Délmagyarország, 1978. szeptember (68. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-05 / 209. szám

I Kedd, 1978. szeptember 5. MM MozfgóIépcs§ MM lépcsőzetes munkakezdés Szegeden Forda. Szörnyszülött szó, ráadásul kétféle. Gépi, meg kézi. Mi tegnap reggel kézi fordával utaztunk. Bizony! Mégis beértünk a munka­helyre — lépcsőzetesen! Tudja már mindenki, be­szélik városszerte, azok is,, akiknek semmi közük nem volt hozzá, mivel a mun­kakezdésük nem változott, de tudták: hétfőtől Szegeden is áttértünk a lépcsőzetes munkakezdésre, méghozzá a nyugati iparkörzetben dol­gozókat érintően, s már elő­zőleg is volt egy-egy lép­csőfok, s még ezután is lesz, valószínűleg ez év végén. Szóval a lépcsőt is lép­csőzzük. Mozog. Kézi fordá­val. Merthogy a gépi nem készült el. Ezt mondták a Volán vál­lalat illetékesei, akiknek volt néhány álmatlan éjszakájuk a menetrend változtatásának okán. Melyik kocsi melyik járatra, hányas számmal menjen? Ez a forda lényege, egyszóval buszkihasználás. Végül is abból nem lett semmi, hogy a tröszt szá­mítógépével készüljön el ez a gépkocsi vezénylés, ma­rad hát, amit papíron ki­számolgattak. Az első fon­tos tény: emiatt sehol nem maradt ki egyetlen járat sem. Hát persze, be volt ter­vezve ... korábban kell járniuk, mint régen. Az Mll-es 6.40-kor indult ezelőtt, most 6.10-kor. A hétórás kezdéshez így r.incs busz. Marad még egy megoldás az erre dolgozók­nak. Busszal — másik já­rattal — az Anna-kútig, on­nan átszállás villamosra. Ez is egy lépcső. Sándor Béla háromnegyed 7-kor kezdett ugyanitt. Le­késte a tarjáni 6.10-es buszt (MII), kerülővel, de beért munkakezdésre. Most kom­binál, tessék követni. — A Csillag tértől jövök a 20-as vagy 21-essel, a Jó­zsef Attila sugárúton át­szállók, a 12R-re. Az 6.20-kor indul. Fél hétre a ruhagyár­ban vagyok, tíz perc, míg a gyerekeket leteszem a gyári óvodában, háromnegyedre kezdhetem a munkát. Maszek menetrend — de jó. Bánáti Antalné a 12R-já­rattal indul a Víztorony tér­től. Neki minden ismerős volt — mármint a zsúfolt­ság. Egy „kisbusz" indult, s érthetően tele volt. László Gézáné viszont a kábelgyár­ban az ellenkezőjét tapasz­talta a 11-esen. Ülőhely is bőven volt, elfértek volna a kisebb szólóbuszban, de hát csuklós jött. Háromne­gyed nyolckor. Hm. Nem értek fordához, de, ha mond­juk ez ford-ítva van?... — Nekünk ugyanis nincs olyan járat, amellyel bosz­szúság nélkül beérnénk a munkahelyre — mondja Ku­tas! Mihályné, a DÉMÁSZ dolgozója. — Az áramszol­gáltató irodáiban most hét­kor kezdünk — ez nem a '„lépcsőzés" miatt van, de a gondunk viszont igen. Akik Tarjánból járnak, félórával Egy biztos, a ruhagyárból r.em késett el senki, nem úgy, mint a textilművekből, vagy a házgyárból, ahol az irodai dolgozóknak nem ,volt megfelelő járat. Senki nem késett — a lépcsőzés miatt legalábbis — a seprű­és ecsetgyárból sem. Kis­púl Jenő újságolja, s nyug­tázza, minden rendben. De: — Három üzem, plusz az iroda, négy munkakezdési időpont. Hogy tartsunk akár csak két egyeséget is érintő értekezletet anélkül, hogy valamelyik részlegből ne munkaidőben jönnének el a dolgozók. Egy dolgozó kb. 500 forint óránkénti terme­lési érték — tessék szoroz­ni! Csökken a zsúfoltság, nem kell több busz. Csak épp az elvesztett órákkal hetek alatt kifizetjük egy busz árát. Megírtuk, közöltük a te­lefonszámot is, 11-617, tes­sék hívni a Volánt, s je­lentsék, ha nem mozog a .mozgólépcső". Hm. Süket. Nem veszik fel. Próbáljuk a másikat, 11-905, halló! — Makó Gábor vezénylő­tiszt. — Nem jő a másik vo­nal, amelyen érdeklődhe­tünk. — Persze, most tataroz­zák az irodát Átmenetileg elköltözött. — Hümm. Pech. Bejelen­tés volt-e? — Többet vártunk, csak hét jött. három témában. — Mégpedig? — A 6.40 induló M42-es járat a textilművekig jár, kérték, menjen a gumigyárig. Az itt dolgozóknak ez a ké­nyelmesebb. Az Mll-es ko­rán Indul, legyen 6.10 he­lyett 6.25. Ezt a ruhagyárból kérték. Egy másik telefo­náló a délutáni M42-es já­forintok Gazdaságpolitikánk alap- sem alakul a várt módon latoknak, amelyek a vala­vető célja: a gazdasági azoknál a gazdálkodó egy- mit-valamiért elv alapján a egyensúly megszilárdítása, ségeknél. amelyek a várható hitel igénybevételéért meg­Ennek egyik feltétele, hogy (elérhető) devizaárat a való- határozott exportteljesít­a több piacon versenyképes ságosnál magasabbra be- ményre vállalkoztak. Az exporttermékek gyártása csülték. A KNEB vizsgálata adottságokkal ugyanis szá­gyorsan fejlődjön. A Magyar jogosari jegyzi meg, hogy molni kell akkor is, ha Nemzeti Bank 1975-ben 45 egyes vállalatok nagyvona- azok olykor gondot okozóak. milliárd forint értékben ex- lúan értelmezték a kocka- Az eXportfejlesztő hitelek portfejlesztő célhitelakciót zatvállalást. hirdetett azzal a céllal, hogy nyomán 1980-ra 800 millió a vállalatokat exportfej lesz- Nemcsak a Piackutatásban dollár többlet devirabevétett tésre ösztönözze. A válla- lelhetők fel hibák, mulasz- var a népgazdasag. Ez a latok nagy érdeklődést tanú- tások, hanem a külkereske- mai órakon vett összeg nem­sítottak az exportfejlesztő delmi vállalatok és a ter- csak a gazdasági egyensúly hitelek iránt, s ennek ered­melök együttműködésében megszilárdítása, hanem ményeként 1976-ban lénye- ,, .. . , .. , gében szétosztották a ren- is- Elofordult, hogy a terme- nemzetközi hitelkepessegunk delkezésre álló összeget. lő „kész tények" elé állitot- megőrzése szempontjából is Az V. ötéves terv dereká- ta a külkereskedelmi válla- nagy jelentőségű. Az elője­boz érv® vizsgáljuk meg a j t t itt az exporttermék lek, az eddigi tapasztalatok hitelakció eredményeit és ,, ,. „ . ... , , problémáit. A Magyar Nem- add el! Ez a Piaci elokeszi- alapjan nincs olyan elmara­zeti Bank és a Központi Né- tő munka hiányában nem dás, amely veszélyeztetné pi Ellenőrzési Bizottság rep- hoz sikert ennék teljesítését de a S^m^ek^ A gondokban felismerhet- gyenge pontokra összpcnto­siti a hitel felhasználását, jük beruházási gyakorlatunk sítva még sok tartalékot kell mert a vállalt többletexport általános gyengéit Ez azon- feltárnunk a siker érdeké­lényegében időarányosan . . , , hen létrejött bár a teljesités ^ semnu esetre sem ad ^ vállalatonként nem volt felmentést azoknak a válla­egyenletes, S egyes vállala- ^^mmmmmmmmmmmmmmmm^m^m toknál számottevp elmaradás is tapasztalható. Korai len­ne elkésziteni e beruházási akció mérlegét — erről leg­korábban 1980-ban lehet szó —, a jobb teljesítmé­nyek érdekében azonban in­dokolt, hogy az észlelt prob­lémákra felhívjuk a figyel­met. Általánosítható az a ta­Wiesel Iván ratot tartotta korainak — a pa3ztalat, hogy a vállalatok visszaindulással volt gond- | fő törekvése a hitel mielőbbi ja... Lépcső oda — lépcső visz­sza. Elindult a mozgólépcső. Ha döcög is, de megy. Bu­dapesten bevált. Reméljük, itt sem lesz másként El­végre hatezer embert érin­tett, s csak néhánynak volt vele baja. Eddig... I. Zs. Határőr-tisztjelöltek eskütétele Szegeden Minden emberi hivatás szép, de a legszebb, amit maga választ az ember. Un­ger József határőrtiszti is­kolás hallgató szerint a leg­szebb határőrtisztként szol­gálni egy őrsön. — A határon. Az az iga­zi! Éppen ezért jelentkeztem határőrnek. Tisztnek. Ünnepi hangulatban be­szélgettünk itt Szegeden, a Kossuth Lajos Katonai Fő­iskola 1. éves hallgatóinak, a főiskola határőrtiszti ta­gozatának eskütételén. Szep­tember első vasárnapjának majdnem őszies napsugarai ragyogtak az egyenruhákon, a diszelgés alkalmából ki­állított fegyvereken. Párt­vezetők, a tanácsi szervek, tömegszervezetek és társ fegyveres testületek képvi­selői állták a díszemelvé­nyen. Mi pedig beszélgettünk a messzi Körmendről érke­zett Unger Józseffel és fe­leségével, a lelkes ifjú tisz­tiiskolás édesanyjával, akj boldogan erősítette meg fia iménti szavait: — Minden vágyam az volt, hogy két fiam közül lega­lább az egyik tiszt le­gyen. Vágya teljesült tehát. Ott áll a fiú délcegen a sorban és mondja az eskü szavait: ,„.. esküszöm, hogy a Ma­gyar Népköztársaság hatá­rainak hűséges őre leszek." Farkas Béla hallgató áll az alegység elé helyezett mik­rofon előtt. Mellette jobb­ról édesapja, Szabolcs me­gyei húsipari munkás, bal­ján pedig édesanyja, ugyan­csak munkás ugyanott A fiú mondja az eskü szövegét, s a csapat követi. Szülők, hoz­zátartozók százai hallgatják meghitt csendben a foga­dalmat, amj kezdetét je­lenti a nagy feladat, a ha­tó rőrzésre való felkészülés­nek. így mondta Bakondi György főhadnagy az ün­nepséget megnyitó beszédé­ben, és erről szólt Dudás István ezredes, a Kiskun­halasi Határőrkerület pa­rancsnoka az eskütételt kö­vetően. A tisztiiskolás hall­gatók nevében Bácser Lász­ló mondott köszönetet a bi­zalomért. A szülők nevé­ben G. Kovács László heve­si rendőrtiszt kívánt sike­res négyévi főiskolai tanulást a hallgatóknak. Az ünnepség kezdetén a Himnuszt, végül az Internacionálét játszotta el a szegedi munkásőr-ze­nekar. Üjra mondom: nagyon szép hivatás lehet határőr­tisztnek lenni. Sallai Já­nos hallgató Jászalsószent­györgyről jött ide a szegedi főiskolára, miután „megvív­ta harcát" mindenkivel, hogy akarata szerint legyen. Édes­anyja eljött az ünnepségre és büszkén mutatta be fiát, de azt is elmondta, hogy más pályára szánta Janit az egész család. — Sőt, még tanárai is a jászberényi erős­áramú középiskolában. Ki­váló szakember lehetett vol­na. És ide jött inkább. Min­denütt elmondja, hogy ezt akarta, tiszt akar lenni. Le­gyen hát. De olyan tiszt le­gyen, mint amilyen jó fiam: volt eddig nekem. Ott áll a fiú sokadmagá­val a díszegységben. Tekin­tetében olvasom a fogadal­mat, amelyet jelmondatként függesztettek az iskola fa­lára: „Békében és háború­ban egyaránt népünk igaz fiához méltó módon visel­kedem." Kaczúr István KGST­tanácskozás A KGST-tagországok bel­kereskedelmi miniszteri ta­nácskozó testületének köz­gazdasági tervezési és irá­nyítási kérdésekkel foglalko­zó munkacsoportja szeptem­ber 5—7. között Bukarestben tartja 3. ülését. A tanácsko­zásra vasárnap Bukarestbe utazott Juhár Zoltán belke­reskedelmi államtitkár, a munkacsoport elnöke. Az ülésszakon megvitatják a bel­kereskedelem távlati tervezé­sének módszertani kérdéseit, a fejlesztés fő irányát, fog­lalkoznak a tudományös munkaszervezés széles körű alkalmazásának lehetőségei­vel és megtárgyalják a KGST-országok kereskedelmi felügyelőségeinek tevékeny­ségét. elnyerése, engedélyezése volt. Szorosan összefügg ez­zel, hogy a műszaki-gazda­sági dokumentumok igen kedvező „optikával" — a ténylegesnél alacsonyabb költségirányzattal, rövid ha­táridővel, kisebb import­anyag-tartalommal stb. — készülték. A KNEB által vizsgált vállalatok többségé­nél ezek a fogyatékosságok fellelhetőek voltak. Az elő­készítés „nagyvonalúságát" csak kevés vállalat pótolta, a szükséges korrekciók el­maradtak. Az előkészítés lazaságai a teljesítésre is hatnak, ex­portfejlesztő beruházásoknál késések tapasztalhatók. A késések általában a megva­lósítás idejének alábecsülé­séből fakadtak, de a koor­dinációs és kooperációs problémák „mellőzése" is szerepet játszik. Előfordult, hogy irreális gépbeszerzési határidőket vettek alapul, olyanokat, amelyek a nor­mális átfutási időnél is rö­videbbek voltak. A késés így látszólag „objektív" okok következménye. Sok esetben az exportnö­velő beruházások piaci hát­tere nem kellően megalapo­zott — állapítja meg a KNEB — jelentés. Egyes vállalatok a többletexportra tett ígéretét nem előzte meg alapos piackutatás, ennek következtében az értékesítés akadozik. A gazdaságosság Kisiparosok ünnepi ülése Magyar—szovjet belkereskedelmi együttműködés Az állami kereskedelemben idén előirányzott 7,3 millió rubel értékű szovjet áru 83 százalékára, a 6,9 millió ru­bel értékű magyar fogyasztá­si cikkeknek pedig a 74 szá­zalékára jött létre szállítási megállapodás — könyvelték el eredményként a magyar— szovjet belkereskedelmi mun­kacsoport közelmúltban tar­tott évközi ülésén. A megbe­szélésen intézkedtek a még hiányzó tételek pótlásáról, sőt a forgalom további fej­lesztéséről is. A tárgyalások eredményeként, túlteljesítve az előirányzatot, az idei vá­lasztékcsere — exportban és importban egyaránt — eléri a 7,8 millió rubeles forgal­mat. Egyeztetve az 1979. évi együttműködés lehetőségeit, árulistáit, jövőre együttesen 16 millió rubel értékű áru­cserét tartottak reálisnak. Jó tíz esztendeje egyre job­ban segíti a belföldi áruellá­tást a magyar—szovjet bel­kereskedelmi választékcsere, amelynek értéke 1970 óta mintegy másfélszeresére nö­vekedett. A forgalom — fő­leg az utóbbi években — a szövetkezeti kereskedelem közvetlen kapcsolatainak erő­södésével fejlődött nagyobb mértékben; a szövetkezeti szektor ma már a választék­csere 55—60 százalékát bo­nyolítja le. A kölcsönös cse­rében a forgalom 12 százalé­kát az élelmiszerek, 4 száza­lékát a ruházati cikkek te­szik ki. Választékcserében szerzünk be az év végéig ács S. Sándor felvétett Berta István megnyitja a kiállítást A Kisiparosok ' Országom vetelen részt vett Papdi Szervezetének Csongrád me- József, az MSZMP Cso-ig­gyei vezetősége a megalaku- rád megyei bizottságana* lás 30. évfordulójának tí-z- osztályvezetője is. teletére — a KIOSZ aiap'tó- Ünnepi beszédet Budai tagjainak részvételével — Antalné, a KIOSZ megyei ünnepi ülést tartott tegnap, bizottságának titkára mou­hétfön délelőtt a KIOSZ- dott. Felidézte a szervezet klubban. A megjelenteket megalakulásának előzménye­Gyulai Dezső, a KIOSZ ct- it, az alakulóülés eseménye­szagos választmányának tag- Xplt£ ja, a megyei szervezet elno- tegok végeztek a szervezet ke köszöntötte. Az összejö- szocialista közösséggé for­málódása érdekében. A me­gyei bizottság titkára vége­zetül a párt XI. kongresszu­sának határozatára utalv» hangsúlyozta; a kisipar cél­ja, hogy a szocialista gaz­dálkodó szervek tevékenysé­gét kiegészítve — elsősor­ban az állampolgárok részé­re — javító, karbantartó ém egyéb szolgáltatást végezzen. A megalakulás 30. évfor­dulója alkalmából a KIOSZ megyei szervezete alapító­tagjainak — 73 kisiparosnak, köztük 29 szegedinek — emlékplakettet és oklevele* adtak át. Ezt követően aj ünnepség résztvevői megte­kintették a megyei szerve­zet jubileumi kiállítását a Horváth Mihály utcai Kép­tárban. Az értékes doku­mentumokból és a kézmű­vesség tárgyi emlékeiből összeállított kiállítást Berta István, az MSZMP városi bizottságának titkára nyi­totta meg A jelenlevőket dr. Juhász Antal néprajzku­tató, a Móra Ferenc Múze­um igazgatóhelyettese is­mertette meg a bemutatott tárgyakkui. egyebek között 1,4 millió ru­bel értékű Junosty televízió­készüléket, 300 tonna zo­máncedényt, 140 000 asztali evőeszközkészletet, 150 000 ru­bel értékű mezőgazdasági szerárut, 175 000 karórát. 37 000 kerékpárt, 4 millió szárazelemet. Az export je­lentősebb tételei között mű­selyem- és szövetáruk, író­szerek, autóülés-huzatok, vi­lágítástechnikai cikkek, sze­szes italok vannak. A külkereskedelmi forga­lomban is egyre több fo­gyasztási cikket szerzünk be a Szovjetunióból. A tavalyi 107,3 millió rubellel szemben erre az évre 113,7 millió ru­bel értékű importot irányoz­tak elő. (MTI) < 1 t 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom