Délmagyarország, 1978. augusztus (68. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-20 / 196. szám

\ Vasárnap, 1978. augusztus 20. 41 MAGAZIN Csongrád megye alkotói díjasai Straub F. Brúnó akadémikus A DÉLÉP Gagarin szocialista brigádja — Május végén Stockholmban, az ottani egyetem centenáriumi ünnepségei keretében a tudománypolitika témaköréből szerveztek előadássorozatot. Igen elterjedt s világban az a nézet, hogv teljesen mindegy, hol csinálja az ember a tudományt Előadásomban elmondtam, hogy számomra egyáltalán nem mindegy, hol, milyen közegben, milyen körülmények között végzem munkámat A tudósnak természetesen jogában áll választani, de én hiszem, hogy azon a környéken, abban a hazában, azon a tájon tud legteljesebbet produkálni, ahol született ahová való, ahová gyökerei kötik. Straub F. Brúnó akadémikusnak. az MTA Szegedi Biológiai Központja főigazgatójának fenti szavai vallomás értékűek. Tízéves korában került Szegedre, itt járt iskolába, s az itteni egyetem határozta meg tudománvos érdeklődését adta az első impulzust munkásságához. A Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert mellett dolgozva jegyezte el magát véglegesen a biokémiával, s lett ennek a tudományterületnek kimagasló nemzetközi szaktekintélye. Amikor a felszabadulás után Szent-Györgyi Albert Budapestre került Straub F. Brúnó allt a helyére, megalapozva a biokémiai oktatás-kutatás szegedi műhelyét. 1949-től Budapesten dolgozik, de a hatvanas évek elején ismét szorosabbá vált a kapcsolat közte és a város között. Ekkor vetődött fel először a Magvar Tudományos Akadémia Biológiai Központjának Szegedre telepítése. Az előkészítő munka és a megnyitás óta eltelt nyolc ev Straub F. Brúnó tudományos kutató és tudományszervező tevékenységének kiteljesedését jelentette. — Az Akadémia kutatóintézete vagyunk. Munkánk és fejlődésünk alapvető feltétele, hogy erős szálakkal kapcsolódjunk az egyetemen folyó oktatáshoz és kutatási területeink szoros összefüggésben legyenek a mezőgazdásággá] es élelmiszeriparral. Az elmült évek azt eredményezték, hogy a nemzetközi tudományos közéletben újra tudják, hol van Szeged, Ismerik és elismerik munkánkat. Óriási idegenforgalmat bonyolítunk le tudományos üléseinken, kutatócseréink alkalmával, ösztöndíjasaink révén. 1948-ban, 34 évesen, szegedi kutatóként kaptam először Kossuthdíjat. Nagv öröm volt ez a kezdő, fiatal tudósnak, de mindenképpen aa egvéni teljesítmény elismerését jelentette. A mostani megvsf Alkotói Diiban Csongrád megye közössége ismerte el az érte végzett munkát „Prófétának lenni" saját, szűkebb hazánkban — nagyon nagy dolog. A legszebb történetek olyan egyszerűek, mint a népmesék. Elindul tizenöt ács, álmodnak egy várost s addig forgatják a szekercét, míg az álomból valóság lesz. Házak sora, a házakban emberek, örömök és bánatok, születés és halál; vasárnapi ebédek jó emléke, hétköznapok megszokott ritmuséra: élet Amikor megismertem a szóban forgó tizenöt ácsot, elgondolkodtam. ök alapozták meg Tarján házainak többségét — ha sétálnak a város modern negyedének épületei között mit éreznek vajon? Ügy gondolom, hogy a legnagyobb örömet amit alkotó, amit munkás érezhet — íme él, lélegzik, amit kezünk munkájával teremtettünk. A makói Kossuth Tsz Egyetértés szocialista brigádja A makói Kossuth Tsz brigádjának tagjai megilletődötten hallgatták az Alkotói Díj átadása előtti percekben elhangzó indoklást Záporoztak a számadatok, amelyekből az idegen első hallásra alig valamit jegyez meg, 8 végül is annyi marad emlékezetében. amely elég az elismerő feibóhntashoz: kétezer-nyolcszáz hektár — tizennyolc ember Gépszerelők. erőgénkezelők, ök a gazdái ekkora földterületnek, a szántástól a betakarításig. „Egyetértés" — fgv nevezik őket. A brigádvezető Tóth József. — Négv éve vettük fel ezt a nevet, és hazudnék, ha azt mondanám. hogv a brigádszellemhez találtuk a címet de hogy most a kettő egvezik. arra számtalan példát tudnék mondani. Felnőttünk a nevünkhöz. Egyetértés. Nem is igen lehetne egy olyan közösségben eredményes munkát végezni, amelyben széthúznak a tagok. Mindnyájunk érdeke, hogy több búza. kukorica, árpa teremjen. egységre van hát szükség a brigádon bélül. Többször említették a brigád munkafegyelmét Hát ne higgvék. hogv fegyelmet csak szigorral, ijesztgetéssel lehet tartani. Sokkal többet ér a példa. A segítőkészség példája. Csak egy a sok közül, a legutóbbi időből. Arattunk. Mindenki tudja, milyen nehéz munka volt. megviselt embert gépet egyaránt. Lerobbant az egyik kombájnunk, a vezetője egyedül nem boldogult vele. Mindenki, aki csak pihenőben volt, odarohant és nekigyürkőzött. A kombájn fél nap állás helyett egv óra után már vágta a búzát Senki sem mondta, pedig jogos lett volna, hagyjanak pihenni, fáradt vagyok... Ezért merem én azt mondani, a brigád nem csak a nevében őrzi az egyetértést. S alighanem ennek is sok köze van ahhoz, hogy amíg tavaly a búzaföld egv hektárjáról 51.2 mázsát takarítottunk be. az idén már 54,2 volt a termésátlag. És közben aratás előtt kaptunk egy jégverést! — Ha valaki végigmegy Makón a Kiss János altábornagy utcán. láthatja a rózsafákat Ezt a mi brigádunk üttette, a „Szebb Makóért" mozgalom keretében. Tudja, nem csak a „saját zsebére" dolgozhat az ember... Közéleti emberek. Van közöttük téeszvezetö'egi, pártvezetőségi tag. munkásőr, önkéntes rendőr. véradó. Gondolnak szakmai fejlődé-ükre is. Legutóbb az orosházi területi szántóversenyen szerepelt sikerrel a brigád két tagja. Ügy gondolják, hogy szövetkezetük hírnevét minden évben öregbíteniük kell, s ez csak úgy lehetséges, ha évről évre jobban dolgoznak. Az Alkotói Díj biztatás lehet ehhez... Bertók László Rózsa Endre Hanyattfalum Szaporodnak az öregasszonyok, hanyatt-faium kő-ujjai, mint pisztoly csöve halántékomor mint a kipusztult állatok. Anyám elküldte teste darabját mintául a földnek, apám mozdulatából kiáll a penge, élén: elárult gyerekkorom. Tavaszi szél az ágon fecskék rügyei kibomlanak surrogvr szállva ennek a fának ma a röptükkel kicsattant szélrózsa lesz a virága kedvesem arcát is — szellő a oi tvrvang-bóbitát — mosolygás bolvhai rönítik teremni négy égtáj iránt tekinteted déli lankáin tündökölve nyüzsög a fű s a fákból a harkály minden furakvó férget kiránt. Láttam őket munka közben is. Pontosan dolgoztak, szépen, mintha egy óramű irányította volna őket; lendült a sok kéz, s percről percre jutottak közelebb ahhoz, amit megterveztek. A Dél-magyarországi Magas- es MélyeDÍtő Vállalat Gagarin brigádja 1968ban alakult Nemsokára elnyerték a szocialista eímet. Közösen tíz esztendőre emlékeznek vissza, a brigádvezető. Pataki József emberöltönyi időt töltött már a vállalatnál. — Negyvennyolcban lettem tanuló. Mi voltunk az elsők. Az első ipari tanulók. Nem inasok, ipari tanulók. Ez fontos különbség, úgy érzem. Mosolyogva mondia mindezt Magyarázatul is talán. A hűségre: arra. hogy ebben a brigádban mindenki tagja a vállalati törzsgárdának. — Tudja, én valaha itt laktam, ennek a háznak a helyén, most meg egy új épület betonalapjának a zsaluzatát csináljuk itt... Hogy miért mondom el ezt? Mert úgy gondolom, hogy nekünk az a föladatunk, hogy építsünk. Szebb és jobb házakat -r Ezt érthetem úgy is; szebb es jobb világot... — Hát persze — mondja Pataki József, és símogató-szép pillantást vet az övébe dugott szekercére. — Sokat alakult változott ez a szakma az elmúlt években... — Amikor leszereltem a katonaságtól, ez 53-ban volt, azt mondták a nálam öregebb ácsok, hogy kár volt visszajönnöm, mert ennek a szakmának vége. kihalt mint annyi másik. A Marx téri új házakon dolgoztunk akkor. Néha elgondolom, mit szólnának," ha ezeket az új, betonzsalus fogadószinteket látnák? — Miért? Máma, ha az ács fuserál, a betonkeverő köszön vissza a zsalunak. Régen dróttal dolgoztunk, most még a vastag szöggel készült formát is szétveti a oeton, ha nincs jól megcsinálva; de ez (gy is van jól, mert a fogadószint fölött ott van még a végén tízemeletnyi betonpanel is. Mi nem tévedhetünk! A legfiatalabb brigádtag Simon Béla. Vékonypénzű, szőke fiatalember, nem gondolná ácsnak, aki tudja, hogy milyen nehéz munka ez. — Mostanában szereztem meg a szakmunkás-bizonyítványt — mondja\—, értelmét látom. Szükségét is. Itt mindenki érti a dolgát, és ami fontosabb, igazi közösség is ez a brigád. Dolgozni nem ls lehet másképp. Dolgozni csak együtt egymásért lehet Ezt mi érezzük is, tudjuk is, szerintem ez a legfontosabb. Valóban, ez a legfontosabb. Ettől van az. hogy elindul tizenöt ács, álmodnak egy várost s addig forgatják a szekercét, míg a város meg nem épül. Nyaralás Enyedi Kázmért csupán akkor ismertem fel, amikor egy másodpercre felnézett a preszszóasztalra elhelyezett mázsányi prospektus mögül. — Mit csinálsz? — kérdeztem érdeklődve, mert még sohasem tapasztaltam, hogy valami kis érdeklődés is lett volna benne az Írott szó iránt. — Alternatívákat készítek — dünnyögte fáradtan. de mégis jólesően. — Miket? — Alternatívákat, barátom. S rögtön elkezdte a magyaI rázatot. — Tudod, eddig mindig felkészületlenül ért a nyár. Jött : a meleg, s csak akkor kezdtem kapkodni, hogy hová is menjek üdülni, amikor már késő volt. De most tudományos alapokra helyezem a nyaralást. Itt van ez a halom utazási prospektus, s kidolgoztam tíz alternatívát — tudod, ez a tudományos döntések | alapja —, s ebből választom ki a számomra legkedvezőbbet. — Ez mar igen — jegyeztem meg elismerően. — Es hová mész? Elővette jegyzeteit, s mondta: — Az egyes számú alternatíva például nyaralás a Húsvét-szigeteken ... — Csak nem oda mész? — álmélkodtam. — Fenét — mondta tömören. — Nyáron a Húsvét-szigetekre? Hülyeseg. Ezért vetettem el a Karácsony-szigeteket is... — Na és? — Mi az, hogy na és? — Hát itt van például a hetes számú alternatíva. Ez már vonzóbb. Két hét Himaláján. Kánikulában ez sem megvetendő. Csak hát az a bökkenő, hogy tériszonyom van. En, öregem, ha az első emeleti erkélyről kinézek, már akkor is szédülök. — Jó, jó, de azt mondd már, hová mész? — Vagy itt van mondjuk az ötös... — folytatta zavartalanul. — Hat nyári nap Londonban. — Nem rossz ... — Hát nem rossz, csak az a baj, hogy nem tudok angolul. Képzeld el. megszomjazom egy pohár sörre, és nem tudok kérni semmit. Ez nagyon idegesítő lehet. — De hát nem tudsz semmilyen nyelven — Jegyeztem meg. Enyedi mérgesen tekintett rám. — Ne tereld mellékvágányra a dolgot. — Jó, jó, de azt mondd már meg végre, hogy akkor hová utazol? — A tízes alternatívát választottam — világosított fel szenvtelen hangon. — És az? — Nyaralás itthon. — De hát akkor minek ez a nagy hókusz-pókusz — háborodtam fel. — Ezért kár volt a fáradság ,,, Lenezően nézett rám. — Pont olyan vagy. mint a. feleségem. Semmi érzéked a tudományos döntésekhez. És egyébként is. Soha nem áldoznám arra a jó magyar forintot, hogy lássam péld ul. amint egy örült spanyol pi zkavassal döfköd egy jámbor bikát. K. S,