Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-19 / 168. szám

6 Szerda, 1978. július 12: Jelzőtáblák inkognitóban A közút! jelzőtáblák a közlekedés biztonságát, az emberek életéé, testi épségét hivatottak oltalmazni. De hogyan tölthetné be szerepét az a tábla, amelyet senki nem lát. Nyilvánvaló, hogy sehogyan — ezt igazolják a balesetek is. fiitakart, szemérmesen megbújó jelzőtábla több is van Szegeden. A fák dús lombjától a Dáni János utca két végén felállított, megállásra kötelező elsöbhségadásra utasító táblát alig. illetve a Tolbuhin sugárút kereszteződésénél egyáltalán nem lehet az úttesten haladó gépjárműből látni. A járdáról még csak meg tudják lesni — sovány vigasz, a forgalmi utasítást nem a gyalogosoknak címezték. Ugyanez a helyzet a Teréz utca—Cserzy Mihály utca kereszteződésében. Az elsőbbségadásra felhívó tábla teljesen lombruhába „öltözött", nemrég baleset is történt Itt emiatt. A Városgondnokság — ahogyan az a rendőrségre küldött levelükből kiolvasható — intézkedett, hogy a Városgazdálkodási Vállalat dolgozói nyessék le a táblát eltakaró ágakat, ám az Intézkedésnek mindeddig nincs látható eredménye. Az inkognitóba burkolózó jelzőtáblák nemcsak a Belvárosban okoznak boszszúságot. Aki Hattyastelepen a Váltó utcából jobbra kanyarodik a Tompái utcára, az két elsőbbségadásra felhívó tábla mellett mehet el anélkül, hogy egyiket Is látná. Az előjelző táblát a legélesebb szemű autós vagy motoros sem képes felfedezni, olyannyira eltakarják a fák ágai. Az úttesten közlekedőknek az eldugott táblák mellett a kátyúk, a jókora gödrök is meglepetésül szolgálnak. Aki már kanyarodott autóval az Attila utcáról jobbra, a Lenin körútra, tudja, itt erős zökkenőkre számíthat, s legközelebb — ha meg nem feledkezik róla — már óvatosan, a szükségesnél lassabban veszi a kanyart. A baleset megelőzése érdekében es sem rossz megoldás, mégis célravezetőbb lenne, ha az illetékesek intézkednének, s megjavítanák a burkolatot , L. Zs. Növekszik a szovjet óraexport Az angol piacon a második legjobban keresett óra a szovjet Sekonda, amelynek piacrészesedése eléri a 8—9 százalékot A Szovjetunió mintegy 60 országba exportál órát. 1976ban az óraipar termelése elérte az 57,9 millió darabot, ebből 31 millió volt a karórák száma. Ugyanebben az évben az előállított órák 30,7 százalékát exportálták, szemben az 1975. évi 29,5 százalékkal. Az órakivitel 48 százaléka irányult a KGSTországokba és Jugoszláviába. A Közös Piac országaiba 2.6 millió darab órát exportáltak 5,8 millió rubel értékben, ezen belül Angliába több mint 1,1 milliót — 3,34 millió rubel értékben, az NSZK piacára pedig 595 000 darabot, 1,05 millió rubel értékben. Az észak-amerikai piacon 1976-ban 2,1 millió szovjet órát sikerült értékesíteni, 4,5 millió rubel értékben. A Szovjetunió a továbbiakban jelentősen szeretné növelni az Egyesült Államokba és Kanadába Irányuló karórakivitelét. Ezt igazolja az a megállapodás, amelyet a közelmúltban írt alá a Maspriborintorg szovjet külkereskedelmi vállalat és az amerikai International Sears cég. Medgyessy emléke Szegeden Medgyessy Ferenc (1881— 1958), az új magyar szobrászat kiemelkedő alakja, két évtizeddel ezelőtt, 1958. július 19-én hunyt el. Párizsban előbb festeni tanult, s csak később váltott át a szobrászatra. Kibontakozó tehetségét nem a kor rodini szellemiségével áthatott, színpadias romantikája ragadta meg, hanem a francia és olasz múzeumokban rátalált egyiptomi, szumír, asszir, ógörög és etruszk szobrok költói szépsége, időtlen egyszerűsége, amely tevékenységét életreszólóan megihlette. Művészete azonban mindennél erősebben kötődik a magyar etnikum hagyományaihoz. „A hódmezővásárhelylekhez hasonlóan — állapítja meg Németh Lajos — az ő művészete se nőhetett volna ki máshonnan, mint a sűrű vérű magyar Alföldből." Medgyessy Ferenc; Kislovas IKARUS-ok tallinni rekordjai Tallinn legelterjedtebb tömegközlekedési eszköze az autóbusz. A tallinniak között az IKARUS-ok a legnépszerűbbek. A tallinni Autóbusz Vállalatnak több mint 700 jármüve van, többségük IKARUS. Nem éppen napfényes időben kerestük fel az Autóbusz Vállalatot, de a kapun kiforduló IK A RUS-buszok csillogtak a tisztaságtól. Ebből is nyilvánvaló, hogy a vállalat megszolgálta a „Magas termeléskultúrájú vállalat" kitüntető dmet — Ez a cím, amennyire megtiszteltetés, legalább annyira kötelességeket is ró ránk — mondotta Alekszandr Oreskin. a vállalat igazgatója —. Egész nap a város szeme előtt vagyunk, könnyen felfedezik, ha hibázunk valahol. — Mi a sikerük titka? — Ogy gondolom, hogy feikerünkhöz az IKARUSgyárlak Is hozzájárultak. Már régóta dolgozom ezekkel a buszokkal, kiváló gépeknek tartom őket. Barátságunk már régen kialakult a gyárral, amikor — elsőkónt a Szovjetunióban — elkezdtük alkalmazni a magyar buszokat. Évente kétszer rendszeresen küldtünk tájékoztatót Budapestre az autóbuszok motorjának, első- és hátsó hídjainak, kocsiszekrényének és más szerkezeti részegységének műszaki állapotáról. Ugyanakkor a Tallinnba érkező magyar szakemberektől hasznos útmutatást kapunk az IKARUS-ok beállításának és javításának megszervezéséhez. A kapcsolatok hamarosan valódi tudományos-műszaki együttműködéssé fejlődtek. Az észt munkások és mérnökök több mint 500 újítási javaslatot dolgoztait ki, ée vezettek be az autóbuszok üzemeltetésével és karbantartásával kapcsolatban. Ezek közül sokat maga a gyár is elfogadott. A szovjet—magyar kormányközi gazdasági és tudományosműszaki együttműködési bizottság a közös eredményeket kitüntető oklevéllel Ismerte el. A világon először -1960ban — a tallinni autóbuszparkhoz tartozó IKARUS tette meg nagyjavítás nélkui az ÍJ, millió kilométe-. res távolságot. A milliomos autóbuszt a gyár kérésére Budapestre szállították, ahol alaposan tanulmányozták, majd elhelyezték a gyár múzeumában. A rekorder busz két vezetőjének — Alfréd Pilleenek és Hejno Ekkonak — Budapesten egy IKARUS luxusbuszt adtak át, amelyet ajándékba kapott a tallinni autóbusz vállalat A szovjet és a magyar kormány magasra értékelte az észt gépkocsivezetők sikerét és kitüntetéssel jutalmazták kiemelkedő munkájukat. Még egy milliomos IKARUS-t lehetett látni 1970ben a moszkvai Mezőgazdasági Kiállítás magyar pavilonjában. Ezzel a busszal Uno Vajnola városi vonalakon több mint 1 millió kilométert tett meg nagyjavítás nélkül. 1976 májusában a Szokolnyikl parkban már egy tallinni IKARUS— 55-öt láthattunk, amely 1,6 millió kilométert tett meg. Ezek a rekordok már önmagukban is az észt és a magyar munkások, szakemberek széles körű, gyümölcsöző kapcsolatairól tanúskodnak. Évente utazik delegáció Tallirinból Magyarországra, ahol közvetlenül tanulmányozzák a buszok gyártását és szerelését Észt szakemberek rendszeresen megfordulnak Budapesten, Székesfehérvárott és más városokban, ahol az IKARUS-ok összeszerelése folyik. Bővítik ismereteiket az IKARUS-gyár és a MOGÜRT Külkereskedelmi Vállalat által szervezett tanfolyamokon. A tallinni Autóbusz Vállalat udvarán a legújabb IKARUS-ok volánja mögött nem Tallinnban lebarnult arcú gépkocsivezetőket láttunk. Megtudtuk, hogy gépkocsivezetők és szerelők egy csoportja érkezett AlmaAtából. A kazah főváros nemrég magyar autóbuszokat kapott, és ismeretszerzés céljából érkeztek ide, mert a tallinni Autóbusz Vállalat az IKARUS-buszok üzemeltetésének és karbantartásáAmi Medgyessy és Szeged viszonyát illeti, dicsekvés nélkül mondhatjuk, hogy 1967 elején megelőztünk minden azután következő Medgyessyméltatást. Ugyanis a mester l,«-„nutrik^i - _ •! , í 1 Leriiientrív a autiuun ^a ^ ül« r1VanOSSag pucsok, bábsütó-ütöfák, kékelőtt addig együtt nem szereplő alkotásaiból 46 bronz kisplasztika és 26 rajz, illetve pasztellkép került bemutatásra. E művek a szegedi képin, szobrain és kerámiáin kívül, régi külföldi s hazai porcelánok, üvegek, bútorok, szőnyegek, továbbá népművészeti tárgyak, egykori kisipari termékek s szerszámok (patárban olyan életteli atmoszférát teremtettek, amely városunk tárlatlátogatótban maradandó élményt keltett. A Medgyessy-hagyatékból ez alkalommal a Móra Ferenc Múzeum a művész Repülőemlékműhöz (1943) készült festőminták, művlrágkészítő eszközök stb.) vannak lakásán kulturált módon, esztétikailag igényesen elhelyezve. Negyven műből álló kisplasztikái anyagának felét Medgyessy egyedi, illetve több példányú szobrai teszik ki. A figyelmet keltő együttes viszonylag átfogóan érzékelteti a mester munkásságát. Az értékes anyagból megemlítjük a kőből való Gnóm című négy kis bronz domborművét szobrocskát, melyet a művész és több rajzstúdiumát szerez- korai, párizsi időszaka (1903 te meg. Medgyessy Ferenc he- —1907) alatt hozott létre. A lyi emlékét méltóan doku- vázlatnak vehető Lovas és a mentálja az a pantheonban Női torzó védett alkotások, levő egyik jellegzetes bronz- Szintén a kiemelendő művek mi és művelődési Intézmények kötelezően szép feladatai közé tartozik. Ezt teljesiti most dicséretes módon az újszegedi November 7. Művelődési Központ azzal, hogy a Magyar Nemzeti Galéria segítségével a művész emlékének tiszteletére kiállítást rendez. A művelődési központ nagytermében pár nap múlva — július 22-én — megnyíló emlékkiállításon Medgyessynek 28 bronzból és terakottából levő kisplasztikái mflve, valamint 30 grafikai lapja, illetve pasztellképe kerül bemutatásra, melyek a Nemzeti Galéria féltve őrzött alkotásainak számítanak. portréja, amely Katona István (1732—1811) történetírót ábrázolja, aki 42 kötetes História Critica Regnum Hunközé tartozik a Mackón ülő fiú bronzszobra, és a gipsz Leányfej relief, mely eredetileg a Debreceni Takarékgariae című művével irta be pénztár részére készült Nem nak bázisváUalata hét éve. immár nevét a magyar történettudományba. E remek mellszobrot 1930-ban helyezték el a Dóm téri árkádok plasztikai arcmásai közé. hiányoznak e gyűjteményből Medgyessynek olyan Ismert alkotásai sem, mint a Támaszkodó (1923), a Pihenő lány (1933), a Magvető (1937), a Debreceni Vénusz (1942) és más kisplasztikájának bronzvagy terrakotta változatai. Mindent összevetve, kevés hazai magángyűjtemény Medgyessy Ferenc emléke előtt most — halála után két évtizeddel — Szegeden Ismét tisztelgünk. Ez alkalomból olyan egységesen képviselve hozunk szóba egy olyan It- Medgyessy-szobrokkal, minta teni műgyűjteményt, ahol a szegedi Talpai-gyűjtemény, nagy magyar szobrásznak húsz alkotása található. Dr. Talpai Emil védett jellegű Medgyessy Ferenc életműszegedi gyűjteményében a vének mind szélesebb körű múlt századi, valamint a mo- megismertetése Tisza-parti dern magyar mesterek képe- városunkban a helyi múzeuA húsz évvel ezelőtt elhunyt Medgyessy Ferenc nagyszerű életművet hagyott maga után. Kiteljesedett ívű munkássága a derű, a termékenység, a békés emberi lét himnusza. Ha Medgyessynek csak a Szegeden régebben látott és mostanság látható, illetve a ma is itt őrzött köztéri, múzeumi és magántulajdonokban levő alkotásaira hivatkozunk — akkor is megértjük a művész monográfusának, László Gyulának azon megállapítását, „... hogy mit hozott Maillollal és Despiauval együtt s mellettük van Európa müuészeténe/c Medgyessy Ferenc. Anélkül, hogy újra emlegetnénk, tapasztalhatjuk közös vonásalkat s azt, hogy Medgyessy a mediterrán térség csiszolt örökségét a mi világunk erejével keltette életre." Szeles! Zoltán Gémes Eszter: Mindig magam 77. A Palaviclnl-erdő kétoldalról ölelte a csongrádi kövesutnt. összetalálkozott a pálinkás kocsis a favágókkal. Mindenki ismerte. Megállt egy kis szívélyes parolára. — Hun járt kend bátyám? — kérdik a favágók. — Szögedébe vótam, a piacon. — Ilat hogy ilyen, későn gyün kend haza? — Nem köllött a portéka. — Ugyan milyen portéka az, ami Szögedébe nem köll? — Ott van a dérékban, mögnézhetitök, akár mög is kástolhatitok. Valamelyik felemeli a pokrócot, hát egy hordó. Azt hitte bor. Ott a kalapács, üsd ki a gyugót, ott a gumi, szídd mög! Nem is kellett mégegyszer mondani, az ember megszívta: hát pálinka vót. Aztán ami ember csak ott volt, mind megszívta. A telhetetlenjei meg a szemtelenjei ketszer-háromszor is sort vettek, A gazda nem bánta, rájuk szánta. A többit, ha le nem írnám is, mindenki tudná, mi következett. De leiromi A kocsis elment útjára, még akkor mind talpon voltak az emberek. De nem telt bele öt perc sem, mind elesett, amin nem is lehet csodálkozni, hajnalban elmentek, egész nap vágták a vastag gyökeres tuskót, vagy a vaktuskóról fakadt sumárt. A koszt is hitvány volt, bizony sok részének kenyér volt magányosan. El voltak fáradva, éhezve, fázva, az ilyen embernek meg mennyel ital a pálinka. Altalbéll szomszédom is oda volt fát vágni. Hallom én úgy kilenc óra tájon este, kocsizörgés, erről is, arról is, kiabálás. Nem tudtam mire gondolni, hiszen ilyenkor riadalom nélkül már a falu nyugodalmas csendben van. Esetleg egy pár részeg óbégatódzik, de ez riadalom, és józan beszéd. Alighogy így töprengek, jön át a szomszédasszony, így kezdi: — Jajj! Kedves Veszelkáné asszony, fent van meg? — Még fent vagyok, mert ezért a ruháért holnap jönnek, és be akarom fejezni. — Én meg az uráért jöttem, hogy kigyűnne-e velem az erdőbe, mert most gyütt az izenet, hogy a favágók halomra fekszenek az erdőben, mert valaki megkínálta őket pálinkával, oszt mind ott döglik. — Bandi! — szólok neki. — Eredj ki az erdőbe ott fekszik a szomszéd, talán nem is él már. Sok pálinkát ittak. — Az már az ő baja, minek ivott annyit? — többet nem felelt — Majd kimék én magával! Soha nem feledem azt a látványt Mint a birkák. rakáson. Aki beljebb bírt menni az erdőbe beljebb ment Megmeredve, kékes fekete arccal a szomszéd Is ott hevert, élettelenül. Azt nem tudom már, honnan vették az asszonyok is, meg a férfiak is, lehet hogy az orvosok mondták nekik. vagy csak hallották régebben, szétfeszigették a szájukat, belepisiltek, meg tejet öntöztek bele. Nemcsak a lakosság, de a két orvos is, mindent elkövettek, hogy életre hozzák őket. A kocsik, lovas kocsik hordták a községházára, a terembe őket, az orvosok ott mentegették az életüket onnan küldöztek mentővel Szegedre. A szomszéd megmaradt, ennek is a szájába vizelt a felesége. Négy halott lett. Ilyen tragédia játszódott le 1935-ben. Azt mondja a férjem: . — Ugye asszony, csak jó, hogy nem mentem fát vágni? Lehet, hogy már nem is élnék. Nem szóltam rá semmit. Eltelt két év, unokatestvéremék bejelentették, hogy telre hazajönnek lakni, keressünk lakást Hívtak mindenfelé, mert a pontos fizetőt megbecsülték. Hát csak ott volt közéi egy rendes ház, 300 négyszögöl, jó szőlővel. Csak az volt a baj. hogy se disznó, se csirkeól non volt. Nekünk meg volt két süldőnk, egy nagydisznónk, és egyéb aprójószág. Elmentem Szekeres Károlyhoz, úgy hívták a gazdát, mondom neki, mi iáratban vagyok. — Lehet róla beszélni. Kiadó — feleli. — Mi lenne az árendája? — kérdem. — Hát hugám. 70 pengő évente, de ezt is úgy adom, építsetek rá melléképületet a jószágotok részére, az árendábú! — Nincs nekünk 70 pengőnk. — AkKor minden elmúlik, mert én sem tudok építeni, a jószágot meg hová teszitek. Hazamentám, csak szerettem volna, jó lakás is volt meg a szőlő is érték volt Mondom az uramnak: — Itt más tennivaló nincs a nagydisznót eladjuk, a hentesnek, 100 pengőt kapunk érte. aztán felépítjük az istállót (Folytatjuk.)