Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-08 / 159. szám

•v VILÁG PROLETÁRJAt^EGYES ÜLJETEK! fSf oj i - "a, .. / \ o V Vf* xV/ DELMAGYARORSZAG 68. évfolyam 159. szám 1978. július 8m szombat Ara: 80 fillér MSZMP SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Befejezte munkáját az országgyűlés nyári ülésszaka Folytatódott a vita a Minisztertanács beszámolójáról Törvény a tavalyi költségvetés végrehajtásáról Pénteken délelőtt 10 óra­kor a Parlamentben folytat­ta tanácskozását az ország­gyűlés nyári ülésszaka. Leg­főbb törvényhozó testületünk­ülésén megjelent Losonczi Pál, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnö­ke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Huszár Ist­ván, Németh Károly és Sar­lós István, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai. A tanácskozáson részt vet­tek a Központi Bizottság tit­kárai, valamint a kormány tagjai. Az emeleti páholyok­ban helyet foglalt a Buda­pesten akkreditált diplomá­ciai képviseletek számos ve­zetője. Az elfogadott napirendnek megfelelően a Miniszterta­nács elnökének beszámolóia fölötti vitával folytatta munkáját az országgyűlés. Elsőként Romány Pál me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter emelkedett szólás­ra. A vitában ezután • felszólal­tak: Nagy Miklós (Pest me­gye), Szépvölgyi Zoltán (Bu­dapest). Bodnár Ferenc (Bor­sod megye), Szabó Imre (He­ves megye) országgyűlési képviselők, majd Ábrahám Kálmán építésügyi és város­fejlesztési miniszter emelke­dett szólásra. A továbbiakban a Minisz­tertanács beszámolójának vitájában felszólaltak Hor­váth Lajos (Baranya megye). Szigeti István (Somogy me­gye), Boza József (Bács-Kis­kun megye), Tóth Géza (Szabolcs-Szatmár megye), Marjanek József (Fejér me­gye) és Orlovácz György (Tolna megye) képviselők. Ezután — mivel a beszá­molóhoz több hozzászóló nem jelentkezett — az elnök bezárta a vitát és megadta a szót Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének. (Lázár György válaszát la­punk 2. oldalán ismertetjük.) A válasz után határozat­hozatal következett: az or­szággyűlés a Minisztertanács elnökének a kormány mun­kájáról adott beszámolóját, az abban ismertetett továb­bi kormányfeladatokat, va­lamint a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. Ezt követően az ország­gyűlés áttért a második na­pirendi pont, a Magyar Nép­köztársaság 1977. évi költ­ségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat meg­tárgyalására. A törvényja­vaslatot Faluvégi Lajos pénzügyminiszter terjesztette elő. (Beszédét lapunk 2. ol­dalán ismertetjük.) Pethő Ferenc, a törvény­javaslat bizottsági előadója bejelentette, a bizottság a tények és törekvések isme­retében, a Pénzügyminiszté­rium és a kormány képvi­selőinek meghallgatása után a Magyar Népköztársaság 1977. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslat elfogadását ja­vasolja. Mivel hozzászólásra jelent­kező nem volt, határozatho­zatal következett. Az ország­gyűlés a törvényjavaslatot elfogadta. Ezután interpellációk kö­vetkeztek. (Ezekről lapunk 2. oldalán számolunk be.) Az interpellációkkal az ország­gyűlés nyári ülésszaka — amelynek pénteki ülésén az elnöki tisztet felváltva töl­tötte be Apró Antal, Raffai Sarolta és Péter János — befejezte munkáját. ÁZ építés rendkívüli korszaka Ábrahám Kálmán felszólalása Mezőgazdaságunk teljesíti feladatait Romány Pál felszólalása Romány Pál bevezetőben az agrárviszonyok alakulásá­val foglalkozott. Mint mon­dotta, beszédes számok jel­zik: meghatározó a szocia­lista nagyüzemi rendszer. — Nagyüzemeink rendsze­resen bővítik termelésüket, javul gazdálkodásuk. Idei — eddig mért — vágóállat- és ailatitermék-eladásuk 11 szá­zalékkal haladta meg a múlt évi azonos időszak eredmé­nyét, amely hasonló fejlődest tükrözött az 1976. évihez ké­pest. Ez persze akkor jelen­tene igazán nagy előnyt, ha a növekedést változatlan meny­nyiségű és értékű takar­mányfelhasználás mellett ér. tük volna el. A mezőgazdaság és az élel­miszeripar kapcsolatáról el­mondotta, hogy a mezőgaz­dasági termelés és feldolgo­zás, általában az együttmű­ködés alapformája a szerző­déses rendszer. E hagyomá­nyos, bevált formát a jogal­kotás új tartalmi elemekkel ls bővítette az elmúlt évek­ben. A szerződések megtar­tásának, a vállalások tiszte­letének rangját emelnünk kell. A nemrég alkotott vál­lalati törvény, a társulási jog átfogó újraszabályozása, a termékforgalmazás rendjének tökéletesítése minden bi­zonnyal elősegíti az agrár­termelésben nagyon fontos gazdaságközi kapcsolatok erő­södését is. Elősegíti úgy, aho­gyan azt a termelőszövetke­zetek III. kongresszusa is sürgette 1976 decemberében. — A beszámolási időszak­ban tovább terebélyesedett a termelési rendszerek hálóza­ta. Az ipari jellegű termelési módszerek terjesztéséből részt kértek egyes ipari vállala­tok, cukorgyárak, húsipari vállalatok, gyógyszer- és vegyipari gvárak, vagy pél­dául a len- és kenderipar is. A továbbiakban a mező­gazdasági és az élelmiszer­ipari fejlesztés fő irányairól szólva kiemelte: a mezőgaz­dasági termelés és az élelmi­szeripar fejlesztésében már évek óta csak az intenzív fej­lesztés útját járhatjuk. En­nek lényege a hatékonyság fokozása. — Az intenzív fejlesztés — a mi viszonyaink, külpiaci lehetőségeink között — azt a követelményt állítja elénk, hogy az egy termelőegységre (földre, haszonállatra) jutó termékmennyiség alakulását mindenkor a munkafelhasz­nálás és az eszközráfordítás összefüggésében értékeljük. Óriási tehát a jelentősége a ráfordításokkal kapcsolatos hatékonysági vizsgálatoknak, és az erre alapozott dönté­seknek. A magyar mezőgazdaság termelési többletének mind nagyobb hányada kerül kül. földi piacokra. Azoknál a ter­mékeknél, amelyeknél már jelenleg is nagy — 50—60 százalékos — az exportarány, különösen fontos a gazdasá­gosság, a minőség, a tervsze­rű, szerződésekkel megalapo­zott, a kölcsönös érdekekkel egybeeső fejlesztés, ~a ver­senyképesség növelése. A ker­tészeti ágazatokban, a tartó­sítóiparban több ilyen ter­mék van, de ide sorolható a baromfiipar is, amelynek ter­mékeiből 60 százalék kerül külföldre, vagy például a do­bozolt sonka, amelynek 80 százalékát exportáljuk. A nemzetközi agrárpiac mozgá­sát, hullámzását, erővonalai­nak alakulását jól kell is­mernünk. Keresnünk kell az exporton, s ez nem egyedül a külkereskedelmi vállalato­kon múlik. Csak a korszerűen feldol­gozott, kiváló minőségű élel­miszer, a vevő igényeinek megfelelő mezőgazdasági nyersanyag szállítható jó áron külföldi piacokra. — Élelmiszerexportunk jö­vője érdekében meg kell szi­lárdítani üzemeinkben a technológiai fegyelmet, a mi­nőségellenőrzést, az áruelőké­szítést és csomagolást. Lénye­gesen javítanunk kell a gaz­dálkodási egységek szerve­zettségét, informáltságát, ér­dekeltségét, és technikai fel­szereltségét ennek megfele­lően kell változtatnunk. Ez utóbbit, benne iparunk szere­pét különösen hangsúlyozni kell, hiszen jórészt ettől függ a hazai fogyasztók vélemé. nyének alakulása, elismeré­se is. A hazai ellátás, a belföldi kereslet kielégítése ugyanis hasonló igényeket támaszt. Az élelmiszer-termelés több cikkből — rendszeresen vagy időnként — a keresletnél na­gyobb. Bővíteni kell a közvetlen árukapcsolatokat, gyorsítani a gyártmányfejlesztést, a szállításokat, több árut kell fogyasztói csomagolásban árusítani. Mindennek elvég­zésére fokozatosan alkalmas­sá kell tenni vállalatainkat. — E célokat és feladatokat a Központi Bizottság márci­usi határozata tartalmazza. A mezőgazdasági és élelmiszer­ipari üzemek, valamennyi kollektívánk mindinkább érti ezeket a célokat, elérésükhöz lelkiismeretes munkával, a közösség és saját javára dol­gozik. A miniszter ezután az idő­szerű mezőgazdasági mun­kákról beszélt: — Július Európának ezen a táján a kalászosok aratásá­nak ideje, s — mióta elter­jedtek a kombájnok — egy­ben a cséplésé is. Az idén a múlt évinél később, több gonddal és nagy várakozás­sal látunk ehhez a munká­hoz. A gond azért több, mert az aratási feltételek rosszab­bak, a gabona jelentős része ledőlt, a talaj felázott. Ez se­gítheti majd a tarlóvetést, de nehezíti a gépi munkát. A várakozás pedig azért nagy, mert a tavalyi 38,5 mázsás hektáronkénti tervvel és 40,5 mázsás ténnyel szemben az idei terv 40 mázsa búza egy hektárról, azaz 23 mázsa ka­tasztrális holdanként, orszá­gos átlagban. — A hivatalos becslések most arról szólnak, hogy az idei terv, a 40 mázsa körüli termés, a földeken, a búza­táblákon „ott van". Más kér­dés, hogy a viharkárok után, a betakarítás során mennyit lehet majd ténylegesen le­aratni, elcsépelni, magtárba helyezni. Gépeink vannak, a gazdaságok, a közreműködő vállalatok felkészültek. Dr. Romány Pál befejezé­sül hangsúlyozta: — A kor­mány megtárgyalta és jóvá­hagyta azt a munkaprogra­mot, amely a mezőgazdaság és élelmiszeripar mostani fej­lesztését és a következő ten­nivalók előkészítését össze, gezi. A különböző tárcákkal közösen kialakított munka­program természetesen kitér mind az ipari tényezőkre, mind a kereskedelmi, szállí­tási feladatokra. Hiszem, hogy a tapasztala­tokat hasznosítva, a hibákból tanulva, agrárpolitikánkat va­lóra váltva, mindenütt sorra­rendre cselekedetté érnek a kormány előírásai, a XI. kongresszus határozatain nyugvó program pontjai­Bevezetőben arról szólt Ábrahám- Kálmán, hogy a miniszterelnöki beszámoló, s majd a hozzászólások ls gyakran érintették a tár­cához tartozók munkáját. Nem véletlenül, hiszen az építés az ember születésétől élete végéig kíséri. Ezt követően az érdeklő­dés középpontjában álló tár­ca minisztere a jelenről szólva mondotta: rendkívüli építési korszakban élünk! A megállapítást adatokkal tamasztotta alá. Idézte a 15 éves lakásépítési terv vég­rehajtásának eredményét: több mint egymillió új ott­hon készült el, korszerű körülményeket teremtve a beköltözőknek. Arra, hogy mekkora feladatot teljesí­tettek az alapozók, ácsok, panelkészítők, s'zerelők — jellemző: az egymillió ott­hon Pécs jelenlegi lakásál­lományának hússzorosát, Bu­dapestének másfélszeresét jelenti! Az ágazat a nép­gazdaság fejlődésében is fontos szerepet játszik, hi­szen évente a nemzeti jö­vedelem 11—12 százalékát hozza létre, a teljes eszköz­állomány másfél, és a mun­kaerő 7,5 százalékának igénybevételével. Beszéde­sek az ötödik ötéves terv eddigi eredményei is, hi­szen az első két esztendő mérlegében 260 milliárd fo­rintnyi építési, szerelési munka és 20 befejezett nagyberuházás szerepel. Az idei feladatok is számotte­vőek, hiszen 41 nagyberuhá­záson dolgoznak az építők, és 150 milliárd forintnyi munká­val számolnak 1978. vé­géig. Olyan helyzetben va­gyunk, hogy sorolnunk kell, mihez kezdjünk előbb hoz­zá. s mihez később — hang­súlyozta a miniszter. Előnyt élveznek az infrastruktúráit, fejlesztő, a lakásállományt, a kommunális, a kulturális és oktatási létesítményeinket gyarapító fejlesztések. — Néhány témában sze­retném érzékeltetni, hogy milyen intézkedésekre gon­dolunk, kérve az ország­gyűlés, és az országgyűlésen keresztül a társadalom tá­mogatását. Az első: a gon­dolkodásmódbeli változás, a túlzottan beruházásközpon­tú szemlélet visszaszorítása. Ezt úgy is mondhatnám, hogy a beruházási igények megfogalmazásában szinte professzorok vagyunk. Ám az kellene, hogy ugyanilyen energiával dolgozzunk a be­ruházások feltételeinek meg­teremtésén, a hatékony meg­valósításon, s hasonlóképpen felelősséggel gondoskodjunk az üzembevételről is. Második témakörként az építésügy függőségi rend­szeréről beszélt Ábrahám Kálmán, szorgalmazva a technikai korszerűsítést. — Vannak, akik úgy fo­galmaznak, hogy — a Lázár elvtárs által is említeti — létszámnövekedés nélküli 6 százalékos építőipari ter­melésnövekedés 2 százalékát a gépekkel és a technikával, a másik 2 százalékát a rendszerszerű építés szé­lesebb körű alkalmazásával, s a hátralevő 2 százalékot pedig a nagyobb fegyelem­mel, szervezettséggel, a fo­lyamatos munka feltételei­nek megteremtésével lehet elérni. Nos, ehhez is elég egyetlen adatot jeleznem: az építőipar 70—80 ezer féle anyaggal és berendezéssel dolgozik. Harmadik témakörként az ágazati irányítás színvona­lának emelését szorgalmazta a miniszter, kiemelve, hogy ez ma az egyik legidősze­rűbb feladat. Elmondotta: az utóbbi időben nagyon sok építőipari egység jött lét­re, ami nagyrészt indokol­ható is. Gyakran a megren­delők hiába keresik a nagy­vállalatokat, azok nem vál­lalják el a kért munkát, s más út nem lévén, a beru­házók életre hívnak egy épí­tési szervezetet. — Legutóbb egyik ven­dégünkkel a Hortobágyon jártunk, s ellátogattunk az Állami Gazdaságba is. Ott megkérdeztem az egyik ve­zetőtől, nektek is van épí­tőiparotok? Azt mondja er­re: de van ám! No, folyta­tom: hány tagú? azt fele­li: 300. Na, gondoltam ma­gamban, nekem éppen eny­nyi ember kellene ahhoz, hogy a Hajdú megyei Épí­tőipari Vállalat a nagy fel­adattöbbletét meg tudja ol­dani. — Ügy vélem, tudomásul kell vennünk: az irányítási munkában koncentrálni kell erőinket. Nem szervezeti ala­pon, hiszen nem a forma a lényeges. Sok szervezet fog a jövőben is részt venni egy­egy munkában. A testre sza­bott feladatok maradnak, a résztvevőknek csupán együtt­működésük színvonalát kell emelniük, társulásokat kez­deményezniük, megteremteni a közös gépparkot és a szakén ibercserét az egymás segítését, vagyis egy termé­(Folytatás « 2. oidalonj

Next

/
Oldalképek
Tartalom