Délmagyarország, 1978. október (68. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-13 / 242. szám

4 Péntek, 1978. október 13. postaláda társszerzőnk olvasó Bevezetőként olyat kellene írnt, amiből az olvasóink tudják, mire számítsanak, ha végigböngészik a Postaládát Hogy ez nem sikerül, annak több az oka. Elsősorban az, hogy nincs közős gond, nincs közös bánat a levelek so­kaságában, és nem ugyanazok a gondolatok vezérelték tar­jáid olvadónkat, mint a keckéüe'epit. De ettől még észre­vételük, javaslatuk helyénvaló. Ha ez nem fedezhető föl azonnal, persze nincs semmi baj, mert akkor elmarad az előzetes útmutató, s a végén derül kl, mi az eleje. Mint például most is. Köszönet a gondoskodásért „Kissé megkésve mondom el soha el nem múló hálámat, köszönetemet a Partizán utca 18. számú ház lakóinak, akik emberségből, gyöngéd szerető segítségből jelesre vizsgáztak! — írja Solti Mihályné. — Még augusztus végén leestem a Upcsőn, a bal lábam eltö­rött, a jobb vállam, karom összezúzódott. Egyedül élek, 94 éves édesanyámmal, de a ház laJcói nem hagytak ma­gamra. Orvosért, mentőért siettek, és,azóta is minden­ben segítenek, mindennap kérdezik, mit hozzanak bolt­ból, piacról. Elintézték a téli tüzelőmet, virágaimat meg­öntözik, a szemetet leviszik. Gondoskodásukkal elviselhe­tőbbé tették nehéz helyzete­met." A beteg érdekében Teljes névvel, pontos cím­mel adta tudtunkra bánatát tarján! olvasónk. A betegek érdekében fogott tollat. így írja le tapasztalatát: „A Jó­zsef Attila sugárút fogorvosi rendelőjében voltam a múlt héten. Mivel akkor kezdtem el fogalmat kezeltetni, nem volt még kezelőlapom. Ezért csak utoljára hívtak be, holott so­kan voltak, akik utánam ér­keztek. Kétórai várakozás után kaptam egy kezdőla­pot. Aznap mást nem csinál­tak. A lapon hétfőre voltam visszarendelve. Mivel az aj­tóra ki volt írva, hétfőn a rendelés fél 8-tól fél 2-ig tart, én fél 1-kor mentem. Szintén nem kezelték a fo­gamat, mondván, ilyen ké­sőn nem lehet jönni. Kap­tam egy új dátumot. Kérem, írják meg, Jogos volt-e az elutasítás? Mi lenne, ha a 8-kor záró boltban már 1-kor sem szolgálnának ki? Ha egy óra kell ahhoz, hogy a váltás megtörténjen, írják, ki, hogy rendelés csak fél l-ig van!" Éppen a beteg érdekében fűzünk kommentárt a meg­történtekhez. S bízvást re­ménykedünk, egyszer ez Ilyen kellemetlenségek se za­varják közérzetünket Sáros kenyér, kései számla minap — azaz október 4-én — jöttem rá, hogy mi­tói sáros a kenyér? — érte­sít bennünket Pálinkó József. — A jelzett napon reggel 6 órakor várakoztam a Kárász utca és Kölcsey utca sarkon. Eközben érkezett a sarki élel­miszerüzlet Kölcsey utca fe­lőli kapljihoz egy kis, pék­süteményt, és egy nagyobb, kenyeret szállító autó. Pél­dás gyorsasággal pakolták ki a különböző rekeszeket. Az egyik dolgozó vaskampójíval húzta be a kapu alatti rak­tár bejáratához a műanyag dobozokat, a másik pedig a kétkllós veknisládát fordítot­ta az alsó láda tetejére, hogy a felső megüresedjen. A fel­ső rekesz leemelésekor né­hány kenyér leesett a ned­ves úttestre. A rakodó ter­mészetes módon visszatette a többi közé azokat. Ez a cse­lekmény Íratta le velem a történteket, s az a gyanúm, hogy a rakodó biztosan nem ott vásárolta saját részére a kenyeret." Bálint József (Felsőváros, 214. ép.) hozzánk fordult fel­világosításért, mert sok volt a számláján: „Azt szeretném kérdezni az illetékesektől, hogy ki ellenőrzi, vagy egy­általán lehet-e ellenőrizni a városgazdálkodási vállalat táviütő szolgáltatásit. Tudni­illik szeptember hónapban pútfütésl díjat követelnek az­zal a magyarázattal, hogy áp­rilis—májusban volt fűtés. Kérdésem, miért kellett ez­zel négy hónapot várni, ha ez a fűtés megtörtént (ami általában nem is rendes fű­tés, csak reggel és este »lan­gyosak* a radiátorok, nap­közben pedig hidegek), a me­leg vizet a nyári hónapokban kéthavonta számlázzák, mi­ért nem lehetett azt a bizo­nyos pótfütést mondjuk jú­nius hónapban számlázni?" Olvasónk kérdését ezennel továbbadjuk. Kié a játszótér? „A Pacsirta utcában la­kom — amikor a déli ebéd­idő kevés arra, hogy a bolt­ban bevásároljak, 5 éves kis­lányommal a Marx téri élel­miszerboltba szoktunk elmen­ni a délutáni órákban. Ekkor az -átjárás- házon megyünk át, egyrészt, mert közelebb, a másik ok pedig az, hogy a házak között lévő két kis játszóteret útba ejtsük. 10— 15 percet töltünk itt el, s megyünk haza, a második műszak megkezdésére. Eddig különösebb probléma nem is volt, csak szeptember 23-én elromlott minden. A játszó­térre érve két kisgyermeket láttunk a homokozóban, s két idősebb nénit a ház sar­kinál Kislányom felszállt a hintára, én pedig fázósan sé­tálgatni kezdtem. S ekkor megindult felém az egyik idős hölgy, s megszólított: -maguk itt laknak valahol, vagy vendégségbe n voltak valakinél?* — kérdezte. Nem itt lakunk, s nem is voltunk vendégségben, csak a boltba szaladtunk el, s egy kicsit hintázik a kislány, s már megyünk is haza — mond­tam én. Es akkor jött a haddelhadd. Odafordult a másik nénihez, s elkezdte: -Hallja, a Pacsirta utcában laknak, s ide járnak játsza­ni. Bezzeg, amikor dolgozni kell, akkor nem jönnek ide. Csak rongálnak mindent, s a kárnak nincs gazdija. Men­jenek innen, mert ez a ját­szótér társadalmi munkával készült, s itt csak a ház gye­rekei játszhatnakKényte­len voltam ezeket leírni Önöknek ahhoz, hogy még egyszer megkérdezzem: kié ez a játszótér? En el tudom hinni azt, hogy tényleg csak a há­zi gyerekeké ez a tér, s azt is elhiszem, hogy társadalmi munkával építették a szülők, s nem jó szemmel nézik, hogy idegen gyermek is tar­tózkodik ott. De véleményem szerint sokkal szebben, sok­kal emberibb hangon is tud­tomra lehetett volna adni ezeket a dolgokat, s én biz­tosan megszívleltem volna a hallottakat, hiszen egyébként a Lechner téri játszótér törzs­látogatói vagyunk" — íria Szekeres Istvánné (Pacsirta utca 23.). A játszótér a gyerekeké, de néha kényszerből még a fel­nőttek ls használják. Erről (r S. A. felsővárosi olvas énk. Nem a hintát, sem a csuszá­kat, hanem a dühöngőt, a fo­cipályát. Olvasónk barátaival alkalomadtán „átjár" Tarján­bá, a négyszázas épületek mögé focizni. Mivel környé­kükön erre nincs lehetőség. Általában este játszanak, mert a gyerekeket nem akar­ják zavarni. Különben is, mire elalszik az övéké, ak­korra be is sötétedik. Ebből kerekedett a baj. Amint írja, többször megdobálták őket Előbb virágcseréppel, aztán krumplival, míg legutóbb sö­rösüveggel. Ügy gondolja, bizonyára nem a „bírói tévedés" kész­tette a tízemeletes bérház valamelyik lakóját az önbí­ráskodásra. Azért sérelmezi olvasónk a drasztikus eljá­rást, mert kilenc óra után „sörösüveg nélkül is" abba­hagyják a játékot, mivel másnap ők is korán kelnek. Bonyolult ügy, akármelyik ujjamat harapom, fáj. Pihen­ni, játszani, mozogni is kéne, de hol? „A város peremén" Katona Györgyné (Apatini u. 12.) azért fakad ki leve­lében, mert mi állandóan a lakótelepekről írunk, holott van a városnak más, sokkal elhanyagoltabb része is, mint például szűkebb hazája, Kecskéstelep: „Ez fölháborí­tó nemtörődömség. Kivllágí­tatlanul szaladgálnak a sötét járdán a részeg motorosok és kerékpárosok. Ha —ijed­ten félreugorva — rájuk szó­lunk, papírt nem túró sza­vakkal fenyegetőznek. Mind­ez nem elvétve fordul elő — hanem rendszeresen, mert ezek a felelőtlen emberek az utcában laknak és részegen garázdálkodnak, nap mint nap." Üzenetek Ügy gondolom, félreértett bennünket Kószó Antal ásotthalmi levelezőnk, a Le­nin utca 21-ból. Korábban azt kérdezte, milyen módja van az észrevételek közlésé­nek, hogyan lehet valaki társszerzője rovatunknak. Azt a választ kapta, hogy közöl­je papíron gondolatait, ta­pasztalatait, 6fcívesen közzé­tesszük. Sajnos, nem így tör­tént, mert valóban szükséges lenne néha a közlekedési sza­bályokról tanultak fölfrissí­tése, de arra a KRESZ-könyv hivatott, amivel a Postaláda egyáltalán nem konkurrálhat. Pol-zer JenZ (Szeged, Jó­zsef Attila sugárút 90.) sze­mélyesen hozta be panaszát szerkesztőségünkbe. Miu'án alaposan átolvastuk levelét, kiderült, hogy nem tudunk segíteni, bár messzemenően egyetértünk bánatával. A te­metőkben néha, sajnos, tör­ténnek olyan dolgok, amik jogosan fölháborítják nem­csak a gyászolókat, hanem a kívülállókat ls. Nehéz helyzetben vagyunk, ha hátulról a sötétben ka­punk egy pofont. Nehéz azért, mert nem tudjuk, kitől, s az sem deríthető kl, miért Majdhogynem hasonló a helyzet a névtelen vagy jel­igés levelek olvasásakor is. Az alattomos szurkálódások, a nagyképű, a titokzatosság lepedőjébe csavarodó jól ér­tesültségek szinte fájnak a közösség gondjáért, bajáért aggódó, s azokon segiteni akaró embereknek. Ezért megvetendő, ha valaki övön alul üt, nemcsak a boksz­meccsen, hanem bárhol az életben. A szabálytalankodót a bíró meginti, vagy másképp bünteti. A Postgláda nem ökölvívó-mérkőzés, nincs is szándékában, nem ls lehet bírót játszani, így a névte­len levelekkel másként bán­ni; velük — sokszor írtuk már — nem foglalkozunk. Ennyit egy jeligés levél ürügyén. Válaszol az illetékes Lapunk 1978. szeptember 15-i számában megjelent írásra Beke Dezsőné dr., a DÉGÁZ jogtanácsosa vála­szolt: „Hogyor Béláné észre­vétele jogos volt, hiszen va­lóban jelent meg olyan tá­jékoztatás, hogy a pótpalac­kokra sem kell egy hónapnál hosszabb időt várni. Jelenlég csak az 1976. december 31-ig beérkezett igényeket tudjuk kielégíteni, annak ellenére, hogy felettes szervünk előző év végi tájékoztatása szerint 1978-ban a 11 kg-os palack­gyártás utoléri magát. Az Alumlniumgyír rekonstruk­ciójának elhúzódása miatt v'.szont ez évben kevesebbet szállítottunk. Eves igénylé­sünk felit. Ezért pótpalackot csak 1979-ben utalunk ki, hi­szen elsősorban az újakat ke11 beknvesolnunk. Sajnálat­tal közöljük hát, hogy a pa­Apróságok? Reggel a Marx téri vá­sárcsarnokban csúcsforga­lom van. Nemcsak a házi­asszonyok jönnek a napi ebédnek-, vacsoránakvalót megvásárolni, nagyon sokan járnak ide reggelizni is. Elég nagy a választék: hi­deg-meleg tej, kakó, kávé, sült kolbász, hurka, több­féle sült hal, friss kifli. Ínycsiklandozó illatok szál­longanak. Naponta több szá­zan látnak neki jó étvágy­gyal reggelijüknek. De az ízek élvezete nem lehet za­vartalan. Pedig viszonyla­gos tisztaság uralkodik a csarnokban. Több műanyag szemétgyűjtőt helyeztek el a talponálló asztalai alatt. Ezeket töpörödött öregasz­szonyok túrkáljók végig ételmaradék után kutatva. Az egyszerű vevő hiába te­szi szóvá mindezt. Talán a csarnokban levő üzletek üzemeltetői tehetnének azért, hogy a naponta itt reggelizők zavartalanul kí­vánhassanak egymásnak jó étvágyat! # Lassan szűnik a tanév eleji tumultus. Nem állnak már hosszú sorok a Jegy­zetbolt ajtajánál, á menza­iroda előtt. Most már Itt az Ideje a vasúti utazási Iga­zolvány készítésének ls. Egyszerű ügyintézés, még­is... A nyilvántartásba vétel­lel volt a baj. Kicsit meg­lepődtem, amikor közölték a vasútállomási irodában, hogy két nap múlva kész. Ahogy elmúlt a negyven­nyolc óra, megyek érdek­lődni. Üvegablak mögött fiatal, szőke hajú hölgy. Nagykönyvben valamit jegy. zetel. Nem zavarom. Bízom benne, hogy észrevesz, őis fiatal, majd csak megért­jük egymást. Vagy öt perce állok már az ablak előtt. Végre kérdőn rám néz: — Érdeklődnék! Elkészült-e az Igazolványom? — Ha azt mondták, mára kész lesz, akkor kész is! Feláll. A fiókban keresgél, valamit mormol, nevemet kérdi. Egy könyvet csap elém, és eb­ben a pillanatban: „Még nem írta alá?" Közben má­sok is Jöttek, hasonló ügy­ben. Kérdően nézünk egy­másra. Mit követtem el? Bőlc István Szeged, Pacsirta u. 22/B nasztevő születnek sem tud­juk a pótpalackot hamarabb elküldeni. Kérjük megérté­süket és szíves türelmüket." A szeptember 29-1 Posta­láda rovatban jelent meg Varga Károlyné panasza. Az SZKV-tól dr. Várhalmi Ká­roly igazgató válaszolt: „Mint minden munkahelyen, így villalatunknál is, illetve a villamoskocsi-vezetők is kö­vetnek el hibáliat. A cikkben leírt szabálytalanságok elő­fordulhatnak, de dolgozóink munkájára nem az a jellem­ző. A KRESZ és az F. 2. Forgalmi Utasítás előírja, hogy mikor lehet a villamos ajtaját becsukni, illetve a ko­csit elindítani, ezenkívül minden havi oktatáson ok­tatjuk. Ha ennek ellenére mégis előfordul szabálytalanság, és azt ellenőreink vagy az uta­sok tudomásunkra hozzák, az ügyet megvizsgáljuk és in­tézkedünk. A levélíró fölve­téseivel érdemben csak úgy tudunk foglalkozni, illetve kivizsgálni, ha az esemény helyéről, idejéről és a villa­moskocsi számáról tájékozta­tást kapunk." A vendéglátással foglalko­zó olvasói levelekre, amelyek a múlt héten jelentek meg, Dékány László, a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója válaszolt: „A Lila akác étterem előfizetéses ét­keztetésével kapcsolatban megvizsgáltuk a menü össze­állítását. Szeptember hónap­ban egyszer volt az ebéd májgombócleves és két sze­let piskótatekercs. Három aU kalommai külön-külön héten állítottak az étrendbe -tész­táé* napot. Rendelet teszi le­hetővé, hogy az előfizetéses étkeztetésnél különböző le­gyen az ebéd összetétele, és csak a heti átlagban írja aló annak betartásit, ami a Lila akác étteremben meg is tör­ténlk. Tájékoztatásul el kívánom mondani, a kialakult étrend­del kapcsolatban az utóbbi időben észrevétel sem az üz­let vezetőjéhez, sem pedig központunkhoz nem érkezett, a vásárlók könyvében ninct bejegyzés, mely tényt úgy ér­tékelünk, hogy a fogyasztók ízlésével és elképzeléseivel találkozik az üzlet törekvése. A Béke bisztró dolgozóinak munkakörülményeivel kap­csolatban hiányolt könnyí­tést, a második kimérőpuli beállítását a jelenlegi hely. zetben csak az ételértékesítő rész rovására tudná vállala­tunk megoldani. Ez az étel­forgalom csökkenésével jár. no együtt, mely üzletpoliti­kánkkal és a fogyasztók igé­nyeivel ellentétes." összeállította: Majoros Tibor Ezen a nyáron is jó né­hányszor megzendült fölöt­tünk az ég, s hol Itt, hol ott okozott bajt, kárt a villám­csapás. A tapasztalatok sze­rint nálunk a június és a július a legvillámveszélye­sebb. Mi laikusok gyakran ösz­szetévesztjük a zivatart a vi­harral. A szakembereid azon­ban gondosan különbséget tesznek köztük. Az elektro­mos jelenségekkel kísért zá­poreső a zivatar, a vihar pe­dig nagyon erős széllel jár. Kétféle — pozitív vagy nega­tív töltésű felhőkből kiinduló — villámról beszélhetünk. Hazánkban általában gyako­ribbak a veszélyesebb „nega­tív" villámok. A „pozitív" villám becsapódási he'ye a talajviszonyok függvénye, a „negatív" villámot főként a kiemelkedő fémtárgyalt vonz­zák. A negatív villámot gyújtóvillámnak is hívják, mert viszonylag hosszabb ideig tart és tűzveszélyes. A hideg- vagy szárazvillámnak is nevezett pozitív villám gyengébb áramerősségű, nem gyújt, hanem mechanikai ha­tást fejt ki. A szabadban különösen Válogatós villámok azok a kiemelkedő pontok villámveszélyesek, amelyek villamosságot vezető össze­köttetésben vannak a jól ve­zető talajjal, ahol sok a ta­lajvíz, vagy a felszín alatti vízfolyás. Zivatarban nagyon kockázatos villanyvezetékek, táviróhuzalok és vasúti vá­gányok mellett járni, mert az összesűrűsödő villamos töltések m'att gyakoriak a villámcsapások. Hasonlóan „keresi" a villám a szabad vizeket is, ezért zivatar kö­zeledtével tóban vagy folyó­ban ne fürödjünk, de na is csónakázzunk vagy horgász­szunk. A kimagasló fa természetes villámhárító, ezért zivatar­ban ugyanolyan életveszélyes, ha nagyobb, magányos fa alá állunk, mintha torony szom­szédságában tartózkodunk. A legtöbb halálos villámcsapás magas fa alatt, toronyban vagy mezőn, mozgás közben éri az embereket. Zivatar idején a szabad­ban általában ne emelked­jünk kl környezetünkből Ha sík mezőn lep meg bennün­ket a zivatar, üljünk vagy feküdjünk le, hogy minél kevesebb célpontot nyújtsunk a villámoknak. Szénakazalba sem tanácsos bújni, ha pedig erdőben vagy egyes facsopor­tokban, fasorokban keresünk menedéket, csak a legalacso­nyabb fák alá húzódjunk. Jó tudni, hogy vannak az e'ekt­romosságot rosszul vezető fák is, amelyeket „nem szível" a villám, ezek: a bükk az éger­és a vadgesztenyefa. A töl­gyet a nyárt, a fenyőt, az akácot és a kőrist viszont kedveli a „mennykő", mert erős a nedvkeríngésük és jó a vezető képességük. Zárt vasúti kocsikban, vil­lamoson, autóbuszon, gépko­csikon (a Trabant és más műanyagtestű járművek ki­vételével) nyugodtan utazha­tunk, mert a fémburkolatuk véd a villámtól. Zivatarban azonban a fokozott baleset­veszély miatt vezessünk óva­tosabban. A fémyázú, fedet­len járművekről — bicikliről, motorkerékpárról, traktorról, pótkocsiról — pedig tanácsos leszállni, s tőlük távolabbra menni. A legnagyobb biztonsággal az épületekben — főleg a beton és a panelházakban — tartózkodhatunk, mert ha be­léjük csap is a villám, csak a külső részüket érinti. A hagyományos téglaházakat azonban ajánlatos villámhá­rítóval felszerelni. A lakásba általában a kéményen, vala­mint a földeletlen tető-, padlás- ós erkélyantennákon juthat be a villám, s ahol légvezetéken s nem föld alatti kábelen kapják az ára­mot, zivatarkor tilos a viL lamcsberendezések használa­ta. Szobaantennával nyugod­tan nézhetjük a te'evíziót, villámtéskor azonban lehető­leg mellőzzük a te'e'oni'ást. A mennydörgéstől ne ria­dozzunk. Már nem lehet baj. amikor meghalljuk. A vil'árr fénye ugyanis előbb ér hoz­zánk. m'nt a hangja. Ha a felvillanástól a dörgésig el­telt másodperceket 333-mal megszorozzuk, megtudjuk, hány méterre csapott le tői. lünk a félelmetes villám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom