Délmagyarország, 1978. augusztus (68. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-08 / 185. szám

Kedd, 1978. augusztus 15. 5 Elhunyt Turai Zoltán Életének 51. évében el­hunyt Turai Zoltán, a Szak­szervezetek Csongrád megyei Tanácsa Oktatási Központjá­nak vezetője, a Hazafias Népfront megyei bizottságá­nak és elnökségének tagja. Néhány napja olvashattuk az újsághírt, hogy Szegeden, a Széchenyi tér—Kárász utca kereszteződésénél, a kijelölt gyalogátkelőhelyen motorke­rékpár ütötte el és súlyos, de nem életveszélyes sérülést szenvedett A hír zárómon­data arra engedett következ­tetni, hogy rövidesen felgyó­gyul. Sérülése azonban oly súlyosnak bizonyult, hogy a gondos orvosi kezelés, és a vasárnap végrehajtott műtét sem tudta megmenteni éle­tét Turai Zoltán 1940 óta vesz részt a munkásmozgalomban. Kezdetben mezőgazdasági munkásként, később a MINSZ mátészalkai járási titkára­ként, Csongrád megyében pártmunkásként, majd a Szakszervezetek megyei Ta­nácsa titkáraként tevékeny­kedett. Az utóbbi időben a szakszervezeti tisztségviselők továbbképzését elősegítő is­kola vezetőjeként dolgozott. Munkáját mindig nagy ügy­szeretettel, fegyelmezetten, szorgalmasan végezte. Ered­ményes tevékenységéért több alkalommal részesült kitün­tetésben. Tulajdonosa volt a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékéremnek is. Emlékét megőrzik mind­azok, akik ismerték és sze­rették. Augusztus 9-én dél­után 15 órakor vesznek tőle végső búcsút családjának tag­jai, elvtársai, barátai Szege­den, a Belvárosi temetőben. „Apa engem bokszolni tanít" A legfőbb ügyész idei sajtótájékoztatóján elhang­zott: az ősszbűnőzésben 4 százalék a család és az ií­júság elleni bűcselekmények aránya. — A tanár néni vette ész­re rajtam a napköziben a foltokat Én nem akartam ne­ki elmondani, hogy mitől vannak, de behívatta édes­anyámat, és akkor elmond­tuk, hogy apa engem bok­szolni tanít Legtöbbször éj­szaka, amikor hazajön. Rossz szaga van a bortól, mert mindig sokat iszik, felébreszt bennünket kiabál, és azt mondja, keljek fel, mert bok­szolni fogunk. Ha álmos va­gyok és nem akarok bokszol­ni tanulni, megver. És ha nem vagyok elég gyors és ügyes, apa nagyon megha­ragszik, és a karomon nyom­ja el a cigarettáját. Hát et­től van az a sok folt a karo­mon. Én nem akartam el­mondani ezt a tanár néni­nek, mert nagyon félek apá­tól, de most már nem kell félni — ezt mondta anyu­kám —, mert apa nem jön haza. Ezentúl minden éjsza­ka aludhatunk és nekem sem kell bokszolni tanulni. A 35 éves G. A.-t „gyer­meknevelési módszereiben" a bíróság fékezte meg. Részlet a jegyzőkönyvből: „A rend­szeresen italozó vádlott a gyermek erkölcsi, testi, szel­lemi fejlődését súlyosan ve­szélyeztette. Tisztálkodására, testi ruházatának ápoltságá­ra nem helyezett gondot A gyermek emiatt erős szagot árasztott maga körül, iskola­társai nem akartak a közelé­be ülni. Iskolai felszerelése is hiányos volt tanulását sem ellenőrizték. Ittasan hazatér­ve napon fakanállal megverte a 11 éves gyerme­ket. Rajta több, nyolc napon belül gyógyuló sérülést oko­zott: Jobb szeme alatt vér­aláfutást, szemhéján duzza­natot. Fejének bal oldalán másfél centiméteres repesz­tett sebet bal könyökén hor­zsolást, bal bokáján duzzana­tot..." — Adok én neked, rohadt kölyke, majd én megtaníta­lak! Nesze! Bőgj csak, bőgj, de mondd meg, hol hagytad el a fogszabályozódat? Nagy mafla kölyke, hogy semmire nem tud vigyázni! Nesze! Ne­sze! Bőgj csak! — Magának meg mi köze hozzá? Az én gyerekem, bíz­za rám, hogyan nevelem! Tö­rődjön a maga dolgával, kü­lönben kaphat egyet! 1978. július 31.: csattannak a pofonok a tarjáni torony­házak tövében. Itt is, ott is megállnak, kikerekedett sze­mű kisgyerekek, megdöbbent fellőttek figyelik: a napsü­téses nyári reggelen, a tiszta kék ég alatt egy dühös anya veri az utcán a gyermekét. A „nagy mafla kölyke" négy­éves mindössze, szájából fo­lyik a vér, szeme alatt vér­aláfutás. Leesik a földre, az anyja felrángatja, pofonok, rúgások, rossz volt a gyerek, nagy kárt okozott, elvesztet­te játszás közben a 110 forin­tot érő fogszabályozót. Két asszony beavatkozik az utcára kivitt családi je­lenetbe, hasztalan, az anya dühe csillapíthatatlan. Magá­val ragadja a kislányt: „gye­re csak haza, majd még ott­hon ls számolunk!" A lakásban — vajon me­lyik ls a sok ezer egyforma beosztású, nagyságú panel­lakás közül — nem lehet be­látni Hasonló jelenetnek nem­rég a Marx téri autóbusz­pályaudvaron is tanúi lehet­tek a járókelők. Akkor egy 40 éves apa „fegyelmezte" a nyilvánosság előtt tízéves gyermekét. Többször, nagy erővel megütötte, a megtán­torodó gyereket a földhöz vágta. A brutális apát a rendőrség 30 napi elzárással sújtotta. A gyermekek efféle nyilvá­nos, rendkívül durva megfe­nyítése mindannyiszor riadal­mat, megbotránkozást kelt az emberekben. Ilyenkor majd mindig akad, aki a gyermek védelmére keL De otthon, a családi incidensek alkalmá­val nem várhatnak a kicsik segítséget. „Ami a lakásom­ban törénik, ahhoz senkinek semmi köze, családi ügy" — hallani nemegyszer, ha vala­ki veszi a bátorságot, s köz­beavatkozik. Magánügy? Legfeljebb a pedagógusok, az óvónők fi­gyelnek fel a gyerekeken ék­telenkedő foltokra. Észrevé­teleiket a gyermek- és ifjú­ságvédelmi bizottsághoz nem­egyszer eljuttatják vagy ma­guk mondják el tapasztala­taikat, mint a társadalmi bi­zottságok tagjai. A kirívó, különösen megbotránkoztató esetekre fény derül, a brutá­lis szülők ellen büntetőeljá­rást lehet indítani. A kevés­bé kirívó ügyek azonban alig kerülnek nyilvánosságra, de a kár, amelyet a gyerekek testi-lelki fejlődésében okoz­nak, nem elhanyagolható.. Mert nem mindegy, hogy az elkövetkező évek generációi milyen „útravalóval" Indul­nak otthonról. Ladányi Zsuzsa SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Balázs Irén tcxtilkiállítá­sa a Bartók Béla Művelő­dési Központban, naponta 10—18 óráig. Samu Géza szobrászmű­vész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központ­ban, naponta 10—18 óra között Alföldi festők kiállítása a Gulácsy Lajos Teremben. Megtekinthető 9.30 és 17.30 kőzött. Szép könyv *77. kiállítás az MTESZ Technikai Há­zában, naponta 10—18 óra között. A19. Szegedi Nyári Tárlat a Móra Ferenc Múzeum Hor­váth Mihály utcai Képtá­rában, naponta 10—19 óra között. Medgyessy Ferene-emlék­kiállítás a November 7. Művelődési Központban, megtekinthető naponta 10 —18 óra között. Kiss Roóz Ilona kera­mikusművész kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Központban, mindennap 10—18 óra között. Váró Márton szobrász­művész kiállítása a Móra Ferenc Múzeum kupola­csarnokában, naponta 10— 18 óra között. A Víz előtti Szeged, a Somogyi-könyvtár kiállí­tása, naponta 10—18 óra között. A Szegedi Szabadtéri Játékok húsz éve. Kiállí­tás a Móra Ferenc Mú­zeum dísztermében, vala­mint a múzeum állandó ki­állításai. Ember és olaj címmel Horváth Dezső és Gyenes Kálmán fotókiállítása, az algyői Ady Endre Műve­lődési Házban, naponta 10 —12 és 18—22 óra kö­zött. Összekötő kapocs — a stilizáció Szép könyvek Acs S. Sándor felvétele Nagy sikere van a Technika Házában rendezett Szép könyv '78 című kiállításnak, mely a magyar nyomdaipar elmúlt évi termésének legjavát mutatja be — először a nagy nyil­vánosság számára. A több mint 200 könyvet — képzőmű­vészeti albumok, szépirodalmi művek, tudományos kötetek stb. — plakátok, bélyegek, egyéb nyomdaipari termékek sora egészíti ki Koós Iván a bábszínház tervezője. Koós Iván a szabadtéri János vitéz előadásának díszlet., és jelmeztervezője. Koós Iván a nemrégiben gyerekeknek rendezett tar­jáni vásári komédia irányí­tója. (A bábtervező színpadán humanizált tárgyak mozog­nak. A szereplők és a dísz­letek is kreáltak, szín. és formavilágukat könnyű egy­séges képi rendszerré for­málni. Bár a bábszínpadokra is betört a harmadik dimen­zió, mégis elsősorban egy­mással páruhzamos síkok­ban kell gondolkodnia a tervezőnek, ahogy azt tette Koós Iván, a Mozart zenéjé­re megmozduló Kis semmi­ségekben, Sztravinszkij A katona története című játék­ban, a Csongor és Tündében, Bartók Tánc-szvitjének bá­bos változatában, vagy a Háry Jánosban. Az élő szín­házban a tervezés minde­nekelőtt a térformálás mű­vészete. Koós Ivánnak — úgy tűnik — nem okoz gondot, hogy átlépje a két műfaj kö­zötti „demarkációs vonalat". Bizonyítékok erre a volt 25. Színházban készített mun­kái, vagy a Tamási Áron-da­rabokhoz készített díszletei. Most az Állami Bábszínház parányi színpadáról az or­szág legnagyobb játékterére, a Dóm térre rándult — az apró bábokat és díszleteket színészekre és hatalmas mé­retekre cserélte.) Először a két feladat azo­nosságáról beszélt. — A bábszínpadnak is, s a mostani János vitéz elő­adásnak is legfontosabb al­kotóeleme a nagyfokú stili­záció, mely erős szálakkal kötődik a népmesékhez. A népművészeti inspiráció erő­teljesen hat képi kompzí­cióimra anélkül, hogy má­solná a népi díszítőművésze­tet vagy ornamentikát. A Háry János bábterveinél a tárgyi népművészet elemei keltek életre, szinte termé­szetesen. A mostani János vitéz elképzelés alapállása, hogy ennek az ősforrása is egy népmese. Szeretnénk új­raolvasni, úgy megjeleníteni, hogy lehántsuk a népszerű­ség olcsó sallangjait. Ez a fajta megközelítés közel áll a bábos munkájához. A mun­Húszéves a szabadtéri Amikor elkezdődtek a Já­tékok, ilyen hírek jelentek meg az újságok címoldalain: a Tisza vízállása elérte az 1879-es vízszintet; megindult a dorozsmai szélmalom vitor­lája; a világűrben kering a Szajuz—14 Pavel Popovics­csal és Jurij Artyuhinnal a fedélzetén; lerakták az új Hungária-szálló alapkövét; átadták az algyői közúti hi­dat; fölvonultak az építők az új szegedi híd munkálatai­hoz. A dóm előtti színpadon pe­dig Vörösmarty drámájának, a Ciliéi és a Hunyadiaknak váteszl szavai hangzottak föl. A Nemzeti Színház színpadá­ról adaptált darab itt érte meg a 200. előadást. Nem egyszerűen födél nélküli színházat csináltak Szegeden Marton Endréék, hanem egy adott körzetben, jóval bo­nyolultabb és nehezebb kö­rülmények között „debütál­tak". Olyan emlékezetes szí­nészi alakítások tanúi lehet­tünk, mint Sinkovits Imre Cilléije, Szacsvai László ki­rálya, Szersén Gyula Hunyadi Lászlója, Maróti Gábor Hu­nyadi Mátyása, Kállai Ferenc Szilágyija, Lukács Margit Szilágyi Erzsébete, Váradi Hédi Ágnese. Puccini Turandot című operája Szinetár Miklós ren­dezésében lépett ismét a dómszínpadra külföldi ven­dégművészekkel a főszere­pekben, A lengyel Delfina 1974 Ambroziak volt Lui, az olasz Gaetano Bardini Kalaf, hon­fitársnője, Maria Rosatti a hercegnő. Timur szerepében Gregor Józsefet hallhattuk, s a három minisztert nagysze­rűen formálta meg Külke i László, Radnai György és Palcsó Sándor. Az állami né­pi együttes Táncra, muzsiká­ra című új műsorával szere­pelt — óriási sikerrel. Bebi­zonyosodtak Csoóri Sándor szavai: „a népművészetnek nem divatja, az ideje jött el, létjogosultsága van". Az együttest és a közönséget is itt érte a megdöbbentően szomorú hír, hogy meghalt az állami nép együttes alapító­ja, főrendezője, majd igazga­tója, Rábai Miklós, akinek vezetésével az együttes har­minc országban tette ismertté hazánk folklórkincsét. Ez a műsor volt Rábai utolsó nagyszabású, egész estét be­töltő munkája. Odette és Zigfrid történe­tét, Csajkovszkij A hattyúk tava című balettjét a Belo­rusz Állami Akadémiai Nagyszínház balettegyüttesé­nek 95 művésze varázsolta a nézők elé a szabadtéri első női karmesterének, Tatjana Mihajlovna Kolomijceva ve­zényletével. Turpinszky Béla, Házy Er­zsébet, Gobbi Hilda, Gyimesi Kálmán, Berdál Valéria és Király Levente bújtak Ka­csóh János vitéze szereplői­nek jelmezeibe. Sándor Lajos mesedíszletében Horváth Zol­tán rendezése Idézte a nép­szerű történetet és muzsikát. A kiállítások sorában jubi­lált, tizenötödször várta a lá­togatókat a szegedi nyári tár­lat, az ország képzőművészei­nek seregszemléje. Az Ipari vásáron 217 hazai és 47 jugo­szláv cég mutatta be termé­keit. Egy sor a július 23-i Délmagyarból: „Két nap alatt 50 ezren lépték át a ha­tárt Röszkénél." Üjabb két tény: az eddiginél kevesebb előadást 75 ezer néző látta a Dóm téren, az ünnepi hetek idején 450 ezren fordultak meg Szegeden. Dr. Orbán László művelő­désügyi miniszter a szabadté­ri értékeit sorakoztatva eze­ket mondta: „Az egyik feltét­lenül az, hogy közművelődési célokat szolgál, kulturális ér­ték és közönségigény találko­zik Szegeden, s számomra úgy tűnik, á kritikai vissz­hang is egyre inkább össze­cseng a közönség tapsával. ... jelentőségét abban fogal­mazhatnám meg, ami egyéb­ként a jövőben kötelez is, hogy ez volt az első ilyen kultúrpolitikai tett, s nagy hagyományai vannak ... Megtartva és fejlesztve az ér­tékeket, keresnünk kell az előrelépés további lehetősé­geit1 ka képzőművészeti oldala Is hasonló, ugyanarra a lényeg­re törő stilizációra kell tö­rekedni, mint a bábszínház­ban. A népmesei megközelí­tés adta az ötletet — ez tá­vol áll az eddigi értelmezé­sektől —, hogy a történei szereplői saját világukban álmodják Kukorica Jancsi históriáját, minden ott tör­ténik a módos gazda udva­rán, innen szárnyal fel a mesemondó gazdag fantá ziája, így keveredik termé szetes módon valóság és ír realitás. Tündérország is tu lajdonképpen a mindennapi falu délibábos változata. És a különbségek? — A bábos munkánál a2 egyszerű stilizálás a maté­riából adódó kreált világ. Itt viszont emberek, színészek mozognak a színpadon. Meg kellett találni azt a közve­títő elemet, melynek segítsé­gével otthonosan mozoghat­nak ebben a szokástól eltérő, stilizált közegben. A jelme­zek tervezésénél a népi cse­repek formavilágából merí­tettem. Nagyon fontosnak érzem a helyes arányok meg­találását ezen a téren: mi az, ami hangsúlyt kap, milyen mértékű lehet az arányelto­lódás?! Sokkal hangsúlyo­sabb itt minden kis motí­vum, mint egy kisebb szín­padon. Ezeket erősítve, egy­máshoz kapcsolva izgalma­san lehet alakítani a teret Nem akartam kapcsolódni az építészeti architektúrához, nem illett az elképzeléshez. Az óriási horizontális teret dombokkal igyekeztem vál­tozatosan, mozgalmassá ten­ni, az emberi arányokhoz közelített járulékos elemeket a háttérben levő „kerek ég" fogja egybe. Egy sor a tarjáni vásári komédia röplapjáról: „Ko­médiázás irányítására az hí­res-nevezetes pesti Bábszín­ház bábjainak kitalálóját, Koós Ivánt sikerült meg­nyernünk!" — Ilyen jellegű, sok gye­reket megmozgató foglalko­zás még nem volt az ország­ban. A tarjáni lakótelep be­tonházasnak tövében közös­ségi kreatív gyerekfoglalko­zást szervezni, alkotásra késztetni-bíztatni őket nagy és fontos feladat. Számomra izgalom, és remélem, sok-sok tapasztalat, melyet a folyta­tásban föl lehet használni. A gyerekekkel közösen a környezet meghatározásától, a tér kialakításától az eszkö­zök elkészítésén át jutottunk el a kollektív játékig. A vá­sári részvétel, az utánzó já­ték, a maszkkészítés, a dra­matizálás és megjelenítés komplex egysége a gyermeki aktivitás kibontakoztatásá­nak nagy lehetősége. X.L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom