Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-12 / 162. szám

Szerda,' 1978, július 12. 83 Rádiótelefon, A Budapesti Rádiótechnikai Gyárban nagy sorozatban készülnek a rádiótelefonok, amelyek a tűzoltó-, a mentő-, a taxigépkocsikba egyaránt beépíthetők Vásárhelyen Ünnepélyes zászlófelvonással megnyílt tegnap a KISZ címerezőtábora a Hódmezővásárhelyi Főiskolai Tangazdaságban. Az ifjúsági szövetség vásárhelyi bizottsága, valamint a tangazdaság vezetőségének képviselői köszöntötték a fiatalokat, akik a most következő három hétben igen nagy feladatot hajtanak végre. Mint ismeretes, a vásárhelyi állami nagyüzem vetőmagot termeszt Ennek egyik legfontosabb és egyben legnehezebb, ugyanakkor legtöbb munkáskezet igénylő fázisa: a hibrid kukorica címereaése. összesen 1500 hektárom termesztenek az idén vetőmagot a gazdaságban. A KISZ-szel kötött szerződés alapján ehhez nyújtanak nélkülözhetetlen segítséget a címerezőtábor ifjú lakói, fiúk és lányok, akik a Csongrád megyei középiskolák többségét képviselik. A feladat hasonló a tavalyihoz, amikor azonban kevesebben voltak a címerezök. Az akkori mintegy 400zal szemben idén 700—750 főre számítanak a gazdaságban. Számvetés évközben Mit tesz a szegedi textilművek KISZ-bizottsága, és mit tesznek az alapszervezetek tagjai a termelés hatékonyságának növeléséért? — erről beszélgetünk Gajda Évával, a gyár KISZ-bizottságának idén májusban megválasztott titkárával. — Gyárunkban a harminc éven aluli fiatalok száma 1400, közülük több mint félezren ifjúkommunisták. Létszámát tekintve a legnagyobbak közé tartozik Szegeden a mi KISZ-szervezetünk. KISZ-tagjaink túlnyomó többsége nő, 359-en a termelésben dolgoznak, a többiek szakmunkástanulók. Az 1978—79-es mozgalmi évben kiemelten foglalkozunk az ifjúsági és a szocialista brigádokban dolgozó fiatalok tevékenységével. Ezt megfogalmaztuk akcióprogramunkban is, melyet a KISZ KB útmutatása és a gyári pártbizottság gazdaságpolitikai cselekvési programja alapján állítottunk össze. Elsőrendű feladatunknak tartjuk, hogy a fiatalok megismerjék és megértsék a gyár gazdaságpolitikai célkitűzéseit. Mindenekelőtt a szocialista munkaversenyben kell helytállnunk, ahol főleg a minőségi vállalásokat szorgalmazzuk. — Milyen feladatok váriak még a textiles KISZ-tagokra, túl azon, hogy munkaköri kötelezettségeiket példamutatóan ellátják? — Az idén más névvel, de a korábbi évekhez hasonlóan ismét szervezünk különböző ifjúsági egyéni munkaversenyformákat. Az egyetemet, főiskolát, szakközépiskolát végzettek a „Ki minek szakértője?", a fizikai dolgozók pedig a „Ki minek mestere?" szakmai és politikai vetélkedőn vesznek részt. E versenyek célja, hogy mindenki a saját szakterületén fejlessze tovább tudását. Igyekszünk minél több KISZ-en kívüli fiatalt is bevonni ebbe a fél évig tartó vetélkedésbe, ami aztán tavasszal vizsgával és értékeléssel zárul. Működik gyárunkban a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa, melynek feladata ugyancsak a munka hatékonyságának és minőségének javítása korszerű termelési módszerek elterjesztésével. A „Dolgozz hibátlanul?" munkarendszerre épülő „KISZradart" hamarosan kiterjeszt, jük az egész fonodára, a szövődére és a kiskundorozsmai szövődére is. Ennek lényege a munkaidő és a gépek jobb kihasználása. Az ,„Alkotó ifjúság" pályázaton és kiállításon való részvételünket az előző években nem sok siker koronázta, az idén el akarunk mozdulni a holtpontról, számos fiatal szakember bevonásával. Az 544 KISZ-tagunktól KISZ-bizottságunk 10 ezer óra társadalmi munka teljesítését várja. Márciusban két kommunista vasárnapot tartottunk, áprilisban pedig VIT-műszakot szerveztünk. Az első kettőn több mint 1300-an, a legutóbbin csaknem 900-an vettek részt. A 260 ezer forint bevétel egy részét a VIT- és a lakásépítési alapra utaltuk át, másik részét a széksósfürdőn levő üdülőtelkünk beépítésére fordítjuk. Kiemelt feladat még a dolgozó alapszervezeteink számára, hogy tovább mélyítsék az eddig kialakult kapcsolatokat a szakmunkástanuló alapszervezetekkel, ezzel is elősegítve a munkássá válás folyamatát — A fonó- és szövőgépek nyolc óra hosszat tartó zakatolásának hallgatása után jólesik egy kis kikapcsolódás. Milyen szórakozási lehetőséget találnak itt helyben a textilművek fiataljai? — Elsősorban a tavaly aranykoszorúval kitüntetett ifjúsági klubunk várja őket. Az utóbbi időben csökkent a látogatottsága, ezért a klubvezetőség új, színes programokat dolgozott ki. Szeptembertől várhatóan újra megnő majd az érdeklődés a klub iránt. Nem lesznek többé „száraz" előadások, melyeknek a hallgatóság csupán passzív részese, helyette szakkörszerű programot szervezünk, bevonva mindenkit egyegy téma feldolgozásába, ősszel irodalmi kört indítunk, lesz önálló fotószakkörünk, s indul a vezetők klubja, valamint a kismamaklub. 450 körül mozog a gyesen levők száma. Szeretnénk, ha nem szakadnának el a gyártól távollétük idején sem. Amíg a kismamák a gyermeknevelésről hallgatnak elő. adást, vagy éppen a kozmetikai bemutatót nézik, addig a bölcsődével és az óvodával közösen gyermekfelügyeletet szervezünk. Az általános klub filmvetítéssel, diszkóval, kiállításokkal várja látogatóit. KlSZ-szervezetünknek van egy 20 személyes saját autóbusza, mellyel hétvégeken kirándulni mennek a legjobb KlSZ-aktivisták; járják az országot. A munka és a szórakozás mellett a tanulásra, az ön. képzésre is gondot fordítanak a textilművek fiataljai. A KISZ-tagok közül 50-en végezték el a marxizmus— leninizmus középiskolát, öten a marxizmus—leninizmus esti egyetemet (3 fő a szakosítót is), titkárképzőt 22-en, megyei KISZ-iskolát 16-an, központi KISZ-iskolát pedig ketten végeztek. Hatvannégyen párttagok. Működik a gyárban egy Ifjú gárda század is, amely a korábbi években jó néhányszor első helyezést ért el a megyei, városi szem. léken. Sportolási lehetőségeik igen jók a textiles fiataloknak — saját maguk tették azzá. A futballpályán kívül atlétikai pályájuk is van, a régebben salakos kézilabdapályát pedig egy kommunista műszak bevételéből átalakították bitumenesre. A textilművek KlSZ-szervezete most a szegedi ifjúsági napokra készül, ősztől a szakmunkástanulók iskolakezdése, az új alapszervezetek megalakítása ad majd munkát, s rövidesen megkezdik a fölkészült a munkahelyi ifjúsági parlamentekre is. Rózsa Imre Becsület dolga... A

munka becsület dolga — mondogattuk lelkesen valaha, s akkoriban nagyjából-egészéből elsősorban valóban az volt: Becsület dolga! Hiszen egy háború utáni, a háborús pusztításokat és a társadalmi elnyomorodottságot egyaránt fölszámolni akaró országban valóban égető szükség volt minden munkáskézre, aki lapátot vagy csákányt képes volt fogni. S nem is csak az országépítés kínkeserves feladataihoz volt múlhatatlanul szükség a munkára, hanem az új, születőben levő szocialista társadalomhoz alakuló asszimilálódás útjára indításához is. Mert hiszen olyan társadalmat akartunk ebben az országban, ahol bűn és erkölcstelenség lesz a munkátlanság, s ehhez mindenekelőtt az emberek fejében a felemelkedésről élő hamis képzeteket kellett megváltoztatni, ami minden bizonnyal nehezebb volt, mint az országot újjáépíteni. S ehhez akkor, az újjáépítéssel együtt mindenekelőtt munkára volt szükség Ám szinte mindegy, hogy milyen munkára. Lapátot, csákányt, kaszát forgatott akkor a fél ország s lehetőségeink és igényeink akkori határai között, no meg társadalomformáló-nevelő céljaink érdekében akkoriban mindenekelőtt magára a munkára koncentráltunk, kevésbé annak eredményére. A munka becsület dolga — mondogattuk teljes joggal és hittel akkoriban, s hogy ebben akkor maradéktalanul igazunk volt, azt mi sem bizonyíthatja jobban eredményeinknél, mai, minden eddiginél jobb és szebb életünknél. Csakhogy sokat változott közben a világ Ma már lapátot, csákányt, kaszát alig-alig forgatnak ebben az országban, s hogy ezt még mindig jóval többen teszik a kelleténél és a számunkra megengedhetőnél, az egyik tünete a sok közül annak, hogy mai, minden eddiginél jobb és szebb életünk ha biztos alapokon nyugszik is, csak akkor maradhat maradandó és főként fejlődésre képes, ha mi, a társadalom is bizonyságot adunk a változások iránti fogékonyságunkról, a fejlődés iránti készségünkről. Hiszen amikor ma már az emberek nagy része százezreket érő gépeket kezel, számítógéppel, szerszámgéppel, kombájnnal dolgozik, s mivelhogy a munkátlanságot is sikerült nagyjából kiküszöbölni ebből a társadalomból, ma már aligha praktikus egyszerűen a becsület dolgának tartani a munkát, sokkal inkább hasznos, ha azt mondjuk: a munka eredmény dolga. Sajnos, ez a nézet, az eredményre orientáltság meglehetősen lassacskán kap teret minálunk. Még mindig gyakran hallani főnöki dicséretét annak a sokat nyüzsgő, ám keveset produkáló típusnak, amely fölös számban létezik ebben az országban. Hiszen valóban sokat dolgozik a szerencsétlet, majd a lelke szakad bele... — csakhogy minek? Hiszen fele annyit sem produkál értékben ennek a társadalomnak, mint nyugodt, csöndes, de határozottan és céltudatosan újító, változtató, alkotó kollégája. Igen, nálunk egy időben sokakat elkapott a cselekvés misztikája, amikor valóban politikai és társadalmi értéke volt a cselekvésnek önmagában is, mert példát mutatott, mert vonzott, s így valóban alkotó erővé válhatott a puszta cselekvés is. S lapáttal, ásóval, kaszával valóban már a cselekvés tempója is értékes'terméktöbbletté válhatott. Mostanra azonban sokat változott a világ, hiszen már rendre azt kell mondanunk a megfelelő vezetőknek: az istenért, ne többet, hanem mást és jobbat! Változott a világ. Valaha az volt a legfőbb célunk, hogy többünk legyen, hogy többet termeljünk, hogy legyen elegendő, mit elosztani. De ma már, hogy sok mindenből — a mennyiséget tekintve — elegendővel rendelkezünk, a hagyományos többet nemhogy eladni, elosztani sem igen tudjuk, mert nem kelL Üjra és jobbra van tehát szükségünk szinte mindig és mindenből, hogy talpon maradhassunk, hogy eladhassuk termékeinket, hogy kiküzdött életszínvonalunk ne csökkenjen, hanem emelkedjék. Csakhogy ehhez sokat kellene változnia a szemléletnek, a cselekvés misztikájában és egyeduralmában fogant, kivirágzott szemléletünknek. Izgalmas vita kezdődött erről nemrégiben az újítások ürügyén az Élet és Irodalomban. Vita, amelynek központjában nem is az újítások, találmányok oly sokat emlegetett, s nálunk gyakorta oly keserű sorsa áll, hanem a szabályozók kérdése: az emberi, a társadalmi és a gazdasági szabályzóké. Nyilván ebből a szempontból a gazdasági szabályzók kérdése a legkönynyebb, hiszen azokat a legegyszerűbb megváltoztatni. Igaz, ebben a kérdésben, az új és a jobb követelményének égető időszakában föltehetően a gazdasági szabályozók tehetnek a legkevesebbet. Annál több mű. lik viszont az emberi és társadalmi beidegződéseken, belső beszabályozottságokon. Hogy milyeneken? Például azon, hogy mitől függünk, hogyan értékelik teljesítményünket, munkánkat? Nézzük meg csalt példaként, hány főnöke van ma nálunlt egy kisebbfajta vállalat igazgatójának! Minimum egy tucat, az illetékes tanácsok il» letékes főelőadóitól az országos főhatóságok és minisztériumok illetékes munkatársaiig. S ha az alapszempontok és érték* mérők minden szervnél véletlenül ugyan* azok is lennének, az egyéni igények, szarv, dékok, elvárások és akarások már bonyolultabb dzsungelt alkotnak az Amazonas rengetegénél. Ennek pedig midenképpen a produktivitás látja kárát, hiszen a sokféle és sokirányú muszáj-kötődés csak bénító hatású lehet egy vezetőre, s a nyüzsgés, a nyüzsgésért allűrje ilyen bonyolult szituációban olykor hasznosabb lehet a számára, mint valami új gondolat világra segítése. T

ermészetesen, ha nem is könnyen, idővel még egy olyan társadalmi beszabályozottságon is lehet változtatni, mint az előbbi példa, hogy a sokirányú kötődés helyére is egyetlen értékmérő kerüljön a vezetői önállóság és egyszemélyi felelősség jegyében: a produktum, a létrehozott, a tisztességesen megalkotott érték. Ami az igazán nehéz: az egyéni beszabályozottságon, a sokszor puszta cselekvésre irányuló misztifikáción túl tennünk magunkat, az igazi produktum érdekében. Igaz, itt már él és nyilván hatni is fog — amennyiben hathat — egy filozófiai alapelv, amely szerint a lét határozza meg a tudatot. Ha ugyanis a jelenlegi gazdasági igényeinkhez képesek leszünk hozzáalakítani a társadalmi „beszabályozottságot", közös tudatunkat, akkor minden remény megvan arra, hogy az egyéni tudat is saját jól felfogott érdekel szerint az értelmes, és a csak egyedül értelmes cél irányába alakul és fejlődik. S e fejlődés eredményeként remélhetőleg hamarosan ismét teljes szívből és joggal elmondhatjuk: a munka becsület dolga! Egyetlen, de nagyon lényeges kiegészítéssel: az eredményes munka — becsület dolga.., Szávay István A nehézipar szociálpolitikai tervei A dolgozók lakásépítkezéseinek támogatását tekintették legfontosabb szociálpolitikai feladatuknak a nehézipari ágazat vállalatai — állapította meg az a felmérés, amelyben a tárca vezetői az ötéves szociálpolitikai tervek Országos cipőbörze A nagy sikerű bőr- és cipőipari kiállítás után újabb rangos „bőrös" esemény házigazdája Pécs: kedden megnyílt az országos cipőbörze, az 1979 első félévére szóló belföldi cipőipari központi üzletkötések sorozata. A Jókai utcai általános iskola tornacsarnokában és előterében tizennégy állami, tanácsi és szövetkezeti cipőgyártó másfél ezer modelljét kínálja a kereskedőknek. A börze megnyitása alkalmával a Könnyűipari és a Belkereskedelmi Minisztérium képviselői egyaránt hangot adtak annak a véleményüknek, hogy a választék gazdagabb a korábbiaknál és tükrözi azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az ipar tett a Minisztertanács tavalyi határozata és az ágazati vezetés intézkedései nyomán. A tárgyalásokon részt vevők figyelmét nyomatékosan felhívták: az üzletkötéseknél a lakosság minden rétegére gondolni kelL időarányos teljesítését vizsgálták. A vállalatok részesedési alapjukból ebben az időszakban kétszer annyi vissza nem térítendő támogatással járultak hozzá a dolgozóik lakásgondjainak enyhítéséhez, mint amennyit a a tervekben előirányoztak. A vállalati lakásépítési alapból viszont a tervezettnél valamivel kehesebbet kölcsönöztek a dolgozóknak, de ebből a forrásból a felhasználtnak többszörösével segíthették volna őket, ha lett volna elegendő építési telek, kivitelezési kapacitás. Az. ötéves tervidőszak első két évében a nehézipari tárca 5342 dolgozóját segítették lakásgondjaik megoldásában. A tárca vállalatai az ötéves tervidőszak első évében több mint ötmilliárd forintot költöttek szociálpolitikai célokra, tavaly csaknem hatmilliárdot, a bérköltség 41,6 százalékáit. Az idén már a hatmilliárdot is meghaladják ezek a kiadások, amelyeknek egy részét a termelési költségből, s a többit a jóléti, kulturális és a fejlesztési alapból fedezik. Jóléti alapjuknak átlagosan 43 százalékot használták fel étkeztetésre. Tavaly az előző évihez viszonyítva, mintegy 6 ezerrel bővítették a munkahelyi étkeztetéssel ellátottak számát. A többi között kedvező változás történt az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, valamint a Magyar Villamos Művek Tröszt szabadtéri munkahelyein dolgozók meleg étellel való ellátásának fejlesztésében. Teljesítették az előirányzatot a gyermekintézmények és az üzemegészségügy fejlesztésében, a dolgozók üdültetésében. Az új szociális létesítmények, főleg a kulturális és sportcélú beruházások építésében azonban jelentős a lemaradás, amit a tervidőszak második felében pótolni keil.