Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-27 / 149. szám

4 Kedd, 1978. júnins 27. Járművek tilosban Várják a tulajdonost — Fizet a tettes A viharvert Gogomobiltól, a Volswagentől, a Skodától az új Volvóig, Mercedesig sokféle kocsi található Bu­dapesten, • Kóér utcai tá­rolóban: mr. autómentő szol­gálatnál több mint száz gép­kocsi várja gazdáját. Napok, hetek, hónapok óta. De nem mindegyik jármű vesztegel itt ennyi ideig. Egyiket, má­sikat alighogy lerakják a mentőautóról, már viszi is a tulajdonos, aki többnyire megfogadja: soha többé nem parkol tilosban. Mások azon­ban csendesen szentségeinek, sőt akadnak, Akik elégté­telt (!?) kérnek: „Milyen ön­kényeskedés ez?", „Majd megmutatom", s úgy hangos­kodnak, mintha nem tudnák: , a rendőrség intézkedésére szállítják el a forgalmat aka­dályozó gépkocsikat. — Éjjel-nappal ügyeletet tartunk — mondta Petrenka Zoltán, a Fővárosi Szállítási Vállalat 1. sz. üzemegységé­nek vezetője. — Egy órán belül a főváros legtávolabbi részéből is elszállítjuk az út­ban levő gépkocsikat Daru­val emeljük a mentőautóra. A szállítási költséget — 200— 300 forintot — természetesen a szabálysértő fizeti. Nincs kivétel, bárki járművét ki­emeljük, ha az rossz helyen áll. A szabály az szabály a zsúfolt belvárosban csakúgy, mint a peremkerületekben. Az építkezések, útépítések miatt megszűkült utcákban, útszakaszokon, terelőutakon ajánlatos a fegyelem. A köz, de az egyén érdekében is. Ennek ellenére némelyek nem látják vagy nem akar­ják látni a tiltó jelzést, fü­tyülnek a szabályokra. Mint például az OH 73—02 rend­számú motorkerékpár tulaj­donosa, aki dacból „csak azért sem" jelentkezik a XI. kerületi Zsombolya utcából elszállított járművéért. Az ő zsebe bánja: múlt év novem­ber 26-tól ez ideig 2244 forint — szállítási és tárolási díj — terheli a számláját. A CG 63—30 rendszámú Gogomobilt tavaly májusban, a CA 11—49 rendszámú Skoda Octaviat ez év elején szállították a táro­lóba. A tulajdonost értesítő levelek visszaérkeztek: a címzett ismeretlen. Ki kivel dacol vajon? Avagy a tulaj­donos így akar megszabadul­ni járművétől? — Erre is számos példa van — mondja az egység­vezető. — Az üzemképtelen járműveket számosan az ut­cán, közúton „felejtik", hogy ne bajlódjanak a szállítással. A rend őrei ezek eltávolítá­sáról intézkednek és értesí­tik a tulajdonost, ha az el­hagyott kocsin van szám­tábla. Egy Fiat Topolfno mái háromszor került a tárolóba. A tulaj — egy idős hölgy — mindig kiváltja a kocsit, hogy néhány hónap múlva újra elhagyja. A sorsára hagyott kocsik zömén azonban nincs rendszám. Ezeket, ha a tu­lajdonos nem vetkőztette pő­rére. megfosztják a prédára lesők. Az utat, utcát éktelenítő, a forgalmat akadályozó ko­csikat, kocsimaradványokat a csillaghegyi roncstelepre viszik, ahol — akárcsak a ta­lált tárgyakat — egy évig őrzik, majd ócskavasként ér­tékesítik. Hátha mégis igényt tart valaki a kocsijára. Elő­fordult már ilyen is. Élelmiszerek, táplálkozás Minisztériumi szakintézet munkájáról • HÁZASSÁG I. krrlllrt Szeged: Slmonek Gyula és Gombot R<YZM, dr. Hajdú Imre én Hegedűs Margit, KAdl SAndor ós Arany Etelka. Goda látván Károly és Pap Zsuzsanna Etel­ka, Tóth István én Snjt<w Piros­ka Éva, Molnár Lajos Gyula éa Jakoblnin Mária, Váradi Antal és Kolonjos Anna Katalin. Egyed István Károly és Márki Erzsébet Etelka. Halász Mátyás és Szur­mal Erzsébet, Kocsis Ferenc é* Uabarczt Magdolna, Tóth Sándor és Kárpáti Ani kó Hona, Fél hó l őre éa Ordogh Mária. Fleisz •Tdnos Péter éa Kolozsvári Er­esedet, Bozóté András és Kias Edit házasságot kötöttek. n. kerület Szeged: Kórász Lajos és Kál­mán Margit. Wagner József és Szalma Erika Gizella, Varga Fe­renc éa Beloval Gyöngyi. Dénesi Sándor és Perecz Julianna, La­katos Géza és BIenlek Juliánná házasságot kötöttek. SZÜLETÉS I. kerület Szeged: Gáspár Istvánnak és Végh Ilonának Viktor Imre. Soós latvannak és flzékeal Mar­gitnak Anita. Vass Sándornak és Galambos Évának Sándor, Varga ' Miklós Gyulának e.s ágó Erzsé­betnek György Miklós. Márton Miklósnak es Szabó Irénnek Szilvia, György Amál Miklósnak •lm VAneki Etelkának Antal. Bal­lá Ferencnek és Temesvári Ilo­nának Ferenc Richárd. Mada­rász Antalnak és Farkas Sarol­tának Zoltán László. Nagy László Ákosnak és Tóbiás Kata­linnak Katalin. Szabó Balázsnak es Bozsák Etelkának Balázs, Márki Szilveszternek és Dia Ka­ta Unnak Zsolt. Horváth Zoltán Istvánnak és Martus Erzsébetnek Mónika. Mink Mátyásnak éa Sólymos! Mária Agncsnok Ágnes Mária. Fábián Pál Sándornak és Palatínus Máriának Szabolcs. Korom Mihálynak és Ormándi Annának Mihály. Szűcs Tibor­nak ét Ballá Piroskának Tibor Zoltán, Szász Ferencnek és Tóth Máriának Péter. Nagy István Györgynek és Szűcs Gizella Ilo­nának Szabolcs István. Gulyás Györgynek és Kis Katalinnak Orsolya Tímea. Molnár Pálnak és Kiss Marianna Erzsébetnek Attila. Mihályt Árpád Miklósnak és Bagó Gizella Évának Csaba Árpád. Vlszmeg Ferencnek és Juhász Veronikának Márta Ju­dit, Balogh Józsefnek és Kádár Honának József. Zslkó György­nek és Caányl Margitnak György. Cslllac Istvánnak és Sánta Zsuzsannának Zoltán, Ba­kos Istvánnak és Nagy Veroni­kának Mónika. Pocsai Istvánnak és Kocsis Máriának Zsolt, Né­meth Antalnak és Szekeres Ibo­lyának Zsuzsanna Szilvia, Papp Antalnak és Abrahárn-Fürús Irénnek Mónika, Barna István­nak és NagylUés Eszternek Ma­riann. Kovács Lászlónak és Do­mokos Irénnek Gábor, Gál Ist­vánnak és Csűri Ildikó Etelká­nak Csaba. Paplógó Antalnak és Hódi Franciskának AJitnl Zoltán, Mészáros Péternek és Fodor Hona Erzsébetnek Gabriella Ho­na. Berike Gábornak és Kiss Máriának Anna. jakucska And­rás Istvánnak és Sajtos Gizellá­nak Szilvia. Makra illés Pálnak és Tanács Erzsébet Piroskának Attila. Makra Imrének és Almás­sy Andrea Erzsébetnek Andrea, Kiss Imre Miklósnak és Tarjá­nyi Adriennének Kornéllá Györ­gyi. Varga Józsefnek és Makra Jolánnak Katalin. Kuk József­nek és Bakai Máriának Arnold. Miklós Ferencnek és fark 5 <11 Honának Mária. Tóth Zoltán Já­nosnak és Tűri Katalin Piroská­nak Eszter Katalin, Rá ez István Lászlónak és Ludányi Katalin­nak Andrea. Lengyel Istvánnak és NMV Honának Bernadett KOtlár Miklós Józsefnek és UI­bert Erzsébetnek Mónika Szilvia. Sötét Józsefnek és Dék.ány An­nának Endre. Ugri Mihálynak éa Dékány Rozáliának Ágnes, Családi események Rzdcs Károly Istvánnak és Volu Éva Katalinnak Alexandra Kata­lin. Filep Miklós Lajosnak és Rajczl Éva Máriának Balázs Pál, Fülöp Ferencnek és Borza Katalinnak Katalin. Döme István Kálmánnak és Blacsl Ilonának Zoltán, Ray Péter Sándornak és Vászln Mária Cecíliának Péter, Túri Józsefnek és Orosz Erzsé­betnek József. Szűcs Gábor Má­tyásnak és Király Margitnak Anett, Hegedűs Józsefnek és Hegedűs Mária Annának Éva, Márkus Mihálynak és Túrt Er­zsébetnek Tamás Ferenc, Seru­cza Józsefnek és Bodó Katalin Évának Hermina, Körmendi La­josnak és Molnár Zsuzsannának Zoltán, Terhes Istvánnak és Berta Piroskának István Gábor. JÓJárt Györgynek és Uhrin Ág­nesnek Ágnes, Hódi Istvánnak és Rácz Zsuzsannának Attila Péter. Tasi Lászlónak és Fehér Mária Sárának László, Bakonyi Gézának és Ficzkó Ildikónak Veronika nevű gyermekük szü­letett. Hl. kerület Szeged: Sípos Györgynek és Féleki Mj«rgttnak Gábor György, Biiky Kálmán Lászlónak és Da­rázs Ágnes Margitnak Márk László, Kovács Mihálynak és Kovács Julianna Máriának Szil­veszter. Németh István Gézának és Lipcsei Irénnek Beatrix, Vér Istvánnak és Borcsök Julianná­nak Csabs, Gonda István János­nak és vedrédl Máriának Csaba .Tános, Katona Sándor Ferencnek és Varga Erzsébetnek Sándor, Czékmám Imrének és Bodré Má­riának Imire, Nyári Sándor Jó­zsefnek és Hegedűs Katalinnak Róbert Zsolt, dr. Várhelyi István Lajosnak és Szabó Editnek Krisztina, Moldvai Ferenc Jó­zsefnek és Jeremiás Margitnak Melinda Margit. Nagy Gyulának és Halál Gyöngyinek Ferenc nevű gyermekük született. HALAI.OZA8 L kerület Szeged: Aradi Antal, Tarkó Károly né Kovács Hona, Szabó Jánosné Vaszkó Magdolna, Bo­dor János. Sipos Pál. Puskás János, .Tójárt Sándor János, Csá­nyi .TózseCné Katona Julianna, Nóvák Ferencné Lénárt Rózsa, Kovács Vilma. Sutus József, Forkas-Csairnengó Erzsébet, Pász­tor Ferenc, Rácz Sándor meg­halt. Szórcg: Sebők Petemé Kiss Etel, Kenderest Antal, Nyári An­talné Kálmán Piroska meghált. II. kerület Szeged: Papp János, Tőrök Imrené Kondás?. Anna. Erdélyi KArolyné Kleinsotzer Anna, Ta­kács Jenöné Vásárhelyi Zsu­zsanna. Vas Antal Ferencné Ka­ra Mária, Kovács Jánosné Nyámcz Erzsébet, Pap László meghalt. XII. kerület Szeged: Horváth János. Lflcz! Viktória, Bodó Andráané Butlás Julianna. Kocsis István, Sándor Ignác Vince, Acs Zoltánné Rácz Mária, Szúnyog Mrihályne Nagy Viktória, Spécz. Gyula, MAtyus .Tozietné Gebei Erzsébet. Kelerv­czér Tódor. Révész István, Jó­járt Sc.llvc8z.ter, Tanács Istvánné Császár Julianna, Csányt And­rás, K'rály János, Patyt Lésztó­né Pódolskl Ilona. Szanka And­rásné Terbe Margit. Liszetkámm Györgyné Papp Jolán, Simon János meghált. Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Inté­zet — az Egészségügyi Mi­nisztérium szakintézete — az élelmiszerek előállításának, forgalmazásának, valamint a táplálkozásnak gyakorlati és élettani szerepét vizsgálja és rendszeresen ellenőrzi: az Országos Közegészségügyi In­tézettel, a Munkaegészségügyi Intézettel és a Sugárbiológiai Intézettel együtt a közegész­ségügy országos ellenőrzését és irányítását valósítják meg. Az intézet munkájáról dr. No­votny Tibor osztályvezetővel beszélgettünk. — Az ellenőrzés országos hálózatát a közegészségügyi és járványügyi állomások láncolata jelenti. Intézetünk ezeknek az állomásoknak a szakmai felügyeletén keresz­tül gyakorol hatást az egész élelmiszer-ellátásra és a köz­étkeztetésre. Négy laborató­riumi főosztályunk van: az élelmiszer-kémiai, a bakteri­ológiai, az élet- és kórtani, valamint a kémiai és toxiko­lógiai főosztály, önálló osz­tályként működik az intézet­ben a néptáplálkozási és a szervezésmódszertani osztály. Valamennyinek az a dolga, hogy önálló kutatási és más feladatai mellett a saját szemszögéből is vizsgálja, összesítse a KÖJÁL-ok ellen­őrzése során összegyűjtött ta­pasztalatokat. A konzekven­ciák levonása alkalmat ad például új jogszabályok ki­dolgozására ugyanúgy, mint egy-egy élelmiszer gyártásá­nak megtiltására, vagy éppen a gyártástechnológia megvál­toztatására. — Csak javaslattevő, vágy hatósági jogköre is van az intézetnek? — Van hatóság^ jogkörünk, az importból származó élel­miszerekre. Mielőtt bármi­lyen importból származó kon­zerv, vagy gyümölcs forga­lomba kerülne, minta alapján el kell döntenünk, megfelel-e a hazai közegészségügyi kö­vetelményeknek, „a táplálko­zási kívánalmaknak". Nem tartalmaz-e például olyan anyagot a megengedettnél nagyobb mennyiségben, amely felhalmozódva a szer­vezetben betegséget okoz. Az importból származó élelmi­szerek mikrobiológiai, toxi­kológiai vizsgálati eredmé­nyei alapján döntünk, illetve javaslatot teszünk a behoza­tali engedély megadására, il­letve a behozatal megtiltá­ssá ra. — Volt már példa az utób­bira? — Természetesen, csak er­ről a nagyközönség nem min­dig szerez tudomást, mert ilyen élelmiszerek, gyümöl­csök, konzervek nem is ke­rülhetnek forgalomba. Ami forgalomba kerül, például az albán és a román halkonzer­vek, a bolgár befőttek, a svéd bébiételek, mind-mind átes­tek az ellenőrzésen. Előfor­dult az is, hogy már forga­lomban levő konzervek be­vonását szorgalmaztuk, mert a szúrópróbaszerű vizsgálat során kiderült, hogy a meg­engedettnél nagyobb a fém­tartalmuk. — Milyen önálló kutatáso­kat végez az intézet? — Foglalkozunk az egész­séges táplálkozással ugyan­úgy, mint a mérgezésekkel és a néptáplálkozás általános kérdéseivel. Ez utóbbi nem is kutatási terület a szó szoros értelmében, inkább felmérő jellegű vizsgálódás. Arra va­gyunk kíváncsiak: egy-egy rétegnek, csoportnak milye­nek a táplálkozási szokásai, miből, mit és mennyit fo­gyasztanak. Ennek milyen hatása van, izomzatára, emésztőrendszerére, vérképző apparátusára. És mivel a szé­les körű propaganda ellenére sem tudunk közvetlenül hat­ni a lakosságra, egy-egy ilyen vizsgálat eredményét csak a közétkeztetésen keresztül tud­juk érvényre juttatni. A kö­zelmúltban például vizsgál­tuk, hogy a szervezetbe mennyi mosogatópor kerül. Nagyon sok jut ugyanis a szervezetbe még gondos öblí­tés után ís az evőeszközökről és a tányérokról. Az állatkí­sérletek során azt a határér­téket kerestük, amely még tűrhetőnek számít az emberi szervezet számára. — Évekig vitatkoztak azon. milyen műanyagokba lehet az élelmiszereket csomagol­ni. A végső döntésben az Élelmezés, és Táplálkozás­tudományi Intézetnek is sze­repe volt. — A mi vizsgálataink be­bizonyították, hogy az alko­hol egyes műanyagoktól az emberi szervezetre káros ha_ tású vegyületeket old ki. Ezért tiltották meg például a pálinkásüvegek műanyag­dugós zárását. Ezek az anyagok persze egy másik élelmiszer csomagolására megfelelők. A szelektálásban volt tulajdonképpen szere pünk és van ma is. Az évek során ez a „szerep" azért lesz fontosabb, mert mind több élelmiszert csomagol­nak, illetve forgalmaznak műanyagban, vagy műanyag­gal együtt. Minden élelme­zési célra felhasznált mű­anyag, vagy élelmiszer cso­magolására használt mű­anyag — legyen akár hazai vagy külföldi — csak az in­tézet vizsgálati eredménye után kerülhet felhasználásra. — A vállalatok szívesen fo­gadják az Önök működését, vagy szükséges rossznak te­kintik munkájukat? — Azt hiszem, éppen a szakmai megbízhatóságunk miatt elfogadnak bennünket és minden vizsgálatunkat. Persze ma már az sem mel­lékes egyetlen vállalat szem­pontjából sem, hogy export­ra szánt termékét hogyan fogadják idegen országok piacain. A környezetvédelmi ártalmak növekedése miatt szerte a világon nagy gondot fordítanak arra, hogy az élei. miszerek előállítása és for­galmazása közben minél ke­vesebb, az egészségre káros anyag kerüljön a gyártmá­nyokba. Ha ez az érték a megengedettnél nagyobb, máshol sem adnak zöld utat az ilyen áruknak. Azt hisz­szük, ezek ismeretében nem is kell külön hangsúlyozni az intézet fontosságát. Nyugod­tan mondhatjuk: magától értetődő. Csillag Sándor Növénynemesités A szója, a borsó, a napra­forgó és a repce felhaszná­lósa napjainkban mind na­gyobb szerepet kap az em­beri táplálkozásban és az állati takarmányozásban. Az alapkutatáson és az agro­technikai kísérleteken kívül e növények nemesítése al­kotja a gerincét annak a munkának, amit az ireg­szemcsei Takarmánytermesz­tési Kutatóintézetben végez­nek. Gérres Eszter: Mindig magam 60. Koszt nagyon jó volt, megmondták, semmitől el nem kell húzni a belevalót. Ha egy skatulya gyufát leadtak a konyhára, azt azonban meg­mondták, meddig kell neki tartani. Ha egy ta­nyiszli kiürült a konyhán, azt be kellett adni a boltba, mert abba még mértek. Ha sima papír szabadult valahonnan, azt a zsírszódás hordó mellé kellett tenni. A zsírszóda ott volt a kony­ha melletti kamrába. Ha kellett a boltban va­lamennyi, lekiáltottak: Esztike, fél kiló, vagy egy kiló. Olyan jártasságom lett benne, hogy sok­szor hajszál pontosan eltaláltam. Egyszer a téns­úr kutakodott a kamrában. Azt mondja Rózsika: — Maga után kutat! Azt hiszi, valami mérle­ge van, hogy a zsírszódát olyan pontosan tudja felhozni. Attól kezdve nem tudtam olyan pontosan fel­vinni, mint azelőtt, ösztönszerűen ment, most meg már nagyon akartam a pontosságot. A só­mérés nagyon utálatos volt, belevette a sópor a ruhába magát, egész nap nylhelőztem. Aztán rá­jöttem, hogy azt egy olyan ruhában mértem, amit nappal nem hordtam. Ha nem volt kimérés, akkor foltoznom kellett, géoen. Soha templomba el nem engedtek, pedig minrlen vasárnao volt mise az iskolánál. Az is­kolakapu a ml kapunkra nyílott Ha este elen­gedtek a testvéremékhez, akkor ott is aludtam, de annyi kézimunkát gomblyukkötést adtak, hogy éjfélfelére lett készen. Mikor helyre álltam, 20 pengőben egyeztünk meg. Jó bér volt az akkor. Négy éjjel egy hu­nyást sem bírtam aludni, csak utóbb már. Agyon­gyötört a munka. Ha akkor kijön értem Bandi, úgy elmentem volna, hogy hátra sem nézek. — Uram Isten! Hát ilyen ez a szolgálat? Szegény anyám! Árva lány volt, korán elhalt az anyja, már tízéves korában elszegődtette az apja. Nyolcan voltak testvérek. Sokszor elbeszél­te, hogy hordta a gazdájával rudas fán a zöld tányérícaszárat. A gazda a maga erejéhez rakta a terhet, arra nem gondolt, hogy tízéves lány a cimborája. Ahogy fogta a rudas fát, kifordult a kezéből. Akkor megverte a gazdája. A marhák elől nem tudta másképp kiszedni az íziket, fel­ugrott a jászolba, úgy hányta ki. A marhák meg nyomkodták a falhoz, megdöfölték. De akkor a saját gyermekével Is így bánt mindenki. Nem volt ez akkor sem föltűnő, sem megszólás. Anyám azt üzente, látni se akar! Elmúlott egy hónap, megkaptam a 20 pengőt. Akkor már el­felejtettem a szenvedést, bemgntem Kistelekre, egy fogorvoshoz, megegyeztem vele 68 forintba, rendbe hozattam a fogaim, egy arany koronás is volt köztük, meg tömés. Utána hónapokig bérem ment oda, míg le nem telt. Megjegyzem, ajándé­kot sokat kaptam a gazdaasszonyomtól. Pünkösd szombatján látogatott meg az uram, meg anyó­som, nem is haragudtak rám. Kocsival voltak, hívtak Szentkútra. de nem engedtek el. Amikor letelt a fogam csináltatása, ott, náluk a boltban, vásároltam zománcos edényeket, befőttesüvegeket, zománcos tepsit, gyúródeszkát, ruhaneműt, mert ruhát is árultak. Vettem két malacot, felében ki­adtam, de sajnos megdöglöttek. Ami kellett egy háztartásba, mindent vettem, még srófos dézsát is, amiben túrót gyúrattam. Azé a nagy szorgalmamé szerettek és értékel­ték a dolgom. Nagv segítség voltam, mert ha Ró­zsika ment vásárolni, a ténsűr berúgott, nem le­hetett semmit rábíznf. A boltot pedig ki kellett nyitni, mert nem messze volt egy konkurrens, Sutkának hívták, és elmentek volna a vásárlók oda. Akkor már mindent el tudtam a boltban In­tézni. Rózsikának a szülei ott laktak mellettük. nagy, hosszú, vagy 40 méteres tanyai ház volt, hosszú istállókkal. Hetven-nyolcvan évesek le­hettek az öregek. Mihály nevű fiuk, idős legény volt velük. Ezeket majdnem egy családnak lehe­tett mondani, ünnepi ebédek, jobb vacsorák, fel­váltva voltak egymásnál. A kártyázás este, né­gyesben ment, ünnep vagy vasárnap. Tudok minden kártyázást, de már akkor utáltam. Ók meg kényszerítettek, hogy menjek negyedik partnernek. Asszonyom beteg volt, bementem hozzá, le­fürdettem, megfésültem, ott maradtam vele be­szélgetni. Úgyannyira, kisütöttük, hogy Gémes János első felesége Kordás Rozál volt, azaz ő apjának testvére volt. Ok is Idevalók voltak, központra, mesélte, hogv ők szegényebb fajta hordó ok voltak, az uráék meg gazdabbak, és nen) akarták őt engedni elvenni. O azt mondta az urának: — Né törőggyék kend vele! Mindön testvérjlt elkerüljük kennek, én űgy dolgozok, én úgy haj­tom a gazdaságba a hasznot. Ügy is lött! Szöge­débe két ház, fő helyekön. Kistelekön nagy ház, sok föld, még most is négy nagy cseléd, kettő feleségös, kanász, libapásztor. Hét gyerököt föl­neveltem, aki akarta, tanulhatott, még orvos fi­am is van, Szentlászlón. Mögtöttem, amit mög­ígértem! Nem győztek már várni otthon, jön Rózsika, 6 azt hitte, hogy a béresasszonyokkal vagyok. — Hát, Esztike? Maga itt van? — Itt, Rózsika. mert csak asszonyom volt ma társtalan, Hidd el. Róza, tűk ott vattok csalá­dos! ú. én mög magam, olyan jó elgondozott, ne­köm is jó esik. ha valaki velem van. — Itthagvom anyám, ha akarja? — Akarom hát! Ott van az almáriumban a biblia, vödd elő, olvass a Jeremiás siralmajibul. Olvastam. — Mög tudod-e magyarázni? — Úgy-a — mondom. Nem is olyan sok idő műlva mondja Rózsika: (Folytatjuk^ j »

Next

/
Oldalképek
Tartalom