Délmagyarország, 1978. szeptember (68. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-08 / 212. szám

2 Péntek, 1978. szeptember 8. Magyar—mongol közös közlemény A Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának és a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának , meghívására Lázár György, ti Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, 1978. szeptember 3. és 7. között hivatalra, baráti látogatást tett Mongóliában. Mongóliai tartózkodása során az MNK Mlnisztertaná, csónak elnöke és a kíséretében levő személyeik ipari és mezőgazdasági létesítményeket, valamint kulturális intézményeket látogattak meg Ulánbátorban és Darhanban. A magyar vendégeket mindenütt meleg, szívélyes íogadtat-asban részesítették. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke és Zsambln Batmönh, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, tárgyalásokat folytatott az őszinte barátság. a testvériség és a teljes egyetértés légkörében. Megbeszéléseket folytattak a Magyarország és Mongólia közötti testveri bavatság és sokoldalú együttműködés további erősítéséről és szélesítéséről. A felek mély megelégedéssel állapították meg, hogy országaik között a barátság és a gyümölcsöző együttműködés töretlenül fejlődik és szélesedik, a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság közötti barátsági és együttműködési szerződés alapján. A magyar és a mongol nép közötti hagyományos barátság megszilárdításával kapcsolatban hangsúlyozták Kádár János, az MSZMP KB első ti Urára és Jumzsagtjn Cedcnbal, az MNFP KB első titkára találkozóinak és megbeszéléseinek különleges jelentőségét. A miniszterelnökök ismételten megerősítették, hogy az MSZMP és az MNFP. a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság változatlan cs következetes, a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus elveire épülő irányvonalnak megfelelően, a két ország testvéri szövetségének és szoros együttműködésének további elmélyítésére, a szocialista közösség országai egységének és összeforrottságónak megszilárdítására törekszenek. A két ország közötti gazdasági és múszakl-tudományos együttműködés menetét áttekintve, a felek elégedettségüket fejezték ki azok +edVezö eredményei kapcsán, és elismeréssel értékelték a . magyar—mongol gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság tevékenységét. Megállapodtak, hogy kölcsönös erőfeszítéseket tesznek a Magyal- Népköztársaság segítségével a Mongol Népköztársaságban létesített . ipari vállalatok bővítésére és rekonstrukciójáva. A miniszterelnökök megállapították, hogy a két ország közötti kölcsönösen elő• nyös gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésében a legkedvezőbb lehetőségek a Mongol Népköztársaság egyes ásványi kincseinek közös feltárásában. a könnyű- és élelmiszeripari termelés, valamint a vízgazdálkodás terén folytatandó együttműködésben. az árucsere-forgalom állandó növelésében és mongol szakemberek képzéseben rejlenek. A Magyar Népköztársaság a jövőben is hozzájárul az e területeken folytatott együttműködés feltételeinek bővítéséhez. A Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke őszinte köszönetét fejezte ki a/ MSZMP KB-nak és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának azért a sokoldalú, testvéri segítségért és közreműködésért, amelyet a Mongol Népköztársaságnak nyújt a szocializmus építésében. A miniszterelnökök megbízták országaik központi tervező szerveit, hogy 1979ben egyeztessék a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság 1981—1985. évekre szóló népgazdasági tervét, és határozzák meg a két ország együttműködésének konkrét területeit mind kétoldalú, mind sokoldalú vonatkozásban. A felek hangsúlyozták a KGST XXXII.. bukaresti ülésszakán elfogadott határozatok jelentőségét, és kifejezték azon határozott szándékukat, hogy erőfeszítéseket tesznek a testvéri szocialista országok sokoldalú együttműködésének továbbfejlesztése és tökéletesítése érdekében. ' Áttekintve a Jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, kifejezték kormányaik határozott szándékát, hogy kitartó erőfeszítéseket tesznek az enyhülési folyamat világméretű továbbfejlesztéséért, annak konkrét leszerelési intézkedésekkel történő kiegészítéséért. A leszerelési világkonferencia legrövidebb időn belüli összehívása mellett foglaltak állást, amelynek célja. hogy gyakorlati és hatékony intézkedéseket fogadjanak el a veszélyes méreteket öltő fegyverkezési hajsza megszüntetésére, és a leszerelés megvalósítására. A felek különleges jelentőséget tulajdonítanak a stratégiai támadó fegyverek korlátozásáról folytatott szovjet—amerikai, valamint a Bécsben folyó közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalásoknak. Az ázsiai helyzetről folytatott eszmecsere során a felek kifejezték azon határozott meggyőződésüket, hogy az ázsiai országok aktív, együttes erőfeszítéseire van szükség a béke és a biztonság tartós pilléreinek megteremtéséhez a kontinensen. Ennek kapcsán a felek úgy vélik, hogy az ázsiai béke és biztonság megerősítéséhez, az országok közötti széles körű együttműködés kialakításához elengedhetetlen a függetlenség és szuverenitás, a területi egység tiszteletben tartása, az erőszak alkalmazásáról. vagy az erőszakkal való fenyegetésről való lemondás, a belügyekbe való be nem avatkozás, az egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztése élveinek szigorú betartása. Megállapították, hogy a népek békéjét, nemzeti függetlenségét és társadalmi haladását komolyan veszélyezteti az imperializmus és a reakció erőivel nyíltan azonosuló kínai vezetés nagyhatalmi, expanzionista politikája. A Magyar Népköztársaság ós a Mongol Népköztársaság is határozottan szembeszáll a kínai vezetők nagyhatalmi. hegemóniáin, szovjetellenes és szocializmus ellenes irányvonatával. A felek elítélték a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen irányuló kínai nagyhatalmi törekvéseket, valamint a jelenlegi kambodzsai vezetés által provokált konfliktust. A Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság kormánya egyértelmű támogatásáról biztosítja az el nem kötelezett országok belgrádi értekezletén hozott határozatokat. Elégedettségüket fejezték ki a találkozók és tárgyalások eredményeivel kapcsolatban, amelyek ismételten megerősítették a nézeteik teljes azonosságát valatnenynyi megtárgyalt kérdésben. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke köszönetét fejezte ki az elvtársi fogadtatásért és baráti vendéglátásért, és hivatalos. baráti látogatásra hívta meg a Magyar Népköztársaságba Zsambin Batmönh elvtársat, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnökét, aki a meghívást köszönettél elfogadta. Vietnamithaiföldi tárgyalások % Bangkok (MTI) Vietnam és Thaiföld egyaránt különleges fontosságot tulajdonít a két kormányfő találkozójának — ezt hangoztatta csütörtökön mind a vietnami, mind a thaiföldi küldöttség szóvivője. A vietnami. küldöttséget Pham Van Dong miniszterelnök vezeti, aki szerdán érkezett Bangkokba. Csütörtökön egész napos tanácskozással folytatódott a magas szintű vietnami— thaiföldi párbeszéd. A tárgyalások megkezdése előtt Kriangszak Csamanand thaiföldi miniszterelnök hangoztatta: a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének jelentősége rendkívül nagy. Kifejtette, hogy Thaiföldnek minden országgal szemben békések a szándékai. Határállomás-építés % Belgrád (MTI) A szabadkai közös magyar—jugoszláv vasúti határáUomás építésének ügyéről tárgyalt szerdal ülésén a vajdasági tartományi végrehajtó tanács (kormány). Az előterjesztett beszámoló emlékeztetett arra, hogy az 1972-ben aláirt magyar— jugoszláv kormányközi megállapodás alapján három közös határállomás létesül a két ország között, közülük a gyékényest es murakeresztúri magyar, a szabadkai pedig jugoszláv területen BjllO JÓZSEF BULGÁRIÁBA UTAZOTT Bíró József külkereskedelmi miniszter csütörtökön a plovdivi vásár megtekintésére Bulgáriába utazott Ez alkalomból megbeszélést folytat bolgár partnerével a két ország kereskedelmi kapcsolatait érintő időszerű kérdésekről. GROMIKO—WARNKE MEGBESZÉLÉS Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter tegnap Moszkvában fogadta Paul Warnkét, az amerikai fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatal igazgatóját, aki a két ország között létrejött előztetes megállapodás alapján érkezett a szovjet fővárosba. A találkozón a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról szóló új egyezmény előkésrtésév«J kapcsolatos kérdéseket vitatták meg. MÉGIS SZÁLLÍTANAK Az amerikai kormány végül is hozzájárult, hogy olajipari berendezéseket adjanak el a Szovjetuniónak. A texasi Dresser-cég leszállíthatja a 144 millió dollát értékű olajfúrófej-üzemet. A korábban jóváhagyott ügyletet Washington betiltotta, azzal az „indoklással", hogy a Szovjetunióban megsértik az emberi jogokat. SOLTÉSZ ISTVÁN HAZAÉRKEZETT AZ NDK-BÓL Soltész István koho- és gépipari miniszter csütörtökön hazaérkezett a Német Demokratikus Köztársaságból, ahol a többi között tárgyalásokat folytatott a Járműipari, a mezőgazdasági gépgyártási és a nehézgépgyártási együttműködés fejlesztéséről. valamint a gépgyártási ágazatok 1981—35. év) terveinek előkészítéséről. SALT-TARGYALAtiOK GENFBEN Csütörtökön Genfben folytatódtak a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásával kapcsolatos szovjet—amerikai tárgyalások. LELŐTTÉK A TERRORISTÁT Szerdán este egy düsseldorfi étteremben rövid lövöldözés után halálos sebet kapott az egyik legjobban keresett nyugatnémet terrorista, Willy Peter Stoll. Csütörtökre virradóra a főállamügyészség megerősítette, hogy a 28 éves anarchista a düsseldorfi egyetemi kórházban belehalt sérüléseibe. Stollt egy kínai vendéglő pincére ismerte fel, aki riasztotta a rendőrséget Eddig hivatalosan meg nem erősített jelentések szerint a Stoll társaságában levő személynek, vagy személyeknek sikerült a zűrzavarban elmenekülniük. A nyugatnémet terroristák „kemény magvához" számító Stollt egyebek között Buback főállamügyész, Ponto bankár és SchJeyer. a gyáripflVosok szövetsége elnökének meggyilkolásával gyanúsították. Ábécé A szó elszáll, az írás megmarad — már a rómaiak idején is élt et a nézet: adásvételi szerződést, kölcsönt, ajándékozást, végrendeletet csak írásban tekintettek hitelesnek. Az írásismeret rangot jelentett, sőt megélhetést is. Egy példa erre: az antik kereskedelem nem kevesebb írnokot tartott el, mint hajóst. A betűvetés hatezer eves tudomány, mely a társadalmak kultúráját megőrizve nemzedékről nemzedékre szállt: agyagtáblákra vésve, papiruszra, pergamenre, kódexekbe írva — ékírással, hieroglifákkal, a görög és a római ábécé betűivel,.. Ma már anynyira természetesnek tartjuk, mintha velünk született volna, s az írástudó embernek eszébe sem jut, hogy mekkora kincs birtokosa. Pedig egészen a középkor végéig egyházi kiváltság volt az írástudás, s talán nem is túlzunk, ha azt mondjuk. hogy csak napjaink embertípusának vált jellemzőjévé a betűvetés ismerete. A tények is igazolják: 1880-ban még a régi Magyarországon a tanköteles kort meghaladó lakosságnak több mint felére terjedt ki az analfabétizmus, de még 1920-ban is a hat éven felüli lakosságnak 15,2 százaléka volt írástudatlan. Jelenleg 1,5 százalékra tehető nálunk az analfabéták arányaA Szovjetunióban is rendkívül nagy eredményeket értek el ezen a téren: 1897ben még a lakosság háromnegyede volt analfabéta, ez a szám 1939-re 18,8 százalékra csökkent, s jelenleg megszűntnek tekinthető. Hasonlóan jó a helyzet a többi szocialista országban is. Ugyancsak a múlté már az írástudatlanság az egyes fejlett kapitalista államokban is — Svájcban, NSZK-ban, Svédországban —. de Olaszország, Törökország, Portugália, még nem dicsekedhet az „író-olvasó nemzet" jelzővel, hisz náluk még meglehetősen nagy az analfabéták aránya. Például az utóbb említett országban 35—40 százalék. A fejlődő országokban rosszabb a helyzet. Indiában a népesség mintegy 80 százaléka. Iránban 65 százaléka írástudatlan, Brazíliában pedig csaknem a fél .lakosság nem ismeri az ábécét. Több mini egymilliárd analfabéta él Földünkön. Az írástudatlanság leküzdése tehát ma is az emberiség egyik fontos, megoldásra váró társadalmi — ezen belül kulturális és szociális — problémája Épp ezérl 13 évvel ezelőtt az UNESCO Teheránban összehívott világkongreszszusán szeptember 8-át az alfabelizálás nemzetközi napjává nyilvánította, s azóta minden esztendőben e napot világszerte az írástudatlanság elleni küzdelemnek szentelik. A világstatisztikához mérten jó a helyezésünk, köszönhető a széles körű társadalmi összefogásnak, mely közoktatásunk irányításával a tanácsok, az üzemek részéről megnyilvánult. Mégsem lehetünk elégedettek, mert az 1,5 százalék ugyan kevésnek tűnik, de 128 ezer analfabétát jelent. Sok köztük az idős ember, akadnak azonban fiatalok is. kiket környezetük, családjuk zár el „a szellem napvilágától". Felkeresésük. meggyőzésük nem könnyű népművelő feladat. Vállalni kell mégis, mert c»ak így találhatják meg helyüket a társadalomban. Beilleszkedésük valamennyiünk érdeké. H. A. Panmindzson A Koreai-lélszigetet kettészelő 1217,5 négyzetkilométeres demilitarizált zónát (kijelölt határvonalat) az 1953. június 27-én aláírt panmindzsoni fegyverszüneti egyezmény hozta létre, amely a szembenálló felek között az aláírás időpontjában fennálló frontvonalat rögzítette. Az ellenséges csapatokat pedig 2,5—2,5 km-re vonta vissza ettől. Azóta a szembenálló erőket 5 km széles fegyvermentes övezet választja el egymástól. Panmindzson térségében az övezeten belül kb. 1 négyzetkilométeres biztonsági zóna található. Itt ülésezik a fegyverszüneti bizottság, itt található a fegyverszünetet ellenőrző svéd, lengyel, svájci és csehszlovák képviselőkből álló Nemzetközi Ellenőrző Bizottság épülete, valamint a Koreai NDK és az elsősorban amerikai katonákból álló ENSZ-erök szálláshelye. A panmtndzsonl övezetben a két fél képviselői közvetlen kapcsolatot tartanak fenn egymással, bármelyik fél kérésére azonnal találkozhatnak, tárgyalhatnak a fegyverszüneti egyezményt sértő cselekedelekről, hogy elejét vegyék a súlyosabb fejlemenyeknek. Ennek megfelelően a terület életét a fegyverszüneti bizottság 1953 október 19-i határozata szabályozza, miszerint mindkét fél részéről 35—35 katonai személy tartózkodhat az övezetben, szabadon átjárhatnak a demarkációs vonalon. A Vörös Hadsereg 1945 augusztusi Kvantung hadsereg feletti győzelme véget vetett Korea 40 évig tartó japán megszállásának. A Koreában levő japán hadsereg lefegyverzését — az Egyesült Államok javaslatára — a 38. szélességi foktól délre az amerikai, északra pedig a szovjet hudsereg végezte el. Az 1945 decemberében Moszkvában a koreai ideiglenes demokratikus kormány létrehozásáról hozott háromhatalmi (Szovjetunió, USA. Nagy-Britannia) határozat ellenére Délen a demokratikus fejlődést az amerikai kormányzat megakadályozta. gátolta az Észak és Dél közötti együttműködés előmozdítását is. Az ország két részében eltérő politikai, társadalmi fejlődés indult meg Miután Dél-Koreában az ún. Koreai Köztársaság kikiáltásával (1948. aug. 15.) a demokratikus fejlődés meghiúsult, Észak-Koreában 1948 szeptemberében az ország egész területén tartó választások alapján összeült Legfőbb Nemzetgyűlés a Kdreai Népi Demokratikus Köztársaság megalakulásáról határozott A szovjet csapatok 1948 végén hagyták el ÉszakKoreát. Az amerikaiak csak 1940 júniusában távoztak Dél-Koreából, „Kölcsönös Védelmi Szerződést", hadfelszerelést, katonai kiképzőket és tanácsadókat hagyva maguk után. Az agresszív dél-koreai fenyegetőzések, a 38. szélességi fok mellett végrehajtott incidensek ás csapatösszevonások 1950. június 25-én a koreai háború kirobbanásához vezettek. A KNDK a segítségére siető kínai önkéntesek támogatásával kiűzte Észak-Korea területéről a támadó imperialista csapatokat úgy, hogy a harcok ezek után a 38. szélességi fok körül folytak. Szovjet javaslatra az 1951. július 11-től Keszongban és Panmtndzsonban folytatott fegyverszüneti tárgyalások egyezmény aláírásával végződtek. Az egyezmény nem teremtett ugyan békét, de véget vetett a háborúnak a félszigeten.