Délmagyarország, 1978. augusztus (68. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-02 / 180. szám

8 Szerda, 1978. augusztus 2. Á Tisza táj humorszáma A folyóirat augusztusi szá­mának utolsó oldalán, az ez­úttal rendhagyó Szerkesztői asztal „híreiben" olvashatjuk: „... gyakran beszélnek irodal­munk komor, mindenkor bo­rús hangjáról, sótlanságáról, noha a szatíra, a groteszk sem idegen ettől az irodalom­tól. Ennek bizonyítására ter­veztük és szerkesztettük au­gusztusi számunkat" Az ösz­szeállítást Szalay Károly ta­nulmánya vezeti be, mely a magyar szatíra, humor törté­netéről a pogány kori feltéte­lezett és kikövetkeztetett em­lékektől napjainkig ad vázla­tos képet. „Nem is töreked­tem teljességre. Csak a szatí­ra és humor emberséget vé­delmező, ésszerűtlenséget és erkölcstelenséget támadó sze­repére kerestem példákat a magyar irodalomban. Jól tud­va, hogy a humor és a szatí­ra más népek irodalmában is hasonló szerepet tölt be, mint ezt a nemzetközi elméleti iro­dalom és az itthon is jól is­mert külföldi szatírák igazol­ják." — írja a szerző. (Ezt az emberért valóságot támasztja alá Páskándi Géza ebben a számban olvasható „szövege", az Etikai Alap is: „Mi az em­ber fölényében reményke­dünk.") A Tisza táj új számában kö­zölt versek egy része a komi­kum nyelvi lehetőségeit ka­matoztatja. Tandori Dezső ET-dúr fonatináját, Simái Mi­hály Bolondos rímeit és Med­gyesi rigmusait, valamint Kiss Benedek versét (Bakafánt mellé tűzz kacifántot!) említ­jük itt Eörsi István, Páskán­di Géza és Spiró György gro­teszkjei mellett paródiákat is olvashatunk. Kiss Dénes Weöres Sándor- és Fábri Pé­ter Tandori-utánzatára gon­dolunk. (Tandori Dezső egyébként maga is jelentke­zik paródiával ebben a szám­ban: Karinthy Ferenc: Római part — Zátony egy fel- és egy levontatásban). — A szaplon­cai „vidám temető" verses sírfelirataiból Zirkuli Péter fordításában kapunk ízelítőt (A román fafaragómester — idegenforgalmi látványosság­rak sem utolsó — fejfáiról Móser Zoltán készített fotó­kat.) A prózát — többek között Mocsár Gábor A lemaradt zászlóalj című elbeszélése képviseli. A helyzetkomikum adta lehetőségeket alaposan kihasználó írás a szatiraíró Mocsár minden jellemzőjét megmutatja. A Magyarorszá­gon is jól ismert, Kolozsvá­rott élő író, Bálint Tibor két novelláját külön ki kell emel­nünk. Huszár Sándor munká­ja (Bolondos naplólapok) hu­moros emlékeket idéz, s egy­ben a romániai magyar szel­lemi élet néhány nagy alakját is elénk állítja egy-egy humo­ros szituációban, önéletrajzi fogantatású Kolozsvári Grandpierre Emil elbeszélése (Az anyakönyvvezető). Pás­kándi Gépa írását (Megma­gyarázhatatlan vonzalom a sarki ház iránt) a groteszk, az abszurd — a szerző által az Etikai Alapban megfogalma­zott — jellemzőinek tükrében érdemes vizsgálnunk. („A groteszk, az abszurd, a fél­vagy a negyedfölény. Itt a •felsőbb erő" megosztozik a hatalmon az emberrel, az em­beri megismeréssel, a mítoszi vagy mesés képzelettel." „Fo­lyik a harc e területért: a "felsőbbek-" örökre a Titok hónába, a Fenségesbe ragad­nák, az egészen Homályosba, a nagyon Sejtelmesbe, ml pe­dig az emberi fölény, a Meg­ismerés birtokait gyarapít­nánk majd a groteszk, az ab­szurd tartományaival.") Tóth Béla Tréfatermő tá­jék című írása Szeged humo­ráról ad áttekintést Dugonics András gyűjteményétől (Je­les példabeszédek) Tömör­kény vicclapjáig, a Hüvelyk Matyiig. Munkája kitűnő ol­vasmány és sajtótörténeti csemege is egyben. A kritika rovatban — hu­morszámról lévén szó — bí­rálat olvasható Nacsády Jó­zsef, Tandori Dezső, Szalay Károly és Ablonczy László tollából a Humor és szatíra Mikszáth korában című kö­tetről (Szalay Károly könyvé­ről), Orbán Ottó paródiáiról, Mocsár Gábor nemrég megje­lent három kisregényéről, va­lamint Örkény István és Csurka István színpadi mű­veiről. A Tiszatáj augusztusi szá­mát Gácsi Mihály grafikái és a régi szegedi vicclapokból származó képek illusztrálják. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK VII. Művelődéselméleti Nyári Egyetem, az MTA Biológiai Központjában. Előadások 9 órától. Szép könyv "TI. Kiállítás az MTESZ Technika Há­zában, naponta 10—18 óra között. A 19. Szegedi Nyári Tár­lat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Kép­tárában, naponta 10—19 óra között. Medgyessy Ferenc-emlék­kiállítás a November 7. Művelődési Központban, megtekinthető naponta 10 —18 óra között. Kiss Roóz Ilona kerami­kusművész kiállítása a Ju­hász Gyula Művelődési Központban, mindennap 10—18 óra között. Váró Márton szobrász­művész kiállítása a Móra Ferenc Múzeum kupola­csarnokában, naponta 10— 18 óra között. A Víz előtti Szeged, a Somogyi-könyvtár kiállítá­sa, naponta 10—18 óra kö­zött. Iparművészeti VIT-pályá­zati kiállítás a Gulácsy La­jos-teremben, naponta fél 10—18 óra között. A Szegedi Szabadtéri Já­tékok húsz éve. Kiállítás a Móra Ferenc Múzeum dísz­termében, valamint a mú­zeum állandó kiállításai. Ember és olaj címmel j Horváth Dezső és Gyenes Kálmán fotókiállítása, az 1 Ady Endre Művelődési Ház­ban, naponta 10—12 és 18— 22 óra között. Igazodni a színpadhoz Ady-acta Két kiállítás A József Attila Tudomány­egyetem Bölcsészettudomá­nyi Karának kiadásában je­lent meg a magyar iroda­lomtörténeti acta legújabb száma, az egyetemen né­hány hónappal ezelőtt ren­dezett Ady-tanácskozós tel­jes anyagával. Több szem­pontból is figyelemre méltó tanulmányokkal, a filológiai apropókon túli megállapí­tásokkal. * Csukás István: Ady nem­zetiségszemlélete című ta­nulmányában a költőnek a nemzetiségi kérdésben meg­tett eszmei fejlődését kíséri nyomon. Igen fontos, érvé­nyes megállapításokkal. „A magyarság és a nemzetisé­gek kapcsolatának a rende­zési elképzelései úgy alakul­tak ki Ady szemléletében, hogy a nemzeti célok foko­zatosan alárendelődnek a társadalmi haladás igényé­nek." Nem kevésbé lényeges, (a mai köztudattal ellentétben egyáltalán nem végleges) az Ady-kép teljességéhez tar- j tozó adalékokat tartalmaz a többi dolgozat is. Nacsády József: Ady és az Arany­hagyomány, Krajkó András: Harcok Ady irodalmi örök­ségéért, Ilia Mihály: Egy Ady-motívum tanulságai, Szigeti Lajos: Egy Ady-vers értelmezéséhez, Papp Ist­ván: Az Edgár Poe-i életér­zés Ady költészetében, Vö­rös László: Ady és Csinszka (gondolatok Robotos Imre könyvéről) és Baranyai Zsolt: Adalékok Ady és Csáth Géza kapcsolatához című tanulmányai, melyek a kötetet alkotják. Mindent összegezve: a leg­újabb irodalomtörténeti acta ismét meggyőzhet némely kételkedőt abban, hogy a fi­lológia korántsem öncélú búvárkodás, lényegtelennek tartott adatok tengerében. Hanem éppen komoly esz­mei tartalmakat hordozó, a ma kérdéseire is feleletet ke­reső tudomány. D. L. Megnyílt a mártélyi tábor Tegnap, kedden megnyílt Mártélyon a 13. országos if­júsági képzőművészeti tábor. Az ország minden részéből érkezett több mint 40 fiatal két hétig dolgozik, pihen és tanul a Holt-Tisza partján. A táborban készült alkotá­sokból augusztus 13-án ki­állítás nyílik Hódmezővásár­helyen. a Tornyai János Mú­zeumban. Kiss Roóz Ilona kerámia­kiállítása az idei ünnepi he­tek egyik legkiemelkedőbb rendezvénye a Juhász Gyula Művelődési Központ nagy­termében. A művésznő a magyar kerámiaművészetet megteremtő nagy triász — Gádor István, Gorka Géza, Kovács Margit — után kö­vetkező nemzedék kiemel­kedő egyénisége. Mostani kiállításán az utóbbi két esztendő termésének javát gyűjtötte egybe. A tárlat anyaga két jól elkülöníthető részre osztható — részint funkcionális tárgyakra (vá­zák. tálak, teás- és kávés­készletek, virágtartók), ré­szint figurális kompozí­ciókra. Mi az mi összeköti, s mi, ami elkülöníti művészetének e két megnyilvánulást for­máját?! összekapcsolja tár­gyait, hogy valamennyi ko­rongozási technikával ké­szül, így erőteljesen kötődik az egykori fazekasmester­séghez. Ugyancsak összekötő kapocs a két terület között a finom színvilág, a mázak disztingvált használata. Ám, amíg funkcionális tárgyaira a szigorúság, a puritánság jellemző, addig figurális alkotásai kifogyhatatlanok az ötletekből. Nagyon pon­tosan születnek a techniká­ból, a korongolásból. Ezért oly kedvesen bumfordiak, bájosan suták, szinte jelekké egyszerűsítettek. Valameny­nyi alkotását a bensőségesség, az őszinte líra hatja át. Kiss Roóz Ilona vállalja, s gazdag fantáziával teljesíti ki a lakáskerámia mind jobban igényelt birodalmát. Ezek a szépenformált, derűs tárgyak alakíthatják otthon­ná a lakást, varázsolhatnak egyediséget az egyforma­ságba. Az elmúlt év legszebb könyvel, plakátjai, bélyegei és más nyomdatermékek lát­hatók a Technika Házának előcsarnokában a tegnap megnyílt kiállításon. Azok a tárgyak sorakoznak a polco­kon. melyek a tavaszi se­regszemlén elnyerték a Ki­váló-. illetve a Jó minőségű nyomdaipari termék címet. Több mint kétszáz könyv, sok plakát és bélyeg, folyó­irat és csomagolóanyag rep­rezentálja a fejlődő magyar nyomdaipar mind magasabb, immár nemzetközi színvona­lú tevékenységét. Nyomdánként mutatják be az elmúlt évi díjnyertes termékeket. A Kossuth Nyomda gyönyörű albumai talán a leginkább népsze­rűek. Figyelmet érdemel a békéscsabai Dürer Nyomda, mely most először jelentke­zik, s máris kimagaslóan szép könyvekkel. A Kner Nyomda nagy hagyományait újszerű, fóliára nyomott cso­magolóanyagaival és dobo­zaival újította meg. A ki", állított kulturális, kereske­delmi és politikai plakátok többsége az Offszet Nyom­dában készült csakúgy, mint a díszes naptárak. A Szegedi Nyomda termékei sem szé­gyenkezhetnek, bár a kiad­ványok nem olyan látványo­sak. Elsősorban tudományos, jórészt matematikai jellegű könyvek kerülnek le kiváló minőségben a Szegedi Nyom­da gépsorairól. Bemutatják a svéd és finn egyetemek itt készült aktáit, a magyar és szovjet tudományos akadé­miák közös matematikai folyóiratát és más terméke­ket. A kiállítás a szakma után most először kerül a nagy nyilvánosság elé. Mindenki­nek, akik szeretik a betűt, a könyvet, a nyomdát emléke­zetes és tanulságos élmény. T. L. Acs S. Sándor felvétele A János vitéz dirigense: Pál Tamás A János vitézt Pál Tamás vezényli. — Megszámoltam, hetven­kétszer dirigáltam Kacsóh Pongrác daljátékát a buda­pesti Operában. Mondhatom, ezen tanultam meg vezényel­ni, ez volt a második darab, amit megkaptam, az akkori hagyományokhoz híven, pró­ba nélkül, vagyis beugrással. — Mi volt az első? — Modern mű, jó nehéz, Láng István balettzenéjére, a Mário és a varázsló. — A János vitéznek mely szereposztására gondol vissza a legszívesebben? — A klasszikus felállásúra, ahol Sárdy a címszereplő, lluska Gencsy Sári, a fran­cia királylány Gyurkovics Mária, Bagó pedig Palló Im­re — sajnos, közülük hárman már nem élnek. Kitűnően csinálták, hihetővé, emberkö­zelivé tudták tenni a dara­bot. — Az operakarmester ez­úttal a Fővárosi Operettszín­ház gárdáját dirigálja. — Kíváncsian várom, mi­lyen lesz velük dolgozni, ép­pen az operai tapasztalatok birtokában. Kellemes izgal­mat ígér, hiszen a rendező Vámos Lászlóval sok közös feladatot oldottunk meg. A Kenessey-féle hangszerelés­nek a szegedi szabadtérire alkalmazott változatát Játsz­szuk. Amennyire a darab le­hetővé teszi, igyekszünk kö­zelíteni Petőfihez, ami per­sze csak részben érinti a megvalósítás zenei oldalát, inkább a szövegre vonatko­zik. — Egy balett, a Spartacus, három egymástól elütő ope­ra, mint a Porgy és Bess, a Bánk bán és az Aida, nyo­mán — melyeket a Dóm té­ren zenekar élén irányított az elmúlt években — miként ítéli meg a karmester hely­zetét, lehetőségeit és esélyét a szegedi szabadtérin? — Mindenképpen speciá­lisnak. A nyílt tér, a mére­tek különlegesen hatnak a közreműködőkre, s az elő­adók számára kedvezőtlen akusztikai viszonyok miatt a dirigens sem törekedhet a hangzás olyasfajta cizellált­ságára, amire egy zárt, föde­les színházban. Inkább a lé­nyeges, a harsány, a drámai kontrasztok fölkutatása-elta­lálása lenne a célszerű In­terpretációs mód, anélkül persze, hogy a részletek se vesszenek el. Jó néhány kol­legám panaszolta már. nem érzi maga körül a színházi levegőt. Ügy hiszem, nem árthat némileg önálóbb éle­tei engedni a színpadnak, s ehhez Igazítani az orchestert, semmint fordítva, ez a fel­fogás egyébként sem haszon­talan az operai előadásokon. Kiváltképp egy daljátékban, mely eredendően nagyobb szabdságot, kötetlenséget biz­tosít az énekeseknek-szlné­szeknek. N.L Húszéves a szabadtéri Az árvízveszély esztendeje volt. Közel hárommillió hold. nyi terület, több mint egy­millió ember, falvak százai, nagy alföldi városok, sok milliárdnyi népgazdasági ér­ték került veszélybe, s me­nekedett meg jórészt a pusztulástól. A folyók men­tén 2800 kilométeren ren­deltek el készültséget, 1600 kilométeren rendkívüli véde. kezesi intézkedéseket foga­natosítottak — kiváltképpen Szegeden. A szabadtérire tervezett Euripidész—Sartre bemutatónak, a Trójai nők­nek. főszerepére szerződött Sulyok Mária aggódó táv­iratban érdeklődött: lesz-e egyáltalán előadás, s milyen csekkszámlán adakozhat a károsultaknak. A Trójai nő­ket rendező Vámos László néhány hónappal azelőtt kü­lönleges körülmények köze­pette vitte színre a darabot Kaliforniában. Az ameri­kaiak kambodzsai beavatko­zása miatt zajlottak le rend­kívüli diáktüntetések, s így e klasszikus drámának Sartre-féle átdolgozása, mely a hódító háborúk ellen emel szót, érthetően aktuálissá vált. A Trójai nők szegedi premierjén színpadra lépett Latinovits Zoltán is. 1970 Az árvízveszély dacára jottányit sem késtek a já­tékok technikai előkészüle­tei. Sőt, először fordult elő a tizenkét év során, hogy a próbák kezdetéig valamennyi bemutató díszleteit összeál­lították. Megfeszített erővel dolgozott a szabadtéri két­száz főnyi műszaki stábja: a 40 világosító, 30 díszítő, 45 öltöztető, 15 fodrász, 10 kel­lékes, 8 díszlet, és 17 jel­mezvarrónő. Hanem, leküzd­ve a folyóvíz fenyegetteté­seit, közbeszólt — tartósan — az eső. Hiába avatták fel fanfárszignálra Kodály Zol­tán bronz domborművét, Vígh Tamás alkotását, a pantheonban, a Háry János esti előadása elmaradt, így a tényleges fesztiválnyitány­ra csak másnap este került sor; igaz, kirobbanó siker­rel. Csajkovszkij művét, a Csipkerózsikát, Juliusz Peti­pa koreográfiájára táncolta el a novoszibirszki balett. Ugyancsak eső mosott el (a felújított újszegedi szabad­térin) a nemzetközi méretű­vé nőtt szakszervezeti nép­1 táncfesztivál négy estjéből hármat, melyeknek együtte­sei így a színházban mutat­hatták be tudásukat. Az ipa­ri vásár szenzációja volt, hogy — az 50 ezredik láto­gató után — a Videoton gyár 1 milliárd 100 millió forint értékben eladta jövő évi ter­melésének jelentős részét: az ország nyolc nagykereske­delmi vállalatának. Csupán a RAVILL 55 ezer televízió­készüléket és 50 ezer rádiót vásárolt meg a székesfehér­váriaktól. Az esőmosta nyitány után természetesen előadták a Háryt, ám hasonló módon járt a Parasztbecsület és a Bajazzók is. A Vaszy Viktor vezényelte, Mikó András rendezte előadáson több kül­földi szólista lépett színpad­ra: Ciro Pirotta, Carla Fer­rario, Dávid Ohanesjan, il­letve Francisco Lazaro, Pita Pietarinen. A szabadtéri be­mutatók sorát a Vitézi ének­kel zárta a Néphadsereg művészegyüttese, a SZEOL­stadionban megrendezett SZÜR-on pedig pályára lé­pett Kloss kapitány: Stanis­law Mikulski is — mi sem természetesebb, magyar „hangjával", Bitskey Tibor­ral,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom