Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-28 / 176. szám

V Péntek, 1978. július 28. Mackó búzában Medvének mondják és Mac­kónak becézik. Ha rátalál­nak, simogatás nincs a sza­vukban, inkább szédületes káromkodások sorozata in­dul el, és vasrudakkal esnek neki. Ha csak az egyik dob fogja meg, akkor is fél nap, mire megnyúzzák. Szótári tö­mörséggel el tudnám ugyan mondani, hogyan fogják a medvét, de megkérdezem in­kább attól, akinek gyakorlata van benne. Art talán fölösleges is említenem, hogy nem négy­lábú medvéről van szó, és brummogni sem szokott, in­kább a gép buffan egyet, ha torkán akad. Sok acat, fo­lyondár és némi búza keve­réke adja, ebből pedig sok van ebben az évben. Minden­esetre kombájnnal fogják. Személyes ügyem van az aratás körül, nem kerühetem meg, néhány szót áldoznom kell rá. Szép ígéret, nehéz aratás címmel írtam valamit az újságban akkor, amikor még nem arattak. Olyasmi volt benne, hogy nehéz ara­tás előtt állunk. Üzenetet kaptam az egyik termelőszö­vetkezetből, hogy fölösleges ilyen bolondságokat írni. Ve­gyük végre tudomásul, hogy a mezőgazdasági munkák kö­zül az aratás a legkönnyebb: munkába áll az a néhány gép és néhány ember, akire ezt a fontos munkát rábízták, és szépen, csöndben learatnak. "Valami őseinktől visszama­radt sóvárgás van bennünk, belénk szorult a nosztalgia, amikor ilyeneket mondunk. Nem üzentem vissza, hogy minden évben járom a tar­lókat, és könnyű aratást még nem láttam, bár tudom, hogy fokozatai vannak. Nem elő­ször fordult elő, hogy Me­dárd után a viharok vagy összekócolják vagy lefektetik és simára tapossák a búzát, és ilyen erőszakos segédletre mindenféle gazok kerekednek fölül, attól pedig minden kombájnos visszafelé imád­kozik. Akkor is kár lett vol­na a kontrával előállni, ami­kor nyakunkba zuhant a sok eső, hiszen ezt én sem kal­kulálhattam bele az előre­jelzésbe. Most azonban, ami­kor süt a nap, száraz a bú­za, amikor igazi jó aratási idő van, csak megkérdezem Tápén — nem innen jött az üzenet! — mindenkitől: ugye,, most könnyű az aratás? Aki először válaszol, a ki­sebbik Bodó István: — Biztosan könnyű, de én nem aratok, csak szállítok. Ülök a kormánynál, pótko­csis teherautóval odamegyek a kombájn mellé, telecsur­gatják, és futhatok vele. — Valóban könnyű — mondanám, ha nem látnám. Taposott úton jött ugyan a kocsi, de elsüllyedt a kereke, tengelyig. Egyszerű a dolog, le kell kapcsolni a pótkocsit, itt a nagy traktor, majd ki­húzza. Csakhogy nem lehet lekapcsolni, mert a félrebil­lent kocsi megfeszítette az Utána futó rúdját. A két ko­csi együtt mozdítható, vagy nem, de inkább visszafelé, mint előre. Odaáll a rette­netes erős nagy traktor a vé­gére, magához köti őket — es elkezd táncolni. Akárhogy erőlködik, fél óra már eltelt, nem megy. Hat ember tenné bele minden ötletét, mind le­pereg rólag. Elmúlik egy óra, sikerült kétfelé választani te­herautót és pótkocsit. Most már könnyű, kirántják az el­sőt — és közben, álló hely­ben elsüllyedt a második. Ha előre húznák, belelépne az első gödörbe, megint hátul­ról cibálja tehát a traktor. A rúd nem maradhat gaz­dátlanul, egy üres teherautó áll elébe, szembe vele: A traktor húzza, a másik tolja, de a pótkocsi marad. Le ké­ne ereszteni a szemet, de itt a vizesárok, nem lehet Nincs más megoldás, szaladjon ha­za az egyik teherautó, hoz­zon ki markolót, rakják át a búzát másik kocsira, és húzzák ki üresen. Reggel ki­lenc előtt akadt el a fuvar, lesz ebből dél, mire kievic­kél. — Csak a traktor mibe ke­rül egy napra? — Négy-ötezer forint. De tegye hozzá, az is veszteség, hogy a neki szánt munkát addig senki és semmi el nem végzi. Lépjünk odébb, keressünk olyan embert aki vígan arat Szabó János a masiniszta, és ami jót mondani lehet, mind elmondja. Voltak ugyan ne­héz idők, legalább tízszer el­süllyedt már — az is meg­esett, hogy az olajosok daru­ja emelte ki a sárból az egyik kombájnt mindenestől —, de most szépen megy. — Miért nem tesznek a gépre dupla kereket? — Azért, mert — látszik rajta, a messziről jött okos embereket nagyon nem sze­retik még nézni sem —, azért nem teszünk, mert nincsen. Ha volna, legalább ötvenezer forint lenne darabja. És tönkretenné a sebességváltót ezen a talajon. Megúsztuk szépen, ebből a kérdésből nem lett mackó, nem akadt senkinek a tor­kán, léphetünk tovább. — Fogott medvét? — Még nem. — Szerencse? — Vigyázni keü. Tudni kell játszani a géppel: úgy kell ereszteni, hogy ne ehes­sen többet, mint amennyi be­lefér. — Tehát a munka közben elkövetett gondatlanságot ne­vezik mackónak? — A gépészen múlik, az biztos. Révész Kálmán rosszabb gépen ül. — Könnyű? — Ha azt hiszi, cseréljünk. Megszökött a segédvezető, mert ezen dolgozni kell. A könnyű münkát bolond em­ber hagyná ott legföljebb. — Nincs váltótársa? — Kezdem reggel 6-kor, este kilenc, mire hazaérek. Reggelizni, ebédelni leszál­lok, különben nem. Csak ha baj van. — Mackó? — Eddig kettő. — Az előbb hallottam, a gépész hibája. Nincs vasvilla az aratás­nál, csak Révész Kálmán szemében villan kettő. — A bontása iszonyatos. Fölmegyek a gépházba, ki­bontom a lemezt, és pájszer­ral elkezdem forgatni a do­bot. Ha mozdítani tudom egyáltalán. Hely sincsen, hoz­záférni se lehet Ezen a gé­pen kétemberes meg három­emberes hibák vannak, de én egyedül vagyok. — Segítenek talán? — Persze, de akkor ők is állnak. Vasárnap, elnöki se­gédlettel hármasban nyúztuk a medvét. Fél nap ráment — Más bajok? — Nincs alkatrész. — Emlékszem a nyilatko­zatokra: van alkatrész. — Monja meg, hova sze­relhetem be a nyilatkozatot? Szétszedtünk egy kombájnt, a kettő közül a gyöngébbet, két szövetkezet jár rá, ha va­lami baj történik. — Régi gépet cserélni kel­lett volna. — Nem régi, kora miatt ekkora értéket nem szabad eldobni. Akárhogy nézem, ezt a „mackót" gépkereskedel­münknek kell átutalnunk: fejtse meg ha tudja. Vagy legalább mozgassa. — Kettő helyett dolgozik. Mi a fizetés? — Most tisztázódik. Olyan még nem volt, hogy aratás közben itthagyja valaki a gé­pet, most kell vezetőségi ha­tározat a fizetésre is. Azt mondják, a másiknak a felét megkapom. — Este kilenc, mire haza­ér... — ... és nincs mindig erőm vacsorázni. — Gondolom, álmatlanság nem gyötri. — Alvásra nincs pana­szom, de csak akkor, ha jól megy a gép. Búcsúsáskor tudom meg, ebben a táblában két kom­bájnos érettségivel dolgozik. Szekeres Lajos és Révész Kálmán. Horváth Dezső Negyven­milliárd ruházatra Az év végéig várhatóan mintegy 40 milliárd forin­tos. a tavalyinál 7—8 szá­zalékkal nagyobb forgalmat bonyolít le a kereskedelem ruházati cikkekből. Az év második felében igyekeznek kiküszöbölni az első félév hiányosságait, ennek meg­felelően nagyobb lesz a sző­nyegválaszték, az igények­nek megfelelő ellátást biz­tosítanak más lakástextil­áruból is. Felsőruházati kon­íekciócikkekből is elfogad­va az ipar a kereskedelem nagyobb tételű megrendelé­seit.. További 450 ezer da­rab márkás farmer érke­zik importból, s hazai ter­melésből, illetve vietnami importból az igények sze­rint szállítanak munkaru­hát a boltokba. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium csütörtöki saj­tótájékoztatóján elmondták: a következő hónapokban ja­vul a divatkötöttáru-ellátás is; az ipar az idén először gyárt tőkés importfonalból csaknem félmillió pulóvert, kardigánt és más holmit Az ev első felében szűk volt a választék csecsemőruházati cikkekből, a második fél­évben e téren is javulás várható, mert eddig bel­földre nem gyártott, jó mi­nőségű plüsskelméből több mint félmillió kis ruha ké­szül. Ezeket eddig importál­ni kellett. Az eddigiekhez hasonlóan ki tudják elégí­teni az igényeket férfiingek­ből, bár a vasalásra szoruló gyengébb minőségű, olcsóbb ingből kevesebb lesz. Az ipar és a kereskede­lem ígérete szerint javul a férficipők minősége és vá­lasztéka. Divatosabb női ci­pők gyártásáról, illetve ér­tékesítéséről jelenleg is tár­gyalnak a kereskedelem és a termelővállalatok szak­emberei. Változatlanul gon­dot okoz a hímzőfonal-ellá­tás. Egy jellemző adat: mig 1974-ben 460 ezer doboz hímzőfonalat adtak el, az idén az üzletekbe szállí­tott csaknem két és fél mil­lió doboz sem elegendő. Pe­dig a kereskedelem Jugo­szláviából, Romániából és Kínából is importál. Az aratás hajrája Jól halad a szalmabetakaritás Az idén a szegedi terme­lőszövetkezetek 6382 hektá­ron termeltek őszi búzát. Tegnap estig már 4600 hek­tárról sikerült betakarítani a termést A kedvező időt ki­használva a hét végén teljes lendülettel dolgoznák a kom­bájnok. Van még aratni való őszi árpa is, 100 hektár. Ezek a területek korábban elma­radták, mert túlságosan vi­zesek voltak. Még féllánctal­pas kombájnokkal sem bol­dogultak. A tervek szerint a hét végén Hódmezővásár­helyről hoznak rizskombáj­nokát a szegedi termelőszö­vetkezetek. A kiskundorozsmai József Attila Termelőszövetkezet­ben tegnap estére sikerült befejezni az őszi búza beta­karítását. Ma már a kom­bájnok a zab áratásához lát­hatnák. A szegedi Móra Tsz­ben még 200 hektáron, a tá­péi Tiszatáj Tsz-ben 250 hektáron, a mihályteléki Üj Élet Tsz-ben 300 hektáron, a Felszabadulás Termelőszö­vetkezetben 150 hektáron, a szőregi Tisza—Maros-szög Termelőszövetkezetben pedig még 800 hektáron talpon van a búza. Ha az elkövetkezen­dő napokban a jelenlegi len­dülettel tudnák aratni a sze­gedi termelőszövetkezetek­Molnár József felvétele Az aratás utáni legfontosabb munka a tarlóhántás ben, akikor vasárnap estére a vetésterület 85 százalékán befejezik az őszi gabona be­takarítását. A hátra maradó 900 hektár terület aratásával előreláthatóan lassabban ha­ladnak majd. Erősen ledől­tek a kalászok, és sok he­lyütt a gaz is feltört, ami hátráltatja a munkát. Jól halad a szegedi ter­melőszövetkezetekben a szal­ma be takarítás. Eddig közel 2200 bektár tarlóról gyűjtöt­ték össze a szálmát Lassab­ban halad viszont a tarló­hántás, még mindössze 732 hektár készült eL A termő­föld másodszori hasznosítá­sára több termelőszövetke­zetben a felszabadult terü­leteket ismét bevetették. A szegedi téeszekben a tervek szerint 902 hektárnyi terüle­tet hasznosítanak másodszor is. Ebből 692 hektáron már takarmánynövényeket vetet­tek. Po'itika és gazdálkodós Egy ütemi pártalapszeirezet munkájának tükre Az újszegedi szövőgyár I­es, 50 tagú pártalapszerve­zetéhez három üzemrész, a eérnázó, a felvető és a kel­megyártó politikai és gaz­dasági irányítása tartozik, héttagú vezetőséggel. A szervező- és irányítómunká­ban a kollektív vezetés elve érvényesül itt amellett, hogy a vezetőség tagjai önálló­an dolgoznak. Az alapszer­vezet szinte minden tagjá­nak van pártmegbízatása, amelyet felelősséggel végez­nek. Ebből az alapszerve­zetből magasabb testületek­ben 31 párttag dolgozik. Ti­zenhatan rendelkeznek szer­vezett kereteken belül meg­szerzett politikai képzettség­gel a marxizmus—leniniz­mus középiskolától az egye­temig. Ez a keresztmetszet azt láttatja, hogy a szövőgyár­nak ez a pártalapszerveze­te is erőteljes ahhoz, hogy a hozzátartozó üzemrészek­ben jól lássa el politika' irá­nyító, gazdaságszervező és ellenőrző munkáját a mel­lette dolgozó KISZ- és más tömegszervezetekkel együtt A gyári párt-végrehajtó bi­zottság közel két évvel ez­előtt vizsgálta meg átfogóan testületi ülésén ennek az alapszervezetnek egész te­vékenységét. Azt követően az évi beszámoló taggyűlés adott alapot az alapszerve­zet munkájának jó minő­sítésére, hozzátéve, hogy mely munkaterületeken kell erősíteni a politikai irányí­tást, a gazdaságszervezést, az ellenőrző tevékenységet. Most ismét napirendre tűz­te a gyári párt-végrehajtó­bizottság az l-es alapszer­vezet tevékenységének vizs­gálatát. Figyelembe vette azokat a korábbi kritikai megállapításokat is, ame­lyek megillették akkor az alapszervezet vezetőségét és tagságát, éppen a gazdaság­szervezésben tapasztalt hiá­nyosságok miatt. Megálla­pította most a gyári párt­végrehajtóbizottság a többi között art, hogy korábbi bí­rálata hasznos volt, elérte célját, mert az alapszerve­zet vezetősége élt jogával. Szóvá tette a termelési és termelékenységi feladatok alakulásának nem kielégítő voltát, a bérgazdálkodásban észlelt lazaságokat, a gyár­tásban a minőség megkö­vetelését, a gépek állapo­tában tapasztalt hiányossá­gokat. Kedvező kép alakult kl mána — éppen a kritika nyomán — mindhárom üzemrészben. A beszámolá­si időszakban mind a ter­melési, mind pedig a terme­lékenységi feladatokat túl­teljesítették. A gyártás ja­vítása végett úgynevezett minőségi bérezést dolgoz­tak ki, és ez mindhárom üzemrészben pozitívan érez­teti hatását. Ugyanígy az alapianyagok takarékos fel­használásában is jelentő­sek az eredmények, mert fellendült a szocialista bri­gádok munkája. A gyári párt-végrehajtó­bizottság azt állapította meg most, hogy mindhárom üzemrészben — a párthatá­rozatok szellemében — to­vább növekedett a differen­ciáltan a dolgozók kerese­te, vagyis helyesen alkal­mazták a bérpolitikai irány­elveket. A másik oldalon ugyanakkor, az üzemrészek költséggazdálkodásában túl­lépést állapított meg a gyá­ri párt-végrehajtóbizottság. Erőteljesen hangsúlyozta, hogy ezen változtatni kell. Korábban azt is észrevé­telezte ülésén a gyári párt­végrehajtóbizottság, hogy a szövőgyár l-es alapszerve­zetének vezetősége felfi­gyelt arra, miszerint egyes vezetők és a dolgozók kö­zött nem kielégítő a kapcso­lat. Ez a jelenség megszűnt azóta, különösen a gazdasági munka átfogó értékelése­kor, a vezetők minősítése­kor. A problémák rende­ződtek. Ez érezteti is hatá­sát az üzemi demokrácia fó­rumain, amikor az üzemré­szek feladatairól, gondjai­ról, eredményeiről esik sző, A vezetők széleskörűen tá­jékoztatják a dolgozókat as őket érdeklő kérdésekről. A gyári part-végrehajtó bizottság most is úgy fog­lalt állást, hogy a szövőgyár l-es alapszervezetének ve­zetősége továbbra is erő­teljesen foglalkozzon a mun­kaversennyel, a szocialista brigádokkal, a termelési és termelékenységi feladatok­kal, a minőségi követel­ményekkel, bérpolitikai kér­désekkel az irányelveknek megfelelően, különösen pe­dig az üzemi költségvetési tervek betartásával. L. F. Az utolsó oszlop A tervezett ütemben épül a 750 kilovoltos távvezeték A KGST közös beruhá­zással épülő 750 kilovoltos távvezeték sorszám szerint utolsó oszlopát szerdán ál­lították fel az albertirsai fo­gadóállomásnál az Országos Villamos Távvezeték Válla­lat szakemberei. Ezzel még nem fejeződött be a veze­tékszerelés, de a 268 kilo­méteres magyarországi sza­kaszból 244 kilométeren — Szolnoktól Albertirsáig, il­letve a Tiszántúlon Haj­dúböszörményig — a munka „nagyjával" már végeztek. A Tisza keresztezésénél, Szol­nok fölött most építik az oszlopokat, mert a folyó ma­gas vízállása miatt eddig er­re nem volt lehetőség, s jó ütemben dolgoznak a szere­lők a Debrecen—Hajdúbö­szörmény szakaszon is. Megérkezett az albertirsai fogadóállomásra a második 750 kilovoltos óriási transz­formátor a Ganz Villa­mossági Müvekből, amelyet az esztendő végéig újabb keltő követ. A munka a tervezett ütemben halad, az egyes részfeladatok teljesfJ tése azonban igen nagy erő­feszítést követel a beruhá­zás megvalósításában részt vevő vállalatoktól, szakem­berektől. Ugyanis sok olyan berendezést helyeznek üzem­be, amelyet! Magyarországon még nem alkalmaztak, mint ahogy 750 kilovolt feszültsé­get sem kellett eddig transz­formálni. A fogadóállomás beren­dezései — kevés kivétellel —• a helyükön vannak, jelen­tős részükön már az üzem­be helyezését megelőző próbált folynak. A szerelés irányí­tóinak véleménye szerint a munka neheze, a két ener­giarendszer összehangolása — a Szovjetunió és a KGST­országok között — ezután következik. Erre a feladat­ra csaknem 100 oldalnyi programot dolgoztak ki. A szerelés befejezése után to­vábbi próbákra és üzembe helyezési vizsgálatokra ke­rül majd sor, amelyek, ok­tóbertől az év végéig tar­tanak. f 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom