Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-13 / 137. szám

> 76 Kedd, 1978. június 13: • Á végzős hallgatók átmeneti gondjai Június második felében kerül sor a diplomaosztó ünnepségekre a József Attila Tudományegyetem bölcsészettudományi karán. Várhatóan 342 fiatal fejezi be egyetemi tanulmányait. 136 a bölcsész, 206 pedig a természettudományi szakokon. Áprilistól májusig lezajlott a palyázati rendszer egyetlen lordulója, a hallgatók előzőleg központi kiadvany alapján tekinthették át a vállalatok, Intézmények által meghirdetett állásokat. A munkaadóknak két helyre is el kellett küldeni a jelentkezésekre adott válaszaikat: az egyetemre és a pályázók cimeire. A hallgató is köteles visszajelezni az egyetemnek, hogy elfogadta a munkáltató a pályázatát. A május végére kitűzött határidőt követő állapotot tükrözik a következő adatok, amelyek azt mutatják, hogy még sokan lehetnek bizonytalanok abban, hol lépnek munkába az elkövetkező hónapokban. A bölcsész karon 43 pályázót utasítottak el, illetve önként léptek vissza családi és egyéb okokra hivatkozva. A többiek, beleértve a 14 társadalmi ösztöndíjast is. akiket szerződés köt valamelyik megyéhez, ismerik a jövendő munkahelyüket. A végzősök gyakran kénytelenek csak az egyik szak segítségével elhelyezkedni. Az állás nélkül maradtak részére az egyetem tovább folytatja a vállalatok, intézmények igényeinek közvetítését. Az utóbbi hetekben Csongrád megye tíz állást hirdetett meg, Tolna megye szintén tíz diplomást keres. Továbbá például a bajai Bányai Júlia Gimnázium, az esztergomi gimnázium és egészségügyi szakközépiskola, a jászberényi hűtőgépgyár, valamint a dunakeszi általános' iskola várja a pályakezdő nyelvszakos tanárokat. A természettudományi kar végzős hallgatói közül 22-en társadalmi ösztöndíjasok. Rajtuk kívül az eddigi viszszajelzések szerint mindöszsze 80-an pályáztak eredményesen. 104-en továbbra is próbálkoznak. Az egyes szakokon a sikeres pályázók aránya a május végéig kialakult helyzetet jellemzi. Matematika—fizika szakos 74 százalékban, matematikaföldrajz szakon 55 százalékban sikerült a központilag meghirdetett állásokba elhelyezkedni. A földrajz—idegen nyelv szakos hallgatók 48 százaléka, a kémia—fizika szakosok 48 százaléka, a biológia—kémia szakos utolsó évesek 71 százaléka talált májusban munkahelyet. A programtervező matematikus hallgatók 32 százaléka, a fizikus hallgatók 62 százaléka, a biológus hallgatók 29 százaléka jelentette be. hogy kedvező választ kapott a pályázatára. Május végéig 40 százalékban fogadták el a vegyész és 45 százalékban a főiskolai végzettséget biztosító programozó matematikus szakon végző hallgatók jelentkezéseit. Érdekes változatosságot mutat az elhelyezkedés a tanári szakoknál. A végzetteknek csak egy része megy tanítani az iskolákba, még kisebb azoknak a létszáma, akik gimnáziumban kaptak állást. Ha átmenetileg Is, de elég sokan vállalkoznak a nevelőtanári pályára. Az elkövetkező hetekre javul az elhelyezkedők aránya és remélhetőleg minden friss diplomával rendelkező fiatal megfelelő munkalehetőséget talál. HAZA.SSAG I. kerület Síelted: Horváth Ferenc ée Kocsis Lídia, Kueska Józsel es Kis Katalin, Jankó László József es Kocsis Erzsébet, Eperjest János és Börcsök Julianna., dr. Dombi György és Rakonczai Gabriella Eva, Mára István András és Farkas Katalin. Bartók Tibor ée Debreczent lkliko, Börcsök József György cs Kószó Mária. Burunikai Zsolt es Horváth Ilona, Makra Géza es Szab" trón, Horváth Péter Béla és Modok Erzsébet Katalin, Hegedűs Antal Zoltán és Jármai Eva, Szendrei Mihály és Erős Róza, Hotaa György és Kovács Etelka. Oravetz István és Kovács Eva házasságot kötöttek. n. kerület Szegedi Menyhárt Miklós Imre es Molnár Katalin Ágnes, Bende Imre és Bányász Irén. Vlncze József es Illés Ilona. Balázs Ferenc és Horváth Erzsébet Julianna, Kószó Ferenc és Kopasz Etelka Erzsébet, Kovács Ferenc es Avramutcz Margit Magdolna, Margit Ferenc és Hégert Zsuzsanna Katalin, Balázs Zoltán és Gábor Edit házasságot kötöttek. ül. kerület gnged-Doroesma: Csányt János Józset és Márta Maria házasságot kötöttek. ' SZÜLETÉS I. kerület Szeged: Rácz Ferencnek és Pintér Eva Máriának Mónika, tbraháni Istvánnak és Nagy Erzsébetnek Szilvia. Tarjányi Istvánnak és Kotormán Katalinnak István. Juhász Józsefnek és Tóth Borbálának Judit. Pikó Lászlónak és szűcs Juliannának Zsolt, Hácz Kálmánnak és Tóth Irénnek Adrienn, Szűcs Sándornak és Rutai Da«m.arnak Sándor. Gárgyán Mihálynak és Berta Erzsébet Etelkának Zsuzsanna, Németh Lászlónak és Mizsel I'rzsébel Máriának Gábor, Szekeres Miklós Istvánnak és HuIcsch Helgának Kata, Ratfal Gábor Ferencnek és Pusztai Rozáliának Atilla. Tanács Ferencnek és niés-Németh Katalinnak Zoltán, Kovács Istvánnak és Kádár-Németh Magdolnának László, Srirákt Imrének és Balla Erzsébet Etelkának Róbert Imre. Móroez Sándornak és Salamon Katalinnak Sándor. Márlon Lászlónak és Kállai Juliannának Odett. ördög Jánosnak és Vlncze Ilonának Katalin Ilona. Póplty Ferencnek és Fodor Klárának Tímea Klára. Btrlnyl Istvánnak és Horváth Erikának Réka. Csókási Imre Rudolfnak és Makra Editnek Krisztián, Ba1or Józsefnek és Kecskeméti Erzsébetnek József. Kormos Ferencnek és Dér Juliannának Gábor Tamás, Fogarasl István T'rrenenek és Pálvölgyt Mártának Márts Ágota. Gyuris Istvánnak és Kálmán Honának Norbert, Hajmássy Zsigmondnak és Horváth Máriának Hella. Hettvkőrl Andrásnak és Horváth Máriának András. Makra Péternek es Forral Gabriellának Péter, Frányó Antalnak és Rebök Matild Ilonának Ágnes. Pallagt Ferencnek és Váradl Györgyinek Róbert, Szilárd Andrásnak és Kocsis Ágnes Rozáliának András. Dézsi Mihálynak és Érchegyi Erzsébetnek Róbert, Fekete Jánosnak és Vldács Mária Magdolnának Edit Mária. Szívért Mártonnak és Kapás Máriának Márton. Kertal János Bélának és Lengyel Henriettének Klaudia Henrietta. Tólh Attila Tibornak és Elek Katalinnak ZaóíU. Dongó Dénjs Istvánnak és Acs Katalinnak Diána, Veres Ferencnek és Horváth Terézia Erzsébetnek Terézia, Családi! események Tóth Istvánnak és Szabó Ibolyának ibolya Angéla, Buder Lászlónak es Koncsek Erzsébetnek László Andor, Oltványi Istvánnak és Tanács Julianna Erzsébetnek István, Bagi József Imrének és Bán Ibolyának Erika, Oláh Sándor Imrének és Benkö Rozáliának Bernadett, Litval Pálnak és Szombati Teréziának Dóra Melinda, Lakos András Jánosnak és Lukács Máriának Róbert, Petrós Pál Ernőnek és Krasznai Gabriellának Péter Pál. Pikó Lászlónak és Józó Eva Rozáliának László, Bánóczi Józsefnek' és Márton Annának Anikó Rita, ördög h Mátyásnak és dr. Marótl Erzsébetnek Gábor, Pálfalvt Zsoltnak és Szekszárdi Mária Teréziának Csanád. Pálfalvi Zsolnák és Szekszárdi Mária Teréziának Eszter Csenge nevű gyermekük született. III. kerület Szeged: Bársony Istvánnak és Boldizsár Annának László Imre, Körösi Péter Bélának és Vízi Máriának Andrea, dr. Bukl Tibornak és Bővíz Erzsébetnek Tibor, Haumann Jánosnak és Pónyai Eva Zsuzsannának Péter. Komáromi Józsefnek és Mtgh Gizellának Edit, Fodor Józsefnek és Vass Margitnak Roland, Móró Gábor Istvánnak és Kotroczó Arankának Viktor Gábor, Csillag Istvánnak és Gémes Máriának Brigitta, Szabó Istvánnak és Papp Editnek Anita nevü gyermekük született. HALALOZAS I. kerület Szeged: Batkl Istvánné Józsa Ilona, Török János, Lajos Györgyné Lajos Terézia, Terhes Antalné Szelei Anna. Mison Adolf, Csonka Mlhályné Aron Erzsébet. Stefanovics Gáspár, Beznóczkl József, Márki Józseíné Recski Etelka, Kovács Pál, Borbola Istvánné Szűcs Margit, lloval István, Józsa Mihály, Kondor Gyula. Kiss Mihály, Zelel Antal, Jenovat Ferenc. Kovács Istvánné Búza Margit, Tóth Imréné Bodó Rozália. Bus Mlhályné Kecskeméti Ilona, Adóba Pálné Németh Veroaiita, Nagy Ferencné Kalmár Veronika, dr. Tölcséry Lászlóné dr. Simon Ilona meghalt. II. kerület Szeged: Nagy Mihály Ferencné Petró Erzsébet, Balog István. Szabó Istvánné Gémes Julianna, Berta Istvánné Ungi Anna, Darabos Pálné Berényi Zsuzsanna. Gofjár Pálné Kelcs Mária, Tóth Györgyné Terhes Veronika, Fehér Ferenc meghalt. III. kerület Szegedi Privinszky Mlhályné Tóth Margit. Vanatovtcs Lászlóné Jakab Margit, Márl Jánosné Kecskeméti Erzsébet. Tóthpál Imre, Gáti Gyula, Gilicze Jánosné Szemerédt Terézia, Nagy Józsefné Csókási Mária, Galambos Mártonné Kiss Mária, Dancs Lajos, OeskO Antalné Nógrádi Julianna. Szuck József Imre. Miklós Anürásné Blacsl Teréz, Hortyl Sándorné Vékony Erzsébet. Hunyadi József. Jónás Antal Jánosné Jósa Ilona Márta. László Mária, Somogyvári Gyuláné Háromszéki Hona, Farkas Antal meghalt. A kapától az erdőtelepitő gépig Jaroslav Bobek, a brnói Rovnost munkatársa lapunk vendegeként néhány napig Szegeden és környékén nézelődött. Az alábbi cikkét csehszlovák kutatók sikereiről írta. Álltunk az erdő szélén és figyeltük a dolgozókat. Észre sem vettek minket. Az egyik munkája kapcsolódott a másikhoz. Recsegés, a kivágott dőlő fa robaja, gépek zúgása. A tisztás szemünk láttára nőtt. „Néhány évvel ezelőtt — sóhajtott egy erdőmunkás — ilyen gépekről álmodni sem lehetett." Ez a kis szemlélődés vezetett el bennünket ahhoz, hogy közelebbről szemléljük meg az Erdőgazdasági és Vadgazdálkodási Kutató Intézetet a nyugat-prágai kerületben. Az intézetnek egész munkahelye van Strnadyban és a Prága melletti Zbraslavban. ezenkívül három kutatóállomása. Az egyik Opocnaban, az Orlické hory alatt, ahol az erdőtelepítés problémáit kutatják. Uherské Hradisteben ezzel szemben magtermesztéssel és gyors növésű fák nevelésével foglalkoznak, most főleg fűzfával és nyárfával. A Blanenskon levő Krtinyben működő állomást annak vezetőjével, Alois Svenda mérnök kandidátussal látogattunk meg. Ez az erdőgazdálkodás alapvető termelési folyamatainak technikai fejlesztésével foglalkozik. A Krtinyben dolgozó kutatók az állomás létrejötte óta. azaz 27 éve, de főleg az utóbbi években kiemelkedő eredményeket értek el. A kutatóállomás 1969-ben állami kitüntetésben részesült. Itt oldanak meg minden olyan kérdést, amely összefügg a csemeteneveléssel, annak kiültetésével, további fejlődésével. Foglalkoznak az erdei célutak hálózatának kiépítésével és karbantartásával. Az ötödik ötéves terv időszakában 42 százalékkal emelkedett a termelékenység a csehszlovák erdőgazdálkodásban. A sikerekben komoly szerepe van a Krtinyben működő kutatóállomás dolgozóinak is. Az erdőgazdálkodáshoz sikerült több új technológiát és gépet tervezniük, de még mindig sok a megoldásra váró feladat. Ezek közül kettő alapvető. Először: miképpen lehetne kiküszöbölni a nehéz és piszkos munkát a motorfűrészszel dolgozó favágónál. Az a fűrész, amely valamikor segített elvégezni a legnehezebb munkát, ma már kellemetlen munkaeszköz az erdőben. A rázás, a káros kipufogógázok, a nagy zaj, mind negatív hatással van az ember egészségére. A másik probléma az erdősítés. A kutatóállomáson tehát keresték a megoldást arra a kérdésre is: hogyan gépesítsék az eddig kapával, kézzel végzett munkát? Mindkét problémával jelentősen előbbre jutottak. Sikerrel oldották meg például a fenyőfák gallyazásának gépesítését. Ez igen nehéz feladat volt, mert a gallyazás korábban a motorfűrésszel végzett munka 70—75 százalékát jelentette. A kutatóállomáson kifejlesztették az OVP—1 gallyazógép kétfajta típusát. Az egyik teljes hosszában gallyazza a törzseket, a másik is gallyaz, de kétméterenként vágja is a törzseket. A kutatóállomás ilyen irányú tevékenysége a KGST nemzetközi programjának a szerves része. Sikerült kifejleszteni egy nagy teljesítményű ültetőgépet is. Már az idén sorozatban gyártják és szállítják az üzemeltetőknek. Segítségével naponta egy hektárt lehet erdősíteni. Az a cél, hogy az összes új gépet minél előbb munkába tudják állítani, s kevesebb ilyen gépet kelljen importálni. A kutatóállomás alkalmazottai tagjai a komplex racionalizációs brigádoknak egész Csehország területén,és segítenek az új ismeretek átadásában, amelyek a gazdaságos üzemeltetéshez elengedhetetlenül szükségesek A kutatás és a gyakorlat szoros kapcsalata nélkül nehezebb és eredménytelenebb lenne a munka. A régészet r • UJ A régészek az elmúlt évben számos értékes leletre bukkantak, amelyek az ország történelméhez, kultúrájához, művészetéhez nyújtanak adalékokat a történelem előtti, az antik és a középkori időkből. Kora-kőkorszaki települések nyomára bukkantak a Szófia megyei Csavdar köz. ségben, a paleolitikum maradványaira Muszaljevo faluban. Rézkorbeli települések nyomait fedezték fel a Tolbuhin megyei Durankulak mellett. Pazardzsik megye több falujában bronzkorszakbeli sírdombokra, településnyomokra leltek. A kőkorszakbeli leletek bizonyítják, hogy ebben a korban Bulgária tájai már lakottak voltak. A leletek Kelet- és Közép-Európa történelme szempontjából is nagy jelentőségűek. Ezért a kutatásokat bolgár és szovjet régészekből alakult munkacsoportok tovább folytatják. A feltárt -települések mutatják, hogy ezen a vidéken az anyagi és a szellemi kultúra az Időszámításunk utáni első századokban fejlett volt. Ismerték mér a növénytermesztést és az állattenyésztést. Durankulak faluban találták meg az ez idő szerint legrégebbi európai kőépítmény t. A bronzkorbeli leletek egyébként a trákok etnikai eredetének a megállapításához is segítséget nyújtanak. Hasonlóan jelentős eredményeket hoztak a Neszebar város környékén folytatott vízalatti kutatások. 33 köhorgonyt találtak itt, erőditményfalaknak a maradványait. Sikerült felfedezniök római városok helyét, városszerkezetét. Római korból származó kariatidákat első ízben sikerült Bulgáriában kiásni. Ezek az időszámítás utáni II. évszázadból valók. Ugyanitt bukkantak rá Dianának és Apollónak szentelt áldozati lapokra, feliratokra. Megtalálták a nikopoliszí piactér íagora) építési tervét is. A kisázsiai görög városterek e szerint a minta szerint épültek. A koraközépkori települések újabb adatokat nyűjta- ' nak az ősbolgár lakosság anyagi kultúrájáról, Duna menti megtelepülésük első éveiből. A régészeti leletek segítik a bolgár nép etnikai eredetének a felderítését is. A szófiai régészeti múzeumban állították kl a régészek által konzervált egykori temetkezési helyet, amely a Rumén megyei Kjulevcsa 25 ősbolgár harcosának a tetemét rejtette. (BUDAPRESS— SZOFIAPRESS) Gémes Eszter: Mindig 48. Beértünk jő Idejében Kistelekre, megkérdeztem. hol van a menhely. Megmondták, odamentünk. Sándort mindig fognom kellett, de erősen ám, mert sohasem tudtam, mi után szalad el. Nem volt a menhely kapuja nyitva, 'megzörgettem az ablakot, kinyílik, egy álmos hang kiszólt c-gv kis nyíláson: — Mit akar? — Akkora nyíláson nem értjük meg egymást! Kicsit kijjebb nyitotta. — Kérem, ezt a gyermeket elhoztam, mert agyonkínozzák. — Maga meg ki akarja vinni? Ismerem már az ilyen jóakarókat! Mi köze volt magának elhozni? Mért nem jelentette fel? — Azért hoztam el, mert a gyerek még az este eljött, azt mondta öngyilkos lesz, de előbb bosszút áll. Kerülni akartam a többi bajt Kijött, a kaput kizárta, a gyereket beengedte, nekem azt mondta: — Elmehet! A szomszéd azt mondta, ha kiszoríthat, és nem látja senki, agyontapostat a lovakkal. Mondom az uramnak, azt mondja: — Kell neked! Igazlátó! Egyszer jöttem Központra, vágtában jött, jó lovai voltak, megismertem, senki nem volt az úton. Fölmértem a helyzetet, én hiába futok a földek közé, a jó lovakkal utolér. Közelben volt egy híd. oda felmentem, a partjára, a folyón keresztül úgysem tud átjönni, a lovakat meg nem hagyhatja ott. Odaért a hídhoz: — Gyere a kocsira, menyecske! Ne gyalogolj, ha nem muszáj! — Nem mék a kend kocsijára! — Minek gyalogolsz, ha nem muszáj? — Passzióból! — felem. Megpillantottam, hogy nyúl az ostorért, biz' én megugrottam a folyóparton. Aztán elbeszélte, hogy elbánt volna velem, csak felmentem volna a kocsira. Ügy 1946 táján beszéltem a második feleségével (ez nem ismerte a cigány fiút). Mondta, hogy egy policer-forma fegyveres ember sűrűn jár oda. Ha a tyúkólban szalma, vagy tyúkpiszok volt, akkor már elverte. Ha az udvaron szalmaszálak voltak, akkor már elverte. Mindig verte az öreget. Már csak úgy remegett, ha jött ez a policer. Egyszer mondta is, hogy ö Sándornak nézi. Meghalt már ez a szomszéd, nyugodjék. A kocsival a legöregebb fiú -járt, Jóska, aki velünk együtt nősült. A tanyában a kocsisság kitüntetés volt, meg a jó lovakhoz kar kellett ám! A kocsira ülésnek hagyományos története volt. Ha az anyósom ott volt, a karos ülésbe ő ült, a kocsis mellett, ha ott Is volt a felesége, az kis széken, hátul ült az áruk közt. Ha az öregebbik menyecske volt ott, az ült elől. Ha parádésan mentek valahová, akkor meg a hátsó karos ülésbe ült az anyós, az öregebb menyecskével, akkor elöl ülhetett a férje mellé a feleség. Ha még többen is mentek, a kapcsos ülés fe! volt akasztva a derékba, azon ültek. A hátsó ülésben ügy ültek BZ asszonyok, öt vagy hat, színes pamutokkal kivarrt, nagy, nyelves alsókat felfogva maguk köré rakták. Csak D. M. C.-pamuttal slingeltek, mert az úgy fénylett vasalás után, mint a selyem. Ügy eligazították maguk körül, hogy minden szín pamut látsszon, tühdérien szép volt. Ami alul maradt, azt ciccruhának hívták, úgy nézett ki, mint egy hatalmas dália. A selyem puffos ujjú, amely csuklóig ért, blúz. A sok színkövű. vastag arany gyűrűk, minden ujjra rakva. A gyöngyös főkötő, a kontyra húzva, selyem kendő a fejen, medália, végül a nagy virágos, hosszú rojtos selyemkendő, vállon keresztül, derékon megkötve. Tüneményesen szépen, pazarul fel tudtak akkor a parasztasszonyok öltözni. Bizony, mindenki meglátta, kinek az asszonya van legszebben öltözve. Egyszer az történt, hogy anyósom, Jóska meg a felesége mentek a piacra. Jól meg volt a kocsi rakva áruval, az áru közé volt téve egy kis szék, erre kellett volna ülni Etelnejt. Mikor Jóska felült, Etel felbiggyeszkedett mellé. — Etel, te hátul ülsz, a kisszéken! Ha nem tunnád! — Minek gyün kend el? El tudja a Meségöm anni a portékát! — mondja Jóska. — Azé mék, mer máskor is el tudta adni a portékát. mégis üres potyészt (buksza) hozott haza. — Etel, nem értötted, mit mondott anyád? — Nagyon is értöttem! De az uram mellett a helyem! Anyósom hátul ült, a kis széken. Estefelé hazaérnek, apósom is Jön a kocsi elé. — öreg úr! Retúrt váltottam a kisszékre, odavissza. (Folytatjuk.) »