Délmagyarország, 1978. augusztus (68. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-13 / 190. szám

10 Vasárnap, 1978. augusztus 13. Kajak-kenu VB Három magyar érem Nemzetközi motorcsenakverseny SZEOL AK­Sz. Dózsa Érdekes, bizonyára sok szur­kolót érdeklő labdarúgó-mérkő­zésre kerül sor ma, vasárnap délután fél 3-kor a Tisza-parti stadionban, ahol a pár hónappal korábban még NB I-ben kilzdő SZEOL AK az NB Il-be felkerült Szegedi Dózsa csapatát látja vendégül. Mint Ismeretes, a kék­íeketóknek balul sikerült a rajt, 3-0-ra kikaptak Budafokon. A Dózsa az első fordulóban sza­badnapos volt. A SZEOL AK házatáján biza­kodva készülnek a helyi rang­adóra. Dr. Dunai János vezető edző elmondta, kiegészült a ke­ret, az új Játékosok közül hár­man Ls helyet kapnak a kezdő tizenegyben. Megemlítette, szo­ros mérkőzésen egygólos győ­zelmet. vár csapatától. A Dózsa vezető edzője. dr. Retnénylk László az esélyekről szólva azt nyilatkozta. Játékosai mindent megtesznek, hogy ne okozzanak csalódást. A rutinosabb SZEOL-t tartja ugyan az esélyesebbnek, de ez nem azt Jelenti, hogy eleve feladják a küzdelmet. A ket csapat tervezett össze­állítása. SZEOL AK: Nagy — Hevrel, Itepka, Forgács. Nahóczky (Sza­lai) — Hegedűs 1., Kádár. Kunszt — Kozma II., Szeghalmi. Jernct. Sz. Dózsa: Tóth — Zódt, Bíró, Magyar, Nagy I. — Pócslk, Pl­ptcz, Csomor — Veres, Ladányi, Kanász. Kosárlabda IBV Zsúfolásig telt lelátók előtt, ideális versenyidőben ren­dezték meg a belgrádi kajak­kenu világbajnokság első hét döntőjét. Ami a magyar mér­leget illeti: az első napon egy-egy arany-, ezüst-, ület­be bronzérmet sikerült gyűj­teni. A szakvezetés aligha­nem többre számított... Éremre pályázott, s csak a 7. helyen kötött ki a K—1 1000 m-en a 24 éves Sztanity Zoltán. A C—1 1000 m-en a ma­gyar válogatott egyik vete­ránja, Wichmann Tamás erő­sen kezdett, de ismerve az ellenfelek hajrákészségét, így is kellett tennie. A táv olim­piai bajnoka, a jugoszláv Ljubek „tapadt rá", 6Őt 750 méternél a magyar verseny­ző elé is került. Wichmann nem hagyta magát, a célnál szokásához híven még meg is próbálta Ljubek elé „rúg­ni" magát, de „csak" máso­dik tudott lenni, s a látó­szögén kívüleső román Patzaichin nagyon rajta volt. A K—X ijői 500 m-nek Pozsonyi kiesése miatt nem volt magyar résztvevője, az NDK válogatott újonca. Eberl, a magyar Tőzsér Ilo­nára emlékeztető stílusban „utcahosszal" győzött, úgy, ahogy 500 m-en kevesen tud­nak győzni. Ezt követően Szabó István és Bakó Zoltán a K—2 1000 m-en világbajnoki elmének megismétlésére készülődött A szovjet Csuhraj—Tajnyi­kov kettős személyében vi­szont olyan kemény ellen­felet kaptak, amire aligha számítottak. A szovjet egység 500-nál már nagyon biztosan vezetett, s meglepetésre a célvonal előtt az ismeretlen norvég hajó is a világbaj­noki cím védői elé került. De most már nem kellett sokat várni az első magyar Sportműsor Cselgáncs Ifjúsági és Junior vidékbaj­nokság, újszegedi Sportcsar­nok, 9. Motorcsónak Nemzetközi bajnokság és az országos bajnokság 11. fordu­lója. a Tisza szalámigyár és közúti hid közötU szakaszán, 10. I.abdarúgás NB II. Köz*pcsoport. SZEOL AK—Szegedi Dózsa, Tisza-parti stadion. 16.30. Felszabadulási Kupa. Sz. Pos­tás—Kinizsi Húsos, Postás-pálya. 16.30, Soós. DÉLÉP SC—Alsó­város, Szőrcgi út. 18.30, Abra­nov. Szóklcutas—KSZV SE. Szék­kutas, 16.30, Bodor. Kiskundo­rozsma—Algyő, Klskundorozsma, 16.30, Bús. H. Porcelán—Tisza­sziget, Hódmezővásárhely, 16.30, Nagy L. Mórahalom—Kistelek. Mórahalom, 16.30, Kubatovtcs. Bordány—Sándorfalva, Bordány. 16.30, Korom. Az első csapatok mérkőzése előtt az Ifjúságlak játszanak. győzelemre, amelyet a C—2 1000 m-en Buday Tamás és Frey Oszkár „szállított". — Nem mondtuk ki, csak gondoltuk: győzni akarunk — nyilatkozta a verseny után Buday Tamás. — Az elmúlt időkben min­dig minimális különbséggel kaptunk ki, legtöbbször szá­zadmásodpercekkel — tette hozzá Frey Oszkár —, most végre nekünk kedvezett a „szerencse". Még két szám volt hátra: a K—2 női 500 m és a K—4 1000 m-es döntő. Az előbbi­ben Rajnai és Horváth min­dent beleadva is csak 5. tu­dott lenni, míg az utóbbiban a Völgyi Péter vezette hajó negyedik helye ugyan jónak mondható, de erejüket job­ban beosztva még dobogóra is kerülhettek volna. Ma, vasárnap 8.30 órakor hat 500 m-es számban kö­zépfutamokat rendeznek, 11.10 órakor lesz a K—4. 10 000 m-es döntő, majd 13 órától tíz világbajnokot avat­nak. Tegnap, szombaton kezdődött meg a 17. nemzetközi moior­csónakverseny Szegeden, az új partfal előtti Tisza-szaka­szon. Nyolc ország (Csehsz'ovákla, Lengyelország, NDK, Jugoszlávia, Ausztria, Svájc, NSZK és a rendező Magyaror­szág) versenyzői rajtoltak. A kétnapos verseny első napján hat kategóriában hat futamot rendeztek. Különösebb izgal­mat csunán a tegnap déle'őtti és a verseny alatt is tartó erős szél jetentett. A meglelem háromezer néző látványos összecsaoá-okat lálhatott. A nézők különösen a szegedi Ri­bizsár Mihálynak szurkoltak, aki nemrég Belgrádban bizo­nyította jó formáját, és tegnao sem okozott csalódást. A mai, vasárnapi futamokon az ellenfelek még próbára teszik őt és gépét is Helytállni a magasabb osztályban is Ami itthon elegendő, a nemzetközi mezőnyben kevés A kosárlabdázást, kedvelő szegediek abban a szerencsés helyzetben lehettek — saj­nos, kevesen éltek a lehető­séggel —, hogy egy héten át hét szocialista ország női utánpótlásának vetélkedését láthatták. A tapasztaltak alapján megállapíthatjuk, ezek a fiatalok hazájuk ko­sárlabdázásának színvonal­alakitása mellett, a sportág nemzetközi szintjének is meghatározói lehetnek a ké­sőbbiekben. Ezért valamennyi edző fokozott figyelemmel kísérte a tornán történteket. Annál is Inkább, mert egy­egy ilyen alkalommal a szak­ember sok egyéb mellett ar­ra is választ kaphat, merre tart a világ élvonala, mire képes hazája válogatottja. A napokban véget ért IV. női, kosárlabda Ifjúsági Ba­rátság Versenyről a magyar A esaoat vezető edzőjével, a Szegedről elszármazott, 137. szeres válogatott Liptai Ist­vánnal beszélgettünk. — Két olyan, azonnal szembetűnő dolgot említenék, amelyeket szinte minden csapatnál felfedezhettünk — jegyezte meg bevezetőként Liptai István. — Az első: a mezőnyjátékosok magasab­bak, mint korábban. Eddig is voltak ilyen irányú törek­vések. de nem ilyen mérték­ben, mint most A másik lé­nyeges : a csapatok az ag­resszív védekezési formát al­kalmazzák előszeretettel. Ezt oly annyira jól csinálják, hogy ma már a felállt vé­delemmel szemben egysze­rűen képtelenség eredménye­sen támadni. Ezért került előtérbe a gyors lefutásokkal történő, előre meghatározott pozíciók kialakítása. A csa­patok igen jól alkalmazták a különböző taktikai variáció­kat A támadást kezdemé­nyező fél játékosai például salát térfelükön lekötötték a védőket, teret nyitva ezzel egyik játékosuknak a gyors induláshoz. így az illető tu­lajdonképpen egymaga bir­tokolhatta az ellenfél térfe­lét bátran egy-egvezhetett. Ha ez nem sikerült azonnal, • labdát birtokló játékost magára hagyták, s négyen indultak rohamra. Főleg a csehszlovákok alkalmazták ezt a formációt egy felső Deák Éva, a magyar A csa­pat legjobbja irányítóval és négy alapvo­nali emberrel. — Milyen játékstílus do­minált leginkább az IBV-n? — A felpörgetett, felgyor­sított játék. A csapatok a rendezetlen védelmek ellen, az egy-egy elleni helyzetre törekvés mellett a dobóhely­zet kialakítását sürgették. De nem felelőtlenül, hanem a tudatos, egyszerű játék szor­galmazásával. A védekezés­nél a teljes kizárás, a labda továbbításának, illetve átvé­telének megakadályozása volt a fő jellemző. Ezzel tulaj­donképpen a gólpasszokat, illetve a ponterős játékosok helyzetbe hozását próbálták semlegesíteni. A gyengébb csapatok ellen egyre többet alkalmazzák az elölről való emberfogást. Mi is ezt csi­náltuk a bolgárokkal, nem is rosszul. Tapasztalhattuk, mind a védekezésben, mind a támadásban, labdával és labda nélkül is mennyire gyorsak, milyen jól helyez­kednek ellenfeleink. Főleg a szovjet csapat, de a csehek, a lengyelek és a kubaiak is — bar ők még nem e'ég kép­zettek és fegyelmezetlenek — a gyors játékot erőltetik. Mi hozzájuk képest „álló" ko­sárlabdát játszunk. — Hogyan értékeli a ma­gyar A csapat második he­lyét? — Az eredménnyel elége­dett vagyok, a játékkal vi­szont nem. Sokkal többre lenne képes csapatom, ha lenne egy igazán jó irányí­tója, olyan játékos, aki ma­gával tudná ragadni társait. Ilyen vezéregyéniség jelen­leg nem található a magyar mezőnyben. A csapat játékát taglalva elmondhatom, an­nak ellenére, hogy a kapott kosarak számát tekintve is másod lkok vagyunk, védeke­zésünk egysíkú, nem tudunk változtatni egy-egy adott pil­lanatban. A labda né'.kiil mozgó emberek kikapcsolása, a tábla alatt levő pozíciós já­tékosok kizárása, a lepattanó labdákért való befutások megakadályozása terén bő­ven van javítanivaló. A tá­madásoknál nem vagyunk elég gördülékenyek, a lefutá­sos támadásvezetések sem sorolhatók erényeink közé. A felállt védelem elieni tárház is szegényes, ami szintén a szervező játékosok hiányával magvarázható. A mi játéko­sainkat a hazai színvonal nem kényszeríti gyors játék­ra. Ezért is van, hogy egy ilyen szintű nemzetközi me­zőnyben. mint az IBV, már nem tudják maradék nélkül megoldani a taktikai felada. taikat. A mai támadó szelle­mű kosárlabdázásban 50—70 centiméteres terúletnveréssel a külföldiek eredményesen, jól dobnak. A mi játékosaink viszont a gyűrűre sem mer­nek nézni, nem hogy kosárra dobással befejezni a táma­dást. — A teljesség igénye nél­kül hogyan összegezné a ta­pasztalatokat? — Sokszor elhangzott már. ideje lenne egységes elv alapján, a nemzetközi szint­hez. követelményekhez alkal­mazkodva dolRozni a magyar szakembergárdának. Ezzel szemben, a tornán tapasztal­tak is igazolják, sainos. más történik a kosárlabdázók berkeiben. Pedig éppen ide­je lenne észrevenni, ami elegendő a sikerhez a ma­gyar mezőnyben, az mahol­nap egy ilyen jellegű torna közepes színvonalának eléré­séhez sem lesz elegendő. Gyftrki Ernő Pár hét óta alaposan meg­változott a Hunyadi téri Dózsa-pálya korábban kiala­kult életrendje. Reggelente nyolc óra táján sűrűn nyílik a Zákány utcai kapu, a játé­kosok — ki kerékpáron, ki gyalogosan — igencsak igye­keznek, senki sem akar el­késni az edzésről. Fél kilenc­kor már mindenki mezbe öl­tözötten várja, hogy dr. Re­ményik László vezető edző megtartsa szokásos eligazítá­sát. Miután ez megtörténik, kezükben egy-egy labdával kibaliagnak a szemet gyö­nyörködtető üde gyepsző­nyegú játéktérre, ahol a fog­lalkozás kezdetét követően perceik múltával nemcsak a perzselő napsugaraktól, ha­nem a pergő ritmusban vég­rehajtott gyakorlatoktól ha­mar átnedvesednek a mezek. Amíg a játékosok az idei nyáron ritkaság számba me­nő kánikulát „élvezték", mi Gyurkó Vincével, a labda­rúgó-szakosztály elnökével a magasabb osztály követelmé­nyeiről, az ezekkel járó gon­dokról beszélgettünk. — Minden területen meg­növekedtek feladataink, lé­nyegesen nagyobb felelőssé­get, megterhelést jelent a második osztály, mint az NB III. Az egyesület vezetése en­nék megfelelően minden tő­le telhetőt megtett, hogy za­vartalan körülményeket biz­tosítson a felkészüléshez. Ez sikerült is, hála a megye, a város állami és társadalmi vezetésének, valamint a vál­lalatok, üzemek vezetőinek, amiért segítettek gondjaink felszámolásában. A feltételek biztosítottak, így sportmun­katársi szerződést tudtunk kötni húsz játékossal. Dr. Re­ményik László munkájával elégettek vagyunk, ezért a jövőben is ő látja el a ve­zető edzői tisztet, függetlení­tett munkakörben. — Erősítési terveink is megvalósullak. Egyetlen já­tékos, Szeghalmi Zoltán tá­vozott el tőlünk, őt kiadtuk a SZEOL-nak. A mi játéko­sunk lett viszont a Várpalo­táról Szegedre visszatért La­dányi László, visszaigazoltuk Kiskunfélegyházáról dr. Emő­di Attilát. A Békési ME­DOSZ-tól két tehetséges fia­tal jött hozzánk, a csatár Kun Lajos és a kapus Ma­kai Sándor. Tárgyaltunk Sza­bó Gyula ügyében is, de nem tudtunk megegyezni az SZVSE-vel. A játékos kije­lentette. a jövőben nálunk akar játszani, kivárja a féd évet. A nevek között tallóz­va, labdarúgóink tudását vé­ve figyelembe, úgy gondol­juk, nem lesznek kiesési gondjaink, helyt tudunk áll­ni a magasabb osztálybanis. A táblázat közepén, a 10—12. hely valamelyikén szeret­nénk zárni a bajnokságot. A sok egyéb mellett a közelgő, számukra egy héttel eltolódó rajtról is szót ej­tettünk. — Mindent mondhatok, csak éppen azt nem, hogy sorsolásunk kedvező. Első mérkőzésünk Perbál vissza­lépése miatt elmaradt, így mindjárt a SZEOL ellen kezdünk, ráadásul idegenben. Nem sok esélyünk van a si­kerre, pedig egy jó indulás lendítő erő lehetett volna a későbbiekre. A kék-feketék csapata rutinosabb, mint a mienk, éppen ezért nem te­kinthetjük vetélytársunknak. Egészen mások az ő céljaik, mint a mi terveink. Hallhat­tuk, olvashattuk, szeretnének visszakerülni az NB I-be. Mi ezzel szemben azzal is meg­elégszünk, ha a középme­zőnyben végzünk. Először ta­lálkozunk bajnoki mérkőzé­sen, ami számunkra egyálta­lán nem előnyös, és a körül­mények is mellettük szólnak, A küzdelmet természetesen nem adjuk fel előre, A csapat szertárosa, Ződl Mihály nyitotta ránk az aj­tót, figyelmeztetve az edzőt, mi mindent kell még elintéz­nie a délutáni foglalkozásig. — Sejtettem, mint függet­lenített edzőnek, megszapo­rodnak tennivalóim, de hogy ennyire? — mutatott tetetett komolysággal a csapattal kapcsolatos, függőben levő ügyek listájára, ami igencsak változatos időtöltést sejtetett. Nem is tartóztattam tovább dr. Reményik Lászlót, aki gyorsan a telefon mellé te­lepeit, hogy nekilásson egyéb irányú dolgai végzéséhez. Gy. E. A BÉKÉS MEGYEI TÉGLA- ÉS CSERÉPIPARI VÁLLALAT munkavédelmi csoportja felhívja a lakosság figyelmét, hogy a SZEGED I. TÉGLAGYÁR TERÜLETÉRE korábban kiadott belépési engedélyeket azonnali hatállyal visszavonta A gyár egész területén idegenek csak téglavásárlás céljából tartózkodhatnak. : " ií .{iW^'J íf ;.. .• I Mt • • '•• KIS HELYEN ELFÉR. NAGY TELJESÍTMÉNYŰ, importált cenlrinj0a. csak a KERAVELL-nái kapftatöl [KERAVILL vidékre is szSaat A asBumu. ÁRUHÁZ Budapest V , KMeuttrUtfos u.2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom