Délmagyarország, 1978. szeptember (68. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-15 / 218. szám

Péntek, 1978. szeptember 15. 5 Magtárból múzeum Múzeumot rendeznek be az egykori kalocsai érseki magtárban. Az épület termeiben kocsigyűjtemény, mezőgazdaságieszköz-gyüjtemény kap helyet, és itt lesz az országos paprikamúzeum is. Karneváli dijak Tegnap, csütörtökön dél- ménye alapján értékelték. A után a Bartók Bála Művelődési Központ nagytermében kiosztották a 12. szegedi ifjúsági napok karneváli díjalt A több mint 50 produkciót a hivatalos zsűri és a felvonuláson részt vett KISZ-alapszervezetek véleSxeptember 18—23. Honvédelmi köny vnapok A honvédelem egyik fő tényezője nyugalmunknak, békés munkánknak, a biztonságnak. A növekvő érdeklődésnek tesznek ezért eleget, amikor szeptember 18. és 23-a között Szegeden megrendezik a honvédelmi könyvnapot a Zrínyi Katonai Kiadó és a néphadsereg. A honvédelmi könyvnapok keretében könyvkiállítás és -vásár is lesz a Zrínyi Kiadó legfrisebb és korábbi kiadványaiból. Az eseménysorozat megnyitóját szeptember 18-án tartják délután 3 órakor a KISZ városi bizottságának nagytermében. A megnyitót irodalmi műsor követi, fővárosi művészek közreműködésével. Szeptember 19-én több helyen tartanak író-olvasó találkozót, így a városi Űttörőházban a titkosírásról, délután 3 órakor. Szeptember 20-án, délután 3 órakor a Radnóti gimnáziumban dr. Csorba Csaba muzeológus folytat eszmecserét a magyar várak krónikájáról. Ugyancsak 20án a Szegedi Ruhagyárban 3 órakor „A mi hadseregünk" címmel író-olvasó találkozó lesz. Újvári Imre László alezredes, a Néphadsereg című hetilap rovatvezetője, több irodalmi alkotás szerzője találkozik a gyáriakkal. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán tanároknak tart konzultációt Gábor László alezredes, a Zrínyi Kiadó képviselője, « valamint dr. Bodó László, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia főtitkára. Vajda Péter, a Népszabadság külpolitikai rovatvezetőhelyettes szeptember 21-én a KISZ megyei iskoláján, Réti Ervin, az Esti Hírlap rovatvezetője pedig a Fegyveres Erők Klubjában találkozik az olvasókkal. Szeptember 23-án, szombaton este zárulnak a honvédelmi könyvnapok szegedi eseményei a JATE-klubban. következő sorrend alakult ki: Első helyre került a Szegedi Építőipari Szövetkezet Hatékonyság—minőség, valamint a textilművek Tiltakozás a neutronbomba ellen című élőképhez. Jutalmuk 4-4 ezer forint. Második lett a városgazdálkodási vállalat VIT-ről szóló és a sándorfalvi községi KISZalapszervezet a Szegedi Nemzeti Színház költözködését bemutató élőképe. Jutalmuk 3-3 ezer forint. Az alábbi hét produkciót 1500-1500 forinttal díjazta a zsűri: El—VIT vetélkedő (posta) ; Jancsi és Juliska (AFIT); Mundial '78 (IKV); Kiskapuk a nagykapuk mellett (konzervgyár); Közös Piac a Marx téren (DÉMÁSZ); Békét akarunk (gabonaforgalmi vállalat); Mezőgazdaságunk történetéből (Maros Tsz, Deszk). A pénzjutalmakat Novákné Halász Anna, a városi KISZ-bizottság titkára adta át az alapszervezetek képviselőinek. Az új tanév első napjaiban háromhónapos szünet után ismét megjelent a Kincskereső című ifjúsági irodalmi folyóirat. A szeptemberi szám részint a nyári emlékeket idézi, részint folytatja a korosztályhoz szóló versek, prózai alkotások közlését A nyári emlékéket eleveníti fel az az összeállíAlföldi tonulmonyok Űj tudományos fórum született: az Alföldi tanulmányok. A Magyar Tudományos Akadémia földrajztudományi kutatóintézetének alföldi csoportja a gazdája, amely Békéscsabán működik, de az egész Alföldre kiterjedő figyelemmel. A könyv folytatást is ígér, mivel I. kötetként jelent meg a tizenegy egybegyűjtött tanulmány. A szándékokról pedig az Előszóból megtudhatjuk, hogy a sorozat „hivatása az Alföld egészére kiterjedő földrajzi környezeti kutatások közzététele geográfusok, területi tervezők, gazdaság és közigazgatás területén dolgozók számára egyaránt". Az alföldi csoport öt esztendeje dolgozik, s kezdettől szerepelt terveiben olyan tudományos fórum életrehívása, amely helyt ad az ország különböző helyein folyó kutatásoknak. Így már az első kötetben is érvényesül a szándék, hiszen nemcsak az akadémiai kutatócsoport munkáit találjuk föl benne, hanem szegedi és debreceni tudósok tanulmányait is. Nem árulnak el túl sokat ' a kötet tartalmáról a tudományban járatlanoknak a címek, de azt egyöntetűen bizonyítják, hogy az eredeti szándék szerint az egész Alföldre kiterjedő tudományos figyelem vezérelte a szerkesztőt. Szó van a könyvben a természetföldrajz lehetőségeiről a Dél-Alföld energiabázisának felkutatásában (Jakucs László), a Duna—Tisza közi hátság homokformáiról és a homokmozgás szakaszairól (Borsy Zoltán), * délkelet-alföldi víztermelés hatásáról az ártézj vizek nyomásváltozására (Rakonczai János), a gazdasági környezetek taxonómiai szerkezetéről az Alföldön (Krajkó Gyula), az agrárvárosok átalakulásának néhány jellegzetességéről (Becsei József). További érdekes témák, az alföldi intercentrális kapcsolatrendszer az interurbán telefonhívások alapján (Tóth Jozsej), a vonzáskörzetek történeti kialakulásának és változásának vizsgálati lehetőségei (Dövényi Zoltán), a település- és területfejlettség kapcsolata az Alföld részleges középfokú központjainak ipari fejlettsége alapján (Simon Imre), Békés megye zöldségtermesztésének fontosabb földrajzi problémái (Mosolygó László), a közúti forgalom alakulásának főbb tendenciái az Alföldön (Tánczos-Szabó László) és az Alföld-kutatás feladatai és lehetőségei (Zoltán Zoltán). Ez utóbbi tanulmány egyben bizonyos programot is felvázol. Folyamatos kutatómunkát igényel az Alföld demográfiai viszonyainak változása, gazdaságának strukturális változásai s a település- és életkörülmények témaköreiben. A tanulmánygyűjtemény természetesen nemcsak a földrajztudomány számára fontos és érdekes. A gazdálkodás, az igazgatás, a közlekedés és más ágazatok szakembe-ei is nagy ha-* szonnal forgathatják, s különösen a tervezésnek ígér fontos ismereteket, következtetésekre és tendenciákra vonatkozó tájékoztató adatokat és értékelést. tas, melynek darabjait a Mártélyon megrendezett harmadik Kincskereső-tábor résztvevői készítettek. A gyerekek versei, riportjai és képregényük fantáziagazdagságról, felkészültségről árulkodik. A táboréletre utal a hátsó borító rajza, Szyksznian Wanda munkája — ő készítette a szeptemberi szám szép illusztrációit. Felhívás jelent meg a Kincskereső szeptemberi számában: jelentkezésre szólítja az országban működő Kincskereső klubokat, baráti köröket, szakköröket. A versanyag élén Szergej Jeszenyin szép költeménye áll. Közli a lap Julián Tuwin, Ernst Jandl egy-egy versét — a magyar költészetet Jankovich Ferenc, Aprily Lajos, Szepesi Attila és Zelei Miklós képviseli. A lap olvasói ezúttal Kiss Anna költői birodalmába pillanthatnak be. s olvashatják a költőnő két érdekes versét. Két elbeszélés köszönti a 150 éve született Lev Tolsztojt, a XIX. századi orosz irodaiam legnagyobb alkotóját. A prózaanyagban Tőke Péter novellája mellett Petrolay Margit Petőfi iskolája című elbeszélésének első része található. A Viadalok, csaták, kalandok sorozat mostani szemelvénye az indiánok világába kalauzol. Érdekes színfolt Kosztolányi Dezső Állatok beszéde című munkájának néhány részlete, s egy drámai jelenet. Az irodalmi anyag mellett található könyvismertetés ós anyanyelvi cikk, bővebb terjedelemben jelentkezik a Rejtvényfejtők klubja. József Attila egy költeményét Sebő Ferenc megzenésítésével közli a Kincskereső legújabb száma. Partra vetett halak? Interjú egy szegedi színésszel, 1978-ból Például Mentes Józseflel. Olybá tetszik, vele soha nem történik semmi. Színész, kisembereket játszik, hamuszürkéket. Dúrja a haját, homlokát ráncolja, ha szerepeiről faggatom, cigarettát gyújt a másik után, mire kinyög pár jelentéktelent. Huszonharmadik évadját kezdi Szegeden. Majdhogynem érdektelen hát, hol járt, mit csinált előtte. (Máskülönben a Néphadsereg Színháznál kezdte, majd Szolnokra került, egyetlen évadra.) Íme a párbeszédünk szüzséje, természetesen rövidítve. — Mi indított arra, hogy itt vessél horgonyt? — Ha jól meggondolom, nem színházépületekhez, hanem emberekhez szerződünk. Rendezőkhöz, társaikhoz, a közönséghez. Egy színész életében az a szép időszak, amikor jó a színház, s akkor jó a színház, ha ez a közönség véleménye, s ha a színész is így érzi, vagyis törődnek vele. Nem eggyel-kettővél, hanem lehetőleg valamenynyivel. Nekem inkább a korábbi evekben jött ki a lépés, Komor István, Bozóky István idején. Hogy Svejket játszhattam, Lukát az Éjjeli menedékhelyben, de akkoriban ment a felejthetetlen Az ügynök halála is, amiben speciel nem voltam benne. Olyan műsortervek készültek, hogy a társulat zöme feladathoz jutott, ki-ki a neki megfelelőhöz, amelyben képességei kamatozhattak. A klikkszellem ugyanis aláássa egy kollektíva jó közérzetét, a kívül rekedtek úgy vergődnék a benfentesek között, mint a partra vetett hal. Bár, csuda tudja, akkor fiatalabb voltam. — Pesszimista vagy? — Frászt. Ha az lennék, régen továbbállok. Csupán fontolgatom, mi lehet az oka, hogy egy Idő óta szerepek dolgában nem gondolkodnak bennem. Csalódást keltettem volna? Mikor és miben? Ügy tapasztaltam, nálunk is létrehozható jó színház, s alig hiszem, hogy a társulattól függ, nem az állítja össze a műsort, osztja a szerepeket. Persze reménykedem: a hullámvölgyeket előbb-utóbb hullámhegyek követik. — Nem is oly régen aktív közéleti tevékenységet folytattál a színházban. Egészen pontosan: párttitkár voltál, nyolc éven át. Mi a véleményed, úgy általában, a színházi demokratizmusról? — Ki tudja, létezik-e? Mindenesetre a gyakorlatban más. mint az úgynevezett üzemi demokrácia. A színháznak vannak szerződtetett és kinevezett tagjai. Ha keményen fogalmazok, azt kell mondanom, az egyiknek inkább csak kötelességei adódnak, a másiknak jogai is hozzá. — Mi akadálya például, hogy műsorterveket, vagy más, az egész társulatot érintő kérdesekel, nyilvánosan is megvitassanak? — Amíg a művészeti tanácsok sem egyebek a formalitásnál, korai ilyesmiről beszélni. — Az elmúlt időszakban alig dolgoztál a színházban. Mégis, mivel teltek a napjaid? — Szerencsére akadtak külső munkák, filmeztem. A Dübörgő csendben, az Illetlenekben, a Pote/ociban. S feladatot kaptam a szegedi tévéstúdió Kincskereső műsorában, meg főszerep várt egy török darab rádióváltozatában, még nem hangzott el. — Tavasszal visszaadtad a kisszínffázi Sütő-darab Fügedesét. — A próba nélküli beugrást, ennyi idő után, méltatlannak éreztem. — S az új évadra? — Két szerepet is próbálok. Eltávozott kollegámtól veszem át a Sosem lehet tudni ügyvédjét, és az egyik kérő leszek Gogol Háztűznézőjében. Mindkettőt szívesen csinálom. Ennyi az interjú, tárgyszerűen. Tolakszik a kérdés persze, miért a fenti dialógus éppen Mentes Józseffel és éppen most, amikor csönd ül körülötte. Sorsa tipikus, a helyi színészé, a szegedié. Vitatják, okkal, szükség van-e a megtelepedett művészre, aki azzal a fenyegető kockázattal számol, hogy könnyen megszokhat jak, félreállítják, akire egyként ráunhat a szakma és a közönség. Ámde a kettő ok-okozati összefüggésben áll: a közönséget a szakma (szinházvezetés, műsorpolitika, rendezői ízlés stb.) orientálja és persze fordítva, de mindig valaki (valami) diktál. Vajon a feladatnélküliség és a kis szerepek méltatlanságának ingoványára süppedt szegedi színészek sorsa a nézőtéren vagy a színpadon, netán a színfalak mögött alakult így? Varietas delectat — mondja a latin, s a változatosság gyönyörűsége igazán érvényes a színházra is. Hanem a hazai színházi élet szerkezetében a helyi társulatok elképzelhetetlenek helyi színészek nélkül. Akik a folytonosságot, az állandóságot biztosítják, akikre bejön a publikum: horribile dictu: a bérletes, s akik által (s nem árán) ismerhetőek meg az új szerzemények, akik a színház mindenkori színvonalát jelentik és garantálják, akiktől általában vonzó vagy mattszürke egy társulat munkája. Nem lehet nekilátni minden évadnak merőben új színészekkel, az effajta zsákbamacskákért bárhol megfizetik a tanulópénzt A tíz-húsz éve Szegedre települt színészek — a névsorolvasás mellőzhető — helyzete jelenség. Nekilódultak, csináltak valamit, de igazán nem futhatták ki formájukat, remízbe vagy talonközeibe kerültek idő előtt, míg mellettük kisüstökösök zúgtak-robogtak tova anélkül, hogy a szegedi színház jelentékenyen moccant volna előre. Most hihetik okkal, hogy mindenki jó, aki érkezik, csak a kéznél levő, az evidens, s már bizonyított marad a közömbös? A „szegedi színészek" sorsát határozatok, rendeletek, paragrafusok meg nem oldhatják. Gondoskodni róluk csak a színházon belül lehet. De nem jótékonykodással, hanem érdemes ajánlatokkal, aminek tétje van, ahol a maradék kvalitások kiderülhetnek és megmérethetnek. Hogy a színész sorsa ott dőljön fel, ahová ez rendeltetett: a színpadon — és ennek következtében a nézőtéren. Nikolényi István Csónakon jöti üdvözlet Dr. Andrzej Rzymkowski építész, s a koszalini technikai főiskola tanára. „Civilben" — s én így ismertem meg őt — a vizek vándora. Kőszálin lengyelországi város, újságja — lapunk testvére. Ottani kollégáink, barátaink üdvözletet hozta, olvasóinknak is — meglehetősen kalandos, legalábbis regényes körülmények között — a tanár úr, aki külső munkatársként gyakran ír testvérlapunkba. Az üdvözlet vizén jött, Andrzej Rzymkowsktnak. a koszalini yachtklub elnökének — gumicsónakján. Mert elhatározta, a hűvös lengyel nyarat a meleg magyar nyárutóra váltja fel. s hogy kissé jobban átmelegedjék. sportteljesítménnyel tetőzi meg a kirándulást. A „tetőzés" kétszeresen is sikerült: a Tisza árhullámára éppenséggel nem Vízügyi megbeszélés A Csongrád megyei tanács vb vízrendezési koordinációs bizottságának tájrendezői és a Csongrád megyei TESZÖV mellett működő szakmai kollégium tegnap, csütörtökön Kiszomboron rendezte meg soron következő tanácskozását. A résztvevő szakemberek megvitatták a mezőgazdasági üzemek vízrendezésének időszerű kérdéseit, a Maros bal parti vízrendezési beruházásoknak helyzetét, valamint az 1978. évi meliorációs támogatások felhasználásának tapasztalatait is. számított. Vonattal jött Szolnokig, s ott fújta fel két méter hosszú csónakját, elejébe pakolva a kis sátrat, néhány meleg holmit, meg fazekát, takaróját. Útközben feljegyzéseket is készített, hát pontosan megmondhatta: délután öt óra tíz perckor kezdett úszni a csónak. Szokatlan módon evezett: menetiránynak arccal. hogy láthassa maga előtt a vízi utat, s hogy kikerülhesse az úszó fatönköket, örvényeket Éjszakai szállást — mint ő mondta: első osztályú hotelt — nehezen talált, aligalig akadt kikötésre alkalmas hely. Aztán, amikor mégis felfedezett egy partközeli buckát, letáborozott Éjjel arra ébredt, hogy matraca félig vízbe lóg. Megemelkedett a Tisza... Vizes ruháját maga építette tűzhelyeknél szárította. lengyel módra készült halászlét kis fazekában főzött Halat kapott a halászoktól, kenyeret — „igazi fehér magyar kenyeret" — vett" még Szolnokon. Az étek elkészítésére pedig ilyen receptet adott: feldarabolt halat napraforgóolajon kell megforgatni, megpaprikázni, vízzel felönteni, s ízlés szerint sózni Hát... hagyma nélkül nem tudni, mir lyen lehetett... S ahogy képzeletben követjük együtt vízi útja állomásait, telnek a papírlapok: a tanár úr rajzol. A tűzhelyépítési technológiát, a szederbokrot, mely jóllakatta. a szilvafát, hogy össze ne keverjem az almával. Hiszen társalgásunk németül folyt — hát nehogy félreértsük egymást. Útközben aztán elszórakoztatta a vízparti élet, a tudat, hogy esetleg Attila sirja fölött evezett el csónakjával, s az építésszemmel vizsgált gátak látványa. Sok csodálója akadt. Kis csónakkal a veszélyes árban baj nélkül elért Szeged alá. A tápéi mólónál beszélgetni kötött ki, aztán tovább sem evezett. Vendégségbe hívták Pappék. a családfő ugyanis ott pecázott. „Először náluk fürödtem le meleg vízben, náluk aludtam meleg ágyban". Andrzej Rzymkowski elégedett volt úti kalandjával: célját elérte: megismerte a Tiszántúlt, sőt az „innent" is. S ez — nem kis dolog, hiszen a tanár úr olyan apámkorú. Hogy pontosan hány éves? Nagy titokzatosan azt válaszolta: a barátnőimnek tízzel kevesebbet mondok... F. K.