Délmagyarország, 1978. július (68. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-15 / 165. szám

8 Szombat, 1978. július 15.' Késziiliés a nemzetközi gyermekévre Megnyílt a gyermekszoli­daritási alap számlája: az Állami Ifjúsági Bizottság ki­bocsátotta a 232—90 179—0092 számú csekket. Lehetővé vált, hogy a Föld különböző égtájain nehéz sorban élő gyermekekkel vállalt cse­lekvő szolidaritás jegyében a támogatásukat szolgáló ala­pot egyének és kollektívák is gyarapíthassák. Jóllehet, a nemzetközi gyermekév eseményeitől még csaknem fél esztendő választ el. a magyar nemzeti előké­szítő bizottság megalakulását követően társadalmi és tö­megszervezeteink hozzáláttak saját feladataik kimunkálá­sához. Az Úttörőszövetség orszá­gos mozgalmat indít jövőre „A mi világunkért" címmel. Az ÁIB az Oktatási Minisz­tériummal olyan fórumok összehívását kezdeményezi, amelyeken az iskolák és a patronáló üzemelt, intézmé­nyek szakembereinek alkal­muk nyílik a gyermekek • ne­velésevei kapcsolatos közös feladataik megbeszélésére. Az „Egy üzem — egy iskola" országos mozgalom kima­gasló eredményei évről évre példát szolgáltatnak arra, hogy nemcsak az oktatási in­tézmények, hanem a munka­helyek is sokat tesznek a gyermekek neveléséért. Sokat tesznek a tárgyi feltételek javításáért is a helyes pálya­választás megkönnyítéséért. Nemcsak az állami támo­gatás, hanem a helyi össze­fogás ereje is évről évre nö­vekszik. Jövőre az önkéntes munkával, vagy társadalmi felajánlással épülő gyermek­intézményekben márványtáb­lák jelzik: „Épült 1979-ben, a nemzetközi gyermek­évben." SZEGEDI ÜNNEPI HETEK A XV. pedagógiai nyári egyetem, az MTA biológiai központjában. A fotóklubok 14. szege­di szalonja a Bartók Béla Művelődési Központban, mindennap 10-től 18 órá­ig­Ifj. Fazekas Lajos népi iparművész nádudvari fe­kete cserepeinek kiállítá­sa a Juhász Gyula Mű­velődési Központban, na­ponta 10—18 óráig. Béke, ifjúság cimű ki­állítás a VIT alkalmából fiatal amatőr alkotók fest­ményeiből, grafikáiból, szobraiból, iparművészeti munkáiból a Juhász Gyu­la Művelődési Központ­ban, naponta 10 és 18 óra között. Ágotha Margit grafikai kiállítása a November 7. Művelődési Központban, naponta 10—17 óráig. Ember és olaj címmel Horváth Dezső és Gyenes Kálmán fotókiállítása az algyői Ady Endre Műve­lődési Házban, naponta 10 12 és 18—22 óra között. Népi hangszerek kiál­lítása Tápén. a Juhász Gyula Művelődési Ház­ban, naponta 15 és 19 óra között. Gara Mária: Kalmár Magda Másféle szerepeket énekelt eddig. Temperamentumosa b­bakat, erőteljesebbeket, me­lyekben a vitalitás szinte egyeduralkodó volt. Gara Mária — többszörösen is más. — A Hunyadiban sem énekeltem, ráadásul ez a szerep külön is premier. Erkel zenéje külön világ, nekem pedig duplán oda kell most figyelnem: technikailag sem könnyű feladat Gara Máriát alakítani, s ennyire lírai alkat nekem valóban kissé szokatlan. őszintén szólva kicsit tartok a színpad nagyságótól is, de mivel már énekeltem itt, tudom, jó az akusztikája, « jó néhány elő­döm, mondjuk Orosz Júlia pozitív példája is előttem lebeg — és buzdít. Kifejezőb­ben, szuggesztívebben kell mozognom, s mivel ennél a szerepnél jóval játékosabba­kat szeretek, eddig is így válogattam össze őket: át kell mentenem belőlük most úgy és annyit, amennyit ^ , - ... csak lehet. És persze mivel Ezt •» akarom. így válhat ennyire eltér a korábban izgalmassá, szenvedélyessé Megkezdődtek a Hunyadi próbál — Ne hadonásszunk ám annyira a lándzsákkal!... — Kék úr menjen kicsit hátrább, Szürke úr lépjen följebb a lépcsőn! Ügy. ne annyira!... Jó... vársz... megy! Ilyen és ehhez hasonló ki­áltások töltik be a Dóm ta­rét esténként, 6 mikrofon se­gítségével szinte visszhan­gosra felerősítve. Közben zongora szól, telt, erőteljes akkordok. Éppen a kórus énekeL Kiemelkedő szerepet tölt be a magyar operairodalom­ban Erkel Ferenc Hunyadi László című operája. S itt, Szegeden a szabadtérin még külön rang illeti meg, hi­szen a felszabadulás utáni első szabadtéri 1959-ben a Hunyadi Lászlóval kezdődött meg. Idén pedig már heted­szer csendülnek fel a jól is­mert melódiák. Tegnapelőtt Mikó András rendező Irá­nyításával — tőle az erőtel­A színpad szomszédságában A dóm előtti színpadon párhuzamosan két produkció próbái folynak. Napközben a tér környékén, az árkádok mellett és az Apáthy-kollégium udvarán nagy munka fo­lyik, a következő előadások díszletei készülnek. Még min­dig dolgoznak az asztalosok, díszletfestők, varrónők. Ké­szül a János vitéz, az Állami Népi Együttes műsorának és a Coppéliának díszletkompozíciója. A mesterek és diákok között már másfél hónapja két művész is tevékenykedik. Nóvák András festőművész és Farkas Pál szobrászművész évek óta visszatérő alkotó vendégei a szabadtéri játékok­nak. Nóvák András éppen a Hunyadi László esküjeleneté­nek szárnyasoltárát alakította, finomította ottlétünkkor, Farkas Pál pedig Koós István tervezői fantáziájában meg­született állatfigurákat formál a János vitézhez. Nóvák András és Farkas Pál munka közben Különböző állami, társa- megszokottól, nyilván Tanul! g a sze.rep és valamennyire ^^"stiások -mlgkezdód­ni is fogok belőle, s később taIán hasonlova xs a tőlem .... talán egy másik szerepben korábban megszokott alakok- tek a próbak. Varga Mátyás is hasznosítani tudom mind- hoz- 113 aikenll, szeretném Kossuth-díjas, érdemes mű­ezt az Operában is felvenni Ga- vész a fogadalmi templom - Igen, a hangommal kell » r^t^T^S 8zinéhez és ^ellegéhez nagy' eljátszanom egy "bátor lány tőlfm M^f de ÚJ tó szerűen iU5' korhű és ízlé" Srt/Lvf; hát rtagyon-migyon érdekek ses díszletei között a felúji­Izélem meg fogok vele tott szabadtéri játékok első főszereplője, Simándy József dalmi és tömegszervezeteink pályázatot hirdetnek felnőt­teknek a nemzetközi gyer­mekév alkalmából. Hivatá­sos és amatőr művészek ve­hetnek részt a fotópályáza­ton, gyermekeknek szóló kó­rusművek, meseoperák alko­tására hívják fel a zeneszer­zőket, és újabb mesék, no­vellák, drámák írására ösz­tönzik az írókat. Megrendezik a nemzetközi játékkiállítást, bemutatják a nemzetközi gyermekrajz­pályázat legjobb munkáit. Gyermekkönyvnapokat ren­deznek a könyvhéten. Az if­júsági és gyermek tévé­film szemlének, valamint a gyermekkórusok találkozójá­nak ugyancsak az ENSZ ál­lal meghirdetett nemzetközi gyermekév ad sajátos tartal­mat. hűs-vér embert keU színpad- u^,!™.™: ra állítanom, szerelméért ag- wlr3Uiozm gódót és egyben harcolót. Acs S. Sándor felvétejei Albert László permetezi a festéket a népi együttes előadá­sának egyik diszlelelemére D. L. Az új Melinda: Molnár Piroska Néhány nappal ezelőtt lépett, és ínszakadást szen­Duda, tekerő, tambura áll, miként akkor, most is: Hunyadi Lászlóként köszönti hű Rozgonyiját, ezúttal Mersei Nagy Miklóst. S Itt vannak a többiek is: a Cilié­it alakító Vághelyi Gábor, Karikó Teréz, aki Hunyadi Mátyást formálja meg, az­után Gara nádor, vagyis Só­lyom Nagy Sándor. Kalmár Nép. ^„gg^^f^ nyflt sebb zeneszerszámait sora­Magda is, aki Gara Maria kiállítás a Szegedi Ünnepi koztatták föl a kiállításon, meg ezeken a hasábokon vedett. Így szerepét az ed- szerepét énekli. Egészen hét- Hetek rendezvényeként Tá- Itt látható népünk egyik beszélt Béres Ilona Melin- dig Izidórát próbáló Molnár főig övék, a Hunyadi teljes P®n> a Juhász Gyula Műve- legrégebbi hangszere, a darók szerepéra a Bánk piroska veszi át 1MáeAt alkotógárdájáé a tér, azután lődési Otthonban. v^tl^^6^"6^^;-1^1 ban ban. Sajnos, a véletlen „ , , _ .„.,,, ..... . ' . . .. változatát „embor' -nek, közbeszólt: a szerda éjszakai d'S Molnár Zsuzsa főiskolát hétfőn — visszatérnek a Az elmúlt szazadok e tá- vagy más néven „mönyecs­próbán a színésznő rosszul hallgató alakítja majd. „Bánk bánosok." jon föllelhető legjellegzete- kefejű"-nek hívták. Európa­szerte, főként hegyi pászto­Génres Eszter: Mindig 74. Utána kenyérsütés volt nálam. Éjjel fűtöt­tem, a másik kerítésből hordtam a szalmát. Ak­kor is hallottam én kacsazavargást, de azt hit­tóm, tőlem riadoznak! Hát reggel látom, négy kacsám van. Ki volt az utcai kerítés bontva, ott vitték ki. De ha talán nem járkálok ott, mind elviszik. Maradt négy szép kacsám, az utca büszkesége. Ha ezek megmaradnak, magnak! Három tojó, egy gácser. Volt a szomszédban egy idős asszony, Feketénének hívták. A magludaim megkopasztotta, a tollát meg neki adtam. Meg ha kacsát vettem, azt is meg­kopasztotta, a tolláért. Gyűjtötte párnának. 1934­ben volt, Sándorfalván búcsú következett, nagy készítés volt nálam, mert a sok rokonság meg­látogatott Rendeltem öt kilogramm birkahúst, meg egy pár kacsát Azt mondom Annus néni­nek: — Ezt a pár kacsát kopassza meg! (Ennek is felvette a tollát) Egyúttal, egy pelyhezéssel, a magkacsáim is megkopaszthatná, már szórják a tollúkat. Az a toll is legyen a magáé. Sokallom én, de soká tart a kacsakopasztás I Már egész estefelé, garabolyba rakva, hozza An­nus néni a hat kacsát, szépen leforrázva, meg­kopasztva. — Jajj! Annus néni! Csak kopasztani kellett volna, de nem elvágni a nyakukat! — Istenem! Mit csináljak én most? Annus néni úgy megijedt, elejtette a gara­bolyt, úgy reszketett, hogy hang sem jött ki a száján. Megsajnáltam. Nincs baj semmi, Annus néni! Visszabeszélem a birkahúst, holnap a bú­csút kiíutja a hat kacsa. Lett is belőlük sülve, paprikásnak, levesnek. Jutott mindenre. Ugyancsak ebben az esztendőben történt, hogy Schwarz malmoshoz, meg a Diamant boltoshoz betörtek. A malomhoz úgy hatolt a tolvaj, hogy felmászott a raktár fölé hajló akácfára, az ágról átlépett a raktártetőre, a cserepet, amit lesze­dett a tetőről, megállította a vízcsatornán. Nem is lehetett az nyolc-tíz cserépnél több, hiszen vékony ember kis helyen becsúszik. Mi­kor már a padláson volt, lement a magtárba, a magtárajtó belső vaskapcsait kikapcsolta, és nyitva állt az út. Mikor a gazdáék ezt a raktár­ajtót, ami az utcára nyílt, belülről vaskapoccsal bekapcsolták, ők még az udvari ajtót kulccsal zárták. Erre az ajtóra nem is volt szükség, mi­kor az utcai tárva-nyitva volt. öt métermázsa tiszta búzát vitt ki, amit kocsira hordott. Mikor végzett, az ajtót belül bekapcsolta, azon az úton a padláson, a tetőn, a cserepeket visszarakta, a fán lemászott és eltávozott. Semmit a malmosék észre nem vettek. Második napon elvitte a ko­csival a malomba, és megőrlette. A sok szép tiszta liszttel könnyen telelt. Nem olyan sok idő telt abba, az öreg Diamant ruhakereskedését is kirabolták. Ez az üzlet a községházán alól esett, a kastélykerttel határos volt. Többnyire ágyneműt, blúzokat, selyem dol­gokat, zefíreket árultak ott. De külön az üzlet­ben volt egy négyméteres darab szatén, kék szín alappal, nagyon szép apró hóvirág mintával, valaki részére egy ruhára valónak eltéve, ezt is elvitték. Betörték az ajtót, a lakat volt lefeszít­ve, és úgy kirámolva. A csendőröket mozgósítot­ták, a kutyát kihozták, de semmi eredmény. Annyit meg tudtak állapítani, hogy a faluból nem vitték ki. ... -né hozzám járt varratni. Mint a szegé­nyebb osztály szokta, csak centizi azt a kelmét, mert mindig kevésre telik. Most hozott ... -né nagyon szép lilacslkos, zefír anyagot ágyhajra. — Mennyi a kelme? — kérdem. — Én nem is tudom — feleli. — Ügy hasí­tottam le. Ügy elengedtem a fülem mellett, nem akadtam meg rajta. Ahogy hajtom széjjel, a belső sarok­része saskós volt (régi, vizes). — Hát ez hogy keveredett be? — kérdem. — Leejtettem a bicikliről, aztán besározódott. Nem szóltam semmit, de én már akkor rend­ben voltam vele, hogy a saskó meg a sár két külön fogalom. Nem is gondolkoztam róla, nem is törődtem vele. Nem olyan sok idő múlva hoz férfiingnek valókat. — Mennyi? — kérdem. (Folytatjuk) rok körében általánosan is­mert és kedvelt népi hang­szer volt a kosfejű duda. A kiállított tekerő, vagy népies nevén nyenyere a csongrádi múzeum megbecsült darab­ja. Látható a Bogár László­féle, citera, gazdag tambura­együttese, koldushegedü és tökhegedű. Kiállították az egykori jó hírű tápai „citu­ras", Biacsi Jelemen János tökből készült muzsikálóját, melyet hajdan szombaton­ként pengette az „olájos"-t, és más tápai talpalávalókat. A fából készült tárogató mellett az ugyancsak fából való klarinét már néma. A tekerőhöz hasonló formájú, hatalmas bögőtambura a ki­állítás egyik legnagyobb da­rabja. A fonográf, a magnó őse hengerekkel körülstrázsálva állja az idők viharát. Segít­ségével e tájon legelőször Vikár Béla nyelviáráskutató gvűjtött népdalokat. Mai népművészetünk jeles képvi­selői képekről muzsikálnak a tárlatlátogatóknak, élükön Budai Sándorral, Kádár Fe­renccel és Bársony Mihály­lyal. Az érdekes népi hang­szerkiállítást gazdag fény­képanyag egészíti ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom