Délmagyarország, 1978. október (68. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-29 / 256. szám

BET DMi Vasárnap, 1978. október 29„ Őszirózsások Szeged, 1918 v •• ... SillBllllill I "* gy virág, mely történel­rnünk sodrában jelképpé vált. Forradalmi szimcó­lummá. Egy művész, Czinke Fe­renc grafikai sorozata, mely min­den leselkedő veszély ellenére is megőrizte ennek a virágnak, en­nek a történelmi jelképnek tisz­taságát és igazságát Az elmúlt évben szakmai körökben feltűnést keltett a kiváló grafikusművész Magyar Nemzeti Galériában ren­dezett műhely kiállítása. Azt a folyamatot mutatta be, ahogyan egy talált tárgy, egy családi re­likvia, egy megsárgult, 1918-as katonakép a művészet szintjére, az esztétikum szférájába emelke­dett Czinke alkotói műhelyében. Az eredeti fotográfia és a oelole kinövő' grafikai sorozat — mon­tázsok, nyomatok, litográfiák, sze­rigráfiák — megindít a nézőben is egy folyamatot, asszociációs pályákra lendít, továbbgondolásra késztet Czinke egy békési tehénlstálló­ban talált egy parasztládát. Ben­ne régi iratok, árverési hirdet­mények. szerelmeslevelek, tábori levelezőlapok, adóívek, végrehaj­tási értesítés, „kockás papírra kör­mölt búcsúlevél, aminek a vége lúg tóról, a kakasülórö) szól, és egy kötél'", valamint egy öngyúj­tó és újság, mely egyebek közt a kisváros polgármesterének be­szédét idézi, miszerint éhező orosz muzsikok saját halottaikat eszik meg... A talált tárgyak so­rában különösen egy fotográfia ragadta meg a figyelmét • Erről fgy ír a művész: „A képen újrakaparva a sap­kához tűzött őszirózsa — talán nem volt elég dús, éles, vagy esetleg kényszerűvé vált a leka­parás ... A mundérba bújtatott béres­szerű figura megilletődött nem szokta meg a pózt de most pró­bálgatja a kiállást Kontraposzt­állás. egyik lábával már jól áll a földön. Kardra támaszkodik, in­kább mímeli a támaszkodást, szí­ve felőli zsebében ls őszirózsa. Bajusza Bugyonnljéra emlékeztet nyers, szép erő, népdalból táp­lált bakanóta... Elfoglalták a kastélyokat, föl­desúri magtárakat osztogattak, direktóriumot szerveztek ... Most a fényképész műhelye tör­ténelmi színhely... Állványos, fejkendős masina, gondos beállí­tás, komótos csönd, megilletődött modell, cingár, hektikás fényké­pész. Édesapám Gordán Józsit véli fölfedezni benne, akinek a for­radalom alatt — mondja — sze­mérmetességét érte a találat, le kellett operálni. Egy éjszaka ér­kezett haza, a feleségét mással találta, azonmód csupasz hátsó­résszel ráültette a forró masina platnijéra. Most már látom az egészet, szinte sorozatban ... Jelenet a fényképésznél, variáció —. elin­dulnak a képek ... Milyenek is?... Csukaszürke! Nem hival­kodó, de melegbe hajló! Vórösek szürkében, azután a szü-kén al­vadt vér — egészen másfajta VÖT rös... (Vér.) Helyezkedés a szék­ben, később már keresztbe rakott láb... Az álló helyzetű elhihe­tóbb — igazibb..., az álló hely­zet birtoklás, az ülés kényelemre kárhoztatott nyugalom, az álló az indulás kezdete... Tulajdonképpen az őszirózsa a tevőleges élettel együtthangzóan, az emoerrel együtt a hovatarto­zást jelfi. A mindennapok része. Nem kell hangzatos megfogalma­zás, az osztályviszony is jelen­való, meggyőző — a fényképezés ténye, a nyomothagyás, a kép­zettársítás jó alkalma! A fényképezőgép előtt álló fi­gura az új viszony, a birtoklás és a pillanatnyiság ellentmondá­sa, új szituációk a hatalomban — az ember és a masina — az új világok küszöbén!... Tartalom­meghatározó az öltözet, a szín, a virág, a fényképezőgép — egyál­talán a „születik" szituációjában humanizálódnak ezek a tárgyak és kibontják a tartalmat... A fényképet ne nézzem, csak ami benne maradt, most az egész együtt, ül, áll, megilletődik. Nem szabad csak addig átír­nom, amíg a kifejezés egyértel­műsége nem szenved csorbát. (De hol itt a határ?)... Amikor dol­gozik az ember, ez szinte bénító is lehet —, sok más erőt diktál az emberben!... A fehér virág csillogjon ki, ve­zesse a szemet mindig a két pontra, a fejre és a szívre... Ez kompozíciós rendben izgalmas is lehet, leegyszerűsít. Itt kell át­transzponálni a valódiból az iga­zit ..." * A művész ebben a vallomástö­redékben végigvezet gondolkodá­sának fázisain, megmutatja mon­dandójának rétegelt. Történetet, sztorit kerekít a talált tárgy kö­ré (a pop-art, a kpncept-art és a process-art ötvözete), nem öncélú játékból, hanem elkötelezett tör­ténelmi önvizsgálattól sarkallva. Egy katonakép, egy családi emlék önmagában még csak nem is kor­dokumentum. Czinke megérzi azonban benne, hogy egyedisége, különössége ellenére is általános­sá tehető, az első világháború borzalmait végigszenvedett ma­gyar parasztság egy világos pilla­natát fogalmaz.iatja meg benne. A katonagúnyán — a sapkán, te­hát a fejen és a zubbonyon, a szív fölött — ott a jelképi erejű őszirózsa. S a katona — summás­legény?, béres?, parasztember?, egy valaki az ezrek közül, akik „többen fényképezkődmk, levéte­tik magukat, s MIND HASONLÍT egymásra — egy egész ország nyomot hagy"... — természetel­lenes pózban, meredten néz far­kasszemet az objektívvel, az eb­ben a pillanatban megvilágosodó holnappal, osztálya történelmi jövőjével. Czinke Ferenc grafikai sorozata sokszínű. A fotórealizmustól a lí­rai absztrakcióig és jelképteremtő motívumokig tartalmában, a fotó­tól a grafikai nyomatokig, tech­nikában sokmindent fölhasznál. Összeköti azonban ezeket a gon­dolat tisztasága, a művészi elkö­telezettség izzása. Ez a kötőanyag nem engedi széthullni az egyes részeket, s így teremtheti meg az 1913—19-es plakátokkal egyenér­tékű grafikai sorozatát Czinke Fe­renc. A fontos mondanivaló és 'a fölényes mesterségbeli tudás az őszirózsás forradalom méltó gra­fikai emlékművét hozta létre. T. U A forradalmi érlelőiés 1918­ban. a háború körülményei között meggyorsult. Kz ötö­dik őszön a katonák már nem vár ák meg a falevelek hullását. A központi hatalmak napról nap­ra csatát és reményt vesztettek A frontok itt is. ott is behorpad­tak. a fegvelem fellazult, a kö­telékek felbomlottak. Mindennek hatása és általában a világhábo­rú rrinden vonatkozás* az akkori Magyarország egyik legnagyobb vámsában. Szegeden is erósen ér­ződött. Szeged város főispániá­nak és Szeged város polgármeste­ri hivatalának iratai hűen tükrö­zik az akkori viszonyokat. A világháború klrabbanásának hírére Szegeden ..óriási tömeg hul'ámzott a Kárász utcán, ahol való. ággal elállta az utcát és a végsőkig csigázott izgalommal várta a legújabb híreket". Ez a túl'ütött lelkesedés azonban csak igen rövid ideig tartott. Amikor meglelentek az általános mozgó­sí'ás« elrendelő felhívások, a lel­kesedés lényegesen lelohadt, ugyanis egy általános mozgósítás be'áthatatlan következményeket jelentett. A hangulat tovább lanyhult, amikor a háború kö. vetk-zményei közvetlenül is érez­tették hatásukat. Ennek nyitánya az volt. amikor a Szegeden állo­másozó 48. gyalogezred 1914. jú­lls 27-én elindult a frontra. A frontra Induló apákat, férjeket a síró anyák, feleségek és gyerme­kek százai kísérték az állomásra, a rend fenntartására karhatalmat kellett igénybe venni. Üjabb iz­galmat hozott az. hogy 1914. augusztus 18-án este. 21 óra 30 perckor egy ellenréges repülőgép jelent meg Szeged felett, amit még aznap este le is lőttek. Ilyen előzmények után nem nehéz elkénzelni. hogv milyen le­hetett a város hangulati, amikor megérkeztek Szegedre az első se­besültek. Azok. akik pár 1 naooal előbb még nótaszóval, virággal mentek el. most jajgatva, bekö­tözve tértek vissza. Az első cso­port. mintegy 450 fő. 1914. augusztus 24—25-re virradó éj­szaka érkezett. Másnao. 1914. augusztus 28-án újabb, több mint ezer sebesültet hoztak. A sebesül­tek érkezésének hírére a város felbolydult méhkasra emlékezte­tett. A szegedi állomáson óriási törreg verődött össze. S ez csak a kezdet. Szeptember közepén meg­jelént cikk szerint „nincs a nap­nak olvan szakasza, amelyben se­besülteket ne hoznának a váro­sunkba". Az összes tanintézetet kórházzá a'akították át. A szegény sorsú hadba vonul­tak hátra hagyott hozzátartozóira remé lytelen. gyötrelmes évek vártak. A hadisegély címén kifi­zetett összegek oly csekélyek vol­tak. hogv abból a létminimumot sem lehetett biztosítani. Napiren­den voltak az atrocitások a segé­lyek fizetésénél, sok esetben kar­hatalmat kellett igénybe venni az elkeseredett asszonyok megfé­kezésére. Az élelmiszerosz'ások­nál pedig szinte életveszélyessé vált a helyzet. A kérvények és panaszok áradata érzékletesen mutatja a nyomor növekedését: „... raponta kapom édesanyám kétségbeesett sorait: Fiam! Ma­holnap az éhenhalásnak nézünk elébe. s bárhová megyünk, más­felé igazítanak. jó tanácsokat ad­nak. de anyaailag senki sem tá­mogat ...". ír'a az egyik katona a frontról Somogyi Szilveszter polgármesternek. Egv másik pa­naszos leírta, hogy férje fogságba került, s negyedmagával napi 1 korona 60 fillér segélyt kao. Az ő keresete havi 26 korona, a csa­lád havi jövedelme tehát 74 ko­rona. Ebből lakbérre kifizettek — egy istállóból átalakított szo­báért — 44 koronát. A család élelmezésére, ruházkodására 30 korona maradt. Nem sokkal volt jobb helyzete azoknak sem. akik a kezük munkájából tartották fenn magukat. 1916-ban például a szegedi kendergyárban a mun­kások heti keresete 40-50. a gáz­gyárban 60-80 korona volt. A munkásnők ennek az összegnek körülbelül egyharmadát keresték meg. Amilyen sápadt az anyák arca a kiáliott szenvedé­sektől. nyomoros nélkülözésektől, épnen olyan szomorúak a gyer­mekek. akiknek sírása bevitte őket a dohánygyárba, mert a hadisegélyből nem lehetett meg. élni soha. Tehát, mind kenyérke­reső. De milyen az a kenyér, amelyet a dohánygyár ad? Egy munkásnő heti keresete 9 koro­na. és 4 korona 50 fillér. Ez utóbbi drágasági pótlék. Ez a mi­nimális fizetés, de a maximális sem sokkai több. A helyzet az, hogy egyetlen munkásnőnek sem lehet több a fizetése heti 20 ko­ronánál" — í-ta a Délmagvaror­szág 1918. május 18-án. Az össze­hasonítás nedvéért, néhány köz­szükségleti cikk árát is közöljük. 1918-ban 1 kilogramm zsír hiva­talos ára 12. 1 kilogramm kenyér 2,60. 1 kilogramm szalonna 9,60 —12. 1 darab férfiöltöny 230. 1 pár női harisnya 28, 1 darab gyermekkarát — 4 évesnek — 75 (évenként 5 koronával nőtt az ára), 1 gyermeköltöny — 13 évesnek — 130—230 korona volt A teljes mozgósítás elrendelé­se után Szeged utcáin polgári ru­hás férfit szinte alig lehetett lát­ni. Nemcsak a felnőtteket, de a fiatal gyermekeket is katonai ki­képzésben részesítették. 1914-ben végzős gimnazistákból lövészcsa­patokat alakítottak, hogy oz érett­ségi vizsgálat letétele után rögtön a harctérre indulhassanak. Az ország gazdasági életére való tekintettel intézkedést adtak ki a felmentések és a tartós sza­badságolások engedélyezésére. A rendelet szinte egyértelműen ál­lást foglalt abban, hogy a nagy­birtokosok kaphattak felmentést, ugyanakkor a nincstelenek semmi körülmények között sem menthe­tők fel. Csupán a bizonyítás ked­véért egyetlen példával érzékel­tetném ezt. Lázár György szegedi földbirtokosnak 700 holdja volt, C3úri Illésnek 11 hold földje, be­teg felesége és három kiskorú gyermeke volt. Az e'.ső kérelmet messzemenően támogatták, ugyan­akkor Csűri Illés kérelmét nem tartották indokoltnak. A háború utolsó évében gyor­suló ütemben nőtt a munkásság és alkalmazottak mind szélesebb kategóriáinak elnyomorodása. Aa 1917 végén megélénkült tömeg­mozgalmak 1918-ra a munkásság­nak mind szélesebb rétegeit fog­ták át. Állandósultak a munka­beszüntetések és tüntetések, fo­kozódott az összecsapások heves­sége is. 1918. január 19-én, Budapesten kibontakozott sztrájkhoz már a vidék, így Szeged munkássága is csatlakozott. A januári sztrájk Szegeden olyan hatalmas töme­geket mozgatott meg, melyre ez ideig még nem volt példa. Szege­den elsőnek a vasútnál dolgozó munkások, mintegy 600 fő tette le a szerszámot, őket követték a villamoskalauzok, -vezetők és sze­relők. De sztrájkba lépett a Do­hánygyár 850, az Üiszegedi Ken­derfonó és Szövőgyár 600, a vas­gyárak 300, a szabóipari munká­sok 400, a cipészek és csizmadiák 400, a faipari munkások 180, a mezőgazdasági munkások (napszá­mosok) 230, a kereskedelmi al­kalmazottak 300 fővel. Több mint 12 ezer ember tette le a munkát. A januári sztrájk után többé nem volt nyugalom a városban, állandósultak a munkabeszünte­tések, melyek az 1918. júniusi or­szágos sztrájkban csúcsosodtak kl. A forradalom a monarchia lé­téből, társadalmi és politikai rendszeréből szükségképpen kö­vetkezett. Az őszirózsás forrada­lom jellegét tekintve polgári de­mokratikus forradalom volt. Pol­gári volt abban az értelemben, hogy célkitűzései nem léptek túl a 18. és 19. század polgári forra­dalmai által kitűzött követelése­ken, olyan feladatokon, melyek más országokban már megvaló­sultak, Magyarországon azonban a 48-as forradalom és szabadság­harc veresége következtében csak felemás módon oldódtak meg. A forradalom hajtóerejét azonban ugyanakkor nem a burzsoázia, hanem a proletariátus és a mun­kássággal együtt fellépő más ré­tegek és osztályok alkották. Népi jellegét mutatta, hogy » győzelem napjaiban az ország egész terü­letén viharos gyorsasággal ala­kultak a különféle népi szervek — munkás- és katonatanácsok —, amelyek a forradalom által ha­talomra segített polgári demokra­tikus kormányzat mellett önálló hatalmi tényezőként Jelentkeztek. DR, SZAKTER GYULA 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom