Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-20 / 169. szám

% 19 Csütörtök, 1078. július 20. MOanyagprogram Beruházás kétszázmillióért Az asztalra mappa való, esetleg hamutartó, mit keres a főmérnök asztalán ez a méteres husáng? Töprengek, de nem jutok semmire. Bo­garas ember lehet a főmér­nök, gondolom aztán. Az is lehet, hogy ezzel szokta rend­reutasítani a riportereket? Nem, ez nem valószínű. Vikor Sebestyén, a Szegedi Kenderfonógyár főmérnöke kitalálta gondolatomat — Mit gondol, mi ez? — Bodzafa. Talán ... — Itt, a kendergyárban? — Feladom. — Bármilyen furcsa is, ez kender. — Ennek legalább négy centiméter az átmérője! — Igaza van, inkább poz­dorja! — És mondja, hogy lehet Ilyen kenderből világszínvo­nalú terméket készíteni? Ez a gyár javarészt exportra ter­mel... A főmérnök töprengő ké­pet vág. Válasz nincs. — Nem vagyok mezőgaz­dász — mondja aztán —, én csak adatokat tudok a ter­mőterületről. Negyedszázada 25 ezer hektáron termett ugyanannyi kender, mint ma kilencezer-hatszázon. Lehet, hogy a modernebb agrotech­nika ..., nem tudom. A mi gondunk az, hogy ilyen alap­anyagból nem tudunk igazán áztatni. Es ha már az első munkafázisnál baj van... Az iparág új utakat keres. Megkezdődött az elmúlt évek­ben a műanyagprogram. Kor­szerű olasz és osztrák gépek dolgoznak az újszegedi és a szegedi gyárban. — A korszerűsítés tulaj­donképpen szükség is, kény­szer is — mondja Vikor Se­bestyén —, nekünk is mun­kaerőgondjaink vannak, mint annyi könnyűipari üzemnek. Bár — ejti le a kezét — a kenderipar a könnyűipar ne­hézipara. — Ezért csökkent a dolgo­zók száma? — Ezért is, de az arányo­kat ez önmagában nem indo­kolná. A Dél-Alföld leutalására Néprajzi munka­közösség alakul! A Szegedi Alföldkutató Bi­zottság egykori közérdekű folyóirata, a Népünk és Nyelvünk, később az Alföldi Tudományos Intézet kiadvá­nya, újabban pedig a József Attila Tudományegyetem Acta-sorozatában megjelenő Néprajz és Nyelvtudomány a példa rá, hogy Alföldünk déli részének néprajzi és népnyelvi kutatása folyama­tos. Sok jeles dolgozat segí­tette a föladatok körvonala­zását, a megbízható gyűjtést és a tudományos jellegű föl­dolgozást is. A Magyar Tu­dományos Akadémia Szegedi Bizottsága ösztönzésére — szellemi és anyagi támoga­tást is élvezve — a közel­múltban három dél-alföldi megyénkre tekintő, a három megye kutatóit összefogó néprajzi munkaközösség ala­kult, a korábbi hagyomány folytatásának tehát megte­remtődtek a szervezeti fölté­telei. Dr. Ferenczi Imre tan­székvezető egyetemi docens tájékoztatott bennünket a munkaközösség célkitűzései­ről. Népszokások és hiedelmek gyűjtése, néprajzi vizsgálata a közvetlen föladat. Egyelőre három évre szóló tervezetet dolgoztak ki, de ezt a nagy munkát három év alatt be­fejezni természetesen nem lehet. A gyors életforma­váltásból következik, sürgős teendő a gyűjtés, a még el­érhető adatok mentése, hi­szen hagyományunkat kutató minden kiadvány régóta ar­ról panaszkodik, fogynak az adatközlők, és sokszor nem tudjuk azt sem, mit visznek magukkal. Szép feladata a munkaközösségnek, hogy nemzetiséglakta falvainkra is kitekintsen, illetve segítse a már folyó kutatásokat. Sajá­tos telepes kultúra néprajzi kutatásáról van szó, ez az egész területre szinte jellem­ző, ezen belül a táji sajátos­ságok jól leltározhatok. A népi kultúra gyors visz­szavo-ulása tapasztalható az utóbbi 30 esztendőben, a szo­kások és hiedelmek eltűnnek vagy a hordozó közösséggel együtt átalakulnak. A családi szokások kutatása fontos pontja a tervezetnek, gyűj­tik a régit, vizsgálják a vál­tozásokat, de alkalmuk lesz természetesen a kutatóknak arra is, hogy szembesítsék a jelennel. Robban a család — kevesebb a gyerek a régi nyolc-tízhez viszonyítva, és nem otthon éli le életét, ha­nem elmegy dolgozni —, de még mindig kötőerőt jelent, és mivel ezt a kötést társa­dalmunk mással pótolni nem tudja, ápolnunk kell. A három megye nem egy­forma adottságokkal indul, kitűnő kutatók nem mind­egyikben végezték el' a szükséges alapvetéseket, mint Szegeden, a mostani össze­fogás tehát ebből a szem­pontból is igen nagy jelen­tőségű. Sokszor egymástól függetlenül dolgoztak kuta­tóink, az összetartó erő híjá­val az ösztönzés is lanyhult, várható, hogy a közös mun­ka révén egymásra találnak. Fontos szempontja a terve­zésnek, hogy a kész munkák ne kallódhassanak el, publi­kációs lehetőségekre is szük­ség van tehát. Azt hallot­tuk, Alföldi Néprajzi Köz­lemények címmel időszakon­ként megjelenő kiadványok­ban teszik közzé eredményei­ket. Bár gazdasági előnnyel várhatóan nem járna, jó lenne mégis, ha a füzetek könyvkereskedők közvetíté­sével mások számára is hozzáférhetők lennének. A honismeret munkásainak visszatérő panasza, hogy nem juthatnak hozzá értékes kiadványokhoz, a hazaszere­tetre, a haza megismerésére nevelő mozgalom számára tehát elvesznek. A szegedi akadémiai bi­zottság keretében működik már egy gazdaságföldrajzi munkaközösség, és szervező­dik egy másik a nemzetisé­gek kutatására, szintén a há­rom megyére — Bács-Kis­kun, Békés és Csongrád me­gyére — terjesztve ki át­gondolt munkára ösztönző hatását H.D. — Olyan sokan mennek el. — Tíz éve a fizikaiak szá­ma 2150 volt, ma 650. — Pedig javították a mun­kakörülményeket. — A port nem lehet töké­letesen elszívni, sajnos. A fó­liaüzem már más, persze. A fiatalabbak mind oda igye­keznének. — Van rá reményük? — Van. Nézzünk körül az üzemrészben! A fémláda tartalma: poli­propilén granulátum. A ga­ratba kerül, utána már csak azt látni, hogy feszes fólia­szalag fut a görgősoron. — Covema gép — mondja a főmérnök —, kitűnő. Az idén újabbat állítunk mun­kába. Példamutató gyorsa­sággal. 777 — A szerződést ebben az évben írták alá, a jövő hó­napban már dolgozik a gép, jelenleg úton van hozzánk. — És mit tud? — Kötözőt is, fonalat Is lehet rajta gyártani. — Tudom, azok a színes fonalak készülnek rajta. — Az rég volt, megválto­zott az igény, ma már ken­derszínűre festjük a fóliát. Ezt keresik. — Mennyibe kerül mind­ez? — A teljes gépsor; nyúj­tógépek, fonócentrifuga, cér­názó és keresztorsozók tar­toznak hozzá, majdnem hat­vanmillió forintba. — Megéri? — A terméknek garantált piaca van! — Hol? — Főleg Nyugat-Németor­szágban keresik. — Pénzben? — Viszonylag olcsón ter­melünk dollárt. A gép és az ember viszo­nyáról tanulmányok százai születnek, tudományág fog­lalkozik vele. A megszokott­tói való eltérés az esetek többségében konfliktusforrás. Szegedről, ha a polietilén­program is sínre kerül (szep­temberben döntenek róla), kitelepül a fonoda Komódi­ba, a telepre. Helyét Covema­és Lenzing-gépek foglalják el. A dolgozók viszont a ré­giek maradnak... — Gondoskodunk az átkép­zésről. Újszegeden tanulnak azok, akik az új üzemrészben fognak dolgozná — Ellenállás? — Néhány régi, nyugdíj előtt álló munkásnő azt mondta, ó már nem hagyja oda a kendert. Ök továbbra is dolgozhatnak kenderfeldol­gozó gépeken. — A fiatalok? — ök már nagyon várják, hogy jobb körülmények közé kerüljenek. Meg is lehet ér­teni őket. — Mibe kerül a polietilén­program? — Százötvenmillióba! — Hány embert érint az átszervezés? — Háromszázat, nagy mun­ka vár tehát reánk. Aratás '7S Egy éra a siBótoronynál Kilenc óra. Az E5-Ö3 út — Naponta háromszáznál kevesebb, mint tavaly — mentén a gabcmasiló előtt is többször kell mérni, reg- szól Brutyó Ferenc, a desz­búzával megpúpozott bil- gel hattól estig, amíg van kiek átadója, aki rokkant lenesek, vontatók sorakoz- odakint gépkocsi. nyugdíjasként vállalta fel nak. Időnként felberregnek A szomszéd szobában k.c- ezt a munkát. — Otthon a motorok, s lomhán előrébb k£s terítővel letakart aszta- mindig megnezem a szaLlit­gördülnek az értékes terhük- jok körül üldögélnek a té- mány nedvességtartalmat, kel várakozó gépek. eszmegbízottak. Reggeliznek. haa? ltteni meres nagyon — Csakhogy elkerültem a beszélgetnek. Időnként egy- eltérő, a magam igaza mel­fizetőről — sóhajt fel Halász kükért-másikukért Imre, a szőregi téesz sofőrje, nak. beszól- lett kardoskodom. Ilyenkor új mintát veszünk, újra mé­ahogy befordulhatott a be- _ Átadók vaevunk Ha rü"k' Az a .rn-e,rvad,0:. kötő útra. - iA™aoK vagyunk. na A égigérő" silotornyon - Hogyhogy' bejuí-a ka?un 3 gépkocsink. meilett eltörpülnek a putto­- Aki a főúton kénytelen alLnítata* nyukat üritö autok' és a keW várakozni, könnyen bünte- ÍÍ Válaszof elvőük a kor- ^rnyi magas traktorok, tést fizet , "i ii r, *in t * " 5 — összesen ezer vagon Hátrajön Fekete István is, búzát tudunk tarolni. Az hogy beszélgessen téeszbeli vonhat éves - ures silokat kamatosán kollégájával venhat éves. — Főmagtáros töltjük fel. Van még tava­- öten hordjuk a búzát v°lta™ tlzene^ az,án Jyi Jbúzánk is. A ma8lomnak - mondja - Az aratas fRendéig termenyatado- ebből sz;Ulítunk - tájékoz­kezdetén lítször is tudtunk Bartha László tizedkülönbséggel megálla- _ Nem ]ehetTie gyorsítani pitom a hektolitersulyt. Mi- az átvételt, Hosszű ideig kor meg fogam is volt, át- allnak itt a járművek. haraptam a szernet, s a szí- _ Hetven vagonnyi búza szőregi. lárdsagarol majdnem egesz érkezik ^ Szá2 pontosan kiderítettem a nea- n búzát js át tudnánk vessegtartalmat. így hat ott fordulni. Most, hogy mindé nütt aratnak, egyre többen vagyunk itt. Hajnaltól naple­mentéig csak hárcma tuva­runk van. Szűcs István is Olajosan bújik elő a fülké­ből: vagon venni. A két behordó garat - Legalább hasznosan tol- * takarmánybúzát. töm az időt. Javítgatom kocsit. kában. Jólesik újra és újra másIkán az étkezési búzát beletúrni a buzagarmadába. fogadjuk. iiyenkor délelőtt a A kapuhoz legközelebb a tyt^ klvS vS sovll a tumultus' .A „nVtcuu • no veien. vd&y nova buza ugyanis mar annyira nyak a szemek. éretti hogy nem kell szárl. — Három éve mentem rítani, s így többen szállíta­kapcsolódik a nak. Aztán szinte valameny­dr. Bérezi nyi termelőszövetkezetből zákányszéki szakszövetkezet két IFA-ja várakozik. Az első kocsi volánjánál Olácsi Lajos. Mellette az ülésen nyugdíjba Sebők István, a másik so- beszélgetésbe tőr. László. — A kiskundorozs- egyszerre indítják az autó­— Tegnap este fél tizig ra- nnai termelőszövetkezet ága- kat, kora reggel. Jövőre ke­kodtunk, hogy ma korán in- zatvezetője voltam. Év köz- vesebb lesz a gondunk. Épül üulhassunk Szegedre. beT1 is van dolgom a közös- már az újabb gabonatároló — Mivel ütik agyon az ^n- A földnyilvántartást ve- szín, 500 vagon búzát tudunk időt ilyenkor? zetem. Aratás idejére átadó- majd tárolni benne. — Beszélgetünk. Szó esik nak szegődtem. Reggeltől es- — Milyen az idei búza a gépkocsikról, búzáról, ara- tig itt vagyok, mégsem fára- minősége? tásról, téeszről. Három gép- aok — rámnéz, s bizonysá- — Jobb, mint a tavalyié. gul kihúzza magát Mi is, a szövetkezetek is Király József, a szegedi rosszabbra számítottunk. Ta­Móra Tsz tagja is nyugdíjas. Ián a túlzott borúlátás volt A háztáji bizottság elnöke az oka, hogy az üzemek na­kocsi hordja ide folyamato­san a gabonát. Most jól ha­lad az aratás otthon. „Nyom­ják" a kombájnosoik. Dugig van már a szérű. Gyorsab- volt, a legutóbbi zárszámadá- gyon felkészültek. Csak egy­— S az emberek? — Bizakodnak. P. F. son mondott le, de úgy érzi. két termelőszövetkezetnél ta­aratáskor itt a helye. pasztaiható: nem elég gon­- Mit csinál egy átadó? dosal1. tisztítják a búzát. De - kérdem tőle. menjünk a laborba, ott tob­, ...... ..... bet is megtudhat. — A mázsalast figyeljuK. Patikamérleg és szárító­nyelve egyre lustább. Kész a Aztá,n °tt vagy^k a mmta~ szekrény az asztalon. Mű­niérés Csönget. Előrébb áll- ^At^^J3 anyag tálkákban búzaminták. münk láttára ellenőrzi a la- Papírcéduiák jelzik, melyik ban kéne elhordani. A mázsaház „parancsno­ka" Béres János. A hídmér­leg skáláján előre-hátra sé­táltatja a súlyokat. Lebillen­ti a mázsaszöget. A mérleg Csönget, hat az autó. Kis adminiszt­-áció, egyeztetés a szállító­jeggyel, s máris jöhet a kö­vetkező. boratórium. szállítmányból valók. Verők „bűvöli" a műsze­Az újbúza fogadása — Vitás helyzet volt már? Józsefné — Az is akad, de az idén reket. — Az étkezési búza átla­gos hektolitersúlya 78 kiló a takarmánybúzáé pedig I>0. A víztartalom 13 és 16 sza­zalék körüli, ami szintén na­gyon jó. A teherautók között hatal­mas traktor manőverez. Üresen rángatóznak az utá­Szerdán a budai malomban országon több ország nagy na kötött pótkocsik. Vőneki ünnepélyes külsőségek kö- teljesítményű gépei dolgoz- István, a domaszeki szakszö­zött fogadták az újbúza első, nak jelenleg is a .földeken, vetkezet traktorosa hazafelé a Pest megyei gazdaságokból A gépek különösen jó szol- igyekszik új T—150-esével. érkező szállítmányát. Tóth gálatot tesznek az idén, hogy mielőbb visszatérhessen József, a budapesti Rákos- amikoris rendkívül nehéz kö- megrakodva. rcsfG^im6 labasí ^yek között lehet csak Fehér Akác Termelőszövet- dolgozni az eso áztatta föl- sora nem csökken. kezet elnöke adta át az első deken. _ Radics Ferenc gabonát. Az első szállítmányt Ro­mány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter vette át, megköszönve a termelők fáradozását. Rámutatott: az újbúzáért nemcsak a szö­vetkezetek tettek sokat, ha­nem az ipar is támogatta — II Bo"g®zn<sk kombájnok • -fi mini A Gabonatermesztési Ku- vizsgálatok sorának ve'ik , . . tató Intézet szeged-ötnalmi, aiá. A GKI központi labo­gepekkel, vegyszerekkel stb. ^agVáritelepi. valamint kis- ratóriumaban olyan korszerű — a mezőgazdasági nagyüze­meket. Hangoztatta: Magyar­A Rába—MAN teherautók gyárában A húsztonnás Rába—MAN tehergépkocsik korszerű gyár­tósoron készülnek a Magyar Vagon- és. Gépgyár győri gyáregységében. Az idén el­készül a kétezer-ötszazadxk. zombori nemesítő telepein műszerek vannak, amelyek­megkezdték a kísérleti oú- kel több vizsgálatot össze­zák aratását. Több száz par- vontán es gyorsan el lehet cellán nevelnek búzatörzse- vegezni. Az egyik berende­ket, illetve folytatnak külön- zés például percek alatt ha­bozó agrotechnikai k'serle- tározza meg az őrlemeny le­teket A legkisebb parcella hérje-, olaj-, víz- és szá­•nindössze egy négyzetmeter. razanyag-tartalmát. Ezck­ás ezekből nagyon sok van. nek az adatoknak az ismere­Az ilyen parányi vagy nem leben a legkiválóbb tulaj­dokkal nagyobb területek donságokkal bíró törzseket, kalászosait. 125 centiméter vonalakat, keresztezés! szá'­.•ágószélességú „mini kom- nazékokat használják fel • o­ájnok" aratják. A kis i>é- vábbi nemesítő munkájuk­lek a nagyüzemi gazdaság- ban a kutatók. Természete­bán dolgozókhoz hasonlóan sen a bűzik fejlődésit egő^z >gy menetben aratnak és teny észidő a'att ellen irizték. csépelnek. A tartályain.tan ugyancsak részletes és poo­Lsszegyűlt gabonaszemeket tos feljegyzéseket készítettek minden kis terület levagá«a a kutatók a rnűtrágyázási és után külön zsákokba, tasa-' egyéb agrotechnikai kiserie­kokba teszik, feltűnte've lekről, amelyeket az ország rajtuk a leendő búzafajták minden részéből érkezeti alapanyagainak adatait. több mint ezer szakember tc­A kísérleti gabonákat az kintett meg a betakarítást intézet laboratóriumaban megelőző időszakban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom