Délmagyarország, 1978. augusztus (68. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-16 / 192. szám
8 Szerda, 1978. augusztus 16. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Dellbes: Coppclia. Bematató a Dóm tcren, ma este 8 órakor. Balázs Irén textilkiállftása a Bartók Béla Művelődési Központban, naponta 10—18 óráig. Samu Géza szobrászművész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központban, naponta 10—18 óra között. Alföldi festők kiállítása a Gulácsy Lajos Teremben. Megtekinthető 9.30 és 17.30 között. A 19. Szegedi Nyári Tárlat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában, naponta 10—19 óra között. Medgyessy Ferenc-emlékkiállítás a November 7. Művelődési Központban, megtekinthető naponta 10— 18 óra kőzött. Kiss Roóz Ilona keramikusművész kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Központban, mindennap 10—18 óra között Váró Márton szobrászművész klállitása a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában, naponta 10— 18 óra között. A Szegedi Szabadtéri Játékok húsz éve. Kiállítás a Móra Ferenc Múzeum dísztermében, valamint a múzeum állandó kiállítását A Viz előtti Szeged, a Somogyi-könyvtár kiállítása, naponta 10—18 óra között Hajdú-Bihar megye népművészete. Kiállítás a szóregi Tömörkény István Művelődési Házban, hétfő kivételével naponta 10—ÍZ és 14—18 óra kőzött. Élelmezés-egészségügyi ellenőrzések a Balatonnál Betartják a szigorú élei- egészségügyi és járványügyi mezés-egészségügyi elöiráso- hálózattal, nagy erőfeszítékat a balatoni vendéglátó- seket tesznek a balatoni helyeken. A higiénés hely- üdülők zavartalan nyaralása zet összességében megfelelő, érdekében. Erről tanúskodám nem teljesen gondtalan nak a rendszeres közegész— mondotta László Nándor, ségügyi és járványügyi elaz Egészségügyi Minisztéri- lenőrzések és ezt bizonyítotum osztályvezető-helyettese. , ... ., .... , - A vendéglátóiparban ta a hét ve*én a déb P"4™ dolgozók, — állapította meg lezajlott nagyszabású KO— együttműködve a köz- JAL-razzia is. Próbalesen a dómszínpadon „Rajtolnak" az új tantervek — Az Esmeralda megmaradt nekem a legkedvesebb szerepnek. Most is táncolom. Igen, táncolok még, túl h negyvenen... És pedagógiával foglalkozom. A színház: az életem. Legfontosabb célom, hogy a mostani tehetségekkel, a fiatalokkal megr értessem: a balettművész csak akkor érhet a csúcsok- Az árkádsori öltözőben békésen pihenő „címszereplők", ra, ha jó színész is. Ezt Bur- a bábuk meisztertől tanultam, sokunk pályája igazolta. A legtökéletesebb technika sem pótolhatja a színészi átélést. A tánc halott, nem éri el a közönséget, ha kifogástalan technikával bár, de átélés nélkül adják elő. Én tudom; a nézők többségének majdnem mindegy, hogy a klaszszikus mozdulat technikailag jó, avagy nem egészen. Ha lélek él benne, vagyis, ha a művész érti a mozdulat tartalmát, elsajátítja, és sajátjaként képes közvetíteni — a közönséget megérinti valami, kapcsolat születik, lélektől lélekig. * A Coppéliát bemutató együttesben összesen heten vannak Szeged húsz évvel ezelőtti vendégei közül; hárman, akik akkoriban főszerepeket táncoltak: Alekszej Csicsinadze, balettmester és koreográfus, a mostani előadás rendezője, V. T. Bovt, ma táncpedagógus (1960-ban az egyik szereposztás Jo- Aes s. Sándor felvételei hannája) és Vlaszova. Szivelyesseg és kecses mozdulat. Bemutatja a második szereposztás művész házaspárja: Galina Krapivina és Mihail Sulyok Erzsébet Krapivto Közoktatásunk továbbfejlesztésének fontos állomása lesz az idei szeptember: megkezdődik az új tantervek lépcsőzetes bevezetése az altalános és a középfokú iskolákban. Az általános iskola első osztályában valamennyi tantárgyból, a 3., 4. és a 6. osztályban pedig csak néhányból „rajtolnak" az új tantervek. A középiskolák közül csak a szakmunkásképzést folytató szakközépiskolákban lesz változás az idén. A pedagógusok felkészülten várják az új tantervek bevezetését, hiszen az oktatás és nevelés tartalmi megújítását az egész társadalom megkülönböztetett figyelemmel kíséri. Az új tantervekre való áttéréssel nem kisebb munka kezdődik el iskoláinkban, mint a hagyományos műveltségtartalomnak hozzáigazítása a fejlett szocialista társadalom megnőtt követelményeihez, például a tudományos-technikai fejlődés gyorsuló üteméhez. Régebben a tanterv — nálunk s más országokban is — kizárólag a tanulóifjúságnak átadandó tudományos ismeretek foglalatát jelentette. Tulajdonképpen csupán azt tartalmazta — szigorú előírások formájában —, hogy a tanárnak mit kell megtanítania szaktárgyának ismeretanyagéból, a diáknak pedig ezzel kapcsolatban milyen követelményeket kell teljesítenie Ennek a százados igénynek is megfelelnek a mintegy öt esztendei munkával készült új tantervek, természetesen az ismeretek ésszerű megújításával, de igazi jelentőségük korántsem csak a tananyag felfrissítésében rejlik. A megtanítandó tartalom kiválasztásában és elrendezésében — a szocialista nevelés céljainak elérése érdekében — az általános iskola első osztályától kezdve a tanuló személyiségének sokoldalú fejlesztése áll az első helyen. A tanulókat nem elsősorban a tudás tárolására, hanem a megszerzett ismeretek továbbfejlesztésére készteti a terv. Nagyszerű feladat ez, amely nemcsak a tanítási órák ugyancsak megszűkült kereteit feszíti szét, hanem előremutat az iskolai nevelőmunka egészének megváltoztatásához is. Üj dokumentumok — ezt a kifejezést használják a közoktatási szakemberek az eddigi tantervek é6 nevelési tervek helyébe lépő iskolai „szabályzatok" megjelölésére. Találó az elnevezés, mert szeptembertől kezdve valóban egy műfajilag is új dokumentumegyüttes lesz iskoláinkban a pedagógiai tevékenység vezérvonala. Alapelvek a nevelő-oktató munkához; Tantervek; a A tanórán és az iskolán kívüli nevelés terve — íme, ezek az „együttes" alkotó részei, amelyek nem egymás mellé rendelt iskolai szabálykönyve, hanem olyan egymásra épülő és egymást átható előírások, amelyek együtt határozzák meg az iskola nevelőmunkáját Hosszan sorolhatnánk, hogy mit tartalmaz a dokumentumcsalád egyik vagy másik tagja, mi a gyökeresen új bennük. Például iskolarendszerünkben még sohasem volt olyan dokumentum, mint az új Alapelvek, amely az iskola teljes tevékenységét koordinálja: megfogalmazza az iskola célját és feladatát, a különböző nevelési tényezők szerepét a művelődési anyag helyét a nevelési célhoz vezető úton, a tanulók elé állított társadalmi követelményeket stb. Vagy hogy a tantervi részből elmaradtak a tanároknak szánt — oly sokszor kifogásolt — szigorú utasítások, ezáltal a tananyag feldolgozásában teljes módszertani szabadságot kapnak a nevelők. Régi óhajuk teljesül ezzel. Látványos változtatások nem lesznek, amelyektől gyereknek vagy tanárnak tartaniuk kellene. Nem borul fel az iskola rendje akkor sem, amikor néhány év múlva minden iskolatípusban áttérnek az új dokumentumokra. Lesznek viszont új tankönyvek, korszerűsített — de nem túlméretezett — tananyaggal, amelynek megtanítása a nevelői tevékenyeégnek nem rideg végcélja, hanem csupán eszköz a sokoldalú, művelt szocialista személyiség kibontakoztatásához. Ahogy mindez megvalósul, úgy válik az iskola gyerekeink számára vonzó mun- | kahellyé. Elszakadni a tananyag gépies közvetítésétől, alárendelni ezt a képességfejlesztésnek. a tanítást végül is összetett nevelési folyamatnak tekinteni és így végezni, teljesíteni a megnőtt igényeket — efféle feladatokat ró az új pedagógiai dokumentumok szerinti tanítás a nevelőkre. Nekik maguknak is meg kell újulniuk a korszerűsítési folyamatban, hogy készen állhassanak az új tennivalók elvégzésére. Az új helyzet ismételten előtérbe állítja a nevelőt, mint a köznevelés döntő tényezőjét Megnyugtató, hogy oktatáspolitikai és szaktárgyi fölkészítésük az új teendőkre — igaz, néhol kisebb-nagyobb zökkenőkkel — megtörtént az elmúlt két évben. Az Oktatási Minisztérium már 1975-ben eléjük tárta a készülő tantervi tervezeteket, s a végleges dokumentumok elkészítésében a szakemberek figyelembe vették az iskolákból érkező észrevételeket. Senkit sem ér tehát igazán váratlanul az új tanterv megjelenése. Kedvező jel az is, hogy pedagógusgárdánk anyagi helyzete tavaly szeptember óta sokat javult, s társadalmi presztízsük emelkedésével közérzetük is jobb, mint négy-öt évvel ezelőtt. Társadalmunk nem ok nélkül bízik abban, hogy az új feladatok megoldásához a pedagógusok is bizakodva fognak hozzá. P. Kovács Imre Vlaszova, az egykori Esmeralda „Végtelenül sajnálom, hogy éppen most kell ebből a városból tovább utazni, amikor már lenne időnk a közvetlen ismerkedésre és barátkozásra is. Ilyenkor azonban mindig azzal a reménynyel utazik tovább az ember, hogy még visszatérhet..." — nyilatkozta 1959-ben, az elutazás előtti pillanatokban E. E. Vlaszova, a Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko Színház balettegyüttesének vezető táncosnője. Esmeralda volt itt, főszereplő a felújított Jakok első balettelőac^sán. Csak egyetlen évet kellett várnia, hogy vágya teljesüljön: 1960ban visszatért, Johannaként. „Engedje meg, művésznő, hogy szeretettel köszöntsük, újra Szegeden". Felragyog az arca, nagyot-mélyet sóhajt, felnéz a templom tornyaira. „Életem nagy élménye, hogy ezt a teret annyi év után újra láthatom. Bocsásson meg, egészen különös hangulatban vagyok, nehéz most beszélnem." A fényképezőgép segített; amint megpillantotta, „viszszazökkent" a mába, gyakorlatias kérdéseket tett fel, szükségünk van-e a fényre, ha igen, menjünk az öltözőbe, hisz a tér már szürke, alkonyodik. Maszk nélkül, festetlenül, kicsit kiszolgáltatottan állt a színpad alatti öltözőfolyosón a gép elé. — Az egész város tele volt a fényképemmel. Párizsban voltunk Szeged előtt, ott kifinomultan művelik mindazt, amit sztárolásnak szoktunk nevezni. Mi tagadás, hírem — nevem volt Esmeralda emlékei Késő délután előkerültek a gyakorlókorlátok, kemény munka kezdődött a színpadon. Bent és a kulisszák mögött nyüzsgő méhkassá bolydult a társulat. A rendezőkoreográfus Csicsinadze könyörtelen tempót diktált a mikrofonba, mindenkinek akadt dolga, pergő ritmusban, gyorsan, fegyelmezetten próbáltak. A zongora hangjaira csoportos és szólótáncok, pas de deux-ök sorjáztak a platón. Az együttes tagjai alkalmi öltözetben persze, kardigánokkal, combnyakig fölérő meleg harisnyákban. Egészen fiatalok és Idősebbek arányos elegye a moszkvai Sztanyiszlavszklj és Nyemirovics-Dancsenko Színház balettje. Maga Csicsinadze hetedmagóval itt járt 1959-ben is, táncolt az Esmeraldaban, most irányítja az új nemzedéket, melyről az első benyomások igen kedvezőek. A tér, méreteivel, láthatóan nem okoz gondot, a szólisták könnyedén átszökellik, a kar pedig — nyilván létszámban megduzzasztva — teljességgel betölti a színpadot, amit pedig E.' G. Sztenberg díszletei cseppet sem zsugorítanak, a táncosok munkáját könnyítendő. Az első próbaestén még megtudjuk, a címszerepet — a kiadott műsorfüzettől eltérően — Ludmilla Rizsova táncolja. Persze amíg szükséges, hiszen Coppélia a valóságban bábú, Coppelius mester agyának szüleménye, amely a tulajdonképpeni bonyodalmat okozza. A hétfő esti próbát féltíz táján lefújták: az együttes moziba ment. Tegnap már . főpróbát tartottak a téren ma este pedig bemutató Delibes balettje, a Coppélia először kerül a dómszínpadra, ahol az elmúlt két évtized során már 11 balettmüvet láthatott a közönség. Az Esmeraldát és a Jeanne d'Arc-ot ugyancsak a Sztanyiszlavszklj és Nyemirovics-Dancsenko Színház mutatta be, majd ezt követte a Kővirág, a Párizs lángjai, A fából faragott királyfi, az Otelló, a Gorda, a Hattyúk tava, amely két évadban is ment, a Bahcsiszeráji szökőkút, a Csipkerózsika és a Spartacus. A premierek többsége szovjet társulatok nevéhez fűződik, miként a tizenkettediké is, a Coppéliáé. N.1 már, amikor idejöttem az Esmeraldával. Az utcán megismertek; csak azt mondhatom, a szegediek szinte a tenyerükön hordoztak. Mármár tapintható volt. a tisztelet és szeretet, ami áradt felém, bárhol megfordultam. Az emlékeimben ez a meleg, közvetlen légkör él leginkább, amit a közönséggel való kapcsolatomat jellemezte. Emlékszem persze bonyodalmakra is; tudja, Esmeraldának nemcsak táncolni kellett, de boldogulni egy kecskével. Először vén, szakállas állatot hoztak a színpadra, gyötörtük egymást egy darabig, aztán mindenki belátta: ez sohasem adja a fejét szfnészkedésre. Kerítettek valahonnan egy kisgidát, káposztával értem el bizonyos eredményeket a bemutatóra, éppen összebarátkoztunk volna, amikor el kellett búcsúzni. Most is látom, ahogy toporgott, emelgette a mellső lábait — harangszóra. * Tréningcsendélet, az elmaradhatatlan korlátokkal