Délmagyarország, 1978. október (68. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-06 / 236. szám

4 Péntek, 1978. október 8. postaláda társszerzőnk az olvasó Az emberek cselekedetei kiszámíthatatlanok. Nem lehet tudni, miért takaróznak közösségi lepellel azok, akik egyé­nt boldofu'Asukat keresik, • az sem érthető, miért burko­lóznak az Ismeretlenség homályába azok, akiknek észrevé­telük, panaszuk jogoz és közérdekű. Elgondolkodtató, mi készteti az embereket óvatosságra, nevűk eltitkolására. Rossz beidegződés, múltbé.l hagyomány, vagy tényleg baja esik annak, akt fölemeli szavát az Igazságért Bevallom őszintén, nem tudom! Mindezt azért Írjuk, mert megint kaptunk egy sor névtelen levelet, s megint sokan kérték, érdekűkben csak a monogramjuk szerepeljen. Vagy egyál­talán kl se Irjnk nevűket Néhányszor, csak a téma fontossága miatt, ezt meg Is Kötelesség és mosoly az ebéd májgombóc lovas és két szélet piskótatékercí volt. Meglehetősen szűkös anyag! körülmények között telték gyermekkorom nap­jai, ám arra jól emlékszem, ha volt sütemény, azt édes­anyám ebéd után éc nem ebéd helyett adta." Ami sok. az sok — tudat­ja levelében (teljes név ée cím) egyik olvasónk. Az Áp­rilis 4. útján a Béke biszt­róban tízllteres bekötött Üve­geket a nót dolgozók ötper­cenként emelgetik. Hiányol­ja á könnyítést, a másik kl­mérőpultot. történtekkel nincs megelé­gedve. Ügy véli, nem tisztí­tották kl rendesen kabátját, hiába reklamált Harmath Endre (Szeged, Gábor Áron u. 35.) olvasónk észrévételét elküldtük a Volán 10. sz. Vállalathoz. Balesetveszély! Ökröt Arpádné, a felsővá­rosi öregek napközi ottho­nának helyette* vezetője 14 aláíráeo* levéllel köszöni meg a szegedi Dankó PUta untkar tagjainak a kelle­mes délutánt. Ugyanis t/J. Lakatot Géza vezetéaével ingyen muzsikáltak a közős Ilona névnapon. Nem sokkal később újra öröm érte az öregek napközi otthonának lakóit. A szegedi Volán ke­vés pénzért elvitte őket Szarvasra Külön szól az el­ismerés Kocsis S. Imre so­főrnek, aki a kedvükben járt a kiránduláskor A balatonfüredi szívkórház főorvosának ás dolgozóinak fáradozásáért, hálás B. Pász­tor Mária (Szeged, Lenin kft 63.) Levelében árról in­formál bennünket, hogv a Balaton partján a szocialis­ta gyógyítás szép példáját látta, tapasztalta, amikor ott volt. Anyagi érdekeltség és vatogátAs nélkül gyógyítot­ták az emberekét, meg tré­fálkoztak la. hogy jobb lé­gyen a hangulatuk. Megtörténik ennek a for­dítottja is. Amikor a szol­gáltatii mené morgás és méltatlankodás ta párosul. Bérelné Vossfcó Mária (Tar­ján 584/B) levelében azt ir­ta le, hiányzott a figyelmes­ség udvariasság. Másodszor­ra gyalogolt a hibabejelentő­höz. s ott — szerinte — dur­ván rátámadtak, hogy már háromszor hagytak értesítőt lakásukon, csak ók nem vol­tak hajlandók otthon tartóz­kodni. Mivel vészéi vertet ett terhessége miatt állandóan lakásán van. kétli olvasónk, hogv hoztak volna neki ér­tesítést. E kis hercehurca után má«nat> két udvarias fiatalember tíz nerc alatt megiavította a hibát kapute­lefont Egyéni érdek, közérdek Náha még srllk«ég van a múltból maradt káros örök­ségre. a kerítésre. Ezt a la­kótelepeken is nao mint nap látjuk, hiszen ahhoz, hogy rendben menlenek a dolgok, sajnos még elég sokszor kór­Utókat kell állítani. így tör­tént ez Tarjánban. a lll-es épület környékén Is. ahol az autóktól, az autósoktól kerí­tették el a zöldet Amint Tóth Imre olvasónk írja, nemrégiben ledöntötték a kerítést, és a járművek le­taposták. összevágták a fü­vet. Okát U elmondta, miért, ugyanis a trafóállomás hely­reállítása után a kerítést el­felejtették visszatenni a he­lyére. Pedig a zöld érdeké­ben még rászorulunk. Közérdekű Javaslatot tesz egyik olvasónk a Derkovlts utcából. Amióta aszfaltozták az utat. azóta a kertekből a szemetet nem hordhatják oda. Szeretnék, ha a szemét­szállító járat feléjük is köz­lekedne, Többedmagával tanácsta­lan Kitt Péter Szőregről, a Megyar utcából. Nem tudják pontosan, hogy lesz-e veze­tékes gáz az utcájukban. Mi­vel mostanában sok dj ház épül arrafelé, nem mindegy, bele verik-e magukat költsé­gekbe, vagy sem. Mert, ha lesz vezeték, akkor nem sze­reltetnek széntüzelésű kazá­nokat a házakba. Kóbor kutyák Szinte már elképzelhetet­len a Postaláda kutyaügy nélkül Sajnos ebből arra kö­vetkeztethetünk, hogy nem mindig tőrténnek megfelelő Intézkedések. Azt is megért­lük, valóban kutyaszorítóba került a városgondnokság és a városgazdálkodást vállalat, mert az emberek hanyagsá­gát nsm tudják helyrehoz­ni máról holnapra, A levél­írók panaszé, felháborodása is helyénvaló, mert valamit csak tenni kellene, hiszen a kutyák továbbra is falkába verődve kóborolnak, és bájt ókóMiák. A fodörteléplek ti­zenkét aláírással igazolt le­vélben adták tudtunkra, hogy ügyükkel — öt kutya megtámadott egy négyéves kislányt — mér bejárták „Tolnát—Baranyát", s eddig még csak ígéretet kapták. Ugyancsak az állatok el­len kelt kl Balázs Dexsóni (Szeged, Sólyom u. 1.) ls. Ezt Írja: „Ügy hiszem, hogy több ember véleményét tol­mácsolom, mint anya. peda­gógus és a Hazafias Nép­front tarjám körzeti bizott­ságának a tagja. Kérésem, hogy késedelem nélkül meg­felelő intézkedéseket hozza­nak a kóbor kutyák befogá­sára, és ártalmatlanná téte­lére." Saját kálváriáját mondja el, hogyan sikerült időben orvoshoz vinni gyer­mekét, akit szántén egy kó­bor kutya harapott meg. Vendéglátás Az üzemi ebédről minden­kinek van mondanivalója A minőséget és a mennyisége' kifogásolják az emberek. Ál talában meg is szoktak nyu godni. ha az árára gondol­nak, s beérik egy fejbólin­tással, ennyiért ennyi jár Móricz Antal (Szeged, Felső­város 315/A) ls általában megvan elégedve a Lila akác étterem menüjével, de az utóbbi időben nincs minden rendjén — ahogy írja. „Má­sodszorra fordult elő, hogy Rossz automaták Kováét Gyula jogosan nlnce kibékülve az autóbu­szok jegyautomatáival. Nem a póruljárás fokozatait Írja le, mint ahogy mások szok­ták, hanem Javaslatot tesz annak javítására. Mint azt levélírónk is tudja — bizo­nyára ezért küldte el ötlete másolatét —, csak a szak­emberek hivatottak megítél­ni. alkalmazható-e elképzelé­se, avagy sem. Ugyancsak a rossz auto­matát vette célbe H. K. tar­jáni olvasónk. A nagypostán akart bélyeget venni, mivel hosszú sor állt az ablaknál, az automatával próbálkozott. Mtnt annak rendje-módja, gyanútlanul bedobta a forin­tost a gépbe, hallotta ls, ahogy zuborog, de hiába vár­ta a bélyeget Másikat la beledobott, akkor se Jött semmi. Ablakról ablakra küldözgették, mire megtud­ta. amit különben egyből észrevett, hogy az automa­tában nincs bélyeg. Csak azt nem érti, miért nem írták rá, hogy rossz. Akkor bizo­nyára másokat se ért vol­na hasonló kellemetlenség. SssntágóMl Károlynénak '(Szegad, Sziliért sgt 3Ö/A) már van bélyege és boríték­ja. Ó többek nevében posta­ládát kér a Tabán ABC­hez a sarókra, hogy ne kell­jen messzire hordám a le­veleket Apró bosszúságok A Bérkert ét a Vtrttny utca sarkán eső után megáll a víz — írja jeligés levelé­ben egy édesanya Újszeged­ről. Emiatt a gyerekeknek a forgalmas úton kell járni­uk. Mást ls említ. „A Bér­kert utca egyik szakaszán van a Holt Maros a járda mellett. Ez a senki földje, a fél járdát benőtte a gaz, csalán, a ha szembe jön va­laki, még kitérni sem le­het Evenként egyszer-két­szer kaszálnak ugyan, de a járda széle valahogy mindig kimarad... Beköszöntött az ősz, jön a tél, de talán lesz még egy-két nap Jó idő, amikor ezt a munkát el le­hetne végezni azoknak, akik­re tartozik." Balogh Andrásné (Gyöngy­virág u. 17.) a Budapesti körúton levő mos ós zal ónban Válaszol az illetékes Lapunk szeptember 22-1 Postaládájában Szélpál Já­nos Lomnicí utca 17. szám alatti olvasónk panaszára a DÉMASZ szegedi üzemigaz­gatóságától jött válasz. Hö­römpő József igazgatóhelyet­tes és Gazdag János osztály­vezető aláírásával. „Az észa­ki kirendeltlég vezetője kö­zölte, hogy a panaszos beje­lentése jogot volt, t ki is javították a hibát. Utasí­tottuk a kirendeltségvezetőt, máikor a vezeték átépítésé­nél, ha az tartósan elhúzó­dik, ideiglenes világításról gondoskodjon." Székely Árpád Vedres ut­cai olvasónk a hangoabe­mondók használatát tette szóvá lapunk szeptember l-l számában. Sebők Imre fő­osztályvezető, Szabó István kereskedelmi osztályvezető a Volán 10. sz. Vállalattól vá­laszok. „A cikkben közölt ol­vasói észrevétellel teljesen egyetértünk. A hangosbe­mondók használata az uta­sok biztonságát, informálását ée a helyet utazási szokások kialakítását egyaránt segíti. Ezért azok használatát gép­kocsivszetőink részére elő­írtuk. Az előírás betartásá­nak feltétele az üzemképes erősítő az autóbuszokban. A még meglevő régi autóbu­szokon ez már kevésbé biz­toeithatő, de a panorámás buszokon igen. Az erősítők használatát a jövőben jobban ellenőrizzük, A régi autóbu­szokon kedves utasaink tü­relmét kérjük az év végéig." Sárközi Lászlóné olvasónk ugyanekkor megjelent pana­sza, mely szerint elővétel­ben megváltott jeggyel sem tudttk a buszra felszállni, s Jugoszláviába utazni, az alábbiakat válaszolták: ^4 jugoszláv vállalat személy­zetinek magatartására az utóbbi Időben tok bejelentét érkezett vállalatunkhoz. Ez év augusztusában kértük felügyetéti szervünk Intézke­dését a visszásságok meg­szüntetésért. Rövid időn be­lül szsmilyes megbeszélésen rendezzük az érintett válla­latokkal — VOJVODINA Autóközlekedési Vállalat és a Volán 8. sz. — problémá­inkat. A zsúfoltság csökken­tése érdikében a 6 órakor induló járatra külön tartalé­kolunk autóbusst, hogy idő­ben gondoskodjunk mentesí­tő járat indításáról. A jövó évi nemzetközi menetrend kialakításához javasoltuk a járatok számának növelését. Reméljük, hogy a fentiek szerinti intézkedéseket olva­sójuk megelégedéssel nyug­tázza. Kérjük, munkánkkal kapcsolatos észrevételeiket a jövőben is juttassák el vál­lalatunkhoz." összeállította: Majoros Tibor Azt kérte H. J. (Gyöngy­tyúk a 7.) olvasónk, hogy fotóriporterünk ne csak a szépen épülő házakat fény­képezze, hanem menjen to­vább pár száz méterrel, mert ott is van látnivaló. A rókusi temető környékén tábla tiltja, hogy nem sza­bad szemetelni, ennek elle­nére a hulladékot oda ön­tik. A Makkos erdő sor vé­gén, a temető bejáratánál tévéképernyők félig össze­törten hevernek, mellettük sok szemét. Rágondolni is rossz, mennyire balesetve­szélyes, mivel sok gyerek játszik a környéken. De nemcsak az apróságoknak, hanem a felnőtteknek Is komoly veszélyt Jelent Ké­pünk a sok hulladékot mu­tatja, aminek megszünteté­séért Intézkedni kell! Az urbanizált bagoly Hajnal volt. Az autóbusz­ra vártam kisfiámmal — s egyszeresük egy madár jött abból az Irányból, ahonnan az autóbusznak kellett vol­na érkeznie. Nyílegyenesen siklott a betonút fölött, pa­rázsló szemével, villogó nagy fejét forgatva elénk ért, és egy gyors kanyart véve eltűnt a tarjáni to­ronyház erkélyén. „Macs­kabagoly VOlt", jegyeztük meg, és osodálKbrva néztük az erkélyt, melynek beten­korlátja mögött eltűnt. Ho­vá húzódott, mit keres ott, talán csak nem ott lakik, hogy olyan otthonosan, ha­tározottan szállt le, s ' ha igen, akkor miképpen fér meg az ember szoros kö­zelségében, egy nyüzsgő, zajos, új lakótelep tömb­házában? Érdemes lett volna fel­menni a hetedik emeletre, becsengetni a lakásba. De hajnal volt, nem a legal­kalmasabb látogatási idő begolyűgyben... S most, fél év múltával újra arra sétáltunk, hold­tölte volt, ée párját hívta huhogva a hetedik emele­ten a bagoly. Megtelepe­dett! — dobbant örömmel szívünk! Igaz, gyermekko­romban magam is felfedez­tem néhány gyöngybagoly­féózket padlásokon, temp­lomtornyokban, de zajos lakótelepen soha nem talál­tam. Ugy látszik, egymás közelségiben való türelmes megtérésünk folytatódik és kibóvüL A bölcs éji ma­dár kitart mellettünk most is — most, amikor urbaai­zálódásunk növekszik, visz­szafordíthatatlan városi fej­lődésünk egyre Inkább ma­gányossá tesz, mert egyre Inkább elválaszt ősi élő­lénytársalnktól. Persze az, hogy a bagoly kitart mellettünk, metafó­ra; kitart, ha elfogadható lehetőségnek találja, hogy beilleszkedjen az új körül­mények közé. melyeket ml, emberek teremtettünk — nem az ő, hanem a ma­gunk szárnál*. Barátságos lénye mégis kiutat jeléi a kiúttalanságból (abból "a látszatból, hogy a termé­szet mindörökre elszakad tőlünk), mart megvan ben­ne a képesség, hogy lépést tartson fejlődésünkkél. Igaz, mér a barlangban ls tártbérlók voltunk a kertit fajú, előre néző, bölcs te­kintetű, némiképp ember­arcú madárral. Reméljük, továbbra la társbérlőnk marad, a sokemeletes tömbhazak, zúgó Iparetar­nokok, tv-antennák erdei­ben, és a neonfényes for­gó reklámok világában. Ez a világ a közelebbi és fő­leg a távolabbi jövőben egyre nagyobb lesz, ezt minden optimista terület­rendező és futurológus szent ígérettel fogadja. Ha tényleg ..bölcs" a ba­goly. t megpróbál fennma­radni — a barlangok, bás­tyák, templomtornyok után a toronyházaik erkélyein —, akkor örülhetünk, mert ak­tív gondoskodásunk nélkül is kialakul az új társbérlő­viszonyunk a városiasult bolygón. Ennek bizonysága az említett bölcs, urbani­zált bagoly. Csizmazia György Z. zakója Egv reggel Z. különösen kínos ele­ganciával jelent meg a munkahelyén. A magában mintás, méregdrága Ing épp hogv kilátszott a rozsdavörös nyakkendő alól A legutolsó divat sze­rinti zakó eltérő színű kts mellénnvel. m'ndez összhangban állt a szűkített szánS nadrárgal. Ogv tűnt. Z. aznap a tökélvre törekvés Igényével duplán borotválkozott. A kollégák kooott farmerhez szo­kott szeme egv pillanat alatt kiszúrta a Vá'tozást. Az első ámulkodás után öltözködési tanácsot adtak Z.-nek. — Igaz. a nyakkendő megv a zakó színéhez, én mégis okkersárgát kötöt­tem volna — szólt valaki a rajzasztal mögüL Gizike elbűvölőnek találta a szere­lést. csak a nadrágból kellene felhaj­tani egy centit. Olga volt a legdrasztikusabb: — Hogy az ördögbe tudtál felvenni ilyen lehetetlen színű mellényt? Pe­dig látom. Ízlésed van, mert a nyak­kendő az cuki. Z. egv ideig hallgatott, majd ujját az égnek emelte. — Acsi emberek! Ismeritek-e az egyszeri böllér esetét a kolbásszal? Nagy kan disznót vágott a gazda, s kérte a böllért. sok kolbászt csináljon, ízeset, erőset. parasztnak valót Hatan voltak, haladtak a munkával, fél tíz­re asztalon volt a nagy állat. Mikor­ra ledarálták az ötven kílónyi húst, befűszerezték, összekeverték, elmúlt három óra. A háziak, á rokonok kós­tolgatták. «— Több só kellene bele — így az egyik. — Még egy kis tokaszalonnát elbír­na — mondta a másik. — En még tennék bele borsot — szólt a harmadik. Végigízlelték a kolbásznakvalót mind a hatan, tökéletesnek egyik sem találta. Ha'lgatott a böllér. Nehéz keiével nyúlt a hús utón. fél marékkal kivett belőle, s megízlelte. Nézte a mennye­zetet. rágott még kettőt a kolbásznak­valón. aztán lenyelte. A többit széles mozdulattal visszacsapta a halom te­tejére. — Így marad! — mondta határo­zottan. 2.. bár most nem látszott böllérnek, ujjával a saját szerelésére mutatott: — Így marad tz isi Szabó Pál Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom