Délmagyarország, 1978. október (68. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-01 / 232. szám

10 Vasárnap, 1978. október í." Tehenész a fürdőben Emlékek a régi szórakozóhelyekről A

z elnökre jött rá, hogy nekem fürdő kellene. Nem értettem, mit akar, aztán mondta, hogy van egy szakszervezeti beutaló. Tiltakoztam. Még hogy én fürdőbe! Mit csinálnék én két hétig olyan helyen, ahol nem kell csinálni semmit? Megütne a guta. Igaz, nincs se kutyám, se macskám, az asszonyt három éve eltemettem, Vera lányom meg Sopron környékére mert férjhez. De azért mégis. Csak nem bolondultam meg, hogy vénségemre üdülni menjek, azoknak való az, akik ráérnek meresztgetni magukat holmi büdös vízben. Hát a térdem sűrűn nem hágy aludni, de úgy voltam vele, a sárgaföld majd kiszívja belőle a rosszaságot. Meg aztán jót is nevettem az elnök szándékán. Eszembe jutott És Balázs az üdüléssel, s ott a téesz-irodán el is meséltem nyomban, hogyan járta meg az öreg Kakasszéket a régi nagyíülű világban. Magányos agglegény volt És Balázs, állítólag a bőre alatt is pénzt tartott, de fösvény volt mint a kutya. Ránéztére az isten se nézte volna ki belőle, hogy anyagilag olyan jól áll, hisz' hozzá képest az énekes koldús nyalka huszárnak tetszett Ügy járt-kelt, mint egy madárijesztő. piszkos, agvonnyűtt cáig nadrágjából ki-kivillogott az ülepe, csupacsont gebéjét és szétesni akaró kocsiját a legapróbb gyerek is ismerte. Ez a Balázs úgy cséplés után. mikor készülődött az ősz, gondolt egvet és elment üdülni. Rémuszról leszedte a kötőféket, aztán egy hordó vízzel meg egy halom levelescsutkával együtt belakatolta az istállóba. Állítólag egyetlen fillér nélkül, gyalog vágott neki az útnak, de néhány nap múlva húsz pengővel battyogott haza. Esze ágában sem volt annak levetkőzni és fürödni, amint ott ácsorgott a jövő-menő népek közt. temérdek pénzt dugdostak a markába merő sajnálatból. Mondtam az elnöknek, én nem Zárhatom rá a tehenekre az ajtót. így hát maradok, engem traktorral sem tudnak elhúzntni Szoboszlóra. Akkor m41 nem tudtam, hogy ebbe a földi mennyországba kü'denek. Meg aztán, magyarázkodtam tovább, nekem egv ilyen kirándulás alighanem többe kerülne, mint Ésnek. tekintettel arra. hogy én bizony nem sainálom a hasamtól se az ennivalót, se az italt Azt mondta erre. ne beszéljek neki annyit. Itt a papír és menjek, áztassam a fájós térdemet. Huzakodtam én tovább, de végül is ráb?"4]tek. Azt hiszem, nem voltam elég határozott Most, hogy Itt va"yok, persze cseppet se bánom, sőt kimondottan örülök neki. Nem hittem volna. hogy ilyen jól telik itt az idő. Látom, amint lerakja a nép a göncöt az üvegfal tövébe, pucéran mindenki egyforma. Hogy Tiszteltetem Önt, kedven Barth! Én ugyan csak egy levél txu oyok..., néhány betű egy lapon. fehéren, feketén, nyomtatottan, de ha el tudnék piru'ni, én elpirulnék a megtiszteltetéstől. hogy most ön tart a kezében, és issza a betűimet, vagy éppen csak átfut soraimon. Meleg futkos egész fás testemen, és őrülten sainá. iom. hogy nem jimentes vagyok. fehérebb, csábítóbb, hi. valkodóbb... Elképzeltem önt. És sokszor. bevllom. álmodozom is önről... Mindin változik: magas. szőke, sebhelyes, helyes, de barna, és a jobb szeme iive". alacsony, kopasz és pókhasú. vaav éppen mosolygó, kerek kémJ.,„ állandóan szomorú. filvnfikus. nőcsíbász. vaoy unHfül's. laoitkezű. írógépe előtt élő. vé'in rrinyo*. erős"akcs fráterként lép elő betűim mögül. rálép a szavaimra. megbírálja, megfricskázza őket. eljátszogat velük, mint macska az egérrel, fenségesen, de megértően, és tudtomra én mi mindent láttam már az első nap! A szobám ötödik emeleti , van benne mosdó, az erkélyen nyugágy, délután lehet ott is napozni, szóval minden rendes, mondhatnám úri. Egy csendes beszédű gyöngyösi kőművessel lakunk benne, ő olvas esténként, én meg le szoktam menni a parkba őgyelegni, mindig hallok ezt, azt A nagy liftben is fülelek, sohase hittem volna, hogy ennyiféle ember csődül ilyen helyen össze. Az egyik asszony azért veszekedett az urával, mert nincs fürdőszobájuk, ott mások előtt regnálta, hogy intézze el a portán, ő nem akárki, neki jár a fürdőszoba. Akkor tudtam meg, hogy még a szocialista fürdőhelyen sem egyformák az emberek, csak én néztem őket annak a meleg vízben. Ahogy megérkeztem, küldtek a doktorhoz. Szólítottak elég hamar, de mikor beléptem, még nyomkodták egy magamkorú atyafinak a vállát. Másnaponként iszappakolást írtak neki, azt hiszem, nem is hallotta. Egyfolytában sziszegett, jujjogatott, aztán, hogy szabadult, kényszeredetten heherészni kezdett Nyilván nagyon érzékeny helyen tapogatták. Főorvos úr, szólalt meg ebben az állapotban, kérem, ha nem sértem meg, adjon egy puszit, le íven szíves. S a meglepett tekintetre megmagyarázta: engem ugyanis többet nem tetszik ttt látni, elég volt ennyi szegény vállamnak. Már nevetett a szeme. Rám került a sor. Faggat a főorvos úr, hogy szedek-e orvosságot. ha szedek, akkor miféléket, tudok-e aludni, szeretem-e a meleg vizet, meg ilyesmi, aztán hogy mi a panaszom, hol fáj a lábam. Éppen ott, de nagyon, szisszentem föl. mert hátul a vastag hús fölött mélyesztette be az ujját. Hát ennek aztán úgy megörült, még kurjantott is, maj"! azt mondta nagy vidám-n, hogy fölfedeztünk valamit. Én meg csak szívtam a fogam, nem értettem. hogy lehet így élvezni a másik ember kínját. Oda se figyeltem. miket Íratott föl a kisasszonnyal, csak annvit haTottam, hogy iszappakolás a bal térdre. Slattyogok a városi patikába, ott annvian vannak, mint a nyű. azt hit'em, soha nem érek a kisablak elé. Adtak a cédulámra háromféle tawet**+. .-'-->nr mentem vissza, a Borkóstolóban egy nyelettel be is vettem az első adagot. Megettük az ebédet, isteni bablevest főztek. A rántotthús ellen se volt kifogásom, csak annyi, hogy a írt fogamra is kevésnek éreztem. Megyek aztán iszapolni, került a sor hamar, mert legtöbben ledőltek evés után pihenni. Látom, a jobb térdemmel kezdik a vacakolást, de mire kinyögtem, hogy nekem amaz szokott rosszalkodni, már végeztek is velem, szólították a következőt. Na, gondoltam, ezt se kell Levél az íróhoz adja, hogy sohasem érhetem el az ön szavainak, mondatainak, eszmeiségének színvonalát ... És akkor fáj. Fáj az egész lavom. A szavaim szótagokra betűkre hullanak szét a gyöt-elemtől. hogy mennyire kicsi és jelentéktelen vagyok... De most boldog vagyok! Boldog, hogy ön kalandozik soraim között, még ha közben épre~i az esti vacsorára, vagy a holnapi unalmas programjára gondol is. vagy elolvasás ut ín összegyűr is durván, hogy a szemétkosárba dobjon, én ott is boldog leszek! Az ön szemétko-a-óhgn. az Ön elrontott laviaí között, hátambn nz ön ujjle-yomatúval. az Ön érintésével... Istenem! Milyen jó lenne ha megtetszenék önnek... Ha lennne egy-két bíráló szava hozzám, szerencsétlen kis félfamentes alakhoz... ha csak komolyan venni. Nekem ls mondhatnékom volt, hogy adjon az iszapos ember egy cvikit, mert engem meg ő nem lát többet soha. Ügy döntöttem, elég lesz nekem két hétig a lubickolás is. Odaállok a medence partjára, látom, tele a meleg víz elégedett arcú, többnyire koros embereikel, akik prüszkölnek, szuszognak, nyögdécselnek a gyönyörűségtől. Körül a cementfalnál szorosan ülnek, egymás mellett, mint a fecskék és mondják a magukét, nevetgélnek, vigyorognak. Mit csináljak, közéjük húzódok magam is, a vállam hozzáért egy rengeteg mellű néniéhez, aki éppen a másik oldalán kuksoló kopasz urát fegyelmezte jó vastagon. Tibi, a pofádra mászok, ha betleszólsz, isten az atyám, mondta neki. egyébként a legkisebb harag nélkül. Szóval, folytatta, a lány úgy maradt, s mikor már látszott, s az anyja elővette, hogy kitől van a gyerek. odavágta neki, hogy a te uradtól, a drága mostohaapámtól, s tudd meg, kezdettől fogva engem csípett, téged csak azért vett el, mert én tetszettem neki, s most csinálhatsz, amit akarsz, ha fejre állsz, az se hat meg... A nyanyának szörnyen rikácsoló volt a hangja, akár az esőt jelző páváé. Nem is bírtam tovább, átaraszoltam a másik oldalra a magamformájú férfiak közé. Itt nem kerepelt senki, egy lapos orrú öreg csendesen magvarázta a szőlőfajták tulajdonságait. Azt hiszem, értett hozzá, figyeltem rá. pedig én jószágokkal foglalkozom. Hanem egyszercsak behatol a medencébe egy ötvenéves forma hústoronv, oda furakodott közénk, erőszakos mozgással. De ez még ha"vján. Elkezdte tele szájjal szidni a külföldieket. Hogy ő be nem engedne ide egyet sem. azt hisrtk, mert pénzük van dögivei, övék a diófáig. Itt fancikolt nekem az egvik a bejáratnál, rászóltam, beszélj magvarul, ha ide toltad a kesely pofádat, ilven szép nyelvet úgyse hallottál még életedben sem. Ha érti, elmondtam volna neki. hogy a legkülönb ember a világon a magvar, ha Napóleonnak ma "var huszárjai lettek volna ... Válaszra se méltatták. elúszkáltak mellőle, úgy volt vele a társaság, hogy az illetőnek elment az esze. Végül, hogy magára mc-adt, sértődötten kimászott a vízből. Jól érzem itt magam igazán, s lesz miről mesélnem otthon. Elmondom art is, hogv itt találkoztam a közömbösséggel is. Egy este éktelen dörömbölést hallak, nem tudtam. honnan ered, azt hittem, ácsok kopácsolnak. De, hogy nem maradt abba. kimentem a folyosóra. A negyedik és az ötödik emelet kört elakadt a ki-lift. s a bentrekedtek próbálták észrevétetni magukat. Egy lélek se bújt elő rajtam kívül. A szemközti társalgóban öten tré-seltek, azok se törődtek a bajba futottakkal. Én sántikáltam le a lépcsőn a portára, hogy segítsenek. Nem is annyira a fürdés éri meg, hogy ellőttem. Inkább az, hogv kinézhettem a világra, és azt hiszem, okosabb lettem valamivel. F. NAGY ISTVÁN egy odavetett fél mondat is... Én... én megfulladnék az örömtől! Kérem! Ha idáig elolvasott. most már ne dobjon el!... Dobjon félre! Dugjon a legeldugottabb fiókjába! Bíráljon meg! Szidjon le, tiporjon belém, de ne dobjon el... hogy ott lehessek ön mellett... Figyelhessem a mozdulatait, érezhessem a hű ős fens'séget, a játszi könnye dséqet, ahogyan a szavakkal bánik..., csod 'lk ássam a humorát. a modorát, a stílusát.... elbeszélgethessek az ön soraival, az ön betűivel... Most szégyellem magam. _ miért is áru'tam el ennyire az érzéseimet. Miért is voltam ennyire őszi-te... Hallom, hogy nev~t... Kineveti b'laa síaom"t. szeröv* étlen, félresikerült kis betűimet.... ha ugyan elolvasott idáig..., ha egyáltalán fzV-ontot*...l S-j-tc'om. ha csalódás* okozt-m... Kérem, ne haojra. hogy vételvk között gyötrődjem... Mondjon valamit!... Különben... vé... POÖS EDIT A

víz utáni lázas városépítés 1910 körül nagyjában befejeződött, újból megcsendesedtek a napok, mint amilyen lassan folydogált a medrébe szorított Tisza. A családok napi munkájuk után pihentek, ismerősökkel jöttek össze. Az asszonyok trécseltek, a férfiak borozgattak, politizáltak és kártyáztak. A fiatalok egy-egy családi összejövetelen vagy tánciskolában szórakoztak és szolidan flörtöltek. Az új házasságok így születtek. Moziba vagy színházba ritkán jártak, inkább délutáni feketére ültek be valamelyik kávéházba. Vasárnap délben korzóztak, hallgatták a katonazenét, jó időben kiültek levegőt szívni az újszeged! rózsaligetbe: má.ius elsején kirándultak a Kállay ligetbe. Aztán kitört az első világháború, minden a fejeteteiére állt. Négy év alatt sok családban gyászoltak. A sebek lassan gyógyultak, de a régi szokások már alig jöttek vissza. A családok kellemes időtöltésében a mozi és a színház mind nagyobb szerepet kapott Új filmcsillagokat ismert meg a közönség, mozik épültek, a színház telt házak előtt játszott, új magyar szerzők mutatkoztak be, és világhódító útra új operettek induttak. Már a háború előtt játszott a Korzó mozi (a mai Vörös Csillag), az Uránia mozi a Deák Ferenc utcában, a Vass mozi a Feketesas (Bajcsy-Zsilinszky) utcában, az Apolló mozi a Szentháromság utca (Hunyadi János sugárút) sarkán, szemben a rendelőintézettel. Még régebben létezett a New York és a Kossuth mozi is (ahogy az egész öreg emberektől hallottam). A Vass mozinak két nézőtere is volt; ezek más-más kezdettel, folyamatosan játszottak. A Korzó mozi (szemtanú szerint) nem a jelenlegi helyén nvílt meg először, hanem a tűzottó-laktanvával szemben, (valószínűleg a Szilágyi utcában). Ezeket a régi mozikat Vass Sándor alapította, aki vállalkozó és haladó szellemű ember volt, meg pénze is lehetett A mozi népszerűsége mindinkább növekedett, amikor jött a hangosfilm. A Belvárosi (Szabadság) és a Széchenvi fFáklya) mozik egymásután épültek. A Belvárosi mozi nyitó előadásán ott lehettem, és ez r.agv élménv volt számomra. Legalább másfél órát vártunk, mire a csodálatos, puhára tapétázott falú, óriási nézőtérre beme^ettünk. A hangos, film a némafilmek után na"v esemény volt. mert a szereplők beszéltek, énekeltek, táncukat zene kísérte. Kivételek a Chanlin filmek voltak, ahol általában csak zene' szólt. Mégis felejthetetlenek maradnak! Rajta kívül még szívesen emlékezünk Greta Garbó, Clarc Gable. Gary Cooper. Zoro-Huru, Stan és Pan stb. filmjeire. Ebből az időből a magyar filmek közül néhányat a mai közönség is szívesen néz végig a tévében. A színház is előbbre lépett. A nagv sikení prózai da-abok és operettek után. népszerű operákat is játszottak. Az országos hírű budapesti színeszek közül sokan a szegedi szír házból kerültek a fővárosba. Mega1 okult a Filharmónia Társaság és vasárnap délelőttönként nívós hangversenyeket tartott a Belváros' moziban. (Nem most fedezték fel tehát a moziban rejlő lehetőséget.) Szeged ebben az időben a kávéházak városa volt. Ezek közül azok, amelyek egyúttal szállodák is vottak. már a reggeli órákban megteltek reggeliző vendégeikkel. lry működött a „Kass" (a régi Hungá-ia), a ..Tisza", a ..Royal". az ..Európa" is (a DÉMÁ~Z irodaháza). A többlek, mint a „Korzó" (a Kárász utca és a Dugonics tér sarkán levő könyvesbolt he'yén). az „EMKE" (a Klauzál téri beruházási bank helyén), a „Valéra" (a Bartók téri U házban) kávéházak főleg a dél. utáni órákban népesültek be. A „Kass" megnyitása után az ország egyik legszebb és legmodernebb kávéháza lett. A háború végefelé az volt a terv. hogy Szeged felépíti második kórhazát. Gedóban. Erre azonban már nem került sor. mert kitört az őszirózsás forradalom. A kávéházakban délutánonként szolid kártyázások folytak, jóízű bemondásokkal. Általában alsóztak. ramsliztak, tarokkoztak, ritkábban ferblit vagy huszonegyest játszottak, öregje-fiatalja szívesen bittiárdozott (A klasszikuskarambol legjobb játékosai, pld. Fiseh°r éksze-ész. a Kassza 'árt.) A Színház kávéház az én időmben nem létezett már; édesapámtól hallottam, hogy Pósa Lajos kávéházi márványasztalra ott írta azokat a költeményeket, melyeket Dankó Pista születésük pillanatában hegedűiének húrjait pengetve, a helyszínen nótává álmodott. Aki esti hangulatot keresett, az kiskocsmáját látogatta meg. Országos hírű volt a Tisza-parti Onózóné halászcsárda, városszerte ismerték a Kiss Julcsa kocsmát, a Boldogasszony sugárúton (Április 4. útja) és a Kossuth Lajos sugárúti Kegyelmes aszszonvt. (Keavi.) Érdekes, hogy ennek a három kocsmának tulajdonosa asszony volt Jól állt Szeged a nagyobb vendéglök tekintetében is. Népszerű volt a Hási étterem, amelynek kerthelyisége lényegében most is olyan, mint régebben. A Prófétában (Kárász utca és Kölcsey utca sarok, ahol most az óra-ékszer bolt van) katonazene szólt és vonzotta kerthelviségébe a közönsé-et: a Bohn-vendértő (Dózsa étterem) és vele szemben a Magyarház vendéglő utcai teraszain cigányzenét hallgathattak a vendégek és az utcai sétálók. Az Olasz vendéglő jó söréért volt látogatott Szép időben sokan jártak át sörözni az újszegedi Vigadóba. Épp ott voltam szüleimmel én is. mikor híre jött. ho"v meggyilkolták Ferenc Ferdinándot, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét. Nem írtettem szüleim izgalmát akik felindulva mondták, hogy ebből háború lesz! Art ls láttam, hogy mindenki hazafelé indul. Sok kis cukrászda működött és árulta a jobbnál jobb édességet Ha csengelyüjét rázta az utcai fagylaltárus — akinek fején rendszerint piros fez volt —. a gverek»k rögtön körülvették, mert fillérekért kaptak a 'i"om törökösen készített fagylaltból. A legna-vobb és leglátogatottabb cukrászda a mai Virág elődje, az Árvái cukrászda volt, de még terasz nélkül. Az Oskola utcai Suhaida cukrászdának krémmel töltött, szrtanioloanttha csomagolt csokoládé csem°"éjét országszerte árulták. Ha különösen jó voltam, akkor én is kaptam. A kirándulás ls a szórakozás egv fajtája. Ez volf az alapia annak. bo"v a fohrtősebb prtrtrok Sze"ed környékén kiskertet vásároltak. és ratta nvaralót építettek. A hétvéget itt töltötték. Elsősorban Szatymaz. Felsőkö-n->nt (Fzi.ásttza) és A 'sóközpont fMórahalomi rípesült be sz"""diekkel. akik hamarosan szőlőt és gvünpöVpösr tel "uítettek. a F'eped könváki ma"as fokú gyümölcskultúrát. a szrtturzi ős-ibara-k jó hírrt akkoriban alan-z+^-V —ölj A tft'^iV^^t a hétvétt há—t a szegediek rt^ebhen f-u-Mttttk. és ez e~Art is könnyebben mert. mert abban az 'döben ""eged ha**ra A—'•'•halomról Csengéiéi" ért. ígv vált "z a vrték c." ——ág e"vjk pvürr.01~stt-m.fl0 kö-pcr.tiás'á. a sze"ert emb"rek Verts-erett*-- "ly <—k u°m-s i-gg'őltásnek láttzott. vé":ii 's jövedelmezővé te+tt r" att11 Ji hom-'-nn a gyümö1"- s- lg +o—-ISejS^ DR. VAMOSőY JÖZÓEF