az őrs véleményét. úgy került a rajtar.ács elé, hogy Tamás a maga Javaslatát mondta el. Mikor pedig a Kovácsot őrsvezetőnek választották a párducok, akkor is Tamás akarta nagyon őt, a fiúk inkább Tasnádira szavaztak volna, de tudták, hogy Tamás jelöltje, és nem ellenkeztek. Panaszkodtak a gyerekek, vélekedéseiket most csokorba gyűjtöttük. Éppen ezért ez nem jellemző így, és nem általános. De létező probléma, s szembe kell néznünk vele. A legtöbb ifinek tekintélye van a gyerekek előtt, felnéznek rájuk, nemegyszer szinte példaképül választják őket. Néha megszédít! őket ez, s visszaélnék vele, önfejűsködnek, parancsolgatnak. A könnyebb utat választják, hisz érvelni. meggyőzni, a többség véleményét is figyelembe venni nemegyszer a rögösebb, körülményesebb megoldás. Viszont kontrasztként ott áll a felnőtt vezető példája, aki igyekszik demokratikus keretek között megszervezni az úttörő életet. Feltétlenül szükséges, hogy a2 ifivezetővel összhangban cselekedjék, készítse fel erte a másfajta hangnemre, vezetési stílusra. Hisz a kétfajta bánásmód megléte a gyerekek és az ifik közötti gyakori konfliktus ferrása lehet. A raj vezető ellen dolgozik feltétlenül, hisz hiába nevel ő demokratizmusra, e téren esetleg segítőtársának hatása mutatkozik eredményesnek. A kettő a nevelési hatásfok csökkenéséhez vezet. A demokratikus vezetési stílusra módszeresen fel kell készíteni az Ifiket. Munkánkban csak így lesz összhang. Atányi László Esküvői szokások Az esküvő anyagi ügyeit előre meg kell beszélni mindkét családnak, nehogy zavar támadjon az ünnep kellős közepén. A költségeket általában egyenlő arányban viselik a partnerek. Az előkészület fontos mozzahata a tanúk felkérése. A kialakult szokás az, hogy az egyiket a menyasszony, a másikat a vőlegény választja. Sok családban az egyik, vagy a másik szülő ragaszkodik vallási szertartáshoz, annak ellenére, hogy a fiatalok felvilágosult, modern emberek. A fiatalok ebben az esetben szépen, nyugodton magyarázzák meg a szülőknek álláspontjukat. Ne hagyják rábeszélni magukat a „békesség kedvéért", hogy meggyőződésük ellenére csele' edjenek. Megalkuvással, elvek feladásával kezdeni a közös életet nem lehet, és ezt szép szóval, türelemmel a legmaradlbb szülővel ls meg lehet értetni. De az önzetlenül szere tő szülő nem is áll elő Ilyen követelményével... A nászajándék körüli „illik nem illik" nemcsak az ajándékozóra, hanem a fiatal pórra is vonatkozik. Nem illik például olyan holmit kérni, ami csak az egyiknek válik hasznára, valamilyen ékszert még kevésbé és természetesen nem Illik ilyet ajándékozni sem. Csakis olyan tárgyak jöhetnek számításba, amelyek a közös kis háztartásban szükségesek. A nagyobb holmit, mint mosógép, szőnyeg, paplanok, inkább • szülők, vagy közvetlen rokonok ajándékozzák, a barátok, jó ismerősök maradjanak meg a kisebb, célszerű dolgoknál. A vőlegény, a szülők és végső fokon a násznép öltözködése Illő, hogy a menyasszony ruhájához alkalmazkodjék. Egy kis stíl utóérzékkel könnyű megteremteni a kellemes, ízléses összhangot Az örömanyák — főként, ha fiatalok — ne akarják ruhájukkal háttérbe szorítani a menyasszonyt b. K. Kopasztás A fiú összekulcsolja két kezét a térdén, és billegni kezd előre-hátra a széken. Egyre türelmetlenebb lesz. Kint már besötétedett, a szemben levő áruház ajtaján félig lehúzták a rolót. Az öregúr tiszteletteljesen meghajol. „Köszönöm szépen" — mondja, amint a lány egy kis seprővel la söpri a zakóját. „Viszontlátásra" — hallja a fiú az öregúr erőtlen hangját, s feláll, végre ő következik. — Tessék, parancsoljon — szól a lány kedvesen, miközben kutatja a fiú tekintetét. Csak ketten vannak a helyiségben. A rádió halk duruzsolása összevegyül a vízcsap sistergésével. — Milyenre? — kérdezi a lány. — Egészen rövidre — feleli a fiú. Mostmár az ollócsattogás is összekeveredik a zenével és a vízcsap szörtyögésével. A fiú a tükörben nézi haja rövidülését. Pillantása néha találkozik a lányéval. „Meg kéne mondani, hová készülök — gondolja —, de hogyan?" A fodrászlány megelőzi: így jó lesz, ugye? A fiú haja éppen hogy a füléig ér. — Legyen szíves körbe nyirnl — mondja kissé szégyenkezve. A lány egy pillanatra elcsodálkozik, majd teljesíti a kérést. Gondosan lenvlszszantja a félkör ivéből kikandikáló hajszálakat. Benedvesíti a szivacsot borotvát készít elő. A fiút kirázza a hideg, libabórözik. A borotva éle a nyakánál jár. A fehér köpenyes fodrászlány mosolyog. — így már jó lesz? ismét a tükörben találkozik a tekintetük. — Igen, de a hosszából.. „ ha lehetne... még egy kicsit — hebegi zavartan a fiú. A lány fölhúzza szemöldökét, beszívja alsó ajkát, grimaszol. Két ujja közé fogja a fiú halát elölről, és kényszeredetten belevág. „Biztosan sportoló, vagy egy különc" — gondolja. „Nem áll jól neki ez a kefefrizura." A fiú fizet — annyi borravalót ad. mint a munkadíj, és elköszön. Nyelve hegyén meg fordul a szó: — Szevasz. A lány elrebeg egy ..viszontlátást", aztán óvatosan hozzáteszi: — Szevasz. Surrognak a papírzsákok, valaki lábbal tapossa beléjük a levetett ruhákat — Neve. lakcíme? — A csomagba mindenki tegyen cimmásolatotl A meztelen testek libasorban elindulnak a tusolóba. A derekak köré törülköző csavarva. Az utolsó orvosi vizsgálat, majd a beöltözés. Az őrvezető két csoportba osztja az újoncokat. A fiú a nagy hajúak közé kerül. — Ezeket jól szedjs föl, mester! — mondja az őrvezető a fehér köpenyes fodrásznak. hangjában némi kárörömmel. Néhányan — megszeppent, megkopasztott tyúkok — hallgatagon filreillnak. várják további sorsukat. A fiú következik. Leül a székre, előrehajtja fejét, akár egy leendő mártír, aki nyaktilóra vár. Felzúg a hajnyiró gép. végigpásztáz a tarkóján. A fiú az előző estére gondol, a lány hűvös kezére. A kövezeten mindenütt haj és haj, kilószámra. Rózsa Imre 1c