Délmagyarország, 1978. október (68. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-03 / 233. szám

6 Kedd, 1978. október 3. Búcsú Tápén Lassan járt, aki busszal vagy autóval jött vasárnap Tápéra. Búcsús népekkel volt tele az út is, járda is, Csak olyan gyorsan mehe­tett a nagy busz is, ami­lyen gyorsan előtte táncol­tak. Régóta azt jeleriti leg­inkább a falusi búcsú, hogy hazajön a gyerek családos­tól az ország túlsó feléről is, jönnek a vendégek, soka­dalom gyűlik össze szinte minden háznál. Dicsérnlvaló jó érzékkel azt találták ki tavaly a népművelők, aho.' ennyi ember összegyűlik, ott nekik dolguk van, és el kezdtek szervezni olyan lát­ványos mulatságokat, ami­lyenek a népművelés esz­köztárában bőséggel föllel­hetek. A tavalyi siker to­vábbi buzditást adott, bősé­gesebb volt a kínálat, és változatlanul szíves a fo­gadtatás. Népi együttesek — Szalkszentmártonból, a MOM-ból, Tápiószecsőről, Makóról és Kecskemétről jöttek —a művelődési házban léptek "színpadra délután, vá­sári komédiával a Perem Színpad, a Postás Színpad a sportpályán szórakoztatta a sok ezres tömeget, és itt gyönyörködtette a gyerme­kcket-felnőtteket bábjáték­kal a Bóbita-együttes. Da< lókat énekelt Boros La­jos, Rév Tamás és Szent­péteri Zoltán. Kapcsolódva a zenei világnap ünnepi ese­ményeihez, a Szegedi Ze­nebarátok Kórusa este a templomban adott hang­versenyt Vezényelt, Erdős János. Menettánc a tápéi utcán Tápiószecsői táncosok a színpadon Somogyi Károlyne felvitelei Bábos és közönsége Tanuljunk gyesem, könnyen... VaJóezíinflleg mindéin néző ismeri a félbehagyott címci­tátum folytatását hiszen öt estén mágnesként vonzott a képernyőhöz Darvas Iván, a Tanuljunk gyorsan, könnyen drámát írni című „iskolamű­sor" professzora. Ha az is­li . . -1 m képernyő köenapd életének maradék személyes zugaiban. Már­most háromféle néződ reak­ció lehetséges: vagy az ér­dektelenségünk győz, vagy a viszolygásunk (mindkettőt a rosszul kitalált szituáció, az ösztoteségdömping mögött tornyosuló mesterkéltség kólatévé adásai másnak is - ... ... eszébe jutottak volna a hu- ° szinten sajatos viszontag- váltja ki), az a lényeg, hogy maros drámaírói tanóráikról sagaival; mondom nem kívánjuk végignézni a — nem csodálnám. Az ötré- nem hol8yről, dolgozó norol kalandokat. A harmadik szes produkcióból ugyanis van. 520 természetesen; ter- eset: a sorozatfilmek szoiká­tobb mindent lehetett tanul- ^zemérnök, egy tervezőire- sos, láthatatlan köteléked nd Nemcsak azt — Gyárfás kdtuno koUektivajanak mégis a székünkhöz láncol­Miklós néhol vitriollal füsze- ® 'becsületes neve pe- nak — és négy estén, tehe­rezett humoreszkjének kö- ™g bar mindenki csak tetlen dühünkben, meg­szönihetően —, hogy a dné- Pc;nna Juamtának becezn. eszünk több csomag aprósü­ma sem sérthetetlenebb, Donna ^Ua hát teményt, és leöntjük sörrel, megközelíthetetlenebb műfaj ^rT^.ií? UJ' Jkedden Valamint: tanulunk gyorsan, a többinél; a drámaírók sem indult tévéfilmsorozatrol van könnyen - felejteni, szentebb emberek a Karín- S- R thy Frigyes által már ^ énekelt" verselöknél és no- m.indpM?e vSLiáTlzt is lehetett tanulni, hogy kevesen veszik "SÍL^Í* asfiSS a v4dám^lot> iSSt mtnt Darvas. tizenkét részének tanulságad­Nos, persze, azt is lehetett b<H (bár lehet, ez nem az ő tanulni a Marton László ren- hibájuk, talán a berlini tévé dezbe sorozatból: hogyan nem vásárolta meg az ame­kell gyorsan, könnyen es sorozatot — és nem olcsó sorozatot előállítani... láttáik). Légióként a drama­Igiaz, az utóbbi időben volt turgdai iskolázottságuk tűnik miiből tanulniuk a magyar hézagosnak, hiszen rögtön az rendezőknek is; a soros mű- elején megismertetik vélünk sort böngészve úgy tűnik, a csinos, de amúgy teljesen stúdiumaikat folytathatják, a nonmáids, dolgos hétköznap­tai.anyag „be van lőve", jait élő Anitát; és csak az­legfeljebb a tanítási szünet tán állítják „társadalmi bf­mdatt lehet aggódni. Volt róság" elé, hogy aprólékosan ugye nemrégiben, Julié, beszámoljon viselt dolgairól. Rudy ós Tóm. a Gazdag A kalandsorozat ilyenformán ember — szegény ember ti- több okból is érdektelenné zenikét folytatáson át szí- válik, íme kettő: 1. akármit vünkhöz nőtt hősei. Még mondjon is ez az Anita mindig szívesen gondolunk mindarról, amit a bőrébe rájuk, mert filmjük mester- bújt Don Jüan elkövettetett munka volt. A tévés somsa- vele, rokonszenvünket már tok minden titkát — a dra- bírja, előre tudjuk, hogy matunfUü mesterfogásoktól maximálisan megértóek le­a kiszámítható néződ Igénye- szünk; 2. akadhat a nézők Mg — Ismerték és frappán- között, aki nevetségesnek san alkalmazták az alkotók, tartja, hogy ez. a bizonyos ,ió es még Irwin Shaw regényé- kollektíva, megmentendő böl is megmentettek ezt-azt. munkatársukat a ragadvány­Alighogy vége az amerikai név miatti pszichés bajaitól, testvérpár amerikai stílusú hosszú tárgyalóasztal mellé vidBOntagságainák, megétfce- ül, és elkezd kutakodnd-ma­aést egy N.QK-beJí hölgy az tatot a szegény Anita hét­Megnyílt a múzeumi és műemléki hénap Első hét— a képzőművészet jegyében muzeum A Móra Ferenc Múzeum dísztermében ünnepélyes ke­retek között vasárnap dél­előtt nyílt meg a múzeumi és műemléki hónap megyei ren­dezvénysorozata. Megnyitó beszédet Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyette­se mondott. A népes közön­ség soraiban ott volt Deák Béla, a városi pártbizottság titkára, dr. Sebe János, a megyei pártbizottság osztály­vezető-helyettese, dr. Müller Józsefné, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője, dr. Antalffy György, a JATK rektora. Az ünnepségen a Szocia­lista Kultúráért kitüntetést adták át a kulturális minisz­ter megbízásából Bokorné Nagy Katalin régésznek, a vásárhelyi Tornyai János Múzeum munkatársának és Kovács Istvánnak, a nagy­mágocsi szociális otthon gondnokának. Ferenczi Imre és Németh Mihályné, a Móra Ferenc Múzeum dolgozói Ki­vétó Munkáért kitüntető jel­vényt kaptak. Első ízben ad­ták át a Lapis András szob­rászművész által tervezett emlékplakcttet a Nemzeti Emlékpark és a múzeum ér­dekében végzett önzetlen tár­sadalmi munkájáért Rózsa Gábor geodétának és Révész István geológusnak, az NKFV algyői üzeme dolgozóinak. A megnyitón közreműködött a Szegedi Kamarazenekar, Píl Tamás vezényletével. * A múzeumi hónap első he­tét a képzőművészetnek szen­telik Szegeden. Tegnap este a Képtárban szabadkai mű­vészek kollektív tárlatán, a jugoszláviai testvérváros kép­zőművészei találkoztak a szegedi térlatlátogató közön­súggel. Holnap, szerdán lesz száz éve, " hogy megszületett Szörl József szegedi festőmű­vész, a posztimpresszlonlzmus érdekes képviselője. A cen­tenárium alkalmából rende­zett emlékkiállítás a Közmű­velődési Palota kupolájában látható. A hét minden nap­ján délután 5 órakor tárlat­vezetés lesz a Lucs-képgyűj­teményben. Pénteken, 6-an, délután 6 órakor a Móra Fe­renc Múzeum dísztermében képzőművészeti tárgyú kis­filmeket vetítenek. Hódmezővásárhelyen 23 al­kalommal nyílik meg vasár­nap délben a Tornyai János Múzeumban a Vásárhelyi Őszi Tárlat. A jubileumi kiállítást dr. Boros Sándor kulturális miniszterhelyettes nyitja meg. Ekkor adják át a Tor­nyai-plakettet és a mun­kajutalmakat. Délután 3 óra­kor a Gorzsal Állami Gazda­ság központjában rendezik meg a vásárhelyi képzőmű­vészek hagyományos kiállí­tását. Előző nap, Október 7-én, a Vásárhelyi Özsi Tár­lat negyedszázados jubileuma alkalmából tudományos ta­nácskozást rendeznek neves művészettörténészek részvé­telével. Odessza és a magyarok A fenti címmel a napok­ban jelent, meg Péter László összeállításában a Somogyi­könyvtár kiadványa. „Ml, ma­gyarok, szegediek tanulságo­san olvashatjuk eleink odesz­szai látogatásainak,-tapaszta­latainak érdekességeit" — így az előszó. Ám nemcsak a magyarok, hanem Szeged testvérvárosainak lakói is láthatják, mit és hogyan ír­tak róluk magyarországi ba­rátaik: a kiadvány második része ugyanis orosz nyelvű összegezést tartalmaz. Közel két évtized kutatásait adja közre a kötet, a Tiszatáj és a Délmagyarország Odesszá­val foglalkozó cikkeit, az egykori magyar vendégek le­írásait, reflexióit gyűjtve ösz­sze. Többek között a város magyar szülötteiről, Adynak Odesszáról szóló írásával, Bartók ottani koncertjéről, Illyés Gyula, Veres Péter lá­togatásáról, az első szegedi turistacsoport útjáról. Mind­ezzel pedig a két város né­pének kölcsönös megismeré­sét, elmélyülő kapcsolatát szolgálva. Közlekedési balesetek Szamár húzta azt a fogatot, lyos, nem életveszélyes sérülést mellyel a 70 éves Klezner Jó- szenvedett. A Jármüvekben ke­zseí, Kistelek, Dózsa György u. letkezett anyagi kár körülbelül 9. szám alatti lakos a het vígén 10 ezer forint értékű, útnak indult. Kiskunhalas felöl személygépkocsijával Algyő Kistelek felé hajtott. A 16-os és íelől Szeged felé igyekeztett a 17-es kilométerkő között feltehe- délutáni órákban a 38 éves Be­töen ráütött az ostorral a sza- rényl Sándor, Tápé, Halas utca mérra. A befogott állat valószí- 7. szám alatti lakos. Előtte, vele nüleg rántott egyet a kocsin, ml- azonos Irányban egy munkagép re Klszner Józseffel az ülés az és egy motorkerékpáros haladt, útpadkára zuhant. A szerenczét- Az Algyői üt és a Déli út ke­len ember kórházba szállítás resztezőciését elhagyva Berényi közben életét vesztette. előzni kezdte az előtte haladó Mbtorkerékpárral Algyön, a járműveket, majd - látva, hogy Géza utcán közlekedett az esti a munkagép rövidesen eléri a órakban a 18 éves Lénárt Kál- záróvonalat — hirtelen fékezett, mán, Algyő, Kosárfonó utca 40. Fékezés közben Megcsúszott, át­szám alatti lakos. A Kastély- tért a menetirány szerinti bal ói­kért utca kereszteződéséhez érve dalra, majd az árokba borult. A fékezett, a vizes Uton megcsü- gépkocsivezető és egyik utasa 8 szőtt és felborult Jármüvével, se- napon belül gyógyuló, könnyű rülése súlyos, 8 napon túl győ- sérülést szenvedett. Az autóban gyúló. 15 ezer forintos anyagi kár ke­Ferencszáliáson. a Felszabadó- letkezett. lás utcán közlekedett személy- Szentes külterületen, a televf­gépkocsival a 30 éves Hegedűs zlós adótorony közelében Szabó György, Szeged, Kémes utca l/A Gábor 31 éves orosházi lakos — alatti lakos. A 300. számú ház- valószínűleg gyorshajtás miatt ­hoz érve lehúzódott jobbra az út- hátulról nekiütközött egy lovas padkára, azzal a szándékkal, hogy visszafordul. Fordulás köz­ben. fék-távolságon belül eléhaj­tott egy motorkerékpárosnak. A két jármú összeütközött, az autó a bal olaali árokba borult, a motorkerékpáros, utasával együtt az Úttestre zuhant. A 37 éves Androvitz Erzsébet, makói kocsinak. Az ütődéstől átesett az úttest másik oldaléra,, ahol egy Odaérkező autő elgazolta. A mo­toros korházba szállítása után hall meg. Megközelítően'így törtéht bal­eset Mezei Béla 49 éves szegvári lakossal is. ö is neklvezette mo­torját egy fogatnak, s olyan BÚ­Á száműzött kardot ránt r^r Néhány hete kezembe ke­rült a Magyarország történe­te képekben című könyv. Három-négy oldalon a legna­gyobb magyar száműzött, Kossuth Lajos képei. Ameri­kában, Angliában, Viddinben, Turinban. Szinte képről kép­re nyomon követhető, mint öregszik-keseredik a jól is­mert bronzarc. Hangját őriz­zük. Vajon ^zek a képek nem gondoltatnak-mutatnak-e töb­bet a 45 év kényszerű hazán­kívüliségének minden gyöt­relméből? A száműzöttek ösztönös rokonszenvünk-saj­nálatunk tárgyal. Általában elgyengült, megszomorodott embereknek véljük őket, akiknek olykor kényszerű acsarkodása is inkább csak szánalmas mosolyt fakaszt. Azonban az efféle banális kép kockázatos. Sokféle száműzött van, s hogy Kos­suthra utaljunk ismét: nagy jellempróba is ez az állapot. Mint minden „rettenetes hely­zet". Erre az alaptételre épült a Kossuth rádióban csütörtö­kön este a Budapesti Művé­szeti Hetek rádiószínház­bemutatója, Maró ti Lajos: A számkivetett című mono­drámája. Az Isteni színjáték költője, Dante AUghieri, Fi­renze városának száműzöttje meglepő köntösben kerül elénk. Túl a szabvány kö­zépkor-képen, de még a ko­rai reneszánsz tipizált em­bereszményén ls. Egy meg­döbbentően mai módon em­berarcú Dante, akinek „min­den a város", s újra átélve vad érzékiséggel régi szerel­meit és iszonyú fájdalommal régi konfliktusait, végül a tisztesség, az erkölcsi kitartás és a mindezzel párhuzamos hazaszeretet szimbólumává nő. Aki tudja és vallja, hogy írni csak független lélekkel lehetséges, s morális függet­lenségét a — politizálás­mentességhez kötött — haza­térési lehetőségért sem adja mém I w föl. Így írja meg a száműzöt­tek műfajában, levélben: „Nem ez a hazámba térés útja, atyám! Ha lesz más. ami Dante hírének és becsü­letének kárára nincsen, nem lassú léptekkel sietek haza. De ha nem lesz ilyen út, so­ha Firenzébe be nem lépek." A nagy lélek is esendő; a számkivetett, kardját utoljá­ra még bátran kirántva, ma­gába roskad: „irgalom!" Egyik legnagyobb erénye az utóbbi hónapok talán leg­jobb rádiós teljesítményének, hogy a rendkívül széles ér­zelmi skálán mozgó egyéni megnyilatkozásokat képes egységbe — a számüzötté vált ember személyiségének egységébe — szorítania. Bar­lay Gusztáv rendező Igen tapintatosan, szinte visszafo­gottan használt minden hát­térelemet, atmoszférateremtó eszközt. Mindent arra épített, amire az író: egy nagy szí­nészi teljesítmény összes rez­dülésére. És Sinkovits Imre teljes egészében megfelelt en­nek a várakozásnak. Dantéja hús-vér Dante volt, felemelő és mindennapi, akinek két­ségbeesett felkiáltásai („FiO­renza mial") és hol tűnődő, hol Izzásig hevített monológ­áradata képes volt esztétikai­lag is hitelesíteni a dráma konfliktus-alaphelyzetét és minden emberi szépségét. Megmutatva a kossuthi ar­cok rejtett barázdáit, mintát adva a mindenkor egyedüli száműzött-lélektanból. Kitűnő dráma a Marót! Lajosé. Bár már színpadon is -láthatnánk — Sinkovits­csal. D.L. Petőfi utjai lakos - á motorkerékpár pótuta- lyosan megtérült, hogy nem sók­ta - I napon túl gyógyuló, sú- kai később a kórsaiban meghalt. A Széchényi Könyvtárban ütötte fel tanyáját a tévé egyik stábja: a „Petőfi útjai" című filmsorozat jeleneteinek forgatására. A produkció a Petőfi születésétől a „János vitéz" megírásáig, vagyis az 1844-ig terjedő időszakot öleli fel. A forgatókönyvet a tucat­nyi gyerekszereplő kíváncsi­sága ls alakttja, a így — köz­vetve — a filmet tovább for­málja. A film készítői végigkísé­rik Petőfi vándorútjainak fóbb állomásait, miközben igyekeznek felderíteni, mi­lyen politikai és gazdasági események közepette érik egyénisége költővé, világszín­vonalú gondolkodóvá, forra­dalmárrá »

Next

/
Oldalképek
Tartalom