Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-04 / 130. szám

I 15 Vasárnap, 1978. június '4.' * M Tudomány a gyakorlatnak Rutin és kíváncsiság R

égóta tudjuk, metán is van az alföldi kutakban. Akár nyolcvan méterre fúrják őket. akár ötszázra. A tudomány azt is tudta, mennyi a gáz, mert érdekelte, és megmérte, de sehol nem húzták "meg emiatt a vészharangokat. Kannába csorgott a víz, a metán közben elszökött belőle. Élelmesebb emberek külön berendezéseket is szerkesztettek, és fűtésre összegyűjtötték a gázt, de nem lehettek bizW&k benne, hogy baleset nem lesz belőle. Az is igaz, nem megbízható gázforrás az ivóvizek kútja, nem tudni, a kettős hasznosításra, a gáz fölfogására érdemes-e berendezkedni. A veszély elhárítása viszont kötelező. Amióta vezetékbe szorítják a vizet, a benne oldott metán veszélyt jelent A József Attila Tudományegyetem szervetlen és analitikai kémiai tanszéke fölkérósre segítőül szegődött a vízmüvek mellé. A tanszék vezetőjét, dr. Huhn Péter egyetemi tanárt a segítség ürügyen kértük meg, beszélgessen velünk a tudomány és a hétköznapi gyakorlat kapcsolatáról. — Nemcsak a toronyban, de a kút aknájában, a búvárszivattyú fölött is összegyűlhet annyi metán, hogy az ivóvíz-szolgáltatás különlegesen veszélyes munkaterületté váljon. Sem az ott dolgozókat nem tehetjük ki veszélynek, sem pedig az igen drága berendezéseket A vízművek egymás után épültek, gyors és megbízható mérésekre volt szükség. Kevés t kémiai laboratórium van nálunk, az Országos Vízügyi Hivatal a tanszéket kérte föl, vizsgálja meg Békés és Csongrád megye, valamint Bács-Kiskun megye déli részének kútjait — A vegyésznek ez tulajdonképpen rutinmunka. — Az is, de nem egészen. A vizsgálatra ugyan voltak előírások, de inkább csak kereteket adtak. Körülbelül kétezer kutat kellett megvizsgálnunk. Nem csekély gondot jelentett, hogy az ismert mérési módszereket a változó körülményekhez kellett igazítanunk. A gyakorlat még most is hoz újabb, váratlan helyzeteket — Pontosan mi a célja a vizsgálatoknak? — Különböző gáztalanftó eljárások alakultak ki, hogy a veszélyes helyzetből vatódi veszély, baleset ne lehessen. A berendezések beállításához, beszabályozásához kellenek p mi adataink, vagy éppen annak eldöntéséhez, hogy kell-e minden kút mellé a gázleválasztó, illetve milyen fokozaton érdemes működtetni. Az indokolatlan túlbiztosítás, amellett, hogy igen drága, fölöslegesen fogyasztaná a szintén költséges energiát. — Külön kűtvizsgáló csoport alakult a tanszéken, új személyzettel? A kétezer kút sok munkát ad, a hatalmas területet bejárni is nehéz. — Nem lettünk többen, de célszerűnek látszott rögtön, hogy más tanszékek és társintézmények együttműködését kérjük. — Elengedhetetlenül fölmerül az a kérdés, ha a tudomány enynyire hétköznapi szolgálójává szegődik a gyakorlatnak, mi lesz magával a kutatással? — Gyors segítséget kértek tőlünk, természetesen nem mondhattuk, hogy pardon, mi most mással vagyunk elfoglalva. Első perctől kezdve arra törekedtünk viszont, hogy módszereinket a vízművek vegyészeinek adhassuk át Elméleti és gyakorlati továbbképzésre hívtuk meg őket, rendelkezésükre bocsátottunk olyan berendezéseket amelyeket jóformán csak kutatóintézetek háziműhelyében lehet elkészíteni. Három vízmű vállalat területén teljes az elméleti felkészítés, egyiken már a gyakorlati is. Mindezek mellett a munkában részt vevő csoportok vezetői — dr. Ács Gábor docens, dr. Gaibács Zoltán, dr. Seres István, dr. Batta István, dr. Király Dezső és dr. Veres Sándor adjunktus — a rutinmunkák mellett jelentős továbbfejlesztő kutató munkát is végeztek. Az engedélyezett és előírt keretek között tökéletesítették az analitikai eljárást. Munkájuk eredményét jelzi az elmúlt évben Zalakaroson tartott országos összehasonlítás, amelyen a tanszék által instruált analitikai csoportok érték el a legjobb eredményt, és az Országos Vízügyi Hivatal a tanszékünk által kifejlesztett, úgynevezett részáram-szeparáló berendezést ajánlotta a vizsgáló laboratóriumoknak. Közben olyan újabb igényekkel jöttek a vállalatok, amelyekhez új vizsgálati eljárásokat kellett kidolgozni, fejleszteni kellett a biztonságtechnikai és üzemi berendezéseket, tökéletesíteni a gázleválasztó technológiákat Mindez már nem rutinmunka, hanem izgalmas kutatás. VizsgálataMPPAI TAMÁS RAJZA ink ugyanakkor az országos geológiai felméréseket is szolgálják. A geológiai adatok ismeretében választhat a gyakorlat, oda fúrhat kutat, ahol a járulékos veszély kisebb? — Csak a gázt lehet vizsgálni a kútban? — A kutató itt sem tudja viszszafogni tudományos kíváncsiságát. Noha a metánveszély elhárítása a közvetlen cél, a tanszék egyéb vízkémiai méréseket is végez Munkatársaink föltérképezik, néhány ásványi anyagból mennyi van a vízben, és keresik ezeknek a metántartalommal való kapcsolatát. A távolabbi cél, hogy földerítsék a metán geológiai eredetét, ebben a vízművek és a földtani intézet szakemberei közötti együttműködés ígér eredményt. — A közvetlen veszélytől indultunk, kezd kibontakozni azonban egy általánosabb kép is. — Minden kutatót érdekel, izgat, munkája hogyan ágyazódik be az egyetemes emberi, társadalmi törekvésekbe. A vízben az emberi lét szükséges feltételét látja. Kényszerű föladatunk, hogy biztosítsuk és tisztán megőrizzük a vizet. Egyik ága ez annak a nagyobb feladatnak, amit környezetvédelemnek nevezünk. Talán éppen a vegyész veszi észre először, a kémiai minőség oldaláról, mennyit tud ártani a civilizáció saját létfeltételének, de éppen 6 működhet közre abban Is, hogy az emberiség megmérje a környezet természetes kiegyenlítő képességét is. Hatalmas horderejű munkáról van szó, a kémikus a viz tisztántartásának „technológiájához" járul hozzá, a víz természetbeli körforgásában a szabályozó közreműködést vállalja. Az ipar szükségszerűen szennyezi a vizet, úgy kell tehát irányítanunk a regenerálást, hogy az utánunk jövő nemzedékek beláthatatlan sora elől se vegyük el a nélkülözhetetlen tiszta vizet. Az említett vizsgálatok a víztechnológia egyik oldalát érintik, a víz megfelelően tiszta „előállítását" és robbanás nélküli tárolását. A körforgás másik összetevője szinte természetes következményként került bele a tanszék érdeklődésébe és munkájába. A tiszta vízre csak akkor számíthatunk, ha a tisztításban is közreműködünk. Dr. Csányi László professzor és kisebb szakterületen dr. Bartha Lajos docens irányítja a tanszékünkön a környezetvédelemhez kapcsolódó analitikai és tisztítástechnológiai munkát. — A kutató tudományos ambíciója, a külön kutatói bogár... — ...végeredményben szintén elválaszthatatlan a gyakorlattóL Az itt szerzett tapasztalatok megint hasznosíthatók más területen is. Civilizációnk az emberi élet egész természeti környezetét is szennyezi. Módszereinket úgy törekszünk általánosítani, hogy azok átvételével az érdekelt vállalatok föl tudjanak készülni egy-egy veszély megelőzésére. Akárhonnan nézzük, a mi tudományunk kézenfogva jár a gyakorlattal. Elfogadja biztatásait, és oda csurgatja vissza eredményeit HORVÁTH DEZSŐ A szép könyv S

zép könyv — mondjuk az irodalmi alkotásra, ha megnyerte tetszésünket, és ha nagyon megnyerte, elolvassuk életünk során többször is, mintegy hazajárunk az író világába, újra, meg újra föllapozzuk a mieinkre felelő gondolatait, és szinte dédelgetve töröljük le a port a kötetről, mely talán szerény köntösben, olcsó kiadásban húzódik meg polcunkon. De a könyv nemcsak Ilyen értelemben lehet szép. A könyv műtárgy Is: megfogható, tárgyi mivoltában is művészi formát nyerhet, és bár vonzását feltétlenül irodaLmi becse adja meg, mégis örülünk, ha kedves könyveinket méltó köntösben sorakoztathatjuk polcainkon, esetleg ugyanazt a müvet több kiadás többféle viseletében is. Mindig is így volt ez, a könyvön minden korszak rajta hagyta keze nyomát, stílusjegyeit, műalkotásnak tekintették mindenkor, amelynek megjelenésével is méltóvá kellett válnia a magában hordott tartalomhoz. A kézzel írott kódex egész birtok értékével felérő, egyedi alkotás volt, készítői felöltöztették bársonyba, selyembe, díszítették drágakövekkel, arannyal, igazgyönggyel; miniatúrái apró festői remekek, szépen formált sorait olykor egy élet munkájával vetette papírra a másoló barát. A könyvnyomtatás demokratizálta a könyvet, lehetővé tette tömeges elterjedését, következésképpen köntösének, díszítésének is egyszerűbbé kellett válnia. Lemaradtak róla a selymek, bársonyok, drágakövek, ám nem maradt le a szépség: az egyszerűség nem állta a művészet útját. Amikor a magyar könyvnyomtatás 500. évfordulóját ünnepeltük, egymás után jelentek meg a szép magyar könyvről szóló munkák. (Kner Imre: A könyv művészete, Haiman György: Tótfalusi Kis Miklós, Jakó Zsigmond: Erdélyi Féniks — Mlsztótfalusi Kis Miklós öröksége, Szántó Tibor: Az 500 éves magyar könyvművészet képeskönyve — A szép magyar könyv 1473—1973.) Hadd idézzünk a felsoroltak egyikéből, Haiman György könyvéből, a Tótfalusi Kis Miklósról szóló gondolatot: „Elindította azt a folyamatot, amely a római kőtáblák Lapidáris hagyományaitól és a kódexek tol lírásának vonásait őrző reneszánsz nyomdabetűtől végül is a mai betűhöz vezetett." Igen a betű! Az a legfontosabb, a könyv szépsége nála kezdődik, mert benne ölt testet a gondolat Itt nyomban érzékelhetővé válik tartalom és forma egysége: szép lesz a könyv, ha tipográfiája a szöveghez illik, ha a betűformák alkalmazkodnak a mű hangulatához, jellegéhez. Elvárjuk ezt persze sok egyébtől is, de az elsó követelmény: jó papíron szép be-* tűk, tiszta tükör, rendezett a túloldalra át nem ütő sorok, arányom jól áttekinthető tördelés. A nyomtatott könyv szépsége a jó tervezés mellett a szép nyomáson áll vagy bukik. A könyv illusztráció nélkül is lehet szép, de a hozzáillő illusztráció feltétlenül vonzóbbá teszi. A művészi alkotás azonban nem járhat külön utakon: célja, hogy az irodalmi mondanivalót egy másik művészet formanyelvén kifejezze. Közlendőjében, stílusában, hangulatában az Irodalmi alkotást hozza közel, de mégsem alávetett módon — hiszen önálló művészi alkotás —, hanem úgy, ahogy egyik művész a másiktól ihletve megformálja, amit az 6 indítására „álmodott"; amit a szöveg a képzőművészben felidézett. A jó illusztráció: testvérmúzsák találkozása. Annál tökéletesebb, minél közelebbi lélekrokon áz író és a művész, minél Jobban átérzi ez utóbbi a lényeges mondanivalót, érzésvilágot, s minél teljesebben fejezi azt ki a maga eszközeivel. Mindez érvényes a kötéstervre, a borítóra, a könyv külső köntösére Is. Annak is a belső lényeget kell kifejeznie formájával, díszítésével, a kötés anyagával, a borító ábráival. Azonban ne feledjük: a könyv szépsége járulékos szépség. Az irodalmi műalkotás műalkotás marad, ha sajtpapírra nyomják is, ha sárga papundekllbe kötik is, míg a fércmű szép köntösben olyan, mint a herendi porcelánon tálalt puliszka. Csalóka Játék. „Nesze semmi, fogd meg Jól" a nagy pompával tálalt üresség. ,Akár Peer Gynt hagymája. Csak héja van, magja semmi. A könyv célja nem az, hogy szobadísz legyen: szépségének titka a tartalom és a külső megjelenés harmonikus egységében rejlik. A mondanivaló szolgálatában. Csak ezzel válik olyan műalkotássá melynek jelenléte a könyvespolcon otthonunkat barátságosabbá teszi. Az igazgyöngy hordásban fényesed! k, a könyv hasonlít rá: szépségéhez tartozik a funkciója is. Olvasás végett van. tehát le szoktuk venni a polcról, amely helye csupán és nem temetője. Ha mégis, meg is látszik rajta, meg a polc kaszárnyarendjén Is. Ahol a könyv szobadísz, ott megüli a szobát a keserű bánat, az eltékozolt, magányos sorvadásra ítélt szépség panasza. Am ahol élet, mindennapi kenyer, ott, ha talán meg is kopik a kötése, betölti maga körül bensőséges melegével a teret. A szép könyvek könyvheti versenyén kívánjuk a nyertes műalkotásoknak, hogy miközben beláthatatlan sorsukat befutják, értő és értékelő emberek kezébe kerüljenek, szépségük ne legyen hiábavaló. BOZÓKY ÉVA Vasárnap kirándulunk Sej, haj, Rozi, olyan jó a kedvem. utazunk a sárga villamoson, vasarnap van. ilyenkor ellenőrök is ritkán járnak, látszik minden ember arcán, hogy vasárnap van, mind kirándulunk, talán a vezető is, hiszen jópofákat mond minden megállónál, néha kinézünk az ablakon, és jót mulatunk a dugóba került autósokon, akik igyekeznek a Balatonra, és hasonló helyek felé, hiába, más csillagállás, de azért nem irigyeljük őket, és nem haragszunk rójuk, még akkor sem, ha sárga villamosunk nem tud tőlük továbbmenni, mert elállják az utat, és sűrű a benzingőztől a levegő, hisz ez mind hozzátartozik az élethez, és bizonyára másként nem is lehetne, de nem is baj az egész, hiszen innen már látni a természetet, ahol végetérnek a kerítések, ott. Sej, haj, Rozi, a hegy tetején levő betonbunkeren túl már nincsenek kerítések, ott már a természet van maga, de mi nem ott fogunk heverészni, hanem az út másik oldalán, amit most nem láthatsz, mert eltakarja a kiscserkész arcú pasas, a hátizsákjával, képzeld milyen csodálatos lehet, ott jön be a távvezeték a városba, arra megyünk, a távvezetékek olyan csodálatosak, némelyik fej nélküli óriásra, más pedig szomorú bohócra emlékeztet. Sej, haj, Rozi, kapsz majd a végállomáson törökmézet, ha még árulja a bácsika, látod, vasárnap van és kirándulunk, mint apáink is annak idején, hiszen olyan kevés új dolog történik a nap alatt, mert az emberi természet örök, talán te is egy ilyen kopott kirándulópléden fogantál annak idején, a természet lágy ölén, vasárnap van, és kirándulunk, olyan zöld a világ, rmnt egy hatalmas salátástál. csak az a baj, hogy behálózzák a távvezetékek, hiába próbálnánk arrébb menni, ott pedig biztosan katonai területet találnánk, vagy valami nehézen kikerülhető csalafintaságot. Sej, haj, Rozi, vasárnap van és kirándulunk, zötyög velünk a sárga villamos, végállomásra érünk, és leszállunk, a sárga villamos pedig visszazötyög újabb kirándulókért. Sej, haj, Rozi, vasárnap kirándulunk, és az a vasárnap most van, átkelünk, át a Nagyréten, át, a hegyek felé, a távvezetéken túl, az úttörövasúton is túl, mindenen túl, egészen addig, míg érezzük, ne tovább, ahol nem jönnek már utánunk a halklédtű kukkoló bácsik, a bokor mögül leskelődök, ahol csak néha látrH eldobott konzervdobozt, nájlonzacskót, kotont és fába vésett parádés szíveket, emlékét utolérhetetlen vonzalmaknak és kajálásoknak. Sej, haj, Rozi, meglásd, van még hely a számunkra a földön, ahol nyugodtan lehetünk együtt, és csak egymással, meglásd, a távvezetékeken túl már minden jó és csendes és természetes, minden, még mi is, bokorsátorban, pléden heverészve bámuljuk a rohangáló hangyákat az orrunk előtt, és a kék égen köröző ragadozómadarakat vagy katonai járőrt, és hallgatjuk az ágak tompa neszét — egymás szivedobbanásán túL Sej, haj, Rozi, ez a világ még a miénk is valamennyire, a kölkünk már nem jut el a sárga villamoson sehova. Sej, haj, Rozi, mert a kerítések egyre feljebb kúsznak a hegyoldalon, és le a völgybe, autóval minden megközelíthető, és amit nem kerít be a maszek szenvedély, azt majd a katonák, vagy a gyárak, és húsz év múlva vonattal megyünk vasárnap kirándulni. Sej, haj, Rozi, addig is ragadjuk meg az alkalmat, talán már a miénk az utolsó lakható világ ezen a világon. Sej, haj, Rozi. mert láthatod, a te papád sem hitte volna, amikor az én papámmal együtt építette társadalmiban a Népstadiont, hogy úgy elbundázzák az egészet, hogy csak kabarét nézni megy ki majd nagyritkán, hiszen mást úgysem érdemes, és rááll a szája, hogy azt mondja nekem: nem nekem szánt téged, valamint akkora pocakja lesz. a sörtől, mint a régi képeken a kulákoknak. de hát ez így alakult, és most tudja, hogy kirándulunk, és eszi a fene, ha elképzeli, mit művelünk mi itt egymással, hiszen ő is kirándult a mamáddal annak idején, látod, eljött az idő. Sej, haj, Rozi, vasárnap van, és kirándulunk, még pár évig minden napfényes vasárnap kirándulunk, mint a kiscserkészek, mint a jó úttörők. Sej, haj, Rozi, mint a mókus fenn a fán, olyan vidám az egész! — hiszen vasárnap van, és kirándulunk... MÓZES L*JOS