Délmagyarország, 1978. június (68. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-21 / 144. szám

3 Szombat, 1978. június 24. Összefogás, gyerekekért Tegnap, kedden Szegeden a járási hivatalban ülést tartott a szegedi járási gyermek- és ifjúságvédelmi munkabizottság. Fodor István, a járási hivatal művelődési osztályvezetője, a munkabizottság titkára megnyitója után a bordányi, a domaszéki, a csengelei albizottságok vezetői számoltak be az elmúlt két év munkájáról. A gyermek- és ifjúságvédelmi bizottságok a tanácsokkal és a társadalmi szervekkel közösen örködnek a veszélyeztetett környezetben élő gyermekek sorsa felett. Községenként számontartják a nehéz anyagi körülmények között nevelkedő gyerekeket, s amikor szükséges, a hatóság segítségét kérik. Dr. Tóth Péter, a fiatalkorúak ügyésze a szakmunkástanulók fegyelmi ügyeiben v.égzett felmérés tapasztalatait ismertette. Az igazolatlan mulasztások számának emelkedése, a fiatalkorúak italozása, a fizetés nélküli vásárlások szaporodasa összefüggésben van a környezettel, a szülök életmódjával. Szénási László, a Gyermekés Ifjúságvédő Intézet igazgatója a nevelőszülőknél lakó allami gondozottak helyzetéről tájékoztatta a munkabizottságot. Csongrád megyében nevelőszülőknél 493 gyermek él. Közülük 153-an a szegedi járásban, ahol kilencven család adott otthont nekik. Két esztendő alatt a nevelőszülők tisztességesen látták el feladatukat, jól teljesítették kötelességüket. Kelmeújdonságok Nagy rugalmasságú fürdőruhák gyártását kezdték meg a Váci Kötöttárugyárban. Az egyszínű, illetve nyomottmintás kelmét maguk állítják elő. Ez a termék a hazai piacon import helyettesítésére ad lehetőséget. Ugyanebből az anyagból — egyelőre tőkés exportra — kínainak ízléses színösszeállítású tornaruhákat is. A kötöttárugyár a sportos vonalvezetésű szabadidő-ruhákat — egyebek között — saját fejlesztésű nehézplüss kelméből készíti. Így az öltözékek „tartása" nagyon jó. Szintetikus és természetes szálak keverékéből kialakítottak olyan kelmét is, amelynek felületére vegyi eljárással víz- és olaj taszító réteget hordanak fet. Kezelése az átlagosnál sokkal könnyebb, tisztításához csak különösen nagymérvű szennyeződésnél kell mosószert használni. (MTI) Színképelemző vándorgyűlés n Tegnap délután Szegeden, az MTESZ Kígyó utcai szék1 házában megkezdődött a XXI. magyar színképelemző vándorgyűlés. A szemináriumot, amely július 20-tól 23-ig tart, a Gépipari Tudományos Egyesület anyagvizsgáló szakosztálya, a Magyar Kémikusok Egyesülete és az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület közös színképelemző szakbizottságának, a GTE szegedi területi szervezetének, valamint a Magyar Tudományos Akadémia spektrokémiai munkabizottságának közreműködésével szervezték meg. Dr. Török Tibor egyetemi tanár, a GATE anyagvizsgáló szakosztálya színképelemző bizottságának elnöke köszön, tötte a megjelenteket, köztük az elnökségben helyet Befejezéshez közeledik a támfal építése Acs S. Sándor felvétele A partfal felső szakasza már elkészült A folyó szabályozásával kezdődtek meg 1973-ban az ATIVIZIG szegedi nagy beruházásának, a tiszai partfal építkezésének munkálatai. Egy évvel később már hozzáfogtak a felsőtámfal építéséhez, s ma már — a terveknek megfelelően — átadásához közeledik az aj, 1600 méter hosszúságú tiszai partfal. A hid és az új Hungária szálloda közötti szakasz teljes egészében elkészült, ennek köszönhetően — a korábbi ígéretekhez híven — az úszóházak is idejében helyükre kerülhettek. Nohr a sokáig elhúzódó magas vízállás ugyancsak gátolta az építőket, megfelelő ütemben haladnak az alsó szakasz munkálatai is. A munkások jelenleg a Roosevelt tér előtt építik a támfalat, hozzákezdtek a déli feljárónál az árvízvédelmi emlékmű alapozásához. A Magyar Hidrológiai Társaság szegedi területi szervezetének tagjai tegnap, kedden délután Török Imre György árvízvédelmi osztályvezető kalauzolásával tekintették meg a partfal már elkészült, s még kiépítésre váró szakaszát. A helyszíni bemutatón elhangzott: ez év december közepéig átadják a tiszai partfalat. A 227 millió forintos teljes költségből előreláthatóan 10—12 millió forintot sikerül az építőknek meg•akarítaniuk. foglaló Juratovics Aladárt, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgázkitermelő Vállalat algyői üzemének igazgatóját, az MTESZ Csongrád megyei csoportjának társelnökét, dr. Veres Ferencet, az MSZMP Szeged városi bizottságának képviselőjét, Tóth Lászlót, a szegedi városi tanács képviselőjét, dr. Fejes Pál egyetemi tanárt, a Magyar Kémikusok Egyesülete szegedi szervezetének elnökét, Deák Józsefet, a GATE szegedi csoportjának titkárhelyettesét, Répás Pál főmérnököt, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület anyagvizsgáló szakosztályának titkárát és dr. Veress Sándor adjunktust, a szeminárium szegedi rendező bizottságának vezetőjét. Ezt követően Juratovics Aladár, a vándorgyűlés házigazdája méltatta a tudományág fejlődését, a vándorgyűlések jelentőségét, amelyeken a szakemberek megbeszélhetik a legújabb kutatási eredményeket és a gyakorlati alkalmazás tapasztalatait. A színképelemzésről (spektrumanalízis) elmondotta, hogy ma a kémiában a legáltalánosabban használható műszeres elemzési módszer. Általában minden anyag vizsgálható ezzel az eljárással, elsősorban azok fémes alkotóelemei. A módszer többek között minőségvizsgálati, gyártástechnológiai, orvosi, iparegészségügyi, környezetvédelmi, régészeti, kriminológiai célokra alkalmazható. Szegednek a tudományág kutatásában és gyakorlati felhasználásában elért eredményeit igazolja, hogy a szemináriumot éppen itt, a Dél-Alföld központjában rendezték meg. A négy nap alatt 45 előadás hangzik el atomabszorciós színképelemzés, spektrográfiás feketedésmérés, nem vezető anyagok színképelemzése, tömegspektrokémiai folyamatok, szikra, és gázkisülések, valamint fémek, ötvezetek vizsgálata témakörökben. A résztvevők ma, szerdán délután tanulmányi kiránduláson vesznek részt SzegedAlgyőn, a Nagyalföldi Kőolajipari Vállalat telepén, majd városnézést és múzeumlátogatást szerveznek számukra. A rendezvénysorozat 23-án, pénteken ér véget. L

ábon áll még a gabona, de közel van az aratás. Egyre többet beszélünk róla, pedig tudjuk, hogy nem a sok beszéden múlik. A karalábét termelő gazdaságnak ugyanolyan fontos, hogy a karalábét akkor szedjék le, amikor már szedhető, de még nem fás, mint a gabonatermelőnek, hogy időben arasson, mégsem kíséri országos figyelem az ország karalábéját. Érik a meggy, leszedték az eper javát, nem nagyon figyelünk rá. Ha búzáról van szó, vagy mondjuk, vagy csak gondoljuk hozzá az ország kenyerét. Megy az autó az aszfalton, egyik utasa jobbra néz, a másik balra. Nagyokat hallgatnak ketten együtt, egyszer csak szól az egyik: megdőlt a gabona. Foltokban. Kiderül, percek óta azt figyeli a másik is. Egyik sem aratott még, és föltehetően nem is fog, mint ahogy salátát se szed, és cseresznyét se, de a búzát figyeli. Milyen lesz az idei termés? Jó lenne tudni, sőt bizonyos szakmákban illik is tudni, mire számíthatunk, hogy raktárunk is legyen elég, szárítónk is, kombájnunk is, teherkocsink is a szállításhoz. Ami most látszik, igen szép. Látványnak is, ígéretnek is. Fizetett jósok sem mernének azonban mázsákat mondani, mert az utolsó hetek kétfelé fordíthatják még az ígéretet: beválthatják vagv elronthatják. Nagy szárazságra ugyan ritkán gondol, aki esernyőt nyitogat mindennap, majdnem másfél hónapja. Talán nem kell panaszkodnunk kényszerérésről, kalászban aszalódott szemekről. A sok eső? Ártó gombák menedéke, szén kalászok ledöntője, kúszó gazok nevelője lehet, és ha netán süllyed a gép az átázott talajon, hatszor-tízszer nehezebb lehet az aratás. Aki messziről nézi a mezőgazdaságot, nem érti, miért beszélünk nehéz aratásról évről évre. Mindent gép csinál, mi nehéz abban? Azt sem mondhatjuk feleletül, próbálná csak meg egyszer, hiszen tudiuk, nincs alkalma megnróbálni, mert nem ért hozzá. Évek óta kérdezgetem a kombájnosokat: aki époen a fa alatt pihen, mert váltótársa dolgozik, az is azt mondja, nehéz. Jönnek az újabbnál újabb gépek, szinte futnak a maguk vágta tarlón, mégis nehéz. Igaz, a pelyvahordó többet dolgozott régen, több port is nvelt. többet is izzadt, de most a zúgó-zökkenő hatalmas géo száz hangiára kell figyelni, és nagy kárt tehet, akinek nincs hozzá hallása. Egvre kényelmesebb, akár uijhegyre is mozduló, finom rugózású üléseket szerelnek a kormány mögé, a masiniszta legtöbbször mégis áll, és keze-lába, esze, szeme, füle, orra, minden érzékszerve dolgozik. Reggeltől estig, aratás kezdetétől aratás végeztéig. Hivatalos helven is sokat beszélnek a közelgő ara+ásról. Számba veszik, elég-e a kombájn. Több van, mint tavaly volt, és az úi többet bír, mint a régi. Hát alkatrész? Verőlécekről, ékszíjakról legtöbbet onnan tud az átlagember, hogv egy időben éppen akkor nem volt, amikor kellett volna. Sok géphez töméntelen alkatrész kell, aki árulja, azt mondja, ennyi még sohasem volt. Annvi a biztatás, nyugodtak is lehetnénk. Lehetnénk — ha tudnánk. Évek óta jól dolgoznak a nemesítők, akár új búzát teremtenek, akár más országbélit honosítanak a mi éghajlatunkhoz, a mi talajunkhoz. Receptet is adnak, szinte kávéskanálnyi pontossággal megmondják, mennyi műtrágya és mennyi vegyszer kell, hogy minden kalász telt szemeket adjon. Az idei termés, ha rajtuk múlik, nem> lehet okunk panaszra. Aki vetett annak idején, megtette a magáét, aki később gondozta, sokat már az sem tehet. Legföljebb az utolsó napok beteg-égétől védheti meg. Mégis embertől függ, mennyi gabonát hordunk a magtárakba. Búzanemesítők mondják minden évben, amit ők adni tudnak, egyik kézben elfér. Ajánlják a koraitól a legkésőbb érő fajtáig a teljes ké-zletet, mert azt állítják, néhány napos kérés az aratásban sok-sok mázsával adhat kevesebbet. Ha porcióznl lehet az érést, az a legjobb, ha egyik követi a másikat. Mire egyiket levágták, éppen érik a másik. Szinte bizto--ra vehető, idén összecsúsznak a nemesítők által beprogramozott idők. Lesz olyan néhány nap, amikor szinte mindegyiket vágni kellene. Változtatni nem tudunk rajta, az időjárás hozza. Nem tehetünk mást, igazodnunk kell hozzá. Talán eddig soha nem volt ennyire fontos, hogy minden eshetőségre időben fölkészüljünk. Túlzásnak vélheti valaki, ha igy fogalmazunk. Soha nem volt? Máskor is volt sok eső, és hűvös idő váltakozott a fullasztó kánikulával, miért lenne ez a mostani sokkal különb? Ilyen időjárás valóban volt, meteorológusok pontosan tudnák, mi kori hoz hasonlít legjobban a mostani, de ennyi búza még nem várta a betakaritógépeket. A jó fajta és a jó munka együtt teremheti a bőséget, eddig mind a kettő befejezett tény. Még t szerelők dolgoznak a gépeken, most még azt mondjuk, tőlük függ, melyik gép meddig bírja. Egy-két odavetett csavar órákra kiállíthatja a kombájnt a sorból akkor is, ha komolyabb következménnyel nem jár. Amit megjavítanak, gépszemléken vizsgáztatják. Aprólékos munka nélkül semmit nem ér a szemle, az nézze végig a gépet, aki legjobban ért hozzá. r E

s az üljön vagy álljon majd a kormány mellé, aki szinte minden idegszálát kapcsolni tudja valamelyik szerkezethez. Amikor minden összeszalad, amikor más megoldás nincs, csak a lehető legtöbbet keli végezni, mert nyakunkba szakad az idő, és jobban hajt, mint régen az ispán, akkor minden a kombájnoson múlik. Kéz alá dolgozik a szállító, hogy percekig se kelljen tele tartállyal állnia. Nagy baj lenne, ha a szérűn vagy a szárítónál alkalmatlan ember várná a termést, de ha a kombájnos nem érzi, hogy a kormány mellett az ország kenyere is az ő kezében van, akár el se induljon. Sok okunk nincs az aggodalomra. Akik most dolgoznak, tavaly is, azelőtt is megálltak a helyüket. Vagy akik először aratnak, de sokszor kellett már bizonyítaniok, hogy tudnak is, szeretnek is dolgozni. Talán másfél hét, vagy kettő, és vágják az árpát. Mindig az ápra a főpróba, de bukni már ott sem lehet. Horváth Dezső Magtárak, szárítók Körültekintő munkával készül idén is az új búza átvételére a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat. Közel 100 ezer hektárról takarítják be Csongrád megyében a gabonát, és a mostani jelekből ítélve jó termésre számíthatunk. Sok múlik az előkészületeken, hogy a termés időben, veszteség nélkül, és huzavonák nélkül magtárba kerüljön. összesen 28 átvevőhelyre szállíthatják a gazdaságok a gabonát, 72 úgynevezett átvevő vonal fogadja a teherautókat és vontatókat. Előzetes számitások szerint naponta 12 ezer 500 tonnát vehetnek át. Bár épül a szegedi vásárÁtrakás nélkül Vasúti futóműcsere lebonyolításához szükséges kocsiemelők készítését kezdte el a szombathelyi MÁV-járműjavító pácsonyi üzeme. E berendezéssel Zanonyban felemelik a teherkocsit, — s a személykocsikhoz hasonlóan — áthelyezik a magyar, illetve szovjet szabvány szerinti forgóvázra. Így átrakás nélkül is szállíthatnak az egyik országbői a másikba. téren, a gabonatároló betontornyok szomszédságában egy ötezer tonnás könyűszerkezetes tároló, a tervek szerint is év végére készül el, az idei kenyérgabona átvételében még nem játszik szerepet. A tavalyinál jóval többet, várhatóan ezer vagon terményt tárolhatnak viszont a magtárrá átalakított — még nem teljesen befejezett — dóci telepen. A környékbeli gazdaságok szállíthatnak ide. Megyénk is bekapcsolódik abba az országos kísérletbe, amely a kenyérgabona minőség szerinti fölvásárlását készíti elő. Vásárhelyen garanciát kérnek a gabonaipar emberei a szövetkezetektől, hogy csak azt a fajtát küldik átvételre, amelyikre előzőleg egyezséget kötöttek. Minden szállítmányból mintát vesznek, és később külön vizsgálatokkal állapítják majd meg sütőipari, illetve takarmányozási értékét. Ez a minősítés még nem módosítja az átvételi árakat, a minták alapján a későbbi osztályozás módozatait dolgozzák ki. A napokban minden gazdasággal külön megállapodást köt a gabonaipar, rögzítik, várhatóan mikor, mennyi gabonát kínálnak átvételre. A megállapodás nyomán úgy szervezhetik munkájukat a fölvásárlók, hogy fönnakadás ne legyen. Erősen csapadékos volt az utóbbi két hónap, gondolnunk kell rá, hogy esetleg gépi berendezésekkel is szárítani kell a gabonát. A vállalat mindössze 667 tonnát tudna naponta négyszázalékos vízelvonás mellett szárítani, ezért a megállapodások kötésénél a szövetkezetek szárítóit is belekalkulálják, sőt közvetítenek, ha valamelyik gazdaságnak nincs szárítója, a másik viszont nem tudja az aratás egész ideje alatt teljesen kihasználni saját berendezéseit. Számítani lehet rá, hogy ez az együttműködés alkalmanként betakarító gépek által nyújtandó segítséget is jelent. Természetesen nem tudni még, valóban szükség lesz-e rájuk, de a bölcs előrelátás, a minden eshetőség figyelembe vétele, a tervszerű és pontos előkészítés elengedhetetlen, ha azt akarjuk, hogy idén is nyugodt körülmények között kezdődhessen meg az aratás, és jó eredményekkel fejezhessék be a gazdaságok. r i l V