Délmagyarország, 1978. szeptember (68. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-01 / 206. szám

A Péntek, 1978. szeptember í: Kutyák a lépcsőházban „Ismeretet, városszerte, hogy a kisajátítas után, a tulajdonosok távozásával a kutyák, macskák kóborlásra vannak ítélve. Pedig az igazi állatszeretet nem ez. Az állatok gazdáinak gondolniuk kellene arra is, hogy ezeket az állatokat a közös lakásokba nem vihetik be, ott arra nincsen megfelelő hely. Ez év telén is figyeltem, és öt kóbor kutya tanyázott (a macskákat nem is számítva) a tarjánszéli temetőkertben. Nappal kijártak búvóhelyükről, mivel éhesek voltak. A Játszótereken is megjelentek, s ott az öregek, a gyesen levő mamák megsajnálták, dédelgették. etették az állatokat. A temetőkerti árkok mellett lefektetett, hatalmas betongyűrűkben, de azokon kívül is, a környéken lakók (állatbarátok) nagy dobozokból lakást eszkábáltak és szinte naponként hordták oda a maradék ennivalókat. A macskáknak még a pincékben is csináltak helyet és oda adták be az élelmet. Én több esetbea figyelmeztettem őket, de azt mondották: azoknak is elmük kell. De be-bejarnak ám az épületekbe is — tettem hozzá. Ezt nemcsák én, de mások is észrevették. Arra kérem a Postaládát, tegyék ezt szóvá és hívják fel az Illetékes hatóság figyelmét arra, hogy akinek a házát a tanács kisajátítja, az — ha van —, kutyáját, macskáját ne engedje, ne dobja ki kóborlásra. hanem jelentse be oda, ahova az ügy tartozik, hogy összegyűjthessék az állatokat A tarjánszéli temetőkert sok kutyának, macskának ad szállást. Erre iskolásgyermekek százával járnak, felnőttek, öregek is. Nem szabad annak megtörténnie, ami velem is megtörtént, hogy egy kóbor kutya a lakásom küszöbe előtt töltse, az éjszakát és ott félelmet keltsen, bepiszkoljon. Nem lehetne a kóborlókat hivatalból összegyűjteni?" — kérdi levelének további részében olvasónk, Kerék György. A kisajátításkor. kiköltözéskor szerintünk sem lenne még késő összeszedni a gazdátlanul maradt állatokat. Szolgáltatás?! „Körülbelül három hete a 35-ös jelzésű autóbusszal utaztam, s több alkalommal örömmel tapasztaltam — s erről több utas is elismerően nyilatkozott —, hogy a gépkocsivezető a hangosbemondón közölte a következő megállóhelyet, s odaérkezve meg is ismételte az utca, tér nevét. Többen annak az elgondolásunknak adtunk — megelégedéssel — kifejezést, hogy biztosan a Volán vezetői rendeltek el az utazóközönség tájékoztatását, különös tekintettel az ünnepi hetek idegenforgalmára. De nem tapasztaltuk ezt a többi járaton, sőt, pár nap múlva már a 35-ös buszon sem. Talán nem jelentene az autóbuszvezetőknek lényegesen több munkát, ha felújítanák ezt a hasznos tájékoztató szolgáltatást még a városlakók, a szegediek is igényelnék" — irja Székely Árpád, Vedres utcai olvasónk. „Augusztus 8-án Szabadkára utaztam a barátnőmmel Aznap reggel vettem a jegyet a Marx téren és körülbelül fele helyjegy volt még akkor eladva. A buszról mégis lemaradtunk, mert felszállhattak olyanok is, akiknek nem volt jegyük. A közvetlen utána induló becsei buszra ez a jegy nem érvenyes — tájékoztatott a jugoszláv buszvezető. Tehát tia menni akartun*. jeggyel a zsebünkben, még egyszer fizetni kellett. Az ár Horgosig 9 dinár, vagy 20 forint, ez sehogyan som féléi meg a jelenlegi valutaánoIvamnak. A becsei busz>m felvilágosítottak az utegofe hogy Visszafelé postaláda társszerzőnk az olvasó kénytelenek a kerítésen át bemászni munkahelyükre, mert a portások még zárva tartják a klinikaépület kapuját.' Kinos és veszélyes mutatványnak szemtanúi a betegek — olvassuk a levélben, mely kéréssel folytatódik: vizsgálják meg a klinika vezetői, miért kell a korán kezdő dolgozóknak kerülőútan bejutniuk. Kérjük, nc vegyék öndicséretnek olvasóink, ha Kerek György levélírónktól vett néhány soros idézettel vezetjük be a mai Postaládát. Tesszük ezt azért, mert reméljük, levelezési rovatunk az egyetlen fórum, ahol az illetékesek gyorsan válaszolnak, s intézkednek is egy-egy felvetett panasz olvastán... Levélírónk sorai ugyanerre utalnak: „Postaláda rovatuk kitűnőnek bizonyult. Állandóan figyelem, és az illetékesek elég gyorsan reagálnak rá. Észrevételemmel gyakran jartam az intézkedésre hivatott helyeken, meghallgattak, aztán el is felejtettek. Nem történt intézkedés. Ezért szándékom most a nyilvánosságra hozatal." Üzenetek ugyanerre számithatunk. A 12 órakor Szabadkáról Induló Szeged, Makó, Békéscsaba, Gyula közötti, GC 68— 54 rendszámú busz vezetője ugyanezt tette velünk, pedig bíztunk abban, hogy ha a szabadkai buszvezető nem is érez velünk, de a magyar talán igen. Sajnos csalódtunk többen. Reggel körülbelül 15—20-an maradtunk le, jeggyel a zsebünkben és délben is körülbelül tizen. De sokan felszállhattak Jegy nélkül! Ez úgy néz ki, mintha utaznánk valahova vonattal, és nem szállhatnánk fel, mert elfoglalják a helyet azok, akiknek eszük ágában sem volt előre megvenni a helyjegyüket. Vagy szüntessék meg a jegyek előrevaltási lehetőségét és akkor eorbaállunk hajnalonként és kézzel, könyökkel tolakszunk, ahogy tudunk, vagy teremtsenek a legsürgősebben rendet ezen a téren" — írja Sárközi Laszlóné. Szeged, Szamos utca 5., B. VIII. 30. alatt lakó olvasónk. Sorokban, négy levélről Horváth Anna, a Csuka utca 18-ból arra kéri — közvetítésünkkel — az IKV szakembereit, szüntessék meg az udvarukban a háromlakásos épület lebontásával előállt helyzetet. Bűzös pocsolya, nehezen megközelíthető udvari WC és kamrák, s az őszi esőkkel együtt járó sár — íme az udvar jellemzői. S még valami: a ház lakói idős emberek, akik önerejükből aligha képesek rendbe termi környezetüket. N. B.-né szőregi olvasónk motort akart vásárolni a Mérei utcai üzletben. Ám mire az OTP-hitelleve!ét kitöltve, aláírva visszavitték a boltba, a motort már eladták, s nem volt belőle több. Olvasónk azt sérelmezi. hogy — igaz, kérése nélkül. csak pusztán érdeklődése alapjan — nem tették felre számára a jármúvet, Ügy véljük, a bolt elárusítói nem hibáztathatók, ők igazán nem tudhatták, hogy levélírónk még akkor délelőtt visszaviszi a kölcsönigénylő lapot. Ezt tényleg metg kellett volna mondania. „Nincs igaza Hegedűs Györgyné olvasójuknak, aki az augusztus U-én megjelent Postaládában kifogásolta a reggeli Napfény expressz 6,35-ös indulását. Azt hiszem, velem együtt több ezer szülő örül ennek, ugyanis még a vonat indulása előtt el tudja kísérni gyermekét az óvodába, bölcsődébe, így nyugodtan utazhat Budapestre. Helyes és okos ötlet — vagy talán éppen szülői kérés — volt, hogy a MAV megváltoztatta a korábbi indulást. Kérjük, ne állítsák vissza azt, tudniillik a legtöbb gyermekintézmény 6 órakor nyit" — irja Kovács Gábor, a Dugonics tér 5-ből. A Il-es Bőr- és Belklinika betegei nevében fogalmazta egyik olvasónk levelét, sajnos aláírás nélkül. Így aztán közzé tesszük levelét, de hitelét megkérdőjelezzük. Az is igaz persze, hogy ilyesmit légből kapni nagyon nehéz. Tudniillik azt, hogy kora reggel, úgy fél 5 tájban a klinika dolgozói korra és nemre való tekintet nélkül B. T. F. (Szeged): A levélben leírtak alapján javasoljuk. rendezze feleségével a kérdést — gyermekük érdekében. Abban az esetben, ha válásra kerül sor, a bíróság illetékes annak eldöntésére, hogy a gyermek nevelésére melyik szülő lesz a továbbiakban alkalmas. D. V. (Szeged): Levelére válaszolva közöljük, hogy a kisajátításról az 1976. évi 24. tvr. és a végrehajtásáról szóló rendelkezések intézkednek. E rendelet megjelent a Magyar Közlöny 1976. évi 68. számában. Olvassa el a közlönyben megjelent rendelkezéseket és abból pontosan megtudja, hogy cserelakás esetében az eljárás a rendelkezésnek megfelelő volt Válaszol az illetékes „Az augusztus 11-i számukban Idegen szemmel címmel közzétett cikkük után az abban foglaltakat köszönettel vettük és intézkedtünk a Mikszáth Kálmán utcai vetómagbolt készletének rendezéséről. A kistermelők ellátása érdekében jelentős mennyiségű árukészletet szereztünk be, amit a cikkben említett bolton kívül a Marx téri mezőgazdasági áruházban is forgalmazni kívánunk. Ebből adódott, hogy rövid időre nagy készlet halmozódott fel a boltban. Azóta a mezőgazdasági áruház részére beszerzett árukat átadtuk és így a boltban kultúrált körülmények között vásárolhatnak vevőink" — irja Hődör István, a szegedi ÁFÉSZ illetékes ügyvezetője. Ugyancsak augusztus IIén, P. L. aláírással megjelent egyik levelünkre válaszolt Serege János, a városgondnokság vezetője. „A megjelent cikk nem nevezi meg pontosan, melyik forgalmas útkereszteződésben adnak több órás, sárga vilPark legyen, ne parkoló A tarjáni 601—605-ig és 622—623-as számú tízemeletes épületek lakói évek óta várják, hogy a VI. ütemben levő ABC-áruház mögötti, ideiglenesen füvesített területen, végleges jelleggel szép pihenő parkot építsenek. Figyelembevéve a terület Laksűrűségét és azt a tényt, hogy ezeket a házakat a főközlekedési út (47-es) és igen forgalmas lakóu'ak (Budapesti körút — Űrhajós utca) övezik, igen indokolt a területre érvényes beépítési terv alapján a pihenőpark, játszótér megépítése. Olvassuk a Délmagyarország 1978. augusztus 17-i szamában, hogy az ÉLIKER „felfedezte" ezt a területet, és az ABC-áruház még nagyobb forgalmának elérése érdekében autóparkolót kíván a várossal közösen létesíteni. A környéken lakók gyermekeinek testi épségét is figyelembe kellene venni, nemcsak a bolt gazdasági érdekeit. A 622. és 823. számú épületek előtt jelenleg is igen sok a parkolási lehetőség. Ha az autósok az ABC-ben kívánnak vásárolni, ebben a parkolóban is tudnak várakozni, vagy a Tarján bisztró előtti területen. A salak burkolatú felület állandóan a port árasztaná az egyébként is igen forgalmas helyen, ahol naponta több ezer gépjármű közlekedik. Reméljük. kérésünket, melyet indokoltnak tartunk, figyelembe veszik, hiszen 1974 óta várunk az ideiglenesen füvesített terület parkosítására. Szóbeli ígéretet kaptunk, hogy erre a József Attila sugárút rekonstrukciójával együtt kerül sor. A 600-as épületek lakói nevében Bálé Ferenc lákóbizottsági elnök logó fényt a berendezések, így csak általánosságban tudunk válaszolni. A berendezések este 20, illetve 22 órától reggel 5.30-ig üzemelnek sárga villogó üzemmóddal, melynek ki- és bekapcsolását a Szegedi Városgazdálkodási Vállalattal végeztetjük. Ezt minden reggel a berendezést kapcsoló dolgozó naplóbejegyzéssel rögzíti (a bekapcsolást. illetve a hibaelhárítási feladatot). A hibaelhárítást (izzókiégés) általában a bekapcsolás után végzik azonnal, és csak indokolt esetben (automatikai meghibásodás) marad a berendezés sárga villogó üzemmódban. Ha útvonal-biztosítás van, akkor a berendezések — esetenként — több órán át sárgán villognak. Az ismertetett intézkedések mellett, köszönettel veszünk bejelentéseket, észrevételeket a forgalomirányító jelzőlámpákkal kapcsolatban a városgondnokságnál a 12-022 194 mellék, valamint a városgazdálkodási vállalatnál a 10-181-es telefonszámon." Sasvári György (Borbás u. 25.) augusztus 11-én tette szóvá, hogy gyakori feszültségingadozást és feszültségkimaradást tapasztal. A DÉMÁSZ válaszából idézünk: „A Posfaláda rovatban tett panasz jogos. Megbízottunk kivizsgálta a panaszt, de a levélíró munkahelyi távolléte miatt tájékoztatást adni nem tudott. A panasz oka a város tulajdonában levő fáknak a villamosvezetékhez való benövése. ezáltal a vezetékek összeverőd ése. Az illetékes, területünkhöz tartozó tanácsokat a levélíró bejelentése előtt felszólítottuk a hasonló okok elkerülésére. Ezen túlmenően a fákat a vezeték mentén gallyaztuk, az ingatlanon levő csatlakozo kötéseket felújítottuk. A vonalon a fa okozta zavaron kívül hibát nem találtunk. Amenynyiben más alkalommal ismétlődne a hiba, úgy azt a 14-022-es telefonon közvetlenül szíveskedjen bejelenteni panaszosunk." A dinnye éretlen volt, mégsem vették vissza, tette szóvá Duka Istvánné augusztus 25-én. Az ÉLIKER postafordultával érkezett válaszából kitűnik, hogy olvasónk „minőségi reklamációját jogosnak tartjuk. A/ áruház helyettes vezetőjét figyelmeztettük, hogy a jövőben a panaszok intézését a kiadott utasításoknak megfelelően hajtsa végre. Köteleztük az áruház vezetőjét, hogy a minőségüeg kifogásolt áru ellenértékét a levélírónak haladéktalanul küldje meg." Összeállította: Pálfy Katalin Górres Eszter: Mindig magam 112. — Mit csinálhat ez a Bozó az egynyolcad részszel? — szorongás volt a bensőmben. — Feltűzheti bokrétának a kalapjához. Olyan nyugalom szállt ram, olyan könnyűnek éreztem magam. Egy és fél méter falat le nem bonthat! Birtokcsorbítást nem követhet el! A kertnek egynyolcad részét használhatja a határán, ennyi joga van. De már itt megemlítem, később nagyon kicsiért odaadta a részét Csikósnak is, Kónyának is. Azonnal, mindjárt megcsinálta a jegyző a szerződéseket. Nekem kifizették a 3500-at, én adtam az öcsémnek a 3000-et, az adta át a pesti embernek, 1000 forintról írást csináltak egyheti halasztásra, mert volt öcsémnek Balástyán üres portfija. eladta és vitte a pénzt egy hét múlva Pestre. Nem volt semmi vita senkivel. Ebben az évben zajlott a válóperem, sok ügygyel-bajjal. A Pali baleseti pere nem volt befejezve. Kijött az ügyvéd, úgy könyörgött, hogy menjek el az ítélethozatali tárgyalásra, őt nézzem, mert résziből fogta fel. Egy tárgyaláson volt az uram, de úgy összezavarta az ügyet, hogy már a bíró az elmebeli állapotát akarta megvizsgáltatni. Ez elhúzódik soká, már két éve is hogy folyik. Bemenlem hát. eddig is én helyettesítettem Palit. De Pali is bejött Meghozták az ítéletet Bakó Géza köteles havonta fizetni 60 forintot 40-et Bozo Pálnak, 20-at dr. Politzernek. Kórház, mentő, orvosi díj 800 forint ezt köteles Bozó Pálnak egyben kifizetni és az összes peiköltseget. A 899 forint Bozó Pálnét illeti, mert az fizette ki — mondja az ügyvéd. Perelje be a férjét érte, igazolja, hogy ön fizette ki. Perelje a nehézség! — gondolom magamban. Hoi;y mennyit ért az a 40 forint? Megélhettek volna belőle szépen, de mondták, hogy mikor megkapta, még benne tartott, mindig ivott. Közel laknak hozzám Bakóék, azt mondják, ha sóra, paprikára nem marad is, azt pontosan kell fizetni. De ők voltak a hibásak, hogy nem jöttek el hozzánk. Kevéssel megúszták volna. Vagy ha a 2 holdba beleegyeztek volna. Politzer két év múlva meghalt, Pali meg nyolc év múlva. Amint említettem, a három hízó a fal ki verésére lett szánva. De nem igy lettl Testvéremék, akik Szánkon laktak, eladtak ott minden jószágot, főleg a két bivaly, meg a szekér, gazdasági felszerelés ért pénzt. Eltalálták, hogy hazajönnek, és Itt vesznek földet, aztán építenek rá. Hazajött a testvérem, kérdi: beengedem-e őket, mig nem tudnak építeni. — Persze, hogy beengedlek! Bár nálam is folyik a tető mindenfelől. Egyben azt is mondja, hogy a felső határom mellett eladna 400 négyszögöl földet, ahogy Lacitól vetted, én is odaadom 1200 forintért. Majd egy kicsit gondolkodom — felelem. Elment a másik testvéremhez, annak is a határán felajánlt 200 négyszögölet, mert ez a föld egy darabban volt 3 ezer négyszögöl. Ebből Lászlóé lett ezer négyszögöl, amit én megvettem. Melletet Erzsébeté ezer négyszögöl, Margité amellett ezer négyszögöl. Mivel már a Lászlóé az enyém volt, amellett árulta a 400 négyszögölet, a Margité mellett meg a 200-at, Odamentem, mikor elment, a határra. Nézegettem, a nagy diófa neki esett, amely alatt annyit húvösöltem, amit még én ültettem. Hogy engedjek ifle mást Hogy legyen az enyém. Reggelre úgy határoztam, hogy késik az építés, a disznókból megveszem. Másnap visszajött Mondom neki, elkelt énfelőlem a földed! Ne is menj haza. Kistelekre, beviszem a piacra őket, szombaton elmegyünk Szegedre eliratni. El is vittem, 1400 forintot kaptam a három hízóért. Másnap mentünk Sze^edr- de Politzerrel írattuk el. Még a százalékot is kiűzettem a disznók árából. Jön Margit is, aki akker ment el innen lakni, mikor én hazajöttem. Haza akarunk jönni, beengedsz-e? — Be! Igaz. folyik a tető, majd lesz valahogy. Öt családtaggal volt, nyolcan laktunk egy szobában, egvütt főztünk, együtt ettünk. Margiték nyolc hónap múlva építettek ém elmentek. Erzsébetek 10 hónap múlva építettek, cserepem, minden anyagom odaadtam nekik, kölcsönbe. Mert nekik Is kinéztünk két és fél holdas darab földet, Jó nagy kilométerre vannak tőlem. Mikor elmentek tőlem lakni, már annyira folyt a tetőm, hogy kénytelen voltam a padlást középen kiszúrni, mert ott hajlalos volt, hogy ott folyjon le az esővíz. A döngölt földön meg árkot ástam, úgy vezettem ki a lakásból a vizet. A fal alatt is kiástam, hogy ott kifolyhasson. Közben az uram mindig irkált, mindig kéredzkedett viszsza, de én nem fogadtam vissza. (Még most is van a leveléből.) , Nem is válaszoltam sem ilyen, sem olyant a levelére. Mire meghalt, ötödik asszonya volt Nekem, ha csak tíz perc időm volt Is, mindig a földet ástam, véstem a gyökértől. Vettem egy kilogramm vad őszibarackmagot elvetettem. Mái szeptemberben be tudtam szemezni, Ezen as őszön 17 háznál szemeztem, ha nem kellett a fán alakítani, száz lement egy nap. Sokakat megtanítottam szemezni. Azt mondjf egy ember: No. amié megtanítottál, ha találkozunk. kétszer köszönök egymás után. Volt olya: idő. hogy egyszer is elfelejtett köszönni. Eg gazda paprikával akarta a földjét beültetni. Mí ősszel jól előkészítette neki. de még ültetésk* újra akarta szántani. Februárban mondom neki, add ki ezt a földet nekem! Borsónak. Ha június 15-re kitakarítod, kiadom. Nem vesztasz vele, mert a borsószárat leszántod zölden, é? a borsó javítja a földet Ki is adta nekem, nem is sokért, én aztán vettem ezt a Degrác nevezetű borsót, ami két szedés, apró szárú, 20 mázsa borsóm termett Még akkor vonattal tudtuk szállítani Budapestre. Annyi pénzt kaptam érte, hogy 390 négyszögöl földet megfordíttattam 80 centi mé'yre. Beültettem a húsz nemes barackfát meg az öcsémet kértem meg, hogy Üj. zegeden gyümölcsfa-kiárusítás van, küldjön két cseresznyét két meggyet, két sárgabarackot két almát körtót meg is vettem t. másik öcsémtől. Az alját beültettem Saszla-szőlővel. Még abban az évben 200 ölet ismét megfordlttattam. Bebaraokoltam. bo lyére vetettem a magot és ott be«/ -m. (Folytatjuk^