Délmagyarország, 1978. augusztus (68. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-13 / 190. szám

KZDM MAGAZIN Vasárnap, 1978. augusztus 13. « r ~ " -fiáii Megyei utazások Müvésztelepek folyók mentén Nem hagyományos művésztelepi fotó látható ennek az írásnak a homlokán. A makói sokszorosítóüzem ofszetgépe mellett vizsgálja a nyomás minőségét Benes József zentai grafikusművész. Az 1971-ben létrehozott makói Maros menti művésztelep idei programja már többek között erre a gépre is épült. A rövid története során profilt váltott művésztelep harmadik éve a kortárs magyar grafika jeles alkotóinak ad nyugodt körülményeket, megfelelő ipari hétteret és teremt kiváló alkotó légkört Az idén tizenketten vettek részt a művésztelep háromhetes munkájában Kocsi* Imre grafikusművész és Dcoényí István művészettörténész vezetésével. Érdemes fölsorakoztatni a reveket: Banga, Ferenc, Barabás Márton, Benes József, Jámbomé Balogh Tünde, Kovács Tamás, Szabados Árpád, Szabó Ágnes, Pataki Ferenc, Tulipán László, Blkácsi Danis la és Erdélyből Orth István. A megyében öt művésztelep működik. A makói szervezésekor számoltak a Maros hűs hullámaival, festői árterével; a csongrádi a Körös-torok közelében, egy kőhajításnyira a Tiszától, a volt Czeilik-villaban szerveződik; a mártélyi Holt-Tisza finom ívű kanyarja mellett nem messzi egymástól képzőművészek és fiatal amatőrök találkoznak; Hódmezővásárhely egész évben fogadja a képzőművészeket, s nyaranta, immár évek óta, ott töltik egyhónapos nyári gyakorlatukat a képzőművészeti főiskola hallgatói. Valamennyi képzőművészeti életünk állandó vagy ideiglenes alkotóműhelye. Mágnesként vonzzák az ország minden részéből az alkotókat, legyenek az amatőr képzőművészeti mozgalom fiatal tehetségei, közösséget vállalt grafikusművészek, a csongrádi Tisza-tájba szerelmesedett fiatal festők vagy a vásárhelyt képzőművészettel szellemi közösséget vállaló művészek. Minden egyes művésztelep az évek során kialakította karakterét, sajátos profilját, s nagyriszt törzsgárdáját ls. Vnjon mi vonzza ezeket az alkotókat a táj szépsége, a folyók varázsa mellett ezekbe a műhelyekbe? Az utóbbi évek nyomon kísérhető törekvése, hogy lazulnak a topográfiai egységekhez tapadó művsztelepek, szimpozionok, alkotótáborok. Szaporodásuk mellett mind nyitottabbá, felelősségteljesebbé válnak. Nem művészek nyári üdültetése a céljuk, hanem az alkotás feltételeinek biztosítása, művészi kollektívák kovácsolása, közösségi szellem kialakítása. Ezeken a művésztelepeken olyan lehetőségeket tudnak nyújtani, melyeket az alkotók év közben nem vagy csak nehezen találnak meg. A Makóra ránduló grafikusokat mind jobban bővülő technikai lehetőségek sora várja; gazdagodik a háttérként szolgáló ipari bázis, a rézkarcnyomó prés mellett az üj műhelyben már két szitanyomó is a művészek rendelkezésére áll, e a helyi sokszorosítóüzem gépén minid többen próbálhatják kl az ofszetlitográfia új tartalmi ós formai megoldásokat eredményező lehetőségeit Csongrádon ls gazdagodik az ipar segítsége, a kristályosodó lehetőségekből kiveszi részét a Tisza Bútoripari Vállalat a FÜTÖBER és a MIRKÖZ, ahol a művészi munkához anyagot — intarziakészítéshez, fémmegmunkáláshoz stb. — és lehetőséget kínálnak. A mártélyi képzőmúvesztábor — melyet az idén IS. alkalommal rendeznek meg — pedig a fiatal amatőrök szakmai irányításának, a természeti környezettel való kapcsolat erősítésének, az ifjúságpolitikai és közművelődési feladatok megvalósításának fontos bázisa. Ha csak arra gondolunk, hogy évenként négy hetet Hódmezővásárhelyen töltenek a képzőművészeti főiskola növendékei, joggal érezhetjük biztosítottnak az e tájhoz, az itt élő emberekhez erőteljesen kötödó utánpótlás sorainak tömörülését. Ezek azok a szálak, azok a mind erősödő kapcsok, melyek a megye művésztelepeinek zálogai. S profitál-e egy-egy város is annak lakóközössége a művészek nyárt vendégeskedéséből? Azt hiszem, nyugodt szívvel mondhatjuk, kamatostul fizetik vissza — természetesen saját lehetőségeik szerinti — az áldozatokat. Néhány példa. Makó sokat áldoz a Maros menti művésztelep profiljának, a grafikai műhelynek gazdagodásáért, a legjobb művészek megnyeréséért. Túl vannak azon a gyermekbetegségen, hogy a művészektől a „hagymás város" képi megjelenítését, a Maros parti táj ábrázolását várják. Megteremtették annak a feltételét, hogy az ország kiváló, nemzetközileg is ismert grafikusai tematikai megkötés nélkül, nyugodt, körülmények között dolgozzanak a Mező Imre kollégium tágas szobáiban és a gazdagodó műhelyben. A művészek viszont nyaranta vlszszatérő és visszavárt vendégei a városnak, akik az idén úgy szeretnék meghálálni a fogadtatást, ho"y a hagyományos kiállítások mellett egy tizenkét lapos grafikai mappát készítenek 50 példányban. Minden résztvevő azonos ?echnikával készített egy-egy munkájtt gyűjti csokorba, melyekből Makó városa is kap, s melyeket minden bizonnyal több kiállításon láthatnak majd a város üzemeiben, a környék művelődési intézményeiben. De minden művésztelepen készült munkából kap a város — ez megalapozza a József Attila Múzeumban egy majdani grafikai gyűjtemény törzsanyagát A képzőművészeti főiskola hallgatói az egyhónapos nyári gyakorlat végeztével a Tornyai János Múzeum falaira akasztják és posztamenseire helyezik Vásárhelyen készült rajzaikat festményeiket szoborvázlataikat, s régi hagyomány, hogy a legtehetségesebb hallgatók évente egyegy művel gazdagítják a Bethlen gimnázium panteonját. A mártélyi országos ifjúsági képzőművésztábor résztvevői is először Vásárhelyen mutatják be az Alföld tenyerén szerzett élményeiket a táborzáró mühelykiállításon. Am a tábor résztvevőinek találkozója nem korlátozódik a pihenést, üdülést a művészi munkával és szakmai ismeretek bővítésével váltogató két nyári hétre, a tevékenységet folyamatossá teszi a mártélyi élményekbőt sarjadt, a fejlődést reprezentáló tavaszi szegedi seregszemle is, Csongrádon is szép példái van. nak a kapcsolatok gyarapodásának. Elsősorban a festészeti vonalat igyekeznek fejleszteni, olyan kiváló fiatal művészek megnyerésével, mint Nagy Gábor, Aranyi Sándor, Szikora Tamás, Dienes Gábor, Babos László. Évenként kétszer mutatkoznak be a város kiállítótermében. Minden kiállítás — statisztikák bizonyítják — sok-sok látogatót vonz. Bizonyára vannak közöttük sokan, akiket nem ragad magával a képzőművészetnek minden megnyilvánulási formája, értetlenül állnak a mai intellektust, új grafikai eljárásokban kifejező lapok előtt, vagy közömbösek maradnak egy-egy tárlaton. De hiszem, hogy azok sokkal többen vannak, akik megjegyeznek egyegy nevet, akikben megmarad egy-egy kép, szobor emléke, sőt olyanok ls vannak, akiket éppen ez a közvetlen kapcsolat jegyez el a képzőművészet szeretetével. A művésztelepeknek jelentős hagyománya i vannak Csongrád megyében. Az 1920-as években Rudnay Gyula rándult Vásárhelyre és Makóra, később a vásárhelyi művésztelep első vendégei között Medgyessy Ferenc nevével találkoztunk, s ma már az öt művésztelepen évente körülbelül 150 amatőr és hivatásos művész tölt két—négy hetet. Sokan közülük visszatérők, ők a törzsközönség, s e táj, az itt élő emberek művész-nagykövetei. Mert ha nem is érhető tetten mindig a felszínen az itt töltött idő, a város, a táj megannyi motívuma, a mélyrétegekben, a leendőalkotásokon bizonyára megjelenik majd egy-egy élmény, képi elem, mély hatás. Minden jel arra mutat, hogy a képzőművészeti szövetség, a KISZ KB, a megyei vezetés és a helyi irányítás összefogásával sínen vannak a megyében fölsarjadt művésztelepek. Egyre jobban alakul, formálódik karakterük, határozottabbá válik vezetésük, letisztul szándékuk, megtalálják az együttműködés különböző formáit, lehetőségeit. Így kapcsolódik össze termékenyítő hagyomány és korszerű igény; így találkozik művészi alkotómunka és közművelődést misszió; így termékenyíti meg a hivatásos művészet az amatőr mozgalmat, s nem utolsósorban így kerül be ez a táj művészeti életünk vérkeringésébe. Most már talán csak amiatt fájhat a fejünk, hogy egyszer e táj szellemi központjának, Szegednek is megvalósuljon régóta áhított és tervezett művésztelepe. Mert nagyon ráférne e város művészeti életére az a fajta állandó és folyamatos kontroll, amit egy egész évben működd művésztelei jelenthet. Sokszor elmondtuk, hogy a szegedi képzőművészet egyik rákfenéje éppen a belterjesség, a zárt jelleg. Frissítést, jó szeleket hozhatna egy majdan megvalósuló alkotótelep. Mint láthatjuk, kitebb helységek is megbirkóztak a feladattal. TANDI LAJOS Szobrok sárból, textilből, fából Kiss Roóz Ilona kerámiar balarja Balázs Irén textilreliefje, a Hármas Ikrek Samu Géza Kerekes Angyal című faszobra Acs f!, Sándor felvétele!