Délmagyarország, 1978. augusztus (68. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-18 / 194. szám

Péntek, 1978. augusztus 18. 7 A margóra Gera Ferenc nyugdíjas (Faragó u. 21.) az augusz­tus 9-i számban írtakhoz fűzi észrevételét: „Nagyon meglepett a cikk, mert • körzeti orvosom kiirt ré­szemre gyógyszert, a cikk nyomán rájöttem, hogy mi­ért hiányzik. Az egész vá­rost összejártam, és senki sem tudta megmondani, hogy hová lett • keresett orvosság... Azt szeretném javasolni, hogy ne 80 száza­lékát exportálják a fontos gyógyszernek, hanem 50 is elegendő lenne." Ugyanezen a napon ol­vasta lapunkban Várhalmi József (Török u. 7., I. em. S.) olvasónk, hogy jelenleg többféle gyümölcsfánál is észlelhető, hogy sárgul a levelük és azokat a Sequest­ren 330 Fe. nevű vastartalmú lombtrágyával lehet perme­tezni. Ez a készítmény egy kilogrammos csomagolásban kapható. Ezen felbuzdulva a Vetőmagbóltba ment, de permetezőszert nem kapott A kereskedelmet és a mező­gazdaság vezetőit bírálja le­velében, mert nem figyeltek kellőképpen erre. Dr. Németh András (Szü­lén sgt 49/B) a gazról írot­takkal ért egyet, de akad kiegészíteni valója Szerin­te még balesetveszélyes ts • „beérett termés", mert az útkereszteződéseknél nem lehet az autóból kilátni. Ügy gondolja, erre a közle­kedésrendészet figyelmét fel kellene hívni, még időben, nem pedig egy esetleges bal­eset után. Olvasónk is bizonyára lát­ta, mi is örömmel vesszük, hogy az utóbbi napokban „történtek lépések * ka­sza val". A gyémántok dolgában jártasságáról győz meg ben­nünket dr. Perlaki Antal (Hunyadi János sgt. 22.). Ko­rábbi cikkünket kiegészíti néhány érdekes adattal. Mint írja, nem lehet a világ leg­nagyobb gyémántja az, amit Kínában Vej Csen-fang ki­kapált a földből, mert az csak 158 karát súlyú. Egyet­ért vele, hogy Kínában ez a legsúlyosabb természetes drágakő, de a világon talál­tak már ennél nagyobbat is. Éppen Szegeden éi egy híres professzor és drágakő szak­értő, akinek könyve is je­lent meg. Olvasónk ezt hoz­za fel állítása igazolására „1905-ben találták az eddig ismert legnagyobb gyémán­tot: a „Cullinan"-t, mely 3106 karát = 621,2 gramm súlyú volt; Uyen súlyú követ sem ezelőtt, sem azóta nem is­merünk. A mesés drágaságú gyémántok is mind kiseb­bek, talán tudomásom sze­rint az ezután legnagyobb ez 1912-ben talált 1649 ka­rátos kő. A 3105 karátos „Cullinan"-t azután dara­bokra hasították, legnagyobb darabjai az angol király jo­garát, koronáját és a király­női koronát díszítik és még kisebbeket és 96 kisebb bril­liánst csiszoltak belőle. Az 1893-ban talált „Excelsior" 995,2 karátos volt nyers ál­lapotban, tehát még ez is ezer karát alatt volt." Barna István (Felsőváros 110. B.) olvasónk a magán­tervezésről közöl néhány gondolatot. Munkatársunk irása késztette véleményének regisztrálására „Érdeklő­déssel és őrömmel olvastam I az utóbbi időben megjelenő | írásokat, amelyek eligazodni segítenek az élet mindenna­pi buktatóin. Így a sokakat érintő magánlakás-építéssel kapcsolatosan észlelhető hiá­nyosságokról, tapasztalatok­ról megjelent cikkeket is. A tisztánlátás megkönnyítésé­re szükségesnek érzem né­hány mondatát pontosítani. Azt állítja a szerző, hogy az építtető gyakran nem ismeri az általa megrendelt tervet. Ez elképzelhetetlen. A ter­vezés folyamatának első moz­zanata, hogy az épitenl szán­dékozó részletesen elmondja az igényét, közli a csalid összetételét, anyagi lehetősé­geit. A tervező tájékoztatja a betartandó előírásokról, majd vázlatokat készít, töre­kedve jó funkcionális kap­csolatokra. esztétikus meg­postaláda társszerzőnk az olvasó A Postaláda soros összeállítója, miután átolvasta az e hétre érkezett leveleket, örömmel nyugtázhatja, olvasó­ink nem feledkeztek meg rovatunkról. Ki így, ki úgy pa­pírra vetette örömét, bánatát. Nincs ebben semmi különös, hiszen régen is ezt tették, de mégis most mintha titokban összebeszéltek vclr.a társszerzőink. Sok észrevétel, meg­jegyzés érkezett a lapunkban megjelent írásokra. Ez tulaj­donkeppen számunkra kellemes, mert úgy érezzük, szá­mithatunk olvasóink éber szemére, helyeslő vagy éppen fejcsóvéló reagálására. Emberek vagyunk mindannyian, osztozunk a jóban, a rosszban. Ügy válogattunk a levelek, bői, hogy nagyobb teret adtunk a hozzászólásoknak. Mert mi ma* tükrözhetné munkánkat, ha nem az épitő bírálat, a hasznos javaslat. jelenésre és — nem utolsó­sorban — gazdaságosságra. Az építtető kiválasztja a ne­ki leginkább tetsző vázlatot, majd a részletek pontosítása után megtörténhet az enge­délyezési terv elkészítése. Magántervezési Szakértő Bi­zottsághoz kerül a terv, ahol hozzáértő emberek „előzsüri­zik", közlik a terv hibáit, javaslatot tesznek azok ki­javítására. Ennek a véle­ménynek egy példányát az építtetőnek is megküldik, aki benyújtás előtt a terve­ket aláírjal Van azonban a cikknek néhány mondata, amely általánosít. A szakmá­jukat értő, szerető és azt be­csületesen végző technikusok is vannak. Merthogy lehetnek „saját típustervekkel ren­delkező" és azoktól eltérni a világért sem akaró egyének, ez — végzettségtől függetle­nül — előfordulhat. Nem alaptalanul vonják vissza éventf több magántervező működési engedélyét. De nem lehet egy kaptafára húzni az összes technikust, amikor bizonyított tény, hogy vállalatoknál ma is szép számmal dolgoznak- kö­zülük elismert, jó szakembe­rek, akik komoly, több mil­liós beruházások terveit ké­szitik, vagy méltó partnerei tehetséges mérnököknek." Köszönetek Harmadszorra voltak a Szegedi Ifjúsági Napokon a Szolnok megyei Tanács Gyógyszertári Központja KISZ alapszervezetének tag­jai. Hozzánk küldött levelük­kel szeretnének köszönetet mondani a rendezőknek, a jó szervezésért, az eüátásért. Dániel János (Lant u. 30.) mint a Szeged 82 '3-as számú lakóbizottság elnöke, a kör­nyezete nevében mond kö­szönetet Gyöngyi Istvánnak, az ATIVIZIG dolgozójának, Űj-Petőfitelep és a Baktó közötti földutakat lánctalpas földgyaluval, időt, fáradságot nem kímélve, rendbehozta. Kaposvárról hozta a posta a maga köszönetét. Ugyanis Farkas Béla olvasónk a du­nántúli városban adta föl sorait: „A közelmúltban Sze­geden és Fülöpszálláson a vasúti vendégszobában száll­tam meg .Szabad időmet a környéken töltöttem el. Na­gyon meglepő volt számom­ra, hogy vasárnap is kézbesí­tették az expressz levelet és az újságot. Köszönetemet és elismerésemet fejezem ki a postahivataloknak a szolgá­latkész, helytálló munkáju­kért." Apró bosszúságok Szabó Ferenc említi, hogy utcájuk, a Kállai Albert ut­ca nagy része esős időben járhatatlan. Mérgelődik a 6árra Kiss Gyuláné (Hullám u. 8.) is. Két hete történteket adja tudtunkra levelében. „Kisfi­úmmal a karomon igyekez­tem a Klapka téri ÁBC-ből haza egyik délután, fél 7 körül. Az eső éppen elállt. A zebránál természetesen meg­álltunk, egyik karomon a te­li bevásirlószatyor, a mási­kon a gyerek. Balról a 41-es számú busz közeledett, a rendsrámából csak azt lát­tam, hogy GC, a többit nem tudtam leolvasni, mert a busz szemembe, számba, ru­hámra és a kisgyerek hátára fröccsentette a piszkos eső­vizet." Azt kérdi, ugyan a busz vezetőjének a leendő, vagy már meglevő felesége hasonló esetben mit szólna. Mi is ezt kérdezzük? Újszegeden az Erdélyi tér környéken lakók nevében kérdi Kovács Györgyné (Er­délyi tér 2.), hogy a Thököly úton levő 9-es sz. ÁFÉSZ élelmiszerbolt miért tart zár­va már három hete. A köz­pontban is érdeklődtek, de nem sikerült elérni, hogy az üzlet kinyisson. A közelük­ben másik bolt nincsen. Nem tudja mire vélni a dolgot, megszüntették-e, vagy sem? Tánczos Tiborné (Április 4. útja 17.) tévés kalandját ír­ja le alevelében. Az előzmé­nyekhez tartozik, hogy az Iparcikk Kölcsönző Vállalat 34-es számú szegedi boltjá­ból tavaly egy televíziót köl­csönzött A készülék május óta rossz, háromszor javítot­ták ugyanazzal a hibával. Olvasónk kérte a bérlett szerződés felbontását, hivat­kozva arra, hogy a rosszért nem fizet. Az engedélyt meg is kapta, de igazolás híján 440 forintot kellene fizetnie a felmondási időre. Ebbe nem nyugodott bele, többször elment a GELKA-hoz papí­rért. Mindmáig nem kapott igazolást, holott nemsokára jogerőre emelkedik az ügye. Igazságtalannak tartja az el­járást, mert egyedül neveli kétéves gyermekét kevés fi­zetésből, és semmi szín alatt nem akar a használhatatlan tévéért fizetni. F. Sz.-né (Alföldi u. 22.) panaszával megjárta az in­gatlankezelő vállalatot és a tanácsot is. Eddig nem tör­tént 6emmi. Lakóházuk rend­je, tisztasága miatt aggódik. Több oldalon írja le a szá­mára bántó dolgokat. Mi nem vagyunk illetékesek megítél­ni helyzetét, hogy panasza jogos-e, vagy sem. Több fo­kozata van a hivatalos el­járásnak, azokat igénybe ve­heti. Sorokban Dr. Buday Sándor Buda­pestről, XII. kerület Cseme­gi utca 7. alól kereste meg levelével szerkesztőségünket. Mint írja, 1914. május 9-én a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen avat­ták doktorrá Azóta az egye­tem Szegedre került Az arany- és gyémántdiplomáját már innen kapta meg. Vas­diplomája ügyében többször fordult a Szegedi József At­tüa Tudmány egyetem Ál­lam- ós Jogtudományi Ka­rának dékánjához. Azt írja, mindeddig választ nem ka­pott D. M. olvasónk az ellen­őrök munkáját kifogásolja. Üzletekben, boltokban és más helyeken megkövetelik a szigorú higiéniát Ugyanak­kor az ellenőrök nem megfe­lelő öltözetben végzik mun­kájukat Mint tolmácsolja, szabadon lógó haj, feszes farmer, kockás kabát az öl­tözék. Ez ellen emel kifo­gást, ha az egyiket kötelezik a fehér köpenyre, miért nem veszi fel az i6, aki kötelezi. Fogas Pál szentesi olva­sónk a Virág cukrászdában látottakat veti papírra. Űav tartja, a felszolgálók között nincs meg a szükséges össz­hang. Vele történt esetet ho­zott fel igazolására. Szigethy Mária Szolnokról kel védelmére Szegeden lakó barátnőjének. Nézete szerint a postás kézbesítőnő csal ár­Az eszperantó Nemrégiben 4500 ember várta a várnai sportcsar­nokban az eszperantó moz­galom 63. világkongresszu­sának a megnyitását. Fe­hér, .fekete, barna és sárga faj képviselői hallgatták az államfői üdvözléseket, amelyek sorát Petr Tan­csev, a bolgár államtanács elnökhelyettese nyitott meg: „Boldog vagyok ab­ban a hitben, hogy a 63. Egyetemes Eszperantó Vi­lágkongresszus mély be­nyomást kelt önökben és új megnyilatkozása lesz az egész eszperantó mozga­lomnak. Pozitív tényező­je a népek közötti együtt­működésnek és barátság­nak, szilárd támasza a bé­kének; derűssé és tisztává teszi az emberiség feje fö­lött az égboltot, mint ami­lyen ragyogó az a kong­resszusi város/ Várna fe­lett. Legyenek szívesen lá­tottak a régi és megújult bolgár földön!" A hivatalos küldöttek szavai bizonyították, az eszperantó mozgalom sze­repét és rendeltetését. Az öt világrészből összesereg­lett orvosok, pedagógusok, mérnökök, vasutasok, ve­gyészek, mezőgazdasági szakemberek, a vlláfbéke­mozgalom és a különféle szakmák értekezletei, a komputerek tökéletesíté­sén dolgozó tudósok élénk és tartalmas vitái arról tanúskodtak, hogy az esz­perantó mozgalom kilépett az eddigi szerény keretek közül, és minden eszközzel igyekszik bizonyítani pe­dagógiai értékát és a tu­dományos életben való, ed­dig fel nem Ismert fon­tosságát. Amint a közleke­dés, hírközlés, építkezé­sek, a mezőgazdaság fej­lődése és számtalan újí­tás megváltoztatta a régit, a könnyű és a közvetlen gondolatcserének lehetősé­gei vannak a jövőben. A világbéke-mozgalom érte­kezletén felszólalók hang­súlyozták, hogy a közös nyelv segítségével ember­közelbe került népek fiai megálljt parancsolhatnak az emberiséget elpusztí­tással fenyegető háború­nak. ... Az eszperantó nyelv fontosságát hangsúlyozta és tükrözte a mezőgazdasági szakemberek konferenciája is, amelyen Szergej Kraj­nov szovjet tudós előadást tartott a „hipofea" eurá­zsiaí növény gyógyító, tápláló, valamint talajja­vító hatásáról. A „hipo­fea" ellenáll a fagy, a szá­razság, a szél és víz által előidézett korróziónak; gyógyhatása következté­ben jó alapanyag a gyógy­szerkészítéshez. Tápláló és betegséget megelőző tulaj­donságai miatt igen érté­kes növény és ezért a ház­táji gazdaságoknak is aján­latos. A lengyel földmű­velésügyi minisztérium küldötte felhívta az érte­kezleten megjelentek fi­gyelmét az eszperantó nyelven megjelenő Mező­gazdasági Közlönyben rendszeresen megjelenő cikkekre, amelyek közlik a legfejlettebb mezőgaz­dasági kultúrával rendel­kező országok újításait A mezőgazdasági szakembe­reknek nem kell évekig várniok egy-egy fontos me­zőgazdasági szakkönyv nemzeti nyelvre való le­fordítására, mivel a Köz­lönyből azonnal értesülnek az agrokémiai újításokról. Sajtóból válogatta: Korsós Lajos. 8800 Hódmezővásárhely, VIII., Fáncsi u. 69/A. dul járt el ismerősével, pén­zét megkérdezése nélkül visszaküldte Svédországba. Mivel az itt lakó barátnő nem reagált az esetre tudo­másunk szerint, azt tudjuk tanácsolni, forduljon a Sze­ged 1. Postahivatal vezetőjé­hez. Külföldi diák az Eötvös Lóránd Kollégiumból írt le­velet szerkesztőségünknek, amelyben egy furcsaságra hívja fel a figyelmet A zonvégi kiárusításon vásárolt leértékelt dzseki blokkjára nem a valóságot írták. Az ere­deti példányon 279,60 forint szerepel, a másodpéldányon már csak 27. Ügy véli, le­het az indigó csúszott odébb, ezért javították ki az ő blokkját golyóstollal, de ar­ra is gondol, esetleg vala­mi szabálytalanság lehet • dolog mögött Válaszol az illetékes A Délmagyarország idei, július 14-i számában a Pos­taláda rovatban megjelent közlekedéssel kapcsolatos észrevételekre Tölgyesi Bá­la, a városi tanács vb építé­si és közlekedési osztályának vezetője válaszolt. „Mindkét témával kapcsolatos jelzést köszönjük. A Tanácsköztár­saság útja végén parkolók épültek szükséges táblákkal Az autóbuszmegállóhely a végleges helyén van, sajnos még nem sikerült beszerezni az új, KRESZ szerinti meg­állóhelyet jelző világitós jel­zőtáblákat, mely egyébként a Volán feladata." összeállította: Majoros Tibor Gónres Eszter: MindSg 10L Mikor milyen jött. Bezavartam a bunkerba, annak az ajtaját is szétvetette. A szomszédba hoztak egy magyar katonát bekötözni. Estefelé megszűnt a lövöldözés, a front hátrált. Az orosz vonal már a London nevű kocsmánál volt, fél kilométerre hozzánk. Mentek a faluból, mene­kültek, jöttek erre fel. A mi rokonságunk is jött ide anyámhoz, ahol most én vagyok. Hívtak en­gem is, nem mehetek, az eskiim köt. Meg hát Bugacnál tovább úgy sem mehettem volna, ott megszűnt a rokonságom. Sírtak az asszonyok, azt mondja egy katonatiszt: — Ne sírjanak, asszonyok! Ügy visszaverjük az éjjel, őket, hogy csak az marad itt, aki már halott Egész éjjel szólt a harci zaj. puska, géppus­ka, ágyúk, egy percet sem aludtunk. Egy vá­lyograkásnál nagy jajgatás volt. de senki sem mert odamenni. Másnap láttuk, az a katona­tiszt volt, aki az előző nap vigasztalta az asz­szonyokat Hajnalban félderengés volt, október eleje volt, a napra, hogy hanyadlka volt nem emlékezem, jöttek be az oroszok. Az utcára nem mertünk kimenni, csak leselkedtünk. Lu­kács felesége, amint már írtam, rövidlátó volt Mind a ketten felkapaszkodtunk a nagykapu fá­jára. Azok úgy jöttek, tömegesen, az a széles utca csak úgy nyüzsgött a kocsitól, embertől, minden feiszere'éstől. Akik egy lóval, kordéval jöttek, azok bejöttek az ablakok alá, a gyalog­járdára. Annus, a Lukács felesége nem vette észre, hogy egy nagy borzas orosz jött egy lovas kor­déval a gyalogjárdán. Mivel rövidlátó is volt, jól kidugta a fejét, én meg beljebb húztam az enyémet. Az orosz odaért, olyan közel volt az arcuk egymáshoz, akár meg is csókolhatta, vagy meg is haraphatta volna. Első pillanatban el ls mosolyogtam, de már a másik percben megijed­tem, mert Annus úgy megijedt, hogy a maga magasságából levágódott a kapuról. Vittem vi­zet, törölgettem, a szívét dörzsöltem, mire fel tudtam ébreszteni. A Lukács-gyerek elszalasztotta a bejövetelü­ket. Éppen akkor aludt. Ügy várta őket. Milye­nek azok az oroszok? Lukács felesége, meg a két gyermek átköltözött hozzám. Az ő házukat megszállták az oroszok. A gyerek egykettőre barátságot kötött velük. Átjött vele egy, a gvermek saokatetejere vágott, le ls vette, az­alatt meg tányérica volt, kiszóródott, még az orosz is szedte feKe'é. Aztán Lukács a oadlás­ről hozott le nekik tánvérteát A kecskémet le akarták vágni, mondtam ?-nak, mutassad, hogy kell a tejet inni. Maratta is, aztán meg­hagyták. Bementek a házakhoz, de nem garázdálkod­tak. Egv helyen is bementek, a szekrény a sa­rokba volt állítva, a citera is ott volt. A nagy­lány meg a fiatalasszony oda bújtak el. Vala­hogy a citerához értek, az megszólalt Elhúzták a szekrényt, a két fiatal nőnek elő kellett Jön­ni. Hozzánk is bejöttek, cimbalmozni szerettek volna, de nem tudtak. Velem akarták veretni, de én sem tudtam. Mutattam egy receptet ne­kik, el kellett mennem a patikába. De valóban úgy volt a testvéremnél a kislánynak, a men­helyi gyermeknek kellett volna a patikába men­ni orvosságért. A nagyobb gyermeket Ernőnek hívták, aki azután el is ment az orosz hadse­reggel. Nem tudták a testvéremék, hova lehe­tett. elsiratták, azt hitték, meghalt valahol. Ügy tíz éve körül meglátogatta a testvéreméket, meg a hosszasabban nevelő szüleit Sándorfalván. Igen sokat mesélt, egész Budapest bevételéig az orosz hadseregnél maradt. Mostani foglalkozása gyárkéményrakó. Azt mondta, Uyen szakmások nagvon kevesen vannak. Még egy szomorú esettel zárom a hadjárat alatt tör!ént e-eményeket. Szomszédomnak, Er­dei Istvánnak volt három családja, két fiú. egy lány. Még a hadjárat előtt az idősebbek oktat­ták a kic iket. hogy semmit, amit találnak, fel ne vegyen-k. Mert a reiülőról dobáltak le ba­bákat. tö'tő'ollat, labdákat, erinos üvegeket, per­sze mind robbanó"rerrel volt te'e. Minden egves darab ecv emberé'et, ha nem több. Még maga a dokter is. mivel neki is voltak gye-mekei. tettlegesen bemutatta nekik a védekezést A kertben <•' 'obott egv tö,fVol1at. bement, szól! az apróbb gyermekeinek: — Gyerünk fiaim, nézzünk széjjel, nincs-e le­dobva va'ami. A kertet egészében elfogták, ahogy haladnak, egyik kisfiú felkapja a töltőtollat, s kiált: (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom