Délmagyarország, 1978. szeptember (68. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-10 / 214. szám

I Vasárnap, 1978. szeptember 10; Toppantó Istvánne (elvétele A nyíl a torzsai ház bejárati irányát jelzi, középen a tűzhely, az áldozati gödör, s néhány edény Megyei utazások Regél a kőkorszak N

agy léptekkel haladtunk visszafelé az időben augusztus utolsó napján dr. Trogmayer Ottóval, a Csongrád megyei múzeumok igazgatójával. • Kürti Bélával, a szegedi múzeum régészével. Mintha tudományos-fantasztikus regényt lapozgattunk volna, amelyben időgépet forgatnak hátrafelé. Regényre nem, ám tudományra — és talán nem is túlzás a szó — fantasztikumra bizton számíthattam. Kísérőimtől, s korábban a rádió híradásából tudtam, ez a nyár sokáig emlékezetes marad a régészet tiszatáji kutatóiban. Bálint Csanádban, aki Eperjesen ás, Hegedűs Katalinban, aki Szegvár mellett tenyérnyi istenszobrot, úgynevezett idolt talált, s Horváth Ferencben, aki Gorzsán, a hajdani tiszai mocsárból kiemelkedő halom belsejében sejtett sokat mondó értéket de ilyen leletre talán még 6 sem számított... A Csikós-táblán A régészetre is megfogalmazott középtávú kutatási terv pontosan megjelöli azokat a korokat, amelyek felderítésében akad még tennivaló, a régészeti térképekből pedig a fontossági sorrend is kiolvasható. S mert Csongrád megyének mindössze négy régésze van, a szegedi származású Bálint Csanádot az Akadémia régészeti intézetének kutatóját bízták meg az eperjesi ásatás irányításával. Ha azt irom, mostohák a körülmenyek, igen finoman fogalmuzok. Menedékük egy üres tanyai iskola, alkalmi berendezéssel, s inkább csak szél- és esőfogónak jó. De hát összkomforthoz nem szokott., s azt tán nem is igénylő fiatulok tanyáznak itt s néhány órabérért dolgozó földmunkás, akik az éjszakát otthon töltik a tízórás műszak után. Nem hiányzik azonban az ásatás nélkülözhetetlen kellékeiből semmi: milliméterpapír, fényképezőgép. ecset, spaknl, lapát — s ami ezen a bolond nyáron a legfontosabb volt: a gumicsizma meg a nylonfólia sem. — Kedvünkbe járt az itteni téesz, tolólapos géppel egy réteget ledúrt az ásatás feletti földrétegből. Az eperjesi Csikós-táblán félig a földbe vájt, 2 és félszer két és fél méteres avar és gepida'házak alaprajza bontakozik ki. — Az éjjel esett eső belénk fagyasztja a lelket ts, de jobban kirajzolja a házfal, a tűzhely vonalát, az elszíneződésből a régész, mint térképből következtet. A magaslaton települt, avarokat időszámításunk utén 587-ben legyőzik a longobárdok hívásúra bejövó gepidák, akik aztán keveredtek az ittlakókkal — így képzelhető el. hogy háznyomalkat együtt találjuk meg. A földbe vájt házak (7? inkább kunyhóknak mondhatnánk) nem igazán látványosak, de számunkra még a padlószintbe mélyedő lyukak is érdekesek: orra utalnak, hogy a tetőt két ágasfára támaszkodó gerenda tartotta, a kisebb mélyedések pedig a berendezési tárgyak „lábnyomai". A csontokból a táplálkozási módra kővetkez tethetünk, annak a 6—7 éves kisgyereknek a csontvázából pedig, akit nem az akkori temetkezési szokásoknak megfelelően örökített ránk az elmúlt másfél évezred, remélhetőleg a,-települést ért pusztító erőre is fény derül. A kökénydombi párja A kökenydombi Vénusz, a hódmezővásárhelyi múzeum állandó kiállításának Időszámításunk előttről, a 2600-as évekből való istenasszonya ott trónol az üvegkalitkában, mit sem sejtve. Nem tudhatja, hogy akár Cérfipárnak is tekinthető idolt, ülő istenszobrocskát talált Hegedűs Katalin a szegvári ásatáson. Neve nincs még. krampusznak becézzük útközben, ámlkor.egy-egy Ilyen lelet jelentőségéről faggatózom Kürti Bélától. — Az i. e. ötödik évezredtől körülbelül 2400-ig tartó kort nevezzük ' neolitlkumnak, melynek végefelé, tehát a késő kőkorban jelenik meg a termelő életmód s nyomai. Az edényművesség tárgyaiból, az állatábrázolásokból, s még a hulladékgödrökben egymás fölé rétegződő cserépdarabokból is, vagy a házi oltárként hasznait tálakból, a házak oromdíszeiből a történeti fejlődésre, az életmódra, a mítoszokra, a kultúrára következtethetünk, s az előfordulások gyakoriságából, az egymástól földrajzilag elkülönült ásatási helyek azonos vagy csupán hasonló jegyeket felmutató leleteiből olyan korral ismerkedhetünk meg, amely írásos emlékeket nem hagyhatott még hátra, tehát tárgyait kell beszéltetnünk. Hogy Szegvár krampusza miről mesél majd, az a leletek feldolgozásakor derül ki. ' Akármelyik úton megyünk Csongrád megyében, elkerülhetetlenül feltűnnek az Alföld síkjából kiemelkedő halmok. Kisebbek, nagyobbak, mindegy. Szinte biztos, hogy településnek, falunak kell lennie a belsejében. A Tisza kanyarjai, s mocsaras melléke otthonul csak ezeket a dombokat kínálta: s ha elpusztult a kőkori település, a rézkor embere sem építkezett másutt, mint az elegyengetett romok fölé. S így nőtt tovább, magasodott a halom. A XX. századi lakók, Cukorék tanyájának mar a mai magaslaton volt helye. De ez már Gorzsa, utunk utolsó állomása, ahol szenzációt jgértek a hírek. Közeledik a régmúlt Az 1950-as évek elején B. Torma Gabriella már beleásott abba a kö- és rézkor fordulóján keletkezett települést rejtő dombba, amelyet most Horváth Ferenc nyitott meg ismét, követve Gazdapusztai Gyulának, a szegedi egyetem azóta elhunyt tanszékvezető docensének útmutatásait. Csakhogy a hatvanas években még állt a major, amelyhez az akkori térképrajzot viszonyították. Most Rozsa Gábor geológusnak a segítségét kellett kérni, hogy rekonstruálhassák a majd két évtizeddel ezelőtt történteket: hol állt a ház, hol az akkori kutatóárok. S megkezdődött a munka, a nyár elején a több településszintet rejtő domb különböző magasságaiban. Ahol az egyik kutatóárkot kimetszették, a talaj színétől élesen elkülönülő, égett agyagos réteg jelzi az első padlószintet. Aztán tovább mentek, mígnem az alsó ház tetejét tartó cölöpök nyomára nem bukkantak. Minden milliméterpapfrra kerül, s színes fotóra. — Most jön a java — s megkerüljük a lakókocsiból rögtönzött régésztanyát, megyünk a domb tetejére. Fóliával sátortetőszerűen letakart, embermagasságú, meredekfalú kutatómedence. S lent: a HAZ. — Kiszedtünk vagy nyolcvan centi vastag földet, s égett agyaghulladék-rétegre találtunk. Paticsrögnek nevezzük ezeket az égett falmaradványokat, amelyek a ház össfcedőlésekor temethették be a padlót. A paticsrögöket óvatosan bontani kezdtük, s fokozatosan kibontakozott a rétegből a tűzhely négyszöge, kemény sütőfelUlete. Aztán kirajzolódott egy fal, mely — láttuk már akkor — két helyiséget választott el. A késői neolitikumból talán csak Bulgáriában s Görögországban találtak Ilyen értékre: házra, amelyben az öszszes, akkor használatos tárgy megmaradt. Tűz üthetett ki, erre utal az égett padló, s az egyik gabonatároló edényben lelt vagy kilónyi elszenesedett gabonamag. A bejárattól balra, a másik helyiségben ép csuprok, majdnem ép tányér csúszhatott le egy alacsony polcról — helyzetük ezzel magyarázható. Megtaláltuk az áldozati gödröt: kagylóhéjakkal, egész marékravalóvaJ, cserépdarabokkal, melyeket vörös festékkel, s finoman karcolt mintával díszítettek. Olyan ez az egész, mint egy krimibell pillanat: a hirtelen jött tűz átmentett számunkra egy igazi kőkorszaki lakóházat. Használati tárgyait, állatcsontjait, minden megszenesedett famorzsát leltárba vesznek, zacskókba tesznek, s ha az időjárás sürgetése behajtja a régészeketa múzeumba, kezdődhet a feldolgozás. S annak elképzelése: hogy élt az a család, mit evett, hogy került kecskéjük patanyoma a ház döngölt agyagfalára, a sonkacsülkön volt-e hús? A fontos, s idehaza valóban egyedüli régészeti icletet homokkal fedték le, hogy megvédjék az elporladástól Jövő nyárig. Akkor a teljes házat, valamennyi falát megkeresik — s aztán ásnak tovább, lejjebb, hiszen az áldozati gödör alján már megjelent egy még régebbi ház agyagfala. Távolodunk a mától, s egyre közelebb jön mégis a régmúlt. A tudomány, a régészeti tapasztalat, az emberi beleérző képesseg visszafelé fejti meg a történelmet. Kuporgok a ház fölött, belenézek Kőkorszakbeliék tányérjába. Mellettem guggol Horváth Ferenc, s amikor arról kérdem, milyen érzés volt ezt a számunkra igazán fantasztikusnak látszó világot kibontani, majdnem zavarba Jön. — Nem éreztünk szenzációt. Minden porszemet, pattcsrögöt ismerünk, tudjuk mi az előzménye, s hogy mennyi munka lesz még vele. Az ember a gyerekére nem csodálkozik rá minden percben, ha együtt él, együtt lélegzik vele. PALFY KATALIN Simái Mihály Erőterek Atlantisz fénylik Meseerdő fénylik folyók hegyek tavak lábhoz-tett-fejű napraforgók erőlködnek hogy megforduljanak Csönd van S a csönd erőterében valami más valaki más Fölkel a Nap s árnyék-zekében munkába megy az Elmúlás Mert minden dolgozik Forogva a széllel föltámad a jázmin Eleven gyík-fény surran át a múlt ősállat-csigolyáin Modell N

ézze, én akár le is vetkőzöm, ha úgy jobb, ne féljen, egy mozdulat az egész. Ez a csat a nyitja mindennek. Latja? A ruha úgy hull le rólam, mint szoborról a lepel. Láthatja, hibátlan az alakom. Bronzzá fújt a balatoni szel. S hogy belülről milyen vagyok? A legegyszerűbb. Mindig azt mondom, amit gondolok, azt teszem, ami kézenfekvő, a hazugságot a bőrömön érzem, messziről meghallom az utcasarokról, s sugárban hányok tőle... Mit akar még? A legegyszerűbb képlet áll maga előtt, sallangtalan, amit márványba kell vésnie. Semmit nem kérek érte, sőt a segítségére leszek. Mivel ma nem értik a legegyszerűbb gondolatokat, majd én lefordítom magának. Amíg modellt ülök, elmondom a történetemet. Mikor kezdhetjük a munkát? — A feleségem,.. bármikor itthon lehet. — Bornírt! Meg kell tudnia, hogy részletkérdésekkel nem szeretek foglalkozni. A lényeg a fontos, érti? A felesége nekem Jó barátnőm, szükségem vnn, mű" vész úr, a nejére, ö amolyan nippfigura, érzelgőséggel eltorzítva; kívül-belül gyámolításra szoruló. Esendő lélek. Nem is hinné, volt olyan korszakom, amikor én is szánandó voltam. Az események sodortak magukkal. Hogy tudtam rajongani! Eszmékért! Igen. Nevetséges, de így van. Am megtagadtam Istent és barátot... A szívem azonban mindig fájt. Belül az ember mindig olyan, amilyennek másokkal szeretné láttatni magát. De évek folyamán elhalványodunk. — Én rendeztem az életem, magamban és magam körül! — Rendezte?! Gondoljon a pénzre. A pénzre koncentráljon! Mi jut eszébe? Na? Semmi? Teljesen másvilági egyed lenne? A pénzzel akkora szabadságot szerez, amekkorára szüksége van. Nyaka köré tekerte hosszú sálját, palástszerű ruháját csattal összetűzte, menni készült. — Ha most nincs ihlete, perPék Pál Nyárközép Háttal még a végső éjnek ülök a lépcsőn s fúj a szél De itt a kút és itt a hárs is — Elmúlásról ki beszél? 2. Falak lobognak mint a vasznak s mit kitapintok: asztal szék Ha ég zuhant én oda buktam s csak ugbogak és sziklarés Mert aszály sakbit rmom csöndje nyarak marülne rogy az út — • Madaram kö s szárnyas arco*. röptébe vissza sose jut sze, minden hiába. 1! Mikor jöjjek? — Talán... nem ls tudom, miért... el kell utaznom. — Ugyan, ne gyerekeskedjék, hova utazna ebben a rohadt, nyúlós időben? Magúnak pénze sincs! Maga tengődik! Magát az állam tartja el! Nem érti? Ha engem megmintáz, nem élt hiába. Maga már teljesen kopasz — és belül üres, akár a felesége. Rossz befolyással vannak egymásra. Mindennap feladnak valamit, aprópénzért eladják magukat, ahelyett, hogy az életet keresnék. Hát — itt az Élet, nem érti?! Alkotni! Pénzt keresni! Holnap jövök I Legyen itthon. A feleségétói ne féljen. A felesége nem nő! Maga nem ismer egy valamirevaló nót! Ide nézzen! Hátravetette magát, megint lehullt róla a lepel, hosszú sálja se takarta ágyékát, csücsörítő két melle márványmellnek tűnt. Csettegő ujjainak ütemes ritmusára az egész test táncba kezdett. Vad tánc volt, a férfi borzongott és becsukta a szemét — Maga is vak állat, mínt a többiek! Nem bírják a fényt! Elszokott a szemük az igazi szépségtől! Megül kúsznak a hétköznapi lehetőséggel! De nem mindenki! Aki akar valamit az ki meri nyitni a szeméti — Mondom már, hogy én ezeket a fogalmakat... — Nekem volt istenem — vágott szavába a márványtestű nő —, de egy szép nap fölöslegesnek éreztem és nem gondoltam rá. Kitöröltem az emlékezetemből. Néhanapján felsírok érte, régi ismerősként üdvözlöm, kedveskedek neki, kérek tőle, majd meggyalázom. Amolyan házibarát lett, vagy játszótárs, vagy szabad perceimben fohászom központja ... Fogadom, maga soha nem tudott úgy lelkesedni, mint én Nagy csatákban rekedt torokkal kiabáltam: „Mi vagyunk a küzdelemre fölkent daliák, ml vugyunk, akikre győzelem vár!" Az Ember elpusztult bennem. Mások pusztították el. Csak úgy menekültem, hogy megtanultam harácsolni. Higgyen nekem. Anynyi pénze lesz, amennyit akar; ki kell nyitnunk a szánkat, kiabálnunk kell, hogy mi Igazak vagyunk! — Megfájdult a fejem. Ha megkérném.. Menjen, kérem... Nem tudom honnan jött, mit akar? — Nem érti a szavam, ugye-e?l Mások se értik. De nem én vagyok felelős érte. Csak én tudom. hogy én vagyok az igaz, hogy maguk kábítószerrel élnek, amit suját maguk termelnek ki magukból. Sajut magukat falják föl, ahelyett, hogy a világot forgatnák föll Hiszen, ha össvifognórik . — Mindjárt itt lesz a felesegem — Kidob? — Dehogy, csak..; menjen, kérem. Fölösleges, hogy... Esetleg félreérthető. — Hülye barom! Magan az Úristen se segíthet mar! Elviharzott. Rózsaszínű parókáját a fogason felejtette. — Hé! — kiáltott fel a szobrász, felkapva a parókát Kirohant az utcára vele. Ácsorgott kicsit. A paróka egy pocsolyába esett. DÉR ENDRE