Délmagyarország, 1978. augusztus (68. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-03 / 181. szám

8 Csütörtök, 1978. augusztus 3. Levelek egy glosszára Két héttel ezelőtt elkövettem egy glosszát, amelyben a Kabos-filmeket limonádénak merészeltem nevezni, bár gyanítottam, hogy ezzel a szerény magánvéleménnyel (hogy tudniillik a ma emberének háborog a gyomra ezektől a filmektől) a más ízlésű és véleményű olvasók egy részének roszszallását, sőt haragját zúdítom szegény fejemre. Soha ennyi levél még nem érkezett a nevemre, pedig mondtam már egynéhány „eretnekséget". A szerzők megrónak melléfogásom miatt, vagv szeretnék átharapni a torkom. így vagy úgy, de mind azt bizonygatják, hogy ezek a kispolgári szemléletű művek igenis értékek, s aki ezt nem hajlandó tudomásul venni, az tulajdonképpen nem is lehet müveit és rendes ember. Csak kapásból idézek először a „mély értelmű" reagálásokból: „Kedves F. N. I.! Nem kötelező minden, vasárnap délután a tévé előtt ülni, megnézni a régi szemét magyar filmeket. Helyette elmehet moziba, megnézhet egy mai modern művészi magyar filmet. Jó szórakozást kívánok!" Az aláírás — nem valószínű, hogy véletlenül — lemaradt. Mint a következőnek a végéről is: „Szerkesztő Űr! A Kabosfilmeket nemcsak Magyarországon nézik, hanem külföldön is. Itt is mindenütt nagy örömmel héztük végig, pont önt környékezte a guta, kár, hogy nem érte el. Önnek valószínű, hogy az állandó lövöldözések, a giccs és a szex tetszik. Óvakodjék a jövőben ilyen limonádét írni, mert könynyen tett követheti. Kár, hogy az ilyen ember mérgében nem pukkad meg." Minek folytassam! Talán ebből is kitetszik, hogy íróik nem valami jeles bajnokai a véleményszabadságnak, s meggyőzés helyett megátkoznak, s valószínűleg hisznek is annak betelj eseti ésében. Én nem. Értékesebbek (mert tárgyilagosabbak) az aláírt levelek. Íme egy részlet az egyikből: „Ilyen hamar még a gyermekeim levelére sem szoktam válaszolni, mint az ön VII. hó 18-án írt Limonádé c. írására. A Kabosfilm igaz, nem remekmű, de ezen legfeljebb nevet az ember és elfelejti, gondolkodásra nem készteti, nevezzük szentelt víznek. Szerintem ártalmasabbak a Hitler-filmek, meg az olyanok, ahol a pohár igen gyakran előkerül, bár küzdünk az alkoholizmus ellen ... Tiszteli régi olvasójuk, Ábrahám Jánosné 6721 Római krt. 18." Továbbá: „Ügy látszik, aki ezt a cikket írta, annak jobban tetszenek azok a filmek, amit a tv állandóan mutat, engem meg az háborít fel, hogy mást sem látunk, csak háborús és krimi filmeket, ami a fiatalságunkat még jobban belevezeti a léha életbe. Én inkább minden nap megnézném az ilyen 40 évvel ezelőtt készült kedves és szórakoztató filmeket, mert ami akkor volt, az már úgyis feledésbe megy, hála a demokráciának. Az én megítélésem, hogy nem sírja vissza senki a filmben látott magántulajdont és a régi életet. Még csak annyit szeretnék megírni, ha rám tartozna a tv rendezése, biztos több vidám szórakoztató filmet és operettet látnánk, nem mindig a háború borzalmait. Állandó olvasójuk, Kéri Mihályné, Szeged." S még egy levélrészlet: „A Délmagyarban megjelent cikkéhez a következőket szeretném több kolléganőm nevében is hozzáfűzni: nem kell a Kabos-filmeket bírálni a jelenlegi filmgyártásunk mellett. Az a másik film talán megfelelő volt? A tűzoltóparancsnok szénporos képével hogyan tudta el_ hitetni magáról, hogy néger diplomata az Utasellátóemblémás törülközővel a fején? Tisztelettel Ördög Piroska, Szeged, Tarjántp. 609. V. em." Röviden válaszolok, kinek-kinek levele tartalma szerint. A névteleneknek csak annyit, hogy azért ne túlozzunk, ma is lehet a moziban jó filmeket látni, s nemcsak szórakoztatókat. Kijelentem továbbá ugyanennek a társaságnak, hogy nekem a giccs nem tetszik, ki tudnának vele kergetni a világból. Azért is írtam a Limonádét. Amit azonban Ábrahám Jánosné olvasónk írt, az elgondolkoztató. De megkérdezem tőle tisztelettel: miért érdeme az egy filmnek, ha nem késztet gondolkodásra? Ügy vélem, emberek vagyunk, s nem vadak, muszáj földolgozni magunkban és értékelni mindazt, ami hatással van ránk. A művészetek arra valók, hogy formálják, nemesítsék az embert. A Kabos-filmek szerintem nem ilyenek, mert hazugok, mert az ellenforradalmi rendszer szemléletét próbálták elfogadtatni azzal a néppel, amelynek lányai általában nem fiatalurakhoz és földbirtokosokhoz mentek feleségül, s a munkásparasztok koránt sem voltak bugyuta-lelkes csodálói a dorbézoló és haszontalan uraságoknak. S miért lennének ártalmasabbak a „Hitler-filmek"? Én úgy vélem, amíg béke-óhajtással, méltóságtudattal ember él ezen a glóbuszon, addig mindig emlékeztetni kell bennünket a nácizmus borzalmaira. Mert jaj nekünk, ha elzsongítjuk magunkat és az operettvilág csillogása közben megfeledkezünk szabad életünk oltalmazásáról. A krimi filmekről azonban nekem is. hasonló a véleményem, s az sem szolgál mentségükre, hogy pusztán szórakoztatni akarnak. örülök Kéri Mihályné levelének is, de neki is hangsúlyoznám: a szocialista háborús filmek mindig arra figyelmeztetnek, hogy barbár támadók ellen csak óriási áldozatok árán, s szinte emberfeletti helytállással lehet a hazát megvédeni. Egy gránáttűzben haldokló rongyos katona látványa összehasonlíthatatlanul emberibb, felemelőbb, mint az a filmkocka, amelyen egy háziúr térden állva vall szerelmet a vice lányának. Bár — elismerem — szemlélet és ízlés dolga ez is, az ízlés pedig aszerint alakul ki, hogy milyen társadalmi környezet nevelt föl bennünket. Javasolom, ha megteheti, olvasgassa a kortárs költők közül például Váci Mihályt, s biztosan megérti, amit mondani akarok. Rendkívül örülök viszont annak a megállapításának, hogy nem sírja viszsza senki a filmben látott magántulajdont. Kívánom, legyen teljesen Igaza. Kérem, higgye el, senki nem akarja levenni a műsorról az operettet sem, csak tekintettel kell lenni mások, például a fiatalabb nemzedék korszerűbb művelődési igényeire is. Ördög Piroskának annyit: azzal, hogy bíráljuk a régi filmeket, még korántsem állítjuk azt, hogy a maiak mind remekművek. Szó sincs róla. Az sem volt az, amelyben meztelenül szaladgáltak vagy négyen. De mai szatíra akart lenni. És végezetül: ha figyelmesen olvasták a Limonádét, egy rossz szót sem ejtettem Kabos Gyula művészetéről. Ellenkezőleg, fájlaltam, hogy Az új rokonban alig láttuk. Azt írtam, hogy az 1934-ben készült film „ezúttal alig mutatott valamit a nagy nevettetőből." Kabos Gyulát én is szeretem. De a Kabosfilmeket — a már elmondottak miatt — limonádénak, sőt tömény giccsnek tartom. F. N. L SZEGEDI ÜNNEPI HETEK VII. Művelődéselméleti Nyári Egyetem, az MTA Biológiai Központjában. Előadások 9 órától. Szép könyv '77. Kiállítás az MTESZ Technika Házában, naponta 10—18 óra között. A 19. Szegedi Nyári Tárlat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában, naponta 10— 19 óra között. Medgyessy Ferenc-emlékkiáiiitás a November 7. Művelődési Központban, megtekinthető naponta 10 —18 óra között. Kiss Roóz Ilona keramikusművész kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Központban, mindennap 10 —18 óra között. Váró Márton szobrászművész kiállitása a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában, naponta 10—18 óra között. A Víz előtti Szeged, a Somogyi-könyvtár kiállitása, naponta 10—18 óra között. Iparművészeti VTT-pályázati kiállítás a Gulácsy Lajos Teremben, naponta fél 10—18 óra között. A Szegedi Szabadtéri Játékok húsz éve. Kiállítás a Móra Ferenc Múzeum dísztermében, valamint a múzeum állandó kiállításai. Ember és olaj címmel Horváth Dezső és Gyenes Kálmán fotókiállítása, az Ady Endre Művelődési Házban, naponta 10—12 és 18—22 óra között. Muzsikáló udvaron A Napoca vonósnégyes Jó ajánlólevéllel Ma érkezik az állami népi együttes Aligha lehet eldönteni, a szabadtérin aratott sikereik közül melyik?volt a legnagyobb; hisz a műsorok változtak, de az előadások színvonala nem. A háromtagozatú (tánc, ének, zene) együttes a megalakuláskor, 1951-ben vállalta fel a szép missziót: közkinccsé tenni a népi hagyományokat — színpadi feldolgozásban, új művészeti ág megteremtésével. A vállalkozás nagyságához mindig fölért a teljesítmény; a művészi alázat, a fegyelem, a tudás, az odaadás akkor is nyilvánult, amikor (a magyar táncdialektusok reprezentatív feltérképezése után) a kísérletek ideje jött el, és óhatatlanul eltérő értékű művek születtek. Az első évben, 1959-ben is itt voltak, olyan repertoárdarabokkal, amelyekkel már bizonyított Rábai Miklós: a tánchagyomány élő, modern és hatásos lehet a színpadon. Az alapos-eredményes gyűjtőmunka révén, a folklóranyag új és új feldolgozásával folyton frissítették műsorukat; 1962-ben a dómszínpadon is sok újdonsággal örvendeztették meg közönségüket. A következő évben a Magyar rapszódiában ötvözték 12 éves munkásságuk reprezentáns alkotásait, köztük a táncművészet új útjait kutató, kísérleti darabokat, dramatikus táncokat és a folklór szvitszerű feldolgozásait. A Kisbojtár 1964-es szabadtéri bemutatója a századik előadás volt a dóm előtt — és az első egész estét betöltő táncjáték. Négy év múlva ismét a Rapszódia következett, majd az Ecseri lakodalmas szegedi diadalútja. A Táncra, muzsikára 1974-es előadásában feltűnően nyilvánult, hogy a néptáncművészetben akkoriban újfent megnövekedett az eredetinek, az autentikusnak a tisztelete. Két éve a jubiláns együttes újra a negyedszázad legsikeresebbnek tartott összeállítását, az Ecserit hozta Szegedre. A mostani, tizedik dómszínpadi produkcióban Rábai Miklós és Létai Dezső koreográfiái kaptak helyet, köztük a régi, nagy sikerű Rábai-művek, mint az Este a fonóban, a Háromugrós vagy az Első szerelem. Ugyancsak a korábbi műsoraikból ismert a Vujicsics Tihamér zenéjére komponált Kunsági pásztorbotoló. A Galgamenti táncok és a Kanalas cigánytánc is szerepel az összeállításban, a zeneszámok között Lajtha László Soproni képek című műve és Vujicsics szerzeménye, az Alföldi képek. Az énekkar két Kodály-művet énekel. Az együttes tagjai ma, csütörtökön délelőtt érkeznek Szegedre (Katona György igazgatóhelyettes tegnap már itt volt, „terep-előkészítőben", megbeszélni a bemutatóig igazán „sűrű" program rendjét). Rövid pihenő után „bejárják a színpadot", este 9kor a nyilvános főpróba kezdődik. Holnap este: az állami népi együttes tizedik bemutatója — a húszéves szabadtérin. A statisztika szerint tehát: minden második évben felléptek Szegeden. S minthogy valahányszor telt házak előtt, nem egy rossz ajánlólevél. S.E. Román vonósnégyes vendégszereplésével kezdődött az immár hagyományos nyári filharmóniai kamarasorozat a városi tanácsháza Muzsikáló udvarán. A Napoca vonósnégyes tagjai (Stefan Ruha, Vasile Horváth, Vasile Fülöp, lacob Dula) a Kolozsvári Filharmonikus Zenekar szólamvezetői. Az 1964-ben alakult együttes első nemzetközi sikerét a belgiumi kamarazene-fesztiválon aratta 1969-ben. Azóta a szocialista országokon kívül felléptek többek között Angliában — ahol a BBC is készített felvételt velük —, Franciaországban, az NSZK-ban és Olaszországban. Jövőre spanyolországi, 1980-ban pedig amerikai meghívásnak tesznek eleget. Szegedi hangversenyük műsorán Rogalski: F-dúr vonósnégyese, Schumann a-moll vonósnégyese és Mendelssohn e-moll vanósnégyese hangzott el. Rogalskinak, a 14 éve elhunyt román karmesternek (haláláig az Enescu Zenekar vezetője) és zeneszerzőnek műve számunkra ismeretlen volt. Debussy és Prokofjev hatását dúsítja jól elrendezett zenei anyagában, biztos kézzel fejlesztve a formákat, s valósítva meg a vonósnégyes-technika magas igényeit. Érdekes módon Schumann az a-moll vonósnégyesét éppen Mendelssohnnak ajánlotta (a mű elején érezhető is a mendelssohni kantábilitás). A mindvégig kitűnően öszszehangolt együttes az allegro és a scherzo tételében hatott igazán meggyőzően, a prestóban áz összjáték fegyelmét és a tiszta intonációt kifogásolhatjuk. Maradéktalanul a szünet után elhangzott e-moll vonósnégyes tolmácsolása dicsérhető. A míves formálás, a hangszerek anyagszerű kezelése, a nemes ízlés és a gazdag dallaminvenció ezúttal sem tévesztette hatását. Játékukat főként az andante és presto tételben a zenével való rendkívül szoros kapcsolat, az előadott mű lényegének tökéletes megértése és megértetése jellemezte. A Napoca vonósnégyes — bár első hegedűsének, Stefan Ruhának kivételes képességeit korábban is megcsodálhattuk — először lépett föl a Muzsikáló udvaron. Reméljük, nem utoljára. László király Holnapután búcsúzik a Hunyadi. Erkel operája a szabadtéri játékok elmúlt két évtizedében hetedszer szerepel a műsoron, vele nyitották 1959-ben a Dóm téri fesztivált, pontosabban ez a mű jelentette akkor, a harmincas években virágzásnak indult szegedi nyári színjátszás felújítását. 1959-ben először énekelte-játszotta a címszerepet Simándy József, aki az idei színlapon V. Lászlóként „új királyt" kapott partnerül, Kelen Pétert, az Állami Operaház fiatal tenoristáját. Kelen Péter az idei Játékok nagy felfedezettje, jóllehet kvalitásai — a helyi közönségnek elsősorban a sajtóból — ismertek. A szegedi operabarátok nem bánnák, ha ez a találkozás a jövőben megismétlődhetne. Acs S. Sándor fetvéteto Húszéves a szabadtéri Hacsatur ján balettje, a Spartacus nyitotta a játékokat. Az Állami Operaház művészei előzően Libanonban természetes szabadtéri környezetben táncolták el Seregi László koreográfiáját. A szegedi játékokon fiatal karmester mutatkozott be: Pál Tamás először dirigálta a szegedi zenekart, melynek később vezetője lett. Az esztendő csendes jubileumot hozott, negyven éve rendeztek először szabadtéri előadást a Dóm téren. 1931. június 13-án Voinovich Géza Magyar Passió ját, a kor legjelentékenyebb színházművésze, Hevesi Sándor rendezte — ám a következő nyár „kimaradt", s csak 1933tól tartottak megint bemutatókat, megszakítás nélkül, 1939-ig. Az Állami Népi Együttes ismét fergeteges sikert aratott az Ecseri lakodalmassal Azon a nyáron Rábai Miklós kettŐ6 feladatot látott el, hiszen zsürielnök is volt a néptáncfesztiválon. „Az Ecseri lakodalmas jubileumi műsorunk — nyilatkozott — ide válogattuk a legsikeresebb számainkat, s a világ minden tájára elvittük már. Ami pedig az újszegedi fesztivált illeti, olyan verseny 1971 zajlott, amely egyszerre bizonyította a baráti országok néptáncművészetének magas színvonalát, s azt, hogy az elmúlt évszázadok során a szomszédos kultúrák egymást termékenyítették. Korábbi hullámvölgy után napjainkban örvendetesen fejlődik a néptáncmozgalom, feltehetően az urbanizáció ellenhatásaként Nem kell tehát félteni a jövőt!" Ezen fesztiválon adták ki először a városi tanács alapította Aranypapucsot — a 6zovjet ordzsonikidzei Dzsigit együttesnek és a Vasas Központi Művészegyüttesnek. A XII. nyári tárlat díjait Diskay Lenke, Fejér Csaba, Lisztes István és Pataki Ferenc kapták. Az ipari vásár új színhelyén, a Marx téren, megtalálta számítását, hiszen a korábbi esztendeinél kétszeres nagyságú (8 ezer 580 négyzetméternyi) területét július 16—25. között nyolcvanezren keresték fel. A szabadtéri játékokon július 31-én este, a felújítást követő 203. előadáson, fogadták az egymilliomodik nézőt, a 22 éves adminisztrátor Kékesi Katalint A sza» rencsés nyertes szerencsi, jutalma ötéves (kétszemélyes) bérlet meg a vásárhelyi Majolikagyár egyedi vázája volt. A Csinom Palkó előadásait a szerző, Farkas Ferenc vezényelte, Horváth Zoltán rendezte. Jelentős eseménynek számított 'Illyés Gyula drámájának, a Dózsa Györgynek bemutatója, Bessenyei Ferenccel a címsze. repben. Az egyik előadásra eljött a szerző is. Jeles élmény volt a Borisz Godunoa premierje: Muszorgszkij zenés népdrámáját Vaszy Viktor dirigálta, Szinetár Mikm lós rendezte, s címszereplő, ként újra megcsodálhattuk Ni. kola Gyuszelevet. „Azért jöttem ismét — nyilatkozott a rokonszenves bolgár basszista —, mert Szegedről nagyszerű benyomásokat szerez> tem a Don Carlos kapcsán Megszerettem a magyarokat, rokon a mi mentalitásunk, hasonlóak a szokásaink. Mást ne mondjak, a tokaji bor ia visszahozott volna ..." Az ünnepi hetek napjaiban ajándékozta Szegednek Erdélyi Mihály festőművész 50—50 olajfestményét, illetve grafikáját, 450 ezer fo. rint értékben.