Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-22 / 145. szám
2 Csütörtök, 1978. június 22. Az anyag nem vész el de hol van? A perzsavásár álmatag öregurak kártyapartija ahhoz képest, ami napközben egy vállalat anyag- és áruforgalmi osztályán történik. Telefonkoncert — gyárból, kapun kívülről, a városból, s az ország majd minden végéből tárcsázó örökké ideges, mindig sürgető megrendelőktől, szállítóktól, kereskedelmi vállalatok szakembereitől —, szópárbaj ugyanezekkel, a dolgozóknak egymással és az egész világgal, mert most épp anyacsavar, húzórugó, fékpofa, vaslemez, falemez, fúró, metsző, folyami homok (mi minden még!) kellene, hogy menjen a termelés, a munka, legyen az országnak gép, szerszám, híd, autóbusz, szegecs, bekecs, doboz, s mindaz, ami számolta már meg?) indulnak útjukra — reménykedve... * A Kéziszerszámgyár Szegedi Gyáregységének fiatal anyagbeszerzőjével, Szécsi Dezsővel bumlizunk boltról boltra. — Festőknek való védőálarcba szűrőbetét... — Nincs. — Viszontlátásra. — Kézvédő bőrkesztyű ... — Nincs. — Viszontlátásra. — Gépi menetmetsző. i. — Nincs. — Mi van? — Zűr. Ha nem gyártanak, nem árulhatok. — Ha nem rendelnek, nem gyártanak. Örök téma. Kiegészítésül az egyik helyen végtermék- egy hirdetés a napilapokból, ként hagyja el a kaput, másutt meg úgy keresnek, mint alkatrészt, kiegészítő segédanyagot, vagy éop a munkás érdekeit szolgáló védőberendezést. S mert mindefc nincs soha akkor, úgy, anynyi és olyan, amire épp szükség volna, kezdődik a telefonkoncert szerte az országban az anyagosztályokon, s anyagbeszerzők ezrei, tízezrei (hányan vannak, ki miszerint a Magyar Acélárugyár minden méretben és minőségben gyárt megrendelésre különböző típusú rugókat. A Kéziszerszámgyár szegedi üzeme küldött megrendelőt fúrógéphez való rugókra. Kért 25 darabot. Ez nem tétel, „megrendelés elutasítva". Világos, hisz egy óriási gyár nem bütykölhet 25 rugóval! Csak épp az a fúrógép még száz. vagy még Túl a kétezrediken Az É«zaki városrész arculata gyors ütemben változik, szépül, formálódik. A Szeged megyei városi tanács vb tervosztályától kapott tájékoztatás szerint eddig 2 ezer 220 lakás került átadásra, s ezek közül mintegy kétezerbe költöztek be a csa'ádok. 1978 végéig a városrészben az összes átadóit lakások száma e'.éri majd a 3 ezer 330-at. A Délmagyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat jó ütemben halad a munkákkal, szinte megállás nélkül szállítják és szerelik össze a házgyári e'emeket. Az egyik képünkön a panelek óriás daruval történő beemelése látható, a másikon pedig az új házak előtt a „kis lakók" közül hárman, amint önfeledten játszadoznak. ezer gyárban fűr, s még száz, vagy még ezer anyagbeszerző gyűröget zsebében elvetélt megrendelőt. A kereskedelem viszont nem megy a gyárhoz: adjál sok rugót, majd én eladom, Pesten akár huszonötösével is. Jön az ikszedik villamos, felszállunk. Szécsi Dezső most indul rugóért, maszekhoz. Neki majd megéri kis tételben is gyártani — többszörös áron. Az anyagbeszerző szidhatja a kereskedőt Joggal, ha nincs, amit szeretne. Ám, amikor a gyár (ahol az anyagért, áruért hadakozó anyagbeszerző kapja fizetését) kilép termékével a piacra, ő is megkapja a magáét, ha épp nem szállít úgy, akkor, annyit stb. És meg is tud magyarázni mindenféle mulasztást. Joggal, s védhetetlenül... Bevertem egy szöget a falba, elgörbült, ki kéne húzni. Láttam a gyárban egy helyre kis fogót, elhatároztam, hogy megveszem. Kérdem, mi minden kell ehhez a kisügyeshez. Mármint, hogy mi dolga van vele az anyagellátásnak. Kovács István csoportvezető sorolja. Salgótarjánból szállítják annak az ügyes 175-ösnek a féldarabjait, amelyek aztán Szegeden ... Állj, nem, még nem Szegeden... szóval azt elviszik Tápiószőllősre, ahol egy téesz melléküzemágában a két fél összeillesztését „süllyesztéssel" teszik lehetővé, ezután Szeged. Itt megmunkálják, vágóélet, récékét alakítanak ki rajta, aztán összeillesztik, ráhúzzák a nyélvédőt, festik, csomagolják és irány a bolt, hogy én megvehessem és kihúzhassam a görbe szöget... Csakhogy — és ezért fáj az anyagellátók feje — van ennek buktatója. Mert, ha egy kellék hiányzik ... Márpedig ahhoz, hogy azt az egy szegecset beverhessék, az szükséges, hogy a Csavaripari Vállalat gyáregységében, Ongán kipréseljék, Dombóváron lágyítsák, Válón csomagolják és Budaoesten „elosszák" a szegecset. És ha közben egy autó defektet kap?... No jó. van szegecs. De nincs nyél. Azt Kalocsán készítik. A szegediek kértek piros fedettet kék nem szigetelt áttetszőt, piros 1000 Volt szigetelésűt és neavedikként kéket. 1000-est. Jött a válasz. Előszörre gvártjuk a oiros 1000-est, aztán a kék ezrest... * Ott tartottam, hogy az a görbe szög még bent van a falban. Ki kéne húzni, veszek hát egy olyan kis 175öst. Hívom a vasboltot. — Halló, van kombi náltfogójuk. Szakszerűen: egyetemes fogó. Százhetvenötös, műanyag nyelű. — Nincs. — Mikor volt? — Ha azt mondom van már egy hónapja, akkor sem hazudok. — Mikor lesz? — Hm, tényleg, mikor? Nos, a szög marad. Kihúzhatnám még a fogammal, de ki tudja, hátha épp hiányzik a fogorvosi véső... I. Zs. mwm Tótá Béla felvételei Önkritikusan E lső meggondolásra különösnek tűnhet a Központi Bizottság áprilisi határozatát a szöveg stíluselemzésével megközelíteni. Ám aligha kétséges, hogy az ismert szállóige: „a stílus — az ember", széles érvényességű, s általában arra az összhangra utal, ami a tartalmat a formához, a célt a módszerhez, a közlendőt a szóhasználathoz szorosan hozzákapcsolja. Érdemes hát, sőt elkerülhetetlenül fontos a határozat szövegét nemcsak a benne foglalt célok, a teendők, de a politikai stílus és módszer elemzésével is értelmezni. Mindjárt megjegyezhetjük: a párt két évtizedes, kimunkált és alkalmazott stílusa ez; elemzésének okát tehát nem újdonságjellege adja, hanem az, hogy ezúttal a határozatban foglalt feladatok is teljességgel megoldhatatlanok a szöveg módszertani tanulmányozása nélkül. S mert nincs mód ehelyütt a teljes körű tanulmányozásra, érjük be csupán két hangsúlyos mondat kiemelésével: „A Központi Bizottság a XI. kongresszus óta végzett munka áttekintése során megállapította, hogy mind az eredményekben, mind a fogyatékosságokban tükröződik a párt vezető testületeinek és végrehajtó szerveinek munkája. Kiindulva a pártnak a társadalom szocialista fejlődéséért érzett felelősségéből, szükségesnek tartja a végrehajtás gyengeségeinek önkritikus vizsgálatát, a munka megjavítását minden szinten." Bizonyos tapasztalatok, sőt, intő jelek arra mutatnak: nem felesleges rámutatni a módszerre, amely a munka megjavításának részévé teszi a saját munka gondos és önkritikus elemzését is. Ez a stílus még korántsem vált általánossá társadalmunkban, gazdaságunkban. Közismert például — s éppen az áprilisi határozat húzza ismételten alá —, hogy indokolatlan mértékben nőnek a költségvetésből folyósított állami támogatások, s ez végül is a társadalom érdekeivel homlokegyenest ellentétes gazdasági hatásokat vált ki. Az a különös, már-már irracionális helyzet állott elő, hogy miközben az ország gondokkal küzd — amit egyebek között külföldön felvett hitelekkel is enyhít —, vállalatai a viszonylagos pénzbőség állapotában működnek. S hogy ez mit jelent a valóságban, azt két szám jól érzékelteti : tavaly a vállalatok-szövetkezetek költségvetési befizetései összesen mintegy tíz százalékkal nőttek, miközben a részükre nyújtott költségvetési támogatások, kedvezmények emelkedése meghaladta a húsz százalékot. Most már viszont csak az a kérdés: miért említjük mindezt az imént körvonalazott módszerek példázataként? Nos, azért mert vállalati körökből az a tapasztalat bukkan elő, hogy általában és egységesen helyeslik a támogatások csökkentését — nem észleltünk még példát az ellenkezőjére —, de a helyeslésben jobbára ott van egy új keletű varázsige; az hogy a csökkentést természetesen differenciáltan kell végrehajtani. Ami pedig — a rejtjelzés megfejtése után — szinte kivétel nélkül azt jelenti, hogy a támogatást másutt kell csökkenteni, náluk, az ő üzemük sajátosságai miatt semmiképpen. A folyamatok önkritikus elemzésének •nagy fontosságú társadalmi igényét általában azokkal a tényekkel-tünetekkel lehet szemléltetni, amelyek az országos és a helyi adatokat, a népgazdasági és a konkrét vállalati helyzetképet vetik egybe. A Központi Statisztikai Hivatal jelentéséből kitűnik, hogy az év első negyedében — a népgazdaság tervétől eltérően — exportunk csökkent, behozatalunk pedig meghaladta az előirányzott mértéket, tehát a külkereskedelmi mérleg nem javult, hanem romlott Ha viszont bárki összegezni próbálná e negyedév nyilvános vállalati közléseit — sajtópublikációit, híradásait —, alighanem csak elvétve bukkanhatna olyan bejelentésekre, amelyek a vállalati kivitel csökkenését, illetve a behozatal indokolatlan növekedését adják hírül. S ha meggondoljuk, ebből is az imént irracionálisnak nevezett helyzetkép körvonalazódik; az tehát, hogy miközben az ország külkereskedelmi mérlege kedvezőtlen — vállalatai szinte kizárólag eredményesen túlteljesítenek. z önkritikus elemzés — ezt a tapasztalatot, módszert kínálja az április határozat — végeredményben korántsem mond ellent annak, hogy vizsgáljuk és fölmutassuk munkánk pozitív tanulságait, sőt, ez a módszer éppenséggel feltételezi ezt. Ám erre alapozva, az eredmények forrásvidékét kutatva kell egyszersmind nyíltan, cselekvő szándékkal szembenéznünk a hibákkal, a munka gyengeségeivel. TÁBORI ANDRÁS A! A megyei Ülése Hogyan gondoskodnak Csongrád megyében az időskorúakról, miképp segíti az intézményes és házi szociális gondozási rendszer az öregek, a támaszra szorulók, az egyedül élők életkörülményeinek javítását? Erről készítettek felmérést a megyei NEB népi ellenőrei — dr. Zalányi Sámuel vezetésével —, a Hazafias Népfront megyei bizottsága, az SZMT és a Vöröskereszt megyei szervezete, valamint a szegedi és hódmezővásárhelyi NEB. s a SZOTE Számítástechnikai Központjának közreműködésével. A kérdőíves vizsgálat tapasztalatairól készült jelentést tegnap, szerdán délelőtt tárgyalta meg a Csongrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság dr. Kakuszi László elnökletével. A témát hamarosan megtárgyalja a megyei tanács is, a vizsgálati tapasztalatokból levont következtetések, s az azokból adódó feladatok ismertetésére a tanácsülés után térünk viszsza. közösen Sarlós István és Lékai László találkozója Sarlós István, a Hazafias Népfront főtitkára szerdán Esztergomban látogatást tett Lékai László bíboros érseknél, a Hazafias Népfront országos elnöksége tagiánál. A Hazafias Népfront főtitkára és az esztergomi érsek szívélyes és kötetlen beszélgetést folytatott a nemzeti egység megvalósításáról, a különböző világnézetű emberek alkotó összefogásáról, és az ezzel kapcsolatos időszerű tennivalókról. A találkozón jelen volt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. (MTI) Aki évtizedeken át maga hordta föl nap mint nap a tüzelőt a pincéből, és porfelhőbe burkolózva szedte ki reggelente a hamut a kályhából, az tudja értékelni igazán, mit jelent a lakásban a gázkonvektor. És mindannyian, akik Szeged tisztuló levegőjét szívjuk, egyre kevesebb füst és koromrészecskékkel szenynyezve, az egyre hosszabb csöveken áramló földgáznak köszönhetjük ezt is. Néhány év alatt Szegeden is forradalmasította a földgázgáz a város lakó- és középületeinek fűtését. Akik már gázkészülékek mellett melegedtek télen, talán el is felejtették a régi kényelmetlenséget. A város nagyrészén ugyan már teljesítette programját a DÉGÁZ, a külterületeken azonban még sok utca lakói igénylik ugyanazt az összkomfortot, mint a belvárosiak. A gázgyár az igényeket jogosnak tartja és sorra veszi ezeket a környékeket is. Csakhogy a munkaerő és a pénz határt szab az azonnali gázbevezetéseknek. Különösen a csöfektetésekkel járó földmunka igen költséges, és az igazsághoz tartozik az is, hogy erre kevés embert tudnak alkalmazni. A DEGAZ néhány üzemében már bevált az orvoslás egyik lehetősége, amellyel tulajdonképpen a gázra várók is jól járnak. Kecskeméten, Béskéscsabán például az utcák lakói maguk ásták ki a csatlakozó vezetékek árkát és temetik be a csövet — társadalmi munkában. így a város beruházási összegéből megmaradt pénzen több utcába tudják bevezetni a gázt Szegeden is van már erre példa: a Faragó, az Alkony, a Tiszavirág és a Fürj utcában a lakók maguk is hozzájárultak ahhoz, hogy végre ók is élvezik a gáz adta kényelmet. A Torockói utcában élők pedig arra is vállalkoztak, hogy a gerincvezeték helyét is kiássák. Ezzel gyorsabban sikerült hozzájutniuk a korszerű fűtőanyaghoz. A társadalmi munka tehát némi előnyt jelent a meghatározott sorrendben ? Bizonyos határokon belül kétségtelenül. De nem a végletekig, hiszen a fejlesztést sok egyéb gazdasági tényező is befolyásolja. A DÉGÁZ — tervei szerint — az idén 21,5 kilométer vezetéket épít meg, ebből 17—18 kilométer a gerincvezeték. Ha ki-ki a házáig maga végezné el a földmunkákat, ezzel 2—2,5 kilométerrel hosszabb fővezetéket tudna lefektetni a DÉGÁZ, s így négy-öt újabb utca lakói kaphatnának gázt. Mindez természetesen csak lehetőség, hiszen akadnak idős vagy fiatalabb emberek is, akik ezért vagy azért nem tudnak maguk ásót fogni. Aztán nemcsak burkolatlan, hanem aszfaltos utakat is fel kell ilyenkor bolygatni. Márpedig ez kézi erővel nem megy. Nem is a munkát akarja kiadni a vállalat „albérletbe". Szó sincs róla. Bizonyos határokon belül érvényes lehetőséget kínál föl, azzal a céllal, hogy a lakosság, ha szükségét látja, éljen is vele. Végül is előnyeit szintén ők élvezik. Ch. A.
