Délmagyarország, 1978. október (68. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-31 / 257. szám

4 Kedd. 1978. októVr 3Í: Felnőttoktatás az iparban 2. Vállalat és iskola — Van olyan cég, ahol külön oktatási osztályt is létesítettek, amely támogatja, szervezi a továbbtanulást. A vállalatot érdekli, hogy halad nálunk a dolgozója. A másik véglet, hogy azt sem tudják, jár-e mé3 iskolába az emberük, vagy már megbukott, évet halasztott, vagy egyszerűen elmaradt az órákról. Lehet, hogy ezek azért minden tanítási napon eljönnek a munkahelyükről, csak éppen az Iskoláig nem érnek el —magyarázta Dr. Perényi János, a Déri Miksa Szakközépiskola igazgatója. — Nem lehetne értesíteni az üzemeket, hogy szerepelnek dolgozóik az iskolában? — Ha kérik, értesítjük őket. Tovább növelné azonban az adminisztrációs munkánkat, ha kétezer ember ügyében külön leveleznénk a vállalatokkal, hogy megjelent-e dolgozójuk az órákor, megtanulta-e az anyagct vagy nem. Van ennél egyszerűbb megoldás is, amellyel sajnos ritkán élnek a személyzeti osztályok: minden tanulónknak adunk tanulmányi lapot, beleírjuk a beszámolók eredményét. Ezt minden beszámolási időszak végén ellenőrizni kellene. Az esti és levelező oktatás tetemes munkaerőt von ki a termelésből. Dr. Kövér Béla, a DÉLÉP személyzeti igazgatóhelyettese: — Minket az építőipar sajátos körülményei egyenesen kényszerítenek a felnőtt továbbképzés kiemelt támogatására. Ugrásszerűen fejlődik az építőipar gépesítése, a fejlettebb technika pedig még szembetűnőbbé teszi dolgozóink szakmai hiányosságait. Mindig kevesebb fizikai munkáskéz lesz, máris stagnál a létszám. Ugyanakkor a tervek előírják a termelés folyamatos növelését. Fizikai dolgozóink többsége vidéki. ezért munkaidő utáni képzésük nehezen oldható meg. összetételük is eléggé heterogén, nekünk föl kell vennünk, ha analfabéta vagy ha börtönből jön az illető, akkor ls. Embereink egy része olyan, minta futóhomok. Az elmúlt évben körülbelül 1400 ember lépett be, illetve kl a vállalattól. A vándormadarak közül is megpróbáljuk kiszűrni a rendesebbeket, megkötni őket. A szakmai képzés fejében olyan követelményt támasztunk, hogy az Illető egv évig maradjon utána a vállalatnál. Az utóbbi két évben a munkaerőnek ez az egészségtelen fluktuációja csökkenő tendenciát mutat A vállalati képzési lehetőségeknek is lényeges szerepük lehet ebben a csökkenésben. Udvarhelyi Ferenc, a 10. sz. Volán oktatásügyi osztályvezetője: — Minden vállalat támogatja a szakirányú továbbképzést. Nem munkakörre előírt szakképzettség esetén is engedélyezzük a tanulást, csak olyan feltételeket támasztunk, hogy inkább meggondolja az illető, oda menjen-e vagy máshová. Ha valaki bölcsész akar lenni, vagy tanítóképzőbe jár, esetleg jogi karra. akkor például több fizetésnélküli, kevesebb fizetett szabadságot adunk neki. — Annyi fizetett szabadságot ad a vállalat, amenynylt akar. Ha nem látja hasznát a dolgozó támogatásénak, akkor nem ls támogatja! — Némelyik üzemben 6orrrrl probléma nincs, munkaidőben állandó kilépővel rendelkeznek a továbbtanulók. Másutt örülnek, ha jár a dolgozójuk tanulni, csak r.e kelljen neki adni semmit. Ha valaki be tudja úgy osztani az idejét, hogy eljarhat a konzultációkra, akkor nem szólnak bele. — Volt olyan, hogy írásbeli beszámolóra nem engedték el az embereket. A boltvezető-helyettes nem fogadta el az iskolalátogatási papirt, a szakszervezeti titkárhoz pedig nem mindenki n.er elmenni. Az olyan emberek akadékoskodnak legtöbbet, akiket kiemeltek iskola nélkül és most féltik az állásukat, tekintélyüket. — Mi egyetlen vállalattal, a vasúttal kooperálunk. A vasútnak pedig egyre nagyobb szüksége van szakképzett munkaerőre — mondták a Bebrits Lajos Szakközépiskola vezetői, Kálmán Mihály és Dr. Szöllósi Gyula. — Növekszik a munkaerőhiány, ez is kényszeríti a vasutat a folyamatos korszerűtsítésre. A MÁV a lehetőségeihez képest támogatja a felnőttképzést is. Mind nehezebb azonban megoldani az iskolába járók helyettesítését. Az ötvenes években még volt leváltási lehetőség, akár hetekre is nélkülözni tudták a vasutasokat. A vasút éjjel-nappali üzem. A szabadjegy önmagában már nem bitosít kellő vonzerőt. A forgalom a tanulás miatt sem állhat meg, ha nem tud elegendő szabad időt biztosítani a munkahely, fölszaporodik a hiányzás. Föltornyosul az anyag a hallgatóink előtt, elvesztik az önbizalmukat, végül egészen elmaradnak. Ismerve személyes és munkahelyi gondjaikat, akik kitartanak azoknak segítséget adnak a tanulmányi színvonal megtartásához. Horváth Ferenc, a Rózsa Ferenc szakközépiskola igazgatója: — 243 munkahellyel állunk kapcsolatban. Ennyi vállalattal képtelenség tartós együttműködést kialakítani. A tanulmányi kedvezményeket minden vállalat megadja dolgozóinak, de véleményem szerint a felnőttoktatás nem kapja meg azt a törődést, figyelmet minden munkahely részéről, amelyet társadalmi jelentőségénél fogva megérdemelne. Tanács István (Folytatjuk.) között A Német Demokratikus Köztársaság, bár területre és lakosságra nézve nem tartozik a legnagyobbak közé a világ tíz iparilag legfejlettebb országa között található. Az ipari bruttó termelés, amely 1949-ben 22 milliárd márka volt, 1976-ban már 266 milliárdra emelkedett. A nemzeti jövedelem ugyanezen idő alatt 22-ről 147 milliárdra halmozódott. Az ipari fejlettség mutatója, hogy amíg 1949-ben 100 000 márka nemzeti jövedelem eléréséhez 30 dolgozó munkája volt szükséges, addig ma csupán öté. 17 év alatt benzinből csaknem háromszorosára, nyersacélból, cementből több mint kétszeresére nőtt a termelés. Az életszínvonal emelkedését jelző háztartásigép-gyártás is megnőtt: például hűtőgépből 1960-ban 139 ezer, 1976tan már 554 ezer készült. Hosszú évek tervszerű, szívós munkájával sikerült kiküszöbölni az jpar területi aránytalanságaiból adódott hátrányokat. Az új német államnak a második világháború után egyetlen kohója maradt, négy kiöregedett kemencével. Az ország kettéosztása miatt a legtöbb — valamennyire ls épen maradt — üzem nyersanyagforrás, szállítási lehetőség nélkül állt. Az egykor iparilag elmaradott Cottbus megye ma az energia- és fűtőanyagipar jelentős központja, ahol az elmúlt öt év alatt több mint 50 százalékkal nőtt a termelés. Hasonló fejlődést mutatnak a többi megyék is: Halle a vegyipar fellegvára, Magdeburg a nehézgépgyártás, Karl-Marx-Stadt a textil, textilgépipar hazája, Erfurt az irodagépgyártás központja. A fejlődés újabb Jele, hogy az iparban nagyarányú koncentrációt hajtanak végre. Az utóbbi két évtizedben az ipari üzemek száma húszezerről tízezerre csökkent. A kis- és középüzemek összevonásával olyan üzamóriások keletkeztek, mint a 30 000 dolgozót foglalkoztató VEB Leuna Művek, a bitterfeldi vegyi kombinát, a magdeburgi Ernst Thálmann nehézgépgyártó kombinát — 13—18 ezres munkáslétszámmal. Az ipari üzemek áilóalapja hozzávetőleg 230 milliárd márkára rúg. Az NDK megbecsült tagja a KGST-országok táborának. Külkereskedelmi forgalmának kétharmadát szocialista országokkal bonyolítja le. Legjelentősebb partnere a Szovjetunió. Hozzá és a többi szocialista országhoz félezer szerződés és megegyezés fűzi az NDK Ipari üzemeit, kutatóintézeteit Az NDK és a szocialista országok kölcsönös áruszállítási volumene, amely 1975-ben 49,2 milliárd márka értéket képviselt. 1980ra várhatóan 93 milliárdra emelkedik. Tovább szélesedik a tudományos-műszakl együttműködés: az erre vonatkozó feladatok mintegy 80 százalékát szovjet— NDK együttműködéssel oldják meg. Integráció és fejlődés Lengyelország külkereskedelmi tevékenységének fő területe és az egész ország fejlődésének legfontosabb külső tényezője — a szocialista közösség. A KGST fedezi jelenleg a lengyel népgazdaság importszükségleteinek zömét: a beruházási javak mintegy 55 százalékát, a kőolaj több mint 80 százalékát, a vasérc mintegy 70 százalékát, a lengyel ipar számára szükséges anyagok és nyersanyagok 50 százalékát. Másfelől Lengyelország a KGST piacán helyezi el egész iparitermék-kivitelének 80 százalékát, ezen belül a különféle exportált gépek és berendezések 60 százalékát. A szocialista országok — közöttük is elsősorban a Szovjetunió — ötéves időszakokra egyeztetett és egyre szélesebb arányban megújított nagy megrendelései eredményezték azt, hogy Lengyelországban kifejlődött és a világ első tíz-tizenkét termelője között megerősítette helyét a hajógyártás, az autóipar, az építőipari és a szerszámgépek, számítógépek, bányaberendezések gyártása, a vegyipar, a cementipar és a komplett létesítmények szállítására történt szakosodás. Szintén az egész KGSTviszonylatban végbemenő integrációs folyamatnak, vagyis a termelés, a kereskedelmi forgalom, a fontosabb beruházások kölcsönős egyeztetésének, a széles körű műszaki-tudományos együttműködésen alapuló termelési szakosodásnak és kooperációnak az eredménye, hogy Lengyelország előtt évről évre szélesebb fejlődési lehetőségek nyílnak. A KGST keretében végbemenő integrációs folyamatok alkotják a hetvenes években a szocialista közösség országaival folytatott lengyel külkereskedelem növekedésének és szerkezeti korszerűsödésének a fő motorját. 1960-ban például az ezekkel az országokkal folytatott kereskedelmi forgalom 1,5 milliárd rubellel zárult, 1970-ben már 4.1 milliárd rubel volt. az idén pedig várhatóan eléri a 12 milliárd rubeles összeget. Emellett különösen lényeges az, hogy 1978-ban a forgalom összértékének mintegy 22 százalékát a szakosodási és kooperációs alapon termelt áruk szállítása teszi ki. Az 1971—75-ös tervidőszakban Lengyelország 156 ilyen jellegű kétoldalú és 27 tobb oldalú egyezmény megvalósításában vett részt, a jelenlegi időszakban (1976— 1980.) csak a már eddig aláírt vagy előirányzott kétoldalú egyezmények száma eléri a 190-et. Mindezek az egyezmények korántsem merítik ki a szakosodási. még kevésbé a kooperációs együttműködésben rejlő óriási lehetőségeket. Jelenleg erőfeszítések történtek arra, hogy az együttműködés kiszélesedjék és elmélyüljön, s az eddigieknél nagyobb mértékben terjedjen ki egész ágazatokra'és a gazdasági tevékenység minden fázisára a tudományos kutatásoktól és a tervezői munkálatoktól kezdve a termelésig. szállításig és cseréig bezárólag. Évről évre nő Lengyelország részvétele a közös nyersanyagkitermelő és ipari beruházásokban. Jelenleg befejezéshez közelednek a munkálatok a szovjetunióbeli orenburgi gázvezeték és a több mint 400 kilométeres novopolicki kőolajvezeték építésén; folytatódnak, illetve részben már jelentősen előrehaladtak a munkálatok a többi közös beruházáson: az usztv-ilimszki fa- és cellulózkombinát, & kijembajevi azbesztüzem, a kubai nikkelbánya és -kohó, a novovolinyszki villamcsberendezések gyára (szovjet—lengyel—NDK beruházás) építkezésén és egy sor más beruházáson. A KGST-országok szocialista gazdasági integrációjában való részvétel kiterjesztése, valamint az Integrációs folyamatok két- és több oldalú elmélyítése a lengyel fejlesztési stratégia egyik fő alapelve. lakásépítkezés a Szovjetunióban Az utóbbi évtizedben megkétszereződött a szovjet népgazdaság teljesítőképessége. A népgazdaság jelenéhez az alapokat a kiemelt központi beruházások adják. A Szovjetunió már a hetvenes évek elején világelső volt a nyersvas, a vas, a mangán és a krómérc, a szén és a koksz, a cement, a kálisók és a foszfát nyersanyagok termelésében, a traktor, a Diesel- és villany mozdony gyártásában, a gyapot- és a lentermesztésben. A legutóbbi ötéves terv eredményeként ugyancsak az első helyre került az acél-, a műtrágyagyártásban és a kőolaj-kitermelésben. A Szovjetunióban a legutóbbi időkig körülbelül másfélszer olyan gyorsan növekedtek a beruházások, mint a nemzeti jövedelem. A mostani tervidőszakra a szovjet népgazdaság történetében először azonos a nemzeti jövedelem és a beruházások növekedési üteme. I Az öt évre tervezett, 600 • milliárd rubelt is megha| ií.dó beruházási összegek leHAZASSAG I. kerület Szeged: Janzsá István és Dani Piroska, Pusker János és Gulyás Mária Magdolna, Zádori Miklós és Németh Katalin, NagyGyörgy István János és Jőjárt Mária. Kurucsai Béla Imre és Paragi Gyöngyi, Krabót László és Eiudácsik Piroska, Szitás Ágoston és Hódi Gizella, Varga Imre Károly és Virág Ilona, Sebestyén István és Zsótér Ilona Eva, vass János és Cserius Irén, Mészáros János Bálint és Lőkös Erika Röza házasságot kötöttek. SZÜLETÉS L kerület Szeged: Váczl Attilának és Mazanecz Évának Balázs József, Kéri József Lászlónak és Molnár Zsuzsannának József Róbert, Csórja Ferencnek és Radics Katalinnak Zoltán András, Gazsi-Kovács Zoltánnak és Nádaskl Ilonának Péter, Dezső Lászlónak és Tóth Máriának Annamária, Bóka János Vilmosnak és Boscu Eva Margitnak Zsanett, Kiss Endrének és Szűcs Máriának Anita, Kecskeméti Tibor Józsefnek és Kószó Irmának Balázs, Lakatos János Gusztávnak és Jankó Erzsébet Idának Erzsébet Ida, Beke Bélának és dr. Süli ' Arankának Miklós, Fejér Nándornak és Hegyi Ágnesnek Eszter, Somogyi Józsefnek és Nagy Gizellának Szilvia, Terecske! Sándor Imrének és Kovács Erzsébetnek Sándor, Annus Ferencnek és Szatmári Ilona Eszternek Ferenc Róbert, Blacsi Bélának és Borbás Ilonának Béla Zsolt, Goda István Károlynak és Pap Zsuzsanna Etelkának Gábor István, Fekete Mihálynak és Eertók Katalin Margitnak Mihály. Csernők József Mihálynak és Molnár Irénnek Mónika, Uhrln Zoltán Jánosnak és Molnár Annának Erika, Amnovics Zsolt Józsefnek és Géczi Erzsébet Juliannának Zsolt, Flló Lászlónak és Virág Erika Irénnek László, Tóth Lászlónak és Sípos ErCsaládi események zsébetnek Annamária, Bíró Árpádnak és Szakács Katalin Etelkának Annamária, Varga Istvánnak és Kapronczai Mar.ának Zoltán, Kocsis Sándornak és Almást Máriának Zsolt, Musák Lászlónak és Greczula Erika Veronikának Richárd, Huszka Lászlónak és Köteles Annának Mónika, Kása Zoltán Ferencnek és Béres Erzsébet Veronikának Zoltán Péter, dr. Sándor Lászlónak és Kirsch Ursula Erikának Viktória, Pápá László Istvánnak és dr. Krajkó Margitnak László, Kurunczi László Józsefnek és Dimák Máriának Ágnes, Varga Lajos Györgynek és Eltér Gizella Magdolnának Lajos Sándor, Balázs Tibor Gézának és Nagy Rozáliának Ildikó, Imre, Lászlónak és Hegedűs Mária Mártának Ágnes, Szögi Jánosnak és Kolbászky Katalinnak Andrea Katalin. Papfalvi Jánosnak és Vígh Piroskának Erika Piroska, Sólya Imrének és Savanya Jolánnak Györgyi, Kovács Józsefnek és Saja Júllanának Judit. Polyák Józsefnek és Na"v Erzsébetnek Anita, Frrkns József Andrisnak és Daudda Magdolnának Attila, Bernáth Kálmánnak és Akim Juliannának Kálmán. Tonvsz Ele Györn-nek és Fülön K.ntri'nnrk Ede Att'ln. Kozma Jó. zs*>fnek és Doktor Erzsébet Mártának Judit nevű gyermekük született. III. kerület Szeged: Varga-Tóth Imrének és Cserregi Erzsébetnek Gyöngyi, Plgn'czki Jánosnak és KukUs Honának Árpád, Canjavee Tamásnak és Takács Katalin Erzsébetnek Eszter, Faragó József Ferencnek es Kecsmar Ibolyának József, Kiss Tamás Józsefnek és Matari Mária Magdolnának Nóra, Csurl Mihálynak és Zsótér Erzsébetnek Mihály, Gyuris Zoltánnak és Fülöp Veronikának Attila, Molnár Ferencnek és Petrecz Rozália Piroskának Csaba Ferenc, Bihari Józsefnek és Kovács Zsuzsannának Róbert, Tóth Gézának és Kurucsai Ilonának Timei, Palacskó Istvánnak és Madár Juliannának Katalin, Molnár Antalnak és Vecsernyés Anna Máriának Tibor, Mészáros Jánosnak és Gyenes Máriának Franclaska Mária, Vigh Zoltán Mihálynak és Gyuricza Juliannának Zoltán Mihály, Németh Jenőnek és Csinyi Edit Rózának Renáta Edit, Balogh Balázsnak és dr. Peroszlai Yvetle Teréziának Richárd Attila, Bárkányi Andrásnak és Szabó Irénnek Erika, Ecseki Árpádnak és Janka Edit Évának Zsuzsanna nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS I. kerület Szeged: Szepesi Lászlónő Bódi Erzsébet, Masa István, Kovács Mihályné Kovács Gizella, Vasvári Józsefné Fülöp Erzsébet, Márta Jánosné Szúnyog Erzsébet, Dudás Istvánné Piti Margit, Oroszlán Elek, Schmid Antalné Farkas Franciska, Kisvárdal Antal Gisoár, Csinak Sándor, Benczédi Jánosné Kasza Erzsébet, Kókay Gyula, Vér Antal meghalt. III. kerület Szeged: Lovászi Islvánné Katona Julianna, Németh István. Korék Zoltán, Fodor Józsefné Nagy Mária, Majoros János, Bűrcsök Istvánné Dobó Erzsébet. Kádár Imréné Horváth Mária Rozália, onozó Púlné Kálmán Borbála. Illa Ferenc, BörC3ök Józsefné Mészáros Rozál'a. Lajkó Pál. Bolla Sándor, Csúri Sándor, Förgeteg Józsefné Csiszár Julianna meghalt. hetővé teszik az építkezések méreteinek a fokozását. Ma rendszerint akkor kezdődik az új építkezés, amikor az a termelékenység jelentős növelésével járó, elVleg új tudományos-technika: megoldásokat hoz. Az energetikai iparban például nagy teljesítményű atomerőművek épülnek, köztük gyorsneutron-reaktorok, a hc- és a vízi erőműveknél jelentősen megnőtt az aggregátok egységnyi teljesítőképessége. Az atomerőművek reaktorait már 1,5 ezer megawattosra készítik. 1000—1200 megawattos turbinákat, generátorokat és 250 megawattos gázturbinákat gyártanak. A vaskohászatban 5 ezer köbméteres nagyolvasztók készülnek, olyanok, mint a világ legnagyobb kohója Krivoj Rogban, 400 tonnás konverterek, nagy teljesítményű, teljesen automatizált hengerművek létesülnek. Elektromos acélművek épülnek, amelyek a nagyolvasztók megkerülésével r.yernek acélt; ennek prototípusa a sztarooszkoli kombinát a kurszki mágneses anomália körzetében. Kevesebb tehát a nagyberuházás, de azok a lehető legnagyobb hasznot hajtják. Jelentősen többet fordítanak a meglevő vállalatok bővítésére és korszerűsítésére. A szovjet népgazdaság fejlődésében a jelen fejlődési szakaszban kialakult a beruházások és az éktszínvonal alakulásának leginkább kedvező aránya. Ezt azzal érték el, hogy jó eredménnyel fordítottak nagy összegeket a fogyasztást szolgáló ágazatokra. Példa a lakásépítés. A 70-es évek elejére elkészült egy új lakástípusterv-család, több mint 70-féle változattal, amelyben figyelembe vették a Szovjetunió különböző körzeteinek természeti és éghajlati viszonyait, valamint a nemzeti szokásokból fakadó sajátosságokat. Ezzel együtt komfortosabb, nagyobb alapterületű, kellemesebb beosztású. jobb hang- és hőszigetelésű lakásokat terveztek. Ma már csaknem minden harmadik lakóház e tervek alapján épül. és 1980-ra ez az arány eléri a 60 százatokot. A tervidőszak alatt, tf.OO-ig összesen 55 miJIió ember költözik maid új lakasba. Ez az egyetlen példa is tol mutatja, milyen méretű fogyasztási beruházások folynak jelenleg a Szovjetunióban. (BUDAFRESS—• AFN)