Délmagyarország, 1978. október (68. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-26 / 253. szám

8 Csütörtök, 1978. október 26. Közlemény a szscialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottsági titkárainak tanácskozásáréi (Folytatás az 1. oldalról.) valóságos jogokat biztosítja, mind kedvezőbb lehetősége­ket teremt a személyiség sokoldalú fellődésére. a tö­megek kezdeményezőkészsé­gének kibontakoztatására. Az eszmecserén nagy te­ret szenteltek az állami szervek és a társadalmi szervezetek pártirányitása kérdéseinek. Kiemelték, hogy a dolgozók legnagyobb tömegszervezetei, a szak­szervezetek fontos szereoet töltenek be a néDhatalom politikai, gazdasági alapjai­nak megszilárdításában, tag­jaik nevelésében, törvényes jogaik és érdekeik védelmé­ben. Nagyra értékelték az ifjúsági szervezetek arra irányuló tevékenységét, hogy bevonják a fiatalokat a szocializmus, a kommu­nizmus építésébe. Nagy fi­gyelmet fordítottak a szö­vetkezetek, a nőmozgalom és más tömegszervezetek munkájára. A felszólalók részletesen foglalkoztak a testvérpártoknak a nemzeti (népi) front kereteiben vég­zett munkájával, az azok­ban tömörülő pártok, szer­vezetek kölcsönös kapcsola­taival. A tanácskozás résztvevői egyöntetűen hangsúlyozták, hogy a szocializmus politi­kai rendszerének tovább­fejlesztése és az országaik­ban folyó szocialista, kom­munista építőmunka felada­tainak sikeres megoldása hozzájárul a szocializmus befolyásának erősödéséhez az egész világon. A kommu­nista és munkáspártok az­zal teljesítik nemzett és nemzetközi kötelezettségei­ket, hogy alkotóan alkal­mazzák a marxizmus—leni­nizmus alapvető tanításait, ugyanakkor figyelembe ve­szik országaik sajátos felté­teleit A budapesti tanácskozás baráti, szívélyes légkörben az egyenjogúság, az interna­cionalista szolidaritás, az egység és az összeforrottság szellemében zajlott le. Gromiko Párizsban A Párizs (MTI) Szerdán dálutá® háromna­pos hivatalos látogatásra Párizsba érkezett Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter. Gromiko Louis de Gulrlngáud francia külügy­miniszter 1977. Júniusi moszkvai látogatását viszo­nozza. A szovjet vendéget Párizs Orly repülőterén Ollvier Stirn külügyi ál­lamtitkár fogadta. Új portugál m'niszierelnök # Lisszabon (MTI) Ramalho Eanes portugál köztársr-ági elnök szerdán egy független politikust, Carlos Alberto Mota Plnto 42 éves jogászt, a coimbral egyetem tanárát bízta meg az új kormány megalakí­tásával. ö lesz 1974., a „szegfűs forradalom" óta cz ország tizedik miniszterel­nöke. egyben Euróna leg­fiatalabb kormányfője. Közéleti napló KADAR JÁNOS FOGADTA GÜNTER MITTAGO* Kádár János, a Magyar Politikai Bizottságának tag­Szoc'alista Munkáspárt Köz- ját. a Központi Bizottság ponti Bizottságának első tit- titkárát. A szívélyes, elvtár­kára szerdán a KB szikhá- si légkörű találkozón jelen zában fogadta a baráti látó- volt Havasi Ferenc, a Köz­gatáson hazánkban tartóz- ponti Bizottság titkára, és kodó dr. Günter Mittagot, a Gerhard Reinert. az NDK Német Szocialista Egyságpárt budapesti nagykövete. ELUTAZOTT AZ ALGÉRIAI NAGYKÖVET Ali Abdallaoui, az Algériai Elutazása előtt a nagyköve­Demokratikus és Népi Köz- tet búcsúlátogatáson fogadta társaság rendkívüli és mag- Losonczi Pál. az E'nöki Ta­hatalmazott nagykövete vég- nács elnöke és Lázár György, leg elutazott Budapestről a Minisztertanács elnöke. UDVARDI SÁNDOR NIGÉRIÁBAN Udvardi Sándor külkeres- gosban, a „Készült Magyar­kedelmi miniszterhelyettes országon, Nigériának" elne­?Jtrlíba Sü^Lí+T; önálló magyar gazda­tásának, egyebek között sz a célja, hogy részt vegyen La- sági kiállítás megnyitásán. A libanoni SmÉny dönlése # Bejrút (TA5ZSZ) A Szárkisz államfő elnök­letével ülésező libanoni kor­mány szerdán úgy határo­zott, hogy vonják ki az or­szágból azokat a reguláris egységeket, amelyek a leg­utóbbi összeütközések al­kalmával, az arabközi bé­kefenntartó erők részeként Szíriából érkeztek Liba­nonba. Az intézkedés a beiteddini külügyminiszteri értekezlet egyik határoza­tának megvalósítását jelen­ti. annak záros határidőn belül történő végrehajtá­sában köTeműködnek az arabközi békefenntartó erőit egységei is. A béke forradalma 5. A társadalmi probléma A budapesti október után, november elején pár nap alatt lezajlottak a vidéki várcook forradalmai. Afej­iPttebb és polgárosodottabb városi közigazgatás ezek­ben is meg tudta akadá­lyozni, hogy a népharag ele­mi erővel a vagyon elle­ni megállíthatatlan roham­ban zúduljon fel. A vidéken azonban gyö­keresen eltérő volt a hely­zet. Valóságos parasztforra­dalom zajlott le, általá­nos lázadás a régi közigaz­gatás és az úri és földes­úri vagyonok ellen. Szer­vezetlenül, helyi jelleggel, viharos lendülettel és nagy intenzitással. Leszámolás és bosszú volt ez a háborúért, az elesettekért, a rokkan­takért. a nélkülözésekért — az elmúlt, majd ezer évért A nemzetiségi területe­ken a szociális feszültsé­gek a nemzeti ellentétekkel Is súlyosbodtak, még pusz­títóbb igazságtevést ered­ményezve. A fegyverrel ha­zaérkező volt frontkatonák mindenütt az élvonalban tá­madták a magtárakat, a föl­desúri kastélyokat, a jegyzői lakokat, a parókiákat, a va­daskerteket, csendőrőrsöket, kocsmárasok-kereskedők há­zait. A falusi népharag kivál­tó oka a földkérdés majd százados . megoldatlansága volt. Abban a helyzetben, amikor a szociáldemokrata vezetőség fel sem vetette még a gyárak és bányák államosításának ügyét (csak a polgári forradalom vége felé került a kérdés napi­rendre), a tulajdonviszonyok megváltoztatásának ígérete a földre korlátozódott. Ezt a? igényt a forradalom kor­mányzata kielégíteni is igyekezett, ám éppen egyen­r.úlyozó-lavírozó, mindeniki óhaját figyelembe venni akaró politikája miatt maga a földreform már elkésett. A Károlyi-birtok kápolnai fel­osztását. a hivatalos föld­osztás megkezdését sok he­lyütt megelőzték a földfog­lalások, amelyek kész hely­zetet igyekeztek teremteni a törvény előtt és a törvény el­lenire. Maga a törvény az ötszáz holdon felüli nagybirtok és a kétszáz holdon felüli egy­házi birtok kártérítéses ki­sajátítását rendelte el. öt­húsz holdas családi birto­kok, egy—öt holdas családi kertek és kisebb számban kétszáz holdas középbirto­kok létesítésének tervéből indult ki, de nemcsak par­cellázásra, hanem különbö­ző típusú szövetkezetek alakítására is lehetőséget nyújtott. Igényjogosultnak tekintette az uradalmi cse­lédeket és a földmunkáso­kat, ezeken belül is fő­leg a hadviselteket, illetve ezek hozzátartozóit Végre­hajtási utasítása azonban olyan bonyolult volt, hogy megvalósítása esetén is éve­kig elhúzódott volna vég­rehajtása. Megkésettsége és bonyo­lultsága pedig végső fokon azt eredményezte, hogy a földreform nem öntött tisz­ta vizet a pohárba, nem tett lehetővé visszafordíthatat­lan egyértelműségeket a föld tulajdonviszonyaiban. „Közben megjelent a Vö­rös Üjság... új érzések tá­madtak az emberben. Annyit meg lehetett állapítani, hogy egész eddigi gondolatvilá­gunkban és az egész mun­kásmozgalomban valami új­szerű megnyilvánulásnak vagvunk tanúi. Mai szemmel nézve az ak­kori helyzetet, a közöttünk alakuló viszonyt úgy tud­nám meghatározni és jelle­mezni, hogy nekik velünk szemben már a startolásnál is hatalmas fölényük bizo­nvos hatalmas erőtén.yező­iük volt, ami szerintem ab­ból állt, hogy volt egy nagy titkuk: ők már ismer­ték az orosz forradal­mat .. " A fenti sorokat a hazai szociáldemokrácia jobbol­dalának egyik vezéralakja, Buchinger Manó írja em­lékirataiban. ő pedig csak tudta, miről volt szó. A po­litikai és szociális hátadás ugyan kétségtelen volt a népkormány uralma ide­jén. a valóságban és ter­vekben nagy reforrtprogra­mok készültek, a nehézségek, az antantblokád és a bi­zonytalanság átmeneti ál­landósulása miatt az élet máris egyre nehezedett. Aligha volt véletlen, hogy ilyen körülmények között erősödött az osztályharc. Ez egyben azt is eredményez­te hogy a határozatlan S2DP mindinkább elvesz­tette monopolhelyzetét a munkásmozgalomban — no­vember végén megalakult a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja. (Am intő jelek is sokasodtak a hadak út­ján: az osztályharc foko­zódását nemcsak a baloldal _ erősödése és térnyerése je- ' lentette. Sorra ütötték fel a fejüket az ellenforradalmi szervezetek is, az Ébredő Magyarok, a MOVE, a Göm­bös Gyula-féle tisztek nyíl­tan ellenséges mozgalmai.) Mindenesetre a forradalmi proletárpárt létrejötte azt jelentette, hogy Magyaror­szágon volt már követke­zetes szorgalmazója a táv­latokba vezető szociális meg­oldásoknak. A párt tevé­kenységének eredményeként is nőtt a szociáldemokrata pártvezetőség és a munkás­ság közötti szélesedő szaka­dék, amely annak volt kö­szönhető, hogy a régi gárda nem volt képes felismerni:* forradalom egyre inkább át­lépi polgári kereteit. A pol­gári demokratikus talajon álló szociáldemokrata pár­ton igy rövid idő alatt fe­Ailkerekedett a bolsevista (leninista) taktika és stra­tégia, amely elhódította a proletárság tömegeit. Nem maradt más hátra, mint új alapokra fektetni a munkásosztály harcát. Hogy milyen sikerrel tör­tént ez, hogy a munkésegy­ség „megbontása" milyen új tíousú egységnek lett a kiindulópontja, azt az ok­tóberi forradalom minisz­terének, Juhász Nagy Sán­dornak emlékei is bizo­nyítják: „Március hóban Budapest utcáin már együtt tüntetett a szocialista és bolsevista tömeg és köz­tük minden különbség 6 el­mosódott Kitűnt ez az aovari természetű követe­lésekből, melyeket kétség­telen a kommunisták ve­tettek be a köztudatba, azon­ban azt egyformán köve­telte minden proletár." Március második felére a megoldatlan szociális kér­dések, az erősödő munkás­megmozdulások, a kettős ha­talomban bekövetkezett el­tolódások már e*vértelműen a proletárforradalom lehe­tőségeit ígérték. Dérer Miklós (Végre.) ELTEMETTÉK MIKOJANT A moszkvai Novogyevlcsi temetőben szerdán örök nyu­galomra helyezték Anasz­tasz Mikojant, az SZKP és a szovjet állam egyik ki­emelkedő személyiségét, a forradalmi mozgalom ak­tív harcosát. 83 éves volt. •Anr.czfasz Mikojan ravata­lánál Leonyid Brazaiycv. Alekazoj ICoszlgin, valamint az SZKP és a szovjet ál­lam, a társadalmi és tö­megszervezetek sok más ve­zetője állt díszőrséget. A 183. PLENÁRIS ti LÉS Szerdán Bécsben dr. Ernst Jung nagykövetnek, az NSZK küldöttsége vezetőjének el­nökletével megtartották n közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csök­kentéséről folyó tárgyalás­sorozat 183, plenáris ülé­sét. MAGYAR FELSZÓLALÁS AZ ENSZ-BEN Az ENSZ-közgyűlés 33. üléc-rsakán a nemzetköri gazdasági és pénzügyi kér­déockkel foglalkozó bizott­ságban kedden felirótalt d­Kőmíves Imre nagykövet, a jra-ryar küldöttség tagja. Hangsúlyozta, hogy nem­zetközi. gazdasági kapcso­latainkban a szocialista or­szágok közösségeinek külö­nösen nagy szerepe van. A szocialista országok mel­lett azonban más ország­csoportokkal is a kapcsola­tok fe.il""tésére törekszünk — mondotta. Sarló Sándor: Visszapergető 25. Előadás után egy csoport a múzeumhoz vo­nul. Em5': lépcsőjéről húszan néznek le ránk azon a felvételen, melyet már több publikáció­ban kinyomtattak, köztük Babits válla mögött ott kukucskál az ifjú József Attila is. Itt von en. gem félre Juhász, s arra kér, intézzem úgy a dolgot, hogy ebéd után (mely Szalayéknál volt) kettecben maradhasson Kosztolányival. így is történik: ők ketten átmennek Újszegedre, Ba­bitsék pihenni kívánnak hotelszobájukban, a társaság eloszlik. A késő délutáni órákban ven­dégeskedés Eidus Bentiánéknál, este mintegy ötven terítékes halvacsora a Tisza éttermében. Itt esszük azt a csodálatos szegedi halászlét, melynek íze majd hatvan év múltán is összefut a számban. Másnap még egy csoportos kirándu­lás Tanéra, majd kedden Babits, Kosztolányi el­hagyják a várost Ha jól tudom, utoljára voltak ekkor Szegeden. A jubileumi ünnepség egyéni sorsomra néz­ve is nevezetes. Tíz naopal fe'mondási időm lejárta előtt állok. Meg kell válnom a laptól, meg a váro*omtól. Budapert, mint félelmetes, ti­tokzatos szörnyeteg áll e'őttem. Akkoriban vi­dékről Budaperire menni annyi volt, mint egyik földrészről a másikra, nekivágni a Nagv Isme­retlennek, mint éhséggel, elhagyatotfcáriga'. számkivetettcéggel, ha'álos veszede'mekkel szembenézni, mint leitőre lépni, kitenni magát a bricors rettentő ccanásainak. A kilátástalanság vasfoga szaggatta a lelkem ezekben a naookban. Juhászhoz és Mórához fordulok ajánlólevé'ért. Még ma is őrzöm asztalfiókomban a gyengéden útrabocsátó sorokat A Korzó kávéházban utol­jára ülök Juhásszal, mikor ezeket mondja: — Be zéltem rólad Kosztolányival. Azt mond­ta, ha Pestre mégy, keresd fel a lakásán, szí­vesen lát. El fog helyezni, valószínűleg a Pesti Hírlapnál... Apám még mindig tartja a haragot. A Pick­gyár irodájában dolgozik, kitartóan. (En is dol­goztam ott, iskolás koromban, szünidőkben, a levéltárban, patikai rendet kellett tartanom a hamvas, nagy bajuszú, pocakos levéltáros bácsi — kiszolgált csendőr — mellett, akinek a nevé­re már nem emlékszem.) Apám számlázta a sza­lámiküldeményeket Kisvárdától Dél-Amerikáig. Mikor Csanádpalotáról, a forróvérű — aligha­nem cigány — asszonytól visszakunyerálja ma­gát anyámhoz, újra albérletbe kell mennem. Te­rescsényi Gyurka édes komámmal együtt ve­szünk kl albérleti szobát. Hónapok múltán egy­szer apámmal szembe kerülök az utcán, nagyot lcKszönök neki. ő félrefordítja a fejét, nem akar tudni rólam. Fáj nekem ez a zsarnoki ridegség, ez a konok szívtelenság, meg röstellem is a dol­got. Képes volna élete végéig...? Aztán meg­tudom anyámtól, hogy apám a Rókusban fek­szik, vért köp. Ötvenkét éves. Ismét hazaköltö­zöm. Anyám és két kis húgom vasárnaponként látogatják apámat. Nekem azt üzeni: nehogy odamerészkedjek a betegágyához. Az volt az utolsó kívánsága: ne legyek ott a temetésén. Nem is voltam ott. haláláról csak később értesítenek, 1924-ben, Budapesten. Tehát Budapest. Ott állok a Várhegy oldalá­ban, egy előkertes kis ház rácsos kapujában. A kertben kibomlott niros, fehér, sárga rózsák, rozmaringok, muskátlik, ibolyák, üveggömbök, napsugár melengette göröngyök. Állok és állok, várakozásteli félelemmel a bensőmben. Üjra és újra átgondolom: becsöngesssk-e? Hátha nem gondolta kemolyan. amit mondott? Hátha terhé­re leszek? Hátha nehezére esik, hogy egy szót is szóljon az érdekemben? Felelősséggel beajánl­jon, holott alig ismer... Nem csengetek be, visszafordulok. Egy cikk van a zsebemben, amit tegnao írtam. Petőfi Zoltánról szól, beszélgeté­sem Csényi bácsival, Szegeden. Viszem a Pesti Hírlaphoz. Hátha... Surranok fölfelé a félho­mályos lépcsőházban. Benyitok egy szerkesztősé­gi szobába. Több íróasztal, rengeteg újság sza­naszét, egyetlen ember (Bónyi Adorján?), tollal a kezében, szürkülő fejét kézirat fölé hajtja as egyik asztalnál. Megállok az asztala előtt, föl­néz. Mi teirizik? Odanyújtom a kéziratot: — F.zl hoztam, szerkesztő úr — mondom, s ez­zel már futok is kifelé. — Másnap a cikk szóról szóra benne van a laoban. Aláírás: P. T. Megyek újra a rácsos kis kapuhoz. Most mar meg merem nyomni a csengőt. Kis idő múlva maga Kosztolányi jön ajtót nyitni. Köszöntöm, s mondom a nevemet — Hiszen megismerem — szól. — Kerüljön beljebb. Néhány lépésnyire pár lépcsó előzi a lakás üvegezett, fehér függönnyel t'edett ajtaját Ügy emlékszem, mindjárt a dolgozóba lépünk. Mind­járt jobbra régies íróasztal. Kosztolányi tárva hagyja az ajtót, a napfény beárad. Leültet az író­asztal mellé, ő maga is odaül. Kérdések: Mikor érkeztem? Van-e szállásom? Van-e kitartásom? Mondom neki, hogy megjelent a cikkem a P. H.-ban. — No, antul jobb! Holnap beszélek velük. Jöjjön ide holnapután, akkor tudok valami konkrétat mondani. Harmadnap ismét nála vagyok, telve remény­séggel. Aztán hideg zuhany: — Sajnos, a P. H.-nál nem sikerült. A mun­katársi létszám be van töltve — közli Koszto­lányi. — De nincs minden veszve, ne csügged­jen. Holnapután ismét jöjjön el, addig megpró­bálom másutt. — Jöjjön, jöjjön — fogad az újabb látogatás­kor —. egyenesben vagyunk! Beszéltem Incze Sándorral. Menjen el hozzá a Színházi Élethez, holnap délután háromko-. fel Hz véve. Belépek a Színházi Élethez. Nem szeretek itt dolgozni. Nem szeretem ezeket az átlátszó ku­lisszákat. ezt az illatszeres légkört. Nem vagyok belevaló. Savanyúan, szorongva ülök a kollégák között, sóváran bámulom a szebbnél szebb pesti lányokat, akik hosszú-hosszú sorokban zsürizte­t'k magukat (és esnek áldozatul) a szerkesztőség által mephirdetett filmszinésznő-palyázaton. Üj szakasz, újfajta gondok, akadályok, sikerek és si­kertelenségek kezdődnek az életemben (VégeJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom