Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-16 / 166. szám

Vasárnap, 1978. július 16. 118 Fekete cserepek „Végy egy darab jól előkészített nádudvari agyagot. Lábbal hajtott korongon húzd fel a kívánt formát. Mikor bőrkeménységüre száradt, pacsmagold be kis posztódarabbal az edény falát növényi olaj, petróleum, víz és szesz keverékével. Ha a felvitt massza kissé megkeményedett, töröld le a felesleget. Sikáláshoz használj kis kavicsdarabot, tompa hegyével rajzold a mintákat az edény falába. Díszítheted véséssel, ujjbegy-benyomással is. trd be a neved és a készítés évszámát. A díszített edényeket úgy rakd kemencébe, hogy ne érjenek egymáshoz. A mélyfeketére égett edényeken a sikálásos díszítés helyén acélos zsírfénnyel emelkednek ki a minták..." Az eredményről mindenki meggyőződhet ifj. Fazekas Lajos népi iparművész szép kiállításán a Juhász Gyula művelődési központ nagytermében. A nádudvari agyagművesség legnemesebb hagyományának folytatója a Fazekas család, melynek egyik fiatal tagja ifj. Fazekas Lajos. A régi népi kultúra továbbéitetésén dolgo. zik. Változatos formák és megújuló díszitmények kerülnek ki kemencéjéből. Acs S. Sándor (elvételei Weöres Sándori Behavazott falusi házak Ernyedten lartva terhüket alusznak a tanyák. Mit álmodnak a hó alatt? S&r-szikkasztó tavaszi szellőt, rügyet, csirát, bimbót, virágot — Körülugatják mind a kutyák: A háztető szalmája gabonát nem terem soha többé, tavasz, nyár ugyan éleszti, hiába — Mégis, csakazértis, vágyakoznak a télvégi sugárra. Tandori Dezsői * Május egy párizsi külvárosban Április harmincadikán érkeztünk. Két éve, ennek két éve. És hajnalig járkáltunk a Diák negyedben. A külvárosból már a másnap hajnali csendet ismertük meg elsőül. Még nem világosodott. Egy sárga moziépület neonrekiamja zümmögött, és a bontásra ítélt szemközti házon meghallottuk a rigót. Utána megint elaludt..Elaludtunk. A rigók éjszaka is gyakran rákezdik; vagy legalább zendítenek egy-két futamot. Hamar eltelt az Idő. Akkor, az első éjszaka, a végtelen idő volt És másnap, vagyis aznap, a fagolyózók. Már délután. Valahol ott. Nem tisztázódtak a hely viszonyok; valahol ott, és azután is, másutt. A breton parton; meg egy hasonló játékot játszottak, rájöttünk, Dalmáciában, a poros és jellegtelen pálmák alatt a kuglipálya heiyén. Mindegy, pontosan ' mik voltak a játéltszabályok. Ez a fagolyós hajítójáték, nagyjából, világszerte ugyanolyan szabályok szerint zajlik. A célja ugyanaz. í'& nemcsak azt éreztem, már a breton parton, de a párizsi külvárosban csakúgy, nemcsak azt, hogy kívül állok, nem, ezt a legkevésbé, persze, arcom rossz színészarc, amatőr érdeklődés ült rajta, ahogy pedig úgy éreztem, zavar nélkül vállalhatom a magam játékait, szisztémáját; ezek itt rokonaim. : Mezey Katalin: Elemeinkből egy asszony aki pendelyünket látta kis gyermekek ki voltunk gyermeke követ tétet ra ami nem virágzik • konzervdobozban hordja a vizet a városban már nem futkos a lába a Hévíz utca üvege mögött nárcisz csokorral temetői sárban fekszik a juhar karmai között I telenkednek a pocsolyától bűzlő, szeméttel megrakott egykori kubikgödrök. Lecsapolni nem tudják, várják, hogy kiszáradjanak — akkor jó játszótér, foci pálya lesz belőlük. Most meg „termelik" a szúnyogot... Jönnek a vendégek. Buchkolcz György gondnok a hét végén hajnali három óta talpon van, s most este nyolckor a kanizsai vendégeket fogadja. Törzsvendégek Jugoszláviából. De a kani. zsai Bite Istvánékon kívül (akik minden évben egy hónapot töltenek a Körös-torokban) Heinz Kőnig az NSZK-ból, Csida Sándor Budapestről vagy Cathrin Guillaume Párizsból (asszonynevén Borbély Endréné) ugyancsak évről évre visszatérő vendégek. A kényelmes házak, az egymást érő vendéglők, no és a Tisza-part garancia arra: mindig érdemes visszajönni. Mindenkinek?... • Visszaadom a bérelt csónakot, megyek zuhanyozni. Majd agyonüt a vízsugár. Reggel még permetszerűen hullt rám, rózsából spriccelve. Hol a zuhanyrózsa? — Ellopták — mondja Buchkolcz György savanyú képpel, hogy lám, minden jóban van va. lami rossz. — Véletlen? — Nem. Ez nem az első eset, (hogy utolsó-e, azt csak remélem) és sajnos eltűnt már innen csaptelep, boyleralkatrész, s ha ritkábban ls, de ágynemű, pokróc is. Mit csináljunk, gyanúsítsuk a vendéget? Nem lehet Nálunk senki sem lop. Megyünk ebédelni, a magunk főzte halászlét enni, kanalunk meg nincs. Kérek az egyik Békés megyei vendégtől. Felirat villan a szemembe: Bcs. VV. Ez azt jelenti: Békéscsabai Vendéglátó Vállalat. Hm.... IGRICZI ZSIGMOND Megyei utazások Körös-torok Hatszáz kilométer víz, kétszer hatszáz kilométer part, fűzfanyárfaerdö, agyagos, magas part, lapos homokpadok és megint agyag: Tisza. Ha valaki végigutazik a szőke folyó mentén a szovjet határtól a jugoszláv határig, csalódva veszi tudomásul, milyen kevés a valódi fürdőhely az élő Tisza partján, s milyen ritka az a szerencsés találkozás, ahol a természet bőkezűsége és az ember leleményessége folytán jó strand. Idegnyugtató üdülőhely született A Felső-Tiszán Vásárosnaménynál Gergelylugornya durvahomokos strandja (itt forgatták a nagy sikerű Sodrásban cimű filmet) az aszútermő hegygyei átellenben a tokaji, Szolnok megyében a Tiszapüspöki strandok, Bács-Kiskunban Tlszakécske és megyénkben Csongrád — két folyó találkozásánál Körös-torok: Így ismerik ott Szegeden, Békéscsabán, Budapesten és szerte az országban, határainkon túl ls. Alig több, mint másfél kilométer partszakasz, s alig laposabb, szebb, mint Jó néhány helyen a folyó hosszában, ahol a sáron, szúnyogon kivül csak az élszánt horgászok fordulnak elő... • A szegedlek Mekkája, mondom iemerőeömnek, ki kétkedve rázza a fejét, mondván, aki itt a vízre kíváncsi, kimegy a sétányra, aki meg fürödni, evezni is akar, jegyet vált a partfürdőre, vagy leballag a híd lábához — a potyastrandra. Minek ahhoz ennyit utazni? Csakhogy a „Potya" túl vad, a partfürdő meg túl civilizált a Körös-torokhoz képest. Az áradó vízbe lankásan alábukó homokparton gyerekek, felnőttek lubickolnak. Fürödni ugyan (az áradás miatt) „Hatóságilag tilos", de hit derékig ér a víz, bizony ezt nem lehet kihagyni. S egyébként is. ők nem „hatósagllag" fürödnek. Csak úgy. De úgy aztán boldogan. Az üdülősor vendégei. Kiss Imréné Szegedről „törzsvendég" itt. A Tisza Bútorgyár üdülőjében tölti a vakáci. ót Kőeső István osztályvezető pedig a ZÖLDÉRT üdülő vendége családostól — ugyancsak Szegedről. Nagyobbik fiával, a másodikos Pistivel épp horgászik. Arad a folyó, nem kap a hal. — Ml lesz az ebéd? — Nem halászlé, < az már biztos. A vállalati üdülők hossztS sorát a csongrádi városi tanács kempingje követi. A vendégkönyv és a recepciós ívek tanúsága szerint a harminckét faház és a sátorhelyek teljes „nagyüzemben" vannak, amióta a víz elvonult — Tévedés! Már előbb lsmeg. kezdődött a vendégjárás — mondja Ormos Lajos, a városi tanács üdülési és idegenforgalmi részlegének vezetője. — Még félméteres víz állt a kempingben Júni. usban, de már itt üdültek a budapesti diákok. Gimnazisták. — Vízben? — Faházakban. Évről évre elvitte ugyanis a vlz, ezért kitaláltuk (az én ötletem volt), hogy pontonokra építjük a lakóépületeket, így aztán jöhet a víz. Felemell, és lebeg a faház, míg el nem vonul az ár. — Hogyan közlekedtek a táborlakók? — Csónakon. Én szállítottam őket háztól házig. — Mint Velencében? — A gyerekeknek olyan élmény volt. Ezt élvezték a legjobban. Azt csak később mondja el Ormos Lajos, hogy a tanács fejlesztésre és fenntartásra 1978-ban 1 millió 464 ezer forintot tervezett. és a hosszan tartó rpagas vízállás igen sok gondot okozott. Itt ls elvitte a több ezer forintot érő fűmagot. Kétszer füvesítették a zöldterületet (hogy zöld legyen), lassabban haladtak a karbantartási, fenntartási munkákkal. Miután az egész Körös-torok a városi tanácsra van bízva, főhet a feje a városfejlesztési üzem dolgozóinak. Most is — az üdülési szezon kellős közepén — ott ék)